Magyar Nyelvőr – 88. évfolyam – 1964.

Kovalovszky Miklós: Nagy J. Béla nyolcvanéves

Nagy J. Béla nyolcvanéves­­ emlékül és tanulságul : ugyanazt a meleg emberséget és lelkesedést hallottam ki belőlük, mint ami előadásaiból is felénk sugárzott. Ez késztet, hogy — leghívebb jellemzésül — néhány megjegyzését idézzem. Sokat foglalkozik a nyelvművelő folyóirat szerkesztésének külön nehézsé­geivel. ,,Megnehezíti a szerkesztő dolgát, hogy nagyon latra kell vetni minden szót, ami napvilágot lát, s olykor bizony a legtekintélyesebb cikkírót is meg kell kérni, hogy ezt vagy azt töröljön a cikkéből vagy módosítson rajta. Ténybeli állításoknak gyakran utána kell nézni. Ez sok időt elrabol, de sok kellemetlenségtől is megóv bennünket. Senkinek se higgyünk, legkevésbé magunk­nak.­­ Nem kell személyeket támadni, mert senki sem szereti, ha kipellengérezik, csak a hibákra kell rámutatni és főképp megmondani, hogy mi a módja a hiba elke­rülésének. A komoly hibákat kell tollhegyre szedni, és jól meg kell okolni, hogy mit miért hibáztatunk, mert enélkül a megbírált szerző puszta gáncsoskodást lát a hibáz­tatásban." A szerzőkkel való okos bánásmódról ezt írja : ,,Nem kell minden rossz cikket elfogadni. A rosszul megírt cikket vissza lehet adni a szerzőnek. Persze cukros vízben, mint minden keserű pirulát. Az ember tapintatosan elmondja, mit kellene megváltoztatni a cikkben, és azt ajánlja a szerzőnek, írja meg újra. Nem bizonyos, hogy sikerül, de olykor beválik. Az írókat is nevelni kell." A cikkekben felbukkanó részletkérdések mellett többször ír a nyelvművelés elvi kérdéseiről és gyakorlati módszereiről is, megszívlelendő tanulságokat nyújtva. A nyelvvédelmet abban az időben gyakran illették azzal a váddal, hogy reakciós, soviniszta mozgalom. Nagy J. Béla így érvel ez ellen : ,,Simonyi Zsigmondot és Balassa Józsefet, a Nyelvőr szerkesztőit bizonyára nem lehet azzal gyanúsítani, hogy akár csak egy picinykét is fasiszta érzelműek voltak, márpedig ők is ugyanúgy védték és művelték nyelvünket, mint a Magyarosan. Azt kellene megíratni szak­emberekkel külön cikkekben, hogy más nemzetek hogyan gondozták és védték nyelvüket már akkor is, mikor a fasizmusnak még híre sem volt " Ennek ellenére nem híve a szenvedélyes, már-már öncélú szógyártásnak : ,,A szófaragásra nem kell annyi helyet pazarolni. Kár a papirosért, hiszen az ajánlott szavakból úgysem kerül forgalomba jóformán egy se. A javíthatatlan szógyártók el fognak árasztani bennünket kényszeredett és sokszor egészen sületlen szókoholmányokkal. A szavak laikus kigondolói rendesen nem törődnek avval, hogy az idegen szónak több jelentése van, a szócsaláddal sem vetnek számot. Csak nagyon szerény helyet adjunk ezeknek a szóajánlásoknak, hogy ne azonosítsák az egész nyelvművelést a szó­farag­ással." Az idegenszerűségekkel kapcsolatban szól Nagy J. Béla a fordítás kérdéseinek fontosságáról. Azt ajánlja, nyissunk ezzel foglalkozó külön rovatot, főként az isko­lák szempontjait, szükségét tekintve. A pedagógus tapasztalata, és igénye szólal meg itt : ,,A fordítás nagyon élesítheti nyelvérzékünket, ha ügyelünk az indoeuró­pai nyelvek és a magyar nyelv közti sok különbségre, de nagyon el is ronthatja magyar nyelvérzékünket, ha átengedjük magunkat az idegen nyelvek hatásának. Egy-egy mondaton, sokszor csak egy-egy kifejezésen, címen is szépen lehet szemlél­tetni, mi a magyaros, mi a magyartalan. Erre a munkára persze olyan tanárokat kellene­ toborozni, akiknek megvan hozzá az érzékük és a tudományuk. Tapasz­talatom szerint az iskolában nagyon magyartalanul fordítanak, főképp olyan taná­rok keze alatt, akiknek a magyar nem szaktárgyuk." S végül ide iktatom a nyelvvédők legriasztóbb hibájaként emlegetett nyelv­csőszködésről mondott szavait : ,,Ez ellenfeleink szótárából való kifejezés, és ki vonja meg a határt a kicsinyes nyelvcsőszködés meg a tágabb értelmezésű nyelv­művelés között? Akinek nem tetszik a megrovás (és senkinek sem tetszik), az úgyis

Next