Magyar Nyelvőr – 96. évfolyam – 1972.

1. szám - Nyelvművelés - Lőrincze Lajos: Visszatekintés

MAGYAR NYELVŐR 96. ÉVF. 1972. JANUÁR-MÁRCIUS 1. SZÁM Visszatekintés Száz esztendővel ezelőtt, 1872. január 15-én jelent meg a Magyar Nyelvőr első füzete. Egy évszázad számottevő idő egy nemzet történetében is, még inkább az egy tudományos folyóirat életében. Ünnepi érzésekkel tekintünk vissza e munkás, küzdelmekben gazdag száz évre, s idézzük azoknak emlékét, akik folyóiratunkat irányították, fenntartották, s magyar nyelvünk megismerésének, ápolásának, őrzésének jelentős tényezőjévé, erős várává tették. Szarvas Gábor nevéhez fűződik a Nyelvőr legmozgalmasabb korszaka. Az ő irányítása, munkája nyomán tett szert a folyóirat néhány év alatt országos tekintélyre, vált példátlanul népszerűvé, hatásossá. Országos népszerűségének titka abban van, hogy közhangulatot, közérzést fejezett ki, amikor a nyelvtisztítás programját zászlójára tűzte. A Bach-korszak művelődési politikájának nyelvi következményei, a nyelvújítás túlzásainak továbbélése és maradványai idegen­szerűségekkel árasztották el az irodalmat, a publicisztika, a közélet nyelvét. Hova­tovább egyre nagyobb és veszedelmesebb szakadék keletkezett a beszélt és írott nyelv, a nép nyelve és az ,,írástudók" nyelve között. Az így kialakult mesterséges nyelv­használat ellen lázadt fel az egészséges nemzeti öntudat, a nyelvvédelmi harc tulajdonképpen a nemzet Bach-korszak utáni magára ébredésének, önállóságra törekvésének bizonyítéka s egyben támogatója, segítője volt. Ennek a törekvésnek, küzdelemnek lett a szócsöve és irányítója a Nyelvőr. Alkalmassá tette erre a szer­kesztő Szarvas Gábor vezéri egyénisége, ragyogó logikája, szervező, polemizáló képes­sége, kitartása, meg nem alkuvó magatartása. Folyóiratunk második negyedszázadát Simonyi Zsigmond neve fémjelzi. Ebben a szakaszban — a kor és társadalom szükségletének s a szerkesztő tudományos egyéniségének és emberi alkatának megfelelően megváltozott a Nyelvőr arculata. Kevesbedtek a polémiák, ritkultak a látványos csaták, de erősödött, elmélyült és szélesedett a tudományos vizsgálat, a nyelv törvényeinek, művészi oldalának, múltjának kutatása. Szarvas Gábornak csatamező volt a Magyar Nyelvőr, Simo­nyinak egyre inkább a csendes, elmélyült kutatás színtere. Nem volt dogmatikus, az agitátor hevülete is hiányzott belőle, de tudományos meggyőződéséhez, a haladás eszméjéhez töretlenül és harcot, veszélyeket is vállalva ragaszkodott. Hogy csak­ ­ Magyar Nyelvőr

Next