Magyar Nyelvőr – 117. évfolyam – 1993.
3. szám - Íróink nyelve - N. Lőrincz Julianna: Az ellentét kifejezőeszközei Petőfi Sándor Csalogányok és pacsirták című versében
ban is érezzük azt az érzelmi többletet, amely ott feszül a kérdésben: az ingerült felszólítás. A költő személyes állásfoglalása nemcsak a második mondat sommás ítéletében tükröződik: Milyen kísértetes e dal! —, hanem a hangutánzó huhogjatok ige jelentése is erősíti. Ha az éjszaka jellegzetes madarához, a bagolyhoz társítjuk az igét, amint ez a képi síkba illik, akkor konkrét jelentésében értelmezzük. A holdvilágos emberek kísértetes dalához azonban egyszerre társul az ige átvitt, metaforikus jelentése is, amelyet az ÉSZ „ijesztő, rémítő dolgokat beszél, rosszat jósol, rémhíreket terjeszt" magyarázattal jelöl. Ugyanakkor a huhog ige kontextuális jelentésében gúnyos, pejoratív stilisztikai minősítést kap. 3.2. Ezután időben és térben is távolodunk a képtől. Mint egy monoton, távoli zene, amely aláfesti a költő mondanivalóját, s nem kevésbé ironikus hangját, amely újabb ellentétet hoz létre, folytatja a tenger alapmotívumú metaforák sorát: S dalolnak egyre még, | És szemeikben ég \ A lelkesülés lángja \ Vagy a bánat könnyárja. A bánat könnyárja összetett metafora, melyben a könnyár teljes metafora külső hasonlóság alapján létrejövő kettős kép, amely az előző sorokban megfogalmazott tenger motívumot felerősíti. Az ellentét másik pólusán elhelyezkedő lelkesülés lángja szinesztétikus metafora, melynek alapja az elvont fogalom és a konkrét látási képzetet felidéző láng. A metafora két tagját a hőfok érzékeltetése kapcsolja össze. A lelkesülés és a bánat, a láng és az ár jól elkülöníthető ellentétpárokat alkot. Az utóbbi két tag a metaforából kiszakítva az ősi tűz—víz ellentétre vezethető vissza, mely ellentétet a Petőfi által alkotott metaforákba visszahelyezve igen expreszszív kettősképegységet kapunk, amelynek szervező ereje az ellentét (vö. Zalabai, 1986. 216). Ez a kettősképegység nemcsak az így kiemelt ellentétpárokat alkotó metaforák esetében van jelen, hanem az egész verset egybefogja mint szövegkohéziós erő, legfeljebb az intenzitás mértéke más az egyes ellentétpárok esetében. Az ellentét intenzitásának fokozását itt az ég ige és a bánat könny árja metafora azonos szerkezetbe vonása biztosítja. Szemantikailag az ég ige csak a lelkesülés lángja metaforához rendelődik közvetlenül, de szerkezetileg a vagy kötőszó mellérendelő szintagmába rendezi az ellentétes jelentésű metaforát is, így az ég ige közös állítmánya lesz az ellentétes szemantikai jelentésű halmozott főnévi alanyoknak. 3.3. A 3. mondat két enjambement-t tartalmaz: az első az ég állítmányt választja el a szemantikailag közvetlenül hozzá kapcsolódó lelkesülés lángja metafora alaptagját alkotó alanytól. Itt az enjambement szerepe az elkülönítés. A másik áthajlás a vagy kötőszóval összekapcsolja a szemantikailag ellentétes jelentésű bánat könnyárja metafora alaptagját, s egyúttal a két ellentétes pólust egyetlen szerves képpé vonja össze. A második ítéletet formailag az Al lelkesülés, gyáva könnyek! felkiáltó mondat tartalmazza, amely azonban modalitását tekintve kijelentő mondat érzelmi többlettel. Ez a 4. mondat két tagmondatból álló összetett mondat főmondata, amelynek minőségjelzős alárendelt mondata a Miket nekik meg nem köszönnek, — mondat. Felfigyelve-