Magyar Nyelvőr – 119. évfolyam – 1995.
1. sz. - Nyelvművelés - Kiss Jenő: Nyelvjárás = köznyelvi irányú korrekciók a beszélt nyelvben
MAGYAR NYELVŐR 119. ÉVFOLYAM * 1995. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM Nyelvjárás köznyelv irányú korrekciók a beszélt nyelvben 1. A mondaton belüli váltások, korrekciók a beszélt nyelvnek természetes velejárói. Az írottnyelv-központú kutatás azért nem foglalkozott velük, mert az írott nyelvben csak kivételesen kaptak helyet, többnyire a szépirodalomnak a beszélt nyelvet utánzó műfajaiban. Eddig leginkább a kétnyelvűség-kutatásnak és az idegennyelv-oktatásnak a keretében foglalkoztak a szóban forgó jelenséggel, újabban azonban a spontán beszélt nyelvvel foglalkozó leírásoknak is egyre inkább tárgya e problémakör. Néhány kapcsolódó, Magyarországon megjelent publikációra 1.: H. Maclay - Ch. Osgood: Hezitációs jelenségek a spontán angol beszédben. In: Pléh Csaba szerk.: Pszicholingvisztika és kommunikációkutatás. MRTTK. Bp., 1977. 97—132; Molnár Ildikó: Hezitációs jelenségek az élőbeszédben. MFF. 3. sz. Bp., 1979. 49—56; Bicskei Dezsőné: 14—15 éves gimnazisták élőbeszédének néhány sajátossága. Népr. és Nytud. 26[1982]: 37—60 (különösen 45—8); Vincze Krisztina: Redundancia-jelenségek nyelvjárási szövegekben. MNy. 82[1986]: 221—9. Kontra Miklós: Fejezetek a South Bend-i magyar nyelvhasználatból. MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp., 1990. 30—3. P. Lakatos Ilona: Szerkezetkeveredés az élőnyelvben. In: Balogh L. és Kontra M. szerk.: Élőnyelvi tanulmányok. MTA Nyelvtudományi Intézete. Bp., 1990. 189—99. Kontra Miklós—Gósy Mária: A sztenderd megközelítése: a kétnyelvű beszéd variabilitásának egyik formája. In: Kemény Gábor szerk.: Normatudat nyelvi norma. MTA Nyelvtudományi Intézete. Bp., 1992. 245—57. L. még Kontra Miklós: Communicative Interference and Failure: A Classification with Examples from Hungarian Americans. ITL. Review of Applied Linguistics. Leuven, 1993. 79—88. 2. A beszélő a spontán beszédfolyamatban nem szándékosan tér el a normától— nem tekintve az egészen speciális beszédhelyzeteket. A mindenkori normától való eltérés lexikális, grammatikai és szupraszegmentális síkon egyaránt előfordul. A szóban forgó eltérést — nyelvbotlást, elszólást, hibát — vagy észreveszi a beszélő, vagy nem. Ha igen, akkor általában kijavítja valahogy, többnyire a mondaton belül, igen gyakran a hibásnak észlelt szó elhangzása után azonnal. Ez a korrekciós folyamat gyorsan zajlik: hosszabb-rövidebb hezitáció követi az eltérésnek, a hibának az észle-