Magyar Nyelvőr – 123. évfolyam – 1999.
1. szám - Nyelvművelés - Deme László: Anyanyelvi mozgalmaink és morális hozamuk (3.)
MAGYAR NYELVŐR 123. ÉVF. * 1999. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Anyanyelvi mozgalmaink és morális hozamuk (3.) „Szólj, s ki vagy, elmondom" (Kazinczy) (S ha hozzám szólsz, azt is: ki-mi vagyok a szemedben) (D.L.) Előzőleg két részletben bemutattam a Kazinczy-alapítvány szerény kezdeményezése nyomán kisarjadt mozgalmakat, majd - a bennük részt vevők vallomásait szemlézve - azt a hatást is, amelyet egyénekre és belőlük körülöttük alakult közösségekre, s fordítva is: közösségekre és őket alkotó egyénekre tettek és tesznek, már régóta nem csupán a „helyes kiejtés, szép magyar beszéd" elsajátítását segítve, ápolására serkentve őket, hanem (eleinte talán öntudatlanul, de később egyre tudatosabban) etikai érzékük, esztétikai igényük, közösségi érzésük és morális fejlődésük alakulását is egyértelműen pozitív irányba terelve. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a mozgalmainkban részben kinyilvánított törekvések, részben pusztán ott lappangó lehetőségek vonzóereje elsősorban az ifjúságra hat; persze főleg azoknak a felnőtteknek a közvetítésével és segítségével, akiknek számára az utánpótlás nevelése nem pusztán fiziológiai előzmények által meghatározott adottság és kötelesség, hanem hivatásszerűen vállalt és szakszerű felkészüléssel megalapozott feladat. Mozgalmunk mozgalmaink kialakulását, kiszélesedését és a moralitással való szoros összefonódását aligha érthetnénk meg a történeti-társadalmi háttér vizsgálata nélkül. Többen jelezték velünk szemben: ezt nem tekintik „nyelvészeti" feladatnak. Nem először mondom: igazuk van! Ám attól még nagyon is lehet „nyelvészi", pontosabban: „anyanyelvészi" feladat, sőt kötelesség. Korábban ezt az íriszdiagnosztikához hasonlítottam, aminek során a szemész olyan jelzéseket továbbít, amelyeknek kezelése távolról sem az ő feladata, de észlelésükre neki van módja. S egybecseng ezzel Fábián Pálnak ugyanott közölt megjegyzése, mellyel a vitát zárta: „A világítótornyokban szolgálatot teljesítő őröknek nem az a feladatuk, hogy a távolból passzív érdeklődéssel szemléljék, mi-