Magyar Nyelvőr – 126. évfolyam – 2002.

1. szám - Nyelvművelés - Pusztai Ferenc: Benkő Loránd nyolcvanéves

MAGYAR NYELVŐR 126. ÉVF. * 2002. JANUÁR-MÁRCIUS * I. SZÁM Benkő Loránd nyolcvanéves A mai nyolcvan esztendősök kö­szöntését óhatatlanul sóhajtás kíséri. Mi­csoda nyolcvan éve volt ez országnak­világnak, milyen nyolc évtizede tudo­mánynak-nyelvtudománynak! Ez senki számára nem kérdés, mindenki tudja a vá­laszt, mert többé-kevésbé ismeri azok­nak az akadályoknak, próbatételeknek, fordulatoknak, régóta feltornyosult vagy ekkoriban támadt feladatoknak a seregét, amelyekkel a világnak, a tudománynak, így Magyarországnak és a magyar nyelv­tudománynak is meg kellett birkóznia ebben a majdnem századnyi időben. Eb­ből bő fél évszázadot Benkő Loránd az első sorban, pontosabban szólva, számos szakterület első sorában küzdött végig. Szathmári István már a hatvanéves Benkő Lorándot köszöntve olyan áttekintő leírást adott Benkő addigi pályájáról, amely világossá tette, hogy a hihetetlen tematikai gazdagság nem kapkodó „tűzoltó munka" következménye (Benkő Loránd köszön­tése. In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Budapest, 1981. 5—14). A földrajzinév-kutatás a személynév-kutatással kapcsolódott össze; a nyelvjárási munkálatokból (amelybe a nyelvjárástörténet és a Nyelvatlaszt megteremtő terep­járó nyelvjárásgyűjtés egyaránt beletartozott) egyre nagyobb számban hang- és szótörténeti, illetőleg grammatikai tárgyú írások bontakoztak ki. Hozzájuk a magyar egységesülő nyelvváltozat, az „irodalmi nyelv" történetével foglalkozó nagy lélegzetű mű (A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szaka­szában. Budapest, 1960.) és több előadás (főként a pécsi nyelvművelő konferencián tartott „Irodalmi nyelvünk fejlődésének főbb vonásairól" című [In: Anyanyelvi műveltségünk. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960. 221-38]) nem csupán keretet adott, hanem valójában összeillesztette, egybeszerkesztette őket. Visszapillantva előtanulmánynak, az egységesült nyelvváltozat formálódásának vizsgálatára irá-

Next