Magyar Nyelvőr – 127. évfolyam – 2003.

1. szám - Nyelvművelés - Fülöp Lajos: Fábián Pál nyolcvanéves

megfelelő szemléletet igyekezett érvényesíteni munkatársaival, a szabályzat gon­dozóival­­ közérthetőségre és világosságra törekedve. Fábián Pálnak szoros szakmai tevékenységéhez tartozik a nyelvművelés is. Azt vallja, hogy az élő nyelvművelésnek szüksége van a múlt tanulságainak a figyelembevételére, mégpedig azért, hogy a jelenben sikeres lehessen. A korábbi, gyakran öncélú nyelvtisztítás helyett - Lőrincze Lajossal együtt - maga is a „po­zitív nyelvművelés" híve. Nyelvművelésünk évszázadai (1984) című könyvében a nagyközönség számára összefoglalja mindazt, amit a nyelvművelés történeté­ről - a kezdetektől egészen napjainkig - tudni érdemes. A Nyelvművelésünk főbb kérdései (1953) című tanulmánykötetben ő írja meg az idegen szavakról szóló fejezetet, melynek a tanulságai mindmáig érvé­nyesek. A magyar stilisztika vázlata (1958) című kézikönyvben szerzője A hangtan stilisztikája, valamint A szóhangulat kérdései című részeknek. (A stilisztika egyéb­ként is közel áll hozzá, kedvenc vizsgálódási területei közé tartozik.) A korábbi egyetemi nyelvtanban szerzője A szókészlet című fejezetnek (1968). Hasznos, kont­rasztív szempontokat érvényesítő magyar nyelvkönyvet jelentet meg olaszok szá­mára Manuale della lingua ungherese (1971) címmel - hogy csak néhány fontosabb művét említsük. Végezetül szóljunk Fábián Pálról, az emberről és a tanárról. Jómagam hu­szonöt éve ismerem, tizenöt évig szobatársa és öt esztendeig beosztottja voltam az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén. Az Országos Pedagógiai Intézet­ben találkoztunk először. Az akkor készülő anyanyelvi tantervek és tankönyvek véglegesítéséhez bölcs és hasznos tanácsokat adott; higgadt, kiegyensúlyozott véleményére mindig is számíthattunk. Kedves, barátságos, jószándékú, segítőkész, szemléletében reális és állásfoglalásaiban tárgyilagos embernek ismertem meg. Emlékezetesek maradnak számomra közös beszélgetéseink egyéni és családi örö­mökről, gondokról, az egyetemi életről, szakmai, módszertani, társadalmi és poli­tikai kérdésekről. Tanszékvezetőként első volt az egyenlők között, követelményeiben tartalmi és nem formális, adminisztratív szempontok vezérelték. Gyűlölte a pontatlanságot, a hányavetiséget és a becstelenséget. Szakmailag igen jól felkészült, világlátott, több nyelvet ismerő, a haza, a nép, a magyar nyelv és a nemzeti műveltség iránt elkötelezett tanáregyéniség. Ezért is tisztelik olyannyira tanítványai, és hosszú évek távolából is „megköszönik neki a megköszönhetetlent... " Hallgatóival sze­mélyre szólóan, bátorítóan foglalkozik, nem félnek kérdezni tőle, vitatkozni vele, óráin szabadnak érzik magukat - ahogy ezt hetvenedik születésnapján egyik régi tanítványa megfogalmazta. Sok köszönni valónk van, persze mindnyájunknak, akik Fábián Pál közelében éltünk és élünk. Ezért gondolunk rá - kollégái, barátai, tanítványai, tisztelői -ezen a jeles évfordulón szeretettel és hálával, s kívánunk neki további töretlen munkakedvet, erőt, egészséget. Isten éltesse sokáig! Fülöp Lajos

Next