Magyar Nyelvőr – 127. évfolyam – 2003.
1. szám - Nyelvművelés - Fülöp Lajos: Fábián Pál nyolcvanéves
megfelelő szemléletet igyekezett érvényesíteni munkatársaival, a szabályzat gondozóival közérthetőségre és világosságra törekedve. Fábián Pálnak szoros szakmai tevékenységéhez tartozik a nyelvművelés is. Azt vallja, hogy az élő nyelvművelésnek szüksége van a múlt tanulságainak a figyelembevételére, mégpedig azért, hogy a jelenben sikeres lehessen. A korábbi, gyakran öncélú nyelvtisztítás helyett - Lőrincze Lajossal együtt - maga is a „pozitív nyelvművelés" híve. Nyelvművelésünk évszázadai (1984) című könyvében a nagyközönség számára összefoglalja mindazt, amit a nyelvművelés történetéről - a kezdetektől egészen napjainkig - tudni érdemes. A Nyelvművelésünk főbb kérdései (1953) című tanulmánykötetben ő írja meg az idegen szavakról szóló fejezetet, melynek a tanulságai mindmáig érvényesek. A magyar stilisztika vázlata (1958) című kézikönyvben szerzője A hangtan stilisztikája, valamint A szóhangulat kérdései című részeknek. (A stilisztika egyébként is közel áll hozzá, kedvenc vizsgálódási területei közé tartozik.) A korábbi egyetemi nyelvtanban szerzője A szókészlet című fejezetnek (1968). Hasznos, kontrasztív szempontokat érvényesítő magyar nyelvkönyvet jelentet meg olaszok számára Manuale della lingua ungherese (1971) címmel - hogy csak néhány fontosabb művét említsük. Végezetül szóljunk Fábián Pálról, az emberről és a tanárról. Jómagam huszonöt éve ismerem, tizenöt évig szobatársa és öt esztendeig beosztottja voltam az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén. Az Országos Pedagógiai Intézetben találkoztunk először. Az akkor készülő anyanyelvi tantervek és tankönyvek véglegesítéséhez bölcs és hasznos tanácsokat adott; higgadt, kiegyensúlyozott véleményére mindig is számíthattunk. Kedves, barátságos, jószándékú, segítőkész, szemléletében reális és állásfoglalásaiban tárgyilagos embernek ismertem meg. Emlékezetesek maradnak számomra közös beszélgetéseink egyéni és családi örömökről, gondokról, az egyetemi életről, szakmai, módszertani, társadalmi és politikai kérdésekről. Tanszékvezetőként első volt az egyenlők között, követelményeiben tartalmi és nem formális, adminisztratív szempontok vezérelték. Gyűlölte a pontatlanságot, a hányavetiséget és a becstelenséget. Szakmailag igen jól felkészült, világlátott, több nyelvet ismerő, a haza, a nép, a magyar nyelv és a nemzeti műveltség iránt elkötelezett tanáregyéniség. Ezért is tisztelik olyannyira tanítványai, és hosszú évek távolából is „megköszönik neki a megköszönhetetlent... " Hallgatóival személyre szólóan, bátorítóan foglalkozik, nem félnek kérdezni tőle, vitatkozni vele, óráin szabadnak érzik magukat - ahogy ezt hetvenedik születésnapján egyik régi tanítványa megfogalmazta. Sok köszönni valónk van, persze mindnyájunknak, akik Fábián Pál közelében éltünk és élünk. Ezért gondolunk rá - kollégái, barátai, tanítványai, tisztelői -ezen a jeles évfordulón szeretettel és hálával, s kívánunk neki további töretlen munkakedvet, erőt, egészséget. Isten éltesse sokáig! Fülöp Lajos