Magyar Nyelvőr – 129. évfolyam – 2005.
1. szám - Nyelvművelés - Kenesei István: A nyelvelmélettől a nyelvművelésig. A nyelvészet egységéről és változatosságáról
dolgokra", vagy ahogy ők mondják: az almától a bolygókig terjedő tárgyakra vonatkozó einsteini törvények alaptulajdonságaikban térnek el a „kicsiny dolgokra", az atomra és az elemi részecskékre vonatkozó kvantummechanikai törvényektől. Az egyik világban a tér-idő törvényeit a benne létező dolgok megváltoztathatják, a másik világban, az elemi részecskék birodalmában a tér-időnek merevnek és állandónak kell lennie. A másik, a „húrelmélet" viszont azt állítja, hogy létezhet egy olyan egységes „kvantumgravitációs" teória, amely egyszerre adhat választ a nagy és kis tárgyak mozgására és tulajdonságaira vonatkozó kérdésekre, oly módon, hogy minden részecske valójában egy különféleképpen rezgő húrnak felelne meg, ahol is a húr rezgésének módja szerint különböznének egymástól az elektronok, kvarkok, neutrínók stb. Nem csupán arról van szó, hogy a mai fizikában két versengő elmélet élhet egymás mellett, és a fizikusok hol az egyik, hol a másik felfogásban készült szakcikkeket írnak és olvasnak. Számomra ebben a példában inkább az az érdekes, hogy a fizikusok eddig is gond nélkül elfogadtak, és úgy látszik, ezután is szívesen lesznek részesei egy olyan helyzetnek, amelyben másmás törvényekkel, lényegében más-más elméletekkel magyaráznak tömegre, mozgásra, gravitációra, elektromosságra stb.-re vonatkozó tulajdonságokat, attól függően, hogy (szub)atomi vagy afölötti méretű tárgyakkal van-e dolguk (Dyson 2004, Greene 2004). Ha mindez elképzelhető egy olyan „mintatudományban" mint a fizika, akkor miért is ne lenne lehetséges az élettelen természethez képest kiszámíthatatlan emberi beavatkozásnak sokkal jobban kitett jelenségnél, mint amilyen a nyelv is. Ha lehet egyszerre társadalmi és egyénhez kötött, változatlanul öröklött genetikus kód és tájegységek meg társadalmi rétegek szerinti változatokban létező rendszer, nyelvtanítási alapanyag és orvosi diagnózis forrása, egy közösség történetének (egyik) lenyomata és steril számítógépes adatbázis, ha - egy hozzám közel álló könyv címét idézve - lehet egyszerre „A nyelv és a nyelvek", akkor hogy is ne lehetne többféleképpen közelíteni hozzá, több, egymásnak feleselő vagy egymással párhuzamos elmélettel magyarázni az egyformán fontos „kicsiny" és „nagy dolgokat", a társadalmi és a genetikus vonásokat benne? (L. még Lehmann 2004.) Csupán azzal kell tisztában lennünk, melyik kérdésünk mire is keres választ, és azzal, hogy az egyik típusú kérdéscsoportra adott válaszok nem elégítik ki automatikusan a másik fajta kérdésekre választ keresőket. Másodszor, éppen azért lehet és kell sokféleképpen foglalkozni a nyelvi jelenségekkel, mert ezeket- meg átszövik az egyes ember és az egész emberiség tevékenységi köreit és életútját. Vajon mi lehet például közös az afáziás beteg nyelvhasználatát, illetve a középkori helynévadás jellegzetességeit vizsgáló kutatók között? Az egyik inkább az orvostudományhoz és azon belül az idegtudományokhoz áll közelebb, hiszen ugyanolyan jellegű tesztekkel, továbbá a véráramba befecskendezett kontrasztanyagokkal és agyi képalkotó eszközökkel dolgozik. A másik talán inkább a történettudományhoz kötődik szorosabban, mivel okleveleket tanulmányoz, helytörténeti tanulmányokat folytat, társadalomtörténeti szempontok szerint fogalmaz - mégis egyazon nyelvtudomány keretei között működnek mindketten, mint azt éppen a közelmúltban tartott nemzetközi magyar nyelvtudományi kongresszus gazdag programja is tanúsíthatta.