Magyar Nyelvőr – 133. évfolyam – 2009.
1. szám - Nyelvművelés - Kiss Jenő: A nyelvjárások és a dialektológiaoktatás Kárpát-medencei magyar szakos hallgatók szemével
Ha a magyar anyanyelvű népesség megközelítően felét - laikusok számára is érzékelhető értelemben - nyelvjárási környezetűnek tekintjük (ez nem jelenti azt, hogy egyúttal nyelvjárási beszélők is volnának; korábbi becslésekre is. Kiss 2001: 49-50), akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a szakmai tanulmányaikat ezekben az években megkezdő magyar szokosok háromnegyedének nincs nyelvjárási háttere. Ebből következhet egyrészt a nyelvi regionalitás iránti érdeklődés mérsékelt volta vagy teljes hiánya, másrészt a nyelvjárásiasság szerepének alulbecsülése, esetleg negligálása a hallgatók körében.. Ebből adódó feladat, hogy a dialektológia oktatásában a nyelvjárásokkal összefüggő nyelvszociológiai tények megismertetésére az eddigieknél nagyobb hangsúlyt érdemes fektetni. 2. Mit gondol, a magyar anyanyelvűeknek körülbelül hány százaléka beszél nyelvjárásban, illetőleg a köznyelv mellett abban is? Az adatközlők 15%-a szerint 40%-a, 14%-a szerint 60%-a, 11%-a szerint 70%-a, 10%-a szerint 50%-a, 9%-a szerint 30%-a. Az adatközlők majdnem fele nem vállalkozott tehát becslésre (a két leginkább irreális vélemény, tudniillik egy-egy adatközlő szerint minden magyar anyanyelvű beszél valamely nyelvjárásban is, illetőleg a népességnek csupán 3%-a). Minthogy megfelelő felmérések hiányában a megközelítően pontos választ sem tudhatja senki sem, s mivel a vonatkozó s szakemberektől származó becslésekről is keveseknek van tudomása, természetes, hogy a hallgatók nagy számban tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Ami például Németországban évtizedek óta gyakorlat, az nálunk ismeretlen. Ott a népszámlálás egyik kérdésemár több ízben) a megkérdezettek nyelvjárási tudására vonatkozott (1. Niebaum-Macha 1999: 145; Magyarországon az idegen nyelvi tudásra vonatkozó kérdés szerepelt). Ehhez képest a hallgatók meglepően jól tippeltek. 3. Magyarországon vagy a kisebbségi magyarság körében élnek nagyobb arányban nyelvjárási beszélők? Az összesített válasz szerint Magyarországon: 23%, kisebbségi körülmények között: 77%. Többnyire jól érzékelik tehát az adatközlők azt, ami nyelvtudományi közhely, hogy tudniillik a kisebbségi körülmények elősegítik a nyelvjárási nyelvhasználat megőrződését és a nyelvjárási jelenségek továbbélését. Anyaországi körülmények között az erősebb köznyelvi hatás következtében gyorsabb és mélyrehatóbb a nyelvjárási nyelvhasználat térvesztése, a regionális sajátosságok halványulása és a nyelvjárási beszélők számának a csökkenése. A válaszadást természetesen befolyásolja az adatközlők személyes tapasztalata. Az, hogy volt-e, s milyen nyelvi élményük volt magyarországi és határon túli magyar beszélőkkel való találkozásaik során. Nyilván előfordultak olyan esetek is, hogy az adatközlők egy része (szomszéd Nyelvjárási háttér Budapest Vidék Szomszédos országok nincs 92% 85% 23% van 8% 15% 67%