Magyar Nyelvőr – 134. évfolyam – 2010.

2010 / 1. szám - NYELVMŰVELÉS - Bárdosi Vilmos: Globalizáció, Európa és nyelv. A francia példa

Globalizáció, Európa és nyelv. A francia példa 3 levelezésében is az angolt kezdte használni a francia helyett. A francia és az angol nyelvközösséghez tartozók közötti érintkezés ettől fogva már nem volt zökkenő­­mentes. Ennek az irodalomban is nyoma maradt. Shakespeare V. Henrik című drámájában V. Henriknek, Anglia és Franciaország királyának és jövendőbelijé­nek, a francia Katalin hercegnőnek. 1420-ban már a társalkodónő tolmácsolására volt szükségük egymással évődő beszélgetésük során (V. 2.). A sors furcsa fintora folytán a normandiai francia nyelv által évszázadokon keresztül erőteljesen befolyásolt, alakított angol nyelv majd közel 900 évvel ké­sőbb, a normandiai partraszállás után vesz nyelvi revansot a francián. De erről még később szólunk. A francia mint nemzetközi nyelv Európában és a világban A 12-13. század folyamán, amikor is a latint Európa számos országában hivata­los nyelvként használták, a francia nyelv - a francia királyság növekvő irodalmi, művészeti, tudományos, politikai és gazdasági súlyának köszönhetően - Európa­­szerte mint második nemzetközi nyelv volt használatos. Itáliában a francia nyelv olyan elterjedt volt, hogy például Brunetto Latini 1265-ben francia nyelven írta meg az akkori idők ismereteit összefoglaló Li Livres dou Tresor című enciklopédiáját, mert minden nyelv közül ezt tartotta a legélveze­tesebbnek (le plus délirable) és a legismertebbnek. Amikor pedig a velencei szü­letésű kereskedő és utazó, Marco Polo 1296-ban Kínából hazatérve Genovában börtönbe került, italianizmusokkal tűzdelt francia nyelven mondta tollba pisai fo­golytársának ázsiai utazása történetét, amely később Le Livre des Merveilles cí­men vált ismertté. Spanyolországban a francia nyelvet a Szent Jakab sírjához Santiago de Com­­postelába zarándokló francia egyházi emberek és zarándokok terjesztették. Az alábbi mondást pedig, amint erről Diderot és d’Alembert enciklopédiája is meg­emlékezik, V. Károly német császárnak és spanyol királynak tulajdonítják: „Ango­lul beszélek a kereskedőkkel, olaszul a hölgyekkel, franciául a férfiakkal, spanyolul Istennel és németül a lovammal.” Adenet le Roi 13. század végéről származó Nagylábú Berta (Berte as grans piés) című, a magyar-francia dinasztikus kapcsolatok kialakulásának fontos állo­mását is bemutató gesztájának 148-157. sorai arról tanúskodnak, hogy valószínű­leg a magyar királyi udvarban is jól beszélték a nagy presztízzsel bíró Párizs kör­nyéki francia nyelvet. A magyar műveltségre gyakorolt francia hatás felfedezhető az építészet, a szerzetesrendek által űzött ipar, a kert- és a szőlőművelés, az ötvös­művészet, sőt még az oklevélírás területén is. Ezeknek a francia művelődési ha­tásoknak emlékét őrzik a francia jövevényszavaink, amelyek teljesen beolvadtak a magyar szókészletbe (Bárczi 1938). Például: clinche —‹ kilincs, loquet —‹ lakat, meche —♦ mécs, diamant —‹ gyémánt, targe —‹ tárgy, bottes —‹ botos, nemezcsizma, serin —‹ szekrény, cimier, címer —‹ címer (Bertényi-Szabics 1974) stb. Személy- és helyneveink közül is több francia eredetű: Louis —­ Lajos, Olivier —* Olivér, taille ‘szőlőmetszés’ —* Tállya (község Tokaj-Hegyalján).

Next