Magyar Nyelvőr – 134. évfolyam – 2010.
2010 / 1. szám - NYELVMŰVELÉS - Bárdosi Vilmos: Globalizáció, Európa és nyelv. A francia példa
Globalizáció, Európa és nyelv. A francia példa 3 levelezésében is az angolt kezdte használni a francia helyett. A francia és az angol nyelvközösséghez tartozók közötti érintkezés ettől fogva már nem volt zökkenőmentes. Ennek az irodalomban is nyoma maradt. Shakespeare V. Henrik című drámájában V. Henriknek, Anglia és Franciaország királyának és jövendőbelijének, a francia Katalin hercegnőnek. 1420-ban már a társalkodónő tolmácsolására volt szükségük egymással évődő beszélgetésük során (V. 2.). A sors furcsa fintora folytán a normandiai francia nyelv által évszázadokon keresztül erőteljesen befolyásolt, alakított angol nyelv majd közel 900 évvel később, a normandiai partraszállás után vesz nyelvi revansot a francián. De erről még később szólunk. A francia mint nemzetközi nyelv Európában és a világban A 12-13. század folyamán, amikor is a latint Európa számos országában hivatalos nyelvként használták, a francia nyelv - a francia királyság növekvő irodalmi, művészeti, tudományos, politikai és gazdasági súlyának köszönhetően - Európaszerte mint második nemzetközi nyelv volt használatos. Itáliában a francia nyelv olyan elterjedt volt, hogy például Brunetto Latini 1265-ben francia nyelven írta meg az akkori idők ismereteit összefoglaló Li Livres dou Tresor című enciklopédiáját, mert minden nyelv közül ezt tartotta a legélvezetesebbnek (le plus délirable) és a legismertebbnek. Amikor pedig a velencei születésű kereskedő és utazó, Marco Polo 1296-ban Kínából hazatérve Genovában börtönbe került, italianizmusokkal tűzdelt francia nyelven mondta tollba pisai fogolytársának ázsiai utazása történetét, amely később Le Livre des Merveilles címen vált ismertté. Spanyolországban a francia nyelvet a Szent Jakab sírjához Santiago de Compostelába zarándokló francia egyházi emberek és zarándokok terjesztették. Az alábbi mondást pedig, amint erről Diderot és d’Alembert enciklopédiája is megemlékezik, V. Károly német császárnak és spanyol királynak tulajdonítják: „Angolul beszélek a kereskedőkkel, olaszul a hölgyekkel, franciául a férfiakkal, spanyolul Istennel és németül a lovammal.” Adenet le Roi 13. század végéről származó Nagylábú Berta (Berte as grans piés) című, a magyar-francia dinasztikus kapcsolatok kialakulásának fontos állomását is bemutató gesztájának 148-157. sorai arról tanúskodnak, hogy valószínűleg a magyar királyi udvarban is jól beszélték a nagy presztízzsel bíró Párizs környéki francia nyelvet. A magyar műveltségre gyakorolt francia hatás felfedezhető az építészet, a szerzetesrendek által űzött ipar, a kert- és a szőlőművelés, az ötvösművészet, sőt még az oklevélírás területén is. Ezeknek a francia művelődési hatásoknak emlékét őrzik a francia jövevényszavaink, amelyek teljesen beolvadtak a magyar szókészletbe (Bárczi 1938). Például: clinche —‹ kilincs, loquet —‹ lakat, meche —♦ mécs, diamant —‹ gyémánt, targe —‹ tárgy, bottes —‹ botos, nemezcsizma, serin —‹ szekrény, cimier, címer —‹ címer (Bertényi-Szabics 1974) stb. Személy- és helyneveink közül is több francia eredetű: Louis — Lajos, Olivier —* Olivér, taille ‘szőlőmetszés’ —* Tállya (község Tokaj-Hegyalján).