Magyar Nyelvőr – 138. évfolyam – 2014.

2014 / 1. szám - Szili Katalin: A hanghatások és az emberi testrészek mozgásainak képe a magyar nyelvben

A hanghatások és az emberi testrészek mozgásainak a képe a magyar nyelvben 3 képző ott sem lenne a tetemes számú igében, mondván, a pattog, köhög igék jelen­tésének konstitutív része az ismétlődés, ugyanúgy, mint a lélegzik esetében? Vagy tulajdonítsak jelentőséget nekik (több száz igéről van szó), és tételezzem fel, hogy meglétük nem véletlenszerű, sőt akár rendszert is alkothatnak, információkat hor­dozva a világ egy adott szegmensének feldolgozásáról a nyelvünkben. Az utóbbi út mellett döntve a mozzanatos vagy gyakorító képzős alakokat akcióminőség-jelölőknek tekintem, ahogy a produktív képzéssel létrejött­­gáz-os származékokat is. A közös funkcionális kategóriába helyezéssel azonban koránt­sem teszek egyenlőségjelet közéjük: amint az alábbiakban kifejtem, más-más sze­repeket töltenek be, eltérnek grammatikai jellemzőik és pragmatikai (a nyelvhasz­nálót érintő) ismérveik alapján egyaránt. 2.1. Az akcióminőség mint derivációs kategória: az időben kiterjedt mozgások, cselekvések és­­gát képzős származékaik. A korpusz kisebb hányadát olyan mor­fológiailag egyszerű igék alkotják, amelyek időben kiterjedt cselekvéseket írnak le (megy, beszél, fut, néz, siet), tehát duratívak, magyarul tartós akcióminőségűek. Az elnevezést Comrie-tól kölcsönzöm, aki az inherens jelentésről szólva beszél punktuális és duratív szembenállásról (Comrie 1976: 41-4). Az inherens jelentés és az akcióminőség viszonyának taglalása messze szétfeszítené dolgozatom kere­tét, így csupán azt jegyzem meg, hogy Comrie a szóban forgó fejezet előtt lábjegy­zetben jelzi, hogy az inherens jelentés - amely az ő rendszerében a morfológiai felépítéstől függetlenül sajátja az igének­­ és az akcióminőség hasonló fogalmak. Az utóbbitól a német és szláv értelmezések közötti ellentmondások miatt eltekint (míg a német szakirodalom lexikalizálódott jelentésekként azonosítja az egyes akcióminőségeket, a szláv a derivációs morfológia körébe utalja őket: i. m. 6-7). Az időbeli kiterjedtség, a tartósság legáltalánosabb, természetes cselekvés­élményünk: a gazdaságosságra való törekvés jegyében jelöletlen a nyelvünkben, ahogy a legtöbb más nyelvben is. A tartós cselekvéseket új akcióminőség-elemmel a­­gAt képző gazdagíthatja. E származékok (olvasgat, sétálgat, nézeget) jelentése levezethető az alapszó és a képző jelentéséből, tehát - a természetes morfológiá­ból kölcsönözve a terminusz - szerkezetüket tekintve transzparensek (áttetszők), és ezzel együtt a szerkezeti ikonicitás elve is érvényesül bennük, mivel ugyanannyi morfológiai elemet foglalnak magukba, ahány tartalmi vonatkozást megjelenítenek (az áttetszőségről, szerkezeti ikonicitásról lásd: Ladányi 2007: 29-35). A strukturá­lis vagy generatív felfogás szerint a beszélő anyanyelvi kompetenciájának birto­kában, termékeny morfológiai szabály segítségével, kommunikációs szükségleteitől, szándékaitól függően alkothatja meg őket, a nyelv lexikonjában azonban nincse­nek jelen. E jellemzőik alapján derivációs akcióminőség-kategóriaként határozom meg a típusukat. (A kognitív grammatika ezzel szemben azt feltételezi róluk, hogy a használat gyakoriságától függően rögzülnek a mentális lexikonban: a gyakoriakat „készen” hívjuk elő, és csak a ritkábbakat, újakat képezzük.) Kiefer kétféle funkciót tulajdonít a­­gát képzős származékoknak. Egyrészt ismétlődést, mégpedig a rendszerességhez vagy rendszertelenséghez egyaránt köthető iterativitást és rendszertelen ismétlődést, azaz frekventativitást. A taglalt tartós cselekedetek ismétlődésfajtáinak értelmezésével most nem foglalkozom.

Next