Magyar Orvosi Archivum 1. (1892)
I. Lechner Károly dr.: Adalék az általános neurosisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez (Előleges értesítés)
2 DR. LECHNER KÁROLY TNR. Beard1 a neurasthenia okát az idegrendszer idegerőbeni szegénységében, hitten megtalálhatni. Az idegerőben szegénységet pedig az idegrendszer elégtelen táplálkozási viszonyaiban, kereste. Bármennyire helyes utón haladt is Beard, ezen elmélete mégis a czélhoz legfeljebb névleg vitt közelebb. Mert Beard «idegereje» semmivel sem mond többet, mint esetleg mondottak Galén «káros vaporesei» avagy Sydenham-nek a szellemi ataxiája, amelyekkel ezek a hysteria kór lényegét kimagyarázni iparkodtak volt. Mindegyikük csak más-más névvel illette azon sajátságos állapotot, amely későbbi búvárok által az iddegelemek kóros constitutiója», az «ideges diathésis», a «fokozott ingerlékenység), az idegmoleculák labilitása*, stb. semmivel sem többet mondó kifejezéssel jelöltetett. Első volt Arndt,aki a neurosisok kórlényegét exact tudományos alapon iparkodott kimagyarázni. A midőn ő az idegrendszerben létrejövő kimerülést a fáradt izom rángási törvényével hozta kapcsolatba és az idegelemek kimutathatómorphologikus elváltozásait azok fejletlen, embryonális állapotára vezette vissza, a kérdés tisztázásához valóban vissza nem utasítható kísérleti adatokkal járult hozzá. De elmélete hiányosnak minősítendő. Egyrészt az idegelemek embryonális visszamaradottsága csak a veleszületett s öröklött neurosisok tekintetében adhat felvilágosítást, másrészt az embryonális idegelemek miként való működéséről biztos tudomásunk nincsen. De még az izomrángási törvény is főleg az izmok elfáradására vonatkozik és nem az idegekére, mert physiologikus kísérletek igazolják azt is, hogy az idegek csak direct és súlyos ingerbehatások helyén fáraszthatók ki, ilyesmi pedig az élő szervezetben — a trauma kivételével — lehetetlen. De ha az idegek nem is fáraszthatók ki, kifáraszthatók a központ idegelemei. Az úgynevezett dúczsejtek működése G. M. Beard: Die Nervenschwache. Aus dem englischen übersetzt von D. M. Neisser. Leipzig. 1881. 2 Dr. Rudolf Arndt: Die Neurasthenie, etc. Wien—Leipzig. 1885.