Magyar Orvosi Archivum 19. (1918)

1918 / 1. füzet - I. Traube J. - Somogyi R.: Kapillarimeter, viskostagonometer és stalagmometer

2 TRAUBE J. ÉS SOMOGYI II. A viskostagonometert hosszabb, 500 osztályrészt­, egyenletes kissé tágabb hajszálcső, mely alul a kifolyási idő szabályozáséra szűkebb csővel van összeforrasztva, ez vi­szont kerek cseppegtető felületben végződik. Ez egyszerű készülékkel a súrlódási állandót és a fe­lületi feszültséget lehet megállapítani. A tolódási állandót megkapjuk, ha azt az időt állapít­juk meg, mely eltelik az alatt, míg a folyadékmentsens eljut 0-tól 500. osztályrészig. A felületi feszültséget úgy mérjük, hogy megállapítjuk­ az osztályrész számot, mely három, négy folyadék, valamint ugyanannyi csepp víznek megfelel. Megállapíthatjuk az első csepp leesését, alája tartott ujj (esetleg gummiujjal védve) segélyével és egyidejűleg az osztályzat felső részén a megfelelő osztályzatot leolvassuk, azután 3—4 cseppet számlálunk és az ujj alátartása nélkül is az utolsó csepp leesését és az osztályzat alsó részén a megfelelő beosztást megfigyelhetjük. Az osztályrészek száma, mely a vizsgálandó folyadék és a víz 1—1 cseppének megfelel, arányos a hajszálcsőben elért magassággal. A cseppentőfelületnek és csőnek állandóan nagyon tisztának kell lenni. A tisztogatás naponként kaliumbid­ro­­mát, kevés víz és tömény kénsav forró oldatával történjék és azt rögtön ismételt vízöblítés kövesse. A súrlódási együtt­ható megállapításánál arra kell ügyelnünk, hogy ne dugul­jon el a hajszálcső alsó vége és ne gyűljön légbuborék a csőben tisztátlanság következtében, továbbá, hogy a me­­niskus ne tartalmazzon buborékot. A szoilagmometer eléggé ismert, így a részletek leírása nem szükséges. Először az állandó térfogatú vizsgálandó folyadék cseppszámát állapítjuk meg, azután a vízét. A re­­ciprok viszony megfelel a kapillarimeter és a viskostagono­meter adatainak. A cseppentőfelületet ép úgy kell tiszto­gatni, mint a viskostagonometerét.­ ­ Az eszközök mind Gerhardt C. útján (Bonn) szerezhetők be.

Next