Magyar Orvosi Archivum 30. (1929)

Jendrassik Lóránd dr.-Antal Lajos dr.: A concentratiováltozás pharmakologiája. VI. közlemény

A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem belklinikájának (igazgató: Ángyán János dr. egyetemi ny. r. tanár) közleménye. A CONCENTRATIVVÁLTOZÁS PHARMAKOLOGIÁJA * VI. közlemény. POTENTIALHATÁS ÉS IONANTAGONISMUS. írták: Jendrassik Loránd dr. magántanár és Antal Lajos dr. E sorozat előző közleményeiben bizonyítottuk, hogy az izolált szerveken nagyszámban mutatkozó múló hatások jórésze „potential­­hatás“ s mint ilyen, egységes alapon magyarázható. A „potential­­hatások“ (augmentatiós és diminutiós hatások) a szövetekkel érint­kező folyadék concentratióinak változtatásakor jönnek létre és percek alatt, a környezet változatlansága dacára fokozatosan meg­szűnnek.1 ' Melegvérűek szervein végzett kísérletekben a poten­­tiálhatások dominálnak s jórészt elfedik a tartós t­enanens hatáso­kat, melyeket csak az oldat hosszabb behatására vehetünk észre. Minthogy az ionhatásoknak jórésze potentiálhatás, szükséges­nek látjuk az ionantagonismus kérdését közelebbi vizsgálat tár­gyává tenni. A hatások létrejöttének megértésére u. i. érdemes tud­nunk, hogy maga a vizsgált ion (illetőleg só) okozza-e őket (ahogy pl. a chloroform maga okozza a narkosist), avagy pedig a vizsgált ion concentratiójána­k az antagonista ionok concentratiójához képest történő relatív eltolódása. Az első esetben az illető ion absolut concentratiójának megváltozása volna a lényeges, a máso­dik esetben pedig az antagonista ionok concentratióiból alkotott hányados módosulása. Nyilvánvaló, hogy a kérdésnek a potential­­hatások problémáján túlmenő általános élettani jelentése is van. J. Loebnek a fundulus heteroclitus petéin és kikelt példányain végzett kísérleteinek, valamint a mesterséges sóoldatokkal táplált szíven, már S. Ringer óta szerzett tapasztalatoknak hatására terjedt el a vélemény az élettani irodalomban, hogy az észlelhető hatást e hányadosok megváltozása szabja meg. E felfogás jelentése (ami­ben a különböző interpretálások megegyeznek) az, hogy valamely ion koncentratiójának változtatása ugyanúgy hat, mint az anta­gonista concentratiójának fordított értelmű módosítása. Az egyező értelmű concentratióváltozás viszont fordított hatást eredményez. A nézetek azonban eltérnek egyrészt a tekintetben, hogy a hányadosban mily ionok szerepelnek, másrészt a hányadosnak mennyiségtani formulázásában, már a különböző pontossági igé­ . A M. K. Természettudományi Alap támogatásával készült dolgozat. Magyar Orvosi Archívum. 1

Next