Magyar Orvosi Archivum 30. (1929)
Jendrassik Lóránd dr.-Antal Lajos dr.: A concentratiováltozás pharmakologiája. VI. közlemény
A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem belklinikájának (igazgató: Ángyán János dr. egyetemi ny. r. tanár) közleménye. A CONCENTRATIVVÁLTOZÁS PHARMAKOLOGIÁJA * VI. közlemény. POTENTIALHATÁS ÉS IONANTAGONISMUS. írták: Jendrassik Loránd dr. magántanár és Antal Lajos dr. E sorozat előző közleményeiben bizonyítottuk, hogy az izolált szerveken nagyszámban mutatkozó múló hatások jórésze „potentialhatás“ s mint ilyen, egységes alapon magyarázható. A „potentialhatások“ (augmentatiós és diminutiós hatások) a szövetekkel érintkező folyadék concentratióinak változtatásakor jönnek létre és percek alatt, a környezet változatlansága dacára fokozatosan megszűnnek.1 ' Melegvérűek szervein végzett kísérletekben a potentiálhatások dominálnak s jórészt elfedik a tartós tenanens hatásokat, melyeket csak az oldat hosszabb behatására vehetünk észre. Minthogy az ionhatásoknak jórésze potentiálhatás, szükségesnek látjuk az ionantagonismus kérdését közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. A hatások létrejöttének megértésére u. i. érdemes tudnunk, hogy maga a vizsgált ion (illetőleg só) okozza-e őket (ahogy pl. a chloroform maga okozza a narkosist), avagy pedig a vizsgált ion concentratiójának az antagonista ionok concentratiójához képest történő relatív eltolódása. Az első esetben az illető ion absolut concentratiójának megváltozása volna a lényeges, a második esetben pedig az antagonista ionok concentratióiból alkotott hányados módosulása. Nyilvánvaló, hogy a kérdésnek a potentialhatások problémáján túlmenő általános élettani jelentése is van. J. Loebnek a fundulus heteroclitus petéin és kikelt példányain végzett kísérleteinek, valamint a mesterséges sóoldatokkal táplált szíven, már S. Ringer óta szerzett tapasztalatoknak hatására terjedt el a vélemény az élettani irodalomban, hogy az észlelhető hatást e hányadosok megváltozása szabja meg. E felfogás jelentése (amiben a különböző interpretálások megegyeznek) az, hogy valamely ion koncentratiójának változtatása ugyanúgy hat, mint az antagonista concentratiójának fordított értelmű módosítása. Az egyező értelmű concentratióváltozás viszont fordított hatást eredményez. A nézetek azonban eltérnek egyrészt a tekintetben, hogy a hányadosban mily ionok szerepelnek, másrészt a hányadosnak mennyiségtani formulázásában, már a különböző pontossági igé . A M. K. Természettudományi Alap támogatásával készült dolgozat. Magyar Orvosi Archívum. 1