Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-26 / 13. szám

IV. év. Sf? írre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. S fT 8 fiUér. Zalaegerszeg, 1903. márczius 25. Ki/CEG-JIEL-EilSriIK: ü E T DE IST IC IE ÜN" T OSXJTÖETÖKZÖIT ESTE. Hazai dolgok hirde­tése féláron : egy old. 20 E. NyiTér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhiva­tal: Wlassics­ u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. 13. nyugdíj­biztosításról. Az ipar, kereskedelem és pénzügy terén munkálkodó alkalmazottak között csak kevés­nek van jövője oly módon biztosítva, hogy önmagukat és családjukat a rokkantság vagy az aggkorral járó munkaképtelenség esetére go"dt­lan­ul eltarthassák. Régóta hiányzó in­tézményt valósított­ meg az ezelőtt 9 évvel megalakult Magántisztviselők Országos Nyug­díj Egyesülete, mikor lehetővé tette a magán­tisztviselőknek és kereskedelmi alkalmazottak­nak, hogy a jelen jövedelmező állásukban csekély befizetéssel az államnál szokásos módon nyugdíjat biztosíthassanak maguknak. Az állami vagy más nyugdíjképes állásokban levő tisztviselők nyugodtan és megelégedetten dolgozhatnak, mert hisz tudják, hogy a­míg bírják a munkát, gondoskodnak önmagukról és családjukról, azután pedig megélhetést nyújt a számukra a szolgálati évek arányá­ban őket megillető biztos nyugdíj. Nem így van ez a nyugdíjat nem élvező alkalmazottaknál! Évek hosszú során mun­kálkodnak, hol itt, hol ott és mikor már eljön az aggkor ideje, mikor a hosszas mun­kában eltöltött év­­ek után a jól megérdem­lett nyugat o­­­> illetné meg őket, ott látjuk s az önfentartás parancsolta kényszer miatt fáradt, kimerült testtel és rossz szemekkel az íróasztal mellett görnyedni, a­mikor a velük egy­idős tisztviselők gyakran kevesebb munka árán is a jól megérdemlett mugdíj mellett gondtalanul élik le hátralevő nap­jaikat. A fizetési viszonyok ma, sajn­os, olyanok, hogy a keresked­­mi és ipari alkalmazottak nagy ritkán élveznek olyan jövedelmet, hogy abból a jövő számára nagyobb megtakarí­tást lehetne eszközölni. És azért fontos a nyugdíj­intézmény, melynél csekély, ugyan hosszú évek sorára terjedő megtakarítások révén alkalmuk van jövőjükről gondoskod­hatni. Nagyon sokan vannak kereskedelmi és ipari c­égeknél alkalmazásban, kiknek nin­csen tudomásuk a Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesületéről. Ezen, a közéletünk jeleseinek vezetése alatt álló egyesületnek tagja lehet minden a magyar szent korona országainak területén székelő pénz, biztosító intézet, kereskedelmi vagy iparvállalat és magán­czég tisztviselője és egyéb alk­­a­zottja. Kereskedőinknél számosan vannak bizalmi állásokban lejvő alkalmazottak, kik szintén tagjai lehetnek­ ezen egyesületnek. Közülök nagyon sokan nem jutnak olyan helyzetbe, hogy magukat önállósíthassák, de ha önállósítják is magukat, gyakran a con­juncturak következtében nem találják meg jövőjüket és újból mint alkalmazottak vesz­nek részt a köznek a munkájában. Ilyenkor a megkezdett nyugdíjbiztosítás, melyet önálló­ságuk alkalmával is fizettek, megmenti őket attól, hogy öregségükre gondokkal küzdje­nek, mely gondok e korban sokkal mélyebb barázdát szántanak u­z tenderen, mint a fiatal­ság delén. Az egész egy egyszerű életjáradék bizto­sításnak felel meg, melynél évek során át, havi arányos részlet befizetések mellett 40 évi szolgálat után a biztosított teljes össze­get haláláig önmaga, azontúl pedig özvegye, vagy teljesen árván maradt törvényes gyer­mekei élvezik. Míg a biztosító társaságnál a befizetések elmulasztása szigorú szabályok alapján esetleg a biztosítás megszűnését eredményezheti, addig itt a tagoknak a leg­messzebb menő kedvezmény biztosíttatik, úgy, hogy indokolt esetben 1—2 évi halasz­tás is kapható. A nyugdíj élvezete teljesen az állami nyugdíj mintájára van szervezve, a­mennyi­ben a tag 10 évi befizetés után munkakép­telenség esetén a biztosított összegnek 40%-át kapja, minden további évi befizetés 2%-al növeli a nyugdíj összeg nagyságát; halál esetén pedig ennek arányában lesz az özvegyi járadék, teljesen árván maradt gyermekek­nek a nevelési járulék biztosítva. Az évi díjak a 35 év betöltése előtt a biztosítási összeg 8V2 °/o-át teszik ki; a 35-ik éven túl levő belépő tagok éveik arányában ter­mészetesen nagyobb százalékot fizetnek. A biztosítási összeget a tagok, ha jöve­delmezőbb állásokba jutnak, tetszés szerint felemelhetik. Ezért fontos, hogy még fiatalon, ha csak a minimális 800 korona összeg biz­tosításával is, belépjenek az egyesületbe, mert így a nyugdíj­évek a felemelés alkalmával számításba jönnek, míg a biztosítást vissza­menőleg megkötni nem lehet. A Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesülete közgazdasági és emberbaráti szem­pontból egyaránt kiváló jelentőségű czélokat követ. Átlátták ezt a hazai pénzintézetek tisztviselői, az ipari és kereskedelmi alkal­mazottak, siettek ezen köteléket nag­gyá és erőssé tenni tömeges belépésükkel úgyannyira, hogy tagjainak száma az 1600-at felülmúlja, alapjai pedig már több mint 2 millió koronára rúgnak. A közérdeknek vélünk szolgálni, midőn olvasóink figyelmét felhívjuk ezen a jövőjük biztosítására alkalmas intézményre és szívesen szolgálunk útbaigazítással mind­azoknak, kik ez irányban már gondolkodtak, de alkalmas intézmény ismerete nélkül ter­vüket ez ideig nem valósíthatták meg. Z. H. L. A mai ar iparról (IV.) írta Kún Vilmos. És a magyar iparra legnagyobb válság követ­kezett be. A nagy Igazságos Mátyás királyunk után csak 36 év mult el s a nemzet dicsősége a sir szélére jutott, s Mohá­cs a nemzeti nagylétnek temetője lón. A török hódoltság idején s az ezt követő vallási harczok követ­keztében a pénzügyi s közgazda­sági viszonyok ziláltak lettek, szegénység és nyomor ütötte fel tanyáját, általános hanyatlás és tespedés sújtotta az ipart is, szinte csodálatos, hogy az valamiképen fönn tudta magát tartani. (Megérthetés végett elegendő harriknai történet­írónk szavait idézem, ki következőkép rajzolja e kor szomorú állapotát: a polgárháborúk és a török hadjáratok, a féktelen főurak és idegen zsoldosok korában a személy és A vagyonbiz­tonság igen kétes állapotban volt; ennek következtében az ipar s kereskedelem sem nyerhetett nagyobb lendületet. Nyomor s szegénység uralkodott a legnagyobb részében. Az országgyűlések fölter­jesztései élénk színekkel ecsetelik ezt. A rendek 1546-ban az országgyűlésen kiemelik, hogy a nép elrongyolódott, s nincs miből tengesse nap­ról-napra életét. 1559-ben pedig említik, hogy több helyen makkal táplálkoznak egyéb élelmiszer hiányában. De elérkezett az 1686. év szeptember 2 -a s miután ali a török pasa nem volt képes Budát a keresztény seregek ellen megvédeni, a török az országból távozott. A törökök távozása után vetés­i vallási harczok lecsillapultával a földmű­ismét szépen megindult, s annak hatása meglátszott az iparon is, s ez nagyon természet­szerű, mert nálunk, életerős, jómódú földmives osztály nélkül egészséges kézműipar nem kép­zelhető. A számos iparág közül említést érdemel­nek a hadiszerek készítői, aztán posztógyártás a mi főkép a Szepességben honosodott meg. Az arany s ezüst készítményekben az erdélyiek tűntek ki. Az első papirmalom Brassóban 1546-ban lett fölállítva, de csak­hamar követte több más, a­mit a könyvnyomtatás fellendülése indokol. A bánya­vidékek legnagyobb része szintén nem került a török hódoltság alá. Selmecztáján aranyat, északkeleten, a már­i márasban sót, az erdélyi részekben pedig aranyat, ezüstöt szedtek a föld gyomrából. S az idő óta iparunk rohamosan szép fejl­­ésnek indult, hogy némely czikkek tekintetében bátran ön­érzettel felvethetjük a külfölddel a versenyt. Bizonyítékaink a kiállítások, melyeket csak a közelmúltban is oly gyakran rendeztünk. Bizo­nyítékaink nagyobb városaink, azok műhelyei s kirakatai is. Mindezek daczára sok a panasz iparosaink jó részénél. Körülbelül 931 ezer kis­iparos van az országban, sőt akik egykor jó módúak voltak, most mind, s legnagyobb része a rossz viszonyok miatt panaszkodik. Nélkülöz, sopánkodik, küzd és remél, aztán csalódik, ismét remél és újra csalódik, mert a holnap sem hoz jobbat rendesen a tegnapnál. S mi ennek az oka? Elsősorban a féktelen iparszabadság, mely­nek czélja lett volna megakadályozni, hogy az ipar tevékenység egyesek kiváltsága legyen, s hogy egyik osztály a másik rovására gazdagodjék, mely az ipar tevékenységet kivette az iparosok kezéből, s átszolgáltatta azt a tőkepénznek. A tőke tulajdonosából kisiparos lett, mert az ipar­szabadság csak nagyon kevés ipargyakorlást kötött a képesítéshez és maga a képesítés is könnyen kijátszható, a kisiparosból pedig lett kontár, vagy bérmunkás. Az iparos osztály így pusztulásnak néz elébe ha segély nem jó, de ezt egyúttal gaz­dasági és társadalmi válság követi miért is szükséges a bajt megakasztani a kis­ipar életképességét megmenteni és pedig a képe­sítés szigorítása, az igazságok gyakorlásának sza­bályozása s az igazolás módjának a kötelező legény és mester vizsga behozatala által. Felismerték a bel, és külföldön is, így legelőbb Németország­ban behozták a kényszer­iparos szövetkezést, mely nem egyéb, mint a régi czéhrendszer, más formában és elnevezéssel. Miként a természetben nincs ugrás, hanem fokozatos fejlődés kívántatik mindenhez ugy van az iparnál is. Egyszerre a lépcsőzet felső fokára eljutni, nagy ipari állammá egy ország nem válhatik, mert rendesen vissza­ható s válsággal járhat, mert megmérhetlen s kiszámithatlan bajokkal járhat. Aztán azt mondják )

Next