Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-26 / 13. szám
IV. év. Sf? írre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. S fT 8 fiUér. Zalaegerszeg, 1903. márczius 25. Ki/CEG-JIEL-EilSriIK: ü E T DE IST IC IE ÜN" T OSXJTÖETÖKZÖIT ESTE. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 E. NyiTér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. 13. nyugdíjbiztosításról. Az ipar, kereskedelem és pénzügy terén munkálkodó alkalmazottak között csak kevésnek van jövője oly módon biztosítva, hogy önmagukat és családjukat a rokkantság vagy az aggkorral járó munkaképtelenség esetére go"dtlanul eltarthassák. Régóta hiányzó intézményt valósított meg az ezelőtt 9 évvel megalakult Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesülete, mikor lehetővé tette a magántisztviselőknek és kereskedelmi alkalmazottaknak, hogy a jelen jövedelmező állásukban csekély befizetéssel az államnál szokásos módon nyugdíjat biztosíthassanak maguknak. Az állami vagy más nyugdíjképes állásokban levő tisztviselők nyugodtan és megelégedetten dolgozhatnak, mert hisz tudják, hogy amíg bírják a munkát, gondoskodnak önmagukról és családjukról, azután pedig megélhetést nyújt a számukra a szolgálati évek arányában őket megillető biztos nyugdíj. Nem így van ez a nyugdíjat nem élvező alkalmazottaknál! Évek hosszú során munkálkodnak, hol itt, hol ott és mikor már eljön az aggkor ideje, mikor a hosszas munkában eltöltött évek után a jól megérdemlett nyugat o> illetné meg őket, ott látjuk s az önfentartás parancsolta kényszer miatt fáradt, kimerült testtel és rossz szemekkel az íróasztal mellett görnyedni, amikor a velük egyidős tisztviselők gyakran kevesebb munka árán is a jól megérdemlett mugdíj mellett gondtalanul élik le hátralevő napjaikat. A fizetési viszonyok ma, sajnos, olyanok, hogy a kereskedmi és ipari alkalmazottak nagy ritkán élveznek olyan jövedelmet, hogy abból a jövő számára nagyobb megtakarítást lehetne eszközölni. És azért fontos a nyugdíjintézmény, melynél csekély, ugyan hosszú évek sorára terjedő megtakarítások révén alkalmuk van jövőjükről gondoskodhatni. Nagyon sokan vannak kereskedelmi és ipari cégeknél alkalmazásban, kiknek nincsen tudomásuk a Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesületéről. Ezen, a közéletünk jeleseinek vezetése alatt álló egyesületnek tagja lehet minden a magyar szent korona országainak területén székelő pénz, biztosító intézet, kereskedelmi vagy iparvállalat és magánczég tisztviselője és egyéb alkazottja. Kereskedőinknél számosan vannak bizalmi állásokban lejvő alkalmazottak, kik szintén tagjai lehetnek ezen egyesületnek. Közülök nagyon sokan nem jutnak olyan helyzetbe, hogy magukat önállósíthassák, de ha önállósítják is magukat, gyakran a conjuncturak következtében nem találják meg jövőjüket és újból mint alkalmazottak vesznek részt a köznek a munkájában. Ilyenkor a megkezdett nyugdíjbiztosítás, melyet önállóságuk alkalmával is fizettek, megmenti őket attól, hogy öregségükre gondokkal küzdjenek, mely gondok e korban sokkal mélyebb barázdát szántanak uz tenderen, mint a fiatalság delén. Az egész egy egyszerű életjáradék biztosításnak felel meg, melynél évek során át, havi arányos részlet befizetések mellett 40 évi szolgálat után a biztosított teljes összeget haláláig önmaga, azontúl pedig özvegye, vagy teljesen árván maradt törvényes gyermekei élvezik. Míg a biztosító társaságnál a befizetések elmulasztása szigorú szabályok alapján esetleg a biztosítás megszűnését eredményezheti, addig itt a tagoknak a legmesszebb menő kedvezmény biztosíttatik, úgy, hogy indokolt esetben 1—2 évi halasztás is kapható. A nyugdíj élvezete teljesen az állami nyugdíj mintájára van szervezve, amennyiben a tag 10 évi befizetés után munkaképtelenség esetén a biztosított összegnek 40%-át kapja, minden további évi befizetés 2%-al növeli a nyugdíj összeg nagyságát; halál esetén pedig ennek arányában lesz az özvegyi járadék, teljesen árván maradt gyermekeknek a nevelési járulék biztosítva. Az évi díjak a 35 év betöltése előtt a biztosítási összeg 8V2 °/o-át teszik ki; a 35-ik éven túl levő belépő tagok éveik arányában természetesen nagyobb százalékot fizetnek. A biztosítási összeget a tagok, ha jövedelmezőbb állásokba jutnak, tetszés szerint felemelhetik. Ezért fontos, hogy még fiatalon, ha csak a minimális 800 korona összeg biztosításával is, belépjenek az egyesületbe, mert így a nyugdíjévek a felemelés alkalmával számításba jönnek, míg a biztosítást visszamenőleg megkötni nem lehet. A Magántisztviselők Országos Nyugdíj Egyesülete közgazdasági és emberbaráti szempontból egyaránt kiváló jelentőségű czélokat követ. Átlátták ezt a hazai pénzintézetek tisztviselői, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak, siettek ezen köteléket naggyá és erőssé tenni tömeges belépésükkel úgyannyira, hogy tagjainak száma az 1600-at felülmúlja, alapjai pedig már több mint 2 millió koronára rúgnak. A közérdeknek vélünk szolgálni, midőn olvasóink figyelmét felhívjuk ezen a jövőjük biztosítására alkalmas intézményre és szívesen szolgálunk útbaigazítással mindazoknak, kik ez irányban már gondolkodtak, de alkalmas intézmény ismerete nélkül tervüket ez ideig nem valósíthatták meg. Z. H. L. A mai ar iparról (IV.) írta Kún Vilmos. És a magyar iparra legnagyobb válság következett be. A nagy Igazságos Mátyás királyunk után csak 36 év mult el s a nemzet dicsősége a sir szélére jutott, s Mohács a nemzeti nagylétnek temetője lón. A török hódoltság idején s az ezt követő vallási harczok következtében a pénzügyi s közgazdasági viszonyok ziláltak lettek, szegénység és nyomor ütötte fel tanyáját, általános hanyatlás és tespedés sújtotta az ipart is, szinte csodálatos, hogy az valamiképen fönn tudta magát tartani. (Megérthetés végett elegendő harriknai történetírónk szavait idézem, ki következőkép rajzolja e kor szomorú állapotát: a polgárháborúk és a török hadjáratok, a féktelen főurak és idegen zsoldosok korában a személy és A vagyonbiztonság igen kétes állapotban volt; ennek következtében az ipar s kereskedelem sem nyerhetett nagyobb lendületet. Nyomor s szegénység uralkodott a legnagyobb részében. Az országgyűlések fölterjesztései élénk színekkel ecsetelik ezt. A rendek 1546-ban az országgyűlésen kiemelik, hogy a nép elrongyolódott, s nincs miből tengesse napról-napra életét. 1559-ben pedig említik, hogy több helyen makkal táplálkoznak egyéb élelmiszer hiányában. De elérkezett az 1686. év szeptember 2 -a s miután ali a török pasa nem volt képes Budát a keresztény seregek ellen megvédeni, a török az országból távozott. A törökök távozása után vetési vallási harczok lecsillapultával a földműismét szépen megindult, s annak hatása meglátszott az iparon is, s ez nagyon természetszerű, mert nálunk, életerős, jómódú földmives osztály nélkül egészséges kézműipar nem képzelhető. A számos iparág közül említést érdemelnek a hadiszerek készítői, aztán posztógyártás a mi főkép a Szepességben honosodott meg. Az arany s ezüst készítményekben az erdélyiek tűntek ki. Az első papirmalom Brassóban 1546-ban lett fölállítva, de csakhamar követte több más, amit a könyvnyomtatás fellendülése indokol. A bányavidékek legnagyobb része szintén nem került a török hódoltság alá. Selmecztáján aranyat, északkeleten, a mári márasban sót, az erdélyi részekben pedig aranyat, ezüstöt szedtek a föld gyomrából. S az idő óta iparunk rohamosan szép fejlésnek indult, hogy némely czikkek tekintetében bátran önérzettel felvethetjük a külfölddel a versenyt. Bizonyítékaink a kiállítások, melyeket csak a közelmúltban is oly gyakran rendeztünk. Bizonyítékaink nagyobb városaink, azok műhelyei s kirakatai is. Mindezek daczára sok a panasz iparosaink jó részénél. Körülbelül 931 ezer kisiparos van az országban, sőt akik egykor jó módúak voltak, most mind, s legnagyobb része a rossz viszonyok miatt panaszkodik. Nélkülöz, sopánkodik, küzd és remél, aztán csalódik, ismét remél és újra csalódik, mert a holnap sem hoz jobbat rendesen a tegnapnál. S mi ennek az oka? Elsősorban a féktelen iparszabadság, melynek czélja lett volna megakadályozni, hogy az ipar tevékenység egyesek kiváltsága legyen, s hogy egyik osztály a másik rovására gazdagodjék, mely az ipar tevékenységet kivette az iparosok kezéből, s átszolgáltatta azt a tőkepénznek. A tőke tulajdonosából kisiparos lett, mert az iparszabadság csak nagyon kevés ipargyakorlást kötött a képesítéshez és maga a képesítés is könnyen kijátszható, a kisiparosból pedig lett kontár, vagy bérmunkás. Az iparos osztály így pusztulásnak néz elébe ha segély nem jó, de ezt egyúttal gazdasági és társadalmi válság követi miért is szükséges a bajt megakasztani a kisipar életképességét megmenteni és pedig a képesítés szigorítása, az igazságok gyakorlásának szabályozása s az igazolás módjának a kötelező legény és mester vizsga behozatala által. Felismerték a bel, és külföldön is, így legelőbb Németországban behozták a kényszeriparos szövetkezést, mely nem egyéb, mint a régi czéhrendszer, más formában és elnevezéssel. Miként a természetben nincs ugrás, hanem fokozatos fejlődés kívántatik mindenhez ugy van az iparnál is. Egyszerre a lépcsőzet felső fokára eljutni, nagy ipari állammá egy ország nem válhatik, mert rendesen visszaható s válsággal járhat, mert megmérhetlen s kiszámithatlan bajokkal járhat. Aztán azt mondják )