Magyar pályázatok - Pozsonyi posta és távirda-épület, 1903. január (1. évfolyam, 1. szám)

Előszó

ELŐSZÓ. A tervpályázatok korát éljük. A magas kormány, valamint a hatóságok, testületek és egyesületek, mind pályázat útján szerzik be a közpénzen emelendő épületek terveit. Minden érdemesebb épít­kezésre pályázatot hirdetnek, minden esztendő bőven termi a terv­­pályázatokat és ennek természetes következménye az a nagy érdek­lődés, a­mely minden újabb pályázat alkalmával mind nagyobb és nagyobb mértékben nyilvánul meg a magyar építészek körében. A pályázatra érkezett tervek kiállítását járva, sokszor valóságos szívfájdalommal látja az ember, mint kell a díjazottakon kívül is igen sok értékes eszmének hatás nélkül, vagy csak futólagos hatást téve visszatérnie kipattanási helyére, a terv alkotójához, a­helyett, hogy méltó tanulmányozás tárgyául szolgálna. Jelen folyóiratunk c­élja, hogy a kiválóbb tervpályázatokat, melyekben valami művészi eszme nyilatkozik, eredeti ízlés buzog, ne engedjük veszendőbe menni, hanem részrehajlatlanul segítsük arra a hatásos útjára, melyet jogos igénynyel tehet meg a gon­dolkozó elmékben. Mert minden kiválóbb alkotás újabb, esetleg még jobb eszme alapjául szolgálhat. Hanem a tervkiállítások sokkal rövidebb ideig tartanak, semhogy egyes tervek tüzetes tanulmá­nyozása lehetséges lenne. Sokszor pedig az ilyen kiállítást a pályá­zat kiírása helyén, valahol a vidéken, talán éppen az ország elzárt zugában foganatosítják, sőt néha egyáltalában meg sem tartják. Szóval, a körülmények mindenképpen korlátozzák az érdeklődőt abban, hogy a pályázatok eredményét, bár nézetünk szerint ez volna az igazi czél, mélyebb tanulmányozással haszonra fordíthassa, a terveket pedig arra kárhoztatják, hogy legfeljebb egy-egy elismerő megjegyzést csikarjanak ki vagy csak futólagos hatást érjenek el. Az tehát a c­élunk, hogy az ország bármely vidékén lefolyt pályázat eredményét összegyűjtve, azt írásban és képben közöljük, hogy az ilyen tervpályázatba befektetett szellemi kincset meg­­rögzítsük úgy, hogy azt mindenki, mindenkor tanulmány czéljából felhasználhassa, hogy együtt találja minden időben a tanulmányo­zandó tervpályázat feltételeit, bírálati jegyzőkönyvét és rajzait, mert csak ezek együttes egybevetésével alkothat magának tiszta képet és fordíthatja hasznára alkalomadtán tanulmánya eredményét. Most, hogy folyóiratunk czélját ezekben így előadtuk és ezzel programmunkat is kifejtettük, még csak azt jegyezzük meg, hogy a füzet kiállításánál nem riadtunk vissza semmi nehézségtől, sem anyagi áldozattól abban a reményben, hogy t. kartársaink és az érdeklődő szakkörök munkánkat pártolni fogják s módot adnak arra, hogy vállalatunk ne csak múló jelenség legyen, hanem állandó jelleggel mindjobban fejlődhessen. Budapest, 1903. márczius havában. A szerkesztők.

Next