Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-06-30 / 29. szám

*19-ik szám. megvizsgálja. A végleges engedélyért jelentkező társaságok építkezési feltételeit egymással összeha­sonlítsa. A kamat biztosítás alá eső építési és föl­­szerelési tőkét megállapítsa stb És mindezekről véghatározat­hozatal végett a képviselő­háznak je­lentést tegyen. 3. Addig is azonban, vagg a nevezett vasúti bizottmány műszaki, pénzügyi tanulmányainak és vizsgálatainak eredményéről a képr.­háznak érdem­leges jelentést tehetne, hatalmaztassék fel a kor­mány 4,5 millió forint erejéig, a Pest és alföld­­fiumei, sőt mondhatnók, egész vasút­hálózatunk kulcsának a károlyváros-fiumei sinut alapítmányi munkálatainak azonnali megkezdésére, annyival is inkább, minthogy ezen alapvonal kiépítése kedve­zőtlen területi viszonyainál fogva a többi vonalré­­szeknél különben is hosszabb időt fog igényelni. 4. Az állam által ekként előlegezett alapit­­m­ányi költséget azon társulat fogja visszafizetni, melynek a képv.­ház az egész alföld-fiumei vonal­­ra az építkezési engedélyt oda itélendi. — Pest ju­nius 21-én 1867 beadja Kadich Ákos, Fiume város és kerületének képviselője Gor­ove I. miniszter kijelenti, hogy a kor­m­ánynak szándékában van, a legközelebbi ülésen a vasút­ügyben javaslatot terjeszteni a ház elé. E szerint Kadich Ákos határozati javasla a kormány javaslatával együttesen tárgyaltathatik. A kérvény bizottmányba megválasztottak : Ihász R , Dettrich Zs., Németh K., Czorda B , Kurcz G., Zsarnay J., Sulyok M , Bobeczeliy L., Csörghe L., Gál János, Vlad Alajos, Bernáth Zs., Ács K., Tisza L. és Dográdi Szontágh J. A törvényjavaslatokat a szünetek alatt átvizs­gáló bizottmányba megválasztanak : Gozsdu M., Ráth K., Dózsa E., Horváth L., Horvát K., Bern­ekes Fr., Dapsy V., Királyi B., Fülepp L., Vadnay L., Kerkápolyi K., Manojlovits E , Bonis L., Vára­­dy Gábor és Tisza Kálmán. Bánó József, mint a kérvényibizottság jegyző­je jelentést tesz a kérvényekre hozott határoza­tokról. ALSÓHÁZI ÜLÉS június 26-án délelőtt 10 órakor. . Elnök: Szentiványi Károly. A miniszerek kö­zül jelen vannak : Horváth B. és K. Eötvös J. A beérkezett kérvények bejelentése után Som­- Rich Pál a nemzetiségi bizottmány ügyében szólal fel, de a tartós zaj miatt a beszéd folyamát fi­gyelemmel kísérni nem lehetett. Deák F. interpellálja a ministériumot, hogy szándékozik-e az erdélyi unió végleges szervezése és a nemzetiségi kérdés tárgyában törvényjavasla­tot terjeszteni a ház elé? B. Eötvös J. a kormány részéről megnyug­tató választ ad. Deák F. a zsidó-ügyben interpellál. B. Eötvös J. erre nézve is kijelenti, hogy az elnapolás után , legközelebbi ülésszakon a kor­mány a zsidó ügyet a honosítási törvénynyel együtt fogja a ház elé hozni. Csanády S. az 1848. 21. t­ez. iránt inter­pellálja a kormányt, mely szerint a kormány, em­lített t. ez. értelmében a nemzeti színek használatát gyakorlatba fogja-e vétetni. Különösen vonatkozva a budai várpalotára. Deák F. a budai várpalotán kitűzött fekete­sárga és kétfejű sasos zászlót a császári ház czi­­merének mondván, az ilyen czimer jogos haszná­latát történeti adatokkal is támogatja. Madarász J. Deákra tesz megjegyzéseket, s nem helyesli felszólalását. Tisza K. a hűbéri viszonyok megszüntetése iránt újólag interpellálja a ministériumot. Horváth B. azt mondja, hogy ez ügy csak azért késett és késik, mert a ministérium úgy is terhelve van teendőkkel. Következik a központi bizottság jelentése. Bónis L. e szót „ünnepélyesen“ kihagyatni kívánja. Bónist támogatják Tisza L. és Nyáry Pál. A központi bizottmány véleménye elfogadtatik. B. M­i­s­k­e A. a kérvényi bizottság részéről tesz jelentést. Ezután a ház a számadásokat átvizsgáló bi­zottmányt újból megerősíti, s egyszersmind felha­talmazza az elnököt, az elnapolás ideje alatt a le­mondásokat elfogadni s a képviselő választásokat elrendelni. Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítése végett fel­függeszte­tik. Az elkészült jegyzőkönyv felolvasása után az Illés eloszlott. LEVELEZÉS. M.,Vásárhely tt, junius 25-én 1867. Azt hittük volt, hogy közelebbi tudósításunk utolsó lesz az amolyan elegy-belegy tárgyakról, s már végre valahára egy új korszak kezdetéről írhatunk, mely nálunk is felviradott !... a sok ün­neplés, lelkes éljenkiáltások, fáklyásmenet, világítás, a szónoklat-záporok elmúlta után ismét csendes minden , ott vagyunk a hol voltunk, mi úgy látszik még várhatunk egy kicsit, addig hát ismét fir­­kantok valamit a vidéki tudósítók szokásos levéltár­gyairól. Városi közügyek. Közlekedési kiállítás. „Pap házán gólyafészek, minden ember látja, csak a pap nem látja“ , azt tartja a közmondás. Ennélfogva egy cseppet se csodálkoznám, ha Ko­lozsvár lakosainak legnagyobb része nem tudna semmit a nagyszerű látványról, mely több mint két hónap óta készen áll gyönyörködtetésekre. Nekem helyzetem következtében mindennap telik kedvem benne, a mint jó keresztény, nem tehetem, hogy önzőleg csak magam élvezzem, hanem más min­denkit tihajtok részeltetni benne, s erre tudósítá­som által utat is nyitok kinek kinek. „Mondja meg hát hamar, hosszadalmas elöl­járó beszéd nélkül, miben áll, és hol van az a nagyszerű látmány­?* kérdik és én sietek is felel­ni. A látmány mivolta tudósításom czimében van megírva; helye pedig alsó-szénutcza, melyet ninze ura utczájának is nevezhetni. Csak egyéni és minden alap nélküli gyanitá­­boru az, hogy városunk elöljárósága, mint a kial­vása előtt még egyszer és utoljára fellobbanó mé­csés, kívánt ebben a kiállításban versenyezni — mivel méltóbban, mint a párisi világtárlattal ! Rendezett hát a megnevezett utczában, egy átcsinálási kiállítást. És én azt mondom, hogy e versenyben a sü­kernek és diadalnak minden elemei megvannak. Meg, mert elsőben, legfőképpen és utoljára itt csakugyan olyat látni, a­mit Parisban nem csak most nem, de tán Julianus helytartósága ideje óta is soha se lehetett látni. Beszélik, hogy a világtár­laton egy gép végébe begyúrnak egy adag kau­csuk pépet, s a másik végén Makintosh vászon lő ki. Beszélik, hogy egy­másban egy csomó nyúl­szőrből egy pár fertály óra alatt kész kalap válik. Mi itt megmutatjuk, hogy kell egy 1500 lépésnyi utcza kövezését három hónap, azaz háromszáz­hat­van fertály óra alatt el — nem készitni s egyszers mind a módját is: miképp — nem kell készitni! De mondjuk meg, mit lát itt a meglependő néző. Az utczába a város felöl bejövén, lát egy, az egész utczán végig húzott árkot, melynek két ne­vezetessége van. Egyik az, hogy ha egy jó zápor megindul az utcza végétől egyfelől s a múzeum­ tájától másfelől a vizár szembe foly s az utcza kö­zepét el kell hogy öntse. Második az, hogy arról az oldalról van húzva, a merről a közönség rend­szerint szokott járni s bizonyos időkben csak is arról járhat, és igy sötétben a bebukás veszélyébe forog, sőt a belől hagyott járdán két személy be­szélgetésbe merülve erősen nem ügyel, fényes nap­pal is megtörténhetik rajta. Lát másodszor az utcza városi végétől a mú­zeumig az árok két szélén egy diónyi nagyságtól másfél vagy két láb átmérőti tömegekig mindenféle mekkoraságú köveket szétszórva, a­melyek közt aztán oly formán kell járni, mint a­ki tojás között akar tánczolni. Csakhogy utóbbi esetben a tojás, az előbbiben saját orrunk forog a betörés veszé­lyében. Lát ezenkívül az utczára leöntött három vagy négy rakás követ, melyek csaknem az utcza kö­zepén hevernek és egy szekérnek alig hagynak kikerülő utat. A lakások hihetőleg eltérítést vár­nak és várhatnak -e ítélet napig. (Nem az utolsó ítéletet értem, hanem azt a másikat, a­melynek P. S. az elnöke.) Különben, ha el volna terítve, úgy sem volna sok köszönet benne, a­mint a következő jelenés meggyőzhet róla. Lát ugyanis harmadszor a múzeum kapuján túl a néző oly látást, a­melyért neki a havasok közé, a Vlegyászára, Hargitára vagy Bucsecsre kel­lene menni, itt pedig, ha a lábát nem sajnálja, itt­hon és ingyen élvezheti. T. i. oly kefolyást, a­mi­lyet a megáradott hegyi patakok fellegszakadáskor szoktak hajtani s maguk után hagyni. Én, a ki az ily jeleneteket a nevezett és más helyeken gyak­­ oa1­ ran szemléltem, tanúságot tesz­ek, hogy bivebb ké­püket még panorámában sem láthatni, mint a mu­­zeumkert hosszában egész addig, a­míg a szűk utcza belészakad k.­monostor métába. Jertek hát és lássátok. Én pedig e tudósításommal szeretném a köz­­­­lekedési m. ministerium figyelmét­­is felébreszteni. Nagyon üdvösnek válnék p. o. egy oly rendelet, mely vármegyék és városok tisztviselőit, azokat t. i. kik az utak és utczák kövezésével vannak megbízva, kötelezze, akár szakértők utasításából, akár olvasásból, akár — ha kell — külföldön teen­dő tapasztalásból megtanulni, hogy létez egy út­­csinálás módja, melyet „macadámizálás“ nak ne­vez­nek, s a melynek a nálunk folytatott eljárás valódi paródiája és satyrája. Erről nekünk most és mai napig annyira nincs fogalmunk, hogy ha valaki nálunk igazi módon macadámizál, kaczajra fakad a közönség, mint a 8cb­veszi bizonyos falubeli község, midőn a sima nyakú idegen utas kezébe vetődött. Tény ez, uraim, nem csak feltevés. Br. Kezdjük a legunalmasabb dolgon. Tehát: az úrnapi vásár megtörtént; áru sok, vevő kevés, fő­leg szarvasmarhát sokat hajtottak, de összesen sem sok kelt el belőle. Az iskolák körül látunk legélénkebb mozgást, hol a múzsák ifjú serege vidám képpel vesz búcsút a hosszú nyári szünnapokra a tanodai levegőtől A jogászok vizsgája jan. 17-én kezdődött, s 29 év végződik. A jövő iskolai évben a 4 ik jogi év is feláll, a szükséges tanerők megnyerésére nézve már pályázat is nyittatott. Városunkban 1861 ben honvédsegélyező egy­let született volt, de ugyanazon évben, holmi m­a­­gas dajkák atyáskodása miatt meg is halt. úgy halljuk, hogy most új életre akarják éleszteni „Két kard nem fér egy hüvelyben,“ ezt mond­ja a közbeszéd. A két, helybeli lap (Sz. N. és Sz. K.) sem akar megférni Marosvásárhelyen. Egymást meg m­egszappanozzák amúgy jóformán olyan szép vörös szappannal, mit közönségesen a köm­ívesek szoktak az építésnél használni. Valóban bár­ a két lap két irányban halad, s így szépségesen megél­hetnének egymás mellett. Színészeinkről, kik már huzamos­ ideje távol vannak, semmit sem hallunk. Kérjük szépen tkts­ szerkesztő urat, legyen szíves az udvarhelyvárosi levelezőt egy kis szorgalomra serkenteni. HÍRHARANG. *** A királyi kormányszék felől szál­longó hírek annyira zavarosak, hogy határozottan nem lehet kivenni : vájjon mi lesz már végsorsa ? Olyan mint a beteg ember, ki felett egy csomó consíliumot ültek már, de nem tudták elhatározni, hogy megéri-e a jövő tavaszt, vagy az őszi csípős időjárás elviszi? Egyes hírek azt mondják, hogy mihelyt a kormánybiztos bevégzi missióját, azaz, legombolyítja az „erdélyi kérdést“, a kormányszék meg fog szűnni. A másik versió azt mondja : csak a czím fog változni; végre, azt is hiszik, hogy csu­pán két osztálya fog megszűnni, illetőleg beosztatni a ministériumba. A­ki élni fog, majd meglátja, me­lyik lesz igaz. A legfelsőbb törvényszék megszün­tette működését, s Pestre teszik át székhelyét. Mi­nő változásokon fog keresztül menni, még nem tudhatni. *** Városunk tisztogítása végre és va­­lahára a küszöbön áll már. A végrehajtással főkor­­mányszéki titoknak Pál Sándor van megbízva. A kormányszék átirata holnap lesz a városhoz áttéve. „Viszhangok az életből“ czím alatt Cserey Drusiánnától eszmetöredékek jelentek meg. A­ki végig lapozza, azonnal felismeri bennek, hogy e lapokon egy élet tapasztalásai s tanulmá­nyai vannak összegyűjtve. Sok szép, erőteljes gon­dolat között akad néhol olyan is, mely nélkül e füzet csak nyert­ volna becsében , de ezeket jóval felülmúlják azok, melyekben a fenkölt lélek mu­tatkozik. Ajánljuk olvasóink figyelmébe, néhány órai kellemes időtöltést szerezhetnek vele maguk­nak. A kiállítás csinos. Rannicher Jakabot a vallás- és köz­oktatási minisztérium előterjesztése folytán, ugyan­oda titkárrá nevezte ki ő Felsége. Ismét égés volt a napokban külső­­­ középutczában, mely mint a múltkor a szél által külfarkas utczára is elharapózott. A kár szerencsé­­j­re nem nagy s még ez is részben a „Victoriánál“ van biztosítva. A communitásba felhurczolt párb­aj kérdés szerencsés és minden komolyabb következ­mények nélküli megoldásra talált a tanács békítő interveniállása által. Előre lehetett látni, hogy va­lami nagy vérontás nem lesz a dologból, de intő példának elég volt, hogy jövőre minden tisztviselő jól megfontolja előbb azt a mit mond, s még job­ban azt a mit tenni fog. *** Gazdálkodjunk! A városi communitás múlt zajos gyű­lésén a többek között előfordult az az is, hogy a város a tilos rozsd­isok vegyelem­­zésére szakértő bizottságon nevezet ki. Ez igen ren­dén van, ha már­ e tervt is magára rovatta ki vá­rosunk de kérdjük : várjon olyan lábon áll-e a vá­­­ros pénztára, hogy egy vegykémlésért 233 frtot tud-e kiadni akkor, midőn e műtétre, meg vagyunk győződve, hogy az illető szakférfiak, ha felkéretnek, ingyen is vagy legalább sokkal mérsékelteb­b díj mellett is vállalkoztak volna, tekintetbe véve mint helybeli polgárok, hogy városunk zilált pénzügyi viszonyai között ilyen terüket csak meg­feszített erővel vállalhat el. Ne kényelmeskedjünk urak! Jusson eszünkbe egy kicsit a gazdálkodás is. Azt a 233 forintot sokkal könyebb utalványoz­ni a pénztárból, mint ugyan onnét ki is fizet­ni Nem mondjuk, hogy ingyen követelhetni vala­ki fáradságát, de azt igen, hogy megnézzük hová, miért, mit és mennyit adunk. Ákoncz János helybeli polgár 1000 frtot adott a szamosujvári árvaház alapjára. Ne sértése szerénységét derék polgártársunknak, hogy kiírtuk nevét, de nekünk is jól esik egy nemes emberbarát tettet is feljegyezni a Kristóf Adolf­­féle históriák között! *** A pesti honvéd gyűlésre a helybe­li honvédek Márk Adolfot küldik képviselőjük­nek, ki azon ajánlatot tette, hogy hajlandó e­ terhes útra s­aj­át költségén is válalkozni, tisztán azért, hogy az úti költségre begyűlt pénzt is a honvéd segélyező alaphoz lehessen csatolni. „­ Nyilvános köszönet Három hónapi távollét után, mezőségi utamból visszatérve, leg­kedvesebb kötelességeim egyikét teljesítem, a mi­n­dén mind­azoknak, a­kik országos múzeumunk ér-­­­dekében és legtöbbször egyszersmind csekély sze­mélyem iránti barátságtól ösztönözve, munkálataim­ban oly áldozatkészen támogattak, köszönetet mond­hatok. Fogadják szíves köszönetemet különösen I. ez. Papp Em­ánuelné Vojth Mária és Papp Mi­­h­ályné urhölgyek, a k­i jóságos gondoskodásukkal örökös hálára köteleztek; nem kevésbbé Papp Fe­­rencz és Mihály urak, a kik czéljaim elérésében oly önzetlen buzgalomat támogattak; továbbá gróf Kornis Albert, gr. Wass Ádám és Jenő, Báró Ke­mény Gyula és Béla e méltóságaik, úgy irántam tanúsított vendégszeretetekért, mint azokért az ada­tokért, a melyek munkálataimat oly lényegesen mozditák elé, végre Tamássy Péter ur és családja s a derék Vojth­ családnak minden tagja kivétel nélkül. Kolozsvárt, junius 29-én 1867. Herman Otto erd. muz. egyleti Conservator. Nyilatkozat. A „Magyar Polgár“-nak 1. év junius 23 -i számában helybeli birtokos pol­gár K. A. elleni bűnügyben az itteni törvényszéki eljárás balértelmezésre szolgáltatható módon lévén előadva, annak felvilágosítására szolgáljon a követ­kező nyilatkozat: „Minden bűnvád bejelentésénél az elővizsgálat tárgya: a tényálladéknak kinyomo­zása. Ezen elővizsgálat alatt, és még mie­lőtt a tényálladék bíróilag kinyomozva lenne, csak akkor lehet a vádlottat törvény szerint elfogni, ha ellene a büntető­perrend 151 ik czikkében névsze­­rint elősorolt bármelyik eset előfordul A tetemes fekvőbirtokkal bíró helybeli polgár K. A. ellen az elővizsgálati fogságot igazolható egy körülmény sem levél, ellene kihallgatása előtt, mig a tényálladék ki nem nyomoztatott, fogsá­got nem, de azt el lehetett rendelni, s az el is rendeltetett, hogy vádlott K. A. még az elővizsgá­lat alatt se hagyja el itteni rendes lakását. A bűn, melylyel K. A vádolva van, azon bűnnemek közé tartozik, melyekre nézve mind a rendes vizsgálat, mind az érdemleges tárgyalás a büntető­perrend 10-ik és 42-ik czikkei szerint nem ezen városi, ha­nem a marosszéki egyedül illetékes törvényszéket ileti, mely ha a külön vizsgálatot a büntető­ per­­rend 156-ik czikke valamelyik pontja szerint fog­sággal találandja elrendelendőnek, azt elrendeli , a mire nézve nem az itteni városi, hanem a b. p. r. 42. és 15-ik czikkei szerint azon törvényszéknél levő közügyészetet hallgatja meg. Azon cselekvény, melylyel K. A. vádoltatik, a büntető törvénykönyv 6- ik czikke szerint egytől öt évig terjedő súlyos börtönnel fenyitendő bűn. Mit a városi törvényszék mindedik birája igen jól tud; miután egyik is a megkérdezett birák közül a „cu­riosu­m­ok“ írója által felhozott nyilatkozatot el nem ismeri, felszó­­littatik azon tudósító ur: nevezze meg n évi­eg azon tanácsi tagot, ki azon nyilatkozatot tette, mert az általánosságbani nevezettel rágalmazva van azon birói személyzet, mely hivatásában törvény szerint eljárva, alaptalan és éretlen kétkedésekre nem fajul. Kolozsvár város törvényszéki elnökétől.“ A fentebbi nyilatkozatot egész készséggel adtuk közre, azonban nem tekinthetjük feleletnek, s meg­vagyunk győződve az „Egy kolozsvári polgár“ sem, ki így tette fel a kérdést: „Van-e joga a városi törvényszék elnökének önhatal­mi­lag szabad lábra helyezni egy olyan vádlottat, ki felől az álaraügyész nem rendelkezett.“ Erre tessék felelni. A­mi a curiosum szerzőjét il­leti, nincs okunk titkolódni. A köztudat a kér­déses nyilatkozat forrását a városi főjegyzőnél keresi. Helyes nyomon jár , vagy nem, nem tud­juk, de komoly szavabevehető emberektől is hal­lottuk megerősítve. Hogy a kérdéses nyilatkozat ma már (jobban meggondolva a dolgot), akár a ki mondta, még egyszer nem mondaná el, arról­­ jót állunk! * * Kristóf Adolf mint biztos forrásból tud­juk házi fogságban van addig is, míg sokszorosan kiérdemlett helyére fogja juttatni a törvény. Hogy­­ e gyűlölt megvetett ember sorsa mennyi embert ér- I­dekel, kitűnik a naponként beküldött adatokból, a­melyek valóban hajmeresztők. A többek között van­­ egy pár mulatságos is. A basáskodás idején egy­­­­szer kiadott egy rendeletet, melynek értelmében a mely háztulajdonos est­e 10 órakor be nem zárja a kapuját, 12 forint büntetést fog fizetni. A felső s­­zán utczában volt egy jámbor polgár ember, a ki­­k­nek volt háza, telke, s ennek kapuja is, de a kapu mellől a jó szomszédok lelopták a kerítést, s az ő háza előtt hosszú időktől fogva ott állott ugyan a kapu, de kerítés nem volt. Egyszer jött az inspectiós­­ zsandár, megáll a kerítés nélküli kapu előtt, s lát­­­­va, hogy a kormány rendelet daczára nincs bezár-­­ va, feljegyzi s más­nap reggel Kristóf Adolf ur maga elé rendelteti „Hát kend­vén akasztófárava­­ló, hogy meri az én világos parancsom ellenére a kapuját nyitva tartani? de?“ feleljünk?“ „Nagysá­gos ur kérem — (nota bene a ki az első introductió­­ra nem akart akkora pofot kapni, hogy az egyik szemével a másikat üsse ki, az sohase mulasztotta el Kristófot „Nagyságos urá­nak czimezui.“) — „az én kapumat nincs miért bezárjam, mert a szomszé­dok rég ellopták mellőle a deszka kerítést, s igy­­ ott járhatni ki s de a hol éppen tetszik.“ „Nem az­­ a kérdés itt vén Kossut kutya, hanem az, hogy be volt-e a kapud zárva?“ „Nem volt.“ „Nem? na hát fizetni fogsz 12 forintot, s ha holnap nyitva kapják 24 et Érted-e?“ A szegény polgár kifizette a 12 forintot, s gondja volt azután, hogy a kék­- Junius 30*

Next