Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-06-30 / 29. szám
*19-ik szám. megvizsgálja. A végleges engedélyért jelentkező társaságok építkezési feltételeit egymással összehasonlítsa. A kamat biztosítás alá eső építési és fölszerelési tőkét megállapítsa stb És mindezekről véghatározathozatal végett a képviselőháznak jelentést tegyen. 3. Addig is azonban, vagg a nevezett vasúti bizottmány műszaki, pénzügyi tanulmányainak és vizsgálatainak eredményéről a képr.háznak érdemleges jelentést tehetne, hatalmaztassék fel a kormány 4,5 millió forint erejéig, a Pest és alföldfiumei, sőt mondhatnók, egész vasúthálózatunk kulcsának a károlyváros-fiumei sinut alapítmányi munkálatainak azonnali megkezdésére, annyival is inkább, minthogy ezen alapvonal kiépítése kedvezőtlen területi viszonyainál fogva a többi vonalrészeknél különben is hosszabb időt fog igényelni. 4. Az állam által ekként előlegezett alapitmányi költséget azon társulat fogja visszafizetni, melynek a képv.ház az egész alföld-fiumei vonalra az építkezési engedélyt oda itélendi. — Pest junius 21-én 1867 beadja Kadich Ákos, Fiume város és kerületének képviselője Gorove I. miniszter kijelenti, hogy a kormánynak szándékában van, a legközelebbi ülésen a vasútügyben javaslatot terjeszteni a ház elé. E szerint Kadich Ákos határozati javasla a kormány javaslatával együttesen tárgyaltathatik. A kérvény bizottmányba megválasztottak : Ihász R , Dettrich Zs., Németh K., Czorda B , Kurcz G., Zsarnay J., Sulyok M , Bobeczeliy L., Csörghe L., Gál János, Vlad Alajos, Bernáth Zs., Ács K., Tisza L. és Dográdi Szontágh J. A törvényjavaslatokat a szünetek alatt átvizsgáló bizottmányba megválasztanak : Gozsdu M., Ráth K., Dózsa E., Horváth L., Horvát K., Bernekes Fr., Dapsy V., Királyi B., Fülepp L., Vadnay L., Kerkápolyi K., Manojlovits E , Bonis L., Várady Gábor és Tisza Kálmán. Bánó József, mint a kérvényibizottság jegyzője jelentést tesz a kérvényekre hozott határozatokról. ALSÓHÁZI ÜLÉS június 26-án délelőtt 10 órakor. . Elnök: Szentiványi Károly. A miniszerek közül jelen vannak : Horváth B. és K. Eötvös J. A beérkezett kérvények bejelentése után Som- Rich Pál a nemzetiségi bizottmány ügyében szólal fel, de a tartós zaj miatt a beszéd folyamát figyelemmel kísérni nem lehetett. Deák F. interpellálja a ministériumot, hogy szándékozik-e az erdélyi unió végleges szervezése és a nemzetiségi kérdés tárgyában törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé? B. Eötvös J. a kormány részéről megnyugtató választ ad. Deák F. a zsidó-ügyben interpellál. B. Eötvös J. erre nézve is kijelenti, hogy az elnapolás után , legközelebbi ülésszakon a kormány a zsidó ügyet a honosítási törvénynyel együtt fogja a ház elé hozni. Csanády S. az 1848. 21. tez. iránt interpellálja a kormányt, mely szerint a kormány, említett t. ez. értelmében a nemzeti színek használatát gyakorlatba fogja-e vétetni. Különösen vonatkozva a budai várpalotára. Deák F. a budai várpalotán kitűzött feketesárga és kétfejű sasos zászlót a császári ház czimerének mondván, az ilyen czimer jogos használatát történeti adatokkal is támogatja. Madarász J. Deákra tesz megjegyzéseket, s nem helyesli felszólalását. Tisza K. a hűbéri viszonyok megszüntetése iránt újólag interpellálja a ministériumot. Horváth B. azt mondja, hogy ez ügy csak azért késett és késik, mert a ministérium úgy is terhelve van teendőkkel. Következik a központi bizottság jelentése. Bónis L. e szót „ünnepélyesen“ kihagyatni kívánja. Bónist támogatják Tisza L. és Nyáry Pál. A központi bizottmány véleménye elfogadtatik. B. Miske A. a kérvényi bizottság részéről tesz jelentést. Ezután a ház a számadásokat átvizsgáló bizottmányt újból megerősíti, s egyszersmind felhatalmazza az elnököt, az elnapolás ideje alatt a lemondásokat elfogadni s a képviselő választásokat elrendelni. Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítése végett felfüggesztetik. Az elkészült jegyzőkönyv felolvasása után az Illés eloszlott. LEVELEZÉS. M.,Vásárhely tt, junius 25-én 1867. Azt hittük volt, hogy közelebbi tudósításunk utolsó lesz az amolyan elegy-belegy tárgyakról, s már végre valahára egy új korszak kezdetéről írhatunk, mely nálunk is felviradott !... a sok ünneplés, lelkes éljenkiáltások, fáklyásmenet, világítás, a szónoklat-záporok elmúlta után ismét csendes minden , ott vagyunk a hol voltunk, mi úgy látszik még várhatunk egy kicsit, addig hát ismét firkantok valamit a vidéki tudósítók szokásos levéltárgyairól. Városi közügyek. Közlekedési kiállítás. „Pap házán gólyafészek, minden ember látja, csak a pap nem látja“ , azt tartja a közmondás. Ennélfogva egy cseppet se csodálkoznám, ha Kolozsvár lakosainak legnagyobb része nem tudna semmit a nagyszerű látványról, mely több mint két hónap óta készen áll gyönyörködtetésekre. Nekem helyzetem következtében mindennap telik kedvem benne, a mint jó keresztény, nem tehetem, hogy önzőleg csak magam élvezzem, hanem más mindenkit tihajtok részeltetni benne, s erre tudósításom által utat is nyitok kinek kinek. „Mondja meg hát hamar, hosszadalmas elöljáró beszéd nélkül, miben áll, és hol van az a nagyszerű látmány?* kérdik és én sietek is felelni. A látmány mivolta tudósításom czimében van megírva; helye pedig alsó-szénutcza, melyet ninze ura utczájának is nevezhetni. Csak egyéni és minden alap nélküli gyanitáboru az, hogy városunk elöljárósága, mint a kialvása előtt még egyszer és utoljára fellobbanó mécsés, kívánt ebben a kiállításban versenyezni — mivel méltóbban, mint a párisi világtárlattal ! Rendezett hát a megnevezett utczában, egy átcsinálási kiállítást. És én azt mondom, hogy e versenyben a sükernek és diadalnak minden elemei megvannak. Meg, mert elsőben, legfőképpen és utoljára itt csakugyan olyat látni, amit Parisban nem csak most nem, de tán Julianus helytartósága ideje óta is soha se lehetett látni. Beszélik, hogy a világtárlaton egy gép végébe begyúrnak egy adag kaucsuk pépet, s a másik végén Makintosh vászon lő ki. Beszélik, hogy egymásban egy csomó nyúlszőrből egy pár fertály óra alatt kész kalap válik. Mi itt megmutatjuk, hogy kell egy 1500 lépésnyi utcza kövezését három hónap, azaz háromszázhatvan fertály óra alatt el — nem készitni s egyszers mind a módját is: miképp — nem kell készitni! De mondjuk meg, mit lát itt a meglependő néző. Az utczába a város felöl bejövén, lát egy, az egész utczán végig húzott árkot, melynek két nevezetessége van. Egyik az, hogy ha egy jó zápor megindul az utcza végétől egyfelől s a múzeum tájától másfelől a vizár szembe foly s az utcza közepét el kell hogy öntse. Második az, hogy arról az oldalról van húzva, a merről a közönség rendszerint szokott járni s bizonyos időkben csak is arról járhat, és igy sötétben a bebukás veszélyébe forog, sőt a belől hagyott járdán két személy beszélgetésbe merülve erősen nem ügyel, fényes nappal is megtörténhetik rajta. Lát másodszor az utcza városi végétől a múzeumig az árok két szélén egy diónyi nagyságtól másfél vagy két láb átmérőti tömegekig mindenféle mekkoraságú köveket szétszórva, amelyek közt aztán oly formán kell járni, mint aki tojás között akar tánczolni. Csakhogy utóbbi esetben a tojás, az előbbiben saját orrunk forog a betörés veszélyében. Lát ezenkívül az utczára leöntött három vagy négy rakás követ, melyek csaknem az utcza közepén hevernek és egy szekérnek alig hagynak kikerülő utat. A lakások hihetőleg eltérítést várnak és várhatnak -e ítélet napig. (Nem az utolsó ítéletet értem, hanem azt a másikat, amelynek P. S. az elnöke.) Különben, ha el volna terítve, úgy sem volna sok köszönet benne, amint a következő jelenés meggyőzhet róla. Lát ugyanis harmadszor a múzeum kapuján túl a néző oly látást, amelyért neki a havasok közé, a Vlegyászára, Hargitára vagy Bucsecsre kellene menni, itt pedig, ha a lábát nem sajnálja, itthon és ingyen élvezheti. T. i. oly kefolyást, amilyet a megáradott hegyi patakok fellegszakadáskor szoktak hajtani s maguk után hagyni. Én, a ki az ily jeleneteket a nevezett és más helyeken gyak oa1 ran szemléltem, tanúságot teszek, hogy bivebb képüket még panorámában sem láthatni, mint a muzeumkert hosszában egész addig, amíg a szűk utcza belészakad k.monostor métába. Jertek hát és lássátok. Én pedig e tudósításommal szeretném a közlekedési m. ministerium figyelmétis felébreszteni. Nagyon üdvösnek válnék p. o. egy oly rendelet, mely vármegyék és városok tisztviselőit, azokat t. i. kik az utak és utczák kövezésével vannak megbízva, kötelezze, akár szakértők utasításából, akár olvasásból, akár — ha kell — külföldön teendő tapasztalásból megtanulni, hogy létez egy útcsinálás módja, melyet „macadámizálás“ nak neveznek, s a melynek a nálunk folytatott eljárás valódi paródiája és satyrája. Erről nekünk most és mai napig annyira nincs fogalmunk, hogy ha valaki nálunk igazi módon macadámizál, kaczajra fakad a közönség, mint a 8cbveszi bizonyos falubeli község, midőn a sima nyakú idegen utas kezébe vetődött. Tény ez, uraim, nem csak feltevés. Br. Kezdjük a legunalmasabb dolgon. Tehát: az úrnapi vásár megtörtént; áru sok, vevő kevés, főleg szarvasmarhát sokat hajtottak, de összesen sem sok kelt el belőle. Az iskolák körül látunk legélénkebb mozgást, hol a múzsák ifjú serege vidám képpel vesz búcsút a hosszú nyári szünnapokra a tanodai levegőtől A jogászok vizsgája jan. 17-én kezdődött, s 29 év végződik. A jövő iskolai évben a 4 ik jogi év is feláll, a szükséges tanerők megnyerésére nézve már pályázat is nyittatott. Városunkban 1861 ben honvédsegélyező egylet született volt, de ugyanazon évben, holmi magas dajkák atyáskodása miatt meg is halt. úgy halljuk, hogy most új életre akarják éleszteni „Két kard nem fér egy hüvelyben,“ ezt mondja a közbeszéd. A két, helybeli lap (Sz. N. és Sz. K.) sem akar megférni Marosvásárhelyen. Egymást meg megszappanozzák amúgy jóformán olyan szép vörös szappannal, mit közönségesen a kömívesek szoktak az építésnél használni. Valóban bár a két lap két irányban halad, s így szépségesen megélhetnének egymás mellett. Színészeinkről, kik már huzamos ideje távol vannak, semmit sem hallunk. Kérjük szépen tkts szerkesztő urat, legyen szíves az udvarhelyvárosi levelezőt egy kis szorgalomra serkenteni. HÍRHARANG. *** A királyi kormányszék felől szállongó hírek annyira zavarosak, hogy határozottan nem lehet kivenni : vájjon mi lesz már végsorsa ? Olyan mint a beteg ember, ki felett egy csomó consíliumot ültek már, de nem tudták elhatározni, hogy megéri-e a jövő tavaszt, vagy az őszi csípős időjárás elviszi? Egyes hírek azt mondják, hogy mihelyt a kormánybiztos bevégzi missióját, azaz, legombolyítja az „erdélyi kérdést“, a kormányszék meg fog szűnni. A másik versió azt mondja : csak a czím fog változni; végre, azt is hiszik, hogy csupán két osztálya fog megszűnni, illetőleg beosztatni a ministériumba. Aki élni fog, majd meglátja, melyik lesz igaz. A legfelsőbb törvényszék megszüntette működését, s Pestre teszik át székhelyét. Minő változásokon fog keresztül menni, még nem tudhatni. *** Városunk tisztogítása végre és valahára a küszöbön áll már. A végrehajtással főkormányszéki titoknak Pál Sándor van megbízva. A kormányszék átirata holnap lesz a városhoz áttéve. „Viszhangok az életből“ czím alatt Cserey Drusiánnától eszmetöredékek jelentek meg. Aki végig lapozza, azonnal felismeri bennek, hogy e lapokon egy élet tapasztalásai s tanulmányai vannak összegyűjtve. Sok szép, erőteljes gondolat között akad néhol olyan is, mely nélkül e füzet csak nyert volna becsében , de ezeket jóval felülmúlják azok, melyekben a fenkölt lélek mutatkozik. Ajánljuk olvasóink figyelmébe, néhány órai kellemes időtöltést szerezhetnek vele maguknak. A kiállítás csinos. Rannicher Jakabot a vallás- és közoktatási minisztérium előterjesztése folytán, ugyanoda titkárrá nevezte ki ő Felsége. Ismét égés volt a napokban külső középutczában, mely mint a múltkor a szél által külfarkas utczára is elharapózott. A kár szerencséjre nem nagy s még ez is részben a „Victoriánál“ van biztosítva. A communitásba felhurczolt párbaj kérdés szerencsés és minden komolyabb következmények nélküli megoldásra talált a tanács békítő interveniállása által. Előre lehetett látni, hogy valami nagy vérontás nem lesz a dologból, de intő példának elég volt, hogy jövőre minden tisztviselő jól megfontolja előbb azt a mit mond, s még jobban azt a mit tenni fog. *** Gazdálkodjunk! A városi communitás múlt zajos gyűlésén a többek között előfordult az az is, hogy a város a tilos rozsdisok vegyelemzésére szakértő bizottságon nevezet ki. Ez igen rendén van, ha már e tervt is magára rovatta ki városunk de kérdjük : várjon olyan lábon áll-e a város pénztára, hogy egy vegykémlésért 233 frtot tud-e kiadni akkor, midőn e műtétre, meg vagyunk győződve, hogy az illető szakférfiak, ha felkéretnek, ingyen is vagy legalább sokkal mérsékeltebb díj mellett is vállalkoztak volna, tekintetbe véve mint helybeli polgárok, hogy városunk zilált pénzügyi viszonyai között ilyen terüket csak megfeszített erővel vállalhat el. Ne kényelmeskedjünk urak! Jusson eszünkbe egy kicsit a gazdálkodás is. Azt a 233 forintot sokkal könyebb utalványozni a pénztárból, mint ugyan onnét ki is fizetni Nem mondjuk, hogy ingyen követelhetni valaki fáradságát, de azt igen, hogy megnézzük hová, miért, mit és mennyit adunk. Ákoncz János helybeli polgár 1000 frtot adott a szamosujvári árvaház alapjára. Ne sértése szerénységét derék polgártársunknak, hogy kiírtuk nevét, de nekünk is jól esik egy nemes emberbarát tettet is feljegyezni a Kristóf Adolfféle históriák között! *** A pesti honvéd gyűlésre a helybeli honvédek Márk Adolfot küldik képviselőjüknek, ki azon ajánlatot tette, hogy hajlandó e terhes útra saját költségén is válalkozni, tisztán azért, hogy az úti költségre begyűlt pénzt is a honvéd segélyező alaphoz lehessen csatolni. „ Nyilvános köszönet Három hónapi távollét után, mezőségi utamból visszatérve, legkedvesebb kötelességeim egyikét teljesítem, a mindén mindazoknak, akik országos múzeumunk ér-dekében és legtöbbször egyszersmind csekély személyem iránti barátságtól ösztönözve, munkálataimban oly áldozatkészen támogattak, köszönetet mondhatok. Fogadják szíves köszönetemet különösen I. ez. Papp Emánuelné Vojth Mária és Papp Mihályné urhölgyek, a ki jóságos gondoskodásukkal örökös hálára köteleztek; nem kevésbbé Papp Ferencz és Mihály urak, a kik czéljaim elérésében oly önzetlen buzgalomat támogattak; továbbá gróf Kornis Albert, gr. Wass Ádám és Jenő, Báró Kemény Gyula és Béla e méltóságaik, úgy irántam tanúsított vendégszeretetekért, mint azokért az adatokért, a melyek munkálataimat oly lényegesen mozditák elé, végre Tamássy Péter ur és családja s a derék Vojth családnak minden tagja kivétel nélkül. Kolozsvárt, junius 29-én 1867. Herman Otto erd. muz. egyleti Conservator. Nyilatkozat. A „Magyar Polgár“-nak 1. év junius 23 -i számában helybeli birtokos polgár K. A. elleni bűnügyben az itteni törvényszéki eljárás balértelmezésre szolgáltatható módon lévén előadva, annak felvilágosítására szolgáljon a következő nyilatkozat: „Minden bűnvád bejelentésénél az elővizsgálat tárgya: a tényálladéknak kinyomozása. Ezen elővizsgálat alatt, és még mielőtt a tényálladék bíróilag kinyomozva lenne, csak akkor lehet a vádlottat törvény szerint elfogni, ha ellene a büntetőperrend 151 ik czikkében névszerint elősorolt bármelyik eset előfordul A tetemes fekvőbirtokkal bíró helybeli polgár K. A. ellen az elővizsgálati fogságot igazolható egy körülmény sem levél, ellene kihallgatása előtt, mig a tényálladék ki nem nyomoztatott, fogságot nem, de azt el lehetett rendelni, s az el is rendeltetett, hogy vádlott K. A. még az elővizsgálat alatt se hagyja el itteni rendes lakását. A bűn, melylyel K. A vádolva van, azon bűnnemek közé tartozik, melyekre nézve mind a rendes vizsgálat, mind az érdemleges tárgyalás a büntetőperrend 10-ik és 42-ik czikkei szerint nem ezen városi, hanem a marosszéki egyedül illetékes törvényszéket ileti, mely ha a külön vizsgálatot a büntető perrend 156-ik czikke valamelyik pontja szerint fogsággal találandja elrendelendőnek, azt elrendeli , a mire nézve nem az itteni városi, hanem a b. p. r. 42. és 15-ik czikkei szerint azon törvényszéknél levő közügyészetet hallgatja meg. Azon cselekvény, melylyel K. A. vádoltatik, a büntető törvénykönyv 6- ik czikke szerint egytől öt évig terjedő súlyos börtönnel fenyitendő bűn. Mit a városi törvényszék mindedik birája igen jól tud; miután egyik is a megkérdezett birák közül a „curiosumok“ írója által felhozott nyilatkozatot el nem ismeri, felszólittatik azon tudósító ur: nevezze meg n évieg azon tanácsi tagot, ki azon nyilatkozatot tette, mert az általánosságbani nevezettel rágalmazva van azon birói személyzet, mely hivatásában törvény szerint eljárva, alaptalan és éretlen kétkedésekre nem fajul. Kolozsvár város törvényszéki elnökétől.“ A fentebbi nyilatkozatot egész készséggel adtuk közre, azonban nem tekinthetjük feleletnek, s megvagyunk győződve az „Egy kolozsvári polgár“ sem, ki így tette fel a kérdést: „Van-e joga a városi törvényszék elnökének önhatalmilag szabad lábra helyezni egy olyan vádlottat, ki felől az álaraügyész nem rendelkezett.“ Erre tessék felelni. Ami a curiosum szerzőjét illeti, nincs okunk titkolódni. A köztudat a kérdéses nyilatkozat forrását a városi főjegyzőnél keresi. Helyes nyomon jár , vagy nem, nem tudjuk, de komoly szavabevehető emberektől is hallottuk megerősítve. Hogy a kérdéses nyilatkozat ma már (jobban meggondolva a dolgot), akár a ki mondta, még egyszer nem mondaná el, arról jót állunk! * * Kristóf Adolf mint biztos forrásból tudjuk házi fogságban van addig is, míg sokszorosan kiérdemlett helyére fogja juttatni a törvény. Hogy e gyűlölt megvetett ember sorsa mennyi embert ér- Idekel, kitűnik a naponként beküldött adatokból, amelyek valóban hajmeresztők. A többek között van egy pár mulatságos is. A basáskodás idején egyszer kiadott egy rendeletet, melynek értelmében a mely háztulajdonos este 10 órakor be nem zárja a kapuját, 12 forint büntetést fog fizetni. A felső szán utczában volt egy jámbor polgár ember, a kiknek volt háza, telke, s ennek kapuja is, de a kapu mellől a jó szomszédok lelopták a kerítést, s az ő háza előtt hosszú időktől fogva ott állott ugyan a kapu, de kerítés nem volt. Egyszer jött az inspectiós zsandár, megáll a kerítés nélküli kapu előtt, s látva, hogy a kormány rendelet daczára nincs bezár- va, feljegyzi s másnap reggel Kristóf Adolf ur maga elé rendelteti „Hát kendvén akasztófáravaló, hogy meri az én világos parancsom ellenére a kapuját nyitva tartani? de?“ feleljünk?“ „Nagyságos ur kérem — (nota bene a ki az első introductióra nem akart akkora pofot kapni, hogy az egyik szemével a másikat üsse ki, az sohase mulasztotta el Kristófot „Nagyságos urának czimezui.“) — „az én kapumat nincs miért bezárjam, mert a szomszédok rég ellopták mellőle a deszka kerítést, s igy ott járhatni ki s de a hol éppen tetszik.“ „Nem az a kérdés itt vén Kossut kutya, hanem az, hogy be volt-e a kapud zárva?“ „Nem volt.“ „Nem? na hát fizetni fogsz 12 forintot, s ha holnap nyitva kapják 24 et Érted-e?“ A szegény polgár kifizette a 12 forintot, s gondja volt azután, hogy a kék- Junius 30*