Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-10-09 / 59. szám

59-ik szám, pedig mindnyájunkat, hogy jót akarhat, roszat pe­dig tenni nem fog. Többen. LEVEL­EZÉ­S. Szamosujvár, oct. 6. 1867 T. szerkesztő ur! Tekintélyesebb lapjaink tüzetesen foglalkoz­nak országos közintézeteink leírásával, hogy a nagy közönség is ismeretet és helyes fogalmat nyerjen azok szervezete, belélete­s az ezeket környező vi­szonyokról. Erdély országos közintézetei közt kétség kívül a jelentékenyebb fontosságúak egyike: a sza­­mosújvári fegyintézet. Azt hiszem ön becses lapjá­nak olvasói előtt nem lesz érdektelen az idevaló országos várfogda állásáról , következő adatokat közleni. Van jelenleg a szamosujvári várban 485 fe­­gyencz, e számból: magyar és székely 149, román 265, szász és német 27, olasz 1, szerb 1, ruthén 1, zsidó 11, czigány 30. Vallásra való tekintettel: romai catholicus 77, görög kath. 123, keleti görög 160, református 73, lutheránus 31, unitátus 10, iz­raelita 11. Ezek közül élethosziglaui fogságra van ítélve 3, huszonnégy évre 1, husz évre 13, tizenöt évre 26, tíz évre 98, 1­­5 évre 344. Az összes lét­számból egészséges 422, beteg 63. Ezek közt első ízben visszaesett van 46, másodízben visszaesett 5, harmad ízben visszaesett 1. Egyúttal czélszerű­­nek véltem a betegek ápolásáról, adatokat is közleni a következőkben: Van a kórházban összesen 8 szo­ba, kizárólag betegek számára, miért is ezek „beteg­szoba“ néven ismeretesek; ezeken kívül van egy külön szoba a gyengélkedők számára, és egy más a mun­kaképtelenek használatára. E szobákban be van rendezve öszvesen 94 ágy, melyből jelenleg haszná­lásban van 70, t. i. 1 gyengélkedő, 6 munkakép­­telen és 63 beteg; betegápolók száma 7. Vizsgálat alatt van most 1 fegyencz. x. y. Maros-Székről, szept. 27. 1867. Tisztelt szerkesztő ur! A vásárhelyi és vidéki honvédek Szabó Já­nos h­rnagy elnöklete alatt tegnap gyűlést tartottak, a gyűlés tárgyai: 1- er Gr. Toldalagi Mihály­, mint az igazoló bizottmány elnöke előterjeszti az igazolás mikénti állását; az igazolás folytatása, minthogy a hanyos körözés miatt még eddig sokan nem igazolhatták magukat, tovább is folytattatni határoztatott. 2- or Olvastatik a központi egyletnek a kép­­viselőházhoz benyújtandó emlékirata ; egyletünk is ahoz csatlakozni kifejezte óhajtását. 3- or A Bem apó arczképével ellátott egyleti­­ pecsét megérkezvén az egyletnek használat végett­­ átadatott, a nagyon jól sikerült metszés a képhez méltó kegyelettel fogadtatván, B. P. és J. K. baj­társaknak a pecsétre tett kiadásért, D. F.-nak met­­szetése körüli fáradozásáért köszönet szavaztatott,­­ 4- er Gr. Bethlen Gergely honvéd-ezredes ha­za érkezésének hirét az egybegyült honvédek lel­kesült éljenzéssel fogadván, elhatározták: azon eset­re, ha M.­Vásárhelyre jönne, testületileg ünnepélyesen fogadni. 5- ör Valahára előkerült azon tárgy is, melyet a városi közönség két hó álta feszült figyelemmel várt, ez egy Déési Károly honvéd hadnagy által, a segélyező egylethez, s onnan a honvéd egylethez áttett indítvány, mely felhívja a honvédeket. A Jeney József v. őrnagyról szájról szájra járó hí­rekről tudomást szerezvén, ha azok alap nélküliek, J. urat védelmezni, ha pedig alaposok J. ur nevét a honvédek sorából kitörölni. *) A gyűlés kije­lentette, hogy míg Jeney ur, mint igazolt honvéd a honvédek sorába nem lépett e tárgyhoz nem szólhat, fogja e igazoltatni magát? s ha nem miért? meghalt a tárgy? vagy csak aluszik, felébreszti e J. ur igazolásával vagy nem? ezen kérdések körül forog a vidék különbözőleg nyilvánuló vélekedése. Én úgy hiszem, hogy Jeney József urnak személyére, de főképp politikai állására nézve lehetetlen tisztá­zatlan hagyn­a, ezen megoldásra váró kellemetlen helyzetet, mert ezzel úgy vagyunk, mint a macska­muzsikával, csak az nem beszél róla a­kit legin­kább érdekel. B­ereczki Sándor- HÍRHARANG. A „polgári társalkodó“ legközelebb­ről tartott gyűlésében elhatározta, hogy eddigi czí­­mét a sokkal helyesebb „Polgári kör“-re fogja vál­toztatni. A tagok három évre kötelezik magukat. Szász Gerö költeményeire mai szá­munk mellett küldjük szét az előfizetési felhívást. Olvasóink ismerik jól Szász Gerö tevékeny irodal­mi munkásságát, mely nem lankadt soha, hanem napról napra fejlődve tört utat azon a pályán, me­lyen ma e kis hazában szinte egyedül áll. A többi kör­*) Hasonló kérdés más egyleteknél is merült fel, re­méljük, hogy azokat kellő szigor de egyszersmint kellő gyön­gédséggel is oldják meg mindenütt. A­mi a kérdéses esetet ileti, mi is kaptunk már korábban megjegyzéseket reá, de tartózkodtunk kiadni, éppen azért, mert a legkompetensebb fó­rum ilyen esetben csak a honvédegylet lehet. A Jenei őr­nagyról szállongó hirek, azt hisszük alaptalanok, s közelebbről árjuk azok megczáfolását. A z e r k. — 243 főnk vagy végképpen letette lantját, vagy a por fedi... Ő híven kézben tartá, s húrjain ma már erőteljesebb, szebb dalok teremnek, semhogy ne óhajtottuk volna azokat egy csomóba látni. E köl­temények megjelennek — a lehető díszes kiállítás­ban — jövő december közepére, s igy újévi és ka­rácsomi legszebb ajándékul szolgálhatnak. A 20 íves kötet ára 1 frt 50 kr, melyet vagy a kiadó Ráth Mórhoz Pestre, vagy a szerzőhez Kolozs­várra magyarul ez a 23- ik számhoz kell küldeni. Ismétesve ajánljuk tehát ez érdekes kötetet, melyet igazán a nem­es lelkesedés s nem a „kenyér kérdés“ teremtett. Az „Unió­nak ” az alább következő sorait alá­írjuk mi is: A városi rendőrfőnöknek lapunk közelebbi számában közlött figyelmeztetése, melyet az éji csendháborításhoz intézett gyümölcsét azon módon meghozta, a­mint megjósoltuk. Oly emberek­nek, a­kiknek értelmisége nincs oda fejlődve, hogy az éji csend háborításának aljas voltát önkényt fölismerjék, nem szirogatás,­­ nem kímélet az orvos­ságuk, hanem oly eljárás, minő otromba ficzkókat meggyógyítson. Infernalis lármát, majdnem virad­­tig tartót, a javából csak szombatról vasárnapra kellőleg hallottunk, s e szerint épen a rendőrség figyelmeztetését követő éjszakán. S ez aljas kedv­töltés, mely a betegségben sinyle elalélt­­őt, s a nyugalom után epedő öreget oly érzékeny módra bántja, a főkapitány ur szállásának ha nem is szomszédságában, annak csakugyan közelében, a muzeum s az alsó- és felső szénutczában van bonn. Úgy hiszszük, a főkapitány úr is osztja azon véle­ményünket , hogy a hatóságnak egy perezre sem szabad compromittálva lenni. Bizonyosan compro­mittálva lesz pedig, ha a nélkül figyelmeztetget,­­ hogy szavainak az­­ érvényt megszerezni is képes legyen. A­ki a­ mások nyugalmát otrombaságból fitymálja, az — akár tüffel kelmében jár, akár Szondra posztóban, mind egyaránt — suhauez. Su­hauezokat pedig még akkor sem kell kímélni, s a hatóságnak nem szabad kímélnie, ha az ember — azaz a hivatalnok — erélyessége által népszerűsé­gét koc­káztatná Ha pincs kellő számú szolgája a rendőrségnek szorgalmazni kell azoknak elegendő­­ számra szaporítását. A város összes lakosságának érdekében igényelt költség, semmi ürügy alatt sem , elutasítható! A jelen esetben pedig, a rend és csend fenntartásának szükségessége még egy más szem­pont alá is esik : a becsület szempontjáé alá. Gyö­nyörű dolgokat beszélnek az itt megforduló idege­nek a csapszékekből kitántorgók eczetes torkaiból­ hangzó orditozásokról. — Az utczai világítást is kivált a nagyobb városokból ide vetődök, nem győzik dicsérni. *** A kisegítő egylet pénztárát a napok­ban vizsgálta meg véletlenül egy bizottság, s azt a legkitűnőbb rendben találta. E virágzó intézet­nek élete sok mindenre felbátoríthatja a polgársá­got. Az alap csak néhány ezer, s az első évi for-­­­galom alig 30,000 frt. volt, s ma már 3.000,000 felé jár. E szám egészséges szervezetéről, s a­z­o­n k­ez­ek ti­s­z­ta­s­ágá­ró­l tanúskodik, melyek azt vezetik. Ez intézetnek egyébiránt fontos, s nagy szerep jutott a jövőbe, s oda fejlődhetik, hová most­­ nem is merjük képzelni. Az intézet vezérigazga­­­tója Tauffer Ferenczet méltó elismerés illeti, s vajha minden vidéki ilyen egyletnek lehetne egy Tauffere ! *** Muszka tövis. A hatóságok a tálon túl elterjedt muszka vagy szerb tövisét hivatalosan ir­tatják— hanem fájdalom — úgy és akkor, midőn már késő, mert magvait az idő szépen elvetemé­­nyezte már régen. Ez is olyan eső után köpenyeg­­féle rendelkezés. *** Az „Arad“ czimű lap szerkesztését Tiszti vette át. Ajánljuk olvasóink figyelmébe, ügyesen, s elevenen szerkesztett napi­lap. Egy öngyilkos. Volt a helybeli post­­ának egy Bocsi nevű komor kedélyű levélkihor­­dója, kit az utóbbi időben már csak belső szolgá­latokra használtak. Sokat példálózgatott, hogy vele nagy dolgok fognak történni. A többek között e sorok írójának is pár nappal ez­előtt mondá: „A dolog megvan érve!“ Sejtettem, baja lehet, igye­keztem elvonni sötét gondolatától, de nem tudtam bajára jöni, mert „arról a bizonyos dologról, a­mi vele fog történni“ nem beszélt világosan soha. Tegnapelőtt elment egy puskamiveshez, kitisztítta­­tott egy pisztolyt, s nyilván elárulhatta tervét, mert a puskamives feljelentő a rendőrséghez, mely a fegyvert Bácsitól el is vette. Ugyanazon a délután kiment a temetőbe, első neje sírjához, s azon egy más pisztolylyal föbelőtte magát. E szerencsétlen öngyilkosság okát még nem ismerjük részletesen. Tordai levelezőnk írja a többek kö­zött : Azon sajátságos, mondhatni törvénytelen szo­kás uralkodik nálunk, hogy szőlőt a szüret lefolyá­sáig senkinek a piaczon árulni nem szabad; hogy van-e joga a főhadnagyi hivatalnak ily tilalmat ki­bocsátani és a rendőrségnek azt foganatosítani? nem vitatjuk, de hogy a faluról bejövő idegenek­től a vásárra hozott szőlőt elkobozni, és a szegény árulóra pénzbeli büntetést zsarolni,joga nincs, azt határozottan merjük állítani­ Tisztelettel kérjük me­gyénk főispánját, hogy ha netalán léteznék a szőlő szabad árulhatását tiltó legfelsőbb rendelet (min sza­badjon kételkednünk), azt kihirdettetni méltóztas­­sék, hogy a szegény adózó nép a harácsolás e ne­métől menekülhessen. Mi újság túl a Királyhágón? — Miksa császár holtteste egy szem­tanú Queretaróból e tárgyban a következőket írja aug. 24-éről : A koporsót, melyben Miksa császár holtteste van, Senor Don Munnos Ledo házában találtuk a második emeletben. Az ajtóban egy katona állt őrt, bebocsátva mindenkit, ki a halottat meg akarta nézni. Nézetünk szerint az lehetett e nagy készségnek magyarázata, hogy néhány reált rakhasson zsebre . A szobának oly kinézése volt, mintha azelőtt lomtárnak használták volna, sötét és piszkos volt, még pedig nagy mértékben. A koporsó a szoba közepén két durva falóczára volt állítva Ékítése fekete posztó , olcsó aranyozások­ból állott. A koporsó felső végén egy félretolható lemez volt, mely alatt üveg­ ablakon át meg lehetett nézni a császár fejét. A császár ruházata kék kabát, sötétkék nadrág és nehéz lovagcsizmákból állott kezeire egy pár fehér, de foltos kesztyű volt húz­va. A száj és szemek részben nyitva voltak, úgy hogy a fogakat és szemek színét tisztán lehetett látni. Szakála, valamint hajzatának jobb része is hiányzott, levágta dr. Lisso, kire a bebalzsamozás bízatott, s eladta fürtönkint 5 uncia vagyis 80 dol­lárért. A császár koporsója a múlt hétig a Lisso házában állott s onnan hozatott ide. Ezen kívül eladott Lisso mindent, mire csak rátehette kezét s a mi a legtávolabbról is vonatkozással bírt a császár­hoz Véres ruháinak szétvagdalt darabjaiért szép összegeket vett be. Mondják azt is, hogy egy darab­kát eladott koponyájából is, melyért igen nagy összeget adtak neki. A doctor azt állítja, hogy a kormány nem fizette ki neki a belbalzsamozás költségeit (csak 40,000 dollárt) s igy kénytelen más után jutni pénzéhez.­­ Egy bécsi polgár 1730 ban végren­deletében 1000 forintot hagyományozott, hogy an­nak tőkéje és kamatjával egy netáni ragályos be­tegség esetén a ragálynak áldozatul esett szülök hátrahagyott gyermekei segélyeztessenek. Ezen töke folyvást gyarapult, sem 1773-ban, sem 1830, 1819 vagy 1866-ban nem vétetett igénybe és így mai napig 136.000 forintra növekedett. Bécs várossá­nak pénz-­­és jogügyi bizottsága most elhatározta a helytartótanácsot e töke folyóvá tételére megkérni. — Meglopták a finánczot! t. i. Lónyay finánczminisztert. A miniszertanács alkalmával egy 700 írttal terhelt levelet hagyott az asztalon, s mire visszatért, hűlt helyét találta a levélnek. Egyébiránt nem csoda, mikor a policzást is meglopták Budán, t. i. Ráday Gedeon rendőr osztálytanácsost. Ennek tolvaja odább állott, de a másikét elcsípték. Aka­démiai szolga volt, ki már túl is adott száz forin­ton, mire a pénzt nála megtalálták. — Egy város, mely osztalékot fizet. Leoben stájer városnak aligha van párja a világon. Községi birtoka, — nagy részt vashámor, — oly értékes, hogy el sem tudja jövedelmét költeni, hanem évenkint osztalékot kapnak polgárai. Az idén a vasüzlet jól fizetvén, 40 ezer forint osztalékot fizetett ki a városi gazdahivatal. — Eredeti bizonyitvány. „Ezennel elis­merem, hogy Gombos Bertalan úr septemvirális mixtúrája igen jó tiszta bor, s a sült mellett nagyon jól ízlik. Megpróbáltam, s nem leltem benne egyéb hibát, mint hogy ő méltósága egy kissé megborsolja, vagyis nagyon drágán méreti. Velejki János, gazdatiszt “ — Regényes történet 32 évvel ezelőtt történt, hogy egy antwerpeni hajót, mely az ottani kikötőből Amerikába indult el számos utassal, a szélvész annyira megrongált, hogy minden rajtalevő személy elveszett, csak egy fiatal leány s egy matróz menekült ki. A matróz mentette meg a leányt. Ezután csakhamar egymásba szerettek s a kettőből egy pár lett. A matróz azonban rövid idő múlva ismét a tengerre szállt s a fiatal nő Antwerpenben telepedett le. A tengerész csak valami 30 évig maradt távols a napokban tért haza, hogy nejét fölkeresse. Meg is találta — de mint más feleségét. A nő 29 évig várt férjére, de hiába várt s aztán megunta a dolgot s más neje lett. A viszontlátás természetesen nagyon különös volt. POLITIKAI SZEMLE. Páris politikai köreiben sokat beszélnek egy emlékiratról, melyet Drouin de Lhuis a csá­szár kivonatára szerkesztett Európa jelen helyze­téről, s melyben a nevezett államférfin minden je­lenleg létező fontos kérdést tárgyalván, azon néze­tet fejezi ki, hogy szükséges oly külügyi politikát követni, mely Francziaország tekintélyét, melyet nemcsak a németországi események, hanem a kor­mánynak a mexikói kérdésben tanusított ingatag magaviselete is erősen megrendített, s melyet a ró­mai kérdés bizonyára nem gyarapitott,­­ helyre állítsa. A fennebb említett hit némi fontosságot tu­lajdonított egy Párisban megjelent röpiratnak, mely­nek czíme: „Az utolsó háború.“ E röpirat su­­galmazottságában minden nézet megegyezett, csak szerzőjével nem voltak tisztában. A legnagyobb rész Droni­n urat gyanúsította vele, míg Nefftzer a „Temps“ szerkesztője ki nem mutatta e gyanúsítás alaptalanságát. Egyébiránt a „Temps“ közli a röpirat végét, mely következőleg hangzik: „Miért nem gyűltek össze az európai uralko- Meléklet: Előfizetési felhívás Szász Gerő költeményeire. October 9. dek, kik Párisba jöttek a kiállításra — úgymond a röpirat —miért nem gyűltek össze a hadastyánok templomába, s megsemmisítvén ama gyűlöletes szer­ződést ott, hol ama hősnek hamvai nyugosznak, örök szövetséget fogadtak volna unokaöcscsének, örök szövetséget ama Francziaországgal, melyet ö „annyira szeretett­....... Azonban, ha a háborút, mely készülőben van, nem lehet elkerülni, minden oda mutat, hogy az utolsó leend. Ha egyszer Francziaország és Német­ország visszatértek illető határaik közé, köztök és a többi állam közt minden vitatkozásnak oka meg­szűnt. A béke egész Európát ujjászülendi, mert a keleti kérdés egyedül marad megoldatlanul s az rögtön meg leend oldva az érdekelt hatalmasságok­nak arra vonatkozó egyetértése által, hogy a török birodalom épsége és függetlensége fentartandó. Belgiumnak Francziaországgal való egyesülé­se nem bábom, hanem csak idő kérdése. Ha kedve van Belgiumnak külön állam­ nem Francziaország lesz az, a­ki arra erőszakolandja, hogy visszatér­jenek az anyai kebelre. Ha tovább is azt hiszik a belgák, hogy nevök fényesebb mint a franczia, ha függetlenebbeknek tartják magukat s kedvök lesz továbbra is játszani a souveraint, udvart, par­lamentet, hadserget, szóval ha továbbra is belgák akarnak maradni, hát maradjanak belgák. De ne ringassák magokat csalálmukban s semlegességük iránt, mert csak az a nép lehet semleges, mely azt meg tudja védni, egyebet nem várhatnak, mint hogy ismét elgázolják a küzdők ágyúi és lovai. Érde ♦kökben áll tehát arról lemondani, s ennek az útja az, mit Poroszország tett a délnémet államokkal, t. i. lépjenek véd- és daczszövetségre a két hatalmasság egyikével A választás nem lesz nehéz, lépjen Belgium benső szövetségre Francziaországgal Ennélfogva Belgiumnak Francziaországgal va­ló szövetsége vagy egyesülése és Franczia­ország számára visszaadása a rajnai tartományok­nak, azaz az 1815. szerződés eltörlése, ez az általános béke feltétele, különben a háború, és pedig közeli háború elkerülhetlen, de utolsó lesz. Azoknak, kik ebben kétkednek, elég lesz föl­tenni e kérdést: „Vájjon elnézheti-e Napóleon császár nevével, előzményeivel, irataival és ünnepélyesen kimondott szavaival szemben azt, hogy Poroszország elnyerje Németország valamennyi korábbi államát, s kezeiben tartsa Francziaország kulcsait.“ Bármely más kormány eltűrhetné azt, de az övé nem tűrhetné el e lealáztatást, s az ország, ha megkérdeznék, támogatná. Másfelől hiszik-e, hogy Poroszország kész lenne jó szántából arra, hogy nemzeti határainkat visszaadja, midőn el akarja venni tőlünk Elzászt és Loth­r­ingen­t. És ha ez így áll, nem világos­­, hogy a háborút a helyzet szükségessé teszi! Ürügyet könnyű találni rá. A luxemburgi kér­dés helyett ott van a schleswigi, vagy a délnémet államoké. Egy egyszerű csapatmozgalom, vagy helyőrség változtatás, a határokon elég erre két oly népnél, mely el van határozva a háborúra. Szó­val világos, hogy a helyzet már így nem tartható, s nemsokára felriad a Rajna két partján ama vég­zetes szó: „Legyen már vége!“ Páris, 1867. sept 22.“ A „France“ azon tudósítást hozza, hogy Nigra lovag, párisi olasz követ mindent elkövet, hogy a septemberi conventio módosítását a franczia kormánynál keresztülvigye. A „Journal de Paris“ pedig tudni akarja, hogy e módosítás nem­sokára, és pedig Olaszország érdekében, megtörténik. Az új szerződés, melyet Nigra magával Biarritzba vitt, Menabreu tábornok tollából származott, s alap gondolata az, hogy Francziaország az olasz kormányra bízza a pápa és az egyházi államok oltalmazását. Olaszországból érkezett tudósítások szerint, az egyházállamban nyugtalanságok törtek ki. Ga­ribaldi önkéntesei átlépték a határt, élükön állí­tólag Menotti Garibaldi áll; atyja pedig,mint mondják, ismét eltűnt Capreráról. A­mi ez utóbbit illeti, az „Unita Cattolica“ jelenti, hogy mielőtt Genuába hajóra szállt, azokhoz, kik kocsiját a ha­jóig vontatták, a következő beszédet tartotta: „Ró­mában a forradalom nem maradhat el, ki fog törni, s még pedig legközelebb. Kötelességünk a forradal­mat támogatni, s ezt tenni is fogjuk, hogy Rómába eljussunk az ördög daczára is, akár papnak, akár Bonaparté­nak legyen öltözve.“ Tétettek ugyan némi előkészületek arra, hogy Garibaldi jövendölése teljesüljön, de Róma nyugodt, sőt még az úgyneve­zett római nemzeti bizottság is megszüntette izga­­­­tásait, mihelyt Garibaldi elfogatásáról értesült, s az egész pápai területen háborútlan béke uralkod­nék, ha a fennálló rend­kívülről minduntalan nem fenyegettetnék. Más tudósítások ellenben csak annyit monda­nak , hogy Garibaldi megkísértette ugyan a­­ szökést, de mielőtt a Livornoba menő gőzöst elérte­­ volna, elfogatott, és Caprerába visszaszállittatott, hol most a kormány négy hadi­hajója őrzi őt. Az északamerikai egyesült államok Cuba szigetét 100 millió dollárért, mely összeget több évi részletekben fogják fizetni, megvették. Most már könnyű lesz a szabadelvűek deportáltatásának költ­ségeit fedezni

Next