Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-10-09 / 59. szám
59-ik szám, pedig mindnyájunkat, hogy jót akarhat, roszat pedig tenni nem fog. Többen. LEVELEZÉS. Szamosujvár, oct. 6. 1867 T. szerkesztő ur! Tekintélyesebb lapjaink tüzetesen foglalkoznak országos közintézeteink leírásával, hogy a nagy közönség is ismeretet és helyes fogalmat nyerjen azok szervezete, beléletes az ezeket környező viszonyokról. Erdély országos közintézetei közt kétség kívül a jelentékenyebb fontosságúak egyike: a szamosújvári fegyintézet. Azt hiszem ön becses lapjának olvasói előtt nem lesz érdektelen az idevaló országos várfogda állásáról , következő adatokat közleni. Van jelenleg a szamosujvári várban 485 fegyencz, e számból: magyar és székely 149, román 265, szász és német 27, olasz 1, szerb 1, ruthén 1, zsidó 11, czigány 30. Vallásra való tekintettel: romai catholicus 77, görög kath. 123, keleti görög 160, református 73, lutheránus 31, unitátus 10, izraelita 11. Ezek közül élethosziglaui fogságra van ítélve 3, huszonnégy évre 1, husz évre 13, tizenöt évre 26, tíz évre 98, 15 évre 344. Az összes létszámból egészséges 422, beteg 63. Ezek közt első ízben visszaesett van 46, másodízben visszaesett 5, harmad ízben visszaesett 1. Egyúttal czélszerűnek véltem a betegek ápolásáról, adatokat is közleni a következőkben: Van a kórházban összesen 8 szoba, kizárólag betegek számára, miért is ezek „betegszoba“ néven ismeretesek; ezeken kívül van egy külön szoba a gyengélkedők számára, és egy más a munkaképtelenek használatára. E szobákban be van rendezve öszvesen 94 ágy, melyből jelenleg használásban van 70, t. i. 1 gyengélkedő, 6 munkaképtelen és 63 beteg; betegápolók száma 7. Vizsgálat alatt van most 1 fegyencz. x. y. Maros-Székről, szept. 27. 1867. Tisztelt szerkesztő ur! A vásárhelyi és vidéki honvédek Szabó János hrnagy elnöklete alatt tegnap gyűlést tartottak, a gyűlés tárgyai: 1- er Gr. Toldalagi Mihály, mint az igazoló bizottmány elnöke előterjeszti az igazolás mikénti állását; az igazolás folytatása, minthogy a hanyos körözés miatt még eddig sokan nem igazolhatták magukat, tovább is folytattatni határoztatott. 2- or Olvastatik a központi egyletnek a képviselőházhoz benyújtandó emlékirata ; egyletünk is ahoz csatlakozni kifejezte óhajtását. 3- or A Bem apó arczképével ellátott egyleti pecsét megérkezvén az egyletnek használat végett átadatott, a nagyon jól sikerült metszés a képhez méltó kegyelettel fogadtatván, B. P. és J. K. bajtársaknak a pecsétre tett kiadásért, D. F.-nak metszetése körüli fáradozásáért köszönet szavaztatott, 4- er Gr. Bethlen Gergely honvéd-ezredes haza érkezésének hirét az egybegyült honvédek lelkesült éljenzéssel fogadván, elhatározták: azon esetre, ha M.Vásárhelyre jönne, testületileg ünnepélyesen fogadni. 5- ör Valahára előkerült azon tárgy is, melyet a városi közönség két hó álta feszült figyelemmel várt, ez egy Déési Károly honvéd hadnagy által, a segélyező egylethez, s onnan a honvéd egylethez áttett indítvány, mely felhívja a honvédeket. A Jeney József v. őrnagyról szájról szájra járó hírekről tudomást szerezvén, ha azok alap nélküliek, J. urat védelmezni, ha pedig alaposok J. ur nevét a honvédek sorából kitörölni. *) A gyűlés kijelentette, hogy míg Jeney ur, mint igazolt honvéd a honvédek sorába nem lépett e tárgyhoz nem szólhat, fogja e igazoltatni magát? s ha nem miért? meghalt a tárgy? vagy csak aluszik, felébreszti e J. ur igazolásával vagy nem? ezen kérdések körül forog a vidék különbözőleg nyilvánuló vélekedése. Én úgy hiszem, hogy Jeney József urnak személyére, de főképp politikai állására nézve lehetetlen tisztázatlan hagyna, ezen megoldásra váró kellemetlen helyzetet, mert ezzel úgy vagyunk, mint a macskamuzsikával, csak az nem beszél róla akit leginkább érdekel. Bereczki Sándor- HÍRHARANG. A „polgári társalkodó“ legközelebbről tartott gyűlésében elhatározta, hogy eddigi czímét a sokkal helyesebb „Polgári kör“-re fogja változtatni. A tagok három évre kötelezik magukat. Szász Gerö költeményeire mai számunk mellett küldjük szét az előfizetési felhívást. Olvasóink ismerik jól Szász Gerö tevékeny irodalmi munkásságát, mely nem lankadt soha, hanem napról napra fejlődve tört utat azon a pályán, melyen ma e kis hazában szinte egyedül áll. A többi kör*) Hasonló kérdés más egyleteknél is merült fel, reméljük, hogy azokat kellő szigor de egyszersmint kellő gyöngédséggel is oldják meg mindenütt. Ami a kérdéses esetet ileti, mi is kaptunk már korábban megjegyzéseket reá, de tartózkodtunk kiadni, éppen azért, mert a legkompetensebb fórum ilyen esetben csak a honvédegylet lehet. A Jenei őrnagyról szállongó hirek, azt hisszük alaptalanok, s közelebbről árjuk azok megczáfolását. A z e r k. — 243 főnk vagy végképpen letette lantját, vagy a por fedi... Ő híven kézben tartá, s húrjain ma már erőteljesebb, szebb dalok teremnek, semhogy ne óhajtottuk volna azokat egy csomóba látni. E költemények megjelennek — a lehető díszes kiállításban — jövő december közepére, s igy újévi és karácsomi legszebb ajándékul szolgálhatnak. A 20 íves kötet ára 1 frt 50 kr, melyet vagy a kiadó Ráth Mórhoz Pestre, vagy a szerzőhez Kolozsvárra magyarul ez a 23- ik számhoz kell küldeni. Ismétesve ajánljuk tehát ez érdekes kötetet, melyet igazán a nemes lelkesedés s nem a „kenyér kérdés“ teremtett. Az „Uniónak ” az alább következő sorait aláírjuk mi is: A városi rendőrfőnöknek lapunk közelebbi számában közlött figyelmeztetése, melyet az éji csendháborításhoz intézett gyümölcsét azon módon meghozta, amint megjósoltuk. Oly embereknek, akiknek értelmisége nincs oda fejlődve, hogy az éji csend háborításának aljas voltát önkényt fölismerjék, nem szirogatás, nem kímélet az orvosságuk, hanem oly eljárás, minő otromba ficzkókat meggyógyítson. Infernalis lármát, majdnem viradtig tartót, a javából csak szombatról vasárnapra kellőleg hallottunk, s e szerint épen a rendőrség figyelmeztetését követő éjszakán. S ez aljas kedvtöltés, mely a betegségben sinyle elaléltőt, s a nyugalom után epedő öreget oly érzékeny módra bántja, a főkapitány ur szállásának ha nem is szomszédságában, annak csakugyan közelében, a muzeum s az alsó- és felső szénutczában van bonn. Úgy hiszszük, a főkapitány úr is osztja azon véleményünket , hogy a hatóságnak egy perezre sem szabad compromittálva lenni. Bizonyosan compromittálva lesz pedig, ha a nélkül figyelmeztetget, hogy szavainak az érvényt megszerezni is képes legyen. Aki a mások nyugalmát otrombaságból fitymálja, az — akár tüffel kelmében jár, akár Szondra posztóban, mind egyaránt — suhauez. Suhauezokat pedig még akkor sem kell kímélni, s a hatóságnak nem szabad kímélnie, ha az ember — azaz a hivatalnok — erélyessége által népszerűségét kockáztatná Ha pincs kellő számú szolgája a rendőrségnek szorgalmazni kell azoknak elegendő számra szaporítását. A város összes lakosságának érdekében igényelt költség, semmi ürügy alatt sem , elutasítható! A jelen esetben pedig, a rend és csend fenntartásának szükségessége még egy más szempont alá is esik : a becsület szempontjáé alá. Gyönyörű dolgokat beszélnek az itt megforduló idegenek a csapszékekből kitántorgók eczetes torkaiból hangzó orditozásokról. — Az utczai világítást is kivált a nagyobb városokból ide vetődök, nem győzik dicsérni. *** A kisegítő egylet pénztárát a napokban vizsgálta meg véletlenül egy bizottság, s azt a legkitűnőbb rendben találta. E virágzó intézetnek élete sok mindenre felbátoríthatja a polgárságot. Az alap csak néhány ezer, s az első évi for-galom alig 30,000 frt. volt, s ma már 3.000,000 felé jár. E szám egészséges szervezetéről, s azon kezek tisztaságáról tanúskodik, melyek azt vezetik. Ez intézetnek egyébiránt fontos, s nagy szerep jutott a jövőbe, s oda fejlődhetik, hová most nem is merjük képzelni. Az intézet vezérigazgatója Tauffer Ferenczet méltó elismerés illeti, s vajha minden vidéki ilyen egyletnek lehetne egy Tauffere ! *** Muszka tövis. A hatóságok a tálon túl elterjedt muszka vagy szerb tövisét hivatalosan irtatják— hanem fájdalom — úgy és akkor, midőn már késő, mert magvait az idő szépen elveteményezte már régen. Ez is olyan eső után köpenyegféle rendelkezés. *** Az „Arad“ czimű lap szerkesztését Tiszti vette át. Ajánljuk olvasóink figyelmébe, ügyesen, s elevenen szerkesztett napilap. Egy öngyilkos. Volt a helybeli postának egy Bocsi nevű komor kedélyű levélkihordója, kit az utóbbi időben már csak belső szolgálatokra használtak. Sokat példálózgatott, hogy vele nagy dolgok fognak történni. A többek között e sorok írójának is pár nappal ezelőtt mondá: „A dolog megvan érve!“ Sejtettem, baja lehet, igyekeztem elvonni sötét gondolatától, de nem tudtam bajára jöni, mert „arról a bizonyos dologról, ami vele fog történni“ nem beszélt világosan soha. Tegnapelőtt elment egy puskamiveshez, kitisztíttatott egy pisztolyt, s nyilván elárulhatta tervét, mert a puskamives feljelentő a rendőrséghez, mely a fegyvert Bácsitól el is vette. Ugyanazon a délután kiment a temetőbe, első neje sírjához, s azon egy más pisztolylyal föbelőtte magát. E szerencsétlen öngyilkosság okát még nem ismerjük részletesen. Tordai levelezőnk írja a többek között : Azon sajátságos, mondhatni törvénytelen szokás uralkodik nálunk, hogy szőlőt a szüret lefolyásáig senkinek a piaczon árulni nem szabad; hogy van-e joga a főhadnagyi hivatalnak ily tilalmat kibocsátani és a rendőrségnek azt foganatosítani? nem vitatjuk, de hogy a faluról bejövő idegenektől a vásárra hozott szőlőt elkobozni, és a szegény árulóra pénzbeli büntetést zsarolni,joga nincs, azt határozottan merjük állítani Tisztelettel kérjük megyénk főispánját, hogy ha netalán léteznék a szőlő szabad árulhatását tiltó legfelsőbb rendelet (min szabadjon kételkednünk), azt kihirdettetni méltóztassék, hogy a szegény adózó nép a harácsolás e nemétől menekülhessen. Mi újság túl a Királyhágón? — Miksa császár holtteste egy szemtanú Queretaróból e tárgyban a következőket írja aug. 24-éről : A koporsót, melyben Miksa császár holtteste van, Senor Don Munnos Ledo házában találtuk a második emeletben. Az ajtóban egy katona állt őrt, bebocsátva mindenkit, ki a halottat meg akarta nézni. Nézetünk szerint az lehetett e nagy készségnek magyarázata, hogy néhány reált rakhasson zsebre . A szobának oly kinézése volt, mintha azelőtt lomtárnak használták volna, sötét és piszkos volt, még pedig nagy mértékben. A koporsó a szoba közepén két durva falóczára volt állítva Ékítése fekete posztó , olcsó aranyozásokból állott. A koporsó felső végén egy félretolható lemez volt, mely alatt üveg ablakon át meg lehetett nézni a császár fejét. A császár ruházata kék kabát, sötétkék nadrág és nehéz lovagcsizmákból állott kezeire egy pár fehér, de foltos kesztyű volt húzva. A száj és szemek részben nyitva voltak, úgy hogy a fogakat és szemek színét tisztán lehetett látni. Szakála, valamint hajzatának jobb része is hiányzott, levágta dr. Lisso, kire a bebalzsamozás bízatott, s eladta fürtönkint 5 uncia vagyis 80 dollárért. A császár koporsója a múlt hétig a Lisso házában állott s onnan hozatott ide. Ezen kívül eladott Lisso mindent, mire csak rátehette kezét s a mi a legtávolabbról is vonatkozással bírt a császárhoz Véres ruháinak szétvagdalt darabjaiért szép összegeket vett be. Mondják azt is, hogy egy darabkát eladott koponyájából is, melyért igen nagy összeget adtak neki. A doctor azt állítja, hogy a kormány nem fizette ki neki a belbalzsamozás költségeit (csak 40,000 dollárt) s igy kénytelen más után jutni pénzéhez. Egy bécsi polgár 1730 ban végrendeletében 1000 forintot hagyományozott, hogy annak tőkéje és kamatjával egy netáni ragályos betegség esetén a ragálynak áldozatul esett szülök hátrahagyott gyermekei segélyeztessenek. Ezen töke folyvást gyarapult, sem 1773-ban, sem 1830, 1819 vagy 1866-ban nem vétetett igénybe és így mai napig 136.000 forintra növekedett. Bécs várossának pénz-és jogügyi bizottsága most elhatározta a helytartótanácsot e töke folyóvá tételére megkérni. — Meglopták a finánczot! t. i. Lónyay finánczminisztert. A miniszertanács alkalmával egy 700 írttal terhelt levelet hagyott az asztalon, s mire visszatért, hűlt helyét találta a levélnek. Egyébiránt nem csoda, mikor a policzást is meglopták Budán, t. i. Ráday Gedeon rendőr osztálytanácsost. Ennek tolvaja odább állott, de a másikét elcsípték. Akadémiai szolga volt, ki már túl is adott száz forinton, mire a pénzt nála megtalálták. — Egy város, mely osztalékot fizet. Leoben stájer városnak aligha van párja a világon. Községi birtoka, — nagy részt vashámor, — oly értékes, hogy el sem tudja jövedelmét költeni, hanem évenkint osztalékot kapnak polgárai. Az idén a vasüzlet jól fizetvén, 40 ezer forint osztalékot fizetett ki a városi gazdahivatal. — Eredeti bizonyitvány. „Ezennel elismerem, hogy Gombos Bertalan úr septemvirális mixtúrája igen jó tiszta bor, s a sült mellett nagyon jól ízlik. Megpróbáltam, s nem leltem benne egyéb hibát, mint hogy ő méltósága egy kissé megborsolja, vagyis nagyon drágán méreti. Velejki János, gazdatiszt “ — Regényes történet 32 évvel ezelőtt történt, hogy egy antwerpeni hajót, mely az ottani kikötőből Amerikába indult el számos utassal, a szélvész annyira megrongált, hogy minden rajtalevő személy elveszett, csak egy fiatal leány s egy matróz menekült ki. A matróz mentette meg a leányt. Ezután csakhamar egymásba szerettek s a kettőből egy pár lett. A matróz azonban rövid idő múlva ismét a tengerre szállt s a fiatal nő Antwerpenben telepedett le. A tengerész csak valami 30 évig maradt távols a napokban tért haza, hogy nejét fölkeresse. Meg is találta — de mint más feleségét. A nő 29 évig várt férjére, de hiába várt s aztán megunta a dolgot s más neje lett. A viszontlátás természetesen nagyon különös volt. POLITIKAI SZEMLE. Páris politikai köreiben sokat beszélnek egy emlékiratról, melyet Drouin de Lhuis a császár kivonatára szerkesztett Európa jelen helyzetéről, s melyben a nevezett államférfin minden jelenleg létező fontos kérdést tárgyalván, azon nézetet fejezi ki, hogy szükséges oly külügyi politikát követni, mely Francziaország tekintélyét, melyet nemcsak a németországi események, hanem a kormánynak a mexikói kérdésben tanusított ingatag magaviselete is erősen megrendített, s melyet a római kérdés bizonyára nem gyarapitott, helyre állítsa. A fennebb említett hit némi fontosságot tulajdonított egy Párisban megjelent röpiratnak, melynek czíme: „Az utolsó háború.“ E röpirat sugalmazottságában minden nézet megegyezett, csak szerzőjével nem voltak tisztában. A legnagyobb rész Dronin urat gyanúsította vele, míg Nefftzer a „Temps“ szerkesztője ki nem mutatta e gyanúsítás alaptalanságát. Egyébiránt a „Temps“ közli a röpirat végét, mely következőleg hangzik: „Miért nem gyűltek össze az európai uralko- Meléklet: Előfizetési felhívás Szász Gerő költeményeire. October 9. dek, kik Párisba jöttek a kiállításra — úgymond a röpirat —miért nem gyűltek össze a hadastyánok templomába, s megsemmisítvén ama gyűlöletes szerződést ott, hol ama hősnek hamvai nyugosznak, örök szövetséget fogadtak volna unokaöcscsének, örök szövetséget ama Francziaországgal, melyet ö „annyira szeretett....... Azonban, ha a háborút, mely készülőben van, nem lehet elkerülni, minden oda mutat, hogy az utolsó leend. Ha egyszer Francziaország és Németország visszatértek illető határaik közé, köztök és a többi állam közt minden vitatkozásnak oka megszűnt. A béke egész Európát ujjászülendi, mert a keleti kérdés egyedül marad megoldatlanul s az rögtön meg leend oldva az érdekelt hatalmasságoknak arra vonatkozó egyetértése által, hogy a török birodalom épsége és függetlensége fentartandó. Belgiumnak Francziaországgal való egyesülése nem bábom, hanem csak idő kérdése. Ha kedve van Belgiumnak külön állam nem Francziaország lesz az, aki arra erőszakolandja, hogy visszatérjenek az anyai kebelre. Ha tovább is azt hiszik a belgák, hogy nevök fényesebb mint a franczia, ha függetlenebbeknek tartják magukat s kedvök lesz továbbra is játszani a souveraint, udvart, parlamentet, hadserget, szóval ha továbbra is belgák akarnak maradni, hát maradjanak belgák. De ne ringassák magokat csalálmukban s semlegességük iránt, mert csak az a nép lehet semleges, mely azt meg tudja védni, egyebet nem várhatnak, mint hogy ismét elgázolják a küzdők ágyúi és lovai. Érde ♦kökben áll tehát arról lemondani, s ennek az útja az, mit Poroszország tett a délnémet államokkal, t. i. lépjenek véd- és daczszövetségre a két hatalmasság egyikével A választás nem lesz nehéz, lépjen Belgium benső szövetségre Francziaországgal Ennélfogva Belgiumnak Francziaországgal való szövetsége vagy egyesülése és Francziaország számára visszaadása a rajnai tartományoknak, azaz az 1815. szerződés eltörlése, ez az általános béke feltétele, különben a háború, és pedig közeli háború elkerülhetlen, de utolsó lesz. Azoknak, kik ebben kétkednek, elég lesz föltenni e kérdést: „Vájjon elnézheti-e Napóleon császár nevével, előzményeivel, irataival és ünnepélyesen kimondott szavaival szemben azt, hogy Poroszország elnyerje Németország valamennyi korábbi államát, s kezeiben tartsa Francziaország kulcsait.“ Bármely más kormány eltűrhetné azt, de az övé nem tűrhetné el e lealáztatást, s az ország, ha megkérdeznék, támogatná. Másfelől hiszik-e, hogy Poroszország kész lenne jó szántából arra, hogy nemzeti határainkat visszaadja, midőn el akarja venni tőlünk Elzászt és Lothringent. És ha ez így áll, nem világos, hogy a háborút a helyzet szükségessé teszi! Ürügyet könnyű találni rá. A luxemburgi kérdés helyett ott van a schleswigi, vagy a délnémet államoké. Egy egyszerű csapatmozgalom, vagy helyőrség változtatás, a határokon elég erre két oly népnél, mely el van határozva a háborúra. Szóval világos, hogy a helyzet már így nem tartható, s nemsokára felriad a Rajna két partján ama végzetes szó: „Legyen már vége!“ Páris, 1867. sept 22.“ A „France“ azon tudósítást hozza, hogy Nigra lovag, párisi olasz követ mindent elkövet, hogy a septemberi conventio módosítását a franczia kormánynál keresztülvigye. A „Journal de Paris“ pedig tudni akarja, hogy e módosítás nemsokára, és pedig Olaszország érdekében, megtörténik. Az új szerződés, melyet Nigra magával Biarritzba vitt, Menabreu tábornok tollából származott, s alap gondolata az, hogy Francziaország az olasz kormányra bízza a pápa és az egyházi államok oltalmazását. Olaszországból érkezett tudósítások szerint, az egyházállamban nyugtalanságok törtek ki. Garibaldi önkéntesei átlépték a határt, élükön állítólag Menotti Garibaldi áll; atyja pedig,mint mondják, ismét eltűnt Capreráról. Ami ez utóbbit illeti, az „Unita Cattolica“ jelenti, hogy mielőtt Genuába hajóra szállt, azokhoz, kik kocsiját a hajóig vontatták, a következő beszédet tartotta: „Rómában a forradalom nem maradhat el, ki fog törni, s még pedig legközelebb. Kötelességünk a forradalmat támogatni, s ezt tenni is fogjuk, hogy Rómába eljussunk az ördög daczára is, akár papnak, akár Bonaparténak legyen öltözve.“ Tétettek ugyan némi előkészületek arra, hogy Garibaldi jövendölése teljesüljön, de Róma nyugodt, sőt még az úgynevezett római nemzeti bizottság is megszüntette izgatásait, mihelyt Garibaldi elfogatásáról értesült, s az egész pápai területen háborútlan béke uralkodnék, ha a fennálló rendkívülről minduntalan nem fenyegettetnék. Más tudósítások ellenben csak annyit mondanak , hogy Garibaldi megkísértette ugyan a szökést, de mielőtt a Livornoba menő gőzöst elérte volna, elfogatott, és Caprerába visszaszállittatott, hol most a kormány négy hadihajója őrzi őt. Az északamerikai egyesült államok Cuba szigetét 100 millió dollárért, mely összeget több évi részletekben fogják fizetni, megvették. Most már könnyű lesz a szabadelvűek deportáltatásának költségeit fedezni