Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-10-25 / 66. szám
66-i fő szám akarta biztosítani, melyet bizonyos politikai okokból a közvádló ellene fölhasználhatna. A kérdés megbírálásánál érdekében áll a képviselőháznak megvizsgálni, vájjon jelen esetben Böszörményi Lászó mint képviselő, vagy mint hírlapíró van-e megtámadva. Nem arról van szó, hogy lehet-e Böszörményi Lászlót bűnvádi perbe fogni, hanem, hogy olyan-e a közvádló kérelme, mely az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatása tekintetéből bővebb megfontolást igényel és éz azért nem a kérvényt, hanem külön bizottsághoz utasítandó. Somssich indítványát pártolja. Halász Boldizsár sem akar a tárgy érdemébe bocsátkozni, és előre is kijelenti, hogy Ghyczy Kálmán indítványát minden indokaival együtt magáévá teszi. Csupán Somssich állításaira van némely észrevétele. Somssich ugyanis elvül állította föl, miszerint a képviselőháznak kötelessége saját tagjait törvénytelen üldöztetés ellen védeni. Nem akarja föltenni, hogy ez üldöztetés törvénytelen lehetne, de különben is azt a bíró fogja meghatározni. Ez elv akar lenni; azt, hogy az ítélet alapos-e, vagy nem, tehát hogy törvényszerű-e, vagy törvénytelen lehetne, de különben is azt a bíró fogja meghatározni. Más alkotmányos országban a képviselő indemnitása nem ezen az elven, alapul, hanem azon sokkal magasabb elven, hogy t. i. a törvényhozó testület tagjait magas hivatásokban nagyon fontos ok nélkül gátolni ne lehessen. Csak ezt akarta kijelenteni, nehogy hallgatásával ezen elvbe belenyugodni láttathassák. A többihez nem szól, miután azt Ghyczy Kálmán képviselő kellőleg kifejtette. Hanem egy másik kérdést szükségesnek lát megpendíteni, ez az, vájjon a jelenlegi sajtóbíróság törvényes-e? Nem akarja e kérdést fejtegetni, de kijelenti, hogy nem tartja annak, s majd ha e tárgy napirendre jön, bővebben fogja e nézetét fejteni. Bónis Samu szerint Zsedényi Eduárd képviselő szavai nem döntötték meg Ghyczy képviselő azon állítását, hogy Csiky képviselő esete a jelen ügyre nézve precedenst szolgáltat , mert arról, vajon hasonlók-e, s mennnyiben hasonlók a bűnvádi esetek, azt az esküdtszék ítélendi meg. Ennélfogva Ghyczy képviselő indítványát pártolja. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : T. ház! Igen helyesen volt több szónok részéről kiemelve a tárgy fontossága, mely jelenleg a tanácskozás szőnyegén forog. Arról van szó t. h., hogy az országgyűlési tagok immunitásának gyakorlati hordereje tán hosszú időkre megállapíttassék ; arról van szó, hogy az immunitás értelmezésére és gyakorlati alkalmazására nézve egy oly praecedens állítassék fel, amelyre a későbbi kor bizton hivatkozhassék a nélkül, hogy e hivatkozás akár a szabadság, akár az alkotmányos rend érdekeinek praejudicáljon. Bármennyire sajnálnom kell is tehát a concret esetet, mely a jelen tárgyalásra alkalmat adott, mégis mint a valódi alkotmányosságnak őszinte híve csak örülhetek a felett, hogy precedens fölállítása e nagy horderejű kérdésben éppen a t. ház föladatául jutott, amely bizonyosan minden szenvedélytől mentesen e kérdést úgy fogja eldönteni, hogy e megoldás sem a szabadságnak, sem pedig az alkotmányos rend érdekében veszélyére ne váljék. Engedje meg a t. ház, hogy e kérdés körül én is saját nézeteimet, továbbá a kormány nézeteit röviden elmondhassam. (Helyeslés.) Előre kell bocsátnom, hogy midőn ez esetről a kormány tudomást vett s midőn ennek következtében az immunitás törvény szabta korlátainak vizsgálatába kellett bocsátkoznia, régi törvényeinkben sem oly szabatos, sem oly kielégítő intézkedéseket e téren nem talált, melyek a kormány alkotmányos érzületét megnyugtathatták volna. Legrészletesebb intézkedéseket e téren az 1723. VII. tcz. tartalmaz, de a törvény sem mond többet, mint azt, hogy az országgyűlési tagokon az országgyűlés helyén semmi méltatlanság (contumelia) és semmi tettleges bántalom (manu injectio ) ne történjék, hogy az ezt elkövető harmadnapra a k. tábla elé idéztessék, hogy az országgyűlési tagok rágalmazói, gyalázói 200 ft. bírsággal, a verekedők és sebesítők a nagyobb hatalmaskodási büntetéssel, végre, akik az országgyűlési tagokon gyilkosságot követnének el, kínzással egybekötött halálbüntetéssel jujtassanak. Ezen intézkedések azonban inkább rendőri és bűnvádi,mintsem alkotmányos jelleggel bírnak. Az immunitásról alkotm. szempontból egyedül szabatos és kielégítő intézkedést a legújabban 1867. alkotott XII. tcz.-nek 47. szakasza tartalmaz, amely, noha csak a delegatiók tagjairól szól, de világosan kimondja, hogy a delegatiók tagjai a delegatiók üléseiben tett nyilatkozataikért feleletre egyátalában nem, vétségeikért pedig a ház vagy a delegatiók engedélye nélkül a tettenérés esetét kivéve közkereset alá nem vonhatók. Noha, mint említem, e törvény csak a delegációk tagjairól szól, de a kormány azon nézetben volt, hogy nem vét sem az alkotmányosság fogalmai, sem a törvény magyarázás alapelvei ellen, ha azon jogot, amelylyel az országgyűlés kiküldöttei bírnak, kiterjesztendőnek tartja azon testület tagjaira, amelytől e kiküldetés eredeti. (Helyeslés) a következetesség szabálya sem engedvén meg oly magyarázatot, hogy a kiküldöttek több joggal bírjanak, mint maguk a kiküldők. Mindamellett én részemről igen kívánatosnak tartanám, hogy az országgyűlési tagok immunitásáról egy külön önálló és határozott törvény rendelkezzék (Helyeslés); de addig is, míg ez megtörténhetnék, úgy hiszem, hogy a kormány az 1867. XII. t. sz. értelmezése és alkalmazása körül úgy járt el, mint azt a nemzet alkotmánya kormányától megkövetelheti (Élénk helyeslés a középen). A kormány tehát egy pillanatig sem volt kétségben az iránt, hogy a jelen esetre is a most idézett törvény alkalmaztassák, mint a legkedvezőbb, melyet törvénykönyvünk e téren fölmutat. E törvényt alkalmazva a jelen esetre, kétségtelen, hogy az országgyűlés tagja ellen a ház engedélye nélkül közkeresetet indítani nem lehet; előadja azonban magát egy más kérdés, melyet éppen Ghyczy Kálmán képviselőtársam volt szíves fölemlíteni, hogy t. i. a ház minő vezérelveket kövessen zsinórmértékül arra nézve, hogy előforduló esetekben a ház engedélye megadassák vagy megtagadtassék. E kérdéshez legyen szabad néhány szót szólanom. (Halljuk!) Annyi bizonyos, és ebben is teljesen egyetértek Ghyczy Kálmán képviselő úrral, hogy a dolognak érdemleges tárgyalásába a ház nem bocsátkozhatik bele. Ez annyi volna, mint ítélni amire törvényeink szerint a jelen esetben az esküdtszék ítéletét preocupálni e háznak sem hivatásában, sem szándékában nem állhat (Helyeslés). A megoldás kulcsát a vezérelvekre nézve szerintem az immunitás czélja adja meg. Úgy hiszem nem fogok e t. házban ellenmondással találkozni, midőn azt állítom, hogy az immunitás korlátait nem lehet kiterjeszteni oda, hogy az szabadalom legyen az országgyűlési tagok számára bármely vétséget vagy bűnt büntetlenül elkövetni. (Élénk helyeslés.) Hogy az immunitásnak ily tágas értelmet sehol sem adnak, mutatja maga azon körülmény, hogy minden törvényhozás, mely az immunitásról rendelkezik, a tettenérés esetét a kivételek sorába igtatá. Ily tág értelmezése az immunitásnak, vagy inkább ily korlátlan immunitás a mellett, (élénk nyugtalanság a baloldalon) hogy a közerkölcsiségre a legkárosabb befolyást gyakorolná, gyakorlati eredményeiben oda vezetne, hogy a törvényhozó test tagjait a fennálló törvények fölé emelné, ami az alkotmányosság fogalmaival ellenkeznék. (Helyeslés a középen.) Az immunitás czélja nézetem szerint abban áll, az országgyűlés tagjainak függetlenségét, személyes szabadságát olykép biztosítani, hogy azt még a törvény álarcza, azaz még koholt ürügyek alatt is senki meg ne támadhassa, vagyis hogy az országgyűlésnek tagja törvényhozói magas feladatának teljesítésében sem erkölcsi, sem anyagi nyomásnak kitéve ne legyen. Ha az immunitásnak ezen czéljára nézve tisztában vagyunk, akkor nem foroghat fenn kétség azon vezérelvekre nézve, azon döntő szempontokra nézve sem, amelyektől a közkeresetre kért engedély megadása vagy megtagadása függ. Amint szerencsém volt fölemlíteni a ház hivatásához nem tartozhatik a tárgy érdemleges vizsgálatába az objectív és subjectív tényálladék megítélésébe bocsátkozni, hanem a ház csak három kérdésre szorítkozhatik : 1-szer váljon azon cselekmény, melyről a vádolt vádolva van, alkotmányos törvénybe ütközik-e? 2 or vájjon azon tilos cselekmény, mely a vád tárgyát képezi, nem merő koholmány-e, hanem valóban megtörtént dolog- e? és 3 or ha vájjon létezik-e oly összefüggés a tilos cselekmény és a vádolt személye között, melyből ha nem is teljes bizonyossággal, de mégis alaposan lehet következtetni azt, hogy a tiltott cselekvényt a vádolt követi el. Ha ezen három kérdés igennel döntetik el, akkor fölfogásom szerint az engedélyt megtagadni nem lehet, ellenkező esetben az engedélyt megadni tiltja a törvényhozó testület függetlenségének komoly érdeke. Mindezen okoknál fogva az én nézetem és a kormány nézete is oda járul, hogy a fennforgó tárgyelőleges véleményezés végett egy külön bizottsághoz utasíttassék. Nem járulhat a kormány Ghyczy Kálmán J. képviselő úr indítványához, mely szerint ezen megkeresvény a kérvényi bizottsághoz utasíttassék, azon oknál fogva sem, mert éppen a kérvényi bizottság alelnökének imént tett nyilatkozatából tűnt ki, hogy a kérvényi bizottság teendőkkel el van halmozva és több, mint háromszáz kérvény vár elintézésre. (Úgy van a középen, nyugtalanság a baloldalon.) Nem lehet ez ügyet a kérvényi bizottságig utasítani még azon fontos oknál fogva sem, melyet Somssich Pál képviselő úr igen helyesen kiemel, hogy t. i. itt praecedens fölállításáról van szó és egy concret jogi eset megbírálásáról, mely kitűnőleg jogtudósok véleményére bízandó. (Helyeslés a középen ) Ghyczy Kálmán képviselő úr még néhány formahibákat is említett föl, noha igen helyesen az érdemleges elintézést nem akarta ezen formahibáktól függővé tenni. Legyen szabad ezekre nézve szintén egy pár megjegyzést tennem. Méltóztatik a t. ház emlékezni arról, hogy a kormány folyó évi martius havában fölhatalmazást nyert a t. háztól az iránt, hogy esküdtszéket alakíthasson és a birói illetékesség szempontjából történt ideiglenes változáshoz képest az 1848. 18 dik-czikk alaki részében szükséges módosításokat megtehesse. Az esküdtszéknek mindenesetre kiegészítő és nélkülözhetlen részét képezi először a vizsgálóbíró, és ily kiegészítő részét képezi a közvádló is E téren tehát a ministérium kezei megkötve nem voltak, és miután semmiféle pozitív törvény nem tiltja azt, hogy a közvádlói teendőkkel a királyi ügyek igazgatója bizassék meg, mi különben is csak ideiglenesen történt, úgy hiszem, törvénysértést a kormány nem követett el, midőn a közvádlói teendőket a királyi ügyek igazgatójára ruházta. Hogy váljon a megkeresvény, mint megkeresvény tekintessék e, vagy mint egyszerű kérvény, erre súlyt nem fektetek. Ez az első eset és bármiképp döntse el a t. ház a kérdést, határozata a kormányra és közegeire nézve jövőre cnosurául fog szolgálni. Ezek azon korlátok, melyek között véleményem szerint a háznak mozognia kell, tovább menneni, beavatkozás volna az illetékes bíróság jogkörébe, ezen korláton innen maradni pedig, illustriussá tenné a ház azon fontos jogát, melylyel az engedély megtagadása felett bír. Ennélfogva mind magam, mind a kormány nevében Somssich Pál képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés a középen.) Almássy Sándor nem tartja döntő érvnek, hogy az igazságügyminiszer úr nézete szerint a kérvénybizottság amúgy is túl van halmozva teendőkkel. Az sem áll, hogy ez képez első precedenst. Csiky Sándor esete szintén az volt. Különben a tárgy fontosságával sem ellenkezik az, hogy a kérvénybizottsághoz utasíttassék, mert akkor,midőn e bizottság választatott, tekintettel voltak az eléje kerülendő ügyek fontosságára. Nem tudja, kit akarnak mystificálni e tárgy fontosságának fölemlítésével, midőn tudva van, hogy a konferentián (Zaj. Nem tartozik ide!) a ház egyik tagjának kereset alá vonatását határozták, a másikat pedig fölmentették. Tehát egészen más indokból, nem pedig a tárgy fontossága miatt akarják azt külön bizottsághoz utasítani (Zaj a jobboldalon.) Madarász József: T. képviselőházi Bocsánatot kérek először is a t. képviselőháztól, hogy ez időközi teremben nem lévén szószék, én pedig ott igen félreülvén, (Zaj. A dologra!) hogy a t. képviselők körében (Fölkiáltások: a dologra!) a dologra mondandó véleményemet annál szabatosabban adhassam elő: bátor vagyok figyelmüket a helyről intézendő néhány szóval fárasztani. Ami szólásra késztet leginkább, az a t. igazságügyminiszer úr által előadott egy pár kitétel. Hajlandó vagyok hinni, miszerint mint önmagammal is sokszor megtörténik, hogy amit mondunk, bizonyosan más értelemben akartuk mondani, mint a szó elröpül ajkainkról. Mégis észrevételt akarok tenni az igazságügyminiszer úr azon mondatára, miszerint a képviselők bánthatlanságáról szólván, s ennek alapja az 1867. évi 12. §-ra hivatkozván, ahol a delegációk tagjainak bánthatlansága van körülírva, e szavakat méltóztatott mondani: a kormány e jogot a képviselőkre is kiterjeszteni hivatottságának és kötelességének tartotta. Erre nézve csak ezt vagyok bátor itt megjegyezni, miszerint a t. igazságügyminister úr, hogy semmi előzmény következtében azután szó nélkül ne hagyassák, a kormány nem kiterjeszteni akarta e jogot, hanem az 1867, 12 ik.-czikkben a delegátiókra megállapított jogot tekintetbe vévén, ismerte kötelességének azt a jelen esetre alkalmazni. A másik pedig az, hogy a t. igazságügyminiszer úr, mint előzetes esetre akar e tárgyra hivatkozni : ez önmaga Ghyczy Kálmán képviselőtársunk által előadott esettel meg van cáfolva, mert itt nem ez eset az első előzetes eset, hanem ez már a második. (Közbeszólások: a harmadik!) Tehát a harmadik eset a képviselőkre nézve; az én következtetésemre ez még előnyösebb. Ha pedig már harmadik eset, nem lehet és nem jogos azt mondani, hogy a ház ez esetben, mint előzetes esetben intézkedik. A harmadik a 1. indítványozó és az indtványt pártoló Zsedényi úr által előadott azon észrevétel, hogy azért kell külön választmányra bízni a tárgyat, mert szakavatott jogtudósokra kell azt bízni. Tökéletesen igazságuk van önöknek uraim, de miután az én magántudomásom szerint a kérelmezési bizottságban igen jeles szakavatott jogtudorokat is ismerek, azt pedig meg fogják engedni, hogy a szavazás nem oly dolog, mely jogtudorrá avathat valakit, mert e testület éppen nem döntheti el, melyik inkább hivatott jogtudor, és melyik nem ; és miután a kérvénybizottság még akkor alakíttatott, midőn a minden képviselőházban később alakulni szokott pártok és pártnézetek egymás ellenében még nem fejlődtek ki, miután pedig azt önök sem tagadhatják (hiszen emberek vagyunk mindnyájan, mindannyiban, bennem úgy, mint másokban meg van a pártvélemény, hogy az országgyűlés elején választott bizottság mindenesetre részrehajlatlanabbul fog eljárni, a kérvénybizottságot óhajtanám ez ügy tárgyalásával megbízni. Szabad legyen még ismét a t. igazságügyminiszer által tett azon kifejezésre teendő egy észrevétellel zárnom be beszédemet , hogy én sem kiválnonyíz képviselők bánthatlanságát bármely bűnnek mentesítésére felhasználni ; ezt senki sem kívánhatja, hanem éppen azért, mert jelenleg nem is lehet, nem is jogos a tárgy megvitatásába bocsátkozni, habár nem oszthatom a t. igazságügyminiszer úr azon véleményét és a tárgybai bebocsátkozását, melyek szerint előre megmagyarázni méltóztatott, mikor lesz megengedhető a közkereset is, mikor nem ; nem követem, mert azon kérdés tárgyalása, mikor lesz, mikor nem megengedve a képviselőnek pörbefogatása, uraim, azt már azon országgyűlésnek leszen hivatása tárgyalni, mely elébe, ha önök bölcsesége győz, a 11 tagú, ha az én és elvrokonaim kívánsága, a kérvénybizottság jelentését megteendi és igy csatlakozom Ghyczy képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a baloldalon.) Per ez el Mór. Ha valaha kétkedett volna a haza jövőjében, e kételyek ma oszlottak volna előtte, midőn az alkotmányosság és az azt e főleg biztosító immunitás mellett oly jelesen lát küzdeni férfiakat, mint azt Somssich Pál képviselő tette. Azonban nem ért vele egyet, ha azt mondja, hogy a külön bizottmányba csupán szakértők, jogtudósok választassanak azóló nemcsak publico politikai esetekben, de még különös szakértelmet igénylő financziális kérdésekben is a ház minden egyes tagját competensnek tartja. Második észrevétele az, hogy ha a ház nem fogadná el Ghyczy Kálmán képviselő azon nézetét, hogy a tárgyalt okmány kérvény, és azt hivatalos megkeresésnek tekintené, akkor azt éppen egyszerűen vissza kellene utasítania. Mert az ország minden hatósága ez országgyűléssel csak kérvény útján érintkezhetik , hivatalos előterjesztéseket pedig csupán felelős ministériumától fogadhat el. (Helyeslés a baloldalon.) Besze János a Somssich és Ghyczy indítványa közti különbséget fejtegetve és saját nézeteit elmondva, Somssich indítványához csatlakozik. Tiszteli a kérvényi bizottmányt, de tekintve, ahogy a fenforgó eset első és pedig felette fontos, azt kívánja, hogy valamint ezúttal, úgy minden más hasonló esetben a ház külön bizottmányt küldjön ki. (Zaj. Szavazzunk ! !) Nyáry Pál szerint minden indítványtételnél első feladat, hogy az indítvány először czélszerű, másodszor kivihető legyen, Somssich indítványa pedig czélszerűtlen, mert a háznak már van egy törvényesen megválasztott bizottmánya ily esetekre, t. i. a kérvényi bizottság; de nem is kivihető ez indítvány, mert nagyon bajos dolog megállapítani, hogy a kiküldendő 11 tagú bizottmány jogtudós egyénekből álljon. Ő maga is választani fog szabadon, anélkül, hogy az illetők diplomáit megvizsgálhatná. Ez esetben nem maradna más hátra, mint egy külön cassationális bizottmányt választani, mely megvizsgálná, várjon a választottak a kérdés megvitatására illetékesek-e, vagy nem. Ghyczy indítványához csatlakozik. Édes Albert azt mondja, hogy bár az időben elhaladt, a parlamenti életben ujoncz. Bocsánatot kér, ha netalán tévedne. Ő minden törvényt kétfélekép használ, mint óvszert vagy orvosszert. Óvszerről ez esetben szó sem lehet, a kérvényt tehát visszaadatni kéri, miután ez esetben nincs orvoslandó nyavalya. (Derültség. Képviselő úr ugyanis a jobboldal egyik tagja.) Ivánka Imre annyira meg van zavarodva előtte szóló különös eljárása által, hogy nem is tudja szóljon-e vagy ne. (Derültség.) Besze azon állítását cáfolja, mintha a kérvényi bizottság tagjai hivatallal, vagy bármikép meg volnának vesztegetve, s ezért szükségtelennek látja új bizottmány kiküldését. Szintén Ghyczy indítványát pártolja. (Szavazzunk !) Borcsányi János Ghyczy egynémely állítását cáfolgatva, Somssich indítványához csatlakozik. Ghyczy Kálmán: Mint egyébként indítványozó igen rövid ideig óhajtom még a t. ház figyelmét igénybe venni. Nagy részére azoknak, melyek itt előadattak, nem felelhetek azért, mert előterjesztettem már, hogy a tárgy érdeméhez szólni ez alkalommal nem akarok. Azok, miket Zsedényi képviselő úr és az igazságügyi minister úr előadtak, akkor lesznek előadhatók, midőn ez ügy tüzetesen fog tárgyaltatni, és ha akkor adatna elő, ha nem is osztom mindenben nézeteiket, de nézeteik előadása ellen nem szólalhatnék föl, de most nem érezhetem feladatomnak követni őket e téren, nehogy irányt látszassak adni azon küldöttségnek, mely e tárgyban bármiképpen kiküldetni fog. (Élénk helyeslés a balon.) Azokra sem kívánok felelni, mikben az előttem szólók félreértettek, mert úgy hiszem világosan fejeztem ki magamat és e cáfolatok önmaguk czáfolják meg magukat. (Helyeslés a balon.) Annak oka, hogy felszólaltam a 1. igazságügyminiszernek egy állítása, melyet nemcsak, mint indítványozó, de úgy is, mint a ház tagja a ház érdekében nem hallgathatok el. (Halljuk.) Igazságügyminister úr azt mondotta, hogy a ház tagjainak immunitása írott törvények által megvédve nincs s erre fölhozható, hogy e tekintetben csak azon törvényezikk fölhozható, mely az 1867- ki törvényekben foglaltatik. Igen ! t. hát, az immunitásról szóló törvényeink nem szabatosak, de azért van törvényünk, van százados gyakorlat, mely a haza történetének minden korszakában, akkor is, midőn időszakonkint a rémuralom ütötte fel zászlóját, a hazában mindig respectáltatott, s hogyha _ 270 October 25