Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-10-25 / 66. szám

66-i fő szám­ akarta biztosítani, melyet bizonyos politikai okok­ból a közvádló ellene fölhasználhatna. A kérdés megbírálásánál érdekében áll a képviselőháznak megvizsgálni, vájjon jelen esetben Böszörményi Lászó mint képviselő, vagy mint hírlapíró van-e megtámadva. Nem arról van szó, hogy lehet-e Bö­szörményi Lászlót bűnvádi perbe fogni, hanem, hogy olyan-e a közvádló kérelme, mely az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatása tekintetéből bővebb megfontolást igényel és éz azért nem a kérvényt, hanem külön bizottsághoz utasítandó. Somssich in­dítványát pártolja. Halász Boldizsár sem akar a tárgy ér­demébe bocsátkozni, és előre is kijelenti, hogy Ghy­­czy Kálmán indítványát minden indokaival együtt magáévá teszi. Csupán Somssich állításaira van né­mely észrevétele. Somssich ugyanis elvül állította föl, miszerint a képviselőháznak kötelessége saját tagjait törvénytelen üldöztetés ellen védeni. Nem akarja föltenni, hogy ez üldöztetés törvénytelen le­hetne, de különben is azt a bíró fogja meghatá­rozni. Ez elv akar lenni; azt, hogy az ítélet ala­pos-e, vagy nem, tehát hogy törvényszerű-e, vagy törvénytelen lehetne, de különben is azt a bíró fog­ja meghatározni. Más alkotmányos országban a kép­viselő indemnitása nem ezen az elven, alapul, ha­nem azon sokkal magasabb elven, hogy t. i. a törvényhozó testület tagjait magas hivatásokban na­gyon fontos ok nélkül gátolni ne lehessen. Csak ezt akarta kijelenteni, nehogy hallgatásával ezen elvbe belenyugodni láttathassák. A többihez nem szól, mi­után azt Ghyczy Kálmán képviselő kellőleg kifej­tette. Hanem egy másik kérdést szükségesnek lát megpendíteni, ez az, vájjon a jelenlegi sajtóbíróság törvényes-e? Nem akarja e kérdést fejtegetni, de kijelenti, hogy nem tartja annak, s majd ha e tárgy napirendre jön, bővebben fogja e nézetét fej­teni. Bónis Samu szerint Zsedényi Eduárd kép­viselő szavai nem döntötték meg Ghyczy képviselő azon állítását, hogy Csiky képviselő esete a jelen ügyre nézve pr­ecedenst szolgáltat , mert arról, vaj­­on hasonlók-e, s mennnyiben hasonlók a bűnvádi esetek, azt az esküdtszék ítélendi meg. Ennélfogva Ghyczy képviselő indítványát pártolja. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : T. ház! Igen helyesen volt több szónok részéről kiemelve a tárgy fontossága, mely jelenleg a tanács­kozás szőnyegén forog. Arról van szó t. h., hogy az országgyűlési tagok immunitásának gyakorlati hordereje tán hos­szú időkre megállapíttassék ; arról van szó, hogy az immunitás értelmezésére és gyakorlati alkalma­zására nézve egy oly praecedens állítassék fel, a­melyre a későbbi kor bizton hivatkozhassék a nél­kül, hogy e hivatkozás akár a szabadság, akár az alkotmányos rend érdekeinek praejudicáljon. Bármennyire sajnálnom kell is tehát a concret esetet, mely a jelen tárgyalásra alkalmat adott, még­is mint a valódi alkotmányosságnak őszinte híve csak örülhetek a felett, hogy pr­ecedens fölállítása e nagy horderejű kérdésben éppen a t. ház fölada­tául jutott, a­mely bizonyosan minden szenvedély­től mentesen e kérdést úgy fogja eldönteni, hogy e megoldás sem a szabadságnak, sem pe­dig az alkotmányos rend érdekében veszélyére ne váljék. Engedje meg a t. ház, hogy e kérdés körül én is saját nézeteimet, továbbá a kormány nézeteit rö­viden elmondhassam. (Helyeslés.) Előre kell bocsátnom, hogy midőn ez esetről a kormány tudomást vett s midőn ennek következ­tében az immunitás törvény szabta korlátainak vizs­gálatába kellett bocsátkoznia, régi törvényeinkben sem oly szabatos, sem oly kielégítő intézkedéseket e téren nem talált, melyek a kormány alkotmányos érzületét megnyugtathatták volna. Legrészletesebb intézkedéseket e téren az 1723. VII. tcz. tartalmaz, de a törvény sem mond többet, mint azt, hogy az országgyűlési tagokon az ország­gyűlés helyén semmi méltatlanság (contumelia) és semmi tettleges bántalom (manu injectio ) ne tör­ténjék, hogy az ezt elkövető harmadnapra a k. táb­la elé idéztessék, hogy az országgyűlési tagok rágalmazói, gyalázói 200 ft. bírsággal, a verekedők és sebesítők a nagyobb hatalmaskodási büntetéssel, végre, a­kik az országgyűlési tagokon gyilkosságot követnének el, kínzással egybekötött halálbüntetés­sel jujtassanak. Ezen intézkedések azonban inkább rendőri és bűnvádi,mintsem alkotmányos jelleggel bírnak. Az im­munitásról alkotm. szempontból egyedül szabatos és kielégítő intézkedést a legújabban 1867. alkotott XII. tcz.-nek 47. szakasza tartalmaz, a­mely, no­ha csak a delegatiók tagjairól szól, de világosan kimondja, hogy a delegatiók tagjai a delegatiók üléseiben tett nyilatkozataikért feleletre egyátalában nem, vétségeikért pedig a ház vagy a delegatiók engedélye nélkül a tettenérés esetét kivéve közke­reset alá nem vonhatók. Noha, mint említem, e törvény csak a dele­gációk tagjairól szól, de a kormány azon nézetben volt, hogy nem vét sem az alkotmányosság fogal­mai, sem­ a törvény magyarázás alapelvei ellen, ha azon jogot, a­melylyel az országgyűlés kiküldöttei bírnak, kiterjesztendőnek tartja azon testület tag­jaira, a­melytől e kiküldetés eredeti. (Helyeslés) a következetesség szabálya sem engedvén meg oly magyarázatot, hogy a kiküldöttek több joggal bír­janak, mint maguk a kiküldők. Mindamellett én részemről igen kívánatosnak tartanám, hogy az országgyűlési tagok immunitásá­ról egy külön önálló és határozott törvény rendel­kezzék (Helyeslés); de addig is, míg ez megtörtén­hetnék, úgy hiszem, hogy a kormány az 1867. XII. t. sz. értelmezése és alkalmazása körül úgy járt el, mint azt a nemzet alkotmánya kormányától meg­követelheti (Élénk helyeslés a középen). A kormány tehát egy pillanatig sem volt két­ségben az iránt, hogy a jelen esetre is a most idézett törvény alkalmaztassák, mint a legkedvezőbb, melyet törvénykönyvünk e téren fölmutat. E törvényt alkalmazva a jelen esetre, kétség­telen, hogy az országgyűlés tagja ellen a ház en­gedélye nélkül közkeresetet indítani nem lehet; előadja azonban magát egy más kérdés, melyet éppen Ghyczy Kálmán képviselőtársam volt szíves fölemlíteni, hogy t. i. a ház minő vezérelveket kö­vessen zsinórmértékül arra nézve, hogy előforduló esetekben a ház engedélye megadassák vagy meg­­tagadtassék. E kérdéshez legyen szabad néhány szót szóla­­nom. (Halljuk!) Annyi bizonyos, és ebben is teljesen egyet­értek Ghyczy Kálmán képviselő úrral, hogy a do­lognak érdemleges tárgyalásába a ház nem bocsát­­kozhatik bele. Ez annyi volna, mint ítélni a­mire törvényeink szerint a jelen esetben az esküdtszék ítéletét preocupálni e háznak sem hivatásában, sem szándékában nem állhat (Helyeslés). A megoldás kulcsát a vezérelvekre nézve sze­rintem az immunitás czélja adja meg. Úgy hiszem nem fogok e t. házban ellenmon­dással találkozni, midőn azt állítom, hogy az im­munitás korlátait nem lehet kiterjeszteni oda, hogy az szabadalom legyen az országgyűlési tagok szá­mára bármely vétséget vagy bűnt büntetlenül el­követni. (Élénk helyeslés.) Hogy az immunitásnak ily tágas értelmet se­hol sem adnak, mutatja maga azon körülmény, hogy minden törvényhozás, mely az immunitásról rendelkezik, a tettenérés esetét a kivételek sorába igtatá. Ily tág értelmezése az immunitásnak, vagy inkább ily korlátlan immunitás a mellett, (élénk nyugtalanság a baloldalon) hogy a közerkölcsiség­­re a legkárosabb befolyást gyakorolná, gyakorlati eredményeiben oda vezetne, hogy a törvényhozó test tagjait a fennálló törvények fölé emelné, a­mi az alkotmányosság fogalmaival ellenkeznék. (He­lyeslés a középen.) Az immunitás czélja nézetem szerint abban áll, az országgyűlés tagjainak függetlenségét, sze­mélyes szabadságát olykép biztosítani, hogy azt még a törvény álarcza, azaz még koholt ürügyek­­ alatt is senki meg ne támadhassa, vagyis hogy az országgyűlésnek tagja törvényhozói magas felada­tának teljesítésében sem erkölcsi, sem anyagi nyo­másnak kitéve ne legyen. Ha az immunitásnak ezen czéljára nézve tisztában vagyunk, akkor nem foroghat fenn két­ség azon vezérelvekre nézve, azon döntő szempon­tokra nézve sem, a­melyektől a közkeresetre kért engedély megadása vagy megtagadása függ. A­mint szerencsém volt fölemlíteni a ház hi­vatásához nem tartozhatik a tárgy érdemleges vizs­gálatába az objectív és subjectív tényálladék meg­ítélésébe bocsátkozni, hanem a ház csak három kérdésre szorítkozhatik : 1-szer váljon azon cselek­mény, melyről a vádolt vádolva van, alkotmányos törvénybe ütközik-e? 2 or vájjon azon tilos cselek­mény, mely a vád tárgyát képezi, nem merő ko­holmány-e, hanem valóban megtörtént dolog- e? és 3­ or ha vájjon létezik-e oly összefüggés a tilos cselekmény és a vádolt személye között, melyből ha nem is teljes bizonyossággal, de mégis alaposan lehet következtetni azt, hogy a tiltott cselekvényt a vádolt követi el. Ha ezen három kérdés igennel döntetik el, akkor fölfogásom szerint az engedélyt megtagadni nem lehet, ellenkező esetben az engedélyt megadni tiltja a törvényhozó testület függetlenségének ko­moly érdeke. Mindezen okoknál fogva az én nézetem és a kormány nézete is oda járul, hogy a fennforgó tárgy­előleges véleményezés végett egy külön bi­zottsághoz utasíttassék. Nem járulhat a kormány Ghyczy Kálmán J. képviselő úr indítványához, mely szerint ezen meg­­keresvény a kérvényi bizottsághoz utasíttassék, azon oknál fogva sem, mert éppen a kérvényi bizottság alelnökének imént tett nyilatkozatából tűnt ki, hogy a kérvényi bizottság teendőkkel el van halmozva és több, mint háromszáz kérvény vár elintézésre. (Úgy van a középen, nyugtalanság a baloldalon.) Nem lehet ez ügyet a kérvényi bizottságig utasítani még azon fontos oknál fogva sem, melyet Somssich Pál képviselő úr igen helyesen kiemel, hogy t. i. itt praecedens fölállításáról van szó és egy concret jogi eset megbírálásáról, mely kitűnő­­leg jogtudósok véleményére bízandó. (Helyeslés a középen ) Ghyczy Kálmán képviselő úr még néhány formahibákat is említett föl, noha igen helyesen az érdemleges elintézést nem akarta ezen form­a­­hibáktól függővé tenni. Legyen szabad ezekre nézve szintén egy pár megjegyzést tennem. Méltóztatik a t. ház emlékezni arról, hogy a kormány folyó évi martius havában fölhatalmazást nyert a t. háztól az iránt, hogy esküdtszéket ala­kíthasson és a birói illetékesség szempontjából tör­tént ideiglenes változáshoz képest az 1848. 18 dik­­-czikk alaki részében szükséges módosításokat megtehesse. Az esküdtszéknek mindenesetre kiegészítő és nélkülözhetlen részét képezi először a vizsgáló­bíró, és ily kiegészítő részét képezi a közvádló is E téren tehát a ministérium kezei megkötve nem vol­tak, és miután semmiféle pozitív törvény nem tiltja azt, hogy a közvádlói teendőkkel a királyi ügyek igazgatója bizassék meg, mi különben is csak ide­iglenesen történt, úgy hiszem, törvénysértést a kor­mány nem követett el, midőn a közvádlói teendő­ket a királyi ügyek igazgatójára ruházta. Hogy váljon a megkeresvény, mint megke­­resvény tekintessék e, vagy mint egyszerű kérvény, erre súlyt nem fektetek. Ez az első eset és bár­miképp döntse el a t. ház a kérdést, határozata a kormányra és közegeire nézve jövőre c­nosurául fog szolgálni. Ezek azon korlátok, melyek között vélemé­nyem szerint a háznak mozognia kell, tovább menn­e­ni, beavatkozás volna az illetékes bíróság jogkö­­­rébe, ezen korláton innen maradni pedig, illustri­­ussá tenné a ház azon fontos jogát, melylyel az engedély megtagadása felett bír. Ennélfogva mind magam, mind a kormány nevében Somssich Pál képviselő­társam indítványát pártolom. (Helyeslés a középen.) Almássy Sándor nem tartja döntő érv­nek, hogy az igazságügyminiszer úr nézete szerint a kérvény­bizottság amúgy is túl van halmozva te­endőkkel. Az sem áll, hogy ez képez első pr­ece­denst. Csiky Sándor esete szintén az volt. Külön­ben a tárgy fontosságával sem ellenkezik az, hogy a kérvénybizottsághoz utasíttassék, mert akkor,mi­dőn e bizottság választatott, tekintettel voltak az eléje kerülendő ügyek fontosságára. Nem tudja, kit akarnak mystificálni e tárgy fontosságának fölem­­lítésével, midőn tudva van, hogy a konferentián (Zaj. Nem tartozik ide!) a ház egyik tagjának ke­reset alá vonatását határozták, a másikat pedig föl­mentették. Tehát egészen más indokból, nem pedig a tárgy fontossága miatt akarják azt külön bizott­sághoz utasítani (Zaj a jobboldalon.) Madarász József: T. képviselőházi Bo­csánatot kérek először is a t. képviselőháztól, hogy ez időközi teremben nem lévén szószék, én pedig ott igen félreülvén, (Zaj. A dologra!)­ hogy a t. képviselők körében (Fölkiáltások: a dologra!) a dologra mondandó véleményemet annál szabato­sabban adhassam elő: bátor vagyok figyelmüket a helyről intézendő néhány szóval fárasztani. A­mi szólásra késztet leginkább, az a t. igazságügymi­­niszer úr által előadott egy pár kitétel. Hajlandó vagyok hinni, miszerint mint önma­gammal is sokszor megtörténik, hogy a­mit mon­dunk, bizonyosan más értelemben akartuk monda­ni, mint a szó elröpül ajkainkról. Mégis észrevé­telt akarok tenni az igazságügyminiszer úr azon mondatára, miszerint a képviselők bánthatlanságá­­ról szólván, s ennek alapja az 1867. évi 12. §-ra hivatkozván, a­hol a delegációk tagjainak bánthat­­lansága van körülírva, e szavakat méltóztatott mondani: a kormány e jogot a képviselőkre is ki­terjeszteni hivatottságának és kötelességének tar­totta. Erre nézve csak ezt vagyok bátor itt megje­gyezni, miszerint a t. igazságügyminister úr, hogy semmi előzmény következtében azután szó nélkül ne hagyassák, a kormány nem kiterjeszteni akarta e jogot, hanem az 1867, 12 ik­­.-czikkben a dele­­gátiókra megállapított jogot tekintetbe vévén, is­merte kötelességének azt a jelen esetre alkalmazni. A másik pedig az, hogy a t. igazságügymi­niszer úr, mint előzetes esetre akar e tárgyra hi­vatkozni : ez önmaga Ghyczy Kálmán képviselőtár­sunk által előadott esettel meg van c­áfolva, mert itt nem ez eset az első előzetes eset, hanem ez már a második. (Közbeszólások: a harmadik!) Te­hát a harmadik eset a képviselőkre nézve; az én következtetésemre ez még előnyösebb. Ha pedig már harmadik eset, nem lehet és nem jogos azt mondani, hogy a ház ez esetben, mint előzetes esetben intézkedik. A harmadik a 1. indítványozó és az ind­t­­ványt pártoló Zsedényi úr által előadott azon ész­revétel, hogy azért kell külön választmányra bízni a tárgyat, mert szakavatott jogtudósokra kell azt bízni. Tökéletesen igazságuk van önöknek uraim, de miután az én magán­tudomásom szerint a ké­­relmezési bizottságban igen jeles szakavatott jog­tudorokat is ismerek, azt pedig meg fogják enged­ni, hogy a szavazás nem oly dolog, mely jogtu­dorrá avathat valakit, mert e testület éppen nem döntheti el, melyik inkább hivatott jogtudor, és melyik nem ; és miután a kérvénybizottság még akkor alakíttatott, midőn a minden képviselőház­­ban később alakulni szokott pártok és pártnézetek egymás ellenében még nem fejlődtek ki, miután pedig azt önök sem tagadhatják (hiszen emberek vagyunk mindnyájan, mindannyiban, bennem úgy, mint másokban meg van a pártvélemény,­ hogy az országgyűlés elején választott bizottság mindenesetre részrehajlatlanabbul fog eljárni, a kérvénybizottsá­got óhajtanám ez ügy tárgyalásával megbízni. Szabad legyen még ismét a t. igazságügymi­niszer által tett azon kifejezésre teendő egy észre­vétellel zárnom be beszédemet , hogy én sem kivál­­­nonyíz képviselők bánthatlanságát bármely bűnnek mentesítésére felhasználni ; ezt­ senki sem kíván­hatja, hanem éppen azért, mert jelenleg nem is lehet, nem is jogos a tárgy megvitatásába bocsát­kozni, habár nem oszthatom a t. igazságügyminis­zer úr azon véleményét és a tárgybai bebocsátko­­zását, melyek szerint előre megmagyarázni méltóz­tatott, mikor lesz megengedhető a közkereset is, mikor nem ; nem követem, mert azon kérdés tár­gyalása, mikor lesz, mikor nem megengedve a kép­viselőnek pörbefogatása, uraim, azt már azon or­szággyűlésnek leszen hivatása tárgyalni, mely elé­be, ha önök bölcsesége győz, a 11 tagú, ha az én és elvrokonaim kívánsága, a kérvénybizottság jelen­tését megteendi és igy csatlakozom Ghyczy képvi­selőtársam indítványához. (Helyeslés a baloldalon.) Per ez el Mór. Ha valaha kétkedett volna a haza jövőjében, e kételyek ma oszlottak volna előt­te, midőn az alkotmányosság és az azt e főleg biz­tosító immunitás mellett oly jelesen lát küzdeni fér­fiakat, mint azt Somssich Pál képviselő tette. Azon­ban nem ért vele egyet, ha azt mondja, hogy a külön bizottmányba csupán szakértők, jogtudósok választassanak azóló nemcsak publico politikai ese­tekben, de még különös szakértelmet igénylő finan­­cziális kérdésekben is a ház minden egyes tagját competensnek tartja. Második észrevétele az, hogy ha a ház nem fogadná el Ghyczy Kálmán képvi­selő azon nézetét, hogy a tárgyalt okmány kér­vény, és azt hivatalos megkeresésnek tekintené, ak­kor azt éppen egyszerűen vissza kellene utasítania. Mert az ország minden hatósága ez országgyűlés­sel csak kérvény útján érintkezhetik , hivatalos elő­terjesztéseket pedig csupán felelős ministériumától fogadhat el. (Helyeslés a baloldalon.) Besze János a Somssich és Ghyczy indít­ványa közti különbséget fejtegetve és saját nézeteit elmondva, Somssich indítványához csatlakozik. Tisz­teli­­ a kérvényi bizottmányt, de tekintve, ahogy a fenforgó eset első és pedig felette fontos, azt kí­vánja, hogy valamint ezúttal, úgy minden más ha­sonló esetben a ház külön bizottmányt küldjön ki. (Zaj. Szavazzunk ! !) Nyáry Pál szerint minden indítványtételnél első feladat, hogy az indítvány először czélszerű, másodszor kivihető legyen, Somssich indítványa pedig czélszerűtlen, mert a háznak már van egy törvényesen megválasztott bizottmánya ily esetekre, t. i. a kérvényi bizottság; de nem is kivihető ez indítvány, mert nagyon bajos dolog megállapítani, hogy a kiküldendő 11 tagú bizottmány jogtudós egyénekből álljon. Ő maga is választani fog sza­badon, a­nélkül, hogy az illetők diplomáit meg­vizsgálhatná. Ez esetben nem maradna más hátra, mint egy külön cassationális bizottmányt választani, mely megvizsgálná, várjon a választottak a kérdés megvitatására illetékesek-e, vagy nem. Ghyczy in­dítványához csatlakozik. Édes Albert azt mondja, hogy bár az idő­ben el­haladt, a parlamenti életben ujoncz. Bocsá­natot kér, ha netalán tévedne. Ő minden törvényt kétfélekép használ, mint óvszert vagy orvosszert. Óvszerről ez esetben szó sem lehet, a kérvényt tehát visszaadatni kéri, miután ez esetben nincs orvoslandó nyavalya. (Derültség. Képviselő úr ugyan­is a jobb­oldal egyik tagja.) Ivánka Imre annyira meg van zavarodva előtte szóló különös eljárása által, hogy nem is tudja szóljon-e vagy ne. (Derültség.) Besze azon állítását c­áfolja, mintha a kérvényi bizottság tag­jai hivatallal, vagy bármikép meg volnának vesz­tegetve, s ezért szükségtelennek látja új bizottmány kiküldését. Szintén Ghyczy indítványát pártolja. (Szavazzunk !) Borcsányi János Ghyczy egynémely állí­tását c­áfolgatva, Somssich indítványához csatla­kozik. Ghyczy Kálmán: Mint egyébként indít­ványozó igen rövid ideig óhajtom még a t. ház figyel­mét igénybe venni. Nagy részére azoknak, melyek itt előadattak, nem felelhetek azért, mert előter­jesztettem már, hogy a tárgy érdeméhez szólni ez alkalommal nem akarok. Azok, miket Zsedényi képviselő úr és a­z­ igazságügyi minister úr előad­tak, akkor lesznek előadhatók, midőn ez ügy tüze­tesen fog tárgy­altatni, és ha akkor adatna­ elő, ha nem is osztom mindenben nézeteiket, de nézeteik előadása ellen nem szólalhatnék föl, de most nem érezhetem feladatomnak követni őket e téren, ne­hogy irányt látszassak adni azon küldöttségnek, mely e tárgyban bármiképpen kiküldetni fog. (Élénk helyeslés a balon.) Azokra sem kívánok felelni, mikben az előttem szólók félreértettek, mert úgy hiszem világosan fejeztem ki magamat és e c­áfo­­latok önmaguk czáfolják meg magukat. (Helyeslés a balon.) Annak oka, hogy felszólaltam a 1. igaz­­ságügyminiszernek egy állítása, melyet nemcsak, mint indítványozó, de úgy is, mint a ház tagja a ház érdekében nem hallgathatok el. (Halljuk.) Igazságügyminister úr azt mondotta, hogy a ház tagjainak immunitása írott törvények által meg­védve nincs s erre fölhozható, hogy e tekintetben csak azon törvényezikk fölhozható, mely az 1867- ki törvényekben foglaltatik. Igen ! t. hát, az immu­nitásról szóló törvényeink nem szabatosak, de azért van törvényünk, van százados gyakorlat, mely a haza történetének minden korszakában, akkor is, midőn időszakonkint a rémuralom ütötte fel zász­lóját, a hazában mindig respectáltatott, s hogyha _ 270 October 25

Next