Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-11-08 / 72. szám

72-ik szám. 7000. Mindenfelől hegyek veszik körül, melyekről a legszebb kilátás nyílik Jénára és vidékire. Az ember ha nem lenne kénytelen mindegyre idegen ajka és szokása emberekkel érintkezni, a szép kis Erdélyben mintegy otthon képzelhetné magát Benn a városban a házak egy nagy részére óriási szőlő­tőkék vannak futtatva, rakva gazdag terméssel a­nélkül, hogy az utczai gyerekeknek eszökbe jutna bántani. Az országutak is mindenütt gyümölcsfák­kal vannak beültetve. Engem különösen meglepett az út Apoldától Jénáig, hol vasúti közlekedés nem lévén, postakocsin utaztunk : az egész utat fák árnyékozzák be, még pedig gyümölcstermő és más különbféle alakokra nyírott fák váltogatják egymást egész Jénáig- Több helyt a fák alatt csinos padok kínálkoznak az ellankadt utazónak hűvös árnyat és enyhet nyújtani. Jénáról akartam írni, s még­sem hagyhatom el, hogy e kis kitérést ne tegyem , mert úgy hiszem, hogy ez ha nem is egészen, de nagy részt a Jéna érdeme. A­mint már említem Jéna egy egyszerű, kicsiny városé, de nagggyá teszi az egyetem, hol évenként közép számítással, mintegy 500 érett ifjú hallgatja a tudományok különbféle ágait. A jénai egyetem egész Németországon a legszabadelvű­bb, különösen a theológiai tudomá­nyokat illetőleg mindeniknek felette áll. A jénait a heidelbergi egyetem követi. A szabad szellemért évenként sok magyar ifjú látogatja meg Jénát különösen Magyarország­ból, kik a rationalismusnak nagy barátjai Mihelyt megérkeztünk, első kérdések is az volt, melyet hozzánk intéztek, rafonalisták vagytok-e ti vagy nem ?................. Most Jénában 22 en vagyunk magyarok. Igen szép szám, s lehet hogy még ezután is érkezni fog­nak. Itt minden nemzetiség külön köröket alkot és igy a magyarok is mintegy utalva vannak arra, hogy szorosabban egyesüljenek. Az édes anyai nyelv már magában elég arra, hogy testvérekül fűzzön össze, de forrón szeretett hazánk sorsát a távolból együttesen sokkal nagyobb figyelemmel kísérhetjük, s eszméinket kicserélve több alkalmunk van kin eset gyűjteni, mit majd egykor ha visszatérünk szerény áldozat gyanánt hazánk oltárára felajáln­­hatunk ily czélból és igy alakult meg az idén újból a jénai magyar kör, mely alig egy pár éves és már is egy szép magyar könyvtárral rendelkezik, mely könyvtár az egyetemi nagy köny­vtárban bekebelezve a 400 kötetet már is meghaladja. A magyar kör tagjai mellékön keresztül nemzeti szalagot viselnek. Ez gondolom otthon különösnek tetszik, ott mi sem tennék meg ,­de itt kénytelenek vagyunk vele, mert itt minden társaság viseli nemzeti szalagját. A ki szalagot visel, az színes diák, a többi csak cenk, s a­mint a latin mondja „Si fueris Romæ, romano vivito more.“ A mióta Jénában vagyok, már egy ünnepély is volt a jénai ütközet emlékére, melyet a nagy Napoleon 1806 oct. 18-án Bleb­berrel és a poroszok­kal szemben vívott ki. A szász atyafiak is részt vettek a Napóleon csatáiban mint tartalék sereg, s hogy mennyire illeti mg őket a győzelem babérja, előttem csak nem megfejthetetlen , azonban minthogy ők mégis minden évben meg szokták ünnepelni a győzelem emlékét, lássuk miből áll maga az inne­­pély. Minden oct. 18 án a Jéna környékén levő hegyekre győzelemtüzet gyújtanak. Estve 7 órakor a városban levő harangokat meghúzzák és a nép kicsinyje és nagyra tódul a Saale hídjára,a­­honnan a győzelemtüzek legjobban veszik ki magukat. Pisztoly durrogás, rakréta bocsájtás egymást válto­gatják , de a házak ablakai nincsenek kivilágítva. Én is elmentem egy pár magyar barátommal a Saale hídjára, de a hegyek tetején pislogó tüzek, nem voltak képesek bennünk oly nagyszerű lelke­sedést előidézni mint a németekben, írjak még valamit a német gondolkozásmód­ról is. E leginkább megtetszik egy életlapfokból, mely a magyar nagylelkűséget teszi gúny tárgyává. Ugyanis nincs megelégedve a magyarok által el­vállalt államadóssággal, gúnyolja a magyart, hogy az államterhet csak fél kézzel segít emelni. Azt szeretnék tán, hogy egészen mi hordozzuk az álta- sok csinált adósságot. Nem köszönik meg, hogy egy nagy részt a magyar önként magára válalt. Most bezárom levelem. Ha a jénai világgal és a nép jellemével közelebbről megesmerkedem, többet is írok. Ez­úttal forró üdvözletem küldöm a szép kis Erdélynek.**) M. A. azon feleletet adták, hogy azért nem adakoznak most, mert az 1861 ben általam gyűjtött pénzzel sem tudják mi történt. Egyfelől tehát az én igazolásom, másfelől az akkori adakozók megnyugtatása kiván­­ja azt, hogy ön, az általam kezeihez szolgáltatott 127 frtot ki­tevő adakozók névsorát legyen szives hirlapilag nyilvánosságra hozni, s akkor önként eloszlik a kétely, mi az adakozásra felszólítottak fennebbi nyilatkozatából látszik. B.-Hunyad novb. 4 én 1867. Gyarmathy Zsigmond. Felszólítás T. Tamási János 1861-iki H. S. E. pénztár­nok úrhoz! Alólirt 1861 oct. 23 ikán tehát a honvéd segélyző egyletnek a cancellaria által tett betiltása után ennek kezeihez, egyleti jegyző Gseby Sándor ur által 127 irtot o. é. adott át, a gyűjtő ívvel együtt. Mind ezt a kezemnél lévő nyugta igazolja. Jelenleg a honvédegylet részére ismét adakozásra szólittattak fel itt B.-Hunyad és vidékén, s többen A tiszteletpéldányt útnak indították. A közleménye­ket várjuk. Üdvödet tszerk. *) Jénának 7 csodája van, ezek közzé tartozik a Saale hídja, melyet ezért tartanak csodának, mivel a monda szerint 3 fillérrel többe került mint a városi templom vagy a Mihály torngr­­a. Helyreigazító felvilágosítás. Tisztelt szerkesztő ur! A „Magyar Polgár“ folyó 1867-ik évi 71 -ik számában a 3-ik lapnak 3-ik hasábján a „Hirha­­rang“ rovatban jegy alatt ez áll: „Az igazolt honvédek e hó 3­kán tartották alakító nyilvános gyűlésüket. Tiszteletbeli elnök lett gróf Bethlen Gergely, elnök: Bogdánffy Antal, alelnök: Bányai Vitá­l­is, jegyző: Szász Ró­bert, pénz­­tárnok Tam­ásy János stb.“ Az idézett tudósítás — a személyemre vonat­kozón kívül — a valóságon alapszik; de nevem hibából csúszott be, s megvallom : okát nem érthe­tem ! Ennélfogva tartozom az igazságnak és önma­gamnak kijelenteni a következőket : Igaz, hogy „honvéd“ voltam és vagyok, s e szép nevet, mint drága kincsemet, megőrizni, lelkem fe óhajtása; igaz, hogy „Honvéd-egyletünk“ megalakítására igénytelenségem érzetében a lehetőt megtettem. De az is igaz, — s erre vonatkozva, hivatkozom is honvéd bajtársaimra —hogy, midőn néhányan igény­telen nevemet is kezdették említeni, határozottan kijelentettem, hogy mint közmunkás, kész va­gyok egyletünk czélja előmozdítására teljes erőm­ből munkálni, de semmiféle hivatalt sem­mi szín alatt el nem vállalok. Meg voltam győződve arról, hogy honvéd­baj­társaim között elegen vannak, kik a hivatali helyeket kellőleg betöltik. S mint a választás ered­ménye meg is mutatta, nem csalatkoztam , mert minden hivatali hely méltóan jöltetett be. Még egyszer tehát ismétlem , hogy a szemé­lyemre vonatkozó tudósítás vagy félreértésen ala­pult, vagy nyomda­hibából csúszott be. Ezen hibás tudósítást kívánom helyreigazítani. Mit, reményiem, nem is tagad meg tőlem a tisz­telt szerkesztőség. Maradván a tisztelt szerkesztő ur iránt Kolozsvárit, nov. 6. 1867 nek nagy kényelmére tennék a kávéházak tulajdo­nosai, ha legalább a főbb pártlapokat két példány­­ban járatnák, mint ez nagyobb városokban szokás. Szerdán lépett fel ez idényen először Szépné M. Laura Lecouvreur Adrienne szerepé­ben. Közönségüink szűnni nem akaró taps és koszo­rúval fogadta a t. művésznőt, ki ez alkalommal is a megmutatá, menynyire megérdemli közönségünknek hajlandóságát, és tetszését, melynek kimutatására oly számosan gyűltek a színházba, hogy annak min­den zuga a­ szó szoros értelmében megtelt. Sántha és P r i­e 11­e osztoztak az est dicsőségében és a közönség tapsaiban. *** Beküldetett szerkesztőségünkhez „Ábránd“ magyar népdalok felett, zongorára átirta és Turcsa Margit k. a. nak ajánlja Moisfal­­vi Moys János. *** A károly­fehérvári rom kath. fő­­gymnásium ifjúsága, Hegyessy József tanár urat, 40 évi működése után nyugalomba lépte alkalmából, szívélyes hangon irt búcsú költemény­­éyel tisztelte meg. *** Hir szerént b. Jósika Lajos mikesi sírboltját gonosz kezek feltörték, s a koporsókban találtatott régi családi emlékeket elorozták. A helybeli iparos olvasóegylet fo­lyó hó 10 én délután 3 órakor rendkívüli közgyű­lést fog tartani, mire az egylet tagjai tisztelettel fi­gyelmeztetnek és meghivatnak Az igazgató választmány által, egész tisztelettel, Bányai Vitális, s. k. HÍRHARANG. A városi képviselő testület kedden délután ülést tartott. Napirenden levő főtárgy volt, miszerint a­z­ommunitás gr. Mikó Imre miniszter úrnak küldjön bizalmi feliratot. Egyedül a polgár­­mester jelentette ki, hogy ő ezt szükségfeletti­nek és helyen kívülinek találja. Bizottmány nevez­­tettett ki, mely e feliratot elkészíti. Ugyanezen al­kalommal Tamási az egész évre menő beszédet úgy szólva interpellare intézett a gyűléshez s fő­ként a polgármesterhez. Vádolja különösen a pol­gármestert, hogy nem volt elég erélyes a válasz­táskor, tán azért, mert bizonyos tanácsot a katona­ság alkalmazására mellőzni bátorkodott. Szász Gerő Pestre utazott, mint tud­juk nem sokára megjelenendő költeményei ügyében. ,** Hír szerint a megalakult honvéd egylet javára Katalin napján tánczvigalmat fog­nak rendezni. Óhajtunk kellő sikert e nemes czélhoz '1­6$ *5 «,% A hírlapolvasó és tudnivágyó embe­rek száma oly nagy városunkban, hogy a friss hír­lapok egyes számaira kávéházainkban tizen is pronumerálnnk egyszerre. Vannak kik éjfél felé is boldogok ha csak a Buda­pesti közlönyt is megkap­hatják. Czélszerű és kívánatos lenne, s a közönség­ •>M*i _ Kimutatás a kolozsvári kisegítő pénztár-egylet forgalmáról October havá­ban 1867. Bevételek: Pénztármaradék a m. hóról . 52,660 ft 16 kr. Ill uj tag 400 részvény után 5 frt 2,000 „ „ Havi, rendes és rendkívüli beté­tesek ............................. 85,437 Tauffer Ferencz, Geltch János, Wagner Frigyes, igazgató, könyvvezető, pénztárnok. Kamat, provisio és váltódij . . Bélyegdijakban........................ Kolozsvárit, October hó 31. 1867. 86 10­6,684 T) 64 r Jf 377n 60 t) 844 tag által visszafizetett köl­csön....................... .308,360n — n A bevételek összege . .455,632n 36n Kiadások: 913 tagnak kölcsön .... 381,975ft—kr Tisztviselők fizetése .... 279n 67n Irodai kellékek ....8n 54n Bélyegre ............................. 382n — n Kamat.................................. 106 ft— n Tőke visszafizetés................... 48,365 1955n Lakbér ................................. 1950 — n Pénztármaradék .... 24,320n 60n 455,632n 36n Mi újság túl a Király hágón? — Olvassuk, hogy az „olasz sebesültek javára“ idáig a „Hon“ szerkesztőségéhez begyült összesen : 440 frt 36 kr. 1 db 20 frankos Napoleon arany, olasz arany 5 db, körmöczi arany 10 frt. 1 db kétforintos tallér, 1 db egy forintos tallér és 9 db. ezüst huszas. — A közi­ miniszter értesítette Buda vá­ros elöljáróságát, hogy a buda­pesti indóházak vasúti összeköttetését sürgősnek találja, és e czél­ból enquête bizottság van kiküldve, melynek nov 11. tartandó tanácskozmányára a város részéről egy képviselőt s a városi főmérnököt kiküldeni kéri. — Az „Esti lapok“ ban olvassuk : a „Neu­er Lloyd“ másodszor is megszűnt. Másodszori életének utolsó leheletét csütörtökön adta ki. Hogy harmadszor is föltárnád , az nem bizonyos. — Jaszlból írják hogy az odavaló alkot­mányos hatóság, egy 1741-ben törvény értelmében szorossan megtiltotta, hogy a zsidók keresztyént vehessenek fel szolgálatba — és megfordítva. — A magyar ált. hitelbank, mint a bé­csi lapok írják, a magyar vasúti kölcsönben részt­­venni s az aláírásokat elvállalni szándékozik. Mint­hogy ez a kölcsön eredeti programmjában módosí­tásokat feltételez, ezeknek keresztül vitele végett Haber ur Párisba utazott. Bécsben az angolosztrák banknál fognak az aláírások történni. — Továbbá működési körét kiterjesztette Horvát- és Tótország­ra is; az ezt tudató helytartótanácsi intézmény az ottani helyhatóságokhoz már elküldetett. — A temesvári kereskedelmi és ipar­kamara a ministérium által véleményezés végett elébe terjesztett vasúti tervezetre nézve némely igen lényeges változtatást javasolt oct. 23-án tartott ülé­sében. Nagy Becskerek nem Nagy-Kikindával, ha­nem egyenesen Temesvárral kötendő össze; a bán­ság Erdélylyel való összeköttetése a hátszegi völ­gyön át, s a Duna áthidalása nem Bezdánál, ha- ;­nem Erdődnél létesítendő; végre Sziszeket is Ká­­rolyvárossal kell összekötni, mert e nélkül Fiume Trieszttel nem fog versenyezhetni. Ez értelemben mind a ministeriumhoz, mind az országgyűléshez kérvény fog beadatni.­­ A Páriában időzött magyarországi ki­állitók közül többen szemtanúi lévén azon ernye­­detlen buzgalomnak és önzéstelen fáradozásoknak, melyeket Térey Pál magyarországi kir. biztos ur­­ a honi kiállítók és igy a hazai ipar érdekében kifejtett, — s ennek következtében azon meggyő­ződéshez jutván, hogy az elért eredmény, mely a fenforgott különféle akadályokhoz aránylag, csak kedvezőnek mondható, leginkább csak neki köszön-­­ hető, — f. é. jul. 2-án Párisban választmányt ala-­­­kitottak, mely még akkor a következőkben állapo­­­­dott meg: először, hogy Korizmics László úrhoz, a kiállítási prez. központi bizottmány alelnökéhez kérelmet intéznek, hogy illető helyen lépéseket tenni , méltóztassék, miszerint I. Térey Pál úr, ki már a­­ franczia becsületrend lovagkeresztjével diszittetett­­ fel, az ország részéről is kitüntetésben részesit­­tessék; — másodszor, hogy I. Térey Pál urat egy értékes emlékkel tisztelik meg, s hogy ez valóban értékes legyen, részvételre felszólítják az összes­­ magyarországi kiállítókat. E végből az aláírások­­ mind Párisban, mind Pesten már megkezdettek. — Győrből kör­­társürgönyt küldtek tegnap a „M. U“-hoz. Győr megye a kormány hevesi intézkedésének megszüntetéséért fel­r az or­szággyűléshez, s hasonlóra hívja föl a testvérható­­ságokat. A főispán leköszönt. POLITIKAI SZEMLE. A francziák Rómában vannak. Eny­­nyi mindenesetre bizonyos, de nem kevésbbé biz.­ November fa­ nyos az is, hogy Olaszország csapatai szintén pá­pai területen állanak, s hogy Garibaldi a­he­lyett hogy visszavonulna, Monterotondóban elsán­czolja magát (a legközelebbi számunkban közlött távirati tudósítás még megerősítésre vár). Azon kö­rülményből, hogy az olasz­­seregek is interveniál­tak, némelyek azt szeretik következtetni, hogy az összeütközés Olaszország és Napóleon császár között kikerülhetlen. Mi azonban azt hisszük, hogy a fennebbi nézetet terjesztő lapok inkább saját óhajtásaikat, mint az illető kormányok nézeteit tol­mácsolják. A tuilleriákban nagy mérséklettel jár­nak el, s mérséklet hiányát az olasz kormánynak sem lehet szemére vetni. Bizonysága ennek Mous­­tier körirata és Menabreanak, múlt számunkban ismertetett sürgönye; még inkább bizonyítja ezt a „Moniteur“ c­áfolata, melyet a „Patrie“ ellen in­tézett, mely az olasz sergek bevonulását hadüze­netnek nyilvánította. — Mit fognak a francziák és olaszok tenni Rómában? Mindenekelőtt scbakkban tartják a garibaldistákat, azután egész kényelem­mel kimaneuvíírozzák őket a pápai tartományok­ból, s ekkor a karonfogva jelennek meg a confe­rent­ián, melynek összejövetele naponta valószínűbb. A­m­íg a fennebbieket írtuk, érkeztek újabb tudósítások, melyek Garibaldira vonatkozólag azon változással erősítik meg múltkori táviratunkat, hogy az ősz bajnok engedvén a franczia és­­olasz kor­mányok felhívásainak, elhatározta visszavonulni az Abruzzok felé, s e visszavonulása alkalmával tá­­madtatott meg a pápai csapatok által. Vereségét ez újabb tudósítás is megerősíti, csak a harczkép­­telenné lett garibaldisták számát teszi 3000 helyett 500- ra. A hangulatot illetőleg azt írják, hogy az in­gerültség egész Olaszországban tetőpontot ért A „Moniteur“ szemléjében kiemeli, hogy okt. 28 án este Nápolyban viharos tüntetés volt. Mint­egy 2000 ember izgatók által ösztönöztetve szá­guldott a Toledo utczán végig különféle forradalmi nyilatkozatokat kiáltozva , s hasonló tüntetések Tu­­rinban, Hennában és Livornoban is fordultak elő, tettleges rendetlenségek azonban nem fordultak elő. A Fiorenczben közelebb előfordult befogatásokra , vonatkozólag az „Italie“ azt írja, hogy az elfogott­­ személyek között olyak is vannak, kik a katoná­kat igyekeztek kötelességüktőli hűtlenségre csábí­tani Több városban foglaltattak le a hadsereghez szóló lázító nyomtatványok, hanem a kormány jó­­­­kor nyomába jött az összeesküvésnek ,s meghiusi­­í­totta. A kormány irányzata eléggé kivehető a flo­­renczi hivatalos lapban közzétett következő nyilat­kozatából : „Floren­cz, oct. 31 esti 9 órakor. Csapatjaink átlépték a pápai határokat. Az önérzet, a nemzeti méltóság, s a kötelesség, fenn­tartani a rend és szabadság elveit, hathatósan kö­vetelték e lépést. A September 15 -i conventio egy­formán kötelezi a két szerződő félt, mindkettőre ugyanazon kötelezettségeket rója. A király kormá­nya nem tehette, hogy e kötelességének meg ne feleljen, miért is bízik abban, hogy a franczia kor­mány ez elhatározásban az olasz kormány rendü­letlen s leyális szándékait fogja látni, valamint an­nak őszinte óhaját, hogy részéről mindent meg­tesz, mi a nehézségek kiegyenlítésére szolgálhat. A császári kormány tudja, hogy mindenütt, hol az olasz zászlók lengenek, a rend, a béke, s a nagy elvek fenn fognak tartatni. E népség lelke­sedve fogadja csapatainkat, melyek nem azért küldettek oda, hogy polgárvért ontsanak, sem hogy siralmas jeleneteket idézzenek elő, hanem hogy tiszteletet szerezzenek ama nagy elveknek, melyek újjászületésünk eredetét képezik, s melyek nemze­ti traditióink lényegéül tekinthetők. A lakosság ér­zi, hogy csapataink jelenléte kezesség ez elvek fenntartása iránt, s hogy addig, mig az ő jogaik s biztonságuk ily pártfogás alatt áll, sorsuk menten marad a véletlen esélyeitől. A franczia expeditio hadtest megérkezésére, kiszállására, s Rómába bevonulására vonatkozólag kiemeljük a következő adatokat : od­. 30 dikán 16 nagy franczia hajó érkezett a Civitavecchiai kikö­tőbe, melyben — egy osztrák hadi­hajót kivéve — egy idegen hajó sem volt. Délután 3 órakor már ki volt szállva két franczia ezred. A vaspálya ud­varban mintegy 5—600 pap várta a jövevényeket, mosolygó arczczal s vndoran nyújtva kezüket a franczia tiszteknek, a mit ezek közül többen lené­ző haragos szemmel visszautalának. — A francziák bevonulásáról Rómába, írják a „Nazione“-nak oct. 30-ról. A 29 ik franczia sor­ezred ma esti 5 órakor bevonult Rómába. Midőn a csapatok a vagyonokból kiszálltak, az utcza­­szögleteken következő proclamatio függesztetek ki : „Rómaiak ! Napoleon császár hadtestet küld Ró­mába oly czélból, hogy a sz­­atyát és a pápai kor­mány trónját a felkelők fegyveres megtámadása ellen védje. Ti régóta ismertek minket, mint az­előtt, úgy most is azért jöttünk, hogy tisztán er­kölcsi és önzéstelen missiót teljesítsünk. Ti támo­gatni fogtok minket a rend, bizalom és biztonság helyreállításában. Katonáink ezentúl is meg fogják oltalmazni az egyént, erkölcsöket és törvényt. Ci­­vitaVecchia, oct. 29. 1867. Failly tábornok az expeditionalis hadtest parancsnoka.

Next