Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-11-08 / 72. szám
Első évi folyam, 72-ik szám. Kolozsvárit, petitek, november 8.1867 Előfizetési feltételek : Évre . • • ... 1*frt — kr. Félévre . . . ... ti• »• Negyedévre ... 3» • Havonként . . . . . 1* * Megjelenik hetenkint háromszor : Vasérnap, Saerdénéa Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal : Szentegyhét-utcae 467. re.MAGTAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak: ötször hasábozott sorra 5 kr. bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Kiák-kiadó-hh .italok : Décsen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tortén : Papp Lukács és fia. Bremonivertt : Csansz testvérek. Kossuth Lajosnak Nagyvárad városa közönségéhez intézett köszönő irata. Tisztelt városi közönség! Valahányszor ama jobb sorsot érdemelt küzdelemre gondolok, melynek óriási erőfeszítése még bukásban is világszerte tisztesné tette a magyar nevet: hálás kegyelettel állapodik meg emlékezetem Nagyvárad városa nevénél, mely ama korszak egyik büszkeségét képezi, s melyre mint fajunk életrevalóságának egyik fényes bizonyságára szerettem hivatkozni az erélyt és hazafiságot becsülni tudó szabad népek előtt. Sokszor elmondottam Angliában s Amerikában, miként talált minket a reánk kényszerített élet-halál harca, benn fegyvertelenül, szeretetlenül és készületlen, kifelé a világforgalomtól elszigetelten ; s miként találta fel nemzetünk a segítség kiapadhatlan forrását Nagyvárad lelkes polgárainak hazafias erélyében, mely az akkor még a kereskedelmi forgalom főbb erein kívül esett, gyáriparral épen nem, s kézműiparral is csak kevéssé rendelkezhetett vidéki várost mintegy varázsütéssel egy kis Birminghammé változtatta át, melynek áldott munkássága szerelte fel seregeinket, s adott fegyvert és mindennemű hadiszert dicső honvédeinknek hősies kezeibe. És midőn láttam, mennyi érdekeltséget keltött e ténynek egyszerű elbeszélése még azon népeknél is, melyek a munka csodáihoz rég hozzászoktak, egy neme az önérzetnek dagadt fel keblemben; mintha reám is visszasugárzott volna egy kis szikrája a dicsőségnek, mely Nagyvárad nevét körülveszi. Kitől lehetne nekem becsesebb a részvét s a rokonszenves megemlékezés, mint azon város lelkes közönségétől, melynek a nagy múlt nagy emlékei közt annyi elismeréssel tartozom. Édes bús megilletődéssel olvastam, s újra meg újra olvastam a szívélyes sorokat, melyekkel a tisztelt városi közönség engem megvigasztalni méltóztatott. Fogadja hálás köszünetemet az irántam tanú- tsított nemes részvétért, s méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az enyhítő hatást, melyre számítva voltak, a hontalan bujdosónál becses soraik el nem téveszték. Különösen jól esett keblemnek, méltányoltatva látni az indok igazságát, mely az oly rég nélkülözött hazai levegő szívhatásától engem eltiltott. Önkéntesnek talán akkor sem volt tekinthető számkivettetésem, mert a kötelesség parancsolta. Azóta a hatalom már kénytelenséggé is tette, mit előbb velem csak a kötelesség érzete választatott. Én hiszem, hogy a hatalom szava nem fog viszhangra találni a nép értelmében. S ha az, hogy egykor az orosz segítséggel erőre kapott idegen önkény nevemet a bitófára függesztő, nem fosztott meg polgártársaim jóindulatától, reményleni merem, hogy Nagyvárad városa tisztelt közönsége most sem fog engemet a haza iránt hűtlennek tartani, habár a magyar alkotmányos minisztérium határozatából báró Wenkheim belügyminiszer úr notóriusnak decretált is. Úgy látszik, azoknál, kik a jelen állapotot az alkotmány helyreállításának hirdetik, a nagy harag fergeteget idézett elő ellenkező három nyilatkozatom, melyeknek elsejét hazafias aggodalmaim sugallották, a más kettőt tartozás parancsolta. Háromról szólok, mert a negyedik, melyet köteles válaszul Bihar megye közönségéhez intéztem, még nem jött, s nem tudom, ha a közbejött rendeletek után jövend-e nyilvánosságra. A tisztelt városi közönség bölcsesége már ítélt nézeteim felett, midőn kimondotta a fájdalmas igazságot, hogy a jogos reményektől oly távol eső állapot, mely hazánk hosszú küzdelmeinek béréül jutott, nem hozott (— amint valóban nem is hozhatott —) nyugalmat s megelégedést a nemzetnek. Felesleges volna tehát újabb indokolásokba bocsátkoznom, annyit azonban szabadságot veszek magamnak kijelenteni , miként engem ama harag fergeteg megerősített a meggyőződésben, hogy nézeteimben igazság van ; sőt azt is sejteti velem, hogy nézeteimet nyilvánítva, a nép érzelmeinek találtam adni kifejezést. Talán ismét az történt velem, mit a Jász-Ladányiakhoz írott levelemben a múltakról mondottam : hogy tükör valók, mely a kapott világot visszasugárza. A világ a nép vala. A tisztelt városi közönség jobban megítélheti nálamnál, van-e alapja e sejtelemnek ? De ha van , úgy minden akadályok daczára, mik a Nemzet ekibe tornyosulnak, jó reménynyel lehetünk a jövendő iránt. Mert a viszonyok helyes felfogása meglevőn, ebből ki fog fejleni a határozott eltökéltés, s ezt sikerré fogja érlelni a hazafiság. A pálmafáról mondják, hogy legjobban nő, ha terhet aggatnak reá. Legyenek Önök, tisztelt honfitársaim, mint a pálmafa. Sok mindenféle erkölcsi és anyagi terhet kellene a magyarnak viselnie ! Jöjjön alattuk határozottságban, mely nem lankad, erélyben, mely nem ismer ernyedést, visszaszerezni mind, ami a Nemzetet Isten és ember törvénye szerint megilleti. Bízzunk magunkban s ügyünk szent igazságában. Nem egy nemzettel történt már, hogy egy óra visszaadta, amit századok elvesztettek ! Csak legyen a nemzet éber, nehogy a közösügyi alku külpolitikai hordereje által enyészettel fenyegető bonyodalmakba sodortassék ; s én is osztozni fogok a tisztelt városi közönség reményében, hogy a Gondviselés meg fogja nemzetünk törekvéseit jogaink visszaszerzésével jutalmazni. Nagy kegyesség a tisztelt városi közönségtől, hogy ezen reménynél az én visszatérhetésemet is óhajtásai közzé sorozni méltóztatik. Ezen óhajtás olvasásánál lázassá hevült keblemben a vágy, hazánk szabadság napjának melegét bár csak néhány rövid perczen át is élvezhetni , mielőtt sokat hányatott fejemet örök nyugalomra hajtanám. De koromban az évek, s viszonyaim közt a bú súlya, hamar gördítik az életóra felmaradt homok szemeit. Legyen meg az Isten akarata , különben is ez csak személyem Ugye. Én nem hiszem, hogy szükséges emberek vannak a nemzetek életében. A természet semmiért nem tűr. Egy ember kidől, helyét más foglalja el ; s életre való népnél, minő a magyar, minden kornak szüksége találand mindig személyesitőt. Csak izmosodjék meg a földmivelő népben az öntudat, csak emelje magát előbbre s előbbre törő erélylyel a városi polgárság azon állásra, mely a nemzet közéletében őt megilleti, ez az, amire hazánknak szüksége van, hogy szabaddá, erőssé, boldoggá legyen. Közel húsz éve, hogy a jogegyenlőség elve törvénybe igtattatott, s vele a szabad földbirtokossá lett földmivelő nép milliói, s a városi polgárság százezrei hivatva lettek hazánk törvényes önállását, alkotmányos önkormányzatát, erkölcsi előhaladását s anyagi felvirágoztatását a szabadalmak erőtlen kezeiből a közszabadság erős karjaira venni Mérhetlen fájdalom rezgi a telkemet, ha meggondolom, mi biztossá, boldoggá, virágzóvá lett volna szegény hazánk e husz év alatt, ha csak békében hagyatunk, hogy a törvény áldását érvényesíthessük az életben. De a jogot lábbal tipró erőszak nem hagyta az áldás magvát kikelni, melyet a törvény elvetett. — És mit nyert az eltiprással a hatalom? — talán szilárddá tette a trónust, melynek nemzetünk törvényes szabadsága dönthetlen támaszt nyújtott volna . — Szilárdítás helyett megrázta azt alapjaiban, úgy hogy 20 év alatt háromszor jutott annyira közel a roskadáshoz, hogy egyszer csak idegen kegy, másszor csak idegen mérséklet, harmadszor csak idegen közbevetés támasztogatta fel a düledező épületet. Az Isten igazságos. A nyomorgatottak szenvedései visszaszállnak a nyomorgatók fejeire. De ez a szenvedőknek szomorú vigasztalás. Az elvesztett múltat Isten sem adhatja vissza. Ha legalább tanulságul szolgált volna a jövendőnek! De úgy látszik nem szolgált. Nemzetünk törvényes jogainak ellenében ismét iránytűnek vétetett a birodalom egységének s nagyhatalmi állásának mindent háttérbe szorító tekintete. Mintha nem kiáltaná ezer torokkal a történelemnek s a közel múltnak is intő szózata, hogy a birodalom egységének eszméje, s hogy a nagyhatalmi állás másban mint a jog tiszteletében, s a népek engedésében nem található. És ime oly rögeszmék miatt, melyeket százszor megcáfolt a történelem, szembetűnőleg sodortatnak oly külpolitikai bonyodalmakba, melyek enyészettel fenyegetik a trónt, a birodalmat és hazánkat is Én azt hiszem, nem az a lojalitás, amely eszközül ajánlkozik a hatalom előítéleteinek új meg új experimentatiókra, hanem inkább az, amely férfias nyíltsággal oda mutat a veszélyre, amely felé a hatalom magát is, a népeket is sodorja. Ideje, hogy a democraticus elem, azon szabad földmives nép, melynek tisztes foglalatossága az emberi önérzetnek s a szabadságszeretetnek örök forrása, és a civilisatio hordárjaivá hivatott városok iparos éskereskedő polgársága, magasztos rendeltetésük öntudatában, siessenek érvényt adni az életben azon független befolyásnak a közügyek intézése körül, melyre a törvény által hivatva vannak. Nincs elvesztegetni való idő, korunk viszonyai közt a történelem logicájának kereke sebesen forog ; s ha egyszer a válság elkövetkezett, hiában mondandjuk, mit nekem egyszer báró Wenkheim Béla mondott Debreczenben, hogy „ki hitte volna!“ Isten legjobb áldása legyen Nagyvárad városa közönségével. Fogadják szívesen szíves részvétükért őszinte hálám kijelentését, s engedjék, hogy magamat jó akaratú emlékezetükbe ajánlhassam. A ki egyébiránt megkülönböztetett tisztelettel maradok mindig és minden körülmények közt a tisztelt városi közönségnek. Kelt Turinban, Olaszországban October 3-án 1867. hálaköteles alázatos hű szolgájuk Kossuth Lajos, s. k. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE October 30-án. Délelőtt 10 órakor. (Folytatás és vége.) Eötvös József b. cultusminiszter: ! Csak néhány szót kívánok szólni. Ami tisztelt Jóskai barátom előadásának azon részét illeti, mely , esze képviselőtársunk előadására vonatkozott, abba nem ereszkedem Kétségkívül Besze képviselőtársunk csalatkozott és roszul idézett, mert úgy volt meggyőződve, hogy Magyarország boldogságáról Magyarország függetlensége nélkül mi magunknak képzőlmet sem tudunk alkotni. (Élénk tetszés.) Megbocsátható tehát e tévedés . Ami magát a tárgyat illeti, kétségkívül minden nagyobb és főleg napi kérdések bizonyos öszszefüggésben állanak egymással és ha akkor mindig egyiket a másikhoz akarják utasítani, utoljára sohasem fogunk egy kérdést sem tárgyalni. Azt hiszem, a Heves megyére vonatkozó interpellációra adott válasz már egyedül is igen nagyon fontos kérdést foglal magában, és ezen kérdés nemcsak az, ami a királyi biztos kiküldetésére alkalmat adott, hanem inkább a megyei rendszernek és a miniszteriális felelősségnek egymás iránti correlatiója. (Helyeslés a középen) Azt hiszem, ha valamely kérdés megérdemli, hogy érdemlegesen és mélyen tárgyaltassék, ezen kérdés megérdemli. Méltóztassanak tehát mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselőtársunk indítványát elfogadva, ezen kérdés tárgyalásához akár most mindjárt hozzá fogni. (Ellenzés a baloldalon.) Ezt csak azért mondom, mert a világ minden parlamentjében az a szokás, hogy ha interpellation válasz adatik, az interpellatio válaszára bekövetkező discussio mindjárt a válasz után veszi kezdetét, folytattatik azután, és néha eltart 14 napig is, így pl. a Lafitte minisztérium ellen 1831 ben intézett interpellatio feletti discussio február 1- én vette kezdetét és márczius 9-ig tartott De nem szoktak sehol az interpellatio feletti discussiora külön napot határozni, hanem hozzá fognak ahoz azonnal és folytatják Egyébiránt, ha a t. házat vagy annak bármely részét az megnyugtatja, hogy a válasz feletti discussiohoz ne fogjunk most, hanem például nyomás sék ki e válaszra, és holnap fogjunk hozzá a discussiohoz, ezt örömmel elfogadom, (felkiáltások a baloldalon : később !) mert az egész kérdésnél meggyőződésem szerint valamennyiknek nem lehet más érdeke mint az, hogy jöjjünk ezzel tisztába. (Helyeslés.) Teleki Domokos gr.: (Zaj, eláll!) úgy látom, az egész kérdésnek veleje a körül forog, lehet-e egy indítvány által a miniszteri feleletre való határozatot felfüggeszteni vagy elhalasztani (Zaj, mely folytonosan tart, s a szónokot az irói karzaton s a gyorsírói asztalnál egyaránt nem hallhatni.) Nyári Pál: A tárgy fontosságára figyelmeztetve, azt jegyzi meg, hogy helyesebben nem cselekedhetik a ház, mint ha a kérdést napirendre tűzi ki Tisza Kálmán. Legjobb lesz, ha a két indítvány felett szavazni fogunk. Elnök: Kívánja e a t. ház, hogy a két hevesi interpelláit illetőleg tárgyalási határnap tűzessék ki? (Felkiáltások! Ma! Holnap!) — Méltóztassanak azok felállani, kik a kérdést most kívánják tárgyaltatni (Megtörténik.) Várady Gábor: A felett szavazni, hogy a házszabályok megtartassanak e, vagy nem, nem lehet. (Zaj.) A tárgy nem volt napirendre kitűzve, azt ki kell tűzni. Tóth Vilmos: Nem is lehetett napirendre kitűzni, mert interpellatiokra adott felelet s ezt nem szokás, nem is lehet napirendre kitűzni. (Nagy zaj, elnök csönget.) Bónis Samu: Tóth Vilmosnak felel. Az interpellation adandó feleletet nem lehet napirend- re kitűzni, de igen, az e feletti tanácskozást. (Folytonos zaj.) Simai Gergely: A tárgy már is napirenden van, de a tanácskozás folytatását, az idő elhaladása miatt lehetne holnapra halasztani. (Zaj.) Kerkápolyi Károly: Azt fejtegeti, hogy e kérdés szavazás tárgyává nem tehető. Szontagh Pál: Kik rögtön akarják tárgyaltatni e kérdést, azon gyanúnak teszik ki magukat, hogy az ellenvéleményüekre „Überrumpelung“ ot akarnak gyakorolni. (Nagy zaj, derültség.) Eötvös József b. cultusminiszter: Részemről t. hát nem igen foghatom meg Szontagh Pál barátomat, hogy szólhat ezen kérdésnél „Überrumpelung“-t. Bocsánatot kérek, hogy e német szóval élek, de a t. képviselő úr használta e szót és ezen szónak én nem ismerem fordítását. Micsoda kérdésről van ugyanis szó? Kérdés van azon határozatokról, melyeket Heves megye hozott, és melyek következtében a kormány bizonyos lépésekre érezte magát kényszerülve, tehát oly esetről, a kormánynak oly lépéseiről, melyeket nemcsak a 1. képviselőház, hanem az egész ország tud. Ezen eset összefüggésben van bizonyos kérdéssel, éppen azon kérdéssel, mely minden magyar embernek leginkább szívén fekszik, azaz a megyei kérdéssel. Ezen kérdés nemcsak most, mióta a hevesi eset előadta magát, hanem hónapok óta tárgyaltatik, minden lapban ; nem hónapok, hanem évek óta tárgyaltatk ezen kérdés, köztünk igen sokan vannak, kik e kérdésről részint vékonyabb, részint vastagabb könyvet írtak. Én kérdem, van e, lehet-e valaki a t. házban, kinek erre nézve nem volna tökéletesen kész meggyőződése? (ügy van!) Ha ezen kérdésnek legkissebb oly eleme volna, mely új, melyre nézve szükségesnek tarthatnók, hogy az egyes képviselő a tárgyról gondolkozva, magának meggyőződést formáljon, ha az „Überrumpelung“ nak csak lehetősége is léteznék, kétségkivül nem volna senki e házban, ki erre nézve az időt megtagadni kívánná. Egyébiránt, miután nekem, s úgy hiszem, mindnyájunknak ezen tárgyban nincs más óhajunk, mint az, hogy e kérdésben nyugodtam és minden oldalról megfontolva, tiszta és elhatározott meggyőződéshez jussunk; ha az. ház egy része azt hiszi, hogy a jelen pillanatban nem azért, mintha nem volna előkészülve e kérdésre, de már igen előrehaladott — nem czélszerű, hogy a kérdést ma tárgyaljuk, méltóztassék azt folytatólag holnapra halasztani, mert én megvallom, hogy a miniszteri válasz azonnal disenssio tárgyává tétessék, ebben semmit sem látok, mi a házat megfontolt határozatainak hozatalában akadályoztathatná. (Helyeslés a középen.) Trefort Ágoston: A tárgyalás folytatását holnapra lehetne halasztani Az „Überrumpelung“ ellen tiltakozik. Elnök: Közbeszól, mire felszólal Tisza Kálmán A napirendre kitűzés mellett szól, az a kérdés, hogy vájjon az megtörténjék e, vagy nem.------(Folytonos zaj.) Sombnici Pál: Az egész tárgyalást fejtegetve, kifejti az okokat, melyek alapján a jobboldal azt kívánja, hogy a tárgy most napirenden levőnek tekintessék, de a vita folytatása holnapra halasztathatik. (Zaj.) Ivánka Zsigmond Osztja Somssich véleményét. Ghyczy Kálmán A tárgy elhalasztása mellett szólván, azt azzal indokolja, hogy a házszabályok megtartassanak. Elnök: most, miután több szóló nincs fölírva, a kérdést kitűzi, de a felett ismét hosszabb bonyolult vita keletkezik. A felszólalások sorát Almássy Sándor kezdi meg, ki az elnök kérdéstételével nincs megelégedve. Simonyi Lajos b.: Pulszky indítványa felett akar szavaztatni, hogy a napirendre tüzessék-e vagy nem. Dapsy Vilmos: Szerintem a kérdés igen egyszerű. T. I. az, hogy várjon belebocsátkozunk-e a miniszeri előterjesztés tárgyalásába a nélkül, hogy az külön napirendre lett volna kitűzve, vagy nem? (Helyeslés.) A zaj e közben mind nagyobb lesz, úgy hogy egyszerre két szónok : Bónis és Zmeskál kezd szólni. (Közderültség.) A kérdés-föltevéshez szólnak még ezután folytonos zaj között: Bónis Samu, Nyáry Pál, Just József, Pulszky Ferencz, K. Vay Béla, míg a ház Dapsy képv. formulázásának kitűzését sürgeti. Elnök: Dapsy képv. ar azon kérdést javasolta a szavazás tárgyává tétetni, belebocsátkozik-e a ház a ministeri felelet tárgyalásába a nélkül, hogy az napirendre tűzessék? (Helyeslés.) Kívánják e ezt elfogadni ? (El '■) Méltóztassanak azok, kik ezt szavazás kérdésül elfogadják, fölkelni (Megtörténik.) Én úgy látom, hogy a ház többsége beleegyezik, hogy a kérdés ilyformán tétessék fel. (Helyeslés.) Ennélfogva felteszem a kérdést, hogy beleegyezik-e aző ház a minister felelet tárgyalásába anélkül, hogy az külön napirendre tűzessék? A nagy többség felállás által beleegyezését jelenti ki. (Nagy zaj, elnök csönget!