Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-01-29 / 13. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .............................rárt ki. Félévre................................® » » Negyedévre • • • • ** » « Havonként............................* " i. Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Szentegyház-utcza 467. sz. 13-ik szám Kolozsvárit, szerda, január 29."*1868. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Sramosujvártt : Csansa testvérek. Kolozsvárot .• Stein János és Demjén László. Polgártársak! A követválasztás a legszebb rendben lefolyt; az eredmény bebizonyította, hogy városunkban látezik erős független baloldal. Ne engedjük az eredményt a vasárnap déli és éjjeli fájdalmas nyugtalan jelenetekhez hasonlókkal bemocskoltatni. Tudjuk, hogy ezekben a baloldalhoz tartozó komoly választópolgár nem vett részt. Az ilyen zavargások csak is árthatnak pártunk becsületének. Midőn minden ilyen mozgalmat a leghatározottabban kárhoztatunk, mint ezt nem csak mindég nyílt gyűléseinkben, de a vasárnap déli zavargás helyén is egyenesen kimondottuk, kötelességünknek tartjuk most is figyelmeztetni párthíveinket, hogy minden igaz baloldali embernek első kötelessége az ilyen éretlen fellépéseket, csoportosulásokat, éjjeli zavargás és kártételeket megakadályozni. Az igaz szabadelvűség türelmes az ellenkező nézet irányában is. A törvény gondoskodott a választás körüli panaszok orvoslása módjáról. Éljen a rend és csend, mely nélkül a szabadság lehetetlen! Kolozsvár, január 27-én 1868. Tisza László, K. Papp Miklós, Sámi László. A mely párt véleménykülönbségért a tett szolgálatokat el nem ismeri, nem a haza gazdagítására, de szegényitésére dolgozik. Hozzuk általános forgalomba a becsületet. Küzdjünk elveink mellett nemesen, de erélyesen is. Jelöltünk érdekében semmi nemtelen fogásra nincs szükségünk. Jelöltünk egy honvéd-altábornagy. Tiszta ember és hazafi, tiszta eszközökkel kell megválasztanunk!“ E volt beszédem Nagy Péterre vonatkozó része. Józan ember mondhatja-e, hogy ez a vasárnapi rendetlenségnek oka volna ? Más oka volt a rendetlenségnek, de erről máskor. Sámi László, Kolozsvár, január 28. 1808. A képviselőválasztás bevégzése után a közelebbi vasárnap olynemű kihágások történtek, miket a szabadság minden őszinte barátja csak kárhoztatni tud. Azt mondani, hogy e rendetlenségek oka a baloldal, legszelídebben szólva, kiskorúságra mutat. Melyik elve a baloldalnak van atyafiságban a rendetlenséggel ? Ezelőtt kétezer évvel egy athenei polgár az aegei tenger partján tele merítette markát iszapos viszel, és felkiáltott: „ilyen a tenger?“ A baloldal indulásában éppen ennyi logica van. Hogy a baloldal mily szempontból tekinti a képviselőválasztást, olvasható a „M. Polgár“ 10-ik számában. Hogy a baloldal január 19-kén tartott nagyértekezletén a jobboldal jelöltjéről — mondhatom a párt helyeslése közt — hogy nyilatkoztam, a következő sorokban olvasható: „Politikai téren sok érdek, sok eszme és érzelem megosztja a polgárokat. Mi lenne belőlünk és mi jövőnkből, ha még a szabadság tisztelete sem lenne képes egyesíteni ? A szabadságot csak ott értik és ott tisztelik őszintén, hol ki-ki követheti meggyőződését. Pártunk a szabadságot magának követeli, az ellenfélnél tiszteli. Hogy ez így van, bizonyítsuk be az előttünk álló választás alatt is. Polgártársaink egy részének jelöltje egy értelmes és talpig becsületes ember, kit én gyermekségétől fogva ismerek és benne sem mint emberben, sem mint honfiban kivetni valót nem találtam. Ez a jelölt városunk tisztelt polgára, Nagy Péter, ki nekem még e perezig szeretett jó barátom. Én nem szeretem jobban a hazát és szabadságot, mint ő, de ő a haza ügyét ez idő szerint máskép véli biztosíthatni, mint én: ez a különbség köztünk. Vagy ismert elnevezéssel, ő jobb-, én baloldali vagyok. Ez a különbség egymással ellentétbe hozott, de nem ellenségeskedésbe. Mi mindketten oly őszinte barátai vagyunk a szabadságnak, hogy egymás véleményét respectáljuk. Amint mi nem élünk egymás irányában semmi olyan fogással, mi hűthetné a köztünk a barátságot, vagy megsérthetné az enokertia polgárt, szívemből kivonom, hogy külön pártokhoz tartozó polgártársaim kövessenek minket. A véleménykülönbség ne bontsa fel köztük sem a baráti, sem a polgári viszonyokat. Én a Vettel híve vagyok. De rosz példa lenne, és senki nem is várja tőlem a mondottak után, hogy politikai ellenfelem kisebbítsem. Rész szolgálatot tesz az a hazának és roszai pártjának is, ki kitűnő ellenfelét kisebbíteni törekszik. Tehész kérdés! És megoldatnia mégis kell, belsőmn sugallata mondja parancsolja; ez pedig még nem csalt meg, akkor sem, midőn az élet mindennemű vihara nehezíté megérezhetését; hogy tehetné most, midőn egy aránylagos nyugalmas élet, a vérnek a kor által vezetett csendesebb folyása engedi neszét is észrevenni, egy néhány lustrum több oldalú tapasztalásai rendelik, hogy hangját az emberben létező Isten szavát kövessem. Szerkesztő úr! hidje el, hogy éppen úgy, mint önnönmaga, éreztem a keserűséget, melyet e czikk ! czime gerjesztene, és igy a kötelességet is ön már eléggé rögös pályájától ily követ távol tartani; de mondja meg, lehet e? A tárgy, mint olyan, a mely minden embert nem csak érdekli, hanem élete főbb tárgyainak egyikét mélyebben érinti, mint a másikat, az átalános haladási törekvésben parlagon többé nem maradhat; illető szaklapunk Erdélyben nincs, még a nagy Magyarhazában se létezik, és ha volna is, tudjuk hányan olvassák, mutatja ezt az Erdélyben létezett gazdasági szaklap sorsa; és végtére oly lapnak, amely a küzdelemtől ha nem csak alkal- l matlan, de nehéz is, vissza nem riad; e kis hazában a szerkesztő űrét ismerik el, — magam tapasz- j taltam, hogy helyesen, egy közügyét illető indit- ványom egy lapnak szerkesztősége által, sok nap után, minden indokolás nélkül, visszaküldetett, ámbár átadása alkalmával megmondtam, hogy nem csak szót, amelyet nem kedvel, hanem gondolatot , bátran változtathat, kihagyhat; hogy pedig indítványom nem tartalmazott mind olyant, ami eldobni való, megítélendi az olvasó, midőn közelebbről, a szerkesztő úr engedelméből, e lapban megjelenend. Szegények vagyunk! a meggazdagodhatás kinézésével úgy vagyunk, mint a délibábbal, midőn közelébe érni törekednénk, és mégis népünk szíve oly gazdag felebaráti szeretetben, könyörületben, hogy egy hírlap egyszerű jelentésére egy volt honvéd koldus állapotáról, szerencsétlen voltáról, kevés, sanyarúan szerzett filléreiből nyújt, nyújt annyit, mennyit várni átalános állapotunk reményem nem engedte. Kérdem szerkesztő úr: nem kötelesség-e tisztelettel meghajolni ilyen nép előtt? ilyen nép jóllétéért küzdeni! E lap tere nem engedi ilyen anyagilag nem nagyszerű, de erkölcsileg annál magasabb ponton magát mutató tényről kellő alapossággal elmélkedni ; annyit azonban elkerülhetlen kimondani, menynyire érdemes ily nép arra, hogy mindenki azzal, amivel bír, jobblétére működjék. Ezen érdemhozta kötelesség teljesítésére törekszem én a tárgyamat illető kérdéssel; engedje, minekelőtte tisztán kifejezném, megjegyeznem azt, hogy midőn a nép jótéteményét szerkesztő úr vette igénybe, mintegy köszönet gyanánt, éppen lapja van hivatva az említett közreműködésre. Tán szerencsés lesz e tekintetben is, mondom ezt azért, mivel a tárgyalandó kérdésemhez hasonló ügy tavaly vagy azelőtt, már megpendült egy más lapban, akkor, mikor a református eklézsiának egy tagja tárgyalta az iskola vagyis nevelés ügyét, ha jól emlékszem quoad papnövelde. Ekkor létetett az indítvány, hogy a papnak nevelt ifjúság tantárgyai közé soroztassák a gyógyászat is, azon mértékben, amennyiben a falusi pap állása ezt mintegy követeli, de másfelől is csak azon mértékben és módban, amennyire a nevezett ifjúságnak ideje, tehetsége engedi. És mindezen tekintetekből ajánltatott czikkre, hogy a papnövendékeknek adassák elő az oly egyszerű alapokon vagyis elveken nyugvó természet, alias vízgyógyászati tan, melynek szerei a természetben mindenütt, ahol emberek laknak, kaphatók ingyen, könnyen tehát, a szegény jó nép egészségét fenntartani, helyrehozni megengedik anélkül, hogy erszényét igénybe venné. Hogyan történt, hogy ez indítvány akkor semmi viszhangra nem talált egy annyira előre haladó vallásfelekezet részéről meg nem fogható! Mostan, midőn a nevelésügy nagy erélylyel felkaroltatott, tán nem fog ezen indítvány tovább nyom nélkül maradni. De kérdésem tárgya nem éppen ez, hanem az érintett, gyógytan története Kolozsvárit, vagyis az, hogy időnkint referáljunk azon nevezetesebb gyógyításokról, amelyek a természet, vagyis víz gyógymód által eszközöltetnek, előadván a gyógyítási eljárást, a népet tehát ezzel megismertetni, mint mondom, olyasmivel, ami igen egyszerű és ezért mindenki által felfogható a főbb elemeiben, ami költséget alig igényel, és mégis a nép főbb javát, az egészséget érdekli, azt fönntartja azon azón módon, amely a legszegényebb körétől sincs elzárva. Szerkesztő úr enged-e erre tért lapjában ? Kényes tárgy ugyanez! Na de nem tartok tőle, hogy szerkesztő úr reszketne még darázsfészekből is a nép számára jót kihozni; *) aztán, ha meg is szúrná valamely darázsocska, higgye meg, biztosan meggyógyítjuk és reméljük, hogy mint családapa, még köszönetet is mondani azért, hogy megismertettük e könnyű és olcsó egészségfentartási és betegség meggyógyítási móddal, melynek elvei alapján olyan sarjadékokat fog nevelni, amelyeket, mint nem csupán egészségeseket, hanem erőseket is, tehát az elementumokkal daczolni képeseket, zavartalan gyönyörrel fog tekinthetni, és ezen kívül azt kizondja, a mi megment a nép szava által elitélt három egyikétől. Szentgyörgyi, Bécs, jan. 19. 1868. . Kedves barátom! A nagy munka előestéjén volnánk tehát, melynek bevezetéséül ma d. u. 4—5 óra között értekezletet tartottunk a „Frankfurt városhoz“ czimzett szállodának a magyar delegatió tagjai klubbjául kijelölt helyiségében. Franfurt az egykori német szövetségi gyűlés emlékjele; most e név a magyar delegatióval jött kapcsolatba. De ne tréfáljunk! Gr. Andrássy miniszterelnök emelt először is szót, jelentvén, hogy ő Felsége a delegatió tagjait holnap 1 órakor fogadandja. És szóba jött a korelnökség, mely a delegátusok legkorosabbját gróf Majláth Antalt illetvén, a hozzá intézett üzenet következtében nem sokára megjelent körünkben, s az előleges értekezlet vezetését azonnal teljesítette is. Ugyancsak ő bízatott meg Ghyczy Kálmán indítványára, hogy ő Felségét üdvözölje, mely beszédét a holnap fél 12 órakor a volt magyar kanczellária épületében egybegyülendő tagok előtt fel fogja olvasni. Holnap d. u. két órakor nyilvános ülés leend, melynek egyedüli tárgyát az elnök- és jegyző választás iránti előleges intézkedés képezendi. Ha ennek módjai iránt megállapodás jön létre, úgy a választás már a következő napon bekövetkezik, amikor egyszersmind a házrendszabályok kidolgozására egy bizottság fog kiküldetni. Szó volt arról is, hogy várjon az elnök- és jegyzőválasztás megelőzze , a szabályok megállapítását, vagy csak kövesse azt, azonban miután a képviselőház szabályainak az elnök és jegyző választására vonatkozó részét illetőleg semmi észrevétel nem létetett, s igy az csak nem változatlanul fog ezen alkotandó szabályokba is fölvétetni, abban jön a megállapodás, hogy az elnök és jegyző a képviselőház szabályai szerint választassanak s ez megtörténvén, az alkotandó szabályok tárgyalása már a rendes elnök vezetése mellett történjék. Ennyit egyelőre csak szárazon és egész tárgyilagossággal. A 40 et meghaladó számban voltunk jelen; pártunk tizenkét tagjából még három tag hiányzik, de csak bátran, ingadozás nélkül, programmunkhoz híven mindig előre. Első köve lesz ez a holnapi mű az uj épületnek vagy csak egy uj kiadású gördítése a Sisiphus kövének, — vagy egy újabb akó víz — töltve a danaidák hordójába? — Most még ne fürkészszlik: rövid időn a tények fognak mindezen kérdésekre felelni. Minden hűség között legnagyobb az, melylyel hazánk jogainak tartozunk, és minden jog között legnagyobb az igazságnak joga! Ez van írva zászlónkra, tehát bátran előre! Neked édes barátom! sok önmegtagadást és *) Bizonyára nem! Szerk. kitartást kívánok nehéz pályád számtalan töviseihez ! Isten velünk! Várady Gábor. (Hazánk.) Bécs, jan. 20. 1868. A tegnapi levelemben körvonalzott képnek ime kiegészítő részei. Ma fél 12 órakor összegyűltünk gróf Festetics miniszteriumának, vulgo: a volt magyar kanczelláriai épületnek a delegatió részére berendezett teremében, ha ugyan egy alig 36 négyszögölnyi helyiséget teremnek nevezhetünk. Mindenesetre kicsiny arra, hogy egy országos testület nyilvánosan tartandó tanácskozásainak megfelelő helyiségül szolgálhasson. A szűken egymás mögé iskolaszerűen elhelyezett padok végében s az ablakmélyedésekben tán jut hely 15—20 journalistának, mig a hallgatóság részére fölállított egy lábnyi magas emelvényen husz vékonypénzü ember, jól összezsúfolva is alig férhet el. Lesz tehát ez olyan nyilvánosság „en miniature,“ egészen méltó a delegatió eszméjéhez, melyben a Parlamentarismus! hasonlag csak „en miniature“ fedezhetni föl. Egy kis faltöréssel két terem egybekapcsolható s ezzel egy kellően megfelelő helyiség eszközölhető lett volna; de hogy is mert vola a rendező ilyesmit javasolni: a delegatió érdekébeli első munkát mindjárt faltöréssel kezdeni, faltöréssel Bécsben! — Egy conservativ gróf azt jegyzé meg: „kár lett volna a mellékterem falán lévő szép gobelineket az áttöréssel elrombolni.“ Üdvözöltem et a nemzetgazdászát e téren s Ígértem, hogy ezen szigorú gazdálkodást itteni egész együttlétünk alatt is mindig szem előtt tartandjuk, habár a nyilvánosság még is megérdemelte volna egy képnek föláldozását. De csak gazdálkodjunk. Az intő példa nem árt. Gróf Majláth Antal beszéde felolvastatván egy szó változtatással helybenhagyatott. A király általi fogadtatás főbb vonásait megvitte már nektek a villanydelejes sodrony, itt csak azt jegyzem föl, hogy összesen 48 delegátus volt jelen, mit némelyek „bonum omen“-nek kívántak jelezni; azonban többen állítván, hogy nem 48 hanem 49 tagot számláltak meg, — rögtön csendben a jót jövendölök körében. Felsége balján a magyar testőrkapitány mellett ott állottak Beust és Becke közös miniszterek s a most kinevezett közös (?) hadügyér Kuhn és mellettük ministerelnökünk. Itt csak mellékesen említem meg, hogy a fogadtatási rend a ma délelőtt tartott értekezleten fölolvastatván, az abban előforduló „birodalmi kanczellár ellen Ghyczy észrevételt tett s jelezte ennek a delegatió megalakulása után annak idejében szőnyegre hozatalát, mi több oldalról helyesléssel találkozott. Két órakor nyilvános ülésünk volt, melyben a korelnök gróf Majláth és körjegyző gróf Bethlen Gábor helyeiket elfoglalták. Irigylendő állása van az én kedves druszámnak: a körjegyzőség azon egyetlen hivatal, mely után vágyó szív dobog még a baloldaliak baljában is. Hiú vágyak! örök világ sem hozza többé vissza a lefolyt időket! a „restitutio in integrum“ az életkor mezején képtelenség, de könnyen vigasztalódom, csak az alkotmány mezején testesüljön az meg nemcsak valahára, de mielőbb! Az elnöki beszéd után következett a tagok igazolása, mely alkalommal Ghyczy bejelentette, hogy Tisza Kálmán beteg, ki azonban egészsége helyreálltával meg fog jelenni. Az igazolás után indítványba hozatván az elnök és jegyző megválasztása, Somssich erre vontkozólag néhány pontból álló szabályt hozott javaslatba, mely addig is, míg a házszabályok megállapíttatnának, a többség vagy „általános többség“ kifejezés fölött keletkezett vita után elfogadtatott. Ezzel az ülésnek vége jön. Erről még csak annyit, hogy a felsőház tagjai és a képviselők vegyesen foglaltak helyet. Tory-k, whigek, autokraták, demokraták, jobb-, szélsőjobboldaliak a legszebb tarkaságban. Csupán mi vagyunk némileg egymás közelében, ülvén 4 padban hármasával egymás mögött. Ezen vegyület ellen a legdemokratább igények mellett sem tehetnének kifogást, de igenis a rendező azon túl óvatossága ellen, hogy az elnöki szék mögött lévő nagy tükröt félig eltakarta, nehogy szónokok beszédeik előadásánál magukban gyönyörködjenek; pedig ezen ártatlan „memento“ olykor nem ártott volna. A tükör az önismeretnek, önbirálatnak egyik igen hasznos eszköze. Isten velünk! (Hazánk.) Várady Gábor.