Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-02-14 / 20. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ............................. írt ki Félévre..........................’ * » Negyedévre..........................» n Havonként..................... n » Megjelenik heten kint háromszor-vaaárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó hivatal Szentegyház ■ utcza 467 sz POLITIKAI LAP. — 20 ik szám kolozsvárii, péntek, februar 14. 1818. Hirdetési fiijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetistől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiók kiadó-hivatalok: Déézen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit.. Stein János és Demjén László. • 'Vért“ Előfizetési felhívás és értesítés . ..Lovassy László pere, elitéltetése és fogsága“ czinni korrajz ükrében. E lapok 1. évi első számának „tárcza“ rovatában megkezdettem közlését a „Lovasai László pőrének“, melyet az eddig birtokomban levő adatok nyomán írtam meg. Alig jelent meg azonban egy ívnyi tartalom, midőn egy somogymegyei köztiszteletben álló hazánkfia éppen oly váratlan mint kedves meglepetésemre, szintén e pörre vonatkozó, végtelenül nagy becsű adatgyűjteményét rendelkezésem alá bocsátó. E gyűjtemény hazai történetünkre nézve annyi fontos s ez ideig ismeretlen okmányt tartalmaz, hogy minden habozás nélkül megszüntettem korrajzom közlését, s a legkészebb örömmel újból hozzákezdek e fontos politikai per megírásához, most már új adataimat is fölhasználva. A véletlen szerencse még tovább is kedvezett. A napokban e lapok egyik köztiszteletben álló munkatársa örvendeztetett meg ismét egy csomó okmánynyal, mely most már adatgyűjteményemet — alig élek merész kifejezéssel, ha azt mondom, hogy — teljesen kiegészíti, s ha történetét adhatom: a) „Az ifjak társulatáénak, melynek több tagját a kormány, mint felségsértőket fogatott el, s közöttük Lovassy Lászlót is. b) B Wesselényi Miklós perbe fogatását, mely ez események szoros kapcsolatában történt. c) Kossuth Lajos elfogatása , perbe idézése és fogságát. A Kossuth föllépte politikai pályájára fuatal eseményeket vont maga után, erőszakos elfogatásával pedig oly epocha állott be Magyarországon, mely a nemzet uj életre ébredését idézte elő, s az 1848-diki eseményekben culminált. E per legérdekesebb részletei közé tartozik a Kossuth Lajos vallatása fogsága közben, s azon nagyszerű védbeszédek, melyek egyenként a legragyogóbb lapjai lesznek a magyar bisoriának. Ez adatok legnagyobb része ezúttal kerül legelőször az olvasó közönség elé, kisérve Kossuth Lajos eredeti naplójegyzeteivel 1837 ik évből. Az elmondottak után meg vagyok győződve, elnézéssel lesznek e lapok olvasói, hogy megszakitom korrajzommat, melyet újból dolgozva, e hó folytán ismét megkezdettem ,i''n törekvéssel, hogy megszakítás nélkül közölhessem. K. Papp Miklós: Azon érdek, melyet több oldalról tanúsítottak e korrajz iránt, arra ösztönzi a kiadóhivatalt, hogy az eddiginél több példányban nyomassa a „Magyar Polgár“-t, 8 uj előfizetési felhívást hirdessen. * * * AZ „IFJAK ÍAVISZLATA.“ Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága. Történeti korrajz, K. PAPP MIKLÓS-tól. (Folytatás). Nemes Barsmegye a többi megyéket is a lengyelek pártfogására szólítván fel, a királyhoz következő feliratot intézett: „Császári királyi Felség! Mig ezen váratlan eseményekben dús korszak, szokatlan gyorsasággal egy rövid év keretébe szorítja, mit hajdan századok alig tartalmazának; és mi a minden valószínűtlenség daczára csodásan eredményezett sikert megindulva szemléljük: egyrészről legbensőbb megnyugtatásunkra szolgál ugyan a szeretett hazát a fenséges uralkodó ■) E felirat szerzője alkalmasint thy volt, kinek tollat maga drenez és ismerte. Egy alkalommal egy „Olvastam sok szellemmel, banera cr! tollal irt representatioidat; ifjú, élen van. Vigyázz! Annak idején areg fogt rólad.“ Lásd Fálk Miksa „Széchenyi kora“ czimű művét 29 lapház csillagzata alatt, és a mi boldogságunkat nem kevésbbé, mint Felséged trónját biztosító alkotmányos függetlenségünk pajzsa alatt mély békében látnunk; de lehetetlen mégis másrészről a hazának határainál felriadt fegyverzajt s véres harczokat szemlélve, nem szánakoznunk, egy nemzeten, mely a szomszédság kötelékei, az általunk tőle vett s neki kölcsönösen adott királyok emléke s maga ügyök igazsága által — melynek érzetét nem fojthatjuk el sziveinkben , részvétünket oly nagyon igénybe veszi; egy nemzeten, mely hajdan diadalmas fegyvereit a halhatatlan Lothringeri Károly herczeg, Felséged őse, fegyvereivel egyesítve, a Felséged remegő ,fővárosára kevélyen lenéző félholdat szétzúzta, s a kelet zsarnokát megalázva, a Habsburg-ház fejedelmeinek a trónt, a népnek a szabadságot, hazánknak egy békésebb, boldogabb jövendő reményeit visszaadta. Midőn e nagy jótéteményekről hálásan megemlékezünk, s a népek változó viszontagságait, nemkülönben, mint az események lánczolatát szemeink előtt lebegtetjük: a dolgoknak azon csodálatos változékonysága tűnik fel előttünk, mely a népnek viszonyait idő folytával átalakítva, helyzetüket gyakran ellentétekre vezeti, s majd a kért segedelmet megadni, majd az ajánlottat elfogadni, most a szomszédokat védelmezői, máskor a szomszédoktól védelmez............ ..........— - ----------------------------- - ■" térni tanácsolja, és úgy találjuk, hogy a politika nehéz ösvényén a múlt idők történelme a legjobb tanító, mely nem csak a — bár különböző név alatt — szünetlen visszaforduló hasonló eseményeket, hanem egyszersmind az elődök halfogásait élőnkbe állítja. És valóban, ha ne az ozmán kapunak hajdani, oly nagy erőre növekedett hatalmát és a byzanczi császársággal folytatott harczait emlékezetünkbe visszaidézzük, lehetetlen nem látnunk azon hibát, hogy e birodalom önmagára hagyatott, minek következtében a török fegyvere által megtöretve a maga sorsát reánk örökítette. A hazának számtalan viszontagságai s az események hasonlatossága intenek bennünket, hogy ama nem örökösödés, sem a népek szabad választása, hanem fegyverhatalom által a végtelenig növekedő, hozzánk oly közel létező északi colossusnak válaszára korlátokat vetni, s míg a mi függetlenségünkért s fenmaradásunkért egykor rettenthetlenül harczoló Lengyelországnak hálánk köteles adóját lefizetjük, azáltal egyszersmind magukunkat is védeni igyekeztünk, nehogy ha most a még ugyan le nem győzött, de a túlnyomó hatalom által elbontott lengyeleket magukra hagyjuk, unokáink egykor könnyen előfordulható, hasonló veszélyben, ugyanazon ellenségeknek megfelelni képtelenek, keserűen megsirassák, hogy nem létezik többé Sobieszky. «■———————— Csikszék, febr. 9. 18118. T. Szerkesztő ur! Későn szólok az ügyhöz, mi természetes,mert a Hargitán át, s meg vissza, hogy átjussanak az eszmék, idő kell reá. De azért ne tessék a leveles kosárba venni közleményemet, mert a mit mondani akarok, alighanem tartósabb érvényű, mint a „hátulharcz“ divata. (Néhai b. Naláczy József ötlete szerint, mikor kérdésbe jött, hogy lehetne magyarosizni a „Schlepp“-et.) Szavam m. gróf Bánffy Béla intő és rettentő szoriolánusi kifakadását illeti, melyre, mivel a „K. Közlönyt“ ritkán látom, a Sámi L. felelete tett figyelmessé. Bámulom, hogy az a lap, mely a „véleményszabadság“( oly hangosan kürtöli*) és oly fennen igényli, mások felett és előtt egy czikknek ad helyet, mely retorikájából kivetkőztetve, csak arra a szemrehányásra megy ki, miképp képes oly derék becsületes ember mint Sámi L., a balpárthoz csatlakozni ? Főirányában a némely egyes vonásaiban is hát, a szerk. jegyzés daczára „nem elméleti téren mozog,“ hanem „részletezésekkel foglalkozik.“ Mert ugyanis „elmélet“ vagy „elméleti tér“ e az, midőn azt állítja valaki, hogy a választás hirdetési napi bravalt, melyben, mint a hir tán nagyítva hozta hozzánk, a kolozsvári bal párt vagy ennek hátulharcza a megválasztott képviselő házát kövenkint akarta szétszedni, ha nem is a balpárti kortesek egyenes müve, minden bizonynyal és ki maradhatlanul az ő „izgatásuk eredménye!“ S erre aztán méltán elfajdulhatott volna a czikkíró: „et in mi fini Brute!“ Volna, mondom, mert tolla elsiklott s Brutus helyett Antoniusra tévedt, kinek példája úgy illik ide a német kint, mint „die Faust auf das Ange.“ Felteszem ugyanis, hogy azon egyetlen nézőpont ellen, melyből Antonius idézett szavait nem idétlenül alkalmazni lehet, a czikkíró lovagiasan tiltakoznék. Azt az állítást hát, hogy a történt rendetlenség „a baloldali izgatás szüleménye“ gyanúsításnak , vagy vádnak nevezhetni, de elméletnek bizonyosan nem. Hanem igenis rejlik benne elmélet, mivel minden következtetés valami elvre, minden codelusio egy major propositiora kell hogy alapítva legyen. A főispán gróf ur okoskodási lánczolata tehát ez: Minden izgatás kihágást szül.—a baloldal izgatott, tehát a baloldal csinálta a kihágást. Te *) L. „K. K.“ febr. 1. a vezérczikket. „Független vélemény.“ És ebben: „Legyen tehát szabad a gondolat, s .a mire az vezet, független a vélemény.“ — „A magyar társadalomnak azon hatalmas productiv erőre van szüksége, mely rejlik az önálló individualitás, véleményszabadság s a politikai és társadalmi lelkiismeret függetlenségében.“ — Végre: „Jelszavunk legyen véleményszabadság és ildom!“ — A szó a Jákob szava, de a kezek az Ézau kezei. Roczul harmonizálnak ezek a gr. Bánffy Béla czikkével. Iyesen helyes, mert az ok oka, az okozatnak is oka. De, nagyságos uram, az az elv kétélű fegyver, mert a major propositio alá más minort is felvehetni, t. i.: „Minden izgatás kihágást szül, a jobboldal izgatott, tehát a jobboldal csinálta a kihágást.“ Hogy tetszik? Első felelet, persze a szokott tagadás: nego minorem, azaz: a jobb párt nem izgatott! Ebből a sánczból azonban könynyű kiverni az ellenfelet már csak azzal az egy röppentyűvel is, hogy a jobb pártnak kortesei voltak, s aki kortest és izgatást el bír választani egymástól, az olyan ma született gyermek a politikában, akivel vitatkozásba nem ereszkedhetni. „Legyen hát, nem vitatjuk, mondják tovább, „izgattunk, de a jó rend nevében és eszközeivel; a balpárt ellenben az anarchia despoticus szellemében izgatott.“ Más szóval: a minorral nem boldogulván, a majort támadják meg, s átalánosságát megszorítván, igy fogalmazzák: „A rendetlenségre izgatás kihágásokat szül: a balpárt stb. De ha így értelmezzük a második ellenvetést, merőben elenyészd a gróz látszólag udvarias concessióját. „Távol legyen tőlem, hogy én azt állítsam, miként a baloldal főbb tényezői szándékosan idézték volna elő a botrányos jeleneteket“ stb. Mert ezt is aztán így kell érteni: „én nem állítom, hogy Tisza László, Papp Miklós, Sámi László vezették volna párthíveiket a választott képviselő háza elé, hanem féktelenségre buzdították őket, s aztán reájok hagyták, hogy minő tettekben nyilvánítsák anarchico despoticai ingerültségüket. Megköszönném én az ilyen concessiot; de nem hiszem, hogy a lovagias gróf is elfogadja szavainak ily értelmezését. E szerint bántatlanul hagyván a majort, vizsgáljuk más oldalról a kérdéses ellenvetést. Elsőb- ben is, én nem tudom képzelni, miképp lehessen a jó rend nevében s eszközeivel „izgatni.“ Ezt a két fogalmat szintúgy nem bírom egyeztetni, mint a kortesi s izgatási működést egymástól elválasztani. Másodszor, várjon merre-e akár czikkire, akár a jobbpárt „főbb tényezői“ jót állani minden eszméről, minden szóról, szóval minden eszközről, — ide nem értve az anyagiakat — melyekkel kortesei izgattak? Harmadszor, vonatkozva a gr. ur megkülönböztetésére, mely szerint a jobbpárt a „közös ügyek“ mellett, a baj azok ellen izgaott volna,azt mondom, hogy ez a második ellenvetést sem nem magyarázná, sem nem támogatná, ha mögötte nem rejtenék az a tény, hogy a „közös ügyek“ dolga országos törvény, miszerint akik nek izgat, törvénytelenségre, vagy éppen törvény ellenszegülésre, tehát anarchiai szellemben izgat. Így értve, pedig képtelen vád, hogy a „baloldal főbb tényezői,“ azaz szabatosan es kétértelműség nélül mondva, a balközépnek Kolozsvárit működő párthívei a törvény ellenszegülésre izgattak volna. De negyedszer, van még egy magyarázata a szóba vett ellenvetésnek, melyről a czikkíró úr bölcsen hallgat, az t. i . hogy az egyik fél a kormányon ülő párt mellett, a másik fél ellene izgatott és izgat. Itt ugrik ki mindjárt a nyúl. Oly tény ez, melyet egyfelől egyik fél sem tagad, de másfelől azt sem hozza senki kétségbe, hogy ily értelemben mind a két részre hatályosan lehet izgatni. Mielőtt megirvánk miként meg kell dicsérnem saját érdekében a czikkírót, hogy ezt a megkülönböztetést elhallgatta. Ha szóra hozza, ugyanis az a kötelesség terheli vala, hogy kimutassa, hogy a jobbpárt ügye lényegesen egy a jórend, a törvényesség, a balpárté átalában a törvény ellenszegülés, a féktelenség ügyével. E pedig nem csak merész és csiklandós, hanem bátor vagyok állítni, reménytelen feladat lett volna. Hanem amit elméletben nem lehet, megkísértjük gyakorlatban tenni, s e gyakorlat legtermészetesebb tere az izgatás, s ennek két leghatályosb eszköze: a névadás és az abból folyó ijesztgetés. Apámtól hallottam, hogy Kolozsvár alaktában ismert egy cynikust, akinek neve Ribiczei volt. Ő többet lakott az utczán, mint szobájában. Jelesebb tartózkodó helyei a piaczi két sarok volt, egyike az akkori Bánffy Györgyné házánál, másika a Krémer boltja előtt. Lézengésében nem volt ott elmenő akár társadalmi állásánál, akár személyes követeléseinél fogva, másoknál kitűnőbb ember, a kinek Ribiczei valami nevet ne rögtönzött volna S ha egyszer egy ilyen kiesett a száján, százankint kapkodták fel, s az illető egyén azonnal népszerűtlenitve volt? Ő nem, sőt népszerűsítve, mert azontúl az egész Kolozsvár közönsége, nagyja azon névén ismerte, szóval, ő egész életére meg volt vele bélyegezve. Ezt tanulták el, úgy látszik, **) a többség hívei is, és mindennek, aki az ellenzékhez szitás gyanúja alatt nyög, nevet adnak, csak hogy nem egyet, mint Ribiczei, hanem hármat: communista, anarchista és vörös (republicans.) Ezekkel izgatnak ők és ijesztgetik a kereskedőt, az iparos gazdát a segédeitől, a tanárt a tanítványaitól, az apát a fiaitól, s a jámbor polgárt a csőcseléktől. Snum cuique. A másik fél sem marad adós egészen, s ő is használ egy régen talált, de jobb hitelünk daczára el nem avult, hanem újra alkalmazható nevet: pecsovics. S ezzel bizt is izgat a hogy lehet. Azt hallom, hogy Kolozsvár, a többség hivei eszélyes és „ildomos“ eljárása következtében az ellenzék szótára is megszaporodott egy szóval, társ gyanánt a pecsovics mellé, ezzel t. i.: in teli igenci a. „Te mondád!“ Oltmelléki. Február—márcziusi folyamára 2 frt. Február—júniusra ... 5 Február—decemberre . . 11 „ Február elsejétől teljes számú pélja lányokkal szolgálhatunk. A ..M. Polgár“ kiadóhivatala. Valljon ki tévedett? — Senki sem kétkedik a jobboldaliaknak sem szabadelvű, sem democratikus hajlamaikban stb. Ki mondja ezt? Nem valami jobboldali, nem a „P. Napló,“ nem. Ghiczy s Tiszapártja Maga a „Hon“-párt egyik vezérférfia Keglevich Béla gróf, midőn a „Hon“ egyik közelebbi számában bevallja, hogy a jobboldaliaktól a szabadelvű, demokratikus hajlamokat megtagadni s a hazai kormány küzdelmeinek nehézségeit számba nem venni méltánytalanság lenne. Ez híven kivont tartalma, ez gondolatmenete a „K. Közlöny“„Méltányosság“ czikkének. Az előtét itt úgy van odaállítva, mint a cikk írójának thesise, melynek érvét, fensőbb tételét az utómondatban igyekszik feltalálni. Az első tét idézőjel, a szerző nevének említése nélkül van ' __________ **) Sokkal régibb dolog lesz a levelező úr, mert már I Augustus idejében megírták: „Hic niger est, hone tu Romane caveto.“ Szerk. Mennél mélyebben át vagyunk hatva ezen érzelemtől, annál inkább kötelességünknek tartok... megkérnünk Felségedet, hogy tekintetbe vévén a veszedelmet, mely a legmagasabb háza iránt annyi érdemet szerzett nagylelkű lengyel nemzetet, bár páratlan hősiességgel, de egyenlőtlen erővel küzd s csak végerőlködéssel tartja még fenn magát, a változékony hadiszeren- cse kétségtelenül elérendi- tekintetbe vévén az észak felől minden szomszéd népet fenyegető veszedelmet, az országgyűlést azonnal kihirdetni, s míg ideje a maga hű népével a lengyel nemzet sorsa felett tanácskozni, addig is ama, legújabban kibocsátott rendeleteket, melyeket a vámrendszer még fenhagyott, kegyelmesen megváltoztatni méltóztassék. Kelt Aranyos-Maróthon Szent-Benedek várában, 1831. máj. 3-án és következő napjaiban tartott közgyűlésünkből.“ (Folytatása következik.) Világosítás a philharmoniai hangversenyek ügyében. A „K. Közlöny“ idei 14 ik számában a zenereferens feladatához s a dologhoz egyszerre hűtlenül a Pichler B. ur rendezte hangversenytől azt a czimet, mely alatt hirdetve volt, megtagadás egyszerűen vagy inkább együgyűen csak „Pichler Bódog első hangversenyeinek nevez”. Igaz, hogy