Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-09 / 120. szám

lf£Mk szám. h­a a kölcsön czélszerű felhasználásával százszo­rosan is kamatoznék. A többség a nagyszebeni kér­vény­ny­el mind a mellett röviden bánt el, azt visszautalta, s elhatárzá e visszautasításról az ille­tőket nem tudósítni az okból, mivel sajtó útján kér­vényük sorsáról anélkül is értesülhetnek. A nagy­szebeni kérvény elutasítva sem tűnt le nyomtalanul. Ennek ötletéből Ma­nger Károly a következő, hosszabb beszéddel indokolt hármas indítványt téve: A szász iparosok többoldalú kiművelésére s az ország közlekedési eszközeinek javítására s sza­porítására határozza el a nemzeti egyetem: 1) felkeresni az országos consistoriumot, ve­gye az megfontolás alá, nem­­ lenne czélszerű a fennálló gymnasiumok közül kettőt-hármat reál­­gymnasiummá alakítni át, melyben az iparos és ke­reskedő,­­valamint a mezei gazda műveltségi igé­nyeinek megfelelőig, kiválólag a reál tárgyak adat­nának elő; 2) intéztessék a szász nemzetnek a magyar országgyűlésen résztvevő képviselőihez azon kére­lem, illetőleg felhívás, hogy a Warring és Ekerley­­czégnek a nagy­várad kolozsvári vasút munkálatai­ra adott engedmény országgyűlési tárgyalásán je­lenjenek meg, s indítványozzák ott, hogy egyide­jűleg s ugyanazon feltételek mellett a fennt­eve­dett vállalkozóknak az egész vasútvonalnak Bod­záig kiépítésére adassék concessio, beleértve a két szárnyvonalat is, a m. kir. közlekedési miniszer ál­tal az országgyűlésnek bemutatott vasutvonali em­lékirat és térkép értelmében; 3) keressék fel az elnöklő koreshelyettes, intézzen elnöki minőségben a m. kir. kormányhoz kérelmet, hogy a brassó-irodalom segesvári ország­ainak a bogáti erdőben , a nagyhidnak a főkor­­mányszék által felfüggesztett kiépítése vétessék új­ból munkába, s mind ez indítványok egy ötös bi­zottmánynak adassanak át tanulmányozásul és vé­leményadásra. Elnök ez indítványok tárgyalását a másod következő egyetemülés napirendjére tűzi ki, egy­szersmind bejelenti Schreiber Ferencz, kőhalmi képviselő következő indítványát: Azon eset ötletéből, hogy a nemzeti egyete­men különböző vélemények érvényesültek arra néz­ve, miként tartassák a képviselőtestben a határo­zatnak a kerületek többsége véleményezésének el­lenében kimondása, az alólírt a következő indít­ványt teszi: határozza el a nemzeti egyetem, hogy specifice megállapítandó, mily irányadó befolyással legyenek a kerületek bekért többségi nyilatkozatai ily kérdések tárgyalásánál az egyetem planumá­ban, s mennyiben köti meg a planumot, a kerüle Adassék ki az indítvány megvitatásul a fel­állított hetesbizottmánynak s az u­tanittaenek a kér­dés sürgős voltánál fogva gyors jelentéstételre. Nagy-Szeben, 1868-ik évi September 29 ikén. Wehreiber Ferencz, a kőhalmi kerület képvi-Elnök ezen indítvány tárgyalását is a másod következő ülésre tűzvén ki, az ülést egy óratájt berekeszté, a jövő ülést október 5 ikére tűzvén ki. IX. N­ag­y-Szeben, October 5. Mulasztással kell tegnapelőtt levelem vádol­nom. Csak az egyetem aznapi ülésének leírását szob­tam keretébe, s elmulasztást felemlitni ugyan­aznapnak a szász nemzeti egyetem életében fontos magyarázatát. Errata corrigo, itt adom, bár elkés­­ve, a „Magyar Polgár“ olvasóinak a hírt, hogy az egyetemhez beadott kérvények tárgyalása, vélemé­nyezése körül oly fontos hetes bizottmány meg­alakult. b. Bedens József nagy­szebeni képvise­let elnökévé és Schuller Libb­y Frigy gyesi képviselőt előadójává egyhangúlag megvá­lasztá. Második hírem annál fontosabbna­k­om, mivel reményt nyújt, hogy az egyetemi t­ő által körülírt jelen csigalassúsága tárgyalási mene­ten gyorsulni fog, és az egyetemet elősegíti a te­endői nagy halmazán való gyors áthatolásban. Dr. Lindner Gusztáv, a derék ifjú szász képviselő a képviselők magánykörében azon eszmét pendítette meg, hogy az egyetemi üléseket illetőleg a épvi­­selők azok napi tárgysorozatát előleges magánta­nácskozásokban vitassák meg, s készítsék a tár­gyalásra, mint már feldolgozott nyersanyagot, elé. Tagadhatlanul practicussá válik be dr. Lindner ez eszméje, ha a képviselői többség körében visz hangra talál. S ha testté válik, és mi köztünk la­­kozank apró, mellékes ügyek az egyetemülésnek annyi idejét nem fogják el, mint a­mennyit ma is igénybe vettek a tárgyalások. Az ülés kezdetén Schuller Libb­y, dr. Lind- Der és K. Bedeusnak a múlt ülésben felol­asott jegyzőkönyvhöz készített kiegészítő pótlékai olvas­tattak fel és hitelesíttettek, ezután a múlt ülés fel­olvasott jegyzőkönyve hagyatott minden megjegy­zés nélkül jóvá. Ezután Klein Károly, beszterczei képviselő és Schuller Libl­y Frigyes, medgyesi követ referáltak gazdasági ügyekről, és az utóbbi kettős indítványa fogadtatott el. Kaufmann Károly (nagy sinki), dr. Czikeli nemzeti ügyész kiadási számadását adja elő, an­nak folyóvá tételét indítványozza, mi határozatba­n is ment.­­ S ily rövid tárgysorozat 9-től majdnem egy óráig nyujtá a mai ülést. A következőnek határ­idejéül f. hó 7-ke tűzetett ki. Tárgysorozata a kö­vetkező: Schreiber Ferencz és Manger Károly kép­viselők indítványainak tárgyalása; Kaufmann Károly jelentése a medgyesi Schuster-féle ház el­adásáról, és Schneider Károly egyetemi jegyző jelentéstétele az egyetemi tisztviselők fizetéseinek rendszeresítéséről. Végül még egyet. A helyi képviselők és a szászföldi olvasók körében egyiránt nagy vissza­tetszést szül a pesti lapok azon eljárása, melylyel a szász nemzeti egyetemet úgyszólván agyon ig­­norálják. Néha-néha találkozunk egy czikkel a fő­városi sajtóban, mely az egyetemről említést tesz, de magyarországi lap egy sincs, mely az egyetem üléseit rendszeresen csak felemlíteni is szükséges­nek tartaná. Pedig minden egyes megye vagy székgyűlésnek részletes leírását adják. Úgy véljük a szász egyetem, mely 12 királyföldi székhatóság és 450.000 lakó ügyét tárgyalja üléseiben, csak erőműd annyi ügyeimet, mint egy is,uno tásot számláló megyécske bizottmány­ ülése. Sine ira et studio figyelmezteti erre a pesti sajtót jóakaró ismerője Egy ifjú szász. Idősb czegei Wass G­yörgy naplója 1. Jan. 1704 — 31. Oct. 1705. Közli K. Papp Miklós (Folytatás.) 21. Gálfi Pál Uramnak 80 szekeret küldvén ki az Karai Határra búzáért, honnat is egy Asz­tagot felrakatván, elhozatott; de igen megbrezzen­­tünk vala, mivel estve felé 30 zászlóallya Czucz takarodott el Méránál és háltak Fejérden s Bor­sán, és két zászlóallya éjszaka 10 óra tájban Sza­mosfalvára jött volt, tudakozódván az kijáró Lo­vasok és Buzahordó szekerek felöl, de már az mi Ivaink és szekereink az Hostátban beereszkedtek 22. Januári­g. Estvére érkezett ide Báró uigrott az Kővári Commendans magával lévő Leit­­mánnyal és Markötölyászival, chrciter 70 Crnczok te­rvén egészlen eddigh per accordam az Várat ván^rTv1!8 feladván Élésekből egészlen kifogy nem XXX 8ub8istálhattak; innét is élést Tis Uram bíZtatták­­ holott Báró volna, Telek6 M VÖ - MUltráVal könnyen vihetett el vélek, holott Bi­uály eDt8ém peniSh nem jÖU kóczi Uram hűszi ^ V°lDa’ hanem n,ert Rá' mind az több vélleu gondolattal viseltetvén ménlem hogy Torosai e­!syUU’ rö és (—r.) A Spanyolországból eredő hírek har­­czias zaja elcsendesült. Csak azt említhetjük meg az újabb tudósítások közül hogy a madridi osztrák követ, Lago, ki alig egy év alatt két uralkodó koroná­ját látta széttöretni (előbb ugyanis mexikói követ volt), a Spanyolországban bekövetkezett esemé­nyekkel szemben magatartása iránti utasítást kért Bécsből. Megkeresésére rögtön azt válaszolták, hogy egyelőre maradjon Madridban s tekintse magát fel­hatalmazottnak a mindenkori tényleges kormány­nyal összeköttetésbe bocsátkozni, valahányszor ezt austriai alattvalók érdekei megkívánják. Gyanítani lehet ezen utasításból, hogy mihelyt végmegálló­ * 24 25 26 27 28 Csik, Gyergyó, Kászon székek felültenek az Cru­­szok mellé, Udvarhelly várát, Fejér Egyházát fel­adták, az benne való németeket magok mellé es­­kütötték, az Szász Castélyokat mindenütt felverték egész Brassóig­, Lázár Ferencz is melléjek ment a Gyergyaiakkal és az Passuson lévő Hajdúkkal. Bécsbül is írják, hogy még circa­­­ma Januarii az Oruczok Austria szél­ben egynehány falukat felégetvén, pusztítottak s rablottak, — Morvában is feles Cruczot imák, hogy ment volna. 24. Januarii, Sukon és Koloson tekereg­vén Kaszás, Vájó és Csurullyáék vélte lévő Tol­­vaival; nem mertünk kijártatni. 25. Elmenvén Kolosrul, az szárazmalomhoz való fáért és Palizatokért kültem szekeret. 26. Érkezett m­eg. Szebenbül Hatházi Uram Sinistra Informatiojára tött és irt Commissioval, mellyben nem sok fájt rólla. 27. Hatházit felhivattam és szemére vetet­tem, hogy sinistra hirt vádoskodott reám, de sok becsületes Úri s Fő Rendek előtt meghisgadta. 28. Jaguaris. Érkezett­ Szebenbül Migos Gubernator Ur ő Nagysága Bonczidai Udvarbirája, bizonyosan hozván, hogy Szebenbül Generalis Uram 6 száz muskatelyvet küldvén, Báró Tis Uram­mal, hogy conjugállják magát, lövő szerszámok is lévén véltek, hogy Udvarhelly várát az Cruczoktól recuperálják; de Báró Tis Urammal magokat nem conjagálhatván, Segesvárban recipiálták magokat, óvá az Cruczok Székelyekkel edgyütt rájok men­­v­e, és őket onnét ki nem verhetvén, azt az Né­­metek Szászokkal edgyütt az Cruczokban jól m­egy Szerkesztő barátom ! Gr. Eszterházy Kálmán urnak hozzád intézett levelét átolvasva, ezennel sietek közreadni. „Tisztelt szerkesztő úr! A „Magyar Polgár“ 118 ik számában álnév alatt hozzám intézett nyílt levélre Önnek szerkesztő úr, közlés végett a következőt válaszolom: puskázván, abbéli fúriájába az Cruczok circa 23 prasentis az Alsóvárost felgyújtják, melly miatt az Tornyok is elégett, Báró Tis Uram penigh ak­kor vissza nyomult volt Szelindekhez. 29. Szebenben kültük Levelekkel Mojsest. 30. Januarii, Tordára­ is írják, de bizo­nyosabban Szebenbül Generalis Ur írja, hogy 28 privisentis Holdvilág és Dános között, Gutival és vélle lévő Székelyekkel Báró Tis Uram megütköz­vén, igen dicsiretesen meghvere őket, levágván bennek circiter 3000, elevenen is többet fogván el bennek ezernél, feles zászlójokat, Dobrokat, de többire Udvarhelyszékbő­l Gyalogjok és az Passu­sokat őrző Hajdúk estek el, az Lovassában csak mi sem esett, szaladván azok az Udvarhellyi vár­ból kihozott Németek is ott lévén; némellyeket közüllök levágtak, némellyeket elevenen fogtak el, Udvarhellyel lövő szerszámokat is hozván ki, azokat is tellek elnyerték. 31. Januarii. Virradolagh szintén hat óra tájban láttam igen szép álmát, mintha Méhesen voltam volna, és az Haller Pál Házai Téli ablakjok alatt renddel szőlefák voltának állítva, kik közzül az edgyik éppen által nőtt volna az én Házam felé az kertemben, kinek is vége tsaknem az én Sütöházam szegeletét érvén és ágasokkal volna fel támaszgatva, az melly szölöják igen sok és szép meghért szölögerezdek volnának, mellyeket más velem lévő betsületes nemes embereknek is én de­­lectative mutogattam és azokat is kínálván, jó izün eszem vala rajta lévő gerezdeket, többi között csak magányosan egy szöllőszemin egy galamb tojása lévén rajta, melyet is leszakasztván és másoknak mutogatván és admirálván utoljára magam meg­etettem. 1 sö Fe­b­r. Hatházi Uram a Commendánst reá vévém, hogy az itt való Német és rész lovas Militiát küldje ki, mivel Makóban vagy hét Zász­lóalja Crucz tekeregvén, arra nézve este 7 óra tájban őket Commendáns Uram kiküldvén s Hat­házi Uram is kimenvén. 2. Febr. Szintén viradtakor az Falura üt­vén egy Cruczot sem tanálnak, hanem a szegény­ségnek az Templomjukban lévén béhordva egyet mások, azt felverik és ott lévő javokat nagyobbá­­ra elhozzák s prundálják s nagy szélvonáson s ra­kodva ebéd után 3—4 óra között kijöttek. 3. Febr. Hozták meg hírét, hogy Báró Tim Uram Udvarhelly felé nyomulván, Udvarhelly vá­­rában maradott Czuczok meg sem verték a Mitt­­tiát, hanem kimentek belölle, mellyet Báró Tis Uram u­­jabban tem­peralt és privsidiárt, az ' aros­­sát penigh egy néhány körül lévő falukkal feleget­tetve, Guthi penigh Tordára szaladott vissza. 4. Febr. Kaszás Pál is Szent Pállal vissza nyomulván az Mezőségre, mindazért hogy Sient Pálnál jól megpuskáztak bennek, mindazért Dy Gutbit megverték, meghallván hogy Gutbi or­ra ment, ő is Tordára megyen Gutbi eleibe; kijővén Kaszásnak és szintén a piaczon találkoznak szem­ben vélle Kaszás kezet csap és körülvétetvén leg­előbben is maga azután katonái lövik vágják Gmhit, úgy hogy a Lovárul leesik, a földön min­denből kifosztván, még az holt testét is lovai ta­podtatták, igazán egyik eb másikat eszi. (folyt, következik.) K­ÜLFÖLD. Jodás jö létre, külügyministeriumunk is el fogja ismerni az új spanyol kormányt. ■ __ a spanyol királynő megszökése által tény­leg beismerte a spanyol tróntól lett megfosztását, mert a spanyol törvények szerint egy uralkodó sem hagyhatja el a cortesek beleegyező engedélye nél­kül­ a spanyol földet. A királynő e megszökése azonban oly tettekkel is áll kapcsolatban, melyek­ért a köztörvény a tolvajság vádját állítja fel. Iza­bella királynő a korona kincseit is jogtalan tulaj­donává tette. A spanyol kormány elhatározta az illetéktelen vagyon visszakérését és mindent fel fog használni, hogy a spanyol királynő az elsajá­tított koronaékszereket visszaszolgáltassa. A ki­rálynőt e végből vád alá helyzi és összes magán vagyonát zárlattal látja el. A királynő palotájában már megkezdték az összeírást; az összehalmozott drága ruhák, bútorok és egyéb eszközök elárve­­reltetnek. — Egy Konstantinápolyból, f. há - ról kelte­zett sürgöny szerint a török fővárosban tömeges befogatások történtek, melyek az egész lakosságnál a legnagyobb izgatottságot idézték elő. Messze ter­­jedő összeesküvésről beszélnek, mely a szultán meggyilkolását s forradalom útján Murád herczeg­­nek trónra emelését czélozta volna. Az összeeskü­vés fészke Pora városrész volt, hol annak része­sei összejöveteleiket szokták tartani. Állítólag a rövid idő előtt felfedezett austriai hamis pénzverők, kik szintén be vannak az összeesküvésbe bonyo­lódva, vezették volna annak fölfedezésére a török hatóságokat.­­ A „Pall Mall Gazette“ legújabb száma „külföldi sympathiáink“ czímen egy vezérczczikket hoz az egykori és a mostani Ausztriáról. Ki­emeli, hogy mióta Ausztria sötét és kellemetlen visszaemlékezéseket felkeltő múltjával szakított, s mind bel-, mind külkormányzatában átalakulásnak indult, Angliának rokonszenve irányában szintén megváltozott. „Legelőbb úgymond , Ausztria be­csületesen és minden „arriere penséo“ (utógondo­lat) nélkül lemondott összes olaszországi tartomá­nyairól, nem fogja tehát rokonszenvünket lehetet­lenné tenni az által, hogy elnyomója legyen a né­peknek s szövetségese a zsarnokoknak Olaszor­szágban, mely több oknál fogva természetes szö­vetségese azon pereztől kezdve a mint megszűnt területén idegen uralkodó lenni. — Másodszor Aus­tria és Magyarország viszálkodásaikat „majdnem“ egészen azon értelemben, a­mint utóbbi kívánta, kiegyenlítők. A magyarok birtokába jutottak auto­nómiájuk­ s gyakorlati (?) függetlenségüknek, s a két ország közötti unió a jövőben főleg, ha nem kizárólag, dynaoticna lesz. (Ha t. i. a nypotapi ki­egyezkedési alap oly módon fog átalakíttatni, a mint ez a magyar ellenzék törekvéseinek czélja). „Egészben véve — igy végződik a vezérczikk — a szabadság , a gyakorlati felfogás szelleme ju­tott uralomra Ausztriában, mely nem leend többé zsarnok a külföldön, s forradalmi szellemű és vissza­­torló saját népeivel szemben. Nagy és még fejlet­len erőforrásai vannak, melyek habár egészen megváltozott rendszer alatt, de ismét oly hatalmas­sá tehetik, a minő egykor volt.“ Az általam irt, Jónás ur által lacouicusu nevezett válaszban megtalálhatta volna Jónás Ur * feleletet azon kérdésekre, melyeket hozzám f * tett; ugyanis a Jónás ur által ritkított betűké közlött sor, „hogy a mi nem tőlem fü *­ az­ért fel­elős n­em lehetek“, magában f’­lalja a választ, még pedig elég világosan. A mi akaratom, befolyásom és tudtom­on kívül * és történhetett, mivel a kisebbség nem határ^^01 pedig az egész ügyhez csak ily kisebbség; V-°Z’ én ban állok, az csakugyan nem tőlem fü­ggü(( y igy felelős sem lehettem érette. ’ A­mi a zárt iroda felett létező és felett^ firmát illeti, arra azon felvilágosítással szolg^ hogy az Üzlettelep nevét a tulajdonos másra ru­­­bázhatja, ha megszűnik is tulajdonos lenni, mint a­hogy ez esetben is már két éve, hogy meg­­történt.­­ Jónás úr továbbá szándékának mentségére előttem mindig becses emlékekre hivat­­kozott, éppen azért, hogy ez emlékeket becse­seknek tartom és megőrzésüket óhajtom: uta­sítom vissza a Jónás úr által is malitiosusnak ne­vezett insinuatiokat, melyekkel megfosztani igye­keznek polgártársaim bizalmától. A nyílt levél utolsó soraira nem akarom al­kalmazni a példaszót, hogy „a ki menti magát elc.......“, hanem elfogadom úgy, a hogy írattak, és ezért maradok Gyalu, oct. 5. 1868. elköte­lezettje gr. Eszterházy Kálmán.“ Eddig tart a levél, melyben a nemes Gróf Ur éppen annyi szerencsével oldja meg a berki fa­­kérdést, mint Lónyai , excja a temesvári erdőét. Részemről nagyon luxusos dolognak tarta­nám tovább folytatni a vitát, melyben mind a kettőnknek igaza úgy sem lehet. Reám nézve nem ambitio kérdés, hogy az enyém legyen utolsó szó, szívesen átengedem, annyival inkább, mert e le­vél engemet teljesen kielégít, megnyugtat és meggyőz. Lehet hogy más ember az én helyzetemben azt mondaná a nemes Gróf Urnak, — hogy ez a levél minden egyéb, csak nem válasz az én nyilt le­­velemre, — de én nem vagyok az az ember,—s a milyen jókedvembe kapott most ez a fa kérdés, — a Gróf Ur iránti tiszteletből még azt a feltevést is hajlandó vagyok elfogadni, hogy nem is ismeri azt a nevet, mely­ ott áll az iroda felett, az lehet valami élelmes fakereskedő, ki öt hat forintjával össze­szedi a fát, s úgy üzérkedik aztán vele odább,­­ a­mihez, miután teljesen tisztességes keresetmód, bizony senki fiának nem lehet beleszólása. Készséggel elismerem, hogy rosz időben is alkalmatlankodtam a nemes Grófnak, — most már méltóztat nyugodtan lenni, — nincs több falra hányni való borsóm, — a mit eddig oda szórtam, szűkölködő szegényeink érdekébe tettem, — kik kétségbeeséssel néznek a jövő napok elé, s kez­dik már szoktatni magokat ahoz a gondolathoz: váljon nem lehetne , majd a jéghátán fa nélkül is kitelelni? Ezekért szólottam, a­kiket mindennap látok, mindennap hallom keserves panaszaikat, mely még keserűbbé válik azáltal, hogy nem segíthettem rajtuk. Nem önzésből fordultam tehát a Gróf úrhoz, kiről ekkor nem tudtam még, hogy kissebbségi viszonyban áll az ügy­hez, — tehát semmit sem tehet, semmit sem tud az egész dologról, — hanem miként én jól sejtem : hite és tudta nélkül gazdálkodnak. Vannak ugyan sokan, kik ezt ma sem hiszik, de én hála Istennek meg vagyok nyugtatva, s ígé­rem, hogy teljes megadással veszem a fa árának további hágtatási hireit is, — anélkül, hogy eszembe is jutna csodálkozni. ZL 502 — Még egyszer és utoljára a berki fa-kérdés. October 9

Next