Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-11-25 / 140. szám
140-ik szám 1 1. §. Az erdélyi megyék, vidékek, székek és szabad királyi városok a magyar országgyűlésre 75 követet küldenek, kik mindnyájan egyenlő szavazatjoggal bírnak és a terület a mezőgazdaság által nyújtott szempontok alapján aránylagos felosztással következőleg választatnak : A) Egyes községek által küldendő követek: 1. Kolozsvár küld ... 2 képviselőt, 2. Maros Vásárhely küld 2 „ 3. Károly-Fehérvár „ 4. Szamosújvár „ 5. Erzsébetváros 6. Nagy-Szeben 7. Brassó B) Azon megyék , vidékek, székekből, városok és községekből álló választókerületek, melyek képviselőválasztásában az A) alatt felsorolt, külön képviselőválasztásának jogával bíró városok nem részesülnek. 8. Alsó Fehér megye Vizaknával és Abrudbányával egyetemben küld 6 képviselőt. Az egyik választókerület székhelye Vízakna, a másiké Abrudbánya, melyekhez a 6 képviselőhelyhez aránylagosan megfelelő lakosszámú terület kapcsolandó. 9. Felső Fehérmegye küld 2 követet, 10. Küküllő „ „ 3 „ 11. Torda „ „ 4 „ 12. Kolozs megye Kolozszsal együtt 5 követet. Az egyik választókerület székhelye Kolozs, melyhez megfelelő népességű terület kapcsolandó. 13. Dobokamegye Szék mezővárossal küld 3 követet. Egyik választókerület székhelye Szék , melyhez megfelelő lakosszámú terület kapcsolandó. 14. Belső Szolnok küld 3 képviselőt, 16. Naszódvidék „2 „ 16. Fogarasvidék „ 2 „ 17. Hunyadmegye Hátszeg és Hunyad mezővárosokkal együtt küld 6 képviselőt. 18. Csikszék Csik Szereda mezővárossal küld 3 képviselőt. Egyik kerület székhelye Szereda. 19. Háromszék, Bereczk, Sepsi Sz. György, Kézdi-Vásárhely és Ilyefalva mezővárosokkal küld 4 képviselőt. Az egyik választókerület székhelye Bereczk, a másodiké Sepsi-Sz.-György, a harmadiké Kézdi-Vásárhely, negyediké Ilyefalva, mely mezővárosokhoz a négy képviselői állomásnak megfelelőleg aránylagos lélekszámú községek csatolandók. 20. Udvarhelyszék Udvarhely és Oláhfalu mezővárosokkal küld 4 képviselőt. Az egyik választókerület székhelye Udvarhely, a másiké Oláh falu Ezen választókerületek aránylagos lélekszámú községekből állandóak. Fővárosoknak választókerületekre való felosztását, s a képviselő választási módot illetőleg a pozsonyi 1947. V. törvényczikk 7—57. §• Erdélyre nézve is kiterjesztetnek. 5. §. Az 1848. kolozsvári II. t. sz., mely egy esetre jön alkotva, épp igy minden Erdély számára külön országgyűlés tarthatási jogát biztositó törvényczikkek hatályon kivü helyeztetnek.“ 2 1 1 1 1 k Wl I II I «M “A -----2. §. Minden képviselő választására egy külön kerület képzendő s minden választókerületnek csak 1 képviselőt szabad választania. 3. §. Választójoggal bir a hazának minden polgára vallás és nemzetiségi különbség nélkül, ha az 1847 8. pozsonyi V. t. ez. 1., 2., 3. §§. a, b, c, d, e, pontjai által körülirt tulajdonokkal birnak, továbbá azok, kik/» telek helyett annak megfelelő lő katauralis holdnyi földbirtokot nejeikkel vagy nem teljeskoru gyermekeikkel egyetemben kizárólagos tulajdonnal birnak 4. §. A megyék , vidékek, székek és me- 23. Sieben „ „ 2 „ 24. Medgyes „„ 2 „ 25. Szászsebesnél 1 „ 26. Szerdahely „ 1 „ 27. Nagy-Sink „1 „ 28. Kőhalom „1 „ 29. Ujegyház „ 1 „ 30. Szászváros „1 „ 31. Segesvár „1 „ 32. Brassóvidék „2 „ 33. Besztercze „ 1 „ A MŰVÉSZEK. Regéoj. Irta HIADOR (JÁMBOR I*ÁL.(II. Rész.) UII. Fejezet: Az ünnepelt hölgy. (Folyt*tja). — Legyen nyugodt ön, vágy közbe hirtelen Teréz — a legjobb barátom. Paganini mint sértett oroszlán, riadt fel e szóra. — Tehát ez az több mint barát? Tovább akart menni a zenész, de a grófné egy kézmozdulatára, melybe annyi méltóság volt, összeszokta ajkait. — Igen, ő több mint barátom , ő csaknem testvérem. Köszönöm! — viszonzá hálával a lord — de valóban, én semmi sem vagyok a grófnénak; egy emlék, gyászos emlék: ez minden. Mig ön napja létének, uram, én addig annak csak árnya vagyok ... halvány, árnya tudja az ég! — annyira hogy néha félelmet okozok! — — Valóban, sokat beszélnek a gróf egy rejtélyes barátjáról, kit senki sem ismer; kit szívesen látnak, minden órában, mind a két hajlék alatt; barátja a grófnénak, barátja a grófnak — ez az úr lenne ama boldog halandó ? A zenész oly metsző gúnynyal mondá ez utószavakat, hogy nem lehet e kétkedni kihívó szándékán. — Igen! ő az! — felelé határozottan a grófné M.-Igen, november 20. 1868. A „Magyar Polgár“ 132 ik a más számaiban közzétett s a f. igeni szolgabirói hivatalt és M.-Igen elöljáróságát korholó közleményekre akarok az igazság érdekében nehány megjegyzést tenni. Levelező a f. igeni járásbeli szolgabírónak szemére veti, hogy némi mellékút készítésévél személyes érdekből jár el. A czelnai és felsőgáldi mellékutakon felesleges munkaerővel működünk ugyan, és ezt nemcsak a felső-, hanem az alsó igeni járásokkal is teszszük, de csakis a t. m. tisztség számozott és ismételve kiadott rendeletéből, magának — Akkor nekem nem marad egyéb hátra, mint visszavonulnom. Bár mennyire bízott nyugalmában Paganini, de hangja itt mégis remegett — Maradjon! — Tehát nekem kell távoznom! mondá hirtelen felkelve a lord. A grófné mosolyga. Azután, igéző nyájassággal, a barátság ama hevével, mely csak a nagyobb szellemek tulajdona, megfogván mind a két barátja kezét. — Uraim! mond, mind ketten szeretnek, nemde? Íme tehát mind a két kezem. Egyik birja első szerelmem, másik első könyomét. Egyik boldogságom, másik gyászom támasza. Az első a földi boldogsággal, a másik az égi örömek tiszta forrásával ismertetett meg. Valljon, feleljenek őszintén, eltaszthatom-e az egyiket, a nélkül, hogy szívem bele ne vérezzék? a nélkül hogy mind a hármánk szive ne vérezzék rajt ? — — Szenvedek! asszonyom! — vága közbe tompa hangon & lord — engedjen távoznom; miután reményem csak földöntúli örömekre kárhoztat az erő, e hang világosságot gyujt a rögtön leréz szivében; valami felébredt ott, mi addig aludt, vagy talán nem is élt; de daczára e jótékony világosságnak, megborzadt a gondolatra, hogy ez embernek valaha földi boldogsággal is tartozzék ! — — Mondom imént, hogy önnel beszédem van. A lord megállt és kedvetlenül várta a pillanatot, mely távozni engedi. A grófné láthatólag szenvede. Választani akart — rögtön — örökre. De e választás által egyiket el kelle ítélnie! lehet e ez ? melyiket ? — itt szive volt fogva, ott lelke .. .itt ez ünnepelt művész állt; ott az eltaszitott, talán megbélyegzett lény! Nem birt választani .. — Barátom, fordult igéző mosolylyal a grófné Paganiniből, ön azt mondá előbb, hogy a velenczei Carnoval teremtve van; e pillanat emlékére, játsza el, kérem... Paganini bármennyire vonakodni látszik, de titkon örült e felhívásnak, mert igy a gyűlölt társalgást elkerülheté. Leült és játszott... maga sem tudá mit; annyi bizonyos, hogy a nem a velenczi Carneval volt. A játék alatt a lord lecsüggeszte fejét, és elgondolt a viharokra, melyeken ifjú élte keresztül ment; a rév partra, mely annyiszor oly közel tűnt fel, és újra elmerült; a grófra — kinek barátsága már nevébe, művészi jövőjébe került; védangyalára, ki egy karpereczczel akará az élethez fűzni, s most újra — — alamizsnával kínálja.... Oly Bokat szenvedhet az ember egy pillanatban! — Nem a vérpad iszonyú, hanem a lépcsők, melyek hozzá vezetnek; mert midőn oda ért az elitért, már csak a lépcsőket látja, nem a vérpadot. A grófné szinte elgondolkodott. Felmerült előtte a velenczei éj , a tombola, a bűvös zenész, az utósó virág-bokréta, a harsogó tömeg, az éji séta a csatornán, a bid, a bravo-------és egy lassú siker szakadt ki újra melléből. Istenért! mi baja önnek ' kezdé részvéttel a lord, hozzá sietve. — Semmi! Semmi! Hallgatom a zenét. De a zenész nem hallgata már rájuk; ő túl volt a jelen szűk határain; boldogan borongott a remény lombos erdejében; tapsokat hallott a világ minden részéből. — koszorúk közt repült — milliókat aratott — Ilyen a boldog szerelem! — Éjfél elmúlt már. Társalogni lehessen rala, mindkettő várta a másik távozását, de egyik sem mozdult. A zenész egy pillanatra elhagyá a játékot. — Ön mintha keresne valamit? — Én! — Igen, azt hivom, kalapját keresi. 1"), uram. Evvel a lord egész udvariassággal a zenész kezébe adá a kalapját. — Köszönöm, uram; de nincs kedvem még távozni. — Tehát játsza el még egyszer a carnevalt — a grófnét mulatja. — És önt nem! kérdésértett büszkeséggé a zenész. (folyt. kör«tk®íik.) Furcsaságok . A kormánypárt fölapja, a „Pesti Napló“ nagyon tudós és okos lapnak tartja magát s gyakran beszél quasi ex tripode pesti kollegáihoz. Mi sok elismeréssel vagyunk tudománya iránt, s e részben legerősbnek találjuk a geograpiában. A múlt héten Károlyvárost áttette Erdélybe, Medgyest Médiásnak írta, minél remekebb bakot csak november 20-dikig Esti Kiadásában lőtt. Nagy czimbetűkkel kiszedett: „A marmarosmegyei szüret“ s leírja a munkácsi szüretét. Ebben az a kettős vicc, hogy nem csak Munkácsot helyezi át Máramarosba, de még szöllötöket is plántál azon megyébe, melyről minden iskolás gyermek tudja, hogy a vecsigét nem ismeri. Egyébiránt a „Napló“ minisztériumától még az is kitelik, hogy Marmarost bortermelő vidékké akarja metamorphosisálni. De legalább siessen vele, hogy kész legyen kiszűrt borával is a választásokig. Mert Marmarosban Váradi Gábor van otthon. Hogy tanügyminiszteri uraink az erdélyi állami tanodák között igen alapos ismeretekkel bír, ezt már a múltkor is konstatálta, oly cathedrára nevezvén ki a kolozsvári jogakadémiához rendes professort, amely nem is létezik Most még okosabb dolgot művel. Hogy a jogakadémia tanárainak „fizetését növelje“ elveszi tölök a tandijátalányt (pauschale) és adja helyébe a tandijt, mely az átalánynál sokkal kisebb összeget tesz. A hiba onnét ered, hogy a kultuszminisztérium tanintézeteink körül jártas bölcseinek tudási körén túl esik a differentia, mely a kolozsvári jogakadémia s a magyarországi hason tanintézetek tandíjátalánya közt létezik. Itt a tandíjátalány rendes tanárnak 300, helyettesnek 200 frtra rúg, míg Magyarországban 100 illetőleg 50 frtra. Míg ott az említett intézkedés fizetés fölemelés, nálunk csökkentés. Azt nem is kívánhatjuk a jól díjazott méltójaikat szegény tanárokra is kiterjesszék S"egy lyceumi tanár be is érheti 1000 forint fizetéssel, mikor még egy concipistának is csak 1200 forint évdija van. Már pedig a concipistasághoz sok tudomány kell, mint B. Pongrácz Emil és társai példái mutatják. * * * BELFÖLDI LEVELEZÉS. 584 — T levelezőnek s mindnyájunknak hasznára. Az igeni elöljáróság, csendőrség és szolgabirói hivatal továbbá erélytelenséggel s a felmerülő panaszok meg nem hallgatásával vádoltatik, érvül hozván fel erre, miképp a nappali lovagokat megtámadják, a piaczi csapszékekben éjjeleken át tivornyáznak, nagyban lármáznak és verekednek, a közbiztonság elenyészett, egy 72 éves, krakóiak által megvert öreg szolga meg is halt, Nicola D. kis leánya karját eltörte, a magtár feltörök a törvényszék által haza bocsáttattak stb. E vádakra következőket jegyzem meg: hogy valamiféle lovagot megtámadtak volna utczáinkon, arról semmi tudomásunk nincs, hanem azon lovag tán levelező urnak panaszolt, miről mi semmit nem tehetünk; a piaczi csapszékben igaz, hogy sok bort elköltenek, kivált az idén, amidőn a jó uj bor 16 kron, az a bor 20 kron kapható, de arról biztosítjuk levelezőt, hogy a rendelés ki van adva mely szerint esti 8 órán túl a csapszékekben mutatás és bormérés tilos, a arról is, hogy egy pár csaptáros, ki ez ellen vétett, fel van már jelentve a hatóság előtt. Hogy a közbiztonság elenyészett volna, az nem áll, sőt mióta 2—3 mákvirágaink börtönbe kerültek, megszűntek a gyakori égések, a mostani derék és becsületes román biránk bíráskodása alatt, nagyobb arányú lopás, vagy verekedés sem történt. Azon fennemlített öreg cseléd sem halt meg, mert még szenved a kórházban. Ha Nicola D. kisleánya kezét nem készakarva és részeg állapotában kificamította, ezért a kereset foly is ellene, és végre, hogy a szolgabírói hivatal nem akar tudomást venni az ilynemű tényekről, azt nem hiheti el senki, a forradalom előtt és után, több mint 30 éveken át becsületben megoszlik és szolgált szolgabiránk felöl, ki közelebbről is a vizsgálati fogságból haza bocsátott egyik magtár feltöröt némi szöllötök kivágásáért újólag a börtönbe küldé. A. L. Hatósági élet. Sz. Udvarhely szék nov. 20-án. Kitűzetett e hó 16 án a székházra egy nagy nemzeti zászló, melyről a 61-iki jelszó 1848 szemrehányólag tekinte le. Más szóval, az évnegyedes bizottmányi gyűlés ma volna megnyitandó, mi tizenegy óra felé miután a szopfos megnyitás vajúdásaira átestünk, szerencsésen meg is történt. Dániel Gábor id. főkirálybiró ur indokolván miért maradt a k. b. gyűlés 15 nappal későbbre, mint kellett volna. A felszólamlási bizottság tagjai megválasztását kikiáltanak Török A házadó ügyében kirendelendő bizottság elnökének Ugron János úr. Nagy Lajos műszéki elnök, Dr. Török Albert egyesbiró leköszönnek, mivel az első az uzleátszékhez elnöknek, a második ülnöknek neveztetett ki. Miután a csatára kész pártok kortes tanyáin összecsődült harczosok nem tanácskozni, hanem választani óhajtanak, fentemlített üresedésbe jött állomások betöltésére irányult szavazás megkezdetett tizenkét és tartott hat óráig délután. A választás az élben álló pártok próbaköve lévén, mindenki nagy feszültséggel várta a sokáig kétes eredményt. Ez, mivel az urnából Horváth János úr mellett 241 szavazat és Szőcs Márton ur mellett csak 175 emeltetett ki, az úgynevezett székely párt ellen ütött ki. Egynéhány szavazat kivételével egyesbirónak Ádám Dénes urszéki ülnök választatott meg. E nap izgalma befolyása alatt izgató nyilatkozat a székelypárt alvezérei által nem tétetett, kivévén egyes beszámítás alá nem eshetet, de a közvitézeik általános hangulata a demagógiáról, osztálygyülölrül irtt czikkeimet ecsatámsta. E szomorú okozatnak bizonyosan a taluló toborzók az okai. Másodnap az Ádám D. ur megválasztás miatt üresedésbe jött ülnöki állomás töltetett be szavazás utján esvén Jakab Lajos urra 140, és Sebestyén István, okleveles ügyvéd, tszéki jegyzö , 71 szavazat. A tegnapi többség egy rész,. 18 szavazott F. L. urra, meg tizenöt szavazat tévedésből Sebestyén Mihályra adatván, megsemmiti,ett|j Harmadnap, 18 áa. Azon bir terjesztéiv^a a nép közt el, hogy az urb. tszéket az urak azíre állították fel, hogy az úrbéreseket újból szolgára hajtsák; utasítja a bizottmány a j. daliák, hogy a szegény népet világítsák fel, s a miniateriális utasítást a lehetőségig ismertessék meg velök Demeter D. tsz. elnök ur a fegyelmi kereset alól felmentetik. Két királybíró több közigazgatási foglyot a börtönbüntetés idejének lejárta előtt szabadon bocsátván, fegyelmi eljárás végett az ügyiratok áttérettek a főkirálybíró úrhoz, innen a bizottmányhoz, és a bizottmány kiküldött bizottság véleménye szerint visszautasító a tszékhez. Negyedreg valamivel történt több a semminél, mivel a b. tagok csekély számmal és későre gyűltek össze. Ötödnap, 20 án interpelláltatván a főkirály, biró úr, hogy az ujoncozásra vonatkozó rendeleteket miért nem terjesztette a bizottmány elé. A rendeletek előterjesztetnek. Mivel az ujonczozási törvény akkor még kihirdetve nem volt, midőn az előmunkálatok elrendeltettek , jegyzőkönyvbe igtatá a bizottmány —, hogy a I. királybíró úr eljárását jogrontó előzetes esetnek nem tartja jelenben, jövőre pedig jogát fenntartja. A szeszadóról szóló törvény hatályba lépése, aug. 1 óta székünk több községes lakója a pálinkának kis üsttel való főzése miatt igazságtalanul a pénzügyőrség által megbüntettetvén, ezek elengedéséért könyörgő kérelmüket egy felterjesztésben határoztatott támogatni. A bizottmányi gyülések napja nagyon kicsin bűző időben kivál össze, hataroztatott, hogy ezután minden három hó második hétfőén fog megtartatni. Holnapra csak a mai jegyzőkönyv felolvasása maradt. T. G. November 25 KÜLFÖLD l£J Queretaro. u. 1867. febr. 19 én ro mill l*e Miksa nagy (rróimijjongások Akai fenerve (Anerdaruba, hogy onnan soha többé el ne távozzék. Márt. 15-én jelentek meg az első republicanus csapatok a város előtt, s néhány nap múlva kezdetét vette a tulajdonképeni ostrom. A város védelmezőinek számát Salm herczeg kilenczezerre, az ostromlókét 40,000-re teszi, valószínűleg azonban a köztársaság pártiak alig voltak félannyian mart. 14 év, az első összeütközés alkalmával, mely Miksa seregeinek fényes győzelmével végződött. Szerzőnk e győzelem után azon ajánlatot téve a császárnak, hogy felhasználva az ellenség zavarát, annak táborán keresztül egész erejével Juarez székhelye, San Luis de Potosi felé törjön. „De Marquez tábornoknak más nézete volt, és Marquez iránt a császár feltétlen bizalommal viseltetett. Miután ő engem kihallgat, azt mondá, hogy Marquez a forradalomban nőtt fel s ismeri az országot. Hűsége felöl a legkevésbbé sem kételkedhetni . . . Marquez a császárt teljesen elvakitá. Minden éretelműsége mellett is sokkal tisztább lelkű és nemesebb volt, hogysem fogalommal bírhatott volna a becstelenség és árulás felöl. Marquez vég'