Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-09-27 / 115. szám
Második" évfolyam. Előfizetési feltételek: „ . lí frt — kr. Lvra ................... g _ Félévre................................3 * __ r Negyedévre ■ " * Havonként...................... " » Megtjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap. Szerdán és Pántokon, Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Ilink szám. Kolozsvárit, vasárnap September 27. 1868^ Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. 1 1^————— ■ _i ■■■ Hirdetési dijak. Ötször hacélozott garéra 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok: I Déézen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vekör János. Tordén: D. Papp Miklós. Siamoansvértt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Demjén László. KOLOZSVÁR. SEPTEMBER 24. Legújabb távirati tudósítások. Zágráb, sept. 25. A tartománygyűlés tegnapelőtt ülésében elnök jelenti, hogy Voncina és társai tiltakozást nyújtottak be a többségi határozat ellen. A tiltakozás egyszerűen Voncinának visszaadatai határoztatok A tegnapi ülésben befejeztetvén az általános vita, a kiegyezkedési munkálat egészben elfogadtatott. Róma, sept. 24. A „Giornale di Róma“ a pápának azon keleti szertartása püspökökhöz intézett iratát közli, kiknek semmi közössége nincs az apostoli székkel. Az irat közreműködésre szólítja föl a püspököket az egyetemes zsinaton, hogy minden szakadás ellen távolittassék az egyházból. Bécsi ágro. sept. 26. Arany 5. 44. Ezüst 112.60. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz— 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Az interconfessionális törvényjavaslat. A hosszas vajúdások után elvégre létrejött, s a cultusminister által pár nap előtt a törvényhozás asztalára helyezett javaslat az interconfessionális viszonyok rendezéséről ismét meghozta a csalódás bőven termő gyümölcsét azok számára, kik azt hivék, hogy kormányunk a belügyi kérdések korlátlan elhatározásától függő megoldási módozatainak megállapításában szabadelvűbb politika elveit fogja meghonosítani, mint a minőt kezeinek megkötöttsége az államgazdasági és közjogi téren lehetővé tett. Az 1844-ik évi 3, s 1848-ks 20-ik törvényczikkben megkezdett vallásközi rendezés folytatása czélja az előterjesztett javaslatnak, s habár tartalma még ez utóbb említett törvény intenzióinak magaslatáig sem tudott fölemelkedni, mégis talán alig lenne kifogásunk ellene, ha közvetlenül az 1848- as alkotmányos törvényhozás után keletkezett volna. Azonban a balsors két évtizedet, mely alatt a nemzet nem érvényesítheté törvényalkotási jogát, ékelt be alkotmányos életünkbe, tespedésre kárhoztatva, tétlenségre kényszerítve bennünket, míg világrészünk többi részeiben a korszellem szabad lendülete mindenütt kivívta győzelmét az elkorhadt kiváltságok, az obscurantismus palástjába takart előjogok bajnokainak folyvást kisebbedő tábora fölött. Minek nyugalmas kifejlesztését a körülmények kényszerítő hatalma megakadályozá, azt most gyorsabb haladás által kell utánpótolnunk. Csigaléptek az idők rohamos előmenetelével szemben reánk nézve nem fejlődést, hanem mindinkább növekedő viszszaesést jeleznének. Pedig a cultusministeri javaslatban korszellem nyomdokainak csakis ily csigagyorsaságú követése foglaltatik. Mellőzve az egész munkálaton végigvonuló, s a készítőnek rendelkezése alatt állott idővel arányban legkevésbbé sem levő hiányát az ily kérdéseknél annyira szükséges szabatosságnak, már maga a czím, mely szerint a javaslat „törvényesen bevett két, vallásfelekezetek“ viszonyait rendezi, eléggé mutatja, hogy e rendezés nem áll a koreszmék színvonalán, melyek az államot nem jogosítják fel a vallásfelekezetek hason osztályozására, kivéve azon egyetlen esetet, midőn tanaiknak befogadása által valamely államczél lenne veszélyeztetve. Az első fejezet (az áttérésről vagy a hitvallás változtatásáról) megtartja azon terhelő és mégis czéltalan, sőt nem egyszer káros hatású formaságokat, melyek az áttérést megelőzőleg a lelkészek előtt teendő nyilatkozat- s bizonyítványkérésre vonatkozólag eddigi törvényeinkben megállapítják, s mint az utolsó évtizedek tapasztalatai bizonyítják, annyi visszaélésre nyújtanak be alkalmat. A vegyesházasságokról szóló második fejezet egy szép álmát oszlat szét azoknak, kik annyi félhivatalos és sugalmazott tollból eredt közlemények után meg valának győződve, hogy nemcsak a házasságokból származó perek vonalnak el a szentszékek illetősége alól, a mi cultusministerünk törvényjavaslatában érintve nincs, hanem a polgári házassági kötés életbeléptetése által egyszerre vége leend vetve azon súrlódások, ama kellemetlenségek ismétlődésének, melyek a házas élet derülten felhajnarodó egét rövid idő alatt a családi viszályok és egyenetlenségek vészfelhőivel takarják el. A törvényjavaslat nem ismer sem az általánosan óhajtott kötelező, vagy facultatív, vagy legalább szükségképpeni alakban polgári házasságot, s a köteléknek, mely éppen a polgári életre hat ki legmélyebben, összefüzését ezutánra is az azt századokon keresztül jogtalanul bitorolt testület kezében hagyja. Lajthántúli szomszédaink, kikkel egyéb tekintetben paritásunkra a magyar kormányférfiak annyiszor hivatkoznak, büszkén neveznek magukénak egy valóban szabadelvű interconfessionalis törvényt, mely halhatlanítá alkotója, Mühlfeld nevét; a magyar törvényjavaslat hitünk szerint aligha leend cultusministerünk számára „Monumentum aere perennius!“ MA. működését, mely alkalommal a tagok a sz. Mihály egyházát, mint Kolozsvár legjelesb középkori építményét vették szemle alá. Ürömmel tapasztalta a bizottmány, hogy a templom igen jó karban áll, s tatarozása buzgalommal vezettetik. Portaleis csallépcsője különös figyelmet érdemel, így a sekrestyének renaissance modorban készített ajtó kerete, mely e nemben ritkítja párját; ajtaján 1528 évszám olvasható. A káptalan levéltárában levő falfestmények, melyeknek lebontása szintén munkába vétetett, kedvező eredményt mutatnak. A bizottmány innét az erdélyi múzeum régészeti osztályába ment, Finaly Henrik vezetése mellett. A kezdetleges kőkor maradványaiból kevés van ott, az is leginkább a neolithokból. Az őskorra nézve egy görbe kétélű bronz kard a legkitűnőbb tárgy, úgy a topliczai bronz sarlók, a gernyeszegi kezdetleges cserépedények. A romai korszakból meglepők az alsó-illosvári leletek, több feliratos kövek; a vöröspataki bányákban talált viaszos lapok ; egy romai aczél-pénzverő, több mitrakő; egy Szamosujvártt talált bronz dombormüzet. A középkort néhány emlék képviseli a nemzeti fejedelmek korából. Kiváló figyelemre méltó a szakértelemmel berendezett éremgyűjtemény, melyek közül a galanthai Eszterházy-féle hat szekrénybe van elhelyezve. 21- én a bizottmány folytatá körútját, s ez alkalommal az ev. reformátusok egyházi szereinek igen becses gyűjteményét véve szemle alá. A serlegek közül II. Rákóczy György zománczos aranyserlege, ritka szép mtézete miatt különös figyelmet érdemlő, 1642. évszám s feliratokkal. Innen a bizottmány a tagokkal a reformátusok eredeti ízlésében megmaradt egyházába ment, hol a régi családi czimerek a figyelmet magukra vonták. Ennek megtekintése után a piaczsoron levő Szathmáry-féle,az úgynevezett Rása házhoz mentek, hol számos felirat olvasható, s a szobák falain az állatöv (sodiacus) jelei szemlélhetők; majd a bidutczai Pókaféle-ház megtekintésére siettek, mely 1514-ből való, s állítólagosan Zápolya János lakta. Azután a közelben levő, s a hídkapuba falazott régi feliratot tekintették meg. Ennek, úgy a kapunak fenntartása st. Römer Flóris úr által a nemzeti kegyelet megőrzése végett javaslatba hozatott. Még volt kevés idő a sz. Ferencziek zárdájának megtekintésére. A földszinti ritkaszép étterem épsége kiváló figyelmet keltett, s a benne levő olvasó kathedra egyetlen a maga nemében. A zárdához csatolt templomnak belseje renaissancemodorban van átidomítva. 22- én újólag folytatta a bizottmány vizsgálódásait, idősb Simon Elek vezetése mellett a dr. Bánffy féle családi levéltárban levő becses régiségek szemlélésére sietett. Több szép nyereg, zsábrák, kengyel, kardok, lőfegyverek, sőt női ruhadarabok vonták magukra a figyelmet, — jóllehet sok beesés, úgyszólván a legszebb darabok a család tagjaitól a koronázáskor kivétettek. Innen a főkormányszék épületében rendezett igen becses régiségtárlatba ment át a bizottmány a társulat tagjaival, s kiválólag két mezőségi lelet a kő-őskorból hívta fel a közfigyelmet. II. A magyar történelmi társulat e hó 25-én reggeli 8 órakor tartá vidéki tárgyűlését. Elnök Horváth Mihály e méltósága meleg szavakban fejezi ki köszönetét azok iránt, kik becses gyűjteményeiket ez alkalommal a társulatnak használat végett átengedték. Egyúttal az emléktáblák felállítása czéljából egy bizottmány neveztetvén ki, a történetileg nevezetes épületek megjelölésére, ennek érdemében K. Papp Miklós tag jelenti, hogy az időből a levéltári kutatások miatt kifogyva, a bizottmány ily irányban nem járhatott el. Ennek kapcsában Horváth Mihály méltósága indítványozza, s czélszerűnek látná, ha Erdély fővárosában Kolozsvárott egy történelmi bizottmány alakíttassák a helyben levő társulati tagokból, mely a Pesten székelővel összeköttetésben állana. A bizottmány élére egy elnök és jegyzőnek választását javasolja, megadván ekként a dolognak a külformát, egyúttal az itt lakó tisztelt tagok véleményét is óhajtaná — ez ügyre vonatkozólag meghallgatni. K. Papp Miklós pártolja az indítványt, annál is inkább, mivel ez által a jelen első vidéki közgyűlés által elért eredményt méltólag lehetne betetőzni. Thaly Kálmán jegyző szintén pártolja az indítványt, a practicumára nézve pedig az a megjegyzése, hogy e bizottmány ne álljon sok tagból, azok szakemberek legyenek. Finály Henrik hasonlólag ez értelemben pártolja az indítványt, de az elnök megválasztását a legközelebbi Pesten tartandó választmányi gyűlésnek vélné fentartandónak. Horváth Mihály e méltósága az elnököt titkos szavazás útján még ez ülés folyama alatt vélné megválasztani. Fekete Sámuel két elnököt ajánl: gr. Lázár Miklóst, és gr. Eszterházy Jánost, bizottmányi tagokat: Szabó Károly, Finály Henrik, Jakab Elek, id. Simon Elek, K. Papp Miklós és Sándor Józsefet. Thaly Kálmán óhajtja, hogy az elnök választását az alapszabályok értelmében, az itteni választmány is eszközölheti, annál is inkább, miután határozatképes számmal vannak képviselve. Az elnök és a bizottmány tagjainak megválasztása körül követendő módozat iránt némi vita fejlődvén ki, elnök az iránt kér nyilatkozatot, hány tagból álljon,a bizottmány, net vélvén beválasztandónak. A szavazás megkezdődvén, 20 szavazat közül gr. Eszterházy János, gr. Lázár Miklós, Szabó Károly, Finály Henrik nyertek 20—20, Jakab Elek 19, Torma Károly 18, K. Papp Miklós 18 szavazatot. Miután Paget János, Sándor József és Fekete reménykedések, hangos bosszúkiáltások órája — a natribuzásban, anélkül hogy a szerencse ide vagy amoda nyilatkozott volna. A quaterno már ki volt kiáltva a nagy szomorúságára ifjonczunknak , még csak az utolsó döfés hibázott. A jég nehéz, csaknem fojtó jön, alig mert a közönség lélekzetet venni. A quaternos ember félig meg volt halva, de azért sokan szerettek volna halálában részesülni. — Ötvenkettő! Semmi. — Harmincz. Semmi. Ternó kiáltó egy elmaradt szerencsefia, mire jószű kaczaj tört ki minden államban. Valami villanyszerv húzódott át most a levegőn, mi magát a hivatalos kiáltót is megérinteni látszik annyira, hogy fogyni kezdett hangjának ereje, érze talán, hogy ötezer húszast szalaszt ki most markából. T AR CZ A: A MŰVÉSZEK. Regény. Irta AIADOR (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) I. Fejezet: A tombola. (Folytatás.) A nyugtalan oroszlán csillapítására, egy agg Figaró kaparodott fel egy székre és elkezde dudolni a sevillai borbélyból egy áriát, mely izgalom nélkül kifütyöltetett; de azért egyhangúlag kiálták: Kis! — A Flórián kávéházból egy ifjoncz időokint hamis számokat kiálta ki, mit a nagy közönség áhítattal jelölt meg. Ezen húzásból ama szerencsés zavar támadt, hogy sokan témát csináltak idő előtt, mit nehézön később eldisputálni. hetét Ezalatt’ egy ágyulövés hirdeté a búzás kez-A tenger megindult árjával. — Szomszéd, nem vette észre kegyelmed, jegyzé meg egy trevisói polgár, hogy az a hang, mely töbször luddá tett, genuai kis barátunk hangja. — Dehogy nem! a csintalan kölyök! viszona egy Genezei iparos, rég figyelemmel kisérem. Egy aggastyán mögöttük, készült tekintetet vele a két beszélőre, de megismervén őket, velök kezet szokta. ' öregem, te is itt Velenczében? — Olt bizony falustól, feleltemez; eljöttünk — Ternó! — Ördöge van ennek a gyereknek. — Bravó!— fiam! — Hisz tréfa. Hogy lehetne ternót két számból? — — Ami a számot illeti, hármat hozunk kedves szomszéd. — Íme! apám! — nézd! — szólt a fiú apjához futva. — Uraim! tökéletes ternó! kiálta az apa örömsugárzó arccal. Míg a nyolcvanhét számot kihazák, vessünk egy tekintetet e különös ifjonetra. Ki minden harmadik szava után trilláz: ez ö! — Ki szüntelen kérdéseket intéz szomszédjához nem várva be a feleletet: ez öl — magas homlok, villogó szem, kihívó tekintet, túlcsapongó kedv: ez ismét ö! — ki a háta meget dolgozó festő albumát elragadja zsarnoki erőszakkal: ez újra ö! — Barátom! kiáltá összecsapva kezeit, mint az albumba tekintő — ez dicső! pompás! felséges! — ön tehát festő? rokona e kis lány? E szó rokon, és a gyengéd hang, melyen e szót kiejté, elárulá az ifjú egész szivvilágát. — Nem rokonom, válaszol, a festő csak eszményképem. — Mit! eszménykép! imént láttam erre menni e gyermeket virágkosárral — igen! ott megy — e az! — és egész lelkesedéssel tapsolni kezdő. A festő gyengén elpirult. A szomszédok mind az albumba néztek. Ilyen volt e külön az ifjú, kit bátran nevezhetünk a szeszély gyermekének. Hogy arczképét kiegészítsük, tegyük még hozzá: éles gúny, találékony ész, majd nevető, majd siró ajak, élénk taglejtések. Lábainál egy oszlophoz támasztva hegedű fekszik, melyre időnkint gyengéd szemeket vete, itt van minden figyelme, és a szószéken, honnan számok jönnek. Mi ruházatát illeti: nankin nadrág, vászon zubony, mely zsebébe van gyűrve; mellényével homlokát törli, igy, egészen előttünk áll, vékony idegzete, fiatal éveivel. Háta megött az album hősnője ábrándozott, figyelemmel kisérve a fiú minden mozdulatát. E leány Teréz, Velencze első virágárusnéja. — Egy bokrétát, Teréz, monda egy gróf halkan a lányka fülébe. — Sajnálom, édes gróf úr, viszonza a szép lány zavarral — de nincs csak egy, és ezt nem adhatom el. — Mert nem, kedves angyal? — — Mert ez az én saját bokrétám ... mert ma az én szegény ócska pántlikáim is ünnepi arczot akarnak ölteni... Ezt mondva szemet lopva a nyugtalan ifjonctot keresék , ki néhány percz óta egészen álmodozó jön. — Negyven! harsogó a lutri kiáltó. Minden kikiáltott számot hosszú mély moraj követte, mint valamely hajótörést. Míg a húzás történt, melytől nem lehet megtagadni bizonyos komikai méltányosságot, a Flórián kávéház ifjúsága is koczkáztatott egy kis ostromot az utolsó bokrétára, de mint egy híres magyarországi vár, fügét mutatott az ellenségeinek. Egy óra múlt elé csendes vágyak, lassú ("Folytatása következik.) A magyar tört. társulat Kolozsvárit. i. (P—M—n.) A magyar történelmi társulat régészeti osztálya e hó 2- án kezdé meg Egy angol utazó Erdélyről. (Transylvania; its prodnets and its people. By Charles Boner. With Maps and numerous Illustrations after Photographs. London. Longmans et co. 642. 1.) III. (U r.) Nem halasztható alkalmi közleményeink által gátolva, csak most foghatjuk fel ismét Boner utasításának letett fonalát, hogy ennek nyomán egy Segesvártól nem messze fekvő magyar nemesi kastélyhoz, mely a forradalom alatt elpuszt