Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-05-23 / 60. szám
60-i fe szám alím kizárólag az ipar terén alkalmazható. Legyünk igazságosak a franczia nemzetgazdák, Dunoyer, Chevalier Mihály, Bassy, Yolowski, Baudrillart iránt mindnyájan érezték, hogy a politikai gazdaságtan kevésbbé a vagyonosodás, mint az emberi tevékenység tudománya; a leggazdagabb ország mindig az, melyben az emberek legtöbbet dolgoznak és termelnek. Összeköttetésbe hozák ők ezáltal a politikai gazdaságtant az erkölcstannal, s az ipari szabadságot a szabadságok minden nemével. Érdekelheti-e valami például inkább az államot, mint a köztáplálkozás kérdése? Nem remegtette e meg Tiberiust, a világ egyeduralkodóját azon gondolat, hogy Alexandriából jövő hajóinak egy napi késedelme megdöntheti a birodalmat s romhalommá teheti Rómát ? Voltak-e régi monarchiánknak súlyosabb pillanatai, mint a midőn e nehéz feladatra gondolt ? Nem tartozott e ez azok közé, melyek a Conventet is a legnagyobb mértékben foglalkoztaták? S vajon mégis félünk-e azóta az éhségtől, hogy az állam e kényes ügy gondozását a magániparra bízta ? A kérdés meg volt oldva azon napon, amidőn az állam nem avatkozott többé belé. De ha a polgárok képesek önmaguk által, az állam kezei nélkül táplálkozni, ugyan miért volnának képtelenek az istennek, akit imádjanak a vallásnak, mely lelkek szükségeit kielégítse, s az igazságnak, mely elméjüket megvilágítsa, szintén felismerésére? A vallás szenved e az Egyesült államokban, a tudomány el van-e nyomva Németországban, a közvélemény kevésbbé igazságos e Angliában mint a szárazföldön ? Vajon mikor fogunk végre hinni az emberiségben ? A szélsőbal felirati javaslata. (Beadatott a képviselőház folyó hó 13 ikán tartott ülésében.) Felséges Császár és Apostoli Király! Hódoló tisztelettel vettük Felségednek folyó év február 6-án kelt, az országgyűlést összehívó leiratát, s örömmel jelentünk meg az országgyűlésen, mely több mint 20 év óta most először hivatott össze Felséged, mint koronás királyunk által, felelős ministere ellenjegyzése mellett. De nem titkolhatjuk el sajnálatunkat a fölött, hogy ezen országgyűlés még mindig csonka, mert a határőrvidékek lakosai az 1848. V. törv.czikknél fogva őket megillető képviseleti jogtól még mindig meg vannak fosztva. Mind ezen tekintet, mind pedig úgy Magyarország, mint a társországok területi épsége kiegészítésének a koronázási oklevélnél fogva is mulaszthatlan kötelessége megköveteli, hogy úgy a magyar, mint a horvát és szlavón határőrvidékek polgári lábra állíttassanak, s lakosaik úgy jogok, mint kötelességek tekintetében az ország többi lakosaival egyenlő karba helyeztessenek. Dalmátország és Fiume, melyek kétségbevonhatlanul a magyar koronához tartoznak,ahhoz mihamarább tényleg viszszacsatoltassanak. A Magyarország és Erdély egyesülését elrendelő törvények végrehajtását sem tartjuk továbbra halaszthatónak. Sajnálattal látjuk, hogy sz. István koronájának ezen nagy és nevezetes része még mindig idegen törvények által, nem alkotmányos, hanem kivételes módon kormányoztatik. Maguk az országgyűlési képviselőválasztások is alig vehetők a nép valódi akarata kifejezésének, miután nem a törvény, hanem az ettől több tekintetben eltérő minister utasítás szerint történtek. Ezen rendkívüli állapot megszüntetését és a magyar törvény és alkotmányos élet behozatalát és így az unió teljes és tettleges életbeléptetését maga az ország s különösen a királyhágón túli részek belnyugalma is parancsolólag követeli. Felséged királyi trónjáról hozzánk intézett kegyes szavaiban azt mondja, hogy: „A nemzetek sorsának a kedvező közjogi viszonyok csak egyik s önmagukban elégtelen biztosítékát képezik; a fő és döntő biztosíték, mely nélkül a legkedvezőbb közjogi viszonynak sem lehetnek maradandó eredményei, magának a nemzetnek benső fejlődési erejében fekszik.“ Mi ellenben úgy vagyunk meggyőződve, Felséges úr és mind Felséged iránti hűségünknek, mind hazánk iránti kötelességünknek tartozunk annak kijelentésével, hogy mindaz, amit Felséged szentesítésének hozzájárultával a javítások terén tehetünk, csak úgy válhatik mind hazánk jövője, mind a királyi szék biztosságának hatályos tényezőjéve s tartós sikert is csak úgy eredményezhet, ha a nemzet magát közjogi tekintetben az ország állami önállására s törvényes függetlenségére nézve teljesen megnyugtatva érzendi. Mert ezek oly kincsek Felséges úr! melyeket minden nemzet minden érdekek fölébe helyez; mind azért, mert az állami lét nélkülözhetlen kellékeit képezik, mind azért is, mert jog, jólét és szabadság érvényt a biztosságból merít, a biztosságot pedig a polgárok csak az ország önállásában felen avatkozásától ment függetlenségében falhatják fel, s azért e biztosságból eredő megnyugvás nélkül a legczélszerübb V z u z • tóykpHzou i , b e,szerübb törvényhozási intézkedések sem képesek a honpolgárok euyeteme b.D „légedé,t , Sldo*,lké„ ,syeléXe"t ki T' l5rl4"el'“ f'.ljan-it,,« felmerülő Válságos körülmények közt a trónnak s országnak nemcsak legbiztosabb, de sőt egyedül biztos tá- 71 masza. Nem tennénk pedig eleget sem hazánk, sem a kir. szék iránt tartozó kötelességünknek, ha elhallgatnék, hogy a sz. István koronájához tartozó országokat és a Felséged uralkodása alatt levő többi országokat és nemzeteket közösen érdeklő viszonyok szabályozására a múlt országgyűlésen alkotott közjogi törvények az ország polgárai többségét megnyugvás és elégedés helyett aggodalommal töltötték el. Igenis Felséges az a delegációk intézménye, mely szerint idegeneknek is engedtetik határozó befolyás Magyarország legfontosabb törvényhozási ügyeibe, a legérzékenyebben támadja meg hazánk ősi, s a felséges uralkodóházzal kötött alapszerződésekben is biztosított önállását és függetlenségét. A közös minisztérium felállítása pedig, hely miniszterek intézkedvén a kormányzás terén ugyanazon főfontosságu ügyeiben hazánknak, kika magyar országgyűlésnek felelősséggel nem tartoznak, — lerontja a honpolgárok bizodalmát a miniszteri felelősségben keresett alkotmányos biztosítékhoz. Közös hadsereg, melyben Magyarország fiai idegen zászló alatt, idegenek által, idegen nyelven vezényeltetnek, megingatta reményünket seregünk tetterejének azon fokra fejleszthetése iránt, mely válságos időkben egyedül képes elhárítani a veszélyt a haza és a tróntól. Nemkülönben aggodalommal látjuk hazánk anyagi felvirágzásának majdnem legyőzhetlen nehézségeit, midőn az általunk csupán méltányossági tekintetből elvállalt államadósságok iránt kötött egyezkedés szerint reánk eső rész nem általunk, hanem Felséged többi országai kormánya és országgyűlése által kezeltetik, és mint azt a tapasztalás már is megmutatta, a kamatmegadóztatásból eredő haszon egyedül őket, az ennek folytán csökkent hitel minden káros következményei azonban minket is a legérzékenyebben sújtanak. Felette károsnak és iparunk fejlesztésére igen hátrányosnak tartjuk mi az 1867. évi XVI. terv - czikkben megkötött vám- és kereskedelmi szerződést is, mely Felséged többi országainak javára nyomasztólag nehezül a mi iparunk fejlődhetésére. Mindezek méltó aggodalommal tölték el hazánk polgárai legnagyobb részét. És midőn e félreismeretlenül nyilatkozó aggodalom nem oly alárendelt becsű érdekekre vonatkozik, melyek a nemzet érzelmeire tartós befolyást nem szoktak gyakorolni, hanem oly magas érdekek körül forog, melyek nemzedékről nemzedékre szállítják át az érzés elevenségét, és midőn az ily nagy horderejű érdekeikre vonatkozó aggodalom a honpolgárok nem valamely jelentéktelen kis töredékénél, hanem tagadhatlanul a nemzet nagyobb részénél nyilatkozik, mi akként vagyunk meggyőződve Felséges úr, hogy roszul gondoskodnánk úgy a királyi szék, mint az ország jövendő biztosságáról, ha az így nyilatkozó aggodalom tekintetbevételét mellőznék, sőt az előre néző óvatosság, melyre az európai kétes közviszonyok átgondolása nagyon is sok okot szolgáltat, mulaszthatlan kötelességünkké teszi, hogy gondosan megfontoljuk, váljon az említett közjogi törvények alkotásánál szem előtt tartott czélt minden érdekelt feleknek elégedésére nem lehet-e oly módon elérni, mely míg azoknak, kik e törvényekben megnyugvást találnak, megnyugvását csak öregbítené, egyszersmind azoknak, kik irántuk aggodalmat éreznek, aggodalmaikat megszüntetné, s ekként a honpolgárok egyetemét a megelégedés lelkesítő érzelmével tömörítené Felséged trónja körül oly válságos idők számára, midőn a viszonyok súlyával a puszta rideg kötelesség nem, hanem csak az ennek színvonalán felülemelkedett egyetemes erőfeszítés mérkőzhetik meg, melyre úgy a múltak, mint korunk történelmének tanúsága szerint számítani nem lehet, ha a polgárok nevezetes része az állami souverainitást képező jogok épséges biztossága felől magát megnyugtatva nem érzi. Midőn tehát köteles buzgalommal forditandjuk igyekezetünket, az 1848 diki törvényhozástól szent örökség gyanánt reánk szállott nagy elveknek részletes alkalmazásával az alkotmány kifejtésére s az ország sok részben súlyos állapotának enyhítése mellett, a szellemi emelkedésnek s az anyagi jólét öregbítésének a nemzettest minden rétegein keresztül előmozdítására; egyszersmind kötelességünknek ismerendjük a mult országgyűlésen hozott közösügyi törvényeket, egyrészt a sz. István koronáját mind éseredetileg, mind a felséges uralkodóházzal kötött alapszerződések szerint is megillető elidegeníthetlen állami jogoknak, másrészt az uralkodó személyének ugyanazonosságából folyó kapcsolat okszerű követelményeinek szempontjából átvizsgálni, s állapodásainkat annak idejében Felséged királyi szentesítése alá terjeszteni. Felséged első rendben felhívja gondjainkat az előttünk fekvő nagy feladatok megoldására. Fontosak és számosak azon tárgyak, melyekben törvényeinknek részint kifejtését s kiegészítését, részint javítását vagy változtatását a közérdek követeli. Annál nagyobb készséggel iparkodandunk e kötelességnek eleget tenni, minél inkább érezzük, hogy az alkotmányos törvényhozásnak a közelmúlt ideje alatti sajnosan hosszas szünetelése folytán, a munka immár nem csak sürgőssé, de sőt halasztatlan közszükséggé vált. Az 1848 diki törvények kiterjesztették az alkotmány jótéteményeit az ország minden lakosaira;az alkotmányos önkormányzat joga, mely a sz. István koronájához tartozó országok állami szervezetének elidegeníthetlen ősi alapja, ezáltal az összes nemzet tulajdonává lett. A jogegyenlőség s az alkotmányos önkormányzat elve azonban csak úgy válhatik valósággá, ha gyakorlati alkalmazása az államszervezet minden rétegein következetesen keresztülvizelik, s ha a nemzet lelkületével történelmileg összeforási alkotmány szellemében szabályoztatik. Mindenekelőtt az igazságszolgáltatás fontos Ügye, melyre Felséged komoly figyelmünket felhívja, az, melynek első rendbeni elintézését mi is legsürgősb teendőink egyikének tekintjük, és úgy vagyunk meggyőződve, hogy az alkotmányos jogok sérthetlensége a felelősség elvének az országkormányzat és közigazgatás minden közegein át következetes alkalmazását igényelvén, az 1848. III. t. sz. idevonatkozó, s mindenesetre épségben hagyandó rendelete oly módon kiegészítést szükséges, hogy a törvényes bíróság igazságos oltalmának minden hivatalos önkény ellen igénybevehetése úgy az alárendelt hatóságok és testületek, mint a hon minden polgára számára biztosítva legyen. Miszerint a hivatalos visszaéléseknek eleje vétetvén, a törvény iránti tisztelet és a joguralomhoz csatolt közbizalom öregbittessék, s velük a kormány és tisztviselők tekintélye a közrend érdekében emeltessék. A gyors és részrehajlatlan igazságszolgáltatás kétségtelenül a rendezett államélet első kellékei közé tartozik. Miért is a bíróságok, melyek a polgárok személye és vagyona felett ítélnek, s melyeket mi a törvény szentségének a polgári szabadság körében is védjéül óhajtunk, a legfontosabb állami intézmények közé tartoznak. Fennálló bíróságaink nagy része azonban a törvény kívüli állapot változatainak politikai befolyása alatt alakulván, maiglan is nélkülözi a törvényes alapot, s nem bírja az ország lakosainak bizalmát, mit csak a bírák törvényes állása és a képességük, önállásuk és függetlenségük iránti hit adhat meg. Sürgős teendőink közé számítandjuk tehát azon törvényjavaslatok tárgyalását, melyeket Felséged kormánya a bírói hatalom gyakorlásáról és a bírói felelőségről elénk fog adni, és a bíróságok akkénti rendezését, hogy figyelemben tartva alkotmányunk önkormányzási jellemét, mely a hon polgárait nemcsak a törvényhozó, hanem a végrehajtó s birói hatalom gyakorlatában is részeseivé avatja, a birói hivatal mind képesség, mind függetlenség tekintetében magas hivatásának megfelelhessen. Ezel kapcsolatban a polgári és büntető törvénykönyvek s polgári ügyekben a szóbeliségre és nyilvánosságra, bűnvádaikban az esküdtszéki eljárásra alapított perrendtartásnak megállapításával, az igazságszolgáltatásnak a jelen ingatag — mert rendkívüli — helyzetéből kiemelését, mint szinte az árvák ügyei kezelésének rendezését is halaszthatlan szükségnek ismerjük. Addig azonban míg ezen, érett megfontolást és több időt igénylő munka teljesíthető lenne, óhajtjuk, hogy az emberi méltósággal meg nem egyeztethető testi büntetés minden kivétel nélkül külön törvény által eltöröltessék és örökre számüzettessék. Ezután Felséged a törvényhatóságok szervezetét fejezi ki, mint ez országgyűlés főteendőjét. Igenis érzékeny országos szükségnek tartjuk mi is, hogy e soká fájdalmasan nélkülözött rendezés elvégre eszközöltessék. Az alkotmányos önkormányzat elvével azonban ellentétes központosítási irány, mely a világtörténelem tanúsága szerint, ahol csak túlsúlyra vergődött, az alkotmányos szabadságot mindenütt elsorvasztotta, nemzetünk jellemével ellenkezik. És ezért kegyelettel ragaszkodik nemzetünk a megyei intézményhez, melyet még a parlamentáris kormányzatot megállapító törvényeink is, a nemzet érzelmeit híven visszatükrözve, alkotmányunk védbástyájának neveznek. Az 1848. XVI. t. sz. a megyei szerkezetnek a közszabadsággal öszhangzásba hozatala végett elrendelte, hogy annak népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslat terjesztessék elő. Az események hatalma azonban ezen minnkálat teljesítését mi reánk hárította, melyet mi, Feséged intését is követve, haladéktalanul kivá gyelmünk tárgyává teendünk. Mivel pedig a megyei szerkezet illetőségéhez négy főgyakorlat tartozik: egyik saját helyhatósági ügyeik kezelése; másik biráik és tisztviselőik szabad választása; 3-ik a törvényeknek s a kormány törvényes rendeleteinek szabadon választott tisztviselők által végrehajtása ; 4 ik végre a polgárokat egyenként is megillető kérelmezési jogon kívül, a szabadon nyilatkozhatás az ország mindennemű ügyei felett: mi a megyéknek népképviseleti alapon rendezése mellett gondoskodni fogunk, hogy ezen a fő joggyakorlat minden tekintetben épségben tartatván, a tisztviselők és birák választásánál a képesség kellékei meghatároztassanak, a birák a függetlenség minden biztosítékaival elláttassanak, az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttessék, és a bíróságok a népesség és közforgalom igényeinek megfelelhessenek, a törvények és a törvényes kormány törvényes rendeleteinek pontos és sikeres végrehajtása biztosíttassák, s végre, hogy a megyék alkotmányos hivatásuknak minden irányban teljesítésére a szükséges szellemi és saját rendelkezésük alá tartozó anyagi erővel bírjanak. Hasonló végleges rendezés szükségét látjuk fenforogni a városokra s egyéb önálló törvényhatóságokra is, melyekről az 1848 -i törvények szintén csak ideiglenesen rendelkeztek. De tévedtnek ítélnék a nemzet alkotmányos önkormányzati szervezetét, ha a törvényhozás gondoskodása a közélet talapzatát képező községi rendszer czélszerű szervezése is, a megyék rendezésével egyidejűleg, ki nem terjesztetnék. Nehogy pedig akár a kormány törvényes működésében zsibbasztva lehessen, akár pedig a közhatóságok törvénytelen rendeletek által zaklathassanak, nem mulasztandjuk el Felséged királyi szentesítését oly intézkedésekhez kikérni, melyek a kormány és közhatóságok között valamely intézkedés törvényszerűsége iránt felmerülhető kérdéseknek gyors elintézésére, s ekként a súrlódások eltávolítására lesznek hivatva. Az állam szervezetének befejezése s öszhangzásba hozatala, amint ezt Felséged is munkásságunk egyik jelentékeny tárgyává kijelöli, okvetlenül megkívánja, hogy az országgyűlés azon ága, mely az 1848 ki törvények által a korábbi rendi alkotmány alakjában hagyatott, a képviseleti rendszerrel öszhangzásba hozassék. Felséged figyelmeztet bennünket, hogy a legközelebb befolyt választási mozgalmak újabb tanúságot nyújtottak az 1848. évi választási törvények hiányairól. E hiányokat pótolni, a választás menetét olykép rendezni, miszerint a választás szabadsága mindenki számára biztosíttassák, mi is a legkomolyabb és legsürgősebb teendők közé sorozzuk. Nem lehetett mély megütközés és a legőszintébb bánattal nem tapasztalnunk azon törvénytelen beavatkozást, melyet a mult képviselőválasztásoknál Felséged ministerei gyakoroltak. Ministeri rendeletek által Felséged királyi személyét képviselő biztosok küldettek a törvényhatóságokhoz, kik a törvények rendes vezetését felfüggesztve, erőszakos beavatkozással a választók öszszeírását a törvények által e végre egyedül kijelölt központi választmányoktól elvonva, azokba választási jogra nem képesített egyének felvételét, a képeseknek kitörlését önkényleg elrendelték, sőt magukat a központi választmányokat is vagy azoknak egyes tagjait elmozdították, vagy felfüggesztési fenyegetés által törvénytelen rendeleteik végrehajtására kényszerítették, számos választópolgárokat a személyes szabadság legérzékenyebb megsértésével fogságra vetettek, és ott letartóztatván, őket polgári jogaik legszentebbikének gyakorlásától erőszakosan megfosztották. Mindezen hatalommali visszaéléseket lehetetlen a törvényhozásnak a leghatározottabban nem kárhoztatni és jövendőre megakadályozásukról szigorúan nem gondoskodni. De a képviselőválasztási törvény különben is hiányosnak bizonyulván, ámbár mi ugyanakként vagyunk meggyőződve, hogy a fogyatkozások egy részén a törvényhatóságoknak képviseleti alapon rendezésével segítve lesz, szükségesnek látjuk mégis a személyes biztosság, a véleményszabadság, a nemzet valódi akaratának tiszta nyilatkoztatása, és a közrend biztosítása érdekében a választási törvénynek titkos szavazás s más czélszerű intézkedések behozatala által javításáról gondoskodni. Annyit mindenesetre már most is hivatva érezzük magunkat kijelenteni, hogy midőn a korszellem az alkotmányos jogoknak nem szűkítésére, de tágítására utal, a magyar törvényhozás határozottan elutasítja magától azon gondolatot, mintha a választási törvény hiányainak orvoslása a választási jog megszorításában lenne kereshető; ellenkezőleg mi azt tartjuk, hogy annak okszerű tágítása szükségeltetik. Az országgyűlés függetlensége úgy, mint a kormányzat és közigazgatás rendjének tekintetéből szükségesnek tartandjuk a maga idejében oly törvény alkotásához kikérni Felséged királyi szentesisét, mely szerint közhivatalnokok és birák vagy a kormány engedélyezésétől függő vagy azzal hivatalos viszonyban álló nyerészkedési , üzleti vállalatok engedményesei, igazgatói és tisztviselői országgyűlési képviselők ne lehessenek. (Vége következik.) Május 23 BELFÖLDI LEVELEZÉS. Keresd, május 15-én. Oly régóta nem jelent meg megyénkből semmi újdonság, akarom mondani furcsaság, rövidebben Haller terrorizmus becses lapjában, hogy azt hinné a távollakó, miként tán csendesebben és rendesebben folynak kebeli ügyeink, pedig ez utóbbi félte-