Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-05-28 / 62. szám

Harmadik évi folyam. 62- ik szám Kolozsvárit, péntek május 28. 1869 Előfizetési feltételek: Évre ..............................12frt — kr. Félévre..................................6 „ — B Negyedévre .... 3 . — „ H "ívónként......................1 . — „ Megjelenik hetenkint háromszor: Vesernep, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt.MAGYAR ROMÁK POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől SO kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csacsa testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. Legújabb távirati tudósítások. Bécs, máj. 26. Báró Prokesch-Osten, konstatinápolyi internuntius diplomantiai állásáról visszavonul, s helyét b. Becke közöspénzügyér foglalja el. Közös pénzügyérei szerint b. Sennyey leend. Florencz, máj. 25. Gr. Crenneville — egy törszurás folytán — nehéz sebet kapott. Az austriai meghatalmazott, b. Kübeck, a gyilkosok megbüntethetése czéljából szigorú vizsgálat elrendelését kívánta az olasz kormánytól. Menabrea sietett az olasz kormánynak mély sajnálkozását fejezni ki b. Kübeck előtt, biztosítván az austriai meghatalmazottat, hogy a bűnösök kézrekeritése és kellő megbüntetése végett — kiknek már nyomában vannak — az olasz kormány mindent elkövetend. Bécsi ágro máj. 25-én Arany 5,85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.—.áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Erdély bábái. Pesti levelezőnk arról a botrányos hírről tudósítja lapunkat, hogy komolyan kezdenek beszélni a Bodola János kineveztetéséről a kormánypárt köreiben. Sietünk kimondani, hogy e hir valósulását lehetetlenségnek tartjuk. Vannak dolgok, melyek mint kormánytitkok csak meghitt szűk körben terjedhetnek el; a sorsa azonban ezeknek is csak az, hogy végre megtalálják csatornájukat s kifolynak a szélrózsa minden irányában, s a verebek is csiripolnak róla, midőn a kormány még mindig azt hiszi, hogy a titok titokban van tartva. Ilyen volt a b. Apor kinevezések története. Midőn a királyi tábla szervezéséről volt szó, az igazságügyminiszer felszólíta az „erdélyi tekintélyeket“, fontolják meg a dolgot jól, s ajánljanak elnököt Apor helyébe, kinek helyzete tarthatatlanná vált, vagy ha nem tudnak alkalmas férfiút, válasszanak túl a Királyhágó kapacitásai közül. Nehéz kérdés volt. Ekkor jött szóba az id. gróf Bethlen Gábor neve, kinek tiszta múltja, becsületes neve elég jól hangzott; de a kormány, úgy látszik, nem látott a grófban elég energiát e nehéz hely betöltésére, s a combinatio elejtetett simpliciter. Mikor aztán Horváth Boldizsár szorongatta Erdély bábát, gr. Mikó Imre és id. gr. Bethlen Jánost, hogy hát megszületik-e már az a gyermek a tábla elnöki székébe? azt a választ adták, hogy még nem estek keresztül a szülés fájdalmain, hanem annyit előre mondhatnak, hogy tegyenek akár kit, csak magyarországi embert ne, mert az nem ismerheti Erdély speciális viszonyait, ide pedig olyan ember kell. „De hát kit?“ Az ország bábái bizonyosan lesütött fővel súgták el ekkor a b. Apor nevét. Hadd maradjon, sokat beszélnek ugyan viselt dolgairól az igazságszolgáltatás mezején, de végre is nagy gyakorlottsága van, ismeri Erdély bonyolult birtokviszonyait, s mi fődolog: „a társaság férfiai“ közé tartozik, „egy a mi népünkből“, szóval okos ember. Mit tehet Horváth Boldizsár ilyen körülmények között egyebet, mint hogy azt mondja: Ha ti ajánljátok s nem tudtok ellenni nélküle, ám legyen, én a gyermeket megkeresztelem. És Apor elnök lett. Most Bodola János van munkába véve. A bábák ismét gr. Mikó Imre és id. gr. Bethlen János. A közvélemény ujjal mutat bizonyos acókra, melyek bizonyos pörnek a kifolyásai; de ez nem jöhet tekintetbe akkor, midőn a pártfogók azt mondják: „A szegény jó öreg Bodola Sámuel püspök fia, legyünk tekintettel iránta.“ És Horváth Boldizsár az „igazságügy“-minister? Állhatatosan reméljük hogy nem fogja a névsorba felvenni a Bodola nevét, s ha talán mégis..., akkor azt hisszük, bírni fog gr. Péchy Manó királybiztos még annyi tekintélylyel, hogy kitörölheti onnét. K. Papp Miklós: TÁRCZA. A »Székelyföld.« (A Székelyföld leírása történelmi,régészeti, természetrajzi és népismei szempontból, irta Orbán Balázs. Második kötet. Csikszék, Pest, 1869.) IV.) (M. A.) A háromcsucsos és Hargita zöméből kiváló fenyves rengetegek , több mértföld szélességű roppant havas soron keresztül az erdélyi részek Árkádiájába, a haza véghatárán fekvő Csikszékbe vezet el a soraink fölött megjelölt kötetben bennünket a „Székelyföld“ hazafias lelkű írója. Mielőtt azonban kalauzolását léptenként követnék, nem leend felesleges bár madártávlatból megfigyelnünk néhány szembeötlőbb körvonalat az előttünk feltáruló csodás panorámából. Csikszek, szűkebb hazánk négy főfolyamának, a széleken eredő két Küküllőnek, s az őserdők borította havasok közt felfakadó Maros- és Oltnak e bölcsője több mint 78 négyszög mértföldnyi területen, a földrajzi fekvésnek teljesen megfelelőleg, három részre: Csik-, Gyergyó- és Kászonszékekre oszlik; legnagyobb hossza a Bélboron túli határszélt képező Dragojicsa pataktól a tusnádi fürdőig 15, legnagyobb szélessége a hargitai Tolvajos pataktól a Csobányos melletti Magyarósig 7, érintkezési határvonala Moldvával 20 és fél folyó mfld; a tulajdonképpeni Csik szintén két részből, u. m. Al- és Fel Csikból áll, melyeket az Olt vizét szűk völgybe ágyaló zsögödi szoros különít el. E felosztás szerint politikai tekintetben is négy kerületet — ugyanannyi királybíró alatt — képezett a szék, melyek mindedikének külön széke (első folyamodásu törvényszéke) volt; ettől a perek a szék derékszékéhez felebbeztettek. Az 1847—8. VII. t.cz. „a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal E szervezetben nagy változást idézett elő a határon katonaság felállításának végzetteljes korszaka, mely az addig szabad székelyeket megfosztva az önkormányzat jótéteményeitől, jogvesztett zsoldosokként a katonai önkény jármába hajtotta, mígnem az 1848. év Csik lakosainak is visszaadta polgári jogaikat a négy kerület királybírói és hullóival egyetemben, csak a törvényszékek lőnek a szék központján öszpontosítva. *) Csikszék területének legnagyobb része rengeteg erdőségekből, vagy kizárólag "egelés , marhatenyésztés és fakereskedésre alkalmas helyiségekből áll.", a földmivelés leginkább a folyamvölgyekre és térségekre szorítkozik. Éghajlatát havasainak emelkedettsége és térségének a tengerszin feletti magas fekvése annyira zordonná teszi, hogy pl. az egész magyar birodalom területén a legkisebb átlagos hőmérsék Csikban, nevezetesen Borszéken (3,3 fok) található. **) Leginkább kitűnik e szék a hegységeiben rejlő ásványok és nemes érczek (arany, ezüst, kén, réz és vas) s a majdnem minden falu határán található ásványos vizeknek roppant gazdagsága tekintetében, csakhogy míg amazok nagy része a föld helyében ismeretlenül hever, vagy idegen vállalkozók kezeibe jut, ezek is jobbára használatlanul folynak el, értékesítve leginkább a hires borszéki viz lévén, melynek széthordása több ezer családnak nyújt keresetmódot. A széket 96,555 kath., 13,028 gör. egy , 17 gör. n. e., 1667 prot., idegen stb. lakja, kik közül 105,237 a magyar (székely), 6000 az oláh nemzetiséghez tartozik.*** * *) Ezek után, ha olvasóinknak is úgy tetszik, kezünkbe vehetjük a vándorbotot. A Székelyföld anyavárosából, Udvarhelyről indulva el, már előbbi *) E berendezést az 1861-ki és 1867-ki restitutio is megtartotta. **) Csik éghajlata hajdan még zordonabb volt, mielőtt azt 1739-ben, Tamásnap előestéjén egy iszonyú ss él vész erdőségei egy részének halomra döntése által némileg enyhítette volna. • E czikksorozatnak három első része, illetőleg a munka Udvarhely székkel foglalkozó első kötetének ismertetése e l apok múlt évi két utolsó, és idei első számában jelent meg. **•) Csíknak közel 2000 lélekre menő ormány ajkú lakóit szerzőnk a kath. székelyek közé sorozta. Erdély és a kir. biztos, i. egy kormányzás alatti teljes egyesültet“ mondja ki, az egyesülés teljes végrehajtására a szükséges lépések megtételét s minden kitelhető törvényes eszközök felhasználását kötelességévé teszi a ministériumnak a 4. §., és a vezérelvül kimondott 5. §-ban csak „azon külön törvényeit és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők, kész elfogadni s fentartani“ az anyaország. Ezzel ellenkezőleg az új királybiztosság hatáskörét szervező miniszeri rendeletből úgy látszik, hogy Erdély marad, mint volt, külön ország, s az újonnan kinevezett királyi biztos leend a minisztériumnak egy ágense. Miért nem veszi a kormány Erdély igazgatása minden ágait közvetlen kezébe? Midőn az átmenet nehézségeit annyira hangsúlyozták, akkor beértük az adott felelettel, de most... az 1848. törvények rendeletének szelleméhez képest, nemzetegység s jogazonosság alapján teljes egyesítést kíván a nép, parancsol az ország érdeke. A megyék autonómiájával szemben a kormány hatalmas centralizáló állást látszik elfoglalni. Tetteivel ezt bizonyítgatja. Miért nem sorozza Erdély megyéit, székeit is Magyarország többi törvényhatóságaihoz, miért ad egész Erdélynek külön kir. biztost ? Földfelosztási hajlammal vádolnak minket, s a kormány egy tekintélyes részét szakítja el az országnak s adja át egy kir. biztosnak, a területi integritás nyílt sértésével ! A partium visszakeblezésének foganatosításáról szóló VI. t. sz. az illető törvényhatóságokat minden tekintetben Magyarország elvárhatlan kiegészítő részéül monván ki... ezen hatóságoknak az erdélyi kormányszék, kincstár s főtörvényszék iránti minden függések minden viszonya megszüntetvén, a felelős ministérium hatósága alá helyeztettek. A felelős ministérium hatósága alá van helyezve ugyan Erdély is, de a kormány jelen rendeletében közlött utasítása által egy külön, eddig törvényesen nem ismert közeg kezébe rakta le az igazgatás csaknem minden ágait. Kísérjük pontonként a hatáskörét körülíró rendeletet! „Ideiglenesen ... első vonalban őrködik az állambiztonság, a törvények és rendeletek kellő főközleményeinkben meglátogatott helyek tárulnak föl szemeink előtt Oláhfaluig, honnan a Csíkba vezető regényes (Oláhfalutól Cs.-Szeredéig 9000 öl hosszú) országúton, melyet a Hargita déli csúcsának „Nagy Erdő“ nevű lapályos része sürűt rengetegekkel környez, haladunk tovább; a „Nagy Erdő“ aljában a Vargyas patakát, ettől alig pár száz lépésnyire az országutat átmetsző Ördög- barázdát vesszük észre. Az ördögök — a néphit szerint — fel akarták szántani a Hargitát, hogy ott a bűn magvát elvessék, de roppant ekéjükkel csak ez egyetlen barázdát húzhatták, mert a ka-I kas hajnalra megszólalván, a sötétség szellemeinek félbe kellett hagyni a munkát. Utunk folyamatában a Lehetetlen (igy nevezve azon körülmény miatt, hogy régebben esőzések alkalmával lehetetlen volt rész útján átvergődni), utána a fenyvesek festői hazájába, az Ányos patak völgyliletébe jutunk, melyen túl a Tolvajos patak, s a hasonnevű tetőn Udvarhely és Csikszék határa van. „Megállj utas, vértől ázott e föld“ felirattal e tetőn szép emlékkő jelzi azt, hogy ott egy borszállitó van eltemetve, ki feldőlvén, hordója által agyonüttetett. Nemsokára egészen váratlanul, meglepő alakban feltűnik előttünk Csik nagyszerű panorámája. Innen, s még inkább a szomszéd Foglalástető nevű szikladarabról egész Csikót, e fenyves erdőkkel körülkeretelt, gyönyörű fekvésű falvakkal tarkázott s az Olt fényszalaga által keresztülszelt szép térséget beláthatjuk. A közelgő est hossza árnyai által figyelmeztetve, megválunk e delejes gyönyörrel lelánczoló látványtól, mely a nap hanyatlásával minden perezben szebb, költőibb színezetet öltött magára, s az itt még csak lassan folydogáló kis patakot képező Oltón és Csik Szeredán átkelve, fél óra alatt Csik-Somlyóra érkezünk. Somlyó elnevezés alatt az összeépült s egy egyházközséget alkotó Csobot- és Várdotfalva értetődik, melyhez Taplocza és Csomortány leánymegyék is tartoznak. Főnevezetességei e községnek: a ferenczesek kolostorához tartozó templom, tága... felett s mindezen ügyekre nézve rendkívüli szükség esetén teljhatalommal önállóan intézkedik.“ Az ideiglenesség nyavalyája szokott lenni az experimentálni szerető, az intézkedésük jogtalanságát ismerő kormányoknak. Mi nem ezen szempontból kárhoztatjuk. A törvény felelős kormányunk tagjai — tehát nem küldöttei — által kívánja gyakoroltatni a végrehajtó hatalmat az egész hazában ! Rendkívüli esetek hívnak ugyan rendkívüli eszközöket alkalmazásba, de a szükségesség tudtunkkal nem állt be a Magyarországgal egyesült Erdély egész területére. Tán nem járatják vele is a csehek tánczát? És ez akkor van, midőn a trónbeszéd oly szépen hangoztatja, hogy szakítva a múlt azon hagyományaival, melyek a korszerű haladásnak útjában állanak, átalakítani kell az ország intézményeit az új viszonyok szükségeihez képest..., hogy azon állást, melyet a rendezett közjogi alapon az államok sorában elfoglal, betölthesse. A nemzet életével összenőtt unió teljesedését a hagyományos politikát követő hatalom akadályozá; kormányunk hirdeti a hagyománynyal való szakítást, de midőn Erdélyt — csak más czimű gubernátor igazgatására bizza, midőn a magához hasonló hatalommal ruházza fel megbízottját: megint elszakítja az anya kebléhez simult Erdélyt. És ekkor nem a kor szelleme, nem az új viszonyok szükségeihez képest intézkedik, nem a múlt hagyományaival szakít, hanem törvényellenesen a közhaza érdekei ellen cselekszik, úgy tesz, mint azon rész orvos, ki megírja ugyan a recipét, de maga be nem veszi. Mi a közjogi alap rendezéséhez nemcsak a — noli me tangere — delegatiós viszonyt számláljuk, hanem a hazánk érdekének sokkal üdvösebb, nemzeti geniusunknak sokkal megfelelőbb uniotörvényt is. —* * Ezen törvény helyes foganatosításával reméljük önállásának megóvása mellett betölthetni a praecisirozott azon állást is, melyet, mint a nyugati cultura egyik őre és tényezője, elfoglalandók vagyunk. Az egyesítendő Erdély nem közelebb hozatott, — és ez áll nemcsak az itt érdekelt ügyre nézve, hanem Erdély kormányzását illető minden eddigi intézkedésekre vonatkozólag, melyek jelenleg fungálnak, hanem mind ez ideig a változott körülményekhez képest külön országmelynek híres pünködi búcsúira 20—30,000 ember szokott összeseregleni; a délkeletre fekvő Kis- Somlyó vagy Kálvária nevű domb tetőlapján épült Salvator kápolna nevű búcsúján) hely, s a ferenczesek terjedelmes négyszög alakú kolostora, mely Csik történetében, mint vallási és védelmi központ egyaránt jelentékeny tényező volt, ott szoktak hajdan összegyűlni Csik lakói, hogy a hit malasztja által lelkesülve oltalmazzák a hazát; de nemcsak dúló barcrokban szerepelt a kolostor, hanem lelket mivelő tudományt, szellemi világosságot is terjesztett jól felszerelt gymnasiuma által, mely 1863- ban főgymnasiummá változtattatott át. A kolostorral szemben Csiknak igen szép és terjedelmes székháza látható, melynek fölépítése 1841-ben, Balázsi József főkirálybirósága alatt fejeztetett be. Megemlítendő még a Nagy- és Kis Somlyó magaslatok közötti, néhány évvel ezelőtt esetlegesen vadászok által felfedezett s kivált télben lő szótagot tisztán és érthetően ismétlő viszhang is. Az egész vidék fölött uralgó Nagy-Somlyó nagy kiterjedésű vár romjaival borított tetejéről elragadó körlátványt tárnak fel a szemlélő előtt a hegy sötét fenyvesektől árnyalt déli aljában, halmok által környezett kies völgykebelben Szentlélek- és Mindszentnek külön csoportozatokban szétszórt tizedei, ezeken túl a határt szegélyező havasoknak festői csúcsai, odább pedig Al Csik gyönyörű tere, melyet reggelenként a köd ezüst fátyollal leplez el; a másik oldalon pedig Szereda sötét várával, Somlyó tündöklő tornyaival, a Hargitának magas lánczolata és egy nagyszerű havas sor keretében egész Fel-Csik. E megragadó tájkép minden pontján hőstettek emlékével találkozik az utas, s ott, hol a hősiesség és nemes önfeláldozást feledés borítja, a múltat kutató hazafinak kötelessége az ily érdemek kiemelése s a történet méltánylatának világánál felmutatása.