Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-01-29 / 13. szám
V* 1 szám. • 1? A 19-ik század hetedik tizedét idestova leéltük már, és az egyedek gondolkozására teremtett ezen hét évtized után veszni kell azon egyénnek vagy pártnak, mely eléggé botor kifelejteni számadásaiból azt, hogy ma már eszköz lenni senki sem akar, s ha ámítás, vagy erkölcsrontó hamis fogásnak sikerülne pillanatokig a józan felfogáson diadalmaskodni: higyjék nekünk, hogy csak addig lobogand az ujjongva felhúzott zászló e légvár falain, míg a felvilágosodás rohanó orkánja, mint gyenge nádat kitöri, elsepri azt. Jaj annak, ki az idők szavát megérteni nem tudja, vagy nem akarja, mert az veszve van menthetetlenül. Nem alkalmazzuk ez igazságokat a megyénkbeli Deák-pártra, mert — mint fennebb kifejtők — az itt nem létezik. De kívánjuk, hogy azon néhány férfin, ki magát ily illusorius képekkel ámítja, használja tehetségeit a való vélemény felfogására, ha az említettem szil furalmakor a felszínen akar maradni még. Higgyék el nekünk, hogy ilyszerű törekvéseiknek több jutalma leszen, mint azon fanyar mosoly, mellet a hatalom jelenlegi kezelőitől jobb meggyőződéseik háttérbe szorításáért, egyegy hamis tudósítás kibocsátásáért olykor-olykor nyernek. S végül fogadják minden tudósításaikra válaszul ezen kijelentésünket: B.-Szolnok megye közönsége, — mint a legközelebbi jövő a legfényesebben igazolandja — minthogy magát sem portékának, sem állatnak nem tartja, bizonyára nem a muszka vezetőket penzionáló kormánypárt, hanem a haza szabadságáért, országunk függetlenségéért, a magyar király őfelsége igaz javáért, a társadalom nagy és nemes vívmányaiért, és az emberi, egyéni és erkölcsi szabadság kiszélesítéséért küzdő, élő-hajó balközép körül seregelend — vagy ha tetszik — tömörülend. Ennyit egyelőre... A megyénkbeli balközép megbízásából F. L. — Marosszéknek Deák pártja — írja közelebbről (—scz) levelezőnk — kitűzte e hó 17-én Bothos K. alkirálybiró urnál tartott conferentiájában jelöltjeinek zászlóját s a felső kerületben legidősb gr. Teleky Domokos, az alsóban kebelei Nagy Samu, törvényszéki elnök nevét hangoztatja. Érdekes volt a pártconferentia, melynek eredménye a fentebbiekben van restimmálva. A pártnak egybegyült hívei báró Apor Károlyt kiálták ki a conferenţia elnökévé, meg lévén győződve, hogy Apor úr épp oly hű embere a mostani kormánynak, a minő a Schmerling félének, majd Bel credi-Majláthéknak vala. Kitűzvén e párt- és elvbn ul a conferenţia tárgyául a követjelöltek ajánlását, Tholdalági Victor gróf emelt szót s a régi követet Tolnay Gábor urat szólitá fel nyilatkozatra: hajlandó-e újból a képviselőséget elvállalni? Eddig csak jól ment a szinileg előkészített képviselőfelléptetési felvonás, de itt összebonyolódott a rendetlen kifejtett actio, s mielőtt Teleky Domokos gróf fellépéséről ez értekezleten szó is ejtetett volna, Tolnay Gábor úr odanyilatkozott, hogy szépnek s magára nézve tán jónak is tartja a képviselőséget, de egy Teleky Domokos előtt szívesen visszalép. Ezen kellő ünnepélyességgel adott hazafiul lemondásnak nagy elismeréssel adózott gróf Tholdalagi, a párt jelenlevő tagjainak egy része azonban egyelőre betanult scena előadását látta benne, érezvén, hogy ez úgynevezett értekezlet nem egyéb egy-két felőrtes tervezetének ünnepélyes jelenetezésénél, összetévesztésére vezeti őket. Merkur a gyakorlatban még mindig a kereskedők és tolvajok istene lévén náluk. Minden eszközt üdvösnek tartanak, mely a meggazdagodáshoz vezet, mindig az ügyetlenség és eredménytelen fáradozás részesül meg rovásban, s a tolvaj, kit elfognak, csak azért pirul, hogy nem menekülhetett. A morális aggályokat ostoba elfogultságnak nevezik s a szerencsétlen becsületességet sehol sem sajnálják kevésbbé, mint Görögországban. Aristopheneki vigjátékaiban oly élesen ostorza honfitársainak perlekedési hajlamát, alakjait a jelenkorban is feltalálhatná. A török főhatóság korszakában két jó barát ebédközben énekelgetett, midőn a szomszédos bokorban egy csaló gány is hallatni kezdé danáját. „Halld csak — mondá az egyik — mennyire megilletődött a madár az én énekemtől.“ „Tévedsz, — válaszolá a másik — mert én inditom azt meg.“ Szóváltásukból per támadt, s mindketten a kadihoz mentek, megkérdezve, kinek részére énekelt a madár. Ez nyugodtan kihallgatván őket, czivakodás miatt pénzbüntetést szabott reájuk. Most hitetlenek — így szólott végül a bíró — azt is megmondhatom, hogy a csalogány számomra énekelt. Nem Achill-, hanem Odysseusra kell gondolnunk, ha magunk elé akarjuk idézni a görög nép típusát. Athén főterére lépvén, az utóbbi egészen otthoniasan érezhetné magát a számító, ravasz honfitársait igaz gyermekeinek nevezhetné. Azon Odysseus, ki visszatérvén bolyongásaiból, utitársainak azt tanácsolja, hogy ajándékokat adjanak nejének, mielőtt őt megölné, ki fiait és feleségét megcsalta s még istent is rá akará szedni, sok oly jellemvonással bir, melyeket a mai görögöknél is észlelhetünk. Csakhogy midőn a hajdankorra gondolunk, Roszul is volt adva az egész. Gr. Tholdalagi nem azt kérdé ezek után Tolnaytól, ha vájjon bát az alsó kerületben föllép e, hol a kapacitásokból kifogyott párt egy második Teleky Domokost nem képes felállitni, hanem Rhédey István gróftól és Nagy Samu úrtól kér nyilatkozatot: hajlandóké az alsó kerület jelöltségét acceptálni. Rhédey István abdicál Nagy Samu részére, Nagy Samu a végrehajtó törvénykezés teréni elfoglaltsága miatt csakis az országgyűlés első ülésszakára kíván képviselő lenni, s ez idő elteltével gr. Rhédey javára visszalép, s mint mondá, mindent elkövet, hogy helyébe Kb. I. gróf választassák. E jelenet már megható volt. Marosszék jobboldalának főkortesei az osztozkodásnál sem veszve össze, ki-ki beéri a három évi képviselőig felével. Kár volt Vályi Pálnak a korteseknek ily példás dolgokat produkáló tervezeteit még oly kérdéssel is bolygatni, hogy miért léptetik gr. Teleky Domokost és ott, a felső kerületben fel, hol utoljára elbukék? Erre nem is nyert Vályi Pál kielégítő választ a rendezőktől. Megkapja tőlünk: prioro, hogy Tolnay Gábornak utcunque plausibilia visszaléptetésére ürügy találtassák , mert Rédey István gr. vagy Nagy Samu „nagy tehetségei“ előtt csak nem léphet úgy vissza, hogy a dolog tréfás színezetet ne nyerjen; secundo, mivel a felső kerületben a síkra kilépendő balközépi jelölttel csakis Teleky Domokos zászlója alatt mernek diadalra számíthatni. De bennem is támadt a Nagy Samu úr nyilatkozatára egy kérdés: ha a marosszéki törvényszék elnöke „egész munkásságát a végrehajtó törvénykezés terén kívánja érvényesíteni“, miként fogadhatja el az országgyűlésnek bár első szakára a képviselőséget? S miért nem renunciál már most a gróf Rhédey javára, kinek a végrehajtó törvénykezés terén semmi, vagy legalább semmi aktiv szereplése, s ki tehetségének összes tőkéjét a törvényhozásnál kívánja hasznosítai ? Képviselőség az országgyűlés első szakára eső kívánság munkásságát a végrehajtó törvénykezés terén érvényesítői, e kettő igy együtt minékünk felette rejtélyes. Marosszéker Orindur, erklären Sie mir diesen Zwiespalt der Natur? — A m. vásárhelyi központi bizottmány f. hó 26 án tartott ülésében elhatározta, hogy az előleges munkálatok megtétele után, az összeíró bizottmányok február 16 án kezdik meg nyilvános működésüket. (Sz.H) Furcsaságok. Hogy mi módon fordítja ki az ,,Esti Lap“ a mi hireteket, mikor azokból saját pártjának kell ferditgetések nélkül úgy sem termő reklámot gyártani, annak közelebbről adtuk példáját. De ezen kifordításainál is jelesebbek műfordításai. A „Siebenbürgische Blätter“ szóról szóra a következő hírt hozza: „Zwei Kompagnien von Hartmann-Infanterie sind am 18. Jänner von Hermaunstadt nach Hatzeg abmarschirt, um die behördlichen Vorkehrungen gegen die Weiterverbreitung der im Hunyader Komitate in erschreckender Weise wüthenden Vieh seuche zu unterstützen.“ Mi magyar fordításban azt teszi: „A Harterek nem jutnak eszünkbe; az akadémia olajberkeit látva, feledjük az Agorát és a Pyreust. Fél istenek nemzedékéről álmodozunk, s nem tudjuk magunkkal elhitetni, hogy ha a hajdani görögök ma élénkbe jönnének, talán éppen oly kevéssé örvendenénk, mint midőn a Pentelikon hegy ösvényének valamely kanyarulatánál egy bokorból fegyvercső csillámlik elénk, s a rabló hangos „Stássa!“ „megállj!“ kiáltása a classicus reminiscentiák minden magasztosságát azonnal kiűzi elménkből Az, ki az egykori Hellast a jelenlegiben keresi, bizonyára sok képzeletileg megalkotott szép képet fog a valóság durva kezei közt széttépve szemlélni, de éppen abban áll a jelenkor ismeretének valódi becse, miszerint megőriz bennünket a múlt idealizálásától s a „most“ tükrében a „hajdan“ t ismerteti föl velünk. Tagadni nem lehet hogy sok minden elenyészett. Az elhagyatott állapotban levő akadémia falai között nem gondolkozik többé Plato az emberi lét legfőbb rejtélyeinek megoldásáról; az isteni szikra, mely egykor Skopas vésőjét s Apelles ecsetjét átható, kialudott; a művészi alkotás és teremtő eszmélés kora elenyészett, a szellem, mely hajdan az európai civilisationak csatákat nyert meg, a smyrnai és odessai kereskedőházak „comptoir“-jaiba költözött. De ezen átalakulás egy történelmi szükségességű törvény által történt. Szépség és dicsőség nem egyeseknek, hanem a világnak tulajdona. A mesterművek, melyeket az antik szellem s a művészet és tudomány terén hátrahagyott, az egész emberiségnek őrükre közös tulajdona, egy fényes ékszer jön, mely a legkésőbbi idők sötétjéig az emberiségnek Hellasban élt tavaszára emlékeztetni s minden érző kepeit az igaz és szép iránt lelkesedéssel eltölteni fog. (Vígé.) „Zaua-gyalogság két százada Január 18-án Nagy Szebenből Hátszegre indult, hogy a Hunyadmegyében ijesztő mérvben döhöngő marhavész tovaterjedése elleni hatósági intézkedéseket támogassa.“ Az „Esti Lap“ ban azonban igy üt ki e fordítás: n— Azon izgatások közt, melyeket Erdély rolván lakossága közt a megkegyelmezett pronunciamentósok és elvtársaik folyvást űznek, nem csoda, ha a szegény nép maholnap nem tudja, mihez tartani magát. Addig hirdetik, hogy a meghozott törvények de jure nem azok, mi következménye az, mit a „Lieb. Bl.“ Hátszegről ir, hogy t. i. a roma 11 ajkú lakosság megtagadta az adófizetést H a b. Harttraan ezredből két század rendeltetett ki a hatóságok támogatására.“ Ajánljuk az „Üstökösének egyaránt a műfordítást, mint Lttgewakkeri rovatába. A „Székely Hírlap“ utolsó számából írjuk ki e pár sort: „Érdemleges válasznak nem tarthattuk azt, hogy Tisza védelme helyett Szász Bélát támadták meg nagyon indiscret módon, holott most az állitatik, hogy hallgattak . Ezen sorok a „M. P.“ „furcsájának“ vannak czimezve. Lap fordultával ennyit Szász Bélának, mint a „Székely Hírlap“ szerkesztőjének: Ugyan miféle védelemre szorult Tisza azon sértésre számított gorombaság ellen, hogy ő testszerént bátyja ugyan Tisza Kálmánnak, de észtehetség szerint öcscse ? Mi érdemleges analysise ez a tordai beszédnek ? S min dis c re tio van abban, ha azon szerkesztője, kinek lapjában ily gyöngéd lovagiasságot tanúsituak az ellenfél iránt, reá idézik a névtelenül bár, de nyilt titokként az Ötollából folyt P. Naplós czikket ? Az Önök sérthetlen személye ellen ez indiscret támadás, de az discret és illő eljárás volt az Önök firmája alatt megjelent és megbukott „Sz. K.“ ben odacsavarni a Mátray Ernő által tárgyilagosan vitt polémiát, hogy őt irodalmi zsoldosként mutatták be. S még Önök játszik a „gyöngéd kollegákat“? * * * Hogy miről hallgattunk túlságos discretióból? Ezt nem akarja a „Sz. H.“ (—sz) szó megérteni. Tehát legyen megmagyarázva. Jelent meg Maros Vásárhelyit egy lap, mely három kollégiumi tanár firmája alatt adta ki előfizetési felhívásait, és suo tempore belekotytyant a ,M. Polgár“ prienumerationalis ügyeibe is. Ez a lapocska nagyszerű halált hala. S nem minden részvét nélkül szállott alá a sirba, mivel érdeklődének irányában azon előfizetők, kikben maradt előfizetési pénzeiket nem igen voltak hajlandók azon lap temetési költségeire szánni. Az előfizetők a megszűnt lap által pénzek ügyében a régi szerkesztőhöz utasíttattak, ki a szeptember végén megszűnt újságot három hóval előbb odahagyta. A régi szerkesztő kinyilatkoztatta erre a „M. Polgáriban, hogy hozzá bizony híjába utasították a ki nem elégített előfizetőket, mert ő rég megvált ama lapocskától és mi köze se maradt ahhoz. A régi szerkesztő e nyilatkozatára pedig egy sorral nem tartották érdemesnek az érdekeltek válaszolni. S az előfizetők? Az irodalom iránti hitelben ilyeténkép erősödve a nagy harang fizetéseibe vetheték bizalmukat. S ezt úgy nevezik discret irodalmi eljárás. Ezek az urak érthetik a discretiót. A gyáva Falstaff nagyon mulatságos, midőn szájában a vitézséget pengeti. Hát még az ily discret Pallstaffok, midőn a ne nyúlj hozzám nim busában kivánnak szerepelni" Mi zaj riad, mi nép tolong, Alpár határidőn? Egy tarka csapatban derék szabadelvű alkotmányos emberek, a szentszékekkel lekenyerezett klerikális csürbével, magas aristokraták, kik minifgen hitben ringatódznak, hogy rajtok kezdődik az ember és bokáig érő konservativ ezopr: e vegyes had nevezi magát a választások előtt Deákpártnak, mindnyáját összeelegyiti a balközép szabadelvű, s demokrat programja elleni szenv. Hogy is mondta Heine: Hoch Adel und die Klerisei Schrien Uber Pöbelraserei Und Tollwuth aller Demokraten. Woher das rührt? Ist flugs errathen: Die Compagnie tbut sich verratben. Tiszai Kálmán beszélte választóihoz, tisztelt választók! Azon jeles beszédet, melyey®1 itt fogadtak, s melynek hazafias érzelmet tanító szavai meleg viszhangra találtak keblemben — azon nagyszerű és lelkes fogadást, melybe, midőn tegnap előtt e derék és általam annyira szeretett városba jöttem, meglepték; — a felszólítást, melyet ezen választó kerületnek, — melyet már kétszer képviseltem, a választói, küldötteik által a képviselőség újbóli elvállalása iránt hozzám intézni méltóztattak , talán önámítás nélkül magyarázhatom úgy, mint a múltba követett, szerény és nem nagy horderejű, de tiszta meggyőződésem sugalla eljárásom felett kimondott helyeslést. Mindamellet azonban, hogy ily módon megelőzték a t. választók azon óhajtásom valósulását, hogy körükben megjelenve, most a megbizatás lejártával megköszönjem a bizalmat, melylyel három évvel ezelőtt megajándékoztak, és számot adjak annak folytán követett működésemről, mégsem lehetett arról lemondanom, hogy azt teljesítsem. Fogadják most köszönetemet azért is, hogy ezt nekem lehetővé tették. Részemről — miként ezt már tisztelt küldötteiknek is kijelentettem — most is teljes őszinteséggel kijelentem, hogy ha bizalmukkal megajándékozván, ismét képviselőjükké választanak, szerencsésnek érzendem magamat. Szerencsésnek, nem azért, hogy képviselő leszek, mert a képviselői pálya arra nézve, ki lelkiismeretesen megfontolja a teendőket, nehéz, tövises, és sok kellemetlnséggel jár; de szerencsésnek azért, hogy bizalmukat megnyertem. Hogy azonban e bizalom becsét teljes mértékben élvezhessem, szükséges, hogy elveimet, nézeteimet, meggyőződésemet teljes őszinteséggel kizárjam önök előtt, mert magam érdektelennek ítélném magamat ezen bizalomra, ha azt meggyőződésemnek csak elhallgatásával is mintegy kicsalni látszanám. Hitem szerint ugyanis, a legszebb, a legdicsőbb jutalom, melyre a nyilvános pálya emberének vágyni szabad, polgártársainak bizodalma és szeretete; de hogy erre irányzott törekvése jogosult legyen, két kötelességet kell okvetlenül teljesítenie. Az egyik: nyíltan, mentül tágasabb körben megismertetni elvei irányát, meggyőződését. A másik: oly hűséggel ragaszkodni elveihez meggyőződéséhez, hogy ama legnagyobb jutalomról is lemondani kész legyen inkább, — szakadjon meg bár szive fájdalmában, — mint hűtlenné lenni azokhoz. Hallgassák meg tehát kérem a múltban követett eljárásomról lehetőleg rövid, — bár félek mégis hosszúra nyúló — jelentésemet, melyből következtetve, megítélhetik elveimet, nézeteimet, melyeket híven követni a jövőben is szándékozom, s azután ítéljenek a felett, az általam jelzett legnagyobb jutalommal megajándékozni, vagy annak megvonása által legérzékenyebben sújtani tartanak-e részükről érdemesnek. A jog itt egészen az önöké, egyik csak a kötelesség. Arra azonban mindenesetre kérem, legyenek meggyőződve affelől, hogy ha gyenge erőm csekély tehetségem nem engedték, is hogy megtegyem mindazt, mit az édes haza érdekében megtenni kellett volna, az akarat erre bennem soha sem hiányzott: legyenek meggyőződve affelül hogy ha nem bírtam is a sok nehézség közepette mindig jól választani meg az utat, melyen haladnom kelljen: az egyedüli szempont, melyből teendőim iránt határoztam, a haza java volt. Részletesen, lépésről lépésre előadni, mi e három év folytán az országgyűlésen és részben az által történt, egy beszéd szűk körében képes nem vagyok, de hiszen felesleges lenne az, miután önök tisztelt választók, a közügyek iránti érdekeltségüknél fogva bizonynyal folytonos figyelemmel kísérték a dolgok menetét. Én csak a legfőbb mozzanatokra szorítkozom, és azok közül is kivált azokra, melyek az országgyűlési pártok végleges megalakulására döntő befolyást gyakoroltak a múltban, s melyek szerint meg lehet ítélni azoknak elveit, irányát, eljárását, meg az alapot, a melyen állanak. Midőn 1865-ben az országgyűlésre felmentünk, voltak ugyan és nyilván voltak is eltérő nézetek, s egyes kérdéseknél lehetett a jövendő pártok alakját mintegy kidomborodva látni; de véglegesen megalakult, egymástól tisztán elválasztott pártok nem léteztek, és nem is léteztek akkor, midőn a legfőbb, a mindenekfeletti kérdést illetőleg, a kiegyenlítés iránti óhajtás kifejezése mellett, a későbbi többség és a későbbi kisebbség egyiránt az ország alkotmányos jogai és törvényes függetlenségének visszaállítása iránti kívánságát hangoztatta. Deák Ferencz politikáját ellenezni e tekintetben akkor, midőn 1866 elején az ország a nemzet összes jogainak visszaállítását követelte; midőn az opportunitás politikáját s az azt védők érveit remek beszédében tönkre verte, valóban semmi oka sem lehetett annak, ki maga is ezen jogok teljes visszaállítását kívánta. Így tehát, ha voltak is, mint mondani, eltérő nézetek, a pártok tisztán, véglegesen elkülönítve nem valának. Eljött azonban mihamar az idő, midőn ennek be kellett következnie; el akkor, midőn a többség, — hogy a kínálkozó eredményeket mihamarább birtokba vehesse — a jog teréről az opportunitás terére lépett; el a közösen érdeklő viszonyok feletti előleges tárgyalásoknál az 1867-dik évi XII ik t. ez. előkészítése alkalmával. Tisztelem én t. választók mindenkinek meg* * * * — 5012 Január 29