Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-01-22 / 10. szám

Harmadik évi folyam. Előfizetési ívre . . • • félévre . • • • XI-yedávra . . .».v nként . . . feltételek. . . 1* frt —kr. » n Megjelelik lstenkint hkronmier: Vasárnap, S*erá4uA»s pén­teken­ Szerkesztőség és kiadó-hiva­l: Monostor utcza L. Bányai ház »k­tt. 10 ik szára P­OLITIKAI LAP. Kolozsvári­, srén­tek január 22. 1 X Hirdetési dijak. Ötször hasAbozott sor Art 6 kr. Bélyegdy minden hirdetéstől 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­iadó - hi­vat­a­l. Fiók-kiadó-hivatlttk: Heesen: K­rémer Sámuel, gyeden: VokAl JÁnos. TordAn: D. Papp Miklós. Siamoso­vArtt: Ceaun­ testvérik. KolozsvArtt: Stein J. és Dinjén L. M.-VAsÁrhelytt: Wittich Józsefnél. 2010/SVÁR, JANUÁR 21. Legújabb távirati tudósítás. Bécs, jan. 20. A walesi herczeg és neje csü­törtökön, 21-én érkeznek ide, és az udvari pa­lotában fognak szállásolni. E magas vendégek há­rom napig fognak Bécsben időzni. Paris, jan. 20. Biztosan állítják, hogy a conferencia, mihelyt az, összes meghatalmazottak aláírondják a jegyzőkönyvet, egy titkárt kü­ldene ki azon megbízással, hogy a görög kormánynak adja tudomásul jegyzőkönyvét. Madrid, jan. 20. Az egész Spanyolország­ban választandó képviselők közül mintegy 300 monarchista, 30 republicans, 20 bourbonista lehet. Bécsi ágro jan. 21-én Arany 5.70./10 Ezüst 118.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 74.—. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. A választások előtt. Hogy szent koronánk ügyei a király­­hágón inneni részben továbbra is hiv kezek között maradjanak, megmarasztottuk azokat, kiket Bach és Schmerling civilisáltatásunk érdekében kezinkbe beszármaztattak, s ve­lők és általuk mégis fentartottuk a „cs. k. kincstári ügyvédséget.“ Ez eljárás teljes öszhangzatban áll a „világ­polgárosodás“ fenséges elvével. Avagy az arany bullának azon rendel­kezése, mely koronánk ügyeit kizárólag ha­zafiak kezébe tette le, nem az „elszigetelt­­ségi politikát“ jelzi-e? Mondjunk le már a „szűkkörű politi­kai vayon“-ról, mit e kis bérezés haza nyújt, s ha mint „osztrák-magyar birodalom“ ki­léptünk a világ színpadára, hagyjunk fel ily coulissák mögötti szerepléssel. Ott van a magasabb politikai küzdtér, mit nekünk a közösügyi intézmények nyúj­tanak; foglaljuk el azt, mert ha a közös külügyministérium újonnan kinevezett sze­mélyzetének lajstromában is mind idegen hangzású nevekkel találkozunk, ki az oka? Nem más, mint önmagunk, kik nem vállalkozunk olyanra, mire hivatva vagyunk, hanem mindig csak a táblabírói politikát ker­getjük. Az említettem világnéz­eten kívül vezé­relte „pártunkat“ ez eljárásnál két magas politikai tekintet. Egyik az alkotmányos ál­lamrendszer közösségére irányuló előkészü­­letes lépéseknek gyakorlatias alkalmazása, ezen lajthántuli „birodalmi testvéreink és társaink“-nak alkotmányos jogainkban része­sítése által. A másik, egy tekintélyes „indignatusi­­ contingens“ megjegyzése, mely birodalmunk, mint „közhaza“ körüli szolgálatainak, érde­meinek fényes tanujeleit adván, csak nyere­­­­ménynek tekintendő. Amúgyis, ha haza küldjük a Lajthán túl a „közös budgetbe“, ha pensionáljuk a­­ „közös pensioba“ jutnának. Idemque pridem.­­ Nem kell feledni a választásokat sem,­­ mert beszéljenek S. meg Asboth urak, vagy bárki bármit, el nem hiszem, hogy „rend­szerünk“ ellen a resistendi facultast alkal­maznák, a többi pártoknak oly nyilvános felforgatási törekvéseihez csatlakozásukkal. A rendszerhlvek elveiket meg nem ad­ják, mig maga a systema üli diadalát; ná­lunk pedig ad majorem dei glóriám! minden még a régi systematicus lábon. S nem édes e az öntudat, hogy ger­i­­nisatoraink magyarcsatorok lettek, ésannyira, hogy németből magyar fordításban hirdetik , az átmagyarított rendszer üdiigéjét? Már hogyan folynak a szent korona „fordított“ ügyei, azzal nekem mi közöm sin­csen, én saturálva vagyok a „világ­polgáro­sodás“ magasztos ideáival. „Egy jobboldali választó .“ TARCZA. SZEMERE BERTALAN meghalt! Az újév első véradója egy évtizedek előtt a szellem lángjának óriási erejétől áthatott, de a hon­fibú terhe alatt később megtört jelesünk, Szemere Bertalan. A férfiú, ki egykor mint szónok, állam­­bölcselő, jogtudós és író, nemzetünknek a külföld előtt is annyi dicsőséget szerzett, egyik kitűnő tag­ja volt azon, hazánk történetében örökre emlékeze­tessé vált nemzedéknek, mely századunk második évnegyede óta Magyarországot a középkor elavult institutióinak békéiból a reform szabad mozgást engedő terére vezette, s nemzetünknek az európai államok között szellemi befolyást és tekintélyt biz­tosított. Mint fényes meteor tündöklött Szemere e nemzedék előtt; munkái: remek „Utazása a külföl­­dön“, gyönyörű tanulmánya „a büntetésről, külö­­nös tekintettel a halálbüntetésre, s páratlan szó­­ncs­­készültségről tanúskodó országgyűlési beszé­dei kitűnő helyet jelölnek ki számára a nemzeti Walhallban. A meteor fénye azonban már négy évvel ezelőtt kialudt, s csak a kebelben, mely egy­kor oly melegen tudott érezni és tenni az emberi­ség legszentebb érdekeiért, visszamaradt tengélet elenyésztét, csak a meteor kihűlt tömegének leesé­sét siratja a nemzet a szellemileg már nem léte­zett Szemere Bertalan testi halálában. M. A. Az országos baloldali értekezlet nyilatkozata: Pest, jan. 17. Az országgyűlési balközép tagjai, midőn az országgyűlés eloszlott, kimondották, hogy a válasz­­tások érdekében fog Pesten január hóban értekez­­let tartatni, s hogy mindenkit, ki e czélból itt meg­jelenik, tárt karokkal fogadnak. Ez czélja a mai összejövetelnek, s tárt karok­kal fogadunk mindenkit, ki e czélból itt megjelenik. Egyébiránt központi comité alakítását nem tartjuk szükségesnek, intézkedjenek a választások­nál a törvényhatóságokban és a kerületekben levő párttagok; az ő dolguk a felett is határozni, csinál­janak e a választásokra egyik vagy másik párttal fussot vagy kiegyezkedést. A jelen értekezlet csak azon óhajtását fejezi ki, hogy a jelen voltak óla hassanak, miszerint a párt tagjai egymás ellen föl ne lépjenek, a az ellenzék kü­lön két árnyalata és annak hírlapjai is egymást a jobboldal javára ne rontsák. .Óhajtandónak tartjuk továbbá, hogy a párt tagjai mindig értesülve lehessenek a pártnak az országban állásiról, s ily czélból a párt itt hily­­ben lakó vezértagját Nyáry Pált bízzuk meg, fölkérvén a párt tagjait, hogy őt időről időre tudó­sítsák, s azon esetben is, ha nem lenne talán vala­melyik kerületnek megválasztható baloldali jelöltje, hozzá forduljanak oly czélból, hogy velük azon párttagok neveit, kiknek megválasztatása saját kerületeikben bizonytalan volna, közöljék, hogy ha tetszik, azok közül választhassanak. Nyáry Pált pedig fölkéri, hogy a helyben levő elvrokonok Görögország hajdan és most. Mendelssohn-Barth­oldy K. nyomás. V. (dr.) Minden régiségbuvár előtt ismeretes, hogy a táncz már a hajdani Hellas-ban szokásos örömnyilvánítás volt, mely ünnepélyes alkalmakkor soha nem hiányozhatott. A táncz iránti előszeretet úgy látszik, a görög néppel veleszületett. „Te el­­tánczoltad szerencsédet“ — igy kiáltott az őshagyo­­mány szerint Klisthenes szép leánya, Agariszt szabadosa­, Hippoklidesnek, midőn az bizonyosnak tartván a fejedelmi hölgy kezének elnyerését, túl­­­áradozó jókedvében vidáman tánczolni kezdett. Agarist egy versenytársáé len s Hippoclides a boldog könynyelműségre vonatkozólag azóta köz­mondásossá vált nyilatkozatban tört ki: „Hippocli­des evvel nem sokat törődik.“ — Az antik néphit komolysága is összeköttetésben állott e mosolygó arczú művészettel s az istenek, élükön a hatalmas Jupiterrel, szintén nem tartották magukhoz méltat­lannak a tánczoló halandók felkeresését. Az élet­kedv és vidámság ma is hasonló alakokban nyilat­kozik. A hajón, a tenger tornyosuló hullámaiul közepette, midőn Poseidon dühösen fölemeli fejét s a habok a fedélzetet csapkodják, a görög matró­zok az árbocz körül tánczolnak, karjaikat kiterjesztve , énekeket dalolva, mintha a tengeristen haragjára válaszolnák: „Hippoclides evvel nem sokat törődik.“ S ki tudná eléggé híven leírni a „Romaika“ táncz kedvességét, midőn ifjú lányok az „ibolyakoczorus“ mezőn vagy a tengerpart fövenyén egymással ke­zet fogva, bájosan tovalebegő tánczot képeznek, míg a part magaslatain az öregek „a cykad-okhoz hasonlóan“ gyönyörködnek az ifjúság bohó kedv­töltésében. Csak a zene, mely ma e tánczokat kiséri, tesz kellemetlen benyomást a hallgatóra. A jelenlegi görögöknek az öszhangról fogalmuk sincs; egyszerű dallamaikat nagy tűzzel éneklik ugyan, de többnyire hamis hangon és mindig orraikon keresztül. A „Romaika“-t kisérő énekeket, a minő­k, a szomorú „Ti se kámo kai m’ybrizeis Diaman­­doula ruou“, rendesen mélabús, ami magyar tánsz melódiáinkra emlékeztető hangulat jellemzi. Az élet komolyabb mozzanatai szintén kifeje­zik a hajdan és jelen közötti összefüggést. A gyönge és mégis oly emberi félelem, mely a rémi tét a természetben, a betegséget és halált alig meri nevén szólítani, mely a fúriákat Eumenidák­­nak, a halált elalvásnak mondja, a modern Görög­országban is feltalálható. A népdal hü tükre a szomorú érzelmeknek, melyek a népet a nyár végével, s a tél kezdetén épen úgy, mint az enyé­szetnek induló emberi erők láttára áthatják. A három antik párkából ugyanannyi nő jön, kik együtt bejárják a városokat, hogy azokban pusz­títsanak. Az első egy tekercs papírra írja az elpusztulók nevét, a másik egy ollóval kimetszi azokat az élet könyvéből,­­ a harmadik seprőjével félre takarítja romjait. A régiek által gyászöltönyű öreg nő alakjában ábrázolt dögvész a mai görö­göknél világtalan anyóka, ki mindent megöl, a­mi hozzá ér. A halál jelképes felfogása most is ugyanaz, a­milyen hajdan volt. Megegyezőig az antik néz­ettel, a kimúlásban egy szerető geniust lát a görög, melynek csókja az életet veszi el ajkairól. Leg­szebb ékszereivel diszitve, fehér öltönyben, kezeit mellén átfonva fekszik a halott, arczát a házajtó felé fordítván, jeléül annak, hogy örökre el fog Háro­msz­ék , jan. 16. 1869. T. Szerkesztő ur! Midőn önnél először be­kopogtatok, az újévet üdvözölve jó napot kívánok, akarom hinni, hogy ön részéről is] nem fog hiányzani a „fogadj isten“ és ha időnként felkeresendem leveleimmel, melyek Háromszék nevezetesebb moz­zanatainak hü tükrei fognak lenni. Czifra sa Han­­gos szavakat azonban tőlem ne várjon, mert a kéz, mely jelenben tollat ragadott, már megnehe­zült, mert már csak hajdanában, a „dicsőség fény­korában“ fegyvert is forgatott és azután a gyá­szos emlékű években nem egy versben vette újból, de nem kardját, mert azt a muszka elvette, hanem tollát fel, síkra szállni a sajtó terén magyar és német lapokban azok és azoknak rendszere el­len, kinek a közelebbről eloszlott országgyűlés jobboldali többsége, tán szolgálatuk jutalmazásául (!) nyugdijat szavazott, mig a szegény sokat szenve­dett honvédek, kiknek vitéz fegyverük győzelmei után oly kényelmes most a miniszteri bársony tám­lásszék, még csak erkölcsi elismerésben sem ré­szesülnek, hanem nagyrésze többnyire nélkülözé­sek közt bajjal tengeti hátralevő napjait, jelenben nyomor és mellőztetéssel küzd a múltnak szép emlékében él, de a jövő mint biztos révpart felé teljes reménynyel tekint, hogy a közelebbről össze­gyűlendő országgyűlés a koldusbot helyett anyagi távozni. A tisztességes eltemetés napjainkban is legfőbb kívánsága a kiszenvedőnek, s legszentebb kötelessége a túlélőknek. Antigones „a lelkek legtestvériesebbjog mindent, a­mi egy nő előtt becses lehet, elkövetett, csakhogy szeretett fivérének eltemettetését eszközölhesse. „Én természetesen éppen nem kárhoztatom — így szól megragadó egyszerűségében a költő-király, Homer — hogy megsiratják a halottat, kit végzete elért. Mert különben is a szegény halandónak egyetlen meg­tiszteltetése az, hogy lenyirják haját s könnyekkel áztassák ábrázatát.“ Ha ma egy görög temetést megszemlélünk, oly jelenet szemtanúinak fogjuk hinni magunkat, a minőket antik vázákra szoktak festeni. A meg­halt érdekeltjei előtt a siránkozó asszonyok lép­delnek, a legvadabb fájdalom jelei között mellüket verve és hajfürtjeiket szétzilálva. „Némán és el­csüggedve néztek reám — igy hangzik lamentati­­oik egyike - ok sírjatok velem együtt ti testvérek, rokonok, barátok és ismerősök, mert még tegnap szólottam hozzátok. Adjátok nekem az utolsó csókot, hisz én többé nem látlak meg titeket. A biró elé megyek, ki a személyek tekintélyét nem ismeri, s szolgát és urat, királyt és katonát, gazda­got és szegényt egyenlően fogad, s mindenkit fel­magasztal vagy elitél saját művei szerint.“ Teme­tés után a gyászmenet tagjai az elhunyt házához térnek vissza, mint utolsó vendégei halotti torát ü­nneplendők. A halálozás utáni harmadik, kilencze­­dik és negyveneik napon süteményeket és gyümöl­csöket helyeznek a sírra, a régiek naiv felfogására emlékeztetve, kik a mondott napokon a halott számára valóságos lakomát készítettek, s emlékét szeretet adományok, a „sötét bor ajándékai“ által igénybevételével a nyert értesitésnek, mikor szűk ■ágén, közzététele felöl a vidéki párttagok értesítése vágett intézkedjék. Követválasztási mozgalmak. A „Magyar Polgár“ magán-táraür­­vééye. Sepsi Szt György, jan. 21 án Thury Czergely követjelentése egyhangúan kitörő lelkesedéssel fogadtatott, Berde M. követ jelentésének olvasása félbe lön szakaszt­va. *) A kolozsvári baloldal párthívei első nagygyűlésüket, melyben képviselőjelöltjeiket álla­pítják meg, a jövő február hó elején tartják meg. Annak idején tudatjuk majd a napját és helyét. Dr. Endes Gábort, a helybeli jogakadé­­miai tanári kar egyik kiváló tagját — a M. Állam tudósítása szerint — a csíkszéki ellenzék felléptet­te képviselőjelöltjéül. Mint pár nap előtt tisztelt­­ barátunktól értesülünk, nem hajlandó elvállalni a képviselőséget. Reméljük azonban, hogy a magyar közjog alapos ismerője enged a félreismerhetlenül nyilvánuló közvéleménynek, s minden kétségen fe­lül álló megválasztatásával elfoglalja az őt méltán megillető helyet a balközépi képviselők sorában. Marosszékről írják lapunknak, hogy a jobboldal részéről gróf Rhédey István és Nagy Samu, marosszéki törvényszéki elnök, mint a ma­rosszéki jobboldal főkettesei önmagukat jelölték ki a szék jobboldali követjelöltjeiül. Tolnay Gábor úr kijelenté, hogy más jobboldali jelölttel szem­ben hajlandó a visszalépésre. Mi történnék gróf Teleky Domokossal, a másik volt jobboldali kép­viselővel, arról hallgat eddig a marosszéki króni­ka. Annyit azonban minden ember jól tud, hogy akár gróf Rhédey István, akár Nagy Samu úr ko­rántsem oly nagy kapacitás, kivel Teleki Domokos grófért az országgyűlés csak távolról is kárpótolva lenne. Sz.-Udvarhely város derék polgársága a kolozsvári országgyűlésről ismert jeles követét, a balközép hívét, ügyvéd Kassay Ignáczot szándék­szik országgyűlési képviselőül megválasztani. Szé­kely-Udvarhely város annyit szenvedett derék pol­gársága ezen választásában nem fog csalódni. (D. A.) Doboka megye rendkívüli bi­­zottmányi gyűlése. E hó 15 én lefolyt rendkí­vüli bizottmányi gyűlésünkön megalakult a köz­ponti bizottmány; alelnökül közfelkiáltással, köz­­igazgatási főbíró Rettegi Sámuel, jegyzőül Mán Ti­vadar aljegy, román atyánkfia választatott meg. A bi­zottmány üléseit e hó 20-án kezdi meg. Ez alka­lommal a sorozáson kívül a bizottmányi gyűlés elébe tűzetett az időközben megjött főszámvevői állomásra való választás is, mi a candidatio megté­tele után átalános szavazattöbbséget nyert Kászopi Ferencz atyánkfiával be is jön töltve; s itt legyen szabad megemlítenem azon nagyon is legális eljá­rását báró főispánunknak, hogy a bizottmányi ta­gok többsége kérésének engedve, saját candidatioi *) Nem válik pártunk előnyére az ilyen türelmetlenségi bizonyítvány. tadjuk ezt a tordai jobboldalnak. Az övék a kezdés dicsősége _______ jogát nem veszélyeztetve, 5 re terjesztette ki a can­­didáltak számát. Az ülések alatt a pártok mereven tartották magukat egymás irányában, mindkettő elvért küzdvén, s elvet akarván megmenteni; a jobboldal a volt követek újbóli megválasztásáért küzdött. Román atyánkfiai egy román és egy ma­gyar képviselő küldését akarák határozatra emel­­ni, de győzött a szabadabb nézet, hogy bár mind­kettő román, magyar vagy zsidó legyen, mind e hon polgára, a hon érdekeit képviselendi,­­ fel nem tehető egy képviselőről, hogy az a közanya érdeke ellen, valamelyik nemzet érdekében a töb­bi rovására tenne. A szomszéd Belső Szolnok me­­gyéből is többen szerencsélteték bizottmányi gyű­lésünket, számra nézve csaknem egyforma arány­ban mindkét oldalról, de nem vegyülve semmi vi­tába,­­ most ma mindenki hazatérve, megkezdőd­nek mindkét párt érdekében a korteskedések. Ad­jon Isten többséget a balközépnek, mind a válasz­tásokon, mind az ország termében. 13 Fogaras vidéke deci. 28. és 29 én tar­totta évnegyedes bizottmányi gyűlését; az ürese­désbe jött hivatalok betöltése , törvények, rende­letek és átiratok olvasása tevéli fontosabb tárgyait. A választási előmunkálatok iránti intézkedés végett azonban csak egy hó múlva fognak rendkívüli bi­­zottmányi gyűlést tartani, még­pedig azon indok­ból, mivel most is elégedetlenek voltak pesti kép­viselőik vívmányával. Egy öreg hon­véti levelei. !

Next