Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-01-22 / 10. szám
Harmadik évi folyam. Előfizetési ívre . . • • félévre . • • • XI-yedávra . . .».v nként . . . feltételek. . . 1* frt —kr. » n Megjelelik lstenkint hkronmier: Vasárnap, S*erá4uA»s pénteken Szerkesztőség és kiadó-hival: Monostor utcza L. Bányai ház »ktt. 10 ik szára POLITIKAI LAP. Kolozsvári, sréntek január 22. 1 X Hirdetési dijak. Ötször hasAbozott sor Art 6 kr. Bélyegdy minden hirdetéstől 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiók-kiadó-hivatlttk: Heesen: Krémer Sámuel, gyeden: VokAl JÁnos. TordAn: D. Papp Miklós. SiamosovArtt: Ceaun testvérik. KolozsvArtt: Stein J. és Dinjén L. M.-VAsÁrhelytt: Wittich Józsefnél. 2010/SVÁR, JANUÁR 21. Legújabb távirati tudósítás. Bécs, jan. 20. A walesi herczeg és neje csütörtökön, 21-én érkeznek ide, és az udvari palotában fognak szállásolni. E magas vendégek három napig fognak Bécsben időzni. Paris, jan. 20. Biztosan állítják, hogy a conferencia, mihelyt az, összes meghatalmazottak aláírondják a jegyzőkönyvet, egy titkárt küldene ki azon megbízással, hogy a görög kormánynak adja tudomásul jegyzőkönyvét. Madrid, jan. 20. Az egész Spanyolországban választandó képviselők közül mintegy 300 monarchista, 30 republicans, 20 bourbonista lehet. Bécsi ágro jan. 21-én Arany 5.70./10 Ezüst 118.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 74.—. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. A választások előtt. Hogy szent koronánk ügyei a királyhágón inneni részben továbbra is hiv kezek között maradjanak, megmarasztottuk azokat, kiket Bach és Schmerling civilisáltatásunk érdekében kezinkbe beszármaztattak, s velők és általuk mégis fentartottuk a „cs. k. kincstári ügyvédséget.“ Ez eljárás teljes öszhangzatban áll a „világpolgárosodás“ fenséges elvével. Avagy az arany bullának azon rendelkezése, mely koronánk ügyeit kizárólag hazafiak kezébe tette le, nem az „elszigeteltségi politikát“ jelzi-e? Mondjunk le már a „szűkkörű politikai vayon“-ról, mit e kis bérezés haza nyújt, s ha mint „osztrák-magyar birodalom“ kiléptünk a világ színpadára, hagyjunk fel ily coulissák mögötti szerepléssel. Ott van a magasabb politikai küzdtér, mit nekünk a közösügyi intézmények nyújtanak; foglaljuk el azt, mert ha a közös külügyministérium újonnan kinevezett személyzetének lajstromában is mind idegen hangzású nevekkel találkozunk, ki az oka? Nem más, mint önmagunk, kik nem vállalkozunk olyanra, mire hivatva vagyunk, hanem mindig csak a táblabírói politikát kergetjük. Az említettem világnézeten kívül vezérelte „pártunkat“ ez eljárásnál két magas politikai tekintet. Egyik az alkotmányos államrendszer közösségére irányuló előkészületes lépéseknek gyakorlatias alkalmazása, ezen lajthántuli „birodalmi testvéreink és társaink“-nak alkotmányos jogainkban részesítése által. A másik, egy tekintélyes „indignatusi contingens“ megjegyzése, mely birodalmunk, mint „közhaza“ körüli szolgálatainak, érdemeinek fényes tanujeleit adván, csak nyereménynek tekintendő. Amúgyis, ha haza küldjük a Lajthán túl a „közös budgetbe“, ha pensionáljuk a „közös pensioba“ jutnának. Idemque pridem. Nem kell feledni a választásokat sem, mert beszéljenek S. meg Asboth urak, vagy bárki bármit, el nem hiszem, hogy „rendszerünk“ ellen a resistendi facultast alkalmaznák, a többi pártoknak oly nyilvános felforgatási törekvéseihez csatlakozásukkal. A rendszerhlvek elveiket meg nem adják, mig maga a systema üli diadalát; nálunk pedig ad majorem dei glóriám! minden még a régi systematicus lábon. S nem édes e az öntudat, hogy gerinisatoraink magyarcsatorok lettek, ésannyira, hogy németből magyar fordításban hirdetik , az átmagyarított rendszer üdiigéjét? Már hogyan folynak a szent korona „fordított“ ügyei, azzal nekem mi közöm sincsen, én saturálva vagyok a „világpolgárosodás“ magasztos ideáival. „Egy jobboldali választó .“ TARCZA. SZEMERE BERTALAN meghalt! Az újév első véradója egy évtizedek előtt a szellem lángjának óriási erejétől áthatott, de a honfibú terhe alatt később megtört jelesünk, Szemere Bertalan. A férfiú, ki egykor mint szónok, állambölcselő, jogtudós és író, nemzetünknek a külföld előtt is annyi dicsőséget szerzett, egyik kitűnő tagja volt azon, hazánk történetében örökre emlékezetessé vált nemzedéknek, mely századunk második évnegyede óta Magyarországot a középkor elavult institutióinak békéiból a reform szabad mozgást engedő terére vezette, s nemzetünknek az európai államok között szellemi befolyást és tekintélyt biztosított. Mint fényes meteor tündöklött Szemere e nemzedék előtt; munkái: remek „Utazása a külföldön“, gyönyörű tanulmánya „a büntetésről, különös tekintettel a halálbüntetésre, s páratlan szóncskészültségről tanúskodó országgyűlési beszédei kitűnő helyet jelölnek ki számára a nemzeti Walhallban. A meteor fénye azonban már négy évvel ezelőtt kialudt, s csak a kebelben, mely egykor oly melegen tudott érezni és tenni az emberiség legszentebb érdekeiért, visszamaradt tengélet elenyésztét, csak a meteor kihűlt tömegének leesését siratja a nemzet a szellemileg már nem létezett Szemere Bertalan testi halálában. M. A. Az országos baloldali értekezlet nyilatkozata: Pest, jan. 17. Az országgyűlési balközép tagjai, midőn az országgyűlés eloszlott, kimondották, hogy a választások érdekében fog Pesten január hóban értekezlet tartatni, s hogy mindenkit, ki e czélból itt megjelenik, tárt karokkal fogadnak. Ez czélja a mai összejövetelnek, s tárt karokkal fogadunk mindenkit, ki e czélból itt megjelenik. Egyébiránt központi comité alakítását nem tartjuk szükségesnek, intézkedjenek a választásoknál a törvényhatóságokban és a kerületekben levő párttagok; az ő dolguk a felett is határozni, csináljanak e a választásokra egyik vagy másik párttal fussot vagy kiegyezkedést. A jelen értekezlet csak azon óhajtását fejezi ki, hogy a jelen voltak óla hassanak, miszerint a párt tagjai egymás ellen föl ne lépjenek, a az ellenzék külön két árnyalata és annak hírlapjai is egymást a jobboldal javára ne rontsák. .Óhajtandónak tartjuk továbbá, hogy a párt tagjai mindig értesülve lehessenek a pártnak az országban állásiról, s ily czélból a párt itt hilyben lakó vezértagját Nyáry Pált bízzuk meg, fölkérvén a párt tagjait, hogy őt időről időre tudósítsák, s azon esetben is, ha nem lenne talán valamelyik kerületnek megválasztható baloldali jelöltje, hozzá forduljanak oly czélból, hogy velük azon párttagok neveit, kiknek megválasztatása saját kerületeikben bizonytalan volna, közöljék, hogy ha tetszik, azok közül választhassanak. Nyáry Pált pedig fölkéri, hogy a helyben levő elvrokonok Görögország hajdan és most. Mendelssohn-Bartholdy K. nyomás. V. (dr.) Minden régiségbuvár előtt ismeretes, hogy a táncz már a hajdani Hellas-ban szokásos örömnyilvánítás volt, mely ünnepélyes alkalmakkor soha nem hiányozhatott. A táncz iránti előszeretet úgy látszik, a görög néppel veleszületett. „Te eltánczoltad szerencsédet“ — igy kiáltott az őshagyomány szerint Klisthenes szép leánya, Agariszt szabadosa, Hippoklidesnek, midőn az bizonyosnak tartván a fejedelmi hölgy kezének elnyerését, túláradozó jókedvében vidáman tánczolni kezdett. Agarist egy versenytársáé len s Hippoclides a boldog könynyelműségre vonatkozólag azóta közmondásossá vált nyilatkozatban tört ki: „Hippoclides evvel nem sokat törődik.“ — Az antik néphit komolysága is összeköttetésben állott e mosolygó arczú művészettel s az istenek, élükön a hatalmas Jupiterrel, szintén nem tartották magukhoz méltatlannak a tánczoló halandók felkeresését. Az életkedv és vidámság ma is hasonló alakokban nyilatkozik. A hajón, a tenger tornyosuló hullámaiul közepette, midőn Poseidon dühösen fölemeli fejét s a habok a fedélzetet csapkodják, a görög matrózok az árbocz körül tánczolnak, karjaikat kiterjesztve , énekeket dalolva, mintha a tengeristen haragjára válaszolnák: „Hippoclides evvel nem sokat törődik.“ S ki tudná eléggé híven leírni a „Romaika“ táncz kedvességét, midőn ifjú lányok az „ibolyakoczorus“ mezőn vagy a tengerpart fövenyén egymással kezet fogva, bájosan tovalebegő tánczot képeznek, míg a part magaslatain az öregek „a cykad-okhoz hasonlóan“ gyönyörködnek az ifjúság bohó kedvtöltésében. Csak a zene, mely ma e tánczokat kiséri, tesz kellemetlen benyomást a hallgatóra. A jelenlegi görögöknek az öszhangról fogalmuk sincs; egyszerű dallamaikat nagy tűzzel éneklik ugyan, de többnyire hamis hangon és mindig orraikon keresztül. A „Romaika“-t kisérő énekeket, a minők, a szomorú „Ti se kámo kai m’ybrizeis Diamandoula ruou“, rendesen mélabús, ami magyar tánsz melódiáinkra emlékeztető hangulat jellemzi. Az élet komolyabb mozzanatai szintén kifejezik a hajdan és jelen közötti összefüggést. A gyönge és mégis oly emberi félelem, mely a rémi tét a természetben, a betegséget és halált alig meri nevén szólítani, mely a fúriákat Eumenidáknak, a halált elalvásnak mondja, a modern Görögországban is feltalálható. A népdal hü tükre a szomorú érzelmeknek, melyek a népet a nyár végével, s a tél kezdetén épen úgy, mint az enyészetnek induló emberi erők láttára áthatják. A három antik párkából ugyanannyi nő jön, kik együtt bejárják a városokat, hogy azokban pusztítsanak. Az első egy tekercs papírra írja az elpusztulók nevét, a másik egy ollóval kimetszi azokat az élet könyvéből, a harmadik seprőjével félre takarítja romjait. A régiek által gyászöltönyű öreg nő alakjában ábrázolt dögvész a mai görögöknél világtalan anyóka, ki mindent megöl, ami hozzá ér. A halál jelképes felfogása most is ugyanaz, amilyen hajdan volt. Megegyezőig az antik nézettel, a kimúlásban egy szerető geniust lát a görög, melynek csókja az életet veszi el ajkairól. Legszebb ékszereivel diszitve, fehér öltönyben, kezeit mellén átfonva fekszik a halott, arczát a házajtó felé fordítván, jeléül annak, hogy örökre el fog Háromszék , jan. 16. 1869. T. Szerkesztő ur! Midőn önnél először bekopogtatok, az újévet üdvözölve jó napot kívánok, akarom hinni, hogy ön részéről is] nem fog hiányzani a „fogadj isten“ és ha időnként felkeresendem leveleimmel, melyek Háromszék nevezetesebb mozzanatainak hü tükrei fognak lenni. Czifra sa Hangos szavakat azonban tőlem ne várjon, mert a kéz, mely jelenben tollat ragadott, már megnehezült, mert már csak hajdanában, a „dicsőség fénykorában“ fegyvert is forgatott és azután a gyászos emlékű években nem egy versben vette újból, de nem kardját, mert azt a muszka elvette, hanem tollát fel, síkra szállni a sajtó terén magyar és német lapokban azok és azoknak rendszere ellen, kinek a közelebbről eloszlott országgyűlés jobboldali többsége, tán szolgálatuk jutalmazásául (!) nyugdijat szavazott, mig a szegény sokat szenvedett honvédek, kiknek vitéz fegyverük győzelmei után oly kényelmes most a miniszteri bársony támlásszék, még csak erkölcsi elismerésben sem részesülnek, hanem nagyrésze többnyire nélkülözések közt bajjal tengeti hátralevő napjait, jelenben nyomor és mellőztetéssel küzd a múltnak szép emlékében él, de a jövő mint biztos révpart felé teljes reménynyel tekint, hogy a közelebbről összegyűlendő országgyűlés a koldusbot helyett anyagi távozni. A tisztességes eltemetés napjainkban is legfőbb kívánsága a kiszenvedőnek, s legszentebb kötelessége a túlélőknek. Antigones „a lelkek legtestvériesebbjog mindent, ami egy nő előtt becses lehet, elkövetett, csakhogy szeretett fivérének eltemettetését eszközölhesse. „Én természetesen éppen nem kárhoztatom — így szól megragadó egyszerűségében a költő-király, Homer — hogy megsiratják a halottat, kit végzete elért. Mert különben is a szegény halandónak egyetlen megtiszteltetése az, hogy lenyirják haját s könnyekkel áztassák ábrázatát.“ Ha ma egy görög temetést megszemlélünk, oly jelenet szemtanúinak fogjuk hinni magunkat, a minőket antik vázákra szoktak festeni. A meghalt érdekeltjei előtt a siránkozó asszonyok lépdelnek, a legvadabb fájdalom jelei között mellüket verve és hajfürtjeiket szétzilálva. „Némán és elcsüggedve néztek reám — igy hangzik lamentatioik egyike - ok sírjatok velem együtt ti testvérek, rokonok, barátok és ismerősök, mert még tegnap szólottam hozzátok. Adjátok nekem az utolsó csókot, hisz én többé nem látlak meg titeket. A biró elé megyek, ki a személyek tekintélyét nem ismeri, s szolgát és urat, királyt és katonát, gazdagot és szegényt egyenlően fogad, s mindenkit felmagasztal vagy elitél saját művei szerint.“ Temetés után a gyászmenet tagjai az elhunyt házához térnek vissza, mint utolsó vendégei halotti torát ünneplendők. A halálozás utáni harmadik, kilenczedik és negyveneik napon süteményeket és gyümölcsöket helyeznek a sírra, a régiek naiv felfogására emlékeztetve, kik a mondott napokon a halott számára valóságos lakomát készítettek, s emlékét szeretet adományok, a „sötét bor ajándékai“ által igénybevételével a nyert értesitésnek, mikor szűk ■ágén, közzététele felöl a vidéki párttagok értesítése vágett intézkedjék. Követválasztási mozgalmak. A „Magyar Polgár“ magán-táraürvééye. Sepsi Szt György, jan. 21 án Thury Czergely követjelentése egyhangúan kitörő lelkesedéssel fogadtatott, Berde M. követ jelentésének olvasása félbe lön szakasztva. *) A kolozsvári baloldal párthívei első nagygyűlésüket, melyben képviselőjelöltjeiket állapítják meg, a jövő február hó elején tartják meg. Annak idején tudatjuk majd a napját és helyét. Dr. Endes Gábort, a helybeli jogakadémiai tanári kar egyik kiváló tagját — a M. Állam tudósítása szerint — a csíkszéki ellenzék felléptette képviselőjelöltjéül. Mint pár nap előtt tisztelt barátunktól értesülünk, nem hajlandó elvállalni a képviselőséget. Reméljük azonban, hogy a magyar közjog alapos ismerője enged a félreismerhetlenül nyilvánuló közvéleménynek, s minden kétségen felül álló megválasztatásával elfoglalja az őt méltán megillető helyet a balközépi képviselők sorában. Marosszékről írják lapunknak, hogy a jobboldal részéről gróf Rhédey István és Nagy Samu, marosszéki törvényszéki elnök, mint a marosszéki jobboldal főkettesei önmagukat jelölték ki a szék jobboldali követjelöltjeiül. Tolnay Gábor úr kijelenté, hogy más jobboldali jelölttel szemben hajlandó a visszalépésre. Mi történnék gróf Teleky Domokossal, a másik volt jobboldali képviselővel, arról hallgat eddig a marosszéki krónika. Annyit azonban minden ember jól tud, hogy akár gróf Rhédey István, akár Nagy Samu úr korántsem oly nagy kapacitás, kivel Teleki Domokos grófért az országgyűlés csak távolról is kárpótolva lenne. Sz.-Udvarhely város derék polgársága a kolozsvári országgyűlésről ismert jeles követét, a balközép hívét, ügyvéd Kassay Ignáczot szándékszik országgyűlési képviselőül megválasztani. Székely-Udvarhely város annyit szenvedett derék polgársága ezen választásában nem fog csalódni. (D. A.) Doboka megye rendkívüli bizottmányi gyűlése. E hó 15 én lefolyt rendkívüli bizottmányi gyűlésünkön megalakult a központi bizottmány; alelnökül közfelkiáltással, közigazgatási főbíró Rettegi Sámuel, jegyzőül Mán Tivadar aljegy, román atyánkfia választatott meg. A bizottmány üléseit e hó 20-án kezdi meg. Ez alkalommal a sorozáson kívül a bizottmányi gyűlés elébe tűzetett az időközben megjött főszámvevői állomásra való választás is, mi a candidatio megtétele után átalános szavazattöbbséget nyert Kászopi Ferencz atyánkfiával be is jön töltve; s itt legyen szabad megemlítenem azon nagyon is legális eljárását báró főispánunknak, hogy a bizottmányi tagok többsége kérésének engedve, saját candidatioi *) Nem válik pártunk előnyére az ilyen türelmetlenségi bizonyítvány. tadjuk ezt a tordai jobboldalnak. Az övék a kezdés dicsősége _______ jogát nem veszélyeztetve, 5 re terjesztette ki a candidáltak számát. Az ülések alatt a pártok mereven tartották magukat egymás irányában, mindkettő elvért küzdvén, s elvet akarván megmenteni; a jobboldal a volt követek újbóli megválasztásáért küzdött. Román atyánkfiai egy román és egy magyar képviselő küldését akarák határozatra emelni, de győzött a szabadabb nézet, hogy bár mindkettő román, magyar vagy zsidó legyen, mind e hon polgára, a hon érdekeit képviselendi, fel nem tehető egy képviselőről, hogy az a közanya érdeke ellen, valamelyik nemzet érdekében a többi rovására tenne. A szomszéd Belső Szolnok megyéből is többen szerencsélteték bizottmányi gyűlésünket, számra nézve csaknem egyforma arányban mindkét oldalról, de nem vegyülve semmi vitába, most ma mindenki hazatérve, megkezdődnek mindkét párt érdekében a korteskedések. Adjon Isten többséget a balközépnek, mind a választásokon, mind az ország termében. 13 Fogaras vidéke deci. 28. és 29 én tartotta évnegyedes bizottmányi gyűlését; az üresedésbe jött hivatalok betöltése , törvények, rendeletek és átiratok olvasása tevéli fontosabb tárgyait. A választási előmunkálatok iránti intézkedés végett azonban csak egy hó múlva fognak rendkívüli bizottmányi gyűlést tartani, mégpedig azon indokból, mivel most is elégedetlenek voltak pesti képviselőik vívmányával. Egy öreg honvéti levelei. !