Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-06-30 / 76. szám

76-ik szám Harmadik évi folyam. filofisetó« föltételük: AI LAP. Kvro Kó'évr« • JViMTycdtíyro H^vrokéní 12 frt— kr, * n 7 n 3 , T> 1 !>r Megjelenik Letenkint L&romosur: V a a á r n­a p, Szerdán és Pénteken Szerkesztőség és kiadó hivatal: Monostor utcz.H L. Bányai h­áz alatt. Kolozsvárit, szereda junius 30. 1869 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedves ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Dééten: Krómer Sámuel. Enyeden: Vokál János. SlamosnyTárti: Denonz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M. - Vásárhely tt: Wittich Józsefnél, KOLOZSVÁR, JUNIUS 29. Legijabb távirati tudósítások. Fest, jun. 29.] Az alsóház központi bizott­­­­sága bevégzi a népszámlálási törvényjavaslat tár­gyalását. A javaslat csekély módosításokkal elfo­gadásra ajánltatik. A vasúti bizottság méltón ne­­­­hézségeket lát a sátoralja- ujhely- mező- labori vas- , ut elfogadásában, mely leginkább a ministerelnöknek áll érdekében, de a mely a ház által már a mult ülésszakban elutasittatott. Az izraelita congressus statútumait ő­felsége szentesitette. Zürich, jun. 27. Mazzini elutazott innen,­­ s Londonban fog állandóan letelepedni. Bécsi ágro jun 24-én Arany 5.85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.8. áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Egy alkotmányellenes merénylet. A magyar képviselőház többsége né­hány nappal ezelőtt közel állott ahhoz, hogy halálos csapást intézzen minden alkotmányos parlament alapjogainak elseje, tagjainak szó­lásszabadsága ellen; hogy éppen akkor, mi­dőn a bírói függetlenséget a ministeri telj­hatalomnak feláldozandó vala, a képviselők sérthetlenségét is lábbal tapossa — a minis­teri túlérzékenység kedvéért. Mint lapunk mult számában már érin­tek, az igazságügyés­ törvényjavaslatainak támogatása alkalmából jónak látta az 1848. évi törvényhozást dicsőíteni, mire a szélső­balról Irányi Dániel azt jegyzé meg, hogy ezt ugyanazon igazságügyér teszi, a ki az 1848-as törvények egyik leghívebb bajnokát törvénytelen ítélet következtében halálra kí­nozta.“ A közmegütközésnek, melyet e méltat­lan, ezen igazságtalan vád az egész ház­ban felkeltett, parlamentáris szempontból tö­kéletesen correct kifejezést adott az elnök szóló rendreutasítása által. Evvel az egész kellemetlen ügy az ingerültség tovább szí­tása nélkül befejezettnek annyival is inkább volt gondolható, mert maga a megsértett mi­nister is egy szóval sem nyilvánító, hogy nincs megnyugtatva az elnök részéről számára nyújtott, egyedül lehetséges elégtétel által. Másnap azonban egy kormányférfiúban alig igazolható érzékenykedése ismét sző­nyegre hozá az elnöki kijelentés útján már elintézett ügyet, sőt azon szavai által, hogy a ház részéről neki nyújtandó elégtételig sem képviselői, sem pedig miniszeri székét nem foglalhatja el, egy nemét a nyomásnak is gyakorló többségben levő pártja ítéletére. Eddig még­­csak a házszabályok sér­tettek meg,­ csak az elnöki enunciatio tekin­télye gyöngíttetett. De a­mi ezután történt, az már nyílt attentatum vola a képviselői immunitás szentsége, a törvényhozók szabad szólásjoga ellen; az, ha sikerül, veszedelmes praecedenset állított volna fel, melynek ki­­számíthatlan horderejét e perezben még fel­fogni alig lehetünk képesek. Gajzágó Salamon vállalkozott egy ily jogsértő merénylet megkísérlésének szomorú szerepére, a ház a mentelmi bizottságot oda utasíttatni indítványozván, hogy „a jelen esetben adandó elégtétel neme és módja iránt véleményt adjon, a­mely a hasonló ese­tekben jövőre követendő eljárás szabályozására is kiterjedjen.“ E forradalmi szagú, egy jacobinus club tagjához illő indítványnak czélja nem lehe­tett egyéb, mint hogy a pillanat szenvedé­lyének benyomása alatt még nem létező,­­ csak ezután megalkotandó törvény alapján sújtó ítélet hozassék oly cselekedet fölött, mely a priorit­atörvény alkotása előtt már el volt követve. Ilyesmit zsarnokok é s forradalmi conventeknek igen, de alkotmá­nyos parlament előtt nem szokás javaslatba hozni! Gajzágó Salamont meggondolatlansága annyira elvakítá, hogy nem véve észre, mi­szerint indítványa elfogadása esetében a par­lament a­indenkori többség tyrannismusá­­nak gyászos színhelye, a véglegesen kiirtott szólásszabadság temetője lett volna. Gajzágó Salamonnak nem jutott eszébe az, hogy a többség változásoknak van kitéve, s míg ma indítványa értelmében az „immunitással való visszaélésért“ Irányi Dánielt sújtotta volna, meglehet holnap már „az immunitás megsértéséért“ éppen Gajzágó Salamont büntetheti meg! Vájjon nem elcsüggesztő, nem mélyen lehangoló-e annak tudata, hogy a kormány­párt, mely bennünket, az ellenzéket annyi­szor szokott forradalmi tendentiákkal vádol­ni, hogy e párt még egy ily oktalan indít­ványt is zajos tetszésnyilvánításokkal volt képes fogadni? S várjon lehet-e bizalmunk azon párt irányában, mely ezen indítvány elfogadása által a legnagyobb szerencsétlen­ségek örvényébe döntötte volna a hazát, ha ■ névleges vezére, Deák Ferencz, kinek tudta nélkül terveztetett az üdvtelen merénylet, oda nem hagyja betegágyát, s rögtön más nézetre bírva az előbb Gajzágó mellett lelkesedőket, nem fogadtat el egy oly indítványt, mely alakilag a házszabályokba ütközött, s az el­nöki rendreutasítás után helyén nem volt nyugtatni az interpelláló urat egy nyílt postában, hogy majd barázdára hozom én a holdvilág dolgát jövő esztendőre. Az igazat megvallva, azonban boszantott, hogy olyan jeles csillagász, mint a­ki e naptárom­nak astronómiai részét készíté, hogy tévedhetett ekkorát? Elhatároztam Brassai Sámuelhez feleb­beznem ezt az interpellate. Pár nappal ezelőtt Brassai úrnak egy megtisztelő látogatása alkalmá­val szóba hoztam az interpellate, s felkértem, hogy adna felvilágosítást. Ma az alább következő­­ levelét vettem Brassai úrnak: T. szerkesztő úr! A „M. P.“ egyik levelezője fennakadt, mint mondja, azon, hogy az uj holdak a zsidó naptár­ban más órákra — olykor napra — vannak téve, mint a natzsád szerkesztette és más keresztény naptárakban. Ennek következtében azt kérdi: „hol s hát az igazság?“ Az ilyszerü dolgokra nézve a tudós vágya oly ritkán nyilatkozik nálunk, hogy idézett kérdés nagy érdeket keltett bennem s a sz­­ár engedel­mével megkísértem a feleletet reá, mi abban áll, hogy az igazság mind a két félnél van. Ezzel persze csak új kérdést keltettem, t. i. hogy lehet az?A melyet minthogy nem dönthetek úgy el, mint Arany János ismeretes bírája a bizo­nyos „fülemüle“ ügyes, avagy Lafontaine majma a darab sajt felett támadott pert, tehát más módon fogok neki. Volt nekem egykor egy jó gazdasszony is­merősöm, ki annyira félt dolgaiban az elkéséstől, hogy házi óráját rendesen egy félórával elébb jár­­tatta, mint a városi toronyóra járt. Nemde igaza volt neki is, a toronyóra őrének is ? Valamint min­­denikök a maga körülményei közt h­el­y­esen cse­lekedett, hogy a másikra nem hajtott. TÁRCZA. Egy interpellate a holdv­ilághoz s válasz reá. Közli a szerk. Néhány nap előtt Nagy-Lóznáról Kovács Elek úrtól a többek között a következő sorokat vettem: „T. szerkesztő ur! A „Magyar Polgár Naptára“ munkatársaihoz intézett közelebbi felhívása ötletéből egy régi szán­dékomat, hogy önnek írjak, ezennel teljesítem: községemben egy sereg orthodox s köztük három az értelmiséghez is tartozó izraelita lévén, lapomat olvassák, s kölcsönbe felolvassák az ök külön héber, azaz, hogy héber betűkkel nyomott német lap­­ókat; s ebből hiheti ön, miként én a héberekkel itt e földön igen jól egybeférek, de már a csillagok közt uram néha rettenetesen eltá­vozunk egymástól; azonban ne tessék azt hinni, mintha talán én vagy közölök valamelyik csilla­gász lenne, mert legközelebb csak a hold változá­sainál van köztünk ez az egybe nem férhető eltá­vozás, s a többek közt éppen az ön naptára is egyik ok, például a keresztény naptárak szerint megújult a hold: kér. június 10 én 5 óra 8 perez reggel, héber június 9 én 8 óra 5 perez estve, és ujulni fog: kér. julius 9-én 2 óra 54 p. d. u., hé­ber julius 9-én 9 óra 35 p. reggel, kér. ang 7-én 11 óra 29 p. éjjel, héber ang. 7 én 10 óra 19 p. estve. Ennélfogva ön és izraelita olvasó társaim interpellálják ön által a holdat: ha vane szándéka jövendőre egyenes utat tartani, s mindnyájunk ré­szére egy perezben változni ?“ Miután a kérdésben forgó naptárt én adtam ki, mi volt természetesebb, mint hogy siettem meg ugyan, de a­melynek tartalma ellen a a háznak egyetlen tagja sem szólhatott! Molnár Antal: Eg­y botránykő, mely a kor­mány pártfogása alatt áll! Keresd, jún. 24. úgy látszik a magas belügyministérium szép simán akarná a megyénkben választottja által el­követett botrányokat és a szó valódi értelmében scandalumot bár némileg is elintézni, legalább arra mutat hosszas késedelmezése ez ügyben, mert hogy tennie kell valamit a kormánynak utolsó év­­negyedes gyűlésünk következtében, azt minden gon­dolkozó ember tudja és várja is, de hogy mi in­díthatja a m. k. belügyministériumot e fontosabb ügy halasz­tgatására, azt valóban bajosan mond­hatná meg, még maga a késedelmezés okozója is. Compromissió lesz ez a m. k. belügyministeriumra, de annak marad ezutánra is, sőt mentél tovább, annál nagyobb lesz még. Vagy tán újból baloldali rémet vél feltalálni a magas ministerium a me­gyénkben történtekben? lehet, hogy mint más szá­mos esetben, ezúttal is mystificáltatott a főispáni jelentések által; pedig tán a sok feliratokból, tár­­sü­rgönyökből, s ezeknek aláíróiból meggyőződhet­tek, hogy nem politikai pártkérdés, mivel szánt­­szándékosan mind csak ismert jobboldaliak írták azokat alá. Pártküzdelemnek nevezhető ugyan, de csak az értelmiség, birtokosság, becsületesség küzdelme a magas kormány pártfogoltjával szembe­n; mert bát­ran merem kérdezni, kinek ajánlatába tették meg gr. Haller Ferenczet főispánnak? Egy egy általa fizetett vagy lekenyerezettnek ajánlatára! Mert hogy jóra való erdélyi, s a keleti viszonyokkal ösmere­­tesebb egyén ilyet tehetett volna, azt tagadom. Mint szintén e megyében lakó, figyelemmel kisér­tem folyvást megyénk sorsát, s egyszersmint azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a volt Erdély­nek valamennyi, a magas kormánynál befolyásra hivatott férfiait személyesen ismerem; állíthatom, hogy ezek ily tanácsot nem adtak. — Vezethették a kormányt e választásra tehát az akkor küszöbön állott képviselőválasz­tások; — ez egyben czélt is ért — megbukott a baloldal oly fegyverekkel szemben, melyekkel aligha dicsősségnek nevezhető a győzelem (még­is verificálta a jobboldal választottját az igazoló bi­zottság, mert hát formahiányt fedezett fel az ellen­­kérvényben, s így természetesen bele sem bocsát­kozhatott annak tárgyalásába),­­ ha a magas kor­mánynak valóban ez volt czélja e főispáni kine­vezéssel, miután elérte, mi tartóztathatja a kifacsart czitrom­héjját eldobni, vagy oly nagy szolgálatot ten-e ezáltal a ha­zának, hogy egy egész törvényhatóság hátrányával, d­e má­r a 1 i­s a ti­ó­r­á­v­a­l felér Mikor az árnyékóra 12 öt mutat, azt feleli vele, hogy a nap delel, azaz éppen a helybeli dél­vonal irányában van. S igaza van, mert a délnek i­s a megfelelő 12 órának az az igazi és eredeti jelentése. Ugyde a kerekes órák bejötte és elter­jedése szükségessé tette, hogy attól egy kissé el­távozva a 12 órát amaz igazi déltől megkülönböz­­t­­essék, úgy, hogy egész éven át a kettő csak négy ízben találkozik együtt (ekkor sem tökélyesen), el­lenben megesik, hogy az óra az igazi dél beállá­sánál 16 perc­c­el is elébb, máskor meg annyival későbben üti a 12 őt. Ezt a szükséget az okozta, hogy egy különben jól járó órát semmi sem kop­tatja és rontja inkább, mint az örökös taszigálás elébb, hátrább, mit pedig mindennap kellene ten­nünk, ha az árnyékóra szerint kezdenek jártatni. Hozzájárul az, hogy borús napokon éppen nem volna módunk eltalálni az igazítás mennyiségét. Igaza van tehát a művelt világnak, hogy a napot s árnyékórát a maguk utján hagyja menni s a ke­­­­rekes órát a „középidőhöz“ szabja. Lám még a nap kezdetére nézve is vannak ilyen eltérő szokások, melyekben az illetőknek egyfor­mán van igazuk. A polgári és törvényes életben a nap éjfélkor kezdődik; a csillagászok közlemé­nyeiben déli 12 órakor, a zsidók pedig est­e 6 órakor kezdik a napjukat, t. i. vallásszertartási te­kintetben, úgy, hogy nálunk pénteken estve 12 óra­kor már kezdődik a szombat. Régebben az olasz keresztények is estve, de változó időben, ne­m : Avo Maria harangozáskor kezdték napjukat, foly­ton számlálva 24-ig az órájukat. Most már, a nem­zetközi viszonyok sürüdtével, azt hiszem felhagy­tak vele. De nem szaporítok sem példát, sem szót töb­bet, elég lesz annak a bebizonyítására, hogy ktt pártfogolása? Oly megyében, hol minden bi­zottmány­­gyűlésen oly botrányok történnek, mint nálunk, hol a főispán jegyzőkönyv hitelesítése nél­kül elnapolja, és pár napok múlva megint csak hitelesítése nélkül folytatja a megyei gyűlést, egyébb­­re nem támaszkodhatva mint a magas kormány pártfogására, oly megyékre küldhették ugyan kor­mánybiztost, még olyant is, kinek utasításul meg­­hagyathatik, hogy valahogy mentse ki a bajból a pártfogókat; de hogy mindaddig, mig más (még pedig jóravaló) főispánt nem ne­veznek e megyének,a baj orvosolhatat­lan, az kétségbevonhatlan tény.­ Legifjabb gr. Bethlen Gábor. Belpolitikai szemle.­ ­ A junius 26-ki hivatalos lap élén három legmagasabb, ő cs. k. Felsége által b. Beusthoz a közösügyi ministerhez, gr. Andrássy Gyulához és gr. Taaffehoz, a magyar, illetőleg az örökös tar­tományok ministeriumának elnökéhez intézett kéz­irat hivatalosan tudatja, hogy a delegátiók f. hó 11-kén, Bécsben megkezdik működésüket. A gr. Beusthoz intézett kézirat felhívja a közösügyi mi­­nistert a delegativnak bemutatandó előterjesztése­ket illető intézkedésre, míg a ministerelnökökhöz intézettek a megválasztott bizottsági tagok egybehi­­vását teszik And­rásy és Taaffe grófoknak köteles­ségévé. Lehetlen a gr. Benslhoz menesztett kéziratra nézve meg nem jegyeznünk, hogy annak keletkez­­te nem épen a legalkotmányosabb gondolkodás­módnak szüleménye. A közös ministeriumnak az al­kotmány értelmében elnöke nincs, s igy a gr. Benst­hoz intézett kézirat nem illetheti Benstot, mint a közös ministerium elnökét,, a­mint két társa And­rássy és Taaffe grófokhoz, mint ministerelnökökhöz van intézve. De hát, ha Beust gróf az alkotmány értelmében csak oly közös minister, minek kolle­gái Becke és Kuhn bárók, miért bízza meg a leg­felsőbb kézirat csak őt, hogy „az előterjesz­tések bemutatása iránt intézkedjék.“ Hisz a közös­ pénz- és hadügyministernek csak annyira, ha nem jobban lesz dolga a delegatióhoz benyújtandó előterjesztésekkel! Igen, de Beust gr. ministeri kanczellár, s ha a 67-dik, a delegatiók teendőit körülíró alkotmány nem is ismeri az osz­trák cancellárt mint olyat a dellegatiók körül in­tézkedő személyiségnek, a régi absolut Ausztriá­nak, mint látszik ma is domináló kanczellári fo­galmai szerezték meg Benst grófnak a magas kéz­irat általi kitüntetést kollegái felett. Nem hiába mondja a költő: Quo semes imbuta recens serva­­bit odorem testa (austriaca) diu! —.Nagy későre 20-dika helyett 24-ikén az autonomial18 gyűlés is megtartá a herczegpri­­más elnöklete alatt a förendnek termében első gyű­lését. A primás rövid beszéddel üdvözlő az egü­lönböző igazságok is megférhetnek békésen egy­más mellett. Hanem hogy elég­­ a kérdéses leve­lező úr megnyugtatására, arról már nem vagyok annyira meggyőződve. Pedig én éppen azért fog­tam tollat a kezembe. S hogy czélomat érjem, még kérek egy néhány sorra helyet a Sz­­ártól. A kívánt megnyugtatásnak el kell következ­ni, ha kimutatom, hogy a zsidóknak, körülmé­nyeiknél fogva el kell térni a holdújságok csilla­gászati úton való számításától, melynek eredmé­nyeit a mi naptáraink mutatják fel. Ezek a szá­mok egy félpercz értékéig elég pontosak; mi több, tárgyiasan egyedül igazak, mint­­ alkalmas eszkö­zök segítségével — akárki meggyőződhetik róla. De éppen az a pontosság teszi hasznavehetetlenekké a zsidók közéletére nézve. Mert lám nálunk a hold járása számbavétele, jelesen csillagászati pontossá­ga inkább csak fényűzési czikk, mely ha nem hasz­nál, nem árt, holott náluk az időszámítást és ez­zel kapcsolatban az egyházi életet a hold szabá­­lyozzza. Az ő hónapjaik kezdetét és végét az új­­hold jelöli, a­miért is azok hol 29, hol 30 napból állanak és előre rendszerezett sorban követik egy­mást. Ez a rendszer azt teszi fel, hogy egyik új­­holdtól a legközelebbi másodikig mindig 29 nap — (pontosabban 29 nap, 12 óra, 44 percz, 3'­, másodpercz) — telik el, úgy de ebből semmi sincs, mert az az időköz a valóságban hol rövidebb, hol hosszabb. Pl. csak az idén is a januári és febru­ári űrholdak köze 29 nap, 19 óra, 1 percz volt; az augustusi és septemberi közt pedig csak 29 nap, 7 óra, 59 perc­ telik el. A hold változékony járásához e szerint a csillagászati adatokhoz szab­ni a hónapok rendét, éppen úgy nem volna taná­csos, mint a kerekes órákét az igazi napéhoz. Ezen a bajon hát úgy segítettek a zsidó nap­tári rendszer szerkesztői, a tudós rabbik, hogy egy

Next