Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-08-01 / 90. szám

Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Kvrt ......................­­«­­tv. Félévre....................^ » » Negyedévre • • • • 3 * — • Havonként.....................^ ~ » Megjelenik hetenkint h­áromszor: Vasárnap, Szerdán :5* Pénte­ke.ii. Szerkesztőség és kirnlti­ hivatal: Monostor puisus 1. k­átyai ház alett. S Sí Stí Kolozsvárit, vasárnap augusztusul. 1866.­­ Hirdetési dijak. Ötször k­alálozott sor ára 6 kr. Hélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó -hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: Déézsn: Krémer Sámuel Enyeden: Vokál János. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit •• Stein J. és Demjén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JILIIS 31. Legitjabi­­ távirati tudósítások. Bukarestből a ma érkezett postával vett ér­dekes leveleinkből: Koós Ferencz, ki a bukaresti ref. papságról leköszönvén, az egyházi iratokat az er­délyi ref. püspök megbízottja, az osztrák-magyar konsulnak adta át, azt követelő Czeklerianusok­­aktiosuskodására ilfori törvényszék által házi zár­latot kapott, csak is a helybeli consul által távira­tilag tudósított gr. Benst föllépésére bocsáttatott szabadon, Erdélybe utazik. — Károly fejedelem ang. közepén Krímben orosz czárral találkozik. Pest, jul. 30. A királyt 1. hó 4 dikére Pest­re várják. — A krakói apácza-skandalum­ ügyé­ben Krejci felszentelt prágai püspök Rómába uta­­zott. — 3^“ A krakói apácza történet folytatása „Külföld“ rovatunkban van. Bécsi ágro mnl. 30 . Arany 5,92. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 75.25. áru 79.25. — Érd. vasat részvény (á 20 T) fl.1 pénz 152.80. áru 153.50. Az erdélyi szá­mok ünnepélyéhez. (Julius 29-től augustus 7-ig.) Midőn e sorokat papírra vetjük, a ki­rályföld központja Nagy-Szeben ünnepi mez­be öltözött. Utczáin az egybesereglett vidéki vendégek csoportjai sürögnek, csarnokaiban ének zendül, a szász ipar­i gazdaság egy­behordott szine-java zárul a szemlélő elé, fő­­tanodája huszonöt éves fennállását üli, társas és tudományos egyletei felváltva gyülésez­­nek, szóval a királyföld társadalma, anyagi és szellemi érdekeinek képviselete pár nap­ra Nagy-Szebenben, mintegy góczpontban öszpontosult. Ki a társulási solidaritás nagy, a tér­ben egymás mellett létező milliókat össze­fűző eszméjét átérti s felfogni képes, a testi és szellemi erők kicserélésének, körforgásá­nak civilisatiót és haladást előrehajtó hord­­erejét, az nem igényli ez ünnepély fontos­ságának magyarázatát. A királyföldnek panegyrise ez; Erdély legképzettebb alkatrészének, német elemének Olympiádja. Egy ily ünnepély mindmegannyi alkalom, melyen az Összecsődülő polgárság­­ eszmét ad és cserél, közérdekeit megvitatja, versenyre buzdul, összetartásban, a köz iránti érdekben, szülőföldje szeretetében edződik. Hol a szellemi s anyagi élet úgy­szól­ván máig sem bontakozott ki a középkori pályákból, Erdélyben igényli a cultura ér­deke leginkább a haladás minden emeltyű­jének megmozdítását. Erdély Magyarországnak társadalmilag és nemcsak geographice legkeletibb része. Egy darab nyugattal: a király földdel. E körülmény jelöli meg a királyföld hivatását. Korunk közéletének fötényezője: a mun­ka, iránya: a haladás, eszménye: a demo­craţia. E maroknyi nép, melyet történelmi végzete nemzetéből kiszakasztva közénk ve­tett, a német jellem szerencsés adottságai­nál: gazdálkodó szorgalma, fáradhatlan mun­kássága, vizsgálódó szelleménél fogva a de­mocracia egyedül üdvözítő társadalmának leg­­egészségesb elemeit bírja. Irigyszenvvel tekintsü­nk-e a korszellem által inspirált haladására csak azért, mert nem a mi faj­u­n­k­b­ó­l való ? A nemzetiségek korlátait ledönti a cul­tura , s az ellenséges viszonyt, melyet a né­pek érdekeit szemközt állító, a közéletbe befolyó tíz tömb előjogain alapuló régi erdélyi alkotmány a végletekbe hajtott, ki­egyenlíti a jogegyenlőség érzelemforrasztó ereje. A királyföld haladásának, culturájának áldásait ma­holnap közvetlenebbül fogja az összes Erdély is érezni. Munkáljunk közö­sen e válaszfalak lerontásán, vállvetve a ha­ladáson, melynek gyűrmszete, mint a hullám­zásba hozott vizé mindig tovadat, a nyugodt tükröt mozgásba hajtva. Fogadják Nagy-Szebenben ünneplő szász polgártársaink őszinte üdvözletünket! Mátray Ernő. T A R C Z A. Br.... ur felvilágosítására a „régi kézirat“ ügyében. A „Magyar Polgár“ 85-ik számában ismerte­tett „régi kézirat“ érdekében közlött felvilágosítá­sát Br­ úrnak köszönöm. Két körülmény mondata ki azon feltevésemet, miszerint Bethlen Gáborné, született Károlyi Zsuzsánna felett mondott ha­lotti beszédek nem lettek volna így együttesen ki­nyomatva. Egyik az, hogy, mint előbbi czikkemben is említem, a „magyar irodalom történetei“ nem em­lékeznek róla. Van szó ugyan Sz. S. nál arról,­­ hogy Keserey D. János kiadta Károlyi Zsuzsán­na felett mondott „praedikatióját“, de egyet-e, vagy a médennket: nincs kitüntetve. Másik ok vala, mint részletesen előadom, a IV-dik számú praedikatió előtt álló, az olvasóhoz intézett, figyelmeztetés. E körülmények után azt hiszem, hogy a kér­déses kézirat egyetlen. Látom azonban, hogy egy kis utánjárás, az illető könyvtárak körül, az ellen­kezőről győztek volna meg. E tévedés árán most hát megtanultam, hogy jelenleg itt ott a halotti praedikatiókból tizenkét nyomtatott példány ismere­tes. Mely tévedést, ezen tudattal kárpótolva, ezút­­­­tal magamnak elengedem. Más oldalról is óhajtanék én felvilágosítást, azon rejtélyről tudniillik, melyet a múltkor is idé­zett „Ad lectorem“ okoz. Ugyanis a kérdéses, kezeim között levő, kéz­iratban egy helyen szóról-szóra ez áll: „IV. Praedicatio. Melliet töt Melotai Ny. Istwan, Ferervari vduari fö pra’dicator az Palotá­ban az test felet; die 20 May. „Ad Lectorem. „Ez Pra’dicatiot az Istenben boldogul ki mult Melotai N. Istwan uramnak holta után Írási közöt czionkan találtuk megb. Elvegezesel (bizonyosan) azt hiszem, valami munkaitul való eresseb időre balaztuan azonban Isten el szólította. Hogi mind az által az ceremóniáknak rendi megh ne czion­­kalna, és az kegies olvaso illy szép es iduesseges Praedicatiotul megh ne foztatnek, ki telk­esitettek az mi hya nőit, az menire lehetet, es rea emlékez­tünk majd azon igikkel auagi cziak értelemmel. Az keresztien olvaso tiszti mi töltünk azt is neven nenni is vegre magiarazni es nelle epöletire élni. B. V. „Contio Job. 5. 17. 18. stb. stb. Ezen figyelmeztetésből, némely feltevésekre adván okot, a következőket vonhatjuk ki. A leiró, ki e figyelmeztetést kézirati gyűjte­ményébe a 4 dik praedikatió elébe tette, minden­esetre bizonyos egyházi ember volt, mert különben nem fogott volna ahhoz, hogy valamely halotti be­szédet csaknem azon igékkel, értelemmel kiegé­szítsen. Nemcsak egyházi, sőt jeles egyénnek kel­lett lennie, mivel a 4 ik számú halotti beszéd épp oly egyházszónoklati rendezéssel, belbecscsel bír, mint a többi; ugyannyira, hogy a kiegészítésre, utánpótlásra rá sem lehetne ismernünk, ha nem figyelmeztetné előre az olvasót. — Annyival többre becsülendő a kiegészítés, mivel a beszéd elő­adása Kolozsvárit, 1622. május 20 án történt, a ki­egészítés pedig csak a Melotai halála után, a­mi mindenesetre, ha nem később, legalább is a har­­minczas évek vége felé történhetett.... Br. ur felvilágosít, hogy a könyv Károly-Fe­­hérváron 1624 ben jelent meg nyomtatásban. Mi lehet hát az oka annak, hogy a kéziratok gyűjtő­je a nyomtatott könyvből nem tudá kiegészíteni, vagy onnan egyenesen lemásolni a 4-ik beszédet? miért kellett várni neki néhány évig?... Pedig soká kelle várnia, mert Bethlen Gábor 1629 ben halt meg; melótai még azután lett szathmári pap és superintended, s még a Melotai halálát is be kelle várnia, mert, mint mondja a gyűjtő, csak ak­kor találta meg a praedicatiót M. irományai között, akkor is, mint fentebb idézem, hiányosan. Hiszem, hogy a kinyomatott könyv, mint az ilynemű könyvekkel szokott lenni, nem sok pél­dányban jelent meg, és hogy átalán, a közelebb­ről érdekletteken kívül, nem sok ember olvashatta. Úgy de bár­mily kevés számú példány lett légyen is, egy oly kitűnő tehetségű egyén, a ki évek múl­va is képes, emlékezet után, oly nevezetes alka­lomra készített halotti beszédet kiegészíteni; — egy oly ember, a ki Melotai Ny. István halála után annak irományai között vizsgálódhatik, bizonnyára, legalább hosszabb utánjárás után, megkaphatta vol­na a nyomtatott könyvet is, egy beszéd lemásolá­sa végett......... Ezek folytán azon eredményre jutunk, hogy vagy a nyomtatott könyv megjelenésének évszáma, az 1624. téves lehet; vagy pedig, hogy a IV. szá­mú praedicatió a nyomtatott könyvben csonkán, hiá­nyosan van beigtatva. Azon esetben pedig, ha a IV. czím alatt is teljesen kidolgozott, befejezett ha­lotti beszéd áll, akkor a kérdéses alkalmi beszéd­nek authentiája jöhet kifogás alá. Végül megjegyzem, hogy a kézirat is két osz­tályra válik; a sorrend is éppen úgy áll, mint Br. úr a nyomtatott munkát ismerteti; kettő között ab­ban van különbség, hogy a kézirat egészen ma­gyar nyelven van tartva. Gergely Lajos, radnótbráji ref. pap, Károly fehérvári főpap embertelen kivonatára a val­­lásviszálykodó századok türelmetlen szüklelkűsége, szívtelen butasága alkotta vallástörvény czikkeit, s azok felolvastatásával kísérti meg egy hit vallói­nak a más felekezetre terítését. Időszerűnek találtuk tehát olvasóink számára Erdély törvénytárából a „judaizánsok“ ellen alkotott czikkeket előkeresni, bár a szellemi sötét­ség e mintapéldányait szívesebben feledtük volna s a mult lomtárában. Erdély törvénytárában hat czikk szól a „ju­­daizánsok“-ról. Az 1618-ki és 1622 ki közlésével mindhatot ismertettük. Báthori Gábor 1610-ki pro­­positioja az első törvény, mely a „judaizánsok“­­ról névleg is emlékezik, de speciális intézkedés nélkül csakis a vallásuyitási tilalom szokásos ren­delkezéseire szorítkozva. Az 1635 iki­s 1638 ibi decretumok, valamint az „Approbata Constitutio“ S. R., 4. czim, 1. czikke csakis megújításai az 1618- és 1622-ki törvényeknek. Az 1618 nehány sora a legtanuságosabb mi­­velődéstörténeti adalék: a népfenség földig alázása s a lelkiismereti szabadság türelmetlen üldözése ölelkeznek benne. Ugyan a törvényczikk, melynek vakmerő butasága a fejedelmet Istennek nevezi, Isten iránti halaszthatlan kötelemnek nyilatkoztatja a „recepta religiók“-on kívül álló felekezetek ül­­­­döztetését. I. Az 1618-ki törvény. (Gr. Kemény Jó­zsefnek az erdélyi nemzeti muzeum könyvtárában levő törvénygyűjteménye, melyből a következőket másolták: a Bölöni család pecséttel s Bethlen Gá­bor aláírásával hitelesített írott példányában tartal­mazza e törvényt.) 1618 Contra Judaizantes. Propositio Il­mi Domini contra Judaizantes, sine Sabbatarios et alios, extra receptas Confessiones novam in Tran­sylvania sectam profitentes. Az mindenható az isten lévén min­den birodalmaknak fő authora, a­kiket Bírói eljárások Alsó-teh­er­­megyében. I. Ezen czím alatt felszólalva — kijelentem, hogy csupán dologi tényálladékokról be­szélek. A bírói választás vagy kinevezés jogának kér­dése már elcsépelt tárgy, erre néz, tehát csak annyi utólagos megjegyzésem van, hogy az a kicsiny többség, mely ezen kényes és mélyen beható kérdés fölötti szavazásnál mutatkozik, eléggé jelzi, miszerint ezen kérdés eldöntése, mindenik országgyűlési oldalnak nagy küzdelmébe kerülhe­tett,­­ egyfelől a hosszas gyakorlat, másfelől az a nézet harczolván a megyék választási joga mellett; mert 1­ er az absolut rendszer 18­ évi uralma alatt az országos közvéllemény épp a választandó bíróságot követelte vissza; mert 2 ér még a „jobboldal“ derekabb szóno­kai , azok fölött a nagyszerű­ bölcs is — ki nem elégithetőnek álltják, úgy a kinevezés, mint a választás ismeretes módozata­it; s végre, mert­­ az lehetetlen is, hogy bár minő jeles mi­nister egymagára nagyobb ismerettel bírhasson a kinevezendő bírákra nézve, mint a megye,— mely szakértő egyéneit — mind tudományos és gyakor­lati képesség, mind jellem tekintetében közelebb­ről vizsgálhatja s ismerheti. Ezekből folyólag — ha szintén korszerű is a régi gyakorlatot átalakítani — kérdés marad. Vájjon nem czélszerűbb lesz vala e a megyék be­folyását is legalább a kijelölésre nézve meg­tartani, mint egy pár — pártokhoz tartozó kép­viselő, vagy más befolyásos egyének ajánlatára bizni a miniszer előtti tájékozást, mely esetben in­kább egyes nézetek vagy legtöbbször bizonyos ke­­gyenczek iránti kedvezmények szokták az érdem — a „Quatificato“ minőségét mérlegelni — indo­kolt. — Azonban e kérdést a döntő szózat már elha­tározván, a jövő mutatja meg: megmaradandhat e e törvény hosszas időre, — vagy nem soká ismét változtatás szükségét igényelendi? — Hihetőnek látszik, hogy ha e kérdés nem a képviselők, ha­nem a megyék vagy választók szavazatából lenne­­ föltételezve, mennyiben a közvéllemény hangosan nyilatkozott az átalakítva javítandó megyei vá­lasztás mellett mutatná ki tekintélye­sen nagy többségét! — Azt is a jövő mutatandja meg: váljon a kine­vezendő bírák eljárásaiban — a legkorszerűbb tör­vények mellett is, kerülnek-e elé, vagy tán még­­ gyakrabban olyan esetek, minőket csak Alsó-Fe­­hérmegye igazság­szolgáltatásának közel múltjából ismertetni szándékoztam, és a­melyekből a kine­vezést fontos idő előtt — folytatólag szó­­­­landó vagyok. Belpolitikai szemle. 12 Az ellenzéki „Pesti Népkör“ múlt szá­munkban ismertetett választmánya f. hó 28-dikán, esti 8 órakor szervezkedés tárgyában ülésezett. A­­ gyűlés, melyen mintegy negyven választmányi tag vett részt, elhatárzó alapszabályait megerősítés vé-­­ gett minél előbb a ministérium elé terjeszteni. Majd a tisztviselőit választá meg. Ezt már táviratilag is jelzők. Pénztárnok Weis Simon, elnök Virághalmy Ferencz, jegyző dr. Zilahi Pál, Illés György, Vér­­tessy Arnold, Frigyesi Aladár főnök. A választások véghezmente után az egyesü­leti szállás fogadása tárgyában Schön József el­nöklete alatt Fadgyas Gusztáv, Wohlkampf Ede, Baumann Zsigmond, Kunstädter Mór arakból álló választmány alakult. A népkör remélhetőleg egyha­mar megkezdi működését s remélhetőleg az összes Magyarország ellenzékének központjává növi ki magát. A delegátiók folytatják a mindent meg­szavazó gyönyörűséges gazdálkodást. A népügyi előterjesztvények minden változtatás nélkül mennek az albizottmányokon keresztül, propter formam in­­terpellálgatnak, hogy tökéletesen megnyughassanak,­­ a közösügyi rendszer dicsőségére kerülnek a nép érdekében a közös kormánynak nem tetsző szót emelni. Nem zavarnak semmi vizet. Propter deco­rum egy előadót választanak, az referádájában tel­jes szeplőtlennek szokta nyilatkoztatni a kormány propositióját, s az albizottságok csal­atlannak talál­ják az előadó bölcs kritikáját, s a plénum meg hihetőleg az albizottság munkálatát teljes önmeg­­adással fogadja. Folyó hó 28-án mindkét delegatió pénzügybizottsági ülést tartott. A magyar delegatió külügyi budget osztálya változtatás nélkül jóváhagyta Tisza Lajos, bihari förpán jelentését. Tisza Lajos ugyanis a dualistic 18 czimer és hajólobogó azonnali behoza­talát kívánja, a erre 28,000 forint vezetik a bud­­getbe. A bizottság 45,600 frtot vett fel a jobaha­­mai­­ és sebanghai-i konsulátusok részére. Semmi törlés nem történt, s a kívánt 4.102,496 frt helyett 4.177,146 frt fogadtatott el. Az áthelyezési alap vi­rement­ja helybenhagyatott, csak hogy az ellenőr­zésnél a diplomátia illetékei sem nem emeltethet­nek, sem nem kevesbíttethetnek. Augustus 2 dikán nyilvános ülés fog tartatni. Az osztrák delegatió a budget bizottsága a külügy budget eddig nem bolygatott tételeit tár­­gyalá. A bizottság elhatározá, hogy az osztrák Lloyd segélyezését s a Lloyd jövedelmi adóját nem vonja le. Ezután határoztatok, hogy a subventio egész összege 1.815.000 ftban állapíttassák meg, ezzel a külügyi budget be volna fejezve. Hasonló­kép a pénzügyi budget is, az előadó indítványai szerint, melyek lényegben a kormányelőterjeszté­seknek megfelelnek, bevégeztetett. Az 1. szakasz fölötti tanácskozásnál Rechbau­­er és Demel azon kérdést tevek fel: nem volna-e gyakorlati az egész országos pénzügyminstériumot felemelni s azt egy pénztárnok kezelésére bízni? E vitatkozásban Sturm, Kaiserfeld, Figuly és Win­terstein is részt vettek, kik általában a fölemelés ellen nyilatkoztak. Benst államkanczellár, a már tett gyakorlati tapasztalatokból kiindulva, kimerítő jelentést tesz az állam pénzügyministérium jelen állásában való megtartása szüksége és hasznossága felől s végül igy nyilatkozott: igen kívánatos vol­na az államm Ministeriumban egy, a magyar biroda­lom félhez tartozó személyességet életbeléptetni, miért is jelentés nem létetett az államinister meg­szorításáról. Az erdélyi törvénykönyv a „judas­­zányok“-ról. (—. E.—) Az 1869 ki „Uj Magyarország“ felvilágosodott kormánya előkerested a fanaticus

Next