Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-11-19 / 137. szám
137-es» szám Harmadik flvi folyam. Kolozsvári, Előfi*»tófli feltételek: 12 frt — kr. Évre • ■ Fii évre • 1 Negyedévre Hav inként Megjelenik hetenkint háromszor: Vasernep, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utczi L. Bányai ház alatt. P O L I T I K A I L A P. november 19. ISI Hirdetési díjak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegüil minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Decsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit Stein J. és Demjén L. M-Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. 1 / KOLOZSVÁR, NOVEMBER 18. Legújabb távirati tudósítások. Portsaid, nov. 16. Az osztrák császár megérkezett. Az n£ Joppétól viharos volt. Risaoé, nov. 17. Miután a krivosdaiakhoz az utolsó felszólítás is eredménytelen maradt, ma reggel 4 oszlopban történik a támadás Krivoscie ellen, Ublin át Cerkvice és Lederice ellen és Ora- Lovacból. Simic ezredes az Ubli felett uralkodó magaslatokat ellenállás nélkül érte el. Fischer ezredes fáradságos út után San Nicolas magaslatait érte el, melyek a felkelők által makacsul védettek. Eddig nem érkeztek ide sebesültek. Auersperg altábornok a törzskarral ma Knezlacban van. Egyidejűleg Schünfeld ezredes Buduából és Stefanóból támadást intéz a szétvert felkelők ellen Brailnál. Kolozsvár, nov. 19. (—DE—) Midőn a maradás, a szellemsötétség vészmadarai utóban vannak Róma felé, hogy a szabadság, a haladás, az emberi ész fensége ellen együttesen huhogják dalukat; midőn a husz év előtti szabadságharcz vérfürdőjében elnyomott Európában a népjogok felett a zsarnok önkény, a szabadságon a nyers erő, a haladás ügyén a hűbériség maradványainak szűkkeblű conservativismusa vesz erőt: az emberi művelődés bölcsője, Egyptom mellett, a suezi csatornánál a világ minden részéből egybegyűlt ezernyi nép előtt diadalt ül a haladó ész, mely két földrészt kettévágva ötöt hoza egymáshoz közelebb; melynek ünneplésére nyers erejükben dölyfös koronák zarándokoltak el; melynek triumphja vigasz, biztatás a civilisatio harczosainak: az emberi ügynek győzelme közeledik, excelsior! Pest, november 17. A királyi törvényszékek erdélyi székhelyei tárgyában egy tekintélyes deákpárti a erdélyi képviselő a deákkörben a következő indítványával lépett fel: Szenhely legyen: 1) Besztercze. 2) Szász-Régen. 3) Maros-Vásárhely. 4) Székely-Udvarhely. 5) Csik-Szereda. 6) S.-Sz.-György. 7) Brassó. 8) Fogaras. 9) Segesvár. 10) Medgyes. 11) Szeben. 12) Szász-Sebes. 13) Hátszeg. 14) Déva. 15) Gy.-Fehérvár. 16) Torda. 17) Kolozsvár. 18) Szamos-Ujvár. 19) Deés. Csitt! Fogarassy ő excláját nem köti a törvény. (Mc.) Fogarasy ur, az erdélyi katholikusoknak Schmerling s Nádasdy kegyelméből püspöke, mint felső házi tag résztvett Kolozsvártól a Pyramisokig. Útirajzok Jónástól. XV. Útban Smyrna felé. (a Trebisonda csavargőzös fedezetén okt. 22-én.) Gallipoli, okt. 22-én 1869. Reggel 7 után érkeztünk a kikötő elé, a hely azonban kiesebb állomás lévén, a kapitány csupán leveleit cserélte ki, s nemsokára útnak indultunk ismét. Gallipoli a régibb időben a Dardanellák egyik kiválóbb erődítési pontja volt. Ma is az még, de azt hiszem nem a pánczélhajók s a vontcsövű és armstrong ágyuk ellen! Dárda, okt. 22-én. A hajóról tekintve, csinos kis városnak néz ki, azonban nem bir erődítésein kívül semmi említésre méltóval. E helytől kölcsönzi a szoros a Dardanella nevet, s néhány évtized előtt hatalmasabb erődítésnek néztem volna mint most. A kikötőben a subán pompás Yaeletja horgonyzott, s alig állottunk meg, azonnal hozzánk jött a hajóról egy török tiszt, megtudni, ha várjon nincsen e hajónkon a porosz consul? Miután őméltóságával nem szolgálhattunk e derék férfiúnak, visszatért hajójához, mi pedig megtudtuk, hogy a sultán gőzöse a porosz koronaherceget várja, s parancs van a Konstantinápolyból a herczeg elé jövő Consult értesíteni, hogy a hajó rendelkezésére áll. Tenedoa, okt. 22-én 1869. Megérkeztünk délután 3 órakor a harmadik kikötőhöz. Hajónkról egy pár utas kiszállt, s néhányat felvett. A kikötőt a parton meglehetős vár védelmezi 50 ágyúval (és legalább ennyit számláltam meg látcsövemmel). A várban néhány katonai épület, s egy moschea van. A kikötő életteren, alig 8—10 vitorlás bárka volt előtte, azok is azt hiszem helyi szükségletre élelemszállítók. A kikötővel szemben egy kis sziget van, melyen egyetlen épület áll s a világító torony. Mitilini sziget, okt. 22.A társaság figyelmét már messziről felhívta a metelini kikötő, hová este érkeztünk meg. Ez a sziget főhelye, melyet ezúttal a kikötő színes lámpái, s a sziget háta mögött kikelő holdvilág tündén széppé tett. Soha érdekesebb képben nem gyönyörködtem, s ha festő lennék, első dolgom volna, hogy egy ilyen estvét örökítsek meg Metelini előtt. Időm kevés lévén az Írásra, mellőzök minden apróbb részletet, majd kiegészítik azok naplómat, mihelyt nyugodtan kezdhetek a munkához. Smyrna, okt. 23. Korán reggel vetettünk horgonyt Smyrm előtt, mely Kis-Ázsia legélénkebb kereskedőim pontja, s jelenleg 200.000-re teszik lakosságát, s mi azt hiszem kissé túlozva van. Az engedelem meglévén a kiszállhatásra, 1 órakor léptünk partra. Minden lépten nyomon meglátszik, hogy az európai civilisatio itt nagyobb hódításokat csinált, mint Ázsia számtalan más pontján. A város lakosságának legnagyobb részi különben is görög lévén, ezek között inkább élvezhetni az európai confortot, s ha az ember nem talál valami mellékutczába tévedni, egyelőre hajlandó még azt is elhinni, hogy kevesebb rondasággal találkozik, mint Konstantinápoly utczáin. Ami az utazót leginkább érdekelheti itt, az a bazár, mely ha nem is a szambuli, de élénkségét nem lehet elvitatni ennek sem. E helyen találja az ember tarka csoportban Kelet legoriginálisabb típusait. A karavánoknak ez lévén gyülhelye, az adás vevés, az alku, az áruk magasztalása, a viták zaja itt a legnagyobb. A kelmék s egyéb áruk is, úgy tapasztaltam itt 20—30%-kal drágábban tartatnak, mint másutt. Kimentünk délben a vasúthoz, hogy kirándulást tehessünk Bournebotba, mely ismét alig egy negyedórára van, s nagygyába a smyrnai előkelő világ nyári mulató helyeiből áll. Vezetőnknek — egy körmönfont görögnek — megmondtuk, hogy vezessen el azon pontjára Bournabatnak, mely a legszebb kilátást nyújtja a vidékre. El is indultunk hűségesen utánna, s a legborzasztóbb forróság között meghurczolta társaságunkat két órán keresztül olyan helyeken, hogy még most is borzalom fog el, ha visszagondolok reá. Végre eljutottunk egy kifáradt patak medréhez, melyből nagy hegyes kövek meredeztek ki, alattuk pedig iszonyú búzü mocsár, mely elvehette a legvállalkozóbb tourista kedvét is az átkeléstől. A kik jobban ki voltak fáradva, azok elmaradva s árnyas helyet keresve, ott vártak be bennünket, kik elég bolondok voltunk átkelni a patak medrén, s 35 fokos melegben neki menni egy hegynek, melynek sziklás meredek oldalán erős fogadást tettem, hogy pro primo: e helyre az ellenségemet se fogom kergetni, pro secundo, hogy görög cicerone után nem indulok meg többet soha! Midőn a tetőn voltunk, a legsilányabb kilátást találtuk a tengerre. A ciceronétól elég sürgetősen tudakoltuk: hol van tehát végre és valahára az a szép kilátás, melyért ennyi időt keresztül izzadtunk, s annyi szemétdombos utczát keresztül barangoltunk? — A felelet azonban csupán anynyiból állott: ismét lehet a tengert látni! Valóban nem rész tréfa egy olyan társaságnak matatni a tengert, mely szinte egy hónapja már, hogy idejének legnagyobb részét tengeren tölté, s pár óra előtt szállott partra két napi folyonás út után . Jobbról, balról megdicsérve vezetőnket visszatértünk a vasúthoz, s azon Smyrnába, megjártuk annak nehány csinosabb utczáját, végig mentünk még egyszer a bazáron, s ezzel az idő öt óra felé közeledvén már, bárkába ültünk, mely visszaszállitott a hajónkra. Az est pompás volt, a tenger egészen nyugodt, s a holdvilág teljes fényében ragyogott, megvilágítva a kikötőt, melyben egy csomó, mindenféle lobogóju hajó horgonyzott, közöttük a pompás Ferdinand Max osztrák pánczélfregát, mely a lissai ütközetben az olasz admirál fregát „Re d’ Italia“-t oldalba fogván, elsülyeszté. Alkalmilag bővebben e gy moyőrű háromárboczosról, mely minden tekintetben megérdemli, hogy részletesebben ismertessen meg" olvasóimmal. Estve a hajó zenekara a consul tiszteletére nehány darabot játszott, mely hajánk utasainak is kedves időtöltést szerzett. „A törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról“, 1868. LIII. törvényczikk alkotásában. E törvénycikk 12. §-sa köztudomásulag igy hangzik: „A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiúk atyjuknak s a leányok anyjuknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerővel.“ Fogarassy, a püspök, úgy tiszteli a törvényhozó Fogarasy közreműködésével hozott törvényt, hogy papjai által Erdélyszerte i s máig is oly reversalisokat szedet a vegyes házasoktól, melyben magukat a törvény rendelkezése ellenében minden gyermeküknek a katholika vallásban nevelésére kötelezik. Nem tudjuk, a szentlélek sugallata, sarkallja-e Fogarasy urat a törvény elleni garázdálkodásra, vagy ama hit bírja reá, hogy pásztorbotja árnyékában egyedül a szebeni Landtag határzatait köteles respectálni? Legyen ez bármikép, annyi bizonyos, hogy papjainak e rendszeresen űzött garázdálkodása a vallásvillongás üszkét veti az Erdélyben mindmáig testvériesen megférő felekezetek közzé, s hogy a magát méltán sértve érző ev. reformátusok consistoriuma több izben folyamodott a kultusügyérséghez e sérelmek orvoslásáért. Bátorságot veszünk magunknak a kultuszminister urat erdélyi körútja alkalmával mondott szabadelvűségtől ragyogó beszédeire kérni, figyelmeztesse Fogarasy őexciáját a törvény iránti köteles tiszteletre, mely alól fel nem menti sem a klaszin reverenda, sem a szentlélek sugallata, sem a concordatumos korral konkordáló kegyelet. Az 1868: LIII. t.-cz. a magyar korona területén törvény s törvényerővel bir mindaddig, mig a legislatio a kultusügyér urnak a „vallásszabadság“ tárgyában dolgozott, a rAmni l’am'ilíam alá terjesztendő javaslatát törvényül nem acceptálja. Mialatt Simor herczegprimás a római zsinaton távol leend, összeszedhetné bátorsá-gát a kultuszministerium Fogarasy püspök jogtipró szenvedélyének zabolázására. A kultuszminister úr vallásos önérzetére apellálunk. „Ha a keresztény porba hajlik Isten előtt, nem szabad elfelednie, hogy az ur saját képmására teremtést, s hogy más teremtmény előtt hajlongnia nem illik“ — mond „Gondolataiban“ (24 old.) báró Eötvös József, az iró. Furcsaságok. InterpellatioBraesai Samuhoz, mint az erdélyi múzeum igazgatójához. Nagysád előtt ismert dolog, hogy a magyar törvényhozás közelebbről a botbüntetés eltörléséről egyhangúlag törvényt hozott. Nemkülönben ismert dolog lesz Nagysád előtt a kolozsmegyei közelebbi botoztatásnak a „ Polgárban“ szellőztetett esete is. A végzet úgy akará, hogy Kolozsmegyét illesse a magyarországi utolsó botoztatás dicsősége Hála Kolozsmegye alispánja heumánitásának, a művelődés történelmének irója e botoztatás emlékét a szenvedő szereplésnek múlandó hátlapjairól a história örökitő lapjaira rójta. E nagy történelmi tényt megőrzi a történelem, de vájjon mi történik a nagy eseménynél fungált, történelmi nevezetességű botokkal? Tett e Nagysád lépéseket, hogy ezen kincseket az igazgatása alatt álló erdélyi múzeum ritkasági tárának megszerezze. Ha tett, kisérte a lépéseit siker. Ha nem tett, miért nem tett é s továbbra sem szándékszik tenni ? Midőn Nagyságodhoz a fentebbi interpellate intézném, bátorkodom ahhoz két megjegyzést csatolni. Az első, hogy a British múzeum egyik ágense máris abban jár, hogy mielőbb Londonba szállíthassa Erdély kárára e kincseket is; a második : Kolozsmegyének főispánja ez időszerint a hazafias és tudós Eszterházy Kálmán gróf, hozzá forduljon Nagysád ez ügyben közvetítésért, s e bizonnyal nem késik hazai művelődésünk ez emlékeit a hazai tudománynak megmenteni. Egy tagja az érd. muz. egyletnek. * * * A muzeumegyletről jut eszembe a megtiszteltetés, mely közelebbről a muzeumegyletet egyik tisztviselőjében érte. Az igazságügyér az incompatibilitásról szóló törvényjavaslat kidolgozására szaktudósokba alakított enquétebe Erdély részéről Finály Henriket, az erdélyi muzeum régiségtár őrét és titkárát, a kolozsvári iparkamra elnökét, a m. t. akadémia nyelvészeti osztályának levelező tagját, a kolozsvári róm. kath. lyceum nyomdája igazgatóját és javinokát stb. stb. biza meg. * * * A kolozsmonostori gazdasági tanintézet megnyitási lakomáján a brillírozni szerető, unalmas szónokok egyike másodszor is nehéz próbára tette a jelenlevők türelmét. Szellemdús szomszédom a következő megjegyzést súgta fülembe: Ez az ur fine finali perorál s váratja a hallgatók által várva várt finálét. * * « Az itt következő, s dr. Mina Jánosnak, az újon megnyilt gazdasági intézet egyik jeles tanárának egészségére szánt toaszt az említett lakomán a pohárba rekedt: „Mina alatt oly összeget értett a görög, mely nem közönséges érczet, de arany vagy ezüstpénzt képviselt. A ma megnyílt gazdasági intézet gazdag szellemi tőkéjének egy része is a szaktudomány ezüstjét, s a szorgalom aranyát képviselő Minában van letéve. Hogy e gazdag tőke a tanuló ifjúságnál forgalomba jőve, minél gazdagabban és minél tovább kamatozhassák, dr. Mina éljen soká ! “ * * * Midőn Andrásy Gyula, honvédelmi minister Thaly Kálmánt minisztériumába titkárrá nevezte ki, találkozik K. Eötvössel. „Te ugyan megadtad neki — mondja Eötvös kollegájának — hát mit ért újon kinevezett titkárod a honvédelemhez?“ „Legroszabb esetben annyit, mint a történelemhez, már pedig nem újon kinevezett, de régóta választott történelmi tagja a te akadémiádnak“, replikázott a szellemdús feleletekkel hátralékban sohsem maradó miniszterelnök. * * * Nemrég, az időben midőn Lónyai úr a képviselőházban espcséival brillírozott, s midőn Horn Ede ez exposékat az ellenzéki lapokban javában döngette, a Deákkörben a történelem nevezetes személyei kerültek discussio alá. Klapka Hannibal kívánt lenni, Pulszky Homér odysseájának Na akája, más valaki Aristides, gr. Forgách Klán Paskievics, Henter Géza Solon sat. chaquin á son out. A finaneziai Diszter Croesust irigyli — szóla egyik képviselő Lónyaival mókázva —, ha Croesus lennél nagyobb többleteket tudoál kimutatni! Én szerényebb szereppel is beérném — felesé Lónyay. Csak Alba herczeg kívánnék lenni, így sohasem lehetnék schwarzzá, s hozzá Alba fogatta el a lázongó Hornt és vette el annak fejét.* * * Hilibi Gál Jánoshoz. Haragszol a házra, Mert szabadult tőled: Csak bosznból küldöd neki Hentert, drága védet. * nil • * Dr Watt, mint élenség pusztitá a hajdani Rómát, Gál, a barát mostan Romát tönkre teszi. * * * A „Pester Lloyd egy vezérczikkben bizonyítgatja, hogy a deákpárt, sőt maga a minisztérium is megbomlott.* Az „Üstökös“ írja : „Egy magyarországi városban koldusegyletet akartak alapítói. (Hát miért nem alapítottak ?) Mert nem kaptak elnöknek grófot.“ Az „Üstökös“ ezen magyarországi városa bizonynyal nem fekszik Erdély területén. Útirajzok Erdély keleti részéből. Baráti levelek Mátray Ernőhez. XI. O Hund, du Hund Du bist nicht gesund, Heine. A fennirt szavak jutottak eszembe Gyergyó- Szt.-Miklósi internálásom egy délutánján, a midőn t. i. a várost vagy, — Orbán Balázs szerint — falut szemügyre vettem. Lasson itt, lasson ott, ebben is abban is. Tél elején hemzsegnek a lapokban a farkas hírek, az őszi halászatok alkalmával Triestnél nagy czápát fognak, nyár derekán pedig a villámcsapások hire jár — s mindez minden évben .Ismétlódik A kutyairtás ellenben inkább járvány