Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-02-25 / 24. szám
24-ik szám — ^■■——■———■■ huszonöt botűtéstöl. Ez elbeszélésből kitűnt, hogy ezredes uram felül van már a hatvan éven és mindamellett milyen erőteljes még! Egy maga megbirkóznék két tuczet auszt— azaz hogy ausztráliai generálissal. A szőlősben mintegy két óra hosszat mulattunk. A szőlő nem igen volt túlságosan édes. Itt csaknem kivétel nélkül mind ugyanazon egy fekete fajt termesztik. A szüret sokkal kevesebb zajjal és elevenséggel folyt, mint nálunk szokott. Imitt amott egy-egy lövés volt mindössze az, mi külsőleg a szüretre emlékeztetett, pedig az öröm és víg kedély nem kevésbbé kísérője itten is a szüretnek, mint nálunk. Itt nem tartják szükségesnek az örömet olyan költséges demonstráló mulatságok által fejezni ki, mint zenebanda, táncz, eszem-iszom, tűzijáték stb. Az igazgató az ezredes veje — később felszólított, hogy tekintenek meg a lügernyir épülőfélben lévő falusi iskolát. Utunk a templom mellett vezetett el, melyben az előtt napi délután adott a falusi kántor egy orgona hangversenyt az iskola javára. A program m Bach Sebestyén, Mendelsohn és Schubertféle darabokból volt összeállítva. E hangverseny mintegy 300 frankot jövedelmezett az iskolaépítési alapnak s a kántor játékát egy nagy mértékben műértő zenekritikus dicsérte meg a „Konstanzer Zeitungéban. Kell-e ehez egy kis refrain a mi falusi kántorainkról, falusi orgonáinkról és concertbe járó publikumunkról ? Az iskolánál vagyunk. Már az első hónapi tartózkodásom Schweiczban meglehetősen hozzá- szoktatott valamentől magasabbra csigázni föl várakozásaimat az iskolai állapotokra vonatkozó dolgokban, azonban az épület, melyet mint lägernyli „falusi“ iskolát mutatták be nekem, messze felülemelkedett várakozásom niveauja fölött. E büszke épület két emeletig nyúlik fel a földszin felett s homlokzatán egy gyönyörű ékitményü kis toronyban az egész vidékre elhangzó toronyóra hirdeti az idő folyását. Földszint négy hatalmas kőoszlopzat közt nagy antikszerű kőlépcsőkön fel egy előcsarnokfélébe jövünk, melytől jobbra és balra két gyönyörű szép tágas világos tanterem van. Az ajtókat, ablakokat éppen akkor tették fel, s minden nemcsak kitűnő ízléssel, hanem bizonyos elegancziával van kiállítva. Az ablakok például nagy csiszolt kristály üvegtáblákból állanak. Az első emelet a tanító személyzet lakásául látszik szánva lenni. Ily nagyszerű lakás egy falusi tanítónak — hát akkor született forvaink hová költözzenek ? A harmadik emelet községi hivatali helyiségeknek van szánva. A falusi iskola tehát egyszersmind falu háza is. Egy gyönyörű szép díszterem a falugyűlések helyiségét fogja képezni; itt fognak tartatni egyszersmind a közvizsgálatok is. A községi és iskolai épületeknek ezen unióját nagyon practicus és helyes gondolatnak tartom, mely megérdemelné nálunk is a meghonosítást. Az épület egyébiránt mintegy 90,000 frankjába került a községnek. Ez összegből 60,000 frankot a községi vagyon fedez, a hiányzó összeg pedig az önmegadózás útján fog kikerülni. Uzsonnára az ezredeshez tértünk vissza. A szép nyaralónak földszintjében volt fölterítve; az első emeletről a szüreti munka könnyebb kezelése végett költöztek le ide. Az ezredesnő egy szűri Ez album életrevaló eszméjét a „Hon“ ügyes segédszerkesztője, Illésy György adta. Nem kísértem kedves olvasóm leírni az érzelmet, mely mindnyájunknál ugyanaz volt ez ünnepélyes pillanatban. Nem kísértem leírni a festői csoportot: ott a honatyák, egy szép pálya delén; itt a fiatal írók, egy szintén ép oly szép kezdetén. S talán gyöngédtelenség lenne még azokat a kölycseppeket is figyelni, melyek a jelenlevő és a nagy író neje, a legnagyobb magyar művésznő — körül csoportosuló szép hölgyek szemében csillogtak . De e köny cseppek eltűntek, mihelyt fölhangzott a gyönyörű lassú magyar, mire az ifjúság tánczra kelt. A víg tánczot csak a vacsora szakaszta meg, a mit ugyan mindig elengedne az ifjuság, de a mi most mégis kedves vola, mert Hegedűs Sándor felköszöntése után alkalmunk lett „Jókai múzsájáért“, a ház asszonyáért poharat üritnünk. Köszöntött még Kende Kanut képviselő is Ludwigbra. Nem is kell említenem, hogy a vacsorát ismét táncz követé, mely tartott reggelig. Sohá nem lesz feledve e kedves estély emléke, meged oly szivünkből kívántunk hoszszu, hoszszu életet Jókai Mórnak! düzsebb nyelven beszélő tisztes schweiczi nő ha-mar felismerhető jeleivel a magasabb miveltségnek. Kávé, vaj és valami kitűnő befőtt, e két utóbbi egymásután, s a kávéval együtt használva olyan étkezési mód, mely egyelőre különösnek tetszik ugyan, de amelyet igen könnyű megszökni és megszeretni Asztalnál sok érdekes beszéd folyt. Egy fiatal schweiczi rokona a háznak nem rég érkezett meg a gúlák és a suezi csatorna vidékéről. Érdekkel hallgattuk eleven humoros leírásait Jeruzsálemről, Portsaidról, a gúlákról és a csatornáról. Az ezredes többek közt beszélte, hogy néhány évvel ezelőtt Napóleon császár nejével együtt Tägerwyltöl egy órányira eső arenenbergi kastélyában nyaralt, melyhez gyermekkori emlékei kötik. Az uralkodót a kanton részéről az ezredes fogadta Thurgau határinál. Ebédnél az ezredes Eugenia császárné mellett ült, s a társalgás a schweczi népnevelési viszonyokról folyt. Eugenia nagy bámulattal hallgatta, hogy Schweiczban a kényszeriskoláztatás van behozva. Az ezredesnek ez igen óhajtott alkalmat nyújtott fölfejteni a császárné előtt, hogy miképen gondoskodik a köztársaság közössé tenni a kultúrát minden állampolgárra nézt. Mind e beszélgetések kitűnő 1857 beli avas bor mellett folytak. Tägerwylböl az igazgató és családja társaságában szép holdvilág mellett és egy élvezetesen eltöltött délutánnak kellemes utóérzetei közt vonultunk be k—t residentiamba. Mainau. K—1 tartózkodásom alatt félig nagyherczegi (Baden) amphibium voltam. A thurgani köztársaság egyik legelső emberénél tett látogatásunk után tegyük hát tiszteletünket a nagyherczeg . . . nem, nem a nagyherczegnek, mert arra nem elég kék a vérünk, hanem csak a nagyherczegi kastétélynak a bodentavi gyönyörű Mainauszigeten. Messzi van? Nem, csak egy kis séta ide, biztat a kisérömül felkért tanár ismerősöm. A „kis séta“ teljes két óráig tartott jó gránátos lépésekben, miből megtanultam a schweiczi „kis sétának“ épen olyan értelmet tulajdonítani, mint a magyar alföldi „csak amott“ nak. Utunk Konstanzon túl egy igen szép, s természetesen gyönyörűen kultivált erdőn vezetett keresztül. Hja! ezek az erdők itten nem is erdők erdélyies értelemben, hanem valóságos parkok. Itt nem látsz egy darabka helyet, egy fát olyant, melyen a rendező, mivelő és szépítő emberi kezek nyomait föl ne ismerhetnéd. Kövezett utak keresztül kasul minden irányban, az utak mellett kellő távolságban csinos nyírfapadok, pedig hár csak közönséges erdő az egész. Október vége felé volt az idő, de a gyönyörű lilaszinti Ericas az aranysárga Solidago teljes erejéből virított az erdőben minden felé Az erdő széléről Mainau szigetére egy hosszú híd vezet be, mely massiv szerkezetével s diszes candelabereivel a nagyherczegi hatalom és dicsőség előizleléjéül szolgál. Maga a sziget ez már aztán igazán park. A déli oldal hatalmas földmunkálatok által terras- szerűleg szőlőheggyé van alakítva, melynek bora épen alkalmas ital lehet a nagyherczegi lakájoknak. Egyébiránt kitűnik itt mindenből, hogy e hely kedvencz tartózkodáshelye az udvarnak. Egy pár tuczet udvari napszámos nagy lelkiismeretséggel és köteles alázatossággal gyomlálta a------------pázsintot, így kell uralkodni egy monarchának még a természet felett is! Ami a kastélyt illeti, nincs abban semmi olyan különös, mi minden valamire való phantasianak egy úri kastély felöli szokott képezett felülmúlná. Tőlem bizony ülhet ez a hideg merev architectura mindaddig, mig ilyen szép lugosokban, sötét berkekben, narancsosokban, virágos kertekben és vizijátékokban van alkalmam gyönyörködni, mint itten. Leginkább irigyeltem ezen az egész fejedelmi területen a gyönyörű és még teljes virágzásban levő rózsákat. Egy Karl Alphons is büszke lehetett volna ezekre. Legszebb pontnak találtam az egész szigeten a keleti oldalon levő terrast. Innen aztán már igazán fejedelmi kilátás van a Boden tóra és egész vidékére egészen az Alpesek óriási falazatáig. Az udvaron kívül, kellőképen hátra tolva és elszigetelve istálók, szekérszínek és cselédlakások által egy szerény „Restauration“ létezik, melyben az éhes szomjas polgár látogatók egy kis savanyu bort ihatnak-------a nagyherczeg dicsőségére. Jérünk vissza a republicans tűzhelyekhez. Nos, hát ennyi az egész Mainau?! Ha így, mire való volt hát külön szakaszt kezdeni neki ? — kérdik barátom felhúzott szemű idét. Könnyű ám erre megfelelni. Mainauban csak passiv néző szerepre vagyunk utalva. Itt az emberek vagy szolgák, vagy urak. Bámulj és kotródje jelszót vagyunk kénytelenek kiérezni itt mindenből. Mintha csak Staffageul akarna szolgálni az én Thurgaumnak. Ott szolgák és urak, itt emberek! Állapodjunk meg itt. Gy . Hory Béla. Gr.Széchenyi István,,Blick“-je. Kb*u K. Papp Miklós. XXII. lávétel nikUM^aTM“tpcssre,!’. ~ CSakMra a visszautasitott petitiót aláirt^.'101, f1Dt aZ,°k; \'kséggel, hogy az ő petitiojuk , “Tk“‘ lenne, s nem oly szerény kérelmeit ‘ + ° ketebb mint a pesti. Excellentiád tehát nem ta niazna’ ta jóne, ha meg kellene valósitnia azon ismeretes „fanfaronad“-ját, mely szerint excellentiád azzal kegyeskedett dicsekedni, hogy’nagyon könnyű dolog volna ugyan oly nagyszámú, és sokkal szebb hangzású neveket gyűjteni egy ellen petitio alá, mint azon visszautasított petition állottak, élükön Magyarország herczegprímásával. E tekintetben excellentiád és oly óriási mértékben csalatkozik, mint sok másban, és valóban nagy fiaskót csinálna, ha kedvezőne — mint már említők — próbát tenni egy ellen petitioval, mert habár igaz, hogy a pesti petitio alatt sok nevet és pedig a legjobb hangzásunkból hiában keresünk, azért világért se ringassa magát excellentiád azon nagy mértékben nevetséges illusiókban, hogy azok kik Pesten az aláírástól visszavonták magukat, eo ipso készek volnának egy ellen petitio aláírására rábeszéltetni magukat excellentiád által, ha csak excellentiád náluk is szokott, és annyi esetben sikeresnek bizonyult eszközeit nem hozná alkalmazásba. Sok magyar van, ki tulajdonkép csak most jutott el hazája igaz szeretetére, valamint a gyermekek is, gyakorta csak akkor tanúsítnak valódi odaadó szeretetet és tiszteletet szüleik iránt, midőn ezeknek életét veszély fenyíti. Minden magyar szolgálni óhajt most hazájának, ha nem mindenik ugyanazon utón vagy eszközökkel is. Az egyik e tekintetben közeli, a másik távolabbi czélt tűzött ki magának. Sokan nyílt mások rejtett kártyával játszanak, mit most, és különösen excellentiád irányában nem lehet rész néven venni — de a szeretett haza iránti hűségben, egyiránt rendíthetlenek mind. Áruló nincs° közöttük vagy a legroszabb esetben igen kevés, annyira, hogy excellentiád az ellen petitio alkalmával kénytelen volna azon cloncakba szállani le, melyek kisebb-nagyobb mértékben, fájdalom mindenütt képződnek, hol emberek nagyobb tömegekben laknak együtt, és valószínű, hogy a jelenkor — mindenben mit excellentiád szokott megfontolt határozottságával elősegitni kegyeskedik — jobb ízléssel és mindenesetre több tapintattal is élne, mint a petiprés 1825. év előtt az egykori zsidó metropolis polgármestere. Tehát nem csak egy csekély töredék, vagyis az excellentiád által úgynevezett „felforgató párt“, s a felségárulóknak nevezett aláírók jutottak el azon meggyőződésre, hogy excellentiád nemcsak nem malefactora Magyarországnak és Ausztriának, hanem ellenkezőleg ön azon gondviselésszerű jelenség, ki it Ausztria minden lakását a jelen jogi viszonyokból kiragadván egy pasisba fogja „felhúzni“, melyet eddig elérni az egész monarchiába senki sem remélt, sőt megfogni sem birja, mikép fog tulajdonkép kinézni azon jószág, minek folytán természetes, hogy ez mindenkinek a legkellemetesebb meglepetést fogja szerezni. Mert ezen dei gratia jelenség a magyarokat, miután nem csak „magyarért“ és katholikusok voltak azok csupán, kik — mint egykor Don Carlos — a végszükségben az Isten anyaga előtt térdre hullottak, minden néptörzs és hitvallás eléggé és áhítattal vett részt e vallásos jelenetben: azon jelenség, melyet a magyarok már akkor, midőn egy legyilkolt nemzet nevében a mariazelli országos bucsujárás alkalmával, ezer meg ezer alakból könyörögtek a mindenhatóhoz, és már akkor prophétai lélekkel előre mondották, hogy Magyarország népén segítve lesz, bár a „Quis, quid, ubi, quomodo, quando, quibus auxiliis“ kérdése még Isten szándékában előttünk elrejtve volt: e jelenséget, e szabadítót, mindazok, kik nemrégiben még a kétségbeeséssel küzdöttek, az említett luxemburgi erélyes nyilatkozat óta excellentiád személyében ismerik fel, belátván, hogy a gondviselés által van kiszemelve arra, hogy végre, ha nem rögtön is, Ausztria népeinek egy boldogabb jövő és szerencsésebb napok felé eljuthatását elősegítse. Tanügyi viszonyaink. Árapatok febr. 10. Mult levelemben említettem vala, hogy közelebről írni fogok a községi iskoláról. íme tehát adott szavamat beváltom. Helységünkben községi iskola nincs, arról tehát szóllani sem lehetne. De a menyiben, az igen tisztelt tanfelügyelő úr személyes jelenlétében, és elnöklete alatt tartott községi gyűlésben is, nemcsak hogy nem volt hajlandó községünk ezen ügyét pártolni, hanem éppen ellenkezőleg * a felekezeti iskolák mellett nyilatkozott, jó lesz egy kissé bővebben körültekinteni e tárgy körül. Tudom én azt, hogy a napi sajtónak, s így a M. Polgárnak is, kitűzött ehe, a községiskolák mellett buzogni, mint amilyek, nézetük szerint, a kor igényeinek inkább megfelelnek. Azonban felteszem a Polgár szerkesztőjéről azt is, hogy helyt ad a más nézetűeknek is, amenyiben a különböző nézetek összemérkőzése után állthatjuk jogosan, hogy egyik vagy másik eb előnyt vívott ki a más felett. Arra, hogy egy vagy más községben a külömböző hitfelekezetnek elemi népiskolája, községinek nyilatkoztathassék, megkívántatik nézetem szerént az őszinte beismerése és nyilvánítása annak, hogy az eddigi tanítás hiányos és gyarló volt. b) Az anyagi szükség, amenyiben egyik felekezet sem bir annyi anyagi erővel hogy ön erején egy jól rendezett oskolát eltartson, tehát az erők öszszesítése által kívánja e hiányt pótolni. c) Meg *) Ha e sorokat nem egy megbízható komoly férfin fóliából vennék, alig tudnánk hitelt adni, hogy egy tanfelügyelő a felekezeti iskolák mellett buzog. Nem a Szilágyi Virgil tanítványa volt a tanfelügyelő úr? Szerk. kívántatik még ezeken kívül, a törvényes egyház,felsőségnek, elöljáróságnak jóváhagyása, beleegyezése. Lássuk ezeket rendre. Tudjuk hogy eddigelé minden évben, az egyházlátogatószék (visitatio) kiszállott az egyes megyékbe, ott mindenekfelett megvizsgálta az oskolákat, s megtette a maga megjegyzéseit. Már ha a visitatio az oskolát Árapatakán eddigelé mindenkor kitűnőnek nyilvánította, s ezt jegykönyvileg felsőb helyre is felterjesztette, azt kell hinnem: vagy nem volt felemelkedve a visitatio a miveltség azon magaslatára, honan megítélhesse mi a kitűnő, mi nem, vagy szándékosan illusioban ringatta mind magát, mind felsőbjeit, mind minket. Márpedig én ezek közül egyiket is, nem csak hogy nem hiszem, de felteszem hogy az ők bizonyítványaik igaz és helyes voltak. Hogy lehessen már most egyszerre, ezzel ellenkezőleg önkéntesen oskolánkról szegénységi bizonyítványt adni. b) Az anyagi szükség. Árapatakon hálaig tennék az ev. ref. megye abban a szerencsés helyzetban van, hogy önerején egy népiskolát fenn tud tartani, a mennyiben, — a mi födolog — a tanító fizetése évenként megüti az 500 ft o. é. még pedig nem csak papiroson, hanem a valóságban is. De tegyük fel, hogy szegény. Én úgy gondolkozom, ha ehetném, s van nekem egy darabocska kenyerem a mivel bizonyosan jól nem lakom, s van még egy barátom a ki hasonló állapotban van, mint én, egy cseppet sem lakunk jobban, ha együtt esszük meg, mintha külön kölön. Az üres tarizsnyából ha egy ember jól nem lakik, kettő sem, s több sem. Ha két tehetetlen felekezeti oskolát községi czimen öszve adunk s oda mindenik a maga szükségeit beviszi, egy cseppel sem leszünk módosabbak mint az előtt. Hallom felhozatni: Igen de ott van az állam a maga segélyével. — Hja! az állam mi vagyunk, s mi szegények vagyunk, az állam is az. Látom a budget tárgyalásokból milyen gazdagon van dotálva az oktatásügyi miniszérium. Igen bizony, végrehajtja a 1868 törvényekben megállított 1 adóforint után kirótt 5 kft. s hát vagyon ezt nem éppen úgy megtehetnék az állam közbejötte nélkül is az erkölcsi törvény parancsa szerént? Hát nem erkölcsi szegénységi bizonyítvány az, hogy beállunk községinek azért, hogy a mit mint felekezetin tán végre nem hajthatott, mint községin kénye kedve szerint hajthassa végre. Utóvégre is elhigyjük azt, hogy ha iskolánk rész karban van, akár hová forduljunk, csak saját zsebünkből kell azt helyre állittanunk. c) Megkivántatikja felsőség beléegyezése. Nem értem én azt, hogy lehessen valamely egyes vallásos hitfelekezetnek azon oskolát, azon hit hízóványt, mit őrizete és lelkiismeretes gondozásra biztak hitbéli elei rá, hogy azt csak úgy mimiksz dimiksz, önfejüleg egy vagy más kolompos kurjongatására kidobja az egyház kebeléből s azután mint meglelt dolgot utólagosan jelentse fel felsőbb helyre, vagy még azt se tegye. Ez nem egyébb makranczolkodásnál, s nehezen hiszem hogy az ilyenből községiskola is valami kitűnő legyen. Hallom hogy a vaskalapos papok uralma alul akarnak emanczipálódni. Ám tessék választani a pap kalapja és a falusbiró palctája között. Nem tudom, ha vagyon úgy fejeztem-e ki magamat a hegy értek? Azt jólélekkel mondom, hogy e tárgy nagyon fontos Tisztelek én minden kormányt, s annyival inkább a magyar kormányt, meghajlok a kor intő szava előtt, de az nekem sehogy sem tetszik, hogy a külömböző vallás felekezetnek plánta oskolájának szent hadat, s ez által nem csak az idegen ajkúak, hanem saját nemzetiségünk külön hitfelekezeteiben is a legnagyobb félénkséget, hogy ne mondjam ellenszenvet költötte fel. Állítson a magas kormány államköltségen községi iskolát ott és anyit, ahol és a megyit szükségesnek lát, és meg bír; de hagyjon békét a külömböző vallás felekezetek népiskolái travestálásának, mert ahol félek több kárt mint hasznot fog előidézni. Igaz hogy Erdély s még Magyarország is az európai contingensen a vallásos türelemben ritkítja párját, de azt mégse hiszem hogy e nagyszerű változást behunyt sze®® j el nézze. Csillák Zsigmond ev. ref. pap. tanácsa és közönsége ítélt, midőn a zsidóknak választanak kellett az üldözött erkölcs, és Barnabás között. ____ Február 25 Ghiczy Kálmán beszéde. A vallási alapra nézve továbbá vallás- és közoktatási minister ur azon előterjesztésében, melyet ő Felségéhez — mint már többször említettem tett, azt mondá, hogy azon vallási alap czéljaira legelebben III. Ferdinánd király a magyar birkámra jövedelmeiből évenként kifizetendő COOO id évi járulékot alapított, ezen alapot öregbítették több utána következő királyok nagyban, igen nagyban öregbítették nevezetes adományaikkal számos főpapok, de leginkább nevelte és igazán megalkotta ezen alapot II. József császár, ki ahhoz az általa eltörölt szerzetesrendeknek és vallási társulatoknak összes ingó és ingatlan vagyonát hozzácsatolta. És mégis azon általam már többször említett rovatos kimutatásban ezen vallási alap is csak úgy, mint III. Ferdinánd király alapítványa jelenik meg. Tudva van továbbá mindnyájunk előtt, hogy az 1868. év végével a vallás- és közoktatásügyi