Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-04-08 / 42. szám
a P.ík szám «Spiepezendift. Végül még egy közigazgatási tendőről kell megemlékeznem, mely nem csak az erdők sikeres megvédése, hanem főképen közrendezési és népnevelési tekintetben fölötte fontos és szükséges volna. Említettem, hogy az erdélyi megyék hegyes, erdős vidékein fekvő volt úrbéres községek nagyobb része házanként nagy területen szétszórva fekilsznek, úgy hogy egyik ház a másiktól negyed órányi távolságra is esik. Világos, hogy ily helyeken sem községi rendes igazgatás, sem népnevelés nem létesülhet, a közrendészet pedig eredménynyel nem gyakorolható. H Ha ez jövőre is így marad, akkor a nép, mint eddig, tudatlanságban fog felnőni, a tulajdon iránti tiszteletet nem fogja ismerni, munkára, szorgalomra nem fog ösztönöztetni, s életét henyeléssel töltve, mindig hajlandó lesz életszükségleteit mások vagyonából lehetőleg kielégíteni, s hogy e tekintetben leginkább a közeli erdők szenvednének legtöbb kárt, az kétség kívül áll. Nézetem szerint aként lehetne segíteni, ha az erdei szolgalmak megváltása czéljából eszközlendő úrbéri rendezés alkalmával a szétszórva fekvő telkek commassáltatnának, s a menynyiben a lakosok szegényebbjei házuknak áthordását és fellállitását vagy újaknak építését meg nem bírnák, országos segítségben vagy esetleg ocsó kölcsönben részesittetnének. Nem tartom magamat hivatottnak, sem e lap terét alkalmasnak arra, hogy ez ügyet részleteiben kifejtsem, talán akad valaki olvasóink közt, ki ez eszmét figyelemre méltatja. Mórci. BELFÖLD. A baloldali kör folyó, hó áprilisi értekezletében több törvényjavaslat került tárgyalás alá. Ezek elseje, a költségvetési törvény, minden komolyabb ellenvetés nélkül elfogadtatott. A fölebviteli bíróságok szemlyzetének meghatározásáról szólóra nézve csak a pótbírák fölött folyt tüzetesebb vita, kiket az értekezlet szintén rendes bírákat kíván tekinteni, s előléptetésüket korszerint (juxta sensum) eszközöltetni. A perrendtartásra vonatkozó pótjavaslatban, hibául rójja fel, hogy a ministérium az így átalakítandó törvény felmutatását elmulasztotta, konoksági büntetetés nagyságát maga a konokság és a per alatti tárgy nagyságához arányítva 10 — 1000 főig állapítja meg. Ugyanez alkalommal a delegált bíróságoknak a semmitő törvényszék általi elrendelését, valamint a választott (compromisa) bíróságoknak a perrendtartás alól kivételét fogja az értekezlet sürgetni. A törvények kihirdetése s a pesti tőzsde épületeinek adómentességéről szóló javaslatok ellen nincs lényeges kifogás. Iványi javaslatát a felnőttek oktatását illetőleg az értekezlet elvben pártolja, de mégis a javaslatot gyakorlati kivitel tekintetében hiányosnak tartja. KÜLFÖLD Az angol közoktatási törvényjavaslat. Egy népnevelésre vonatkozó terjedelmes törvényjavaslat is azon tárgyak közé tartozik a melyekkel Angolország parliamentje a jelen ülésszak alatt foglalkozand. Miután az angol kormányzatban közoktatási ügyérről szó sincs, a törvényja és a „határozottan“ amit excellentiád szuronyokkal valósággá tehet, s tett is — csak azért maradt ki de facto a magyarok programmjából, mert mindenki a törvényes téren maradva, bármily megfontolva igyekezett is előre haladni, a kormány részéről mindenkor „határozott“ akadályok gördítettek útjukba. Azok után amiket mondottunk, tudni fogja excellentiád — ha még eddig nem tudta volna, mit ismét mi nem tudhatunk — hogy Magyarországon csak az országgyűlés hozhat törvényeket, és ott sem sebes futtában, à la viennaise, hanem csak lassan, s gyakran unalmas lassúsággal, melylyel szemben a magyarok a következő okoskodással vigasztalták magukat „sat cito si sat bene“, mely persze a jelen napokban nem igen nyújthat vigasztalást — mert minden t. i. megváltoztatandó és megsemmisítendő, cito set citissime hajtatik végre, csakhogy a vigasztaló függelék nélkül — s a boldogított nemzetek, jelenleg egy ordre ellenében, legfülebb egy contre ordre-ben remélnek kárpótlást , mire természetesen gyakran egy kis de s ordre, s végre teljes felbomlásnak kell következni. Időszerű törvények nélkül egy nemzet sem haladhat előre, nemde excellentiad? Magyarországon az országgyűlésen kívül törvényeket alkotni nem lehetett. Az országgyűlés egybehivása azonban de facto a király jogai közé tartozott. A király azonban vagy nem hivta össze az országgyűlést, ''vagy ha összehívta is, re Infecta, vagy re ailuantulum facta, ismét széllyel kergette, és ez a magyar törvényhozás tulajdonképi története, ■— 1792-től kezdve, az 1848-iki catastropha napjáig. Mit mond excellentiád mindezekhez? — Nem látszik ki világosan ezen litániából, hogy vagy a magyarok voltak nagyon ügyetlen teremtések, mivel hatvanhat év alatt — pedig ez időszak alatt gyakran volt szükség reájuk, s ekkor a „cara gens hungara“-t minden variátiokban hizelegve oszt olvaslatot az államtanács alelnöke Forster terjesztő a ház elé múlt hó 14-én. Ez alkalommal jelentőségteljes beszédet tartott, melyben a törvényjavaslat szükségességét felettébb szerencsésen indokolta. Hogy az olvasó figyelmét ki ne kerülje előrebocsátjuk, hogy az angol nép nagyon irtózik a kormánynak befolyást engedni a nevelési ügyekbe, ezen körülmény a törvényjavaslatban a lehetőleg is kiemeltetik, különben következménye gyanánt jelentkezik az, ami Forster által felsorolt statistikai adatokból kitűnik, hogy az alsóbb néposztálynak az iskolaszabadsággal igen visszaélnek. Több, mint 1'/1 millió nem részesül éppen semmi, vagy csak nagyon is hiányos iskolai tanításban, s ennek lesznek azután szomorú következményei a nyomor és a bűnök. Majdnem hihetetlennek látszik, hogy Liverpoolban, a gazdag kereskedői városban 80,000 tanköteles gyermek közül 20,000 éppen semmi, 20,000 pedig csak a legszükségesebb elemi oktatásban részesül. Manchester igen szomorú képet tüntet elő, ha tekintetbe veszszük, hogy Forster szerint, 16,000 tanköteles gyermek éppen semmi oktatásban sem részesül. Ugyanily sötét a kép, a a többi angol városokban is. Ha „tovább is ezen állapotban hagyjuk a gyermekeket — mondá Forster — akkor daczára törekvéseiknek és kitartó buzgalmuknak mégis lem fognak győzelni a világ többi részeivel a versenyzésben! Én nem azok közül való vagyok, kik addig várnak, míg a nép fel van nevelve, hogy politikai jogokat és hatalmat bízzanak reá. Ha az angol nép kinevelését akartuk volna bevárni, hogy szabadságot adjunk neki,sokáig várhattunk volna. De most, miután az angol nép szabadságot és hatalmat birtokol, nem kell tovább várnunk, hogy kiképeztetéséről is gondoskodjunk. Mindnyájan tapasztalásból tudjuk, hogy a tudás magában véve még nem erény, s így mennyivel kevésbé az elemi oktatás, és azt is tudjuk, hogy a neveltetés magában véve nem ad elegendő erőt a megkísértetéseknek ellentállni. Ha jól lehet a tudás nem mindenkor erény is, de a tudás hiánya gyengeség, mely gyengeség azután a világi javak utáni erős küzdelemben közönségesen szerencsétlenség és gyakran bűnök elkövetésére készt.“ A behozandó új rendszer első czéljául felemlítetik, hogy az országban mindenhol jó iskolák állítassanak fel; másodsorban pedig, hogy a szülők reá bhassanak gyermekeiket az iskolába keddeni. A 1. javaslatban vezérfonalul tűnik elő, hogy törvényhozásilag mondassék ki, hogy az országban mindenütt kell iskolának lenni s ahol nincs felállítandó. E végből az ország tankerületekre fog felosztani, a mely a városokban a választókerületeknek, a grófságokban pedig a plébániáknak fog megfelelni. A kormányzat teljhatalmat fog kapni, hogy felügyelőket küldjön szét, akik azután az iskolák állapotáról időnkint értesítendők. Ahol az iskolák állapota igényelni fogja, a kormány a legbővebb felvilágosítást kívánhatja meg. Minden iskola, mely államsegélyben részesül, vagy abban részesülni kíván felekezetnélküli. Az egyházi felügyelet elmarad, „mert — mondja Forster — midőn az adózótól pénzt veszünk el, hogy gyermekeinek jó nevelést fogunk adni, éppen nincs jogunk, hogy atyai érzelmeibe avatkozva reákényszentsük, hogy gyermeke a vallásos nevelést elfogadja. Ezen felfogásnak ad kifejezést egyik pont, mely következőleg szól: „Egy tanuló sem akadályoztathatik a felvételben, vagy nem részesük nekik — határozottabban fel nem léptek, s különösen 1809-ben, midőn Napoleon a legcsábitóbb proclamatiókat intézte hozzájuk, mely azonban — talán tudja excellentiád — lovagias hűségüket egy s perezre sem ingatta meg — vagy pedig azok, kik a magyar nemzetet stagnatioja és hátramaradása miatt kigunyolják, sőt még „sajnálják“ is, mi — ne vegye rész néven excellentiád, épen úgy szuppan és ízlik, mint egy bizonyos pseudo apostol csókja — oly sötét ignoránsok, vagy alávaló képmutatók, hogy ezek nem érdemlik, hogy rájuk süssön a nap, az elsőbbeknek pedig éjet-napot egygyé téve kellene imádkozniok az Istenhez, hogy egy kissé világítsa meg elméjüket. * Fájdalmasan emlékezünk I. Ferencz császárra vissza, mert ő, mint mi gondoljuk „lelkiismeretes uralkodó“ volt. — Isten nyugtassa! — és mégis, az igazság érdekében, meg kell jegyeznünk, hogy ő is gyakran megszegte esküjét, azonban meg vagyunk győződve, öntudatlanul: mit mi azért föltételezünk, mert fájdalom, de valóban öntudatlanul, rajtunk is gyakran megesett ez. Az eskü, a mi nézetünk szerint nem csupa szertartás, és ha arra esküszünk, hogy p. o. többé egy csepp „heuriger“-t sem iszunk, vagy azon milliókat, melyeket gondviselésünk alá adtak, hiven megőrizzük, és a tulajdonosnak bármikor szívesen és hiány nélkül visszaszolgáltatjuk, az tulajdonkép mindegy, az eskü eskü marad, s ki azt meg nem tartja, sans phrase, esküszegő! Nem így van excellentiád? — Emellett azonban meg kell jegyezni, hogy az, aki a „heuriger“-re vonatkozó esküjét nem tartotta meg, nem nagy szerencsétlenséget okoz „perturium“-ával, ellenben a milliók elsikkasztja, mint ezt a banquerott-oknál látjuk, számtalanokat juttat rendesen koldusbotra. Fittethetj semmi előnyben, hogy a vasárnapi iskolát, vagy más ájtatossági helyet látogat, és erre nem is kényszeríttethetik, és éppen ezért kathechismust, vagy akárminő vallásos módozatokat nem köteles tanulni, és nem is köteles jelen lenni az oktatáson, vagy szertatáson, ha szülei vallásos okokból ellene vannak, és ha a szülők ezen akarat elhatározásukat az iskola igazgatójának, vagy első tanárának tudtul adták.“ Ezen záradék nagy elővigyázattal formuláztatott és tökéletes lelkiismereti szabadságot biztosít. — Az iskolák fentartására szolgáló költségek — a javaslat szerint — az országos adókból, a tanpénzből és a magán után befolyandó adakosokból fognak fedeztetni. Az igazgató és felügyelő testület az iskolai hivatal lesz, melynek tagjait a község vagy a választókerület tagjai választják, tehát néphivatalnokok, kiket ismét a népképviselők fognak ellenőrizni. Ammi az iskolák látogatását illeti, ez az iskolai hivatalok teendője leszen, valamint az is hozzájuk fog tartozni, kerületeikben a kényszer iskoláztatást behozni, és minden 5—12 éves gyermeket 5 font sterlingig terjedhető pénzbírság alatt, mely a szülőkre lesz kiszabandó, az iskola látogatására szórítani. Ha magát ezen törvényjavaslatot (bilit) tekintjük, bizonyára fel fog tűnni előttünk, hogy alapelveire nézve nagyon is megegyezik a mi közoktatásügyi törvényeinkkel, csakhogy itt már nagyobb biztosításait lelhetjük fel a teljes lelkiismereti szabadságnak, mert már ebben határozottan kimondatik, hogy az állam által segélyzett tanintézetek felekezetnélküliek. A szabadságérzetnek és a teljes vallásegyenlőség iránti törekvésnek nagy mértéke kívántatott meg hozzá, hogy az elemi oktatásnál javaslatba hozassák, mikép egyetlen gyermek sem kényszeríttethetik a vallásos cselekmények gyakorlatára, ha szüleinek beleegyezése hozzá nem járul, míg például itt nálunk nagy Magyarországon a jogakadémiáknál, a rendes katonaságnál is parancsolva van, s a bizonyítványra, illetőleg az előléptetésre befolyással is van, a kényszergyónás és kényszer templomba járás. Minden jelek oda mutatnak, hogy a törvényjavaslat, minden elleneztetés nélkül keresztül fog menni a parlament mindkét házán, s ennek a legbiztosabb jelensége a mindenütt hangoztatott észrevétel, hogy a törvényjavaslat hivatva van a rémítő nyomort és tudatlanságot enyhíteni, s ezért nem is lehet pártkérdés, ami Angolországban anynyit jelent, hogy a perliamentben győzelme bizonyos. 1999_________ HIEH AAAND. *** Haray Victornak ma kerül színpad„A türelem rózsát teremtezi mü 3 felvorásos vígjátéka. Lapunk legközelebbi színházi krónikájában szóllani fogunk az eredményről. *% Fogyasztási adó nélkül! N.-Enyedről a következő esetet írják lapunknak. Nemrégiben a polgárság szomorúan kezdte tapasztalni, hogy az utczán szaladgáló és tanyázó sertések közé beütött valamiféle veszedelem, pusztulnak nyakra főre. Végre reá jöttek a járvány nyomára. A gyepmestereknek az az ötletük támadt, hogy jó volna fogyasztási adó nélkül s átalában ingyen jutni sertés húshoz. Pirosforos puliszkát dobtak tehát a sertéseknek, a melytől persze elhulottak, s igy a tulajdonosoknak még fizetni is kellett, hogy a gyepmesterek eltisztitsák udvaraikról az elhulott állatokat, a melyek még azon nap a kevésbé kényes ízlésű czigánycsaládnak pompás pecsenyéket szolgáltattak. Ez eset — úgy írják nekünk — most volt tárgyalás alatt a városi törvényszék előtt. * Színházunknak első rangú tagjai közül a Tanner pár hír szerint a debreczeni színházhoz szerződött. · Dr. Nagel Emil, a kolozsvári orvos- és sebészeti tanintézeti rendes tanárának, hosszabb szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismerésül ő felsége a királyi tanácsosi czimet dij mentesen adományozta. Az erdélyi vasút épitkezései II.Várad határaiban csaknem bevégezték. A csinos ősházak, a Körösön keresztülfutó nagysze.A híd már elkészitvék s a sínek is rendeltetésük helyére rakvák. A megnyitáskor két napig ingyenvonatok fognak közlekedni s az utasok egy hetet tölthetnek a regényes Erdélyben, ingyen vissza is hozatnak. E vasútvonal a Magyarországon levők közt bizonyára legszebb tájakon fogja vezetni az utazókat. Nemsokára tehát Nagy-Várad szorosabb összeköttetésbe lépend Erdélyyel, a mi jövőjére nézve bizonyára jelentékeny befolyással leend. Ipara és kereskedelme bár most is jó lábon áll, a vasúti összeköttetés folytán bizonyára még nagyobb lendületet nyerend. Nagy-Várad már 1848 ban jelentékeny iparral birt, s azért nevezé nagy hazánkfia „Kis Birmigham“-nak; s valóban e város jövője: hatalmas gyárvárossá lenni, amire fekvése nagyon is kedvező, körülötte erdőségek terülnek el, melyek nagy mennyiségű fát képesek szolgáltatni, a vasút által pedig több kőszénbányával leend összeköttetésben, melyekből elegendő kőszenet szerezhet gyárainak. □ Jelentés a kolozsvári jótékony nő egylet választmányának 1. évi márczius 4 én és 22-dikén üléseiről. 1. Klein Frigyesné asszony választmányi taggá lett megválasztatását huzamos távolléte okán nem fogadhatván el, a választás nyomán helyébe lépett Jakab Elefenc. 2. A helybeli takarékpénztári részvénytársulat közgyűlése által az egylet pénztára gyarapítására 30 frt kegyes adomány utalványozott, melyet az intézet t. ez. igazgatósága meg is küldet. A választmány köszönettel fogadta e szives megemlékezést. 3. Az egylettagjaivá lettek: Bakonyi Józsefné, Barcsay Albertné, Gálfi Endréné, b. Kemény Endréné, Kővári Mihályné, Lendvai Rudolfné, Orbán Józsefné, Tompa Károlyné. 4. Az 1869 dik évről szóló* pénztárnoki számadás megvizsgáltatván, erre nézve a pénztárnok a további felelősség alól fölmentetett. 5. A két ülésben 16 folyamodónak egyszer mindenkorra 75 — ugyanannyinak havi részletekben kiadandólag 159 — összesen 234 főt utalványoztatok Kovácsi Antal, titkár. □ Erdélynek kimerítő térképe is el fog készülni rövid idő alatt. Folyó évi május 1 -től fogva hat katonai bizottság dolgozik rajta. A Kőhalomszék népessége az új népszámlálás szerint 21,387 lélekből áll kik közül 10,668 férfi és 10,719 nő. A lakosság többsége (10,957) német ajkú; román nemzetiségűek a székben 9451-en vannak. □ A n. szeben — nagy kapusi vonalrész bejárására kiküldött bizottság — mint a „Bermst. Ig.“ hallja, e hó 2- án fog N.-Szebenbe érkezni. Figyelmeztetés. A midőn az erdélyi muzeum-egylet igazgatóválasztmánya a mai napon tartott üléséből kibocsátott hirdetményével a folyó évi rendes közgyűlést jövő április hó 28. és 29-ik napjaira egybehívja; egyszersmind, hivatkozva a részvényes tagokat illetőleg ama hirdetésbe foglalt figyelmeztetésre, kötelességének tartja hazafi bizalommal felkérni mindazokat a t. ez. hazafiakat, akik múzeumnak fennállhatása és felvirágoztatása iránt érdeklődnek, különösen pedig a személyenkénti felszólításokkal megtalált volt t. ez. részvényes tagtárs urakat, hogy a kapott felszólítás értelmében újból az egylethez csatlakozni és ezáltal az egylet sikeres működését jövőre is nem csak támogatni, hanem úgyszólván lehetővé tenni szíveskedjenek. Tény lévén ugyanis, hogy intézetünk csakis a hazafiak támogatására van utalva, azt hiszi az igazgatóválasztmány, nincs szükség annak hoszszas fejtegetésére, menynyire van az intézet rászorulva minden fillérre, amelyet közművelődésünk előmozdítását igazán óhajtó lelkes hazafiak áldozatkészsége juttathat a múzeumnak Tíz évi fennállása óta múzeumunk, hála a lelkes részvétnek, képes volt magát oly rangra felküzdeni a hasonirányú intézetek sorában, amely hazánknak, s különösen azoknak a hazafiaknak, akik bármi kis részben hozzájárultak ez örvendetes gyarapodás és fejlődés létesítéséhez, becsületére válik. A pártolók tömeges visszavonulása egyszerre oly helyzetbe sülyesztené vissza, amely minden működését csaknem lehetetlenné tenné. Nem teheti fel tehát az igazgatóválasztmány, hogy ily tömeges visszavonulás bekövetkezhessék. Mindazonáltal arra kell kérni a tisztelt hazafiakat, hogy csatlakozó nyilatkozataikkal szíveskedjenek nem késni, hanem azokat a lehetőségig a legközelebbi napokban az illető vidéki megbízottarakhoz beadni. Kik pedig vidékenként azok a lelkes hazafiak, a kik e nyilatkozatok begyűjtését magukra vállalni szívesek voltak, a következő névsorból látható. Abrudbeány: T. ; Vancza József. Arad: T. Dobozy István. B. Hányad : T. dr. Máté János. Brád: T. Zakariás Dániel. Bratyicska: Br. Jósika Géza. Brassó: T. Veres György. Csicsó: T. Geréb Elek. Csik-Zsögöd: Migs Mikó Antal. Csúcs: T. ifj. Benkő Elek. Déés Migs Torma Károly, Pataky Ferencz, ifj. Róth Pál. Déva: T. Duma László. Dicsó Sz.Márton: T. Vita Sándor. Felső Szálláspataka: M. Mara Lörincz. Fogaras: T. Bruszt Lajos. Gyergyó Sz. Miklós: T. Baló János. K. Fejérvár: Elekes Károly. Kentelke: Tiszt. Vályi Elek, esperes. Koncza: T. Csató János. Magyar Igen : T. Elekes György. Magyarlápos: T. köz. Voith Jakab. M. Újvár: T. La Borda Kálmán. M. Vásárhely: T. Bihari Sándor tanár. Nagy-Bánya: T. Stáncsek János. N. Enyed: Tiszt: Gonda József tanár. N. Körözs: Dr. Lengyel Dániel. Obrázsa: T. Anwander Antal. Pest: M Takács János. Póka: T. Jakab Simon. Benedek: T. Csertán László. S. Sz. György : Migs Seethal Ferencz. Szamos Újvár: T. Török Péter, ügyvéd. Szászváros: T. Lészai Dániel, orvostudor. Szeben: T. Herszényi Sámuel. Szeged: T. Zsótér András. Székely Keresztur: T. Pap János. Sz.Udvarhely : T. Solymosi János. Sz. Katolna: T. Cseh Ignácz. Szilágy Somlyó: T. Huber István. Szolnok: T. Borosnyai László. Tasnád Szántó: T. Kovácsi Sándor. Torda: T. Domján Miklós. Tövis: Tiszt. Grúzda Domokos, ev. ref. lelkész. Ugra: Migs Réz Sámuel. Vajda-Hányad: Tiszt. Gál Sámuel, ev. ref. lelkész. Zilah: T. Török István, tanár. Az igazgatóválasztmány üléséből. Kolozsvárit, mart. 29 én 1870. Nagy Péter s. k., elnök. Finály Henrik s. k., titkár. * A csikszéki népszámlálásról következő adatokat kaptunk: van Csikban 22,769 ház, ebben lakás 53,977, ezt lakja 24,563 család, még pedig 106,038 jelenlevő népességgel, eböl férfi 54,423 és nő 51,615, kik közül olvasni tud 3815 férfi 4866 nő, olvasni és írni tud 7482 férfi, és 1646 nő. Van még a hazában távol 2160 férfi 2337 nő, a rendes hadseregnél 651. a honvédség- Április 8