Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-01-14 / 6. szám

rv­it tosz vezetése alatt álló királyi alapigazgatóság, szám­vevőség és alappénztári hivatal, végül a valósító bizottságok által az 1869-dik évben kifejtett mun­kásság felől és a még hátralévő munka mennyi­ségét illetőleg a beállott újév alkalmából az úrbéri és dézmakárpótláshoz igényt tartó közönség azon érdekeltségnél fogva, melylyel ez ügy iránt a jog természeténél és a fennforgó viszonylatoknál fogva viseltetik, a szükséges tudás és tájékozás végett ezennel a következő adatokról értesittetik : 1. A külső munka, vagy­is a valósítás az er­délyi megyék és vidékek területén (a topánfalvi és zalathnai kincstári uradalom 24 és fogarasvidéké­nek 12 helységét kivéve), továbbá Kraszna és Za­ránd megyékben teljesen van fejezve, a bizott­ságok most már csak is elkésett bejelentésekkel s legelő- és erdőkiuiutatások kiigazításával foglal­koznak. Középszolnok megyéből — hol két bi­zottmány dolgozik — valósítandó meg 51 község és Kővárvidéke, mely utóbbiba a folyó év január havában 1, s pár hó múlva 2 bizottmány kezdi meg működését. A székelyföldről beérkezett az 1869. év decz. végéig összesen 4016 székely urbériségi bejelentés. Ebből valósításra kiküldetett s nagyobb részt valósittatott is 1396. Azonban megjegyezte­tik, hogy a fennebbi összes mennyiségnek fele az itt év két utolsó havában érkezett be, a valósítás pedig derekasabban az említett év junius havában kezdethetett meg. 2. A belső (u. m. az alapigazgatóságnál, szám­vevőségnél és a pénztári hivatalnál végrehajtott) munkamennyiség kimutatására szolgáljon az alábbi táblázat, melyben az egyes Ügyágazatok az 1868. évben végrehajtott munka mennyiségével egybe­­illesztvék: Alapigazgatósági beadványi jegyzőkönyvi száma . . 7803. 14469. d.to egyéb a fennebbi bead­­ványi összeghez képesti tárgyakon kívül ellátott községi valósítási munkát . 372. 516. s ezekkel egyszerre 158 községi tized valósitási munkát. dtto kiállított kárpótlási ha­­tározmányt, minden vétel­jogosultra nézve az ugyan­azon törvényhatóságbeli községeket mind beleértve 1196. 2138, ebben van 155 erdő és le­gelő és 187 székely urbé­riségi határozvány. Ugyan az alapigazgatóság­nál kiadványoztatott . 9753. 15601 db. Ugyanonnan utalv. 904.150 ft. 2.475.875 ft 4 kr. Ebből tett az úrbéri végleges töke 504040 ft. kiegyenlítési készp. 17828 ft. kamathátralék . . 812500 ft. kiegyenlítési készp. 21287 ft. dézma töke . . 158190 ft. kiegyenlítési készp. 7711 ft. kamathátralék . . 89220 ft. kiegyenlítési dtzp . 7547 ft. és a visszakapcsolt részeké . . 1.001,685 ft. 4 kr. a pénztárnál kiállíttatott kötvény .................... számvevőség megvizsgált 3032. 4318 db. kárpótlási határozványt számvevőség kiállított kár­1170 2138 db. pótlási okmányt . . végül a külső (valósitási) munkát illetőleg valósi1­845 1239 db latott egész község 539 626 db. 3. Az alapigazgatóságnak 1870 dik évi dere­­kasabb munka tárgyait képezendik: a) a véglegesből még előadandó 477 községi valós­ási munkálat; b) a Középszolnokban és Kővárvidékén ezen év folyamában valósítandó községek, valamint ugyan ez idő alatt valósítandó székely urbériségi beje­lentések ; c) külön erdő és legelő-kárpótlási határoz­­mányok, a mennyiben még eddigelé mind ki nem állíttattak. Ezekre azonban megjegyeztetik, hogy ezek csak a mult 1869. július hó 17 kéig ellátott végleges kárpótlási esetekre szorítkoznak, mert a­melyek az irt határidőn innen láttattak, vagy lát­tatnak el, azokban az erdő- és legelőkárpótlás a véglegessel egyszerre állittatik meg; d) vegyes szolgálmányi esetek a mennyiben azok egy része kiegészítés végett jelenleg még a valósító­ bizottmányoknál áll. A fennebbi adatok, melyek a hivatali ügyve­zetés és a vonatkozó jegyzőkönyvek alapján állít­tattak egybe, azon örvendetes jelenséget engedik constatálni, hogy a földtehermentesítési közegek 1869-dik évi munkássága az előbbi évit minden irányban jóval felülhaladja, és hogy az erdélyi földtehermentesitési ügy egyáltalában jelentékeny haladást tett, a végleges úrbéri- és dézmakárpót­­lás pedig a befejezés felé nagy lépésekkel közeledik. Az erdélyi királyi földtehermentesitési alap­­igazgatóság elnökségétől. Kolozsvárit, 1870. jan. hó 11-kén. Gr. Péchy, 1868. 1869. 6-ik szám Erdélyi közélet. Dobokamegyéből: Bátor vagyok mint egyszerű falusi igénytelen szántóvető ember egy kis tért kérni — miután csak most érkezve haza szerencsés voltam 150 ik sz. hírlapjában Doboka megye törvényszékének tiszti kara fizetésének fel­­emeltetése, illetőleg drágasági pótlék iránti azon kérelmeket olvasni, melyben a többek között ér­vekül a következőket is felhozzák: „Az igazság megkívánja hogy minden hivatás az azzal járó fe­lelőség, képzettség és fáradság mérve szerint m­él­­tányoltassék és jutalmaztassák, annál inkább áll ez oly hivatástól, mely szellemi és pedig több­ol­dalú képzetséget igényel sat.­ Valóban magam is a felhozott érveket pártolom, de a felhozott érvek csak azokra illenek, kik azoknak megfelelnek és fájdalommal kell bevallanom, hogy ezek a mi el­­nökeinkre nem alkalmazhatók, mert hogy az ő szavuk szerént éljek, ékesen szálló adatokkal be lehet bizonyítani azt, miszerint megyetörvényszé­­ki Ülnökeink közül ki házasodni jár, ki szabad­sággal, ki eddig fürdő, időzött, ki Comiesióba, ki gazdasága folytatásával hetekig van elfoglalva: ennél­­fogva egyszer egyiket, máskor másikat nem lehet a székhelyén megtalálni s mégis panaszkodnak halmaz teendőik nem győzhetése iránt, — mert a mikor egyenként haza kerülgetnek, az állatombad­ procatorság folytatás melett dolgoznak azok kik még tudnak? és pedig az oly ügyeket egész igyeke­zettel, melyből hasznot (Gomissio) húzhatnak, el­látják, a többi nyughatik ott a szervezésig — mi­ről tanúskodhatnak a hátralékban lévő számtalan ügydarabok, és a kifizetett, és még fizetetten de kifizetendő utazási számlák, melyből látható, hogy egy ülnöknek a jövedelme még egyszer annyira felmegy mint a fizetése. — Nem átalják felhozni még a képzettséget is ? de szegény képzettség, ezek csak arréli álmodozások ? a midőn közülök több­nyire nexus útján bitorolják állomásaikat, a­kik még eddigelé bírói vizsgát se voltak képesek ten­ni; „ecce tehát képzetség“, inkább mondhatták vol­­na magukról­: drágasági pótlék vagy fizetés jobbí­tás helyett adjanak „szegénységi bizonyítványt“ . Mind­ezekről, ha az Archívumbeli akták megtekin­tetnek, be felvilágosítást fognak adni, sőt arról is, hogy fáradalmuk és képzetségük dúsan fizetve va­gyon, mégis ily nagy szorgalom és képzettség me­lett fizetés javítás vagy drágasági pótlékért me­részkedtek folyamodni? Elmondhatjuk mi is már, uram jöjjön el a te országod — a törvényszé­kek szervezése, mert ha sokáig így tart, valóság­gal végpusztulásra kell jutnunk. Ha a mi jelenle­gi törvényszéki bíráink ily tanusu­katlan szorgal­muk és képzetségükért fizetés javításért folyamod­tak, mit gondolhatunk mi falusi szántó vető embe­rekül, kik teljes igyekezettel azon voltunk, hogy szánthassunk is vethessünk, mégis egyfelől a szar­vasmarhák száj és lábfájása, másfelől a rosz idő­járás uián egészen öszvetés nélkül maradtunk, vagyon nem folyamodhatnánk e mi is Lonyai mi­niszter úrhoz az iránt hogy az 1870 évi teheradó­­ból, vagy ha azt meg nem nyerhetnék, az alig győzhető Zuschlagokból valamit nékünk is elen­gednek ? Sapienti satis. — Egy dobokamegyei.— A sepsi sz. györgyi iskola ügyében. Szózat Háromszék lelkes, jóra mindég kész lakóihoz. Fölemelem újból szavamat, s bizalommal fordulva hozzátok, munkára hívlak fel titeket. Háromszék derék népe, szent ügyért lelke­sülni mindég tudó fiai és leányai! Most három éve annak, hogy e kérdés alatt: „mit akarunk mi“ a „K. K.“-ben leírtam volt, hogy a s.­sz. györgyi is­kolának házat akarnnk épitni, s azután az iskolát tovább emelni, teljes középtanodává fejleszteni. Három év — mint egy futó hullám — végetlen ten­gerén a nagy időnek oda van, s az iskola máig is fölebb nem emelkedett, s az iskolának háza még nincsen. Keserű érzéssel gondolunk sokszor arra, hogy a városon szétlakás miatt fegyelem s er­kölcsi növelés tekintetében panaszt tehetnek sokan félve őrzött drága kincsünk, jó reményű iskolánk ellen, s aggódva számitgatjuk az időt, melyben itt jól behelyezett fiainkat a 4-ik osztály végeztével ismét tovább vinni, újra más viszonyok közé kel­lene behelyezni. Mekkora nyugalom, mily boldog­ság lenne gyermekes szülőknek, tanuló fiúknak, minő nagy haszon s a mellett dicsőség egész Há­romszéknek, ha már haladék nélkül valósulna az, a­mit három évvel ezelőtt akartunk, s most — ter­mészetesen— még inkább akarunk. Hogy a s. sz.­­györgyi középtanoda, Háromszék közművelődése ér­dekében nélkülözhetlenül szükséges, erről senki sem kételkedik; hogy életre való, s jövőjének len­ni kell, arról minden jóra való ember könynyen meggyőződhetik, hogy egy egészséges teljes kö­­zéptanodává emelésére mindent meg kell tenni ha­ladék nélkül, azt mi, kik kül és beléletével köze­lebbről ismeretesek vagyunk, mondjuk lelkünk tiszta meggyőződéséből, s mondjuk most erősebben hang­súlyozva, mint eddig. A múlt évben tartott ref. ta­nári értekezlet erdélyi reformált fő- és középtano­dáink tanárai teljes méltányló elismeréssel, őszinte örömmel nyilváníták óhajtásukat arra, hogy isko­lánk tovább fejlesztessék, s ígéretüket az iránt, hogy e nagy és szent czélra ők is teljes készség­gel, ott, hol helye lesz, közreműködnek. Dr. Eötvös közoktatásügyi miniszer úr ő nagyméltósága meg­hatott örömérzettel szemlélte iskolánkban a feltűnő rendet, tisztaságot, csinosságot s az igazi életre­­ termett ügyes, bátor, szép gyermekeket s nyilván kifejezte teljes megelégedését és azon akaratát, hogy ez az iskola minden előtt, minden áldozattal fölépittessék s kifejlesztessék. Kellenek-e még több s hathatósabb érvek annak bizonyítására, hogy a­mit akartunk mi három évvel ezelőtt, s akarnak most, azt tovább halasztás nélkül életre kell se­­gítni? Kell-e, hogy erről még felvilágosítni próbál­jalak titeket, Háromszék lelkes, jóra mindég kész fiai? Ti voltatok azok, kik az iskola alapulásakor, mint egy erős akaratú család állátok fel, s egy lelkes szóra megalapítottátok az iskolát. Áldott örökké azon szép idő emlékezete. Nektek kell most az idő kiáltó szavára felállani, mint egy férfi, hogy ismert buzgósággal s törbetlen erélyességgel meg­építsétek s teljes középtanodává emelkedni segít­sétek azt. Századok egymás után jövő nemzedékei fognak áldást mondani munkátokra. Munkára hát barátim! derék fiai és leányai e szép vidéknek : kérjünk, adjunk, áldozzunk mindenki tőle telhető­­leg, hogy szemünk láttára gyönyörűségünkre emel­kedjék gyorsan a s.­sz. györgyi iskola épülete. Nem kérd s nem vár az idő, sebes rohanással haladván felettünk. Kik még együtt dolgoztunk ez ügyben, napjaink legszebb része leszállt, majd a felénk kö­zelgető este elrömítő homálya szólitana balgatag nyugalomra minket is, erős kézzel ragadjuk meg addig a munkát, s siessünk elvégezni azt, mit az idő a mi lelkünkre bízott, s tőlünk méltán vár. — Zágon, jan. 5. 1870. Demeter Sámuel: Nyilt levél a „Székely Hírlap“ szer­kesztőjéhez. Uram ! Ön, hírlapjának ez évi első szá­mában egy czikket közöl, melyben a közönség előtt, „beküldő“ által meghamisittottak declarálja Bereczki Sándor azon beszédét, melyet a „Magyar Polgár“ idézett száma hozott vóla. Úgy látszik, hogy ön, pápaszemmel tekintve végig kérdéseit beszédén, a lapjában „gyöngédnek jelzett positiokat igen ke­ményeknek találta — és, hogy a csávából kimene­küljön, hogy lapszerkesztői tekintélyét közönsége előtt megvédje, hogy önmagával következetes ma­radjon (?), cselhez folyamodik, egy hamis ráfo­­gást állít fel, melynek védve mögül egész kénye­lemmel szórja a beküldőre utczán szedett ka­vicsait. Valóban szép eljárás, csak össze kell egyeztetni tudni egy lapszerkesztő és tanár jelle­mével!— Tehát: miért állítja ön falsificáltnak, vagy — ön szerint — mistificáltnak hivatott be­szédet? Azért, mert „több olyanok“ (a­mily­en is) kik amaz ülésen jelen voltak, egyhangúlag ezen ítéletet hozták afelől. És azért, mert Ön nem­­ találja meg a beszédben azon kitételeket, — sze­rinte frázisokat — melyek ellen oly keményen har­­czolt. A­mi illeti az előbbi említett okot: szeretnék, hogy tegyen Ön hivatkozást személyekre, hadd lássuk: kik azon gyönge elméjű egyének, kik 21 nap alatt képesek mindent elfeledni. A másodikra nézve: szabadjon feltennünk, hogy Önnek is, mint más emberfiának szabad olykor olykor fél­re be­szól­ni, kivált lázas állapotban, s ha ilyenkor ba­darságot kever mondókájába, megbocsátjuk az Ön valóban szép eloquentiájának, csak arra kérjük aztán, hogy ne tessék a sokért a felelősséget má­sokra hárítani! Avagy kell e hibáztatnunk B-t., vagy „beküldött azért, mert Ön a közölt beszéd­ben nem találta meg mindazon frázisokat, melyek ellen harczolt? És lehet-e felrónunk B-nek azt, hogy beszédébe, éppen azért, hogy az meghami­sított, vagy Ön szerint mislifi­ált ne legyen, nem vette be utólagosan azon tételeket, melyek ellen Ön a levegőt vagdalta?.. Máskülönben e sorok írója — mint „bekül­dő“ — felelős azon eredeti kézirat hű lemásoltatá­­sáért, melyet B. S. adott át neki, s melyet ide mellékelve be is küld, mint bizonyítványt, a „M­­.“ tisztelt szerkesztőségének. Ezzel Önnek is szol­gálhatunk, ha az összehasonlítás kedvéért kívánni fogja. A ki nem vak láthassa, hogy az nem má­­­­sodszori leírás, sem pedig oly lényeges utólagos igazításokat, bejegyzéseket nem találhat benne, melyekért Önnek oka leendett vala feljajdulni és a valódi tényt hamis ráfogásokkal kivetkeztetni akarni alakjából. Mi egyst­erral Egyebekre nézve Berecz­ki Sándort, kétségenkivül mindig helyén fogja ta­lálni Szász Béla Bárha Ön „nem kutatja“ is, de miután csakugyan mintegy gyanúalapul használja fel a beszéd későn történt közültetését, szükséges­nek tartjuk erre nézve is pár sorban felelni. Tehát: azért jelent meg későn a kérdésest beszéd, mert, először is, nem volt szándéka sem B.-nek, sem „beküldődnek azt hírlapilag közölni. Csak, miután Ön lapjában, ismeretes gőgös modo­­rával, megtette ama jól ismert reflexiót; és miután lapjának illető száma töténetesen (dec. 13a) „beküldő“ kezéhez jutott (ki azt nem járatja és csak nagy ritká­n s egy bizonyos helyen szokta ol­vasni) kérte fel B—t — postán — a beszéd átadá­sára. Míg a beszédet, postai utón, „beküldő“ meg­kaphatta, eltelt vagy 5 nap, „beküldő“ nél is, míg leraásoltatta állott vagy 24 óráig; természetesen a­­ szerkesztőségnél is pihent pár nap, s igy eltelt az Ön 21 napja. Tahát, hogy a beszéd hirlapilag megjelent annak is Ön oka, s hogy későn jelent meg, voltaképen annak is. Igaza van Önnek abban, édes ifjú úr, hogy Ön „nem oly hatalmas ember, hogy szavára sa­r­­kán forduljon meg Marosszék.“ Ámbár semmi két­ségünk a felett, hogy nagyon is óhajtana ily ha­talmas ember lenni. De reményünk van, hogy Isten ettől a szerencsétől mind Önt, mind Marosszéket meg fogja őrizni. A­mit erre nézve mondtunk, azt csak oda értettük, hogy ön a megyei teremben egy csepp szolgálatot sem tesz pártjának, sőt kor­hadt politikai elveivel, ha csakugyan szavaira s el­veire épen oly sokat adnánk, mint nem adunk ki­­lökdös minden jobb érzelmű embert. Lássa kedves úr, épen azon a­­ ki b. gyűlésen történt, hogy midőn Ön B. ellen bevégezte kemény harczát a letette a gyiklosét, többen mentek ki a szomszéd terembe, hogy vegyenek egy kis frisebb levegőt az ön beszéde után; ezek között volt gr. Rédei is, kiről jól tudjuk, hogy nem tartozik a sovánka baloldalhoz, hanem a kövérke jobboldalhoz, a­ki össze csapta tenyerét bámni­ában s ily kedvező nyilatkozatat tett: „Uraim! ha Schmerlinget lekül­­denék ide, nem hiszem, hogy azt a beszédet elmer­né mondani e teremben, melyet Sz. B. elmondott.“ Erre nézve hivatkozunk gr. Toldalagi Victor, d. biztos Kis József és er­rel lelkész Vas Tamás urakra, mint fültanukra. És mit tagadnék, hogy az ott jelen voltak egyhangúlag sajnálatukat fe­­jezték ki egy fiatal ember felett, kinek olyan penészes politikai elvei vannak, pedig azok na­­gyobbára Önnek mind elvtársai voltak. Isten mentsen, hogy Marosszék valaha annyi­ra alásülyedjen, hogy Ön sarkán forgathassa! Ör­vendünk, hogy „volt alkalma közelebbről tapasz­talni, hogyan tömörül Marosszék B. Sándor körül.“ Ezzel hihetőleg a közelebbről lefolyt válasz­tásokra veagál Ön. Igen uram! Hogy gr. Toldala­gi Mihálylyal szemben a Rédei párt korteseinek anyit kellett izzadni; hogy a kortesfogások ezer nemeshez kellett folyalkodniok; hogy némely em­berrel háromszor is kellett votizáltatniok; hogy a becsületes nyomdászt, könnyen gyanithatólag meg­­megvesztegetvén Toldalagi-szinnyomatú czédulákat kellett n­é­v n­é­l­k­ül nyomatni *) melyek alkonyaiban a jó hiszemü népnek markába csúsztattak, s végül hogy magával a nagyon humánus és részrehajlat­­lan választási elnökkel is össze kellett fűzni a fő­­kerteseknek: mindezt nagyrészben azon tömörü­lésnek tulajdoníthatni, mely egy előkerülhető vá­lasztáson ismét meg fogja izzasztani Önöket. Enyivel tartozott Önnek és az igazságnak Beküldő. — 21 — Január 14. KÜLFÖLD. Az „új aera“ Francziaországban. □ A jó benyomás, melyet az új kabinet előidé­zett, állandónak bizonyul, annál inkább, mert re­mélik, hogy a ministérium igen szabadelvű pro­grammal fog fellépni. Daru, külügyér már több diplomata szerencsekívánatait fogadta, s részükről azon biztosítást nyerte, hogy kineveztetése kedve­ző színben tűnik fel az illető udvaroknál. Mait szerdán a kü­lügyminiszer hosszasabban értekezett a császárral, s midőn távozásakor Napóleon kezét nyújtotta neki, Daru azt szívélyesen megszok­ta, ezen szavakkal: „Síre, én a császárság és szabad­ság mellett állok.“ Ezzel azt akarta kijelenteni, hogy örökre szakított az orleanistákkal. Ez utób­biak igen le vannak hangolva, mert támaszuk, a bourgeoise, kivétel nélkül a szabadelvű császárság mellett nyilatkozik, gyakran hallani ily kitétele­ket: „Van parlamenti kormányunk s ráadásul még átalános szavazatjogunk is.“ A császár igen derült kedvű. Az új rend a senatusba is fris életet le­helt ; eddigi unalmas tanácskozásai iránt a közön­ség legcsekélyebb érdekeltséget sem tanúsított, most ellenben egy hét lefolyása alatt már neveze­tes határozatot hozott, azt t. i., hogy az elnök hi­vatalánál fogva nincs feljogosítva a bizottsági ülé­sekben résztvenni. Legközelebb 3 interpellate kerül a senatus­­ban tárgyalás alá. Az elsőt Rouland a mait év vé­gén nyújtotta be a kormány magatartása iránt az egyetemes zsinattal szemben. Feszülten várják az új kabinet e tekintetbeni nyilatkozatát, habár ta­lán eszélyesebb lenne, ha figyelmét a belügyektől el nem vonnák. A második interpellate Butenval­­tól ered és felvilágosítást kér a ministérium keres­kedelmi politikája s név szerint a felett, váljon az Angliával kötött szerződések félmondatnak­­. Bu­­tenval a szabad kereskedést pártolja, s reményük, hogy kielégítő választ nyer, a­mennyiben Ollivier, hallomás szerint, a szabad kereskedés védőjeként szándékszik fellépni. F. hó 5 én végre Mayas­ia nyújtott be interpellate, melyet a többi közt Che­valier Mihály és Levenier is aláírtak. Az interpel­late felvilágosítást óhajt a kormány belpolitikai irányáról. Maupas már két nap múlva kért választ, de Parieu államtanácsi elnök azon ellenvetésére, hogy a ministériumban most számtalan sürgős ügy vár elintézésre, s annálfogva méltányosnak látszik egy hosszabb határidő kitűzése; a senatus, mind­két rész beleegyezésével, f. hó 7-re tűzte ki a vi­tatkozó­i nap meghatározását. Az angol sajtó átalában véve kedvezően nyi­latkozik a franczia kabinetváltozásról. A főbb la­pok közül ez alkalommal csak a „Times“ erre vo­l.Egy példányt küldünk ebből a t. szerkesztődnek !*

Next