Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-01-14 / 6. szám
rvit tosz vezetése alatt álló királyi alapigazgatóság, számvevőség és alappénztári hivatal, végül a valósító bizottságok által az 1869-dik évben kifejtett munkásság felől és a még hátralévő munka mennyiségét illetőleg a beállott újév alkalmából az úrbéri és dézmakárpótláshoz igényt tartó közönség azon érdekeltségnél fogva, melylyel ez ügy iránt a jog természeténél és a fennforgó viszonylatoknál fogva viseltetik, a szükséges tudás és tájékozás végett ezennel a következő adatokról értesittetik : 1. A külső munka, vagyis a valósítás az erdélyi megyék és vidékek területén (a topánfalvi és zalathnai kincstári uradalom 24 és fogarasvidékének 12 helységét kivéve), továbbá Kraszna és Zaránd megyékben teljesen van fejezve, a bizottságok most már csak is elkésett bejelentésekkel s legelő- és erdőkiuiutatások kiigazításával foglalkoznak. Középszolnok megyéből — hol két bizottmány dolgozik — valósítandó meg 51 község és Kővárvidéke, mely utóbbiba a folyó év január havában 1, s pár hó múlva 2 bizottmány kezdi meg működését. A székelyföldről beérkezett az 1869. év decz. végéig összesen 4016 székely urbériségi bejelentés. Ebből valósításra kiküldetett s nagyobb részt valósittatott is 1396. Azonban megjegyeztetik, hogy a fennebbi összes mennyiségnek fele az itt év két utolsó havában érkezett be, a valósítás pedig derekasabban az említett év junius havában kezdethetett meg. 2. A belső (u. m. az alapigazgatóságnál, számvevőségnél és a pénztári hivatalnál végrehajtott) munkamennyiség kimutatására szolgáljon az alábbi táblázat, melyben az egyes Ügyágazatok az 1868. évben végrehajtott munka mennyiségével egybeillesztvék: Alapigazgatósági beadványi jegyzőkönyvi száma . . 7803. 14469. d.to egyéb a fennebbi beadványi összeghez képesti tárgyakon kívül ellátott községi valósítási munkát . 372. 516. s ezekkel egyszerre 158 községi tized valósitási munkát. dtto kiállított kárpótlási határozmányt, minden vételjogosultra nézve az ugyanazon törvényhatóságbeli községeket mind beleértve 1196. 2138, ebben van 155 erdő és legelő és 187 székely urbériségi határozvány. Ugyan az alapigazgatóságnál kiadványoztatott . 9753. 15601 db. Ugyanonnan utalv. 904.150 ft. 2.475.875 ft 4 kr. Ebből tett az úrbéri végleges töke 504040 ft. kiegyenlítési készp. 17828 ft. kamathátralék . . 812500 ft. kiegyenlítési készp. 21287 ft. dézma töke . . 158190 ft. kiegyenlítési készp. 7711 ft. kamathátralék . . 89220 ft. kiegyenlítési dtzp . 7547 ft. és a visszakapcsolt részeké . . 1.001,685 ft. 4 kr. a pénztárnál kiállíttatott kötvény .................... számvevőség megvizsgált 3032. 4318 db. kárpótlási határozványt számvevőség kiállított kár1170 2138 db. pótlási okmányt . . végül a külső (valósitási) munkát illetőleg valósi1845 1239 db latott egész község 539 626 db. 3. Az alapigazgatóságnak 1870 dik évi derekasabb munka tárgyait képezendik: a) a véglegesből még előadandó 477 községi valósási munkálat; b) a Középszolnokban és Kővárvidékén ezen év folyamában valósítandó községek, valamint ugyan ez idő alatt valósítandó székely urbériségi bejelentések ; c) külön erdő és legelő-kárpótlási határozmányok, a mennyiben még eddigelé mind ki nem állíttattak. Ezekre azonban megjegyeztetik, hogy ezek csak a mult 1869. július hó 17 kéig ellátott végleges kárpótlási esetekre szorítkoznak, mert amelyek az irt határidőn innen láttattak, vagy láttatnak el, azokban az erdő- és legelőkárpótlás a véglegessel egyszerre állittatik meg; d) vegyes szolgálmányi esetek a mennyiben azok egy része kiegészítés végett jelenleg még a valósító bizottmányoknál áll. A fennebbi adatok, melyek a hivatali ügyvezetés és a vonatkozó jegyzőkönyvek alapján állíttattak egybe, azon örvendetes jelenséget engedik constatálni, hogy a földtehermentesítési közegek 1869-dik évi munkássága az előbbi évit minden irányban jóval felülhaladja, és hogy az erdélyi földtehermentesitési ügy egyáltalában jelentékeny haladást tett, a végleges úrbéri- és dézmakárpótlás pedig a befejezés felé nagy lépésekkel közeledik. Az erdélyi királyi földtehermentesitési alapigazgatóság elnökségétől. Kolozsvárit, 1870. jan. hó 11-kén. Gr. Péchy, 1868. 1869. 6-ik szám Erdélyi közélet. Dobokamegyéből: Bátor vagyok mint egyszerű falusi igénytelen szántóvető ember egy kis tért kérni — miután csak most érkezve haza szerencsés voltam 150 ik sz. hírlapjában Doboka megye törvényszékének tiszti kara fizetésének felemeltetése, illetőleg drágasági pótlék iránti azon kérelmeket olvasni, melyben a többek között érvekül a következőket is felhozzák: „Az igazság megkívánja hogy minden hivatás az azzal járó felelőség, képzettség és fáradság mérve szerint méltányoltassék és jutalmaztassák, annál inkább áll ez oly hivatástól, mely szellemi és pedig többoldalú képzetséget igényel sat. Valóban magam is a felhozott érveket pártolom, de a felhozott érvek csak azokra illenek, kik azoknak megfelelnek és fájdalommal kell bevallanom, hogy ezek a mi elnökeinkre nem alkalmazhatók, mert hogy az ő szavuk szerént éljek, ékesen szálló adatokkal be lehet bizonyítani azt, miszerint megyetörvényszéki Ülnökeink közül ki házasodni jár, ki szabadsággal, ki eddig fürdő, időzött, ki Comiesióba, ki gazdasága folytatásával hetekig van elfoglalva: ennélfogva egyszer egyiket, máskor másikat nem lehet a székhelyén megtalálni s mégis panaszkodnak halmaz teendőik nem győzhetése iránt, — mert a mikor egyenként haza kerülgetnek, az állatombad procatorság folytatás melett dolgoznak azok kik még tudnak? és pedig az oly ügyeket egész igyekezettel, melyből hasznot (Gomissio) húzhatnak, ellátják, a többi nyughatik ott a szervezésig — miről tanúskodhatnak a hátralékban lévő számtalan ügydarabok, és a kifizetett, és még fizetetten de kifizetendő utazási számlák, melyből látható, hogy egy ülnöknek a jövedelme még egyszer annyira felmegy mint a fizetése. — Nem átalják felhozni még a képzettséget is ? de szegény képzettség, ezek csak arréli álmodozások ? a midőn közülök többnyire nexus útján bitorolják állomásaikat, akik még eddigelé bírói vizsgát se voltak képesek tenni; „ecce tehát képzetség“, inkább mondhatták volna magukról: drágasági pótlék vagy fizetés jobbítás helyett adjanak „szegénységi bizonyítványt“ . Mindezekről, ha az Archívumbeli akták megtekintetnek, be felvilágosítást fognak adni, sőt arról is, hogy fáradalmuk és képzetségük dúsan fizetve vagyon, mégis ily nagy szorgalom és képzettség melett fizetés javítás vagy drágasági pótlékért merészkedtek folyamodni? Elmondhatjuk mi is már, uram jöjjön el a te országod — a törvényszékek szervezése, mert ha sokáig így tart, valósággal végpusztulásra kell jutnunk. Ha a mi jelenlegi törvényszéki bíráink ily tanusukatlan szorgalmuk és képzetségükért fizetés javításért folyamodtak, mit gondolhatunk mi falusi szántó vető emberekül, kik teljes igyekezettel azon voltunk, hogy szánthassunk is vethessünk, mégis egyfelől a szarvasmarhák száj és lábfájása, másfelől a rosz időjárás uián egészen öszvetés nélkül maradtunk, vagyon nem folyamodhatnánk e mi is Lonyai miniszter úrhoz az iránt hogy az 1870 évi teheradóból, vagy ha azt meg nem nyerhetnék, az alig győzhető Zuschlagokból valamit nékünk is elengednek ? Sapienti satis. — Egy dobokamegyei.— A sepsi sz. györgyi iskola ügyében. Szózat Háromszék lelkes, jóra mindég kész lakóihoz. Fölemelem újból szavamat, s bizalommal fordulva hozzátok, munkára hívlak fel titeket. Háromszék derék népe, szent ügyért lelkesülni mindég tudó fiai és leányai! Most három éve annak, hogy e kérdés alatt: „mit akarunk mi“ a „K. K.“-ben leírtam volt, hogy a s.sz. györgyi iskolának házat akarnnk épitni, s azután az iskolát tovább emelni, teljes középtanodává fejleszteni. Három év — mint egy futó hullám — végetlen tengerén a nagy időnek oda van, s az iskola máig is fölebb nem emelkedett, s az iskolának háza még nincsen. Keserű érzéssel gondolunk sokszor arra, hogy a városon szétlakás miatt fegyelem s erkölcsi növelés tekintetében panaszt tehetnek sokan félve őrzött drága kincsünk, jó reményű iskolánk ellen, s aggódva számitgatjuk az időt, melyben itt jól behelyezett fiainkat a 4-ik osztály végeztével ismét tovább vinni, újra más viszonyok közé kellene behelyezni. Mekkora nyugalom, mily boldogság lenne gyermekes szülőknek, tanuló fiúknak, minő nagy haszon s a mellett dicsőség egész Háromszéknek, ha már haladék nélkül valósulna az, amit három évvel ezelőtt akartunk, s most — természetesen— még inkább akarunk. Hogy a s. sz.györgyi középtanoda, Háromszék közművelődése érdekében nélkülözhetlenül szükséges, erről senki sem kételkedik; hogy életre való, s jövőjének lenni kell, arról minden jóra való ember könynyen meggyőződhetik, hogy egy egészséges teljes középtanodává emelésére mindent meg kell tenni haladék nélkül, azt mi, kik kül és beléletével közelebbről ismeretesek vagyunk, mondjuk lelkünk tiszta meggyőződéséből, s mondjuk most erősebben hangsúlyozva, mint eddig. A múlt évben tartott ref. tanári értekezlet erdélyi reformált fő- és középtanodáink tanárai teljes méltányló elismeréssel, őszinte örömmel nyilváníták óhajtásukat arra, hogy iskolánk tovább fejlesztessék, s ígéretüket az iránt, hogy e nagy és szent czélra ők is teljes készséggel, ott, hol helye lesz, közreműködnek. Dr. Eötvös közoktatásügyi miniszer úr ő nagyméltósága meghatott örömérzettel szemlélte iskolánkban a feltűnő rendet, tisztaságot, csinosságot s az igazi életre termett ügyes, bátor, szép gyermekeket s nyilván kifejezte teljes megelégedését és azon akaratát, hogy ez az iskola minden előtt, minden áldozattal fölépittessék s kifejlesztessék. Kellenek-e még több s hathatósabb érvek annak bizonyítására, hogy amit akartunk mi három évvel ezelőtt, s akarnak most, azt tovább halasztás nélkül életre kell segítni? Kell-e, hogy erről még felvilágosítni próbáljalak titeket, Háromszék lelkes, jóra mindég kész fiai? Ti voltatok azok, kik az iskola alapulásakor, mint egy erős akaratú család állátok fel, s egy lelkes szóra megalapítottátok az iskolát. Áldott örökké azon szép idő emlékezete. Nektek kell most az idő kiáltó szavára felállani, mint egy férfi, hogy ismert buzgósággal s törbetlen erélyességgel megépítsétek s teljes középtanodává emelkedni segítsétek azt. Századok egymás után jövő nemzedékei fognak áldást mondani munkátokra. Munkára hát barátim! derék fiai és leányai e szép vidéknek : kérjünk, adjunk, áldozzunk mindenki tőle telhetőleg, hogy szemünk láttára gyönyörűségünkre emelkedjék gyorsan a s.sz. györgyi iskola épülete. Nem kérd s nem vár az idő, sebes rohanással haladván felettünk. Kik még együtt dolgoztunk ez ügyben, napjaink legszebb része leszállt, majd a felénk közelgető este elrömítő homálya szólitana balgatag nyugalomra minket is, erős kézzel ragadjuk meg addig a munkát, s siessünk elvégezni azt, mit az idő a mi lelkünkre bízott, s tőlünk méltán vár. — Zágon, jan. 5. 1870. Demeter Sámuel: Nyilt levél a „Székely Hírlap“ szerkesztőjéhez. Uram ! Ön, hírlapjának ez évi első számában egy czikket közöl, melyben a közönség előtt, „beküldő“ által meghamisittottak declarálja Bereczki Sándor azon beszédét, melyet a „Magyar Polgár“ idézett száma hozott vóla. Úgy látszik, hogy ön, pápaszemmel tekintve végig kérdéseit beszédén, a lapjában „gyöngédnek jelzett positiokat igen keményeknek találta — és, hogy a csávából kimeneküljön, hogy lapszerkesztői tekintélyét közönsége előtt megvédje, hogy önmagával következetes maradjon (?), cselhez folyamodik, egy hamis ráfogást állít fel, melynek védve mögül egész kényelemmel szórja a beküldőre utczán szedett kavicsait. Valóban szép eljárás, csak össze kell egyeztetni tudni egy lapszerkesztő és tanár jellemével!— Tehát: miért állítja ön falsificáltnak, vagy — ön szerint — mistificáltnak hivatott beszédet? Azért, mert „több olyanok“ (amilyen is) kik amaz ülésen jelen voltak, egyhangúlag ezen ítéletet hozták afelől. És azért, mert Ön nem találja meg a beszédben azon kitételeket, — szerinte frázisokat — melyek ellen oly keményen harczolt. Ami illeti az előbbi említett okot: szeretnék, hogy tegyen Ön hivatkozást személyekre, hadd lássuk: kik azon gyönge elméjű egyének, kik 21 nap alatt képesek mindent elfeledni. A másodikra nézve: szabadjon feltennünk, hogy Önnek is, mint más emberfiának szabad olykor olykor félre beszólni, kivált lázas állapotban, s ha ilyenkor badarságot kever mondókájába, megbocsátjuk az Ön valóban szép eloquentiájának, csak arra kérjük aztán, hogy ne tessék a sokért a felelősséget másokra hárítani! Avagy kell e hibáztatnunk B-t., vagy „beküldött azért, mert Ön a közölt beszédben nem találta meg mindazon frázisokat, melyek ellen harczolt? És lehet-e felrónunk B-nek azt, hogy beszédébe, éppen azért, hogy az meghamisított, vagy Ön szerint mislifiált ne legyen, nem vette be utólagosan azon tételeket, melyek ellen Ön a levegőt vagdalta?.. Máskülönben e sorok írója — mint „beküldő“ — felelős azon eredeti kézirat hű lemásoltatásáért, melyet B. S. adott át neki, s melyet ide mellékelve be is küld, mint bizonyítványt, a „M.“ tisztelt szerkesztőségének. Ezzel Önnek is szolgálhatunk, ha az összehasonlítás kedvéért kívánni fogja. A ki nem vak láthassa, hogy az nem másodszori leírás, sem pedig oly lényeges utólagos igazításokat, bejegyzéseket nem találhat benne, melyekért Önnek oka leendett vala feljajdulni és a valódi tényt hamis ráfogásokkal kivetkeztetni akarni alakjából. Mi egysterral Egyebekre nézve Bereczki Sándort, kétségenkivül mindig helyén fogja találni Szász Béla Bárha Ön „nem kutatja“ is, de miután csakugyan mintegy gyanúalapul használja fel a beszéd későn történt közültetését, szükségesnek tartjuk erre nézve is pár sorban felelni. Tehát: azért jelent meg későn a kérdésest beszéd, mert, először is, nem volt szándéka sem B.-nek, sem „beküldődnek azt hírlapilag közölni. Csak, miután Ön lapjában, ismeretes gőgös modorával, megtette ama jól ismert reflexiót; és miután lapjának illető száma töténetesen (dec. 13a) „beküldő“ kezéhez jutott (ki azt nem járatja és csak nagy ritkán s egy bizonyos helyen szokta olvasni) kérte fel B—t — postán — a beszéd átadására. Míg a beszédet, postai utón, „beküldő“ megkaphatta, eltelt vagy 5 nap, „beküldő“ nél is, míg leraásoltatta állott vagy 24 óráig; természetesen a szerkesztőségnél is pihent pár nap, s igy eltelt az Ön 21 napja. Tahát, hogy a beszéd hirlapilag megjelent annak is Ön oka, s hogy későn jelent meg, voltaképen annak is. Igaza van Önnek abban, édes ifjú úr, hogy Ön „nem oly hatalmas ember, hogy szavára sarkán forduljon meg Marosszék.“ Ámbár semmi kétségünk a felett, hogy nagyon is óhajtana ily hatalmas ember lenni. De reményünk van, hogy Isten ettől a szerencsétől mind Önt, mind Marosszéket meg fogja őrizni. Amit erre nézve mondtunk, azt csak oda értettük, hogy ön a megyei teremben egy csepp szolgálatot sem tesz pártjának, sőt korhadt politikai elveivel, ha csakugyan szavaira s elveire épen oly sokat adnánk, mint nem adunk kilökdös minden jobb érzelmű embert. Lássa kedves úr, épen azon a ki b. gyűlésen történt, hogy midőn Ön B. ellen bevégezte kemény harczát a letette a gyiklosét, többen mentek ki a szomszéd terembe, hogy vegyenek egy kis frisebb levegőt az ön beszéde után; ezek között volt gr. Rédei is, kiről jól tudjuk, hogy nem tartozik a sovánka baloldalhoz, hanem a kövérke jobboldalhoz, aki össze csapta tenyerét bámniában s ily kedvező nyilatkozatat tett: „Uraim! ha Schmerlinget leküldenék ide, nem hiszem, hogy azt a beszédet elmerné mondani e teremben, melyet Sz. B. elmondott.“ Erre nézve hivatkozunk gr. Toldalagi Victor, d. biztos Kis József és errel lelkész Vas Tamás urakra, mint fültanukra. És mit tagadnék, hogy az ott jelen voltak egyhangúlag sajnálatukat fejezték ki egy fiatal ember felett, kinek olyan penészes politikai elvei vannak, pedig azok nagyobbára Önnek mind elvtársai voltak. Isten mentsen, hogy Marosszék valaha annyira alásülyedjen, hogy Ön sarkán forgathassa! Örvendünk, hogy „volt alkalma közelebbről tapasztalni, hogyan tömörül Marosszék B. Sándor körül.“ Ezzel hihetőleg a közelebbről lefolyt választásokra veagál Ön. Igen uram! Hogy gr. Toldalagi Mihálylyal szemben a Rédei párt korteseinek anyit kellett izzadni; hogy a kortesfogások ezer nemeshez kellett folyalkodniok; hogy némely emberrel háromszor is kellett votizáltatniok; hogy a becsületes nyomdászt, könnyen gyanithatólag megmegvesztegetvén Toldalagi-szinnyomatú czédulákat kellett név nélkül nyomatni *) melyek alkonyaiban a jó hiszemü népnek markába csúsztattak, s végül hogy magával a nagyon humánus és részrehajlatlan választási elnökkel is össze kellett fűzni a főkerteseknek: mindezt nagyrészben azon tömörülésnek tulajdoníthatni, mely egy előkerülhető választáson ismét meg fogja izzasztani Önöket. Enyivel tartozott Önnek és az igazságnak Beküldő. — 21 — Január 14. KÜLFÖLD. Az „új aera“ Francziaországban. □ A jó benyomás, melyet az új kabinet előidézett, állandónak bizonyul, annál inkább, mert remélik, hogy a ministérium igen szabadelvű programmal fog fellépni. Daru, külügyér már több diplomata szerencsekívánatait fogadta, s részükről azon biztosítást nyerte, hogy kineveztetése kedvező színben tűnik fel az illető udvaroknál. Mait szerdán a külügyminiszer hosszasabban értekezett a császárral, s midőn távozásakor Napóleon kezét nyújtotta neki, Daru azt szívélyesen megszokta, ezen szavakkal: „Síre, én a császárság és szabadság mellett állok.“ Ezzel azt akarta kijelenteni, hogy örökre szakított az orleanistákkal. Ez utóbbiak igen le vannak hangolva, mert támaszuk, a bourgeoise, kivétel nélkül a szabadelvű császárság mellett nyilatkozik, gyakran hallani ily kitételeket: „Van parlamenti kormányunk s ráadásul még átalános szavazatjogunk is.“ A császár igen derült kedvű. Az új rend a senatusba is fris életet lehelt ; eddigi unalmas tanácskozásai iránt a közönség legcsekélyebb érdekeltséget sem tanúsított, most ellenben egy hét lefolyása alatt már nevezetes határozatot hozott, azt t. i., hogy az elnök hivatalánál fogva nincs feljogosítva a bizottsági ülésekben résztvenni. Legközelebb 3 interpellate kerül a senatusban tárgyalás alá. Az elsőt Rouland a mait év végén nyújtotta be a kormány magatartása iránt az egyetemes zsinattal szemben. Feszülten várják az új kabinet e tekintetbeni nyilatkozatát, habár talán eszélyesebb lenne, ha figyelmét a belügyektől el nem vonnák. A második interpellate Butenvaltól ered és felvilágosítást kér a ministérium kereskedelmi politikája s név szerint a felett, váljon az Angliával kötött szerződések félmondatnak. Butenval a szabad kereskedést pártolja, s reményük, hogy kielégítő választ nyer, amennyiben Ollivier, hallomás szerint, a szabad kereskedés védőjeként szándékszik fellépni. F. hó 5 én végre Mayasia nyújtott be interpellate, melyet a többi közt Chevalier Mihály és Levenier is aláírtak. Az interpellate felvilágosítást óhajt a kormány belpolitikai irányáról. Maupas már két nap múlva kért választ, de Parieu államtanácsi elnök azon ellenvetésére, hogy a ministériumban most számtalan sürgős ügy vár elintézésre, s annálfogva méltányosnak látszik egy hosszabb határidő kitűzése; a senatus, mindkét rész beleegyezésével, f. hó 7-re tűzte ki a vitatkozói nap meghatározását. Az angol sajtó átalában véve kedvezően nyilatkozik a franczia kabinetváltozásról. A főbb lapok közül ez alkalommal csak a „Times“ erre vol.Egy példányt küldünk ebből a t. szerkesztődnek !*