Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-02-23 / 44. szám

44-ik szám_____________________ az a havas büszke ormáról leinduló oly hógömb volt, mely folyton, gyarapodván csakhamar a sza­badság oly lavinájává nőtte ki magát, mely képes leendett a centralisatió zsarnokságának szabad eszméket elnémitó mesterkélt apparátusát szét­rombolni. A­hogy a baloldali követjelölt személyes megjelentével a balpárt mindinkább tömörülni kez­dett, s ahogy több helyt elmondott beszédére és programjának olvasására a nép lethargicus álmából ébredezni kezdett, a bü­rokratia is, nem válogatva az eszközökben, mindent mozgásba hozott, hogy a szabadszellemű mozgalmat elfojtsa. Legelőbb is, hogy a baloldalnak szervezkedési időt ne en­gedjen, a leginkább hivatalnokokból alkotott köz­ponti bizottmányból felsürgönyöztek a minisztéri­umhoz, hogy a választást az 1869 - ki összeírás alapján hozzák létre, mit nem tudhatni mi jog­alapon— a minisztérium megengedett; ekkor az­tán 14 napi határidőre kitűzték a választást, és pedig oly finom számítással, hogy Keresztur szék­ben — hol a balpárt gyors kifejlődést nyert —épen szombat napra — midőn Kareszturon hetivásár van — tették, s oly beosztással, hogy a legtávolabb levő járásokból, hol a baloldal túlsúlyra emelke­dett, 28 falut is, mig a legutoljára hagyott Hiavas­­alján 3 községet hagytak egy napra. Midőn igy az alap le volt téve, megindult a működés, s azon urak, kik elvekkel harczolni nem tudtak, megkezd­ték a személyeskedés rut harczát. A népet a heti vásárok alkalmával Udvarhely korcsmáiba ingyen bor és szivarra egybegyürve, ott magasállású hi­vatalnokok , tanárok — kik a felnőttek nevelését igy hitték végrehajtani—hatalmas szónoklatokkal igyekeztek a baloldali jelöltet kicsinyíteni ; irodal­mi munkáit semmitéröknek, s szülőföldje ismerte­tése érdekében tett fáradozásait tekergésnek nevezve stb. S midőn erre a baloldal egy méltóságteljes, de csak elvi kérdésekkel foglalkozó nyílt szóval felelt, ők egy piszkos pusztán személyeskedésből álló gunyirattal replikáztak. Számításukban azonban csalódtak, mert alá­írókul alig kaptak mást, mint hivatalnokokat, s a nép józan esze olyannyira visszariadt az ily nem­telen eszközöktől, hogy a községekbe özönnel ki­szórt gunyiratot csaknem mindenütt megégette, s megvetéssel fordult el azon párttól, a­mely ily fegyverekkel kezdette meg az előőrsi harczot. VÁROSI KÖZÜGYEK Miután az ipar előmenetele nagyrészt a mun­kásosztály jelességétől függ, az országos magyar iparegy­esület czéljául tűzte ki munkásaink szorgal­mának, kitartásának és előértörekvésének fokozását. E czélra az egyesület jutalmazó elismerésben akarja részesíteni azon gyári szakvezetőket, kézmű­ves segédeket és kiválóbb gyármunkásokat, kik hosszabb ideig egy munkaadónál dolgozvan, szor­galmas és buzgó maguk viselete által, vagy elisme­résre méltó jelességük által, vagy a közvetlen fel­ügyeletük alatt levő munkásoknak vagy tanulóknak okszerű vezetése vagy oktatása által a h­azai ipar körül érdemeket szereztek. A jutalom ezüst díszéremben és azzal járó el­ismerő okmány­on áll. A­kik az érmet elnyerni akarják, pályázatu­kat 1871. évi márcz.­l- ig adják be az „Országos magyar iparegyesület igazgatóságához“ (Pest, or­­szágut 7. szám). A beadandó pályázat nem áll egyébből, mint egy egyszerű levélből, a­melyet a pályázó gyár­­igazítója, mestere, szóval munkaadója az iparegye­­sülethez intéz, és melyben elő vannak adva az illető munkásnak jutalmazásra méltó jeles tulajdonságai. Az iparegyesület azt hiszi, hogy a kitűnő munkásoknak ilynemű jutalmazása buzdítólag fog hatni hazai munkásaink összeségére; bennük éb­reszteni fogja a kitartást és lelkiismeretességet, az önbecsülést és előbbre törekvést! Ezen tulajdonságok az ipari előmenetel meg­becsülhetlen tényezői, s ezért minden hazafi bizo­nyára támogatni fogja az iparegyesületet abban, hogy eme kitűzött czélját minél teljesebben érje el. Ez okból a város iparos-, munkás- és legény­­egyleteinek elöljárói, ipartestületeinek mesterei s gyártelepei vezetői az iparegyesület jelen intézmé­nyéről ezennel tudomásba tétetnek. Kolozsvárit, február 17-én 1871. A városi közigazg. tanácstól. Francziaország, Lyon-ból irja a l 'Ind. belge levelezője e hó 13-áról. Délről komoly híreket vettünk. Azt be­szélik, hogy a nizzaiak fellázadtak, miután egy feliratot intéztek Garibaldihoz, melyben a megszo­morodott Nizzáról, a jogok eltiprásáról és a többi­ről szólnak. Volt honfitársuktól a következőket ki­vánják: „Csak két dolgot kérünk öntől: jelentse ki a nemzetgyűlésnek, hogy Nizza az emberiség nevé­ben és a köztársaság érdekében békét óhajt. Ezen kívül kérjük önt: emlékeztesse társait a mi szent nemzetiségi jogunkra, azon jogra, melyért ön egész dicsőséges és lemondó életét feláldozta.“ In cauda venenum. Garibaldit megválasztották, hogy Nizzát elkülönítse Francziaországtól. E proclamatiót, mely olasz nyelven íratott, nem lehet terjeszteni. A ha­tóság kénytelen volt azt lefoglalni és ez által a lő­porba szikrát dobni. A választások sikerültek. A megválasztott jelöltek: Garibaldi, Piccon, Bergondi és Boriglione. A franczia jelölt: Marc Dufraisse megbukott. Egy Bordeauxból vett sürgöny szerint a franczia jelölt Boriglione helyett lett megválaszt­va. Utóbbi alkalmasint több szavazatot kapott Niz­za városában, mint Dufraisse, de engednie kellett ellenjelöltének, ki a megyében kapta a többséget. Azonban bármint történtek e dolgok, a nizzaiak nyugtalanok és zajos fellépések jöttek elő az olasz consulatusnál, hol azt kiálták: „Nizza szabad! Le a francziákkal!“ Ezután megtámadták a prefectu­rát és éltették Olaszországot. Louvetnak, a „szabadelvű“ Ollivier minisz­térium egyik tagjának, a császári hg. születése előtt­­ négy hónappal Napoleon császárhoz intézett követe­i­keze érdekes levelet tették­ f közzé a lapok nem rég a titkos iratok között: „Saumur 1853 nov. 17. Felség! A puyi székesegyház, Saumurhoz közel egy felette becses ereklye birtokában van, értem Szűz Mária évét, melyet VI. Vilmos, aqui­niai her­cz­eg hozott a szent földről, s melyet a hagyomány szerint maga Mária készített. A puyi sz.­egyház levéltára, valamint számos más történeti okmány bizonyítja az ereklye azonosságát. Francziaország királya minden időben erős hittel voltak ez öv iránt. Ausztriai Anna 1628 ban St. Germainben ezt viselte, midőn XVI Lajossal teherben járt. Ha tet­szőnek felségednek a császárnét ez ereklye védel­me alá helyezni azon nagyszerű esemény alatt, mely házi boldogságát megkoronázni készül, a Franczia­ország nyugalmát megszilárdítani, bizonyos vagyok benne, hogy az illető lelkész és püspök s legna­gyobb szerencsének tartanák felséged kívánságát teljesíteni. Van szerencsém stb. Louvet saumuri és orsz. képviselő.“ Garibaldi 13-án este Marseillesbe indult, honnan Caprerába szándékozik. Midőn Bordeauxba érkezett volt, a következő levelet intézte barátjaihoz: „Az én programmom következő: 1) A köztársa­ságra, becsületes emberekből álló kormányra fogok szavazni, mint a­mely egyedül képes meggátolni, hogy az országban félesztendő múlva lázadás ne törjön ki; 2) békeföltételekül követelem a bábom kitörése előtti status quot, a hadiköltséget azonban okvetlenül meg kell téríteniök azon uszályhordo­zóknak, kik a bábom mellett voltak, különösen pedig az imperialistáknak és a papoknak, kik a népet a háború mellett szavazni bujtogatták ; a ha­di kárpótlás összegét pedig a semleges hatalmak határozzák meg. A departementekhoz a köv. sorokat intézte 13 áról az ősz vezér a bordeauxi Siècleben: „El­fogadtam megbizástokat, hogy szavazatomat a köz­társaságra adjam. Ez utolsó kötelességet is meg­téve küldetésem be van fejezve, s kezetekbe teszem le a hatalmat, a melyet reám ruháztatok. Garibaldi 14 én Bordoneval együtt Marseillebe ért, hol másnap hajóra szállott Capreréba, Garibaldi. A vosgesi hadsereg főhadiszállásáról Chalous sur Saôneból vettük a következő két kiáltványt: • „A vosgesi hadsereg vitéz harczo­saihoz! A legnagyobb fájdalommal s a kérlel­­hetlen körülmények által kényszeritve hagytak el titeket vitéz harczosaim. Visszatérvén tűzhelyeitek­hez, beszéljétek el családotoknak a küzködéseket, a fáradalmakat s a csatákét, melyeket együtt visel­tünk a köztársaság szent ügyéért. „Mondjátok el nekik, hogy oly parancsnok­tok volt, aki szeretett benneteket, mint saját gyer­mekeit és a ki büszke volt vitézségiekre. A viszont­látásra boldogabb körülmények között. Bordeaux 1871 febr. 13. — Garibaldi.“ * „Katonái a vosgesi hadseregnek! Kötelességem pillanatra megfoszt attól, a mi min­den időben legnagyobb boldogságát képezte éle­temnek: dicső főnökünk mellett élni és harczolni. Már 1860-ban is maradnom kellett, hogy őrködjem azon bátrak sorsa fölött, kik bennünket 1871 ben követtek, noha akkor egy hálátlan kormány félre­ismerte szolgálataitokat és érdemeiteket, én itt leszek most, hogy azokat a világ előtt fanhangon hirdes­sem. Bord­one törzskari főnök.“ A „Daily T­e­­­egr­a­ph“-nak e hó 14-től Bordeauxból távírják. Garibaldi tegnap este Marseillesbe utazott, hogy Caprerába visszatérjen. Tiszteletére ma nagy tüntetés volt. Garibaldi ideérkeztekor barátaihoz a követ­kező tartalmú levelet intéző: „Programmom a következő: Először a köz­társaságra vagy oly kormányzóra fogok szavazni, ki becsületes ember; oly kormányra, mely a corrup­ció által megbuktatva, erényei által tartja fenn magát s mely egyedül képes Francziaországot visszatartani, hogy félév előtt a forradalom terére ne lépjen. Másodszor békefeltételéül a háború előtti állapot visszaállítását kívánom: a hadiköltsé­geket pedig a hét millió igent mondónak kell megfizetni, kik a háború előidézői voltak, különö­sen pedig a papoknak s a császáriaknak, kik a népet annak megszavazására izgatták ; e hadiköltség a semleges hatalmak egyenlő száma által az egyik s a másik hadviselő fél számára osztandó el.“ Garibaldi a „Siécle“ szerkesztőségéhez 13 ról kelt közlés végett választóihoz intézett a következő sorokat küldé: „A köztársaság érdekében tett megválaszta­tásomat tudató jegyzőkönyvet megkaptam. Ez utolsó kötelességnek is eleget téve, küldetésem véget ért, s az önök kezébe adom vissza azon hatalmat, melyet rám ruháztak. Fogadják köszönetemet, az önök Garibaldija.“ Marseillesből pedig 14 ről azt távírják az említett angol lapnak, hogy Garibaldi Bordone táek kíséretében oda megérkezett. Holnap Caprerába indul. ..2 Orleans h­erczegek elhagy­ták Bordeauxt. . . . A francziák vesztesége jan hó­ban - halottakban, sebesültekben és foglyokban 157000 ember. Napoleon herczeg nem lép a constituanteba. ........... A Ifi. P.“ távirata a bécsi börzéről, p . d­. 50/ Metaliques 58.96 frt. 59.10. • 5 /0­uLtUGS.22­ *11—° 94.70. Baaltréazvegy 724. Hitelrészvény 252.00. _ London 123.65. — Ezüst 121.20. — Cs. k. arany 5.81—. — Napoleonhor 20 franc 9.85 /10. Fö­ld t­eher me­n­t­es­i­t­ési kötvények. Magyar 79.25. — Tem­esi 77.—. — Erdélyi 75.— Horvát 83.25. (o) A „Carneval“ lejárta magát. Az idei farsang a legélénkebbek közzé tartozik úgy a vi­galmak sokaságára mint sikerült voltára nézve is , csak egy kifogás van ellene, az t. i. hogy a hosszú teleppekbe sok láb — de szerfelett kevés szív bonyolódott belé — tehát a sleppekkel együtt sok remény is kárba ment s szétfoszlott a mamák és az eskető pap nagy boszuságára. Hamvazó szere­­dán csak ennyi a predikatió. — (d) A redouteban tartatott „Carneval“ melynek első része a gyermekeké vólt, szépen si­kerűlt, a mulatság reggelig folyt. A bűnbánás a „Fiscue “ herregjeinél — a hamu e legújabb surro­­gatum­a mellett ment végbe. A megelégedés álta­lános, csak az újdondászok vakargatják fejőket, a böjttel beálló napihih­űséggel szemben. Kimutatás a kolozsvári m. kir. jog­­akadémia ifjusága által f. év február 14-én rende­zem táncvigalom szülte bevételek — kiadások, va­lamint az ezen alkalommal történt felülfizetések­­ről. A be­­­ép tj j­egy­ek­b­ől bejött összeg 884 frt. Felül­fizetések: Dr. Horváth Boldi­zsár minister 10 frt. Hajnald Lajos érsek 15 frt. Fogarasy Mihály püspök 10 frt. K. Fap Miklós 5 frt. Lukács Dávid 13 frt. Dr. Csiky Vidor 7 frt- Hirschberg Alfredné 5 frt- Keresztes Kálm­án 5 frt. Gr. Eszterházy Kálmánné c. m. 100 frt. Gr. Pécsiy Manó 21 frt. Burgya Terka 1 frt. Dr. Hal­ler Károly 3 frt. Dr. Groisz Gusztáv 5 frt. Gr. Toldy Horváth Lajos 3 frt. Dr. Brencsán Sándor 3 frt. Boér Gyula 6 frt Bányay Györgyné 1 frt. Szabó Ádám 2 frt Duba Imre 3 frt. Gamán Zsig­­mond 1 frt. Korbuly Bogdán 5 frt. Br. Band­y Kálmán 3 frt. Bodor László 2 frt. Kohn Sándor­­né 1 frt. Szilasi Nagy János 2 frt. Felül fizetés 232 frt. Jegyeiket egy egy cs. aranynyal váltották meg: Szily Alajos, Karvazy Gyula, Demjén Lász­ló 3 drb. arany. Összes bevétel 1116 frt. és 3 drb­­arany. Kiadás 770 frt. 34 kr. Tiszta jövedelem 345 frt. 66 kr. és 3 drb. arany. Midőn a bált ren­dező bizottmány a felül fizetők névsorát köztudo­ttjágra hozza, egyszersmind kedves kötelességének tartja a jótékony cél iránt tanúsított pártfogásért köszönetét szavazni. A rendező bizottmány. — Kossuth azon Íróasztaláról — írja a „Hon“ — tettünk említést tegnap esti lapunkban, — mely Csendes Benő József ügyvéd birtokában van. Hogy Kossuthnak mely időszakbeli íróasztala ez, nem tudjuk, mert hihető, hogy Kossuth hosz­­szas közpályáján nem dolgozott egyetlen íróaszta­lon. Az az íróasztal és az az írományszekrény, melyet mint Magyarországnak első független fele­lős pénzügyminisztere használt, jelenleg az állami számvevőszék birtokában van. Mindakettő szép munka, s a maga idejében valódi remekmű lehe­tett, és több rejtett szekrénynyel bir. Jellemző, hogy egyik sem politizozott s mégis egy miniszter bátyrát képezték. Az 50-es években az osztrák pénzügyi közegek vették át, é­s a bureaukratikus szabályok értelmében mint nem politizozott mun­kák, k. Buchhaltaung valamelyik alsóbbrendű hi­vatalnokához jutott a két bútor, mely azelőtt jó volt egy ministernek is. Ettől a közegtől átvétettek, a m. k. pénzügyministerium kebelében fenállott főkönyvelési osztály által, melynek feloszlatása után a m. k. állami számvevőszékhez jutottak. Most egy szerény számvizsgáló betüzgeti rajta az or­szágos pénzkezelést.­­ Horn Ede Parisból szerencsésen haza érkezett kísérő barátjával, Virava ügyvéddel együtt. Odamenetelük 10 napba került. Érdekes közlemé­nyeit a „Neuer Freier Lloyd“-ban fogja közrebo­csátani. Egyelőre azon értesítését tartjuk mindenek felett kiemelendőnek, miszerint a franczia politikai körökben általános a meggyőződés a köztársasági formának egyhangú elfogadtatása iránt. — E napokban egy turkónak a neje, hogy a porosz fogságba esett férjét meglátogathassa, gyermekével együtt Afrikából Ingolstadtba jött. A nő keleti öltönye visel, s vasúton rendesen az első osztályú vaggont használja. Az anya és a gyer­mek fényes fekete arezszinű.­­ A keletázsiai expedíczió befejezte feladatát s múlt év végén megkötötte az utolsó ke­reskedelmi szerződést, és pedig Uruguay köztár­sasággal Délamerkában. A délamerikai országok­ban uralkodó folytonos zavarok közt a szerződés megkötése nagy nehézségekkel járt, de ha iparos köreink használni tudják, nagy előnyükre lehet. A délamerikai köztársaságokban majdnem teljesen hiányzik az ipar s igy ott mindennemű iparczikkek jó piaczra tatálnak. Onnan viszont nyers árukat lehet kapni, minek gyapjú, bőrök, fagygyu stb. A szerződés tartalma egyenlő az Olaszországgal kö­töttel, mely 1867. augustus 2- től számítandó 12 évig érvényes.­­ Levi Leon híres angol statistikus kimu­tatja, hogy ha a Franczia és Poroszország közt a béke még a mult évi október végével megköt­tetik, és Németország eddigi kiadásainak megtérí­tését követeli, az Elsass és Lotaringiára eső ka­matozó értéknek levonásával, még 5250 millió frankból álló követelése maradt volna fen. — Ugron Gábor munkatársunk ki nem rég utazott ki Francziaországba, a franczia kele­ti (másként vogesi) hadseregbe hadnagyi ranggal vették föl. Ha valaki irni akarna neki, a „Gy. p.u följegyzése után czim­ét ide ig tarjuk: Gabriel d’ Agron, lieutenant „armée Vosges“, 4-me brigade, Chalons (sur Laôn). A Bécsi árvíz mindinkább elveszti fenye­gető jellegét. A beállott enyhe időt Pécsen alul Magyarországban lassanként megküzd a jégtorlódá­sokkal, s Bécsben kezdenek könnyebbülten léleg­zett az emberek. A Lipótváros és Országút külvá­­rosainak utczái már vízmentesek, s nemsokára fel­­veszik ismét régi alakjukat, ha az időjárás vá­ratlan fordulta nem dönti Smét halomra a szép reményeket. (6) A ..Budapesti Közlöny“ hivatalos része a következő értés tért hozzá: „Párisba immár lepecsételt közönséges és ajánlott levelek is szál­líttatnak postán, az azelőtt megállapított dijak mellett.” — A porosz király megszökött, Lő­cséről. Háborút játszottak a lőcsei tanonczok; a francziáknak meg volt az ő császárjok, a poroszok­nak is az ő királyuk. — Mind a két fél vitézül harczolt, s oly elkeseredéssel viaskodott, hogy a harczosok jelentékeny része olykor sebekkel, kék foltokkal, s megesett, hogy betört fejjel hagyták oda a csatatért. — A porosz király jó tanuló volt s ezért stipendiumban is részesült, a­mint azonban a tanár értesült a porosz király hadműveleteiről, ennek további folytatását stipendiuma elvesztésének terhe alatt eltiltá neki.­­ A fiú megijedt, minek következtében testvérjétől négy krajczárt kért, mely­­lyel titkon elhagyta az atyai házat, a megszomo­­rodott, ki fiát minden oldalon nyomozta, csak több nap múlva értesült, hogy a fiú minden élelmi­szer nélkül, csakis a négy krajczár zsebpénzzel Kassára menekült.­­ A lakodalmaknál vidéken szokásban levő durrogatásnak Nagyváradon ismét van egy áldozata. Múlt hétfőn virradóra egy lakodah­onzó népség vonult szekereken a városon keresztül egy­re puffogatva lőszereit. Egy váradi polgár épen há­zából ki akarván lépni, egy kósza lövés egyenesen szemébe ment és sulyosan megsértő. A vidéki nép­ség pedig elrobogott, a­nélkül, hogy feleletre lett volna vonható.­­ Nagy gázégés volt két nap előtt este Prágában. Az úgynevezett Ferencz József-híd kö­zelében már napközben bűzt éreztek, minő a jég­szesz kiömlésekor szokott származni, öt óra tájban aztán egyszerre az egyik hídláb mellett nagy füs­töt vettek észre, mire gyorsan segély után láttak. Kitűnt, hogy a légszeszvezetés egyik hathüvelkéyi átmérője csöve meg volt repedve s midőn a fölöt­te levő gerendázatot szétbontották, embernyi vas­tagságú láng csapott ki belőle. A cső elzárásával nem sikerült a tüzet elfojtani, hanem a hoszszas hasztalan erőködés után az egész légszeszvezetéket el kellett zárni. Az egész város elsötétedésével megszűnt az égés, mire csakhamar eloltották a bid gerendázatán elharapózott tüzet is. A színházakban az estén nem tartottak előadást. *** A franczia nemzetgyűlés hivatal­nokait a „N. Fr. Pr.“ így jellemzi: Grévy, a repub­licáns rideg, meggondolt politikus, kit politikai magatartásának szilárdsága és következetessége következtében a republikánus pártnak legvörösebb árnyalatában is nagyra becsülnek, 538 szó közt 519-el, tehát majdnem egyhangúan választatott meg a nemzeti gyülekezet elnökévé. — Grévy 1848-ban a constituanteban egy indítványt tett, melynek czélja volt minden praetendenst és dicta­tort törvényesen kizárni a végrehajtó hatalom köréből, s e hatalmat egy választott bizottság kezeibe tenni, mely bizottság mindig visszahívható, s megújítható lett volna. Indítványát nem fogadták el, s azt jelenleg csak jellemzése egy adatául említjük. Alelnökökké választattak: Martel, a­ki a császárság alatt a balcentrum egyik vezére volt,­­ mindig inkább hajolt a baloldal, mint a közép felé, továbbá Benoit d’Azy, a­ki elnöke volt a decemberi napokban azon gyűlésnek, mely a hitszegő elnököt törvényen kivül helyezte; elfogatásit elha­tározta, s végül szuronynyal kergettetett azét.­­ Harmadik alelnökké Vitel választatott meg, az Akadémia halhatatlanainak egyike, politikailag nem igen kitűnő személy. A quaestorok közül leginkább Base említen­dő, a­ki 1851. novemberben kevéssel az állam­csíny előtt azt indítványozta, hogy a nemzeti gyű­lés az államcsínyre készülő elnök ellenében egy általa kinevezett tábornok (Changarnier) által ve­gye saját hatalmába a párisi sereget. HIRHAR­ANG. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott: Pesten, feb. 22-én 10 óra 20 p. d. e. Frk. Kolozsvárra, feb. 22-én 11 óra 8 p. d. e. Favre és Picard tegnap­­előtt Ponsban voltak, innen Ver­­saillesba mentek. Békefeltételek elfogadása esetén a fegyverszünet meghoszabbittatik. Porosz követelések: Elsass és Lotharingia, s 2800 millió frc, miből még leszámítandó is van. A porta és a Sweiz elismerte a franczia köztársaságot. Broglie herczeg londoni nagy­követ lett 132 — február 23­ ­. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS M­onsztér. *) Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a kellemes Revalesciére du Barry-nak, mely gyógyszer költségek nélkül gyógyít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákhártya-, lélegzési-, hólyag- és vesebajt, szo­rulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengeséget, vízkórt, lázat, szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszul­létet és ájulást is, fehérfolyást, bokórt, elsoványodást, csúzot, köszvényt és sápkort. 72.000 gyógyeset, melyekben a betegsé­geket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyítvány pápa­i szentségétől, gr. Pluskow udvari marschall-tól, de Bré­­han marquisnétől igazolja. Táplálóbb lévén mint a hús, a Re­­valesciére felnőttek, s gyermekeknél 50-szeresen megtakarítja a gyógyszerek árát. Bizonyítvány dr. Vizslay Józseftől. Szelevény, Magyarország, 1867. máj. 27-én. Nem, ki több évig étvágytalanság­ és álmatlanság­, általános gyengeség s más fájdalmakban szenvedett, Du Barry Revalisciére-je által egészen helyreállott s én e kitűnő tápszert minden szenvedőnek jó lélekkel ajánlhatom. Legmélyebb köszönetem mellett maradok alázatos szol­gája Vizslay József, orvos. Pléhszelenczékben­­­, fonti ft 60 kr, 1 font 2. 60 k­r,­ 2 font 4. 60 k. 6 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 frt. — Revalesciére Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr. 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 60; póralakban 12 csészére 1 frt, 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 676-ra 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nál­ Bécsben, Wallfischgasse. 8. Kolozsvárit Kron­­staedter J.-nél Bel-Monostorntcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.-m­onostorutcza a Bedönt során. Pesten t­öröknél, Po­zsonyban Pis­z­t­o­ry-nál, Graczban Oberanz­­meyer-nál, Leinbergben Rottender-nél, s posta­­utalvány által megrendelésutján mindenütt. *jE rovat alatt megjelenő ősibbért a szerke­sztőség »smin felelősséget nem vállal. Bserk.

Next