Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-09-16 / 210. szám
21-ik szám t így adoma Farkas Béniről. E ritka ütrvesszgű rabló, mint olvasóink tudják, nem régen fogatott el s azóta Nagy-Károlyban őrizteti Szathmármegye, nehogy ismét elszökhessen, mint M.-Vásárhelyit történt, honnét egyenesen Kolozsvárra tette át főhadiszállását, s részt vett a Szekernyésféle rablógyilkosságban. E derék férfiúnak sokszor kedve kerekedik biráival is tréfát űzni, ha megunja magát börtönében. Egyszer elfogták Szalonta tájékán. A bünfenyitő törvényszék elé állíttatva megkérdeztetett, mit művelt az utolsó időkben elrabolt pénzzel, mire azt felelé, hogy egy biharmegyei veresszakálu zsidóknak adta át őrzés végett, kinek nevét nem tudja. A bölcs törvényszék erre Biharmegye és Nagyvárad városa minden zsidóját czepeltette össze, kik oly malőrösök voltak veres szakál birtokában lenni. Volt köztük gazdag és szegény, nagy és kicsi, becsületes és gazember. A törvényszéki teremben „glédába“ kellett állniok, hogy a rablóval szembesüttessenek. Nem mindennapi látványvolt a reszkető, csupa veresszakálú embereket együtt látni, midőn a rablót eldefiliroztatták mellettük. A rabló mosolyogva haladt el mellettük s egy ritka becsületességü zsidó előtt áll meg. Természetesen megkérdezték vájjon ez az, kinek átadta a rablott pénzeket. „Nem“ mondá, csak azért álltam meg előtte, mert sohase láttam olyan szép véresszakállu zsidót. Különben én a pénzt senkinek át nem adtam, hanem magamnak tartottam, — ez csak egy kis tréfa volt! (o) A szabómunkások gyűlése f. hó lükön a legjobb egyetértésben folyt le. A magyarok a németekkel egyesültek, mire a bizottság rendes gyűlés tartását határozott s határnapul f. hó 17-ét tűzé ki mely ismét Bukovszky szállásadónál délután 3 órakor veszi kezdetét. A gyűlés tárgyai lesznek egy takaréktőke gyűjtése s hováforditásának az elhatározása. Felkéretnek a szabómunkások mennél nagyobb számban való megjelenésre. A bizottság megbízásából Imre Ferencz: Iparosok kongressusának eszméjét pendité meg Streitmayer József Gyöngyösön, ki a csatlakozásra Magyarország összes nevezetes iparosait felhívta. A mint ez eszmét nagyobb körökben pártolják, az iparegyesületet fogják felhívni, hogy az ügy élére álljon. Az iparosok kongressusa megvitatná a bécsi kiállításban való részvétel ügyét, s ezen kívül a következő ügyeket tárgyalná: a) A már meglevő ipartörvényjavaslat felolvasása és módosítása hazai iparviszonyainknak megfelelőleg b) Ipar- és kereskedelmi kamrák újból való rendezése, c) Véleményadás a felállítandó ipariskolák ügyében. d) Egy központi bizottmány választása, mely irányt adna minden tekintetben — különös tekintettel a követválasztásokra —, hogy a jövő országgyűlés képviselői közül legalább egy rész különféle szakférfiakból állana, kik a fenforgó belügyekhez szakavatottan hozzászólhatnának, kik közül az iparos s kereskedő-osztályt is képviselnék, e) Egy országos lap létrehozása, mely kizárólag a közmű-iparosok érdekeit képviselné, f) Fiókiparegyesületek létrehozatala, stb. Ha a hazai iparosok ez alkalmat megragadják és az értekezlet létrejövetelét előmozdítani hajlandók, hazai iparunknak jó szolgálatot fognak tenni. , (6) A honvédmenház alapkövét r4. okt. 1-jén rakják le s az építő bizottság elnöke Vidats János ez alkalomból az ünnepély programját közölve részvétre hívja fel a magyar közönséget. A poroszok sok hűlt helyet készítettek a franczia paloták dísztermeiben, így a Seine-et Oise departement profétje hivataloskönyvet vett fel a poroszok Versaillesból távozásakor az ottani prefectúra ingóságairól, mely épületben mint tudjuk maga Vilmos császár lakott. Akönyv egyebek közt emez érdekes részleteket tartalmazza: „1871 márcz. 7-én reggeli 9 órakor vettük át ismét a prefectura-palotát, s Laureat Hannu ülnökkel legott megvizsgálván az elfoglalt lakosztályokat, azokban hihetetlen rendetlenséget és rondaságot találtunk. Ezután felsorolja a jegyzőkönyv az eltűnt ingóságokat, minek gyapot szőnyegek, függönyök, aranyozott bronz gyertyatartók, bronz tintatartó a préfet irodájából s a többi. Egyik ily ágas gyertyatartóra nézve a jegyzőkönyv így szól: „Vilmos császár távozásakor megüzentette a kapusnak, hogy e gyertyatartót emlékül veszi el. —■_ Tisztei és szárnysegédei aztán szintén különböző tárgyat vettek magukhoz emlékül. — A király udvarmesterepéldául elvitte a konyha legfontosabb rézedényeit (köztük 29 lábost.) — Több asztal és szék össze volt törve és roncsolva. Egy szép fali óra be volt pakolva s az udvaron a kapus emelte le a szekérről. Egy padlásszobában a préfet szobaleányának ott hagyott három csomó ruhája, fehérneműje és ékszerei megdézmáltattak.“ (Páy) Törvénykezési csarnok. Kolozs megye törvényszékénél 1871 ik évi szept. 15-kén tartott végtárgyalás; elnökölt t. ülnök Máthé Gerő, a közügyészség részéről jelen volt: Péterffy Domokos alügyész. P.Kamarási lakos Zs. Josip huzamosabb időn át tiltott szerelmi viszonyban élt ugyanodavaló lakos K. Juan nejével. Idei április 26-án a férj bizonyos gabonaörlés végett a távoli határon fekvő malomba távozván, a nő használni kívánta a kedvező alkalmat, s bűnös kedvesét a közeli szomszéd házához szerelmi légyottra rendelte. A férj azonban hamarább visszatért, mint remélték, s nem találván honi nejét, alapos gyanúja támadt, annyival is inkább, mert az idő már az éj késő óráiban volt. Előkeresvén tehát eketisztító vaslapátját, neje keresésére indult, kit csakhamar meg is talált szomszédja házában, kedvese karjai közt. A meglepett szerelmesek közül a nő menekült, a férfit azonban a boszos férj vaslapátjával oly súlyos ütlegekkel illette, hogy eszméletét vesztve, csak mások segélyével szállíttatott haza. Az okozott sértéseket az orvosi vélemény életveszélyesnek és legjobb esetben is 40 napig tartó dolog tehetetlenséget idéző súlyos sértésnek minősítette. Gyanúsított K. Juon úgy az elővizsgálat, mint a végtárgyalás rendén cselekvényét beismervén, az ügyész által súlyos testi sértés bűntényéért 6 havi börtönre ítéltetni indítványoztatott, a törvényszék — tekintve a cselekvény elkövetésekor létezett felhevült kedélyállapotot . Ítéletében 3 havi börtönt mondott ki, melyen mind az ügyész, mind a vádlott megnyugodott. Ugyanott 1871 sept. 15-én tartott végtárgyalás. Elnökölt t. ülnök Máthé Gerő, a közügyészség részéről jelen volt: Péterffy Domokos alügyész. 1871 április 28-án Katona községében a Rottstein Ábrahám korcsmájában több falusi lakosok iddogáltak, kik között Fodor Sándor és Triff Gligor is jelen lévén, új^S^Tasztal mellett egymással szemben foglaltak helyet. Megérkezésük után kevés időre Triff Gligor helyéről felkelvén, a Fodor Sándor kezében volt nagy juhászbotot kiragadja ezen szavakkal: „Mire való neked ily nagy bot?“ Két oly súlyos ütést mér Fodor Sándor fejére, hogy ez ennek folytán másnap — az orvosi lelet szerint - az agyban beállt gutaütés következtében elhalt. Gyanúsított mind az elővizsgálat, mind a végtárgyalás rendén beismervén cselekvényét, mentségére csak azt hozza fel, hogy ittas állapotban lévén, elhalt által telinget éltetett, s igy tette a halálos ütéseket. Ezen két mentsége azonban a jelen volt számos tanuk vallomása által teljesen megczáfoltatván, az ügyész által emberölés bűntényéért 5 évi súlyos börtönre leendő elitéltetésre indítványoztatott. A törvényszék huzamos ideig tartott tanácskozása után kimondott ítélete által vádlottat ugyancsak emberölés bűntényéért — tekintve a jelentkező számos enyhítő körülményekre — 3 évi súlyos börtönre ítélte. (o) Bittó István igazságügyét Abrudbányán ismét országgyűlési képviselőnek választatott meg. (o) Szeben és Brassó lapjai tele vannak a miniszterek körútjával. „Was hat Er gesagt?“ e körül forognak a vezérczikkek és öles referádák. Kerkápoly tehát azt mondta, hogy az ipar felvirágozásával az adóképesség növekszik. Szlávy azt mondta, hogy a műveltség terjedésével az adózó erők gyarapodnak! Oh feneketlen uj bölcsesség! mindenképpen uj felfogás! Igen ! ők mondák!! (de csak mondták.) (o) Teutsch G. D. az ágostai hitvallásnak superintendense jelenleg a kőhalmi egyházkerületet vizsgálja. (o) Azt írja az „Alföld“: Dukában egy valaki cséplő géppel akarta szalmáját csépeltetni. Jobboldali lehetett ez a szalma cséplő jegyző meg egy más valaki. (o) Aradváros tanácsgyülése harmadszor sem sikerült, mert a város atyái nem jelentek meg kellő számban. Ilyen dolog még nálunk is ritkán történt. Kezdjük sejteni, hogy jobbak vagyunk hírünknél. (6) Az „elfelejtett“ ruthén nemzet, mely a magyar föld éjszakkeleti zugában oly tetemes számban létezik örvendetes jelét adta hazafiságának, amennyiben tagadja, hogy nyelve ugyanaz lenne mint az oroszé. (6) A falakra alkalmazott gázlámpákhoz vezető csövek csakugyanszabadon vezettetnek fel. A ki tudja, hogy a kutak kifolyásán alkalmazott vascsövek rögtön tolvaj kézbe kerülnek, tudhatja a gázcsövek jövőjét is. A robbanások veszedelméről nem is beszélünk. (o) Egy régi bajnak új áldozata esett. Temesvártt egy pornő máklével altatta el gyermekét még pedig oly gyökeresen, hogy a szegény pára örökre elaludt. (o) Zsidóüldözés folyt September 5-kén Bukarestben. Az okot egy kisfiú szolgáltatta, aki azt állítá, hogy néhány zsidó becsalta az imaház pinczéjébe, ahol vért akartak ereszteni rajta, de sikerült egy ablakon át menekülnie. Erre a mesére a csőcselék őszrecsődült, s a keze ügyébe esett zsidókat verte és bántalmazta s csak a rendőrpraefectus Hiot erélyének köszönhető a zendülés elnyomása. A higgadtabbak azt hiszik, hogy e zendülés csak ürügy s a voltaképpeni czél egy a kormány ellen intézendő támadás volt. (6) Egy figyelmes olvasó tegnap szörnyüködve figyelmeztetett azokra a támadásokra, melyeknek lapunk a „Kronstädter Zeitung“ részéről van kitéve. E figyelmeztetés által örömmel értesülünk, hogy e tiszteletreméltó lap még létezik. Azt mondják, hogy a „Nemere“ tartja benne a szuszt. (o) Találó élet. A páratlan Fliegende Blättér“ utolsó száma a következő korcsmai jelenettel jellemzi az osztrák ministeriumot: Vendég: Pinczér hozzon nekem egy adag osztrák „Minisztert“ (ismeretes tésztás étel.) Pár percz múlva a pinczér hozza a tésztát s a vendég azt kérdi : mit hozott . Pinczér : egy adag „Cseh pimaszt“ ! — (o) A hideglelés Temesvártt járványként dühöng s a katonai parancsnokság az uj csapatokat a laktanyák elmellőzésével a külvárosokban szállásolta el. (o) Dr. Haller Károly jogtanár és közéletünk derék támasza ma esküszik a szép és szellemdús Szentkirályi Gizella kisasszonyai. Áldást kívánunk a szép frigyre. (o) A néptanítók póttanfolyama ma végződik, eredményéről elvárjuk a tudósítást. (o) Hymen. Gróf Haller Ferencz Hallerstein bárójának ép oly bájos mint nagy műveltségű leánya Haller Irén grófnő f. hó 11-én tartó esküvőjét báró Aichelburg Lothárral. A fényes nász Fejéregyházán folyt le. (6) A „Gyorsposta“ is „ad audiendum verbum“ alá került. A lap tárczarovatában éles kifakadásokat tett a „Figyelő“ szerkesztője Szana Tamás ellen azért, mert ez lapja feladatához híven véleményt kockáztatott Zalár költeményei fölött. E támadás tegnap egy hírlapírói értekezleten, melyben minden pártárnyalat képviselve volt, szóba jövén mindenki egyetértett abban hogy e hang s még inkább az indokolatlan eljárás nemcsak az irodalom méltóságát sérti mélyen, hanem Szanát is méltatlanul támadja meg, kinek komoly törekvését, hogy lapjával hézagot pótoljon, csak becsülni lehet. Egyszersmind hangsulyoztatott oly társulás szükségessége, mely az ily eljárásnak jövőre gátat vessen . Szapáry Béla gróf örökösei az Aschaffenburgnál történt vasúti szerencsétlenség következtében kártérítési keresetet indítottak az illető társaság ellen. A vasúttársaság be sem várva azért maga 50.000 forintot ajánlott az örökösöknek. " ,. . . - A 97,üzetű kilátások az idén semmi tekintetben sem kecsegtethetik a budai szőlőtulajdonosokat valami nagy eredménynyel. A szőlő kevés is meg még éretlen is. italában elkésett az idén a természet nálunk úgy mint Stájer és Olaszországban fot a^Tavalydhoz képest.Szintén rf he-1D " ,November ^Jé*. átköltözködik nádor-utcai szállására, hova elhozatja igen becses antikgyi^jte s-yr—Tr-Jr~aIt a SteimnaFféle 10,000 forintra be« liá,lilás0“ - MÎCmer. MS« A-* -U beszélik conservativ szellemű lapot szándékozik megindítani báró Sennyei protegálása mellett. _ — A carbol-sav mint védszer a cholera ellen. 1868-ban Maubege város Belgiumban, területét aggy védte meg a körülötte dühöngő cholerat ellen, hogy utczáit carbol-savval vegyített vízzel öntöztette naponkint, minek fényes eredménye csa ugyan az volt, hogy egyetlen egy cholera eset sem fordult elő a járvány tartama alatt nevezett városban' __ a bécsi hivatalos lap meghozta a hosszasan halogatott helytartó, országmarsal stb., kinevezéseket. Kineveztettek: Gróf Chotek ideiglenesen Csehország helytartójává; Helferstorfer apát Alsó-Ausztria tartományi marsalljává, helyettese Felder polgármester. Országos kapitányokká választattak. Fedő Ausztriában: Gr. Falkenhayn, helyettese Handel • Salzburgban: Weisz orsz. terv. elnök, helyettese: dr. Halter; Tirolban : dr. Kapp ; Sziriában Kaiserfeld Mór; helyettese: Neupauer; Karintiiában: gr. Goesz, helyettese: Jessering polgármester; Krajnában: dr. Razlag ; Csehországban országos fii marsai rá: herczeg Lobkovitz; Morvában herczeg Saim-Reifterscheid; helyettese: dr. Neulitzke; Sziléziában: gróf Khuenburg, helyettese: dr. Dittrich. _ Egy emberi csontváz, mely nem rég Eszéken egy házban találtatott, sok beszéd tárgyát képezi. Egy öreg polgár emlékezik még arra, hogy mintegy 40 évvel ezelőtt azon a helyen, hol most a sörház áll, egy tímár lakott, ki nejével folytonos viszálykodásban élt. Egyszerre nyom nélkül eltűnt, és a Dráva folyó mellett hol a háza állott, egy pár csizmáját és ruháját találták, de neki magának semmi nyoma sem volt, s a halászok a legnagyobb erőfeszítés daczára sem tudták hulláját megtalálni. Rövid idő múlva özvegye egyik legényét vette el, kivel már régibb idő óta szerelmi viszonyban élt. A polgár, kitől e hit származik meg van győződve, hogy e csontváz a tímáré, ki akkor nejétől alattomosan meggyilkoltatott. Családjából már senki sem él. — Isten csodája Cséffán. Cséffán egy telkes gazda ökre két hét előtt egyszerre csak veszendőbe ment. Hiába kutattak utánna mindenütt, az ökör még sem került meg sehol. A napokban azonban az illető gazda malaczokat hajtván ki a legelőre, a szegény ökröt még elevenen találta egy gödörben, mely hihetőleg az által keletkezett, hogy a föld az ökör alatt besülyedt. A cséffaiak isteni csodának nevezik, hogy az ökör igy minden táplálék nélkül két hétig megmaradhatott. — Borzasztó vasúti szerencsétlenség történt aug. 26-án Revere mellett, Bostontól körülbelül hét mértföldnyi távolságban éjszakkeletre. Nagy és tartós esőzések következtében megsülyedt a pályavonal és a mondott napon valamennyi közlekedő vonat megkésett. így történt, hogy a hét és félórás esti vonat Bostonból megindult négy személy és egy teherkocsival, Revere mellett azonban megállt. 8 órakor pedig megindult ugyancsak Bostonból a gyorsvonat, mely Reverenél ez álló vonatba oly erővel beleütközött, hogy azt és magát a szó szoros értelmében összezúzta. 21 utas azonnal szörnyet halt, más 30 többi kevésbé életveszélyesen megsérült. A „Liberte“ érdekesen írja le, miként viselték magukat a „commune“ elitéltjei a hadi törvényszék ítéletének kihirdetésekor. Ferié lázas izgatottsággal dőlt vissza székébe, azután fölkelt s megkísérlő merően a kormánybiztos szemébe nézni. Minden vonása ideges reszketegséget árult el, mely közbe-közbe bozzasztólag eltorzítá alakját. Jobb kezével görcsösen fogta kezelőjét, míg csak el nem vezették. Lullier fölemelt fővel nézett ítélete elé, de a halálos ítélet kijelentésekor egy másodperczre behunyta szemét, arczát elfutotta a vér, azután összefonta karjait és egykedvűnek látszott. Benső izgatottságáról csak a szájszélek ideges rángatódzása tanuskodott, úgy hogy néha néha fehér fogai is láthatók voltak. A többiek magatartása csaknem egytőlegyig szánalomraméltó. Assy vigyorgott és gépiesen fogdosó kabátja ujja elejét. Urbain halkan néhány érthetetlen szót mormogott. Trinquet kihívó pillantást vetett a hadi törvényszék bíráira, s úgy látszott, mintha előbbre lépni és mondani akart volna valamit, de a katonák megakadályozták Grousset bajuszát pödörgette, de úgy látszott, maga sem tudta, mit csinál. Courbet elsápadt örömébe, átkarolta Parent-t s megszorította kezét. Parent és Descamps még ugyanazon este szabad lábra helyeztettek. *** Rómából írják: „Az utóbbi napok egyik éjjelén a pápa oly súlyos és hosszan tartó ájulásba esett, hogy már kezdtek lemondani róla. A Vatikánban mindenki fejét veszté, a jezsuitákat kivéve, kik el vannak készülve Pius halálára, s kik a conclave-ra már meg is tették az előkészületeket. Lassankint azonban ismét magához tért a pápa, de még ma is oly gyönge, hogy senkit sem fogadhat.* * Ansohitta Károly, a New Yorkban nem rég elhalt kitűnő zenész, egyike volt a legsajátságosabb embereknek. Enthusiasta a szó teljes értelmében. Ha valamelyik kedvenc mesterének zeneművét alkalom nyílt nagyobb közönségnek is bemutatni, túltette magát minden társadalmi formában Eredeti szabású lénye, egyenes lelke nem tűrte meg a nagyvilági élet szabályait. Egy ízben udvari hangverseny volt Windsorban, melyet ő igazgatóit- a szertartásfőnök nagy megdöbbenéssel veszi észre, hogy kesztyű nélkül készül igazgatni. „Anschütz ur hol a keztyűje ?“ „Szebemben, mylord!“ „De hát miért nem húzza föl“ „Mylord, nem szokásom kesztyűbe d,rlg 'De Anschütz ur, gondolja meg, ő felsége jelenlétében csak nem igazgathat keztyű nélkül?“ „Nos, raylord, ha nem igazgathatok, hát nem igazgatok, és lelvetette a karmesteri palotát. Esetleg éppen arra ment Albert főherczeg, ki — miután az egész úgy állásáról felvilágosították — nevetve a szavakkal fordult a szertartási főnökhöz: „Csak hagyja ön, ha így van a dolog, majd elintézem én ő felségével . Más alkalommal az elhalt porosz királylyal volt egy mulatságos esete. A király Koblenzben lévén, Anschütznek — érdemei elismeréséül — arany érmet küldött. A jeles zenésznek nagyon hizelgett e kitüntetés, s hogy ez eseményt méltólag ülje meg, több barátját meghívta egyik vendéglőbe. „Mennyit ér ez érem?“ kérdé a vendéglőst. „Legalább is ötven tallért,“ viszonzá a kérdezett.“ "Nos, akkor csak hozzon ön nekünk ide bort, pezsgőt anynyi árut.“ A legközelebbi hangversenyen Anschütz, természetes, hogy az érem nélkül jelent meg. „Hová tette ön kérdé a király: „Felség, megittuk árát egészségére!“ A király eleintén boszankodni látszott, később azonban nevetett, megveregette Anschütz vállát, de őrizkedett ezután aranyérmet adni neki. — A volt székely huszárok feliratát a lóbeszerzési pénzalap visszaadatása tárgyában szept. 7-én adta át Bakcsi Ferencz az igazságügyi miniszternek, ki élénk figyelemmel halgatta a székelység ezen kérdése iránt tett felvilágosításokat, s ígéretet tevén, hogy a felfejtett okok alapján igyekezni fog ez ügyet az igazság szerint megoldani. A felirat átadó kérésére azon miniszteri kiküldöttségnek fog átadatni véleményezés végett, melyben Gecző, Groisz és Budai tanácsos urak vannak, kik épen a székely katonai javak rendezésével foglalatoskodnak. — A Mont Blancon. A közelmúlt napokban mászott fel e hegy csúcsára a 48-ik franczia társaság. Ez állott Nantesen Henrikből, Verne Pálból (Verne Gyula testvéréből) és Levesques Donátból. A társaság 20-án reggel indult el Chamonnixból és 21-én délben érte el a Mont Blanc csúcspontját. Ott fenn egy óráig időztek 10 ° C. melegben. Chammonixba másnap délben érkeztek vissza. Érdekes lelet. Civita-Vecchia környékén, Malta szigetén érdekes fellődözést tettek. Az ottani sziklástájon ugyanis pienici sarkophagot találtak egy barlangban. E barlang a sziklába van vágva, körülbelül 4 láb magas és 9 láb átmérőjű, közepén egy 6 láb hosszú, 3 láb széles és 2 láb magas, egy darab homokkőből vágott koporsó van. Majdnem újnak néz ki és egészen ép. — A biharmegyei virilisek közt első: Lipovniczki püspök 49,164 forint adóval, Tisza Kálmán kilenczedik 5312 forint adóval. A virilisek négyszáz kilenczvenötetig jönnek le. — A váltó láz oly nagyon dühöng Biharban, Vaskóban és vidékén, hogy az embereknek felénél több munkaképtelen. Piski környékén is hasonló mértékben uralkodik már hetek óta. Ugyan e szomorú sorsban szenved Arad és Csongrádmegye földmivelő népe. — Egy törökföldre szegődött magyar orvos levele szerint a szegény Aesculaptiak soha sem kapják meg az ígért fizetést, meg nem tudják tanulni a török nyelvet, sokat szenvednek a szúnyogoktól, egyáltalában amint látszik, szegény orvosaink a törököknél — csehül vannak. Némelyek már szökdösnek is közülök. *** Kimutatás a tordai kisegítő pénztáregylet forgalmáról augustus havában 1871. Bevétel: Pénztári maradék julius hóról 2785 frt 30 kr. Havi rendes és rendkívüli betételek 14,222 frt 20 kr. Könyvdij 31 frt. Kamat, provisio és váltódíj 1368 frt 26 kr. Bélyegdij 66 frt 65 kr. 180 tagtól visszafizetett kölcsön 56,870 frt. összes bevétel 75343 frt 41 kr.Kiadás: 205 váltó mellett kölcsön 64,375 frt. Kezelési kiadás 132 frt 62 kr. Bélyegre 66 frt 65 kr. Tőke visszafizetés 5351 frt 5 kr. Pénztári maradék 5418 frt 9 kr. Összes kiadás 75,343 frt 41 kr. Wolff Gábor, igazgató. Márai István, jegyző. Szentpéteri Antal, pénztárnok. — 644 — T. és felelős szerkesztő K. PAFF MIKLÓS, X fiktér *) Erő és egészség minden betegnek orvosság és költség nélkül a Revalisciére du Barry által Londonban. Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a kellemes keretesetére du Barry-nak, mely gyógyszer költségek nélkül eltávolít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdőmáj-, mirigy-, nyakhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szorulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkört, lázat, szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszidlétet és ájulást is, fehérfolyást, lenkórt, elsoványodást, csuzott köszvényt és sápkórt. 72,000 javulás, melyekben a betegségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyitvány pápai szentségérül, gr. Pluskow udvari marschall-tól, de tirehan marquisnól il igazolja. Táplálóbb lévén mint a has, a Kevalesciére felnőttek s gyermekeknél 50-szeresen megtakaritja a gyógyszerek árát. Cast News, Aleandria, Egyptom, 1869. mart. 10. A kellemes Kevalseciére du Barry a legmakacsabb idüldugulástól, mely 9 évig rémitően kiűzött s minden orvosi kezelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszönettet mondok önöknek mint feledezőnek, a természet e becses adományáért. Vajba mintazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindszt a mit gyógyszerek nem is gyógyítnak meg, megorvosolja a Kevalesciére, mely, ha az anynyal mérnök is éli súlyát, aakor sem volna drága. Teljes tisztelettel Bpaaro C. l’léhszeleucaeáneu ‘anu tt ®.U ttr, 1 leul 2. íj'j frt 2 tout 4. cok. 6 tout 10 It, 12 font 20 It, 24 font SS ar. — Kevalesciére Chocotadée táblákban 12 csészére 1 ft 00 ki 21 re 2. 6v kr, 48-ra 4. 60 s póralakban 12 csészére 1 frt 60 kr, 14-re 2. 60 kr, 41-re 4.on, 120-ra 10 N. zcS-ra 20-ll, 6Jö r* SS n. — Kapható: Barry Un Burry és T.-nJU Mécsben, VV a 11 i i s ch g a s s e. 8, Kolozsvárit Kronstaedter J .-nél Bel-Monostor utc.i 175. és főtér 2. sz. al. a zálogháznál, továbbá BinderK. gy égiszertárában, b.-monostorutcza a Bedoui során. Pesten fölöknél, Pozsonyban Pisztory-nál, Urapaban Oberausmeyer-nál, L. -iinbergben Kitteuler-nél, s pesti iv.aivati.ana megrendelé.S it.én mindenütt. Idegenek névjegyzéke A Biasini szálodából Kolozsvárit, 1871 szept. 13. Jurinics István, birtokos K. Fehérvárról. Fülep Ferenci, birtokos u. o. Fosztó Ferencz, birtokos u. o. Wagner J-t hadnagy Beszterczéről. Lööler G., hadnagy u. o. Meczger H., kapitány u. o. Devio J., kapitány u- °Andreiczuk, főhadnagy u. o. Spercz H., főhadnagy u. o Kautin J., hadnagy u. o. Weiszdorfer N. hadnagy u. o. Litkai M., hadnagy u. o. Horváth G., hadnagy u. o. Haupman Klausz, Pestről. Charel Herman, kereskedő u. o. Breth Ferdinánd, Beszterczéről. Fredsiger János, birtokos u. o. Márvus Leopold, kereskedő B.Hunyadról. Pering Kristóf, kereskedő Sz.-Újvárról. Czakó József, kereskedő M.-Vásárhelyről. M. Cz. Ferencz, u. o. Farkas Danielné, u. o Szenkovics Kristóf, kereskedő u. o. Gr. Pelky Ferencz, Pestről. Bisztricsányi Lajos, kereskedő N.Enyedről. Voit Jakab, birtokos Kalotáról. Fischer József kereskedő Előpatakról. Bedő Sámuel gazdatiszt örményesről. Keplihal Ignácz vállalkozó Pestről. Csont Domokos u. o. Csuth Tamás, birtokos u. o. Cotenhamer főhadnagy Beszterczéről. Maczelin Sohár, malom tulajdonos Bethlenből. • E rovat alatt megjelenő csikkért a »»«rhatöségeg semmi felelőséget sem vállal Baark.