Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-09-16 / 210. szám

21­­-ik szám­ ­­­­t így adoma Farkas Béniről. E rit­ka ütrvesszgű rabló, mint olvasóink tudják, nem ré­gen fogatott el s azóta Nagy-Károlyban őrizteti Szathmármegye, nehogy ismét elszökhessen, mint M.-Vásárhelyit történt, honnét egyenesen Kolozsvárra tette át főhadiszállását, s részt vett a Szekernyés­­féle rablógyilkosságban. E derék férfiúnak sokszor kedve kerekedik biráival is tréfát űzni, ha megunja magát börtönében. Egyszer elfogták Szalonta tájé­kán. A bünfenyitő törvényszék elé állíttatva meg­­kérdeztetett, mit művelt az utolsó időkben elrabolt pénzzel, mire azt felelé, hogy egy biharmegyei ve­­resszakálu zsidók­nak adta át őrzés végett, kinek nevét nem tudja. A bölcs törvényszék erre Bihar­­megye és Nagyvárad városa minden zsidóját czepel­­tette össze, kik oly malőrösök voltak veres szakál birtokában lenni. Volt köztük gazdag és szegény, nagy és kicsi, becsületes és gazember. A törvény­­széki teremben „glédába“ kellett állniok, hogy a rablóval szembesüttessenek. Nem mindennapi látvány­­volt a reszkető, csupa veresszakálú embereket együtt látni, midőn a rablót eldefiliroztatták mellettük. A rabló mosolyogva haladt el mellettük s egy ritka becsületességü zsidó előtt áll meg. Természetesen megkérdezték vájjon ez az, kinek átadta a rablott pénzeket. „Nem“ mondá, csak azért álltam meg előtte, mert sohase láttam olyan szép véresszakállu zsidót. Különben én a pénzt senkinek át nem ad­tam, hanem magamnak tartottam, — ez csak egy kis tréfa volt! (o) A szabómunkások gyűlése f. hó lü­kön a legjobb egyetértésben folyt le. A magyarok a németekkel egyesültek, mire a bizottság rendes gyű­lés tartását határozott s határnapul f. hó 17-ét tűzé ki mely ismét Bukovszky szállás­adónál délután 3 órakor veszi kezdetét. A gyűlés tárgyai lesznek egy takaréktőke gyűjtése s hováforditásának az elhatáro­zása. Felkéretnek a szabómunkások mennél nagyobb számban való megjelenésre. A bizottság megbízásá­ból Imre Ferencz: Iparosok kongressusának eszméjét pendité meg Streitmayer József Gyöngyösön, ki a csatlakozásra Magyarország összes nevezetes­ iparo­sait felhívta. A mint ez eszmét nagyobb körökben pártolják, az iparegyesületet fogják felhívni, hogy az ügy élére álljon. Az iparosok kongressusa megvitatná a bécsi kiállításban való részvétel ügyét, s ezen kí­vül a következő ügyeket tárgyalná: a) A már meg­levő ipartörvényjavaslat felolvasása és módosítása ha­zai iparviszonyainknak megfelelőleg b) Ipar- és ke­reskedelmi kamrák újból való rendezése, c) Véle­ményadás a felállítandó ipariskolák ügyében. d) Egy központi bizottmány választása, mely irányt adna minden tekintetben — különös tekintettel a követvá­­lasztásokra —, hogy a jövő országgyűlés képviselői közül legalább egy rész különféle szakférfiakból álla­na, kik a fenforgó belügyekhez szakavatottan hozzá­szólhatnának, kik közül az iparos s kereskedő-osztályt is képviselnék, e) Egy országos lap létrehozása, mely kizárólag a közmű-iparosok érdekeit képviselné, f) Fiókiparegyesületek létrehozatala, stb. Ha a hazai iparosok ez alkalmat megragadják és az értekezlet létrejövetelét előmozdítani hajlandók, hazai iparunk­nak jó szolgálatot fognak tenni. , (6) A honvédmenház alapkövét r­4. okt. 1-jén rakják le s az építő bizottság elnöke Vidats János ez alkalomból az ünnepély programját közölve részvétre hívja fel a magyar közönséget. A poroszok sok hűlt helyet készítettek a franczia paloták dísztermeiben, így a Seine-et Oise departement profétje hivatalos­­könyvet vett fel a poroszok Versaillesból távozásakor az ottani prefec­túra ingóságairól, mely épületben mint tudjuk maga Vilmos császár lakott. A­­könyv egyebek közt emez érdekes részleteket tartalmazza: „1871 márcz. 7-én reggeli 9 órakor vettük át ismét a prefectura-palotát, s Laureat Hannu ülnökkel legott megvizsgálván az elfoglalt lakosztályokat, azokban hihetetlen rendet­lenséget és rondaságot találtunk. Ezután felsorolja a jegyzőkönyv az eltűnt ingóságokat, minek gyapot szőnyegek, függönyök, aranyozott bronz gyertyatar­tók, bronz tintatartó a préfet irodájából s a többi. Egyik ily ágas gyertyatartóra nézve a jegyzőkönyv így szól: „Vilmos császár távozásakor megüzentette a kapusnak, hogy e gyertyatartót emlékül veszi el. —■_ Tisztei és szárnysegédei aztán szintén különböző tárgyat vettek magukhoz emlékül. — A király udvar­mestere­­például elvitte a konyha legfontosabb réz­­edényeit (köztük 29 lábost.) — Több asztal és szék össze volt törve és roncsolva. Egy szép fali óra be volt pakolva s az udvaron a kapus emelte le a szekérről. Egy padlásszobában a préfet szobaleányá­nak ott hagyott három csomó ruhája, fehérneműje és ékszerei megdézmáltattak.“ (Páy) Törvénykezési csarnok. Kolozs megye törvényszékénél 1871 ik évi szept. 15-kén tartott végtárgyalás; elnökölt t. ülnök Máthé Gerő, a közügyészség részéről jelen volt: Péterffy Domo­kos alügyész. P.­Kamarási lakos Zs. Josip huzamo­sabb időn át tiltott szerelmi viszonyban élt ugyan­odavaló lakos K. Juan nejével. Idei április 26-án a férj bizonyos gabonaörlés végett a távoli határon fekvő malomba távozván, a nő használni kívánta a kedvező alkalmat, s bűnös kedvesét a közeli szom­széd házához szerelmi légyottra rendelte. A férj azon­ban hamarább visszatért, mint remélték, s nem ta­lálván honi nejét, alapos gyanúja támadt, annyival is inkább, mert az idő már az éj késő óráiban volt. Előkeresvén tehát eketisztító vaslapátját, neje kere­sésére indult, kit csakhamar meg is talált szomszédja házában, kedvese karjai közt. A meglepett szerelme­sek közül a nő menekült, a férfit azonban a boszos férj vaslapátjával oly súlyos ütlegekkel illette, hogy eszméletét vesztve, csak mások segélyével szállíttatott haza. Az okozott sértéseket az orvosi vélemény élet­­veszélyesnek és legjobb esetben is 40 napig tartó dolog tehetetlenséget idéző súlyos sértésnek minősítette. Gyanúsított K. Juon úgy az elővizsgálat, mint a végtárgyalás rendén cselekvényét beismervén, az ügyész által súlyos testi sértés bűntényéért 6 havi börtönre ítéltetni indítványoztatott, a törvényszék — tekintve a cselekvény elkövetésekor létezett felhevült kedély­­állapotot . Ítéletében 3 havi börtönt mondott ki, me­lyen mind az ügyész, mind a vádlott megnyugodott. Ugyanott 1871 sept. 15-én tartott végtár­gyalás. Elnökölt t. ülnök Máthé Gerő, a közügyész­ség részéről jelen volt: Péterffy Domokos alügyész. 1871 április 28-án Katona községében a Rottstein Ábrahám korcsmájában több falusi lakosok iddogál­­tak, kik között Fodor Sándor és Triff Gligor is je­len lévén, új^S^Tasztal mellett egymással szem­ben foglaltak helyet. Megérkezésük után kevés időre Triff Gligor helyéről felkelvén, a Fodor Sándor ke­zében volt nagy juhászbotot kiragadja ezen szavak­kal: „Mire való neked ily nagy bot?“ Két oly súlyos ütést mér Fodor Sándor fejére, hogy ez ennek foly­tán másnap — az orvosi lelet szerint - az agyban be­állt gutaütés következtében elhalt. Gyanúsított mind az elővizsgálat, mind a végtárgyalás rendén beismer­vén cselekvényét, mentségére csak azt hozza fel, hogy ittas állapotban lévén, elhalt által telinget éltetett, s igy tette a halálos ütéseket. Ezen két mentsége azon­­ban a jelen volt számos tanuk vallomása által telje­­sen megczáfoltatván, az ügyész által emberölés bűn­tényéért 5 évi súlyos börtönre leendő elitéltetésre in­dítványoztatott. A törvényszék huzamos­ ideig tar­tott tanácskozása után kimondott ítélete által vád­lottat ugyancsak emberölés bűntényéért — tekintve a jelentkező számos enyhítő körülményekre — 3 évi sú­lyos börtönre ítélte. (o) Bittó István igazságügyét Abrudbányán ismét országgyűlési képviselőnek választatott meg. (o) Szeben és Brassó lapjai tele vannak a miniszterek körútjával. „Was hat Er gesagt?“ e körül forognak a vezérczikkek és öles referádák. Kerkápoly tehát azt mondta, hogy az ipar felvirá­­gozásával az adóképesség növekszik. Szlávy azt mondta, hogy a műveltség terjedésével az adózó erők gyarapodnak! Oh feneketlen uj bölcsesség! mindenképpen uj felfogás! Igen ! ők mondák!! (de csak mondták.) (o) Teutsch G. D. az ágostai hitvallásnak superintendense jelenleg a kőhalmi egyházkerületet vizsgálja. (o) Azt írja az „Alföld“:­ Dukában egy valaki cséplő géppel akarta szalmáját csépeltetni. Jobboldali lehetett ez a szal­ma cséplő jegyző meg egy más valaki. (o) Aradváros tanácsgyülése harmadszor sem sikerült, mert a város atyái nem jelentek meg kellő számban. Ilyen dolog még nálunk is ritkán történt. Kezdjük sejteni, hogy jobbak vagyunk hírünknél. (6) Az „elfelejtett“ ruthén nemzet, mely a magyar föld éjszakkeleti zugában oly tetemes szám­ban létezik örvendetes jelét adta hazafiságának, a­mennyiben tagadja, hogy nyelve ugyanaz lenne mint az oroszé. (6) A falakra alkalmazott gázlámpák­hoz vezető csövek csakugyan­­szabadon vezettetnek fel. A ki tudja, hogy a kutak kifolyásán alkalma­zott vascsövek rögtön tolvaj kézbe kerülnek, tudhat­ja a gázcsövek jövőjét is. A robbanások veszedelmé­ről nem is beszélünk. (o) Egy régi bajnak új áldozata esett. Temesvártt egy pornő máklével altatta el gyermekét még pedig oly gyökeresen, hogy a szegény pára örökre elaludt. (o) Zsidóüldözés folyt September 5-kén Bukarestben. Az okot egy kis­fiú szolgáltatta, a­ki azt állítá, hogy néhány zsidó becsalta az imaház pinczéjébe, a­hol vért akartak ereszteni rajta, de sikerült egy ablakon át menekülnie. Erre a mesére a csőcselék őszrecsődült, s a keze ügyébe esett zsidókat verte és bántalmazta s csak a rendőrpraefectus Hiot erélyének köszönhető a zendülés elnyomása. A higgad­tabbak azt hiszik, hogy e zendülés csak ürügy s a voltaképpeni czél egy a kormány ellen intézendő támadás volt. (6) Egy figyelmes olvasó tegnap szörnyü­­ködve figyelmeztetett azokra a támadásokra, melyek­nek lapunk a „Kronstädter Zeitung“ részéről van ki­téve. E figyelmeztetés által örömmel értesülünk, hogy e tiszteletreméltó lap még létezik. Azt mondják, hogy a „Nemere“ tartja benne a szuszt. (o) Találó élet. A páratlan Fliegende Blät­tér“ utolsó száma a következő korcsmai jelenettel jellemzi az osztrák ministeriumot: Vendég: Pinczér hozzon nekem egy adag osztrák „Minisztert“ (isme­retes tésztás étel.) Pár percz múlva a pinczér hozza a tésztát s a vendég azt kérdi : mit hozott . Pin­czér : egy adag „Cseh pimaszt“ ! — (o) A hideglelés Temesvártt járványként dühöng s a katonai parancsnokság az uj csapatokat a laktanyák elmellőzésével a külvárosokban szállá­solta el. (o) Dr. Haller Károly jogtanár és közéle­tünk derék támasza ma esküszik a szép és szellem­dús Szentkirályi Gizella kisasszonyai. Áldást kívá­nunk a szép frigyre. (o) A néptanítók póttanfolyama ma végződik, eredményéről elvárjuk a tudósítást. (o) Hymen. Gróf Haller Ferencz Hallerstein bárójának ép oly bájos mint nagy műveltségű leánya Haller Irén grófnő f. hó 11-én tartó esküvőjét báró Aichelburg Lothárral. A fényes nász Fejéregyházán folyt le. (6) A „Gyorsposta“ is „ad audiendum verbum“ alá került. A lap tárczarovatában éles kifakadásokat tett a „Figyelő“ szerkesztője Szana Tamás ellen azért, mert ez lapja feladatához híven véleményt kockáztatott Zalár költeményei fölött. E támadás tegnap egy hírlapírói értekezleten, melyben minden pártárnyalat képviselve volt, szóba jövén mindenki egyetértett abban hogy e hang s még in­kább az indokolatlan eljárás nemcsak az irodalom méltóságát sérti mélyen, hanem Szanát is méltatla­nul támadja meg, kinek komoly törekvését, hogy lapjával hézagot pótoljon, csak becsülni lehet. Egy­szersmind hangsulyoztatott oly társulás szükségessé­ge, mely az ily eljárásnak jövőre gátat vessen . Szapáry Béla gróf örökösei az Aschaf­fenburgnál történt vasúti szerencsétlenség következ­tében kártérítési keresetet indítottak az illető társa­ság ellen. A vasúttársaság be sem várva a­zért maga 50.000 forintot ajánlott az örökösöknek. " ,. . . - A 97,üzetű­ kilátások az idén semmi te­kintetben sem kecsegtethetik a budai szőlőtulajdono­sokat valami nagy eredménynyel. A szőlő kevés is meg még éretlen is. italában elkésett az idén a ter­mészet nálunk úgy mint Stájer és Olaszországban fot a^Tavalydhoz­ képest.Szintén rf he-1D " ,November ^Jé*. átköltözködik nádor-utcai szállására, hova elhozatja igen becses antikgyi^jte­ s-yr—Tr-Jr~aIt a SteimnaFféle 10,000 forintra be­« liá,lilás0“ - MÎCmer. MS« A-* -U beszélik conservativ szellemű lapot szándékozik meg­indítani báró Sennyei protegálása mellett. _ — A carbol-sav mint védszer a cho­lera ellen. 1868-ban Maubege város Belgiumban, területét aggy védte meg a körülötte dühöngő cho­­lerat ellen, hogy utczáit carbol-savval vegyített vízzel öntöztette naponkint, minek fényes eredménye csa ugyan az volt, hogy egyetlen egy cholera eset sem fordult elő a járvány tartama alatt nevezett város­ban' __ a bécsi hivatalos lap meghozta a hosszasan halogatott helytartó, országmarsal stb., kinevezéseket. Kineveztettek: Gróf Chotek ideiglene­sen Csehország helytartójává; Helferstorfer apát Al­só-Ausztria tartományi marsalljává, helyettese Felder polgármester. Országos kapitányokká választattak. Fedő Ausztriában: Gr. Falkenhayn, helyettese Han­del • Salzburgban: Weisz orsz. terv. elnök, helyettese: dr.­­ Halter; Tirolban : dr. Kapp ; Sziriában Kaiser­feld Mór; helyettese: Neupauer; Karintiiában: gr. Goesz, helyettese: Jessering polgármester; Krajná­­ban: dr. Razlag ; Csehországban országos fii marsai rá: herczeg Lobkovitz; Morvában herczeg Saim-Reifter­­scheid­; helyettese: dr. Neulitzke; Sziléziában: gróf Khuenburg, helyettese: dr. Dittrich. _ Egy emberi csontváz, mely nem rég Eszéken egy házban találtatott, sok beszéd tárgyát képezi. Egy öreg polgár emlékezik még arra, hogy mintegy 40 évvel ezelőtt azon a helyen, hol most a sörház áll, egy tímár lakott, ki nejével folytonos viszálykodásban élt. Egyszerre nyom nélkül eltűnt, és a Dráva folyó mellett hol a háza állott, egy pár csizmáját és ruháját találták, de neki magának sem­mi nyoma sem volt, s a halászok a legnagyobb erő­feszítés daczára sem tudták hulláját megtalálni. Rö­vid idő múlva özvegye egyik legényét vette el, ki­vel már régibb idő óta szerelmi viszonyban élt. A polgár, kitől e hit származik meg van győződve, hogy e csontváz a tímáré, ki akkor nejétől alatto­mosan meggyilkoltatott. Családjából már senki sem él. — Isten csodája Cséffán. Cséffán egy tel­kes gazda ökre két hét előtt egyszerre csak veszendőbe ment. Hiába kutattak utánna mindenütt, az ökör még sem került meg sehol. A napokban azonban az illető gazda malaczokat hajtván ki a legelőre, a szegény ökröt még elevenen találta egy gödörben, mely hi­hetőleg az által keletkezett, hogy a föld az ökör alatt besülyedt. A cséffaiak isteni csodának nevezik, hogy az ökör igy minden táplálék nélkül két hétig megmaradhatott. — Borzasztó vasúti szerencsétlenség történt aug. 26-án Revere mellett, Bostontól körül­belül hét mértföldnyi távolságban éjszakkeletre. Nagy és tartós esőzések következtében megsülyedt a pálya­vonal és a mondott napon valamennyi közlekedő vo­nat megkésett. így történt, hogy a hét és félórás esti vonat Bostonból megindult négy személy és egy teherkocsival, Revere mellett azonban megállt. 8 óra­kor pedig megindult ugyancsak Bostonból a gyors­vonat, mely Reverenél ez álló vonatba oly erővel beleütközött, hogy azt és magát a szó szoros értel­mében összezúzta. 21 utas azonnal szörnyet halt,­­ más 30 többi kevésbé életveszélyesen megsérült. A „Liberte“ érdekesen írja le, miként viselték magukat a „commune“ elitéltjei a hadi tör­vényszék ítéletének kihirdetésekor. Ferié lázas izga­tottsággal dőlt vissza székébe, azután fölkelt s meg­kísérlő merően a kormánybiztos szemébe nézni. Min­den vonása ideges reszketegséget árult el, mely köz­­be-közbe bozzasztólag eltorzítá alakját. Jobb kezé­vel görcsösen fogta kezelőjét, míg csak el nem ve­zették. Lullier fölemelt fővel nézett ítélete elé, de a halálos ítélet kijelentésekor egy másodperczre be­hunyta szemét, arczát elfutotta a vér, azután össze­fonta karjait és egykedvűnek látszott. Benső izga­tottságáról csak a szájszélek ideges rángatódzása ta­nuskodott, úgy hogy néha néha fehér fogai is látha­tók voltak. A többiek magatartása csaknem egytől­­egyig szánalomraméltó. Assy vigyorgott és gépiesen fogdosó kabátja ujja elejét. Urbain halkan néhány érthetetlen szót mormogott. Trinquet kihívó pillan­tást vetett a hadi törvényszék bíráira, s úgy látszott, mintha előbbre lépni és mondani akart volna vala­mit, de a katonák megakadályozták Grousset baju­szát pödörgette, de úgy látszott, maga sem tudta, mit csinál. Courbet elsápadt örömébe, átkarolta Pa­­rent-t s megszorította kezét. Parent és Descamps még ugyanazon este szabad lábra helyeztettek. *** Rómából írják: „Az utóbbi napok egyik éjjelén a pápa oly súlyos és hosszan tartó ájulásba esett, hogy már kezdtek lemondani róla. A Vatikánban mindenki fejét veszté, a jezsuitákat ki­véve, kik el vannak készülve Pius halálára, s kik a conclave-ra már meg is tették az előkészületeket. Lassankint azonban ismét magához tért a pápa, de még ma is oly gyönge, hogy senkit sem fogadhat.* *­ Ansohitta Károly, a New­ Yorkban nem rég elhalt kitűnő zenész, egyike volt a legsa­játságosabb embereknek. Enthusiasta a szó teljes ér­telmében. Ha valamelyik kedvenc mesterének zene­művét alkalom nyílt nagyobb közönségnek is bemu­tatni, túl­tette magát minden társadalmi formában Eredeti szabású lénye, egyenes lelke­ nem tűrte meg a nagyvilági élet szabályait. Egy ízben udvari hang­verseny volt Windsorban, melyet ő igazgatóit- a szertartásfőnök nagy megdöbbenéssel veszi észre, hogy kesztyű nélkül készül igazgatni. „Anschütz ur hol a keztyűje ?“ „Szebemben, mylord!“ „De hát miért nem húzza föl“ „Mylord, nem szokásom kesztyűbe d,rlg '­De Anschütz ur, gondolja meg, ő felsé­ge jelenlétében csak nem igazgathat keztyű nélkül?“ „Nos, raylord, ha nem igazgathatok, hát nem igaz­gatok, és lelvetette a karmesteri palotát. Esetleg éppen arra ment Albert főherczeg, ki — miután az egész úgy állásáról felvilágosították — nevetve a szavakkal fordult a szertartási főnökhöz: „Csak hagyja ön, ha így van a dolog, majd elintézem én ő felségével . Más alkalommal az elhalt porosz ki­­rálylyal volt egy mulatságos esete. A király Kob­­lenzben lévén, Anschütznek — érdemei elismeréséül — arany érmet küldött. A jeles zenésznek nagyon hizelgett e kitüntetés, s hogy ez eseményt méltólag ülje meg, több barátját meghívta egyik vendéglőbe. „Mennyit ér ez érem?“ kérdé a vendéglőst. „Leg­alább is ötven tallért,“ viszonzá a kérdezett.“ "Nos, akkor csak hozzon ön nekünk ide bort, pezsgőt any­­nyi árut.“ A legközelebbi hangversenyen Anschütz, természetes, hogy az érem nélkül jelent meg. „Hová tette ön kérdé a király: „Felség, megittuk árát egészségére!“ A király eleintén boszankodni látszott, később azonban nevetett, megveregette Anschütz vállát, de őrizkedett ezután aranyérmet adni neki. — A volt székely huszárok feliratát a lóbeszerzési pénzalap visszaadatása tárgyában szept. 7-én adta át Bakcsi Ferencz az igazságügyi minisz­­ternek, ki élénk figyelemmel halgatta a székelység ezen kérdése iránt tett felvilágosításokat, s ígéretet tevén, hogy a felfejtett okok alapján igyekezni fog ez ügyet az igazság szerint megoldani. A felirat át­adó kérésére azon miniszteri kiküldöttségnek fog átadatni véleményezés végett, melyben Gecző, Groisz és Budai tanácsos urak vannak, kik épen a székely katonai javak rendezésével foglalatoskodnak. — A Mont Blancon. A közelmúlt napok­ban mászott fel e hegy csúcsára a 48-ik franczia társaság. Ez állott Nantesen Henrikből, Verne Pál­ból (Verne Gyula testvéréből) és Levesques Donát­­ból. A társaság 20-án reggel indult el Chamonnix­­ból és 21-én délben érte el a Mont Blanc csúcs­pontját. Ott fenn egy óráig időztek 10 ° C. meleg­ben. Chammonixba másnap délben érkeztek vissza.­­ Érdekes lelet. Civita-Vecchia környékén, Malta szigetén érdekes fellődözést tettek. Az ottani sziklástájon ugyanis pienici sarkophagot találtak egy barlangban. E barlang a sziklába van vágva, körülbelül 4 láb magas és 9 láb átmérőjű, közepén egy 6 láb hosszú, 3 láb széles és 2 láb magas, egy darab homokkőből vágott koporsó van. Majdnem újnak néz ki és egészen ép. — A biharmegyei virilisek közt első: Li­­povniczki püspök 49,164 forint adóval, Tisza Kál­mán kilenczedik 5312 forint adóval. A virilisek négyszáz kilenczvenöt­etig jönnek le. — A váltó láz oly nagyon dühöng Bihar­ban, Vaskóban és vidékén, hogy az embereknek fe­lénél több munkaképtelen. Piski környékén is ha­sonló mértékben uralkodik már hetek óta. Ugyan e szomorú sorsban szenved Arad és Csongrádmegye földmivelő népe. — Egy törökföldre szegődött magyar or­vos levele szerint a szegény Aesculaptiak soha sem kapják meg az ígért fizetést, meg nem tudják ta­nulni a török nyelvet, sokat szenvednek a szúnyo­goktól, egy­általában a­mint látszik, szegény orvo­saink a törököknél — csehül vannak. Némelyek már szökdösnek is közülök. *** Kimutatás a tordai kisegítő pénztáregy­let forgalmáról augustus havában 1871. Bevétel: Pénztári maradék julius hóról 2785 frt 30 kr. Havi rendes és rendkívüli betételek 14,222 frt 20 kr. Könyvdij 31 frt. Kamat, provisio és váltódíj 1368 frt 26 kr. Bélyegdij 66 frt 65 kr. 180 tagtól v­is­­szafizetett kölcsön 56,870 frt. összes bevétel 75343 frt 41 kr.­­Kiadás: 205 váltó mellett kölcsön 64,375 frt. Kezelési kiadás 132 frt 62 kr. Bélyegre 66 frt 65 kr. Tőke visszafizetés 5351 frt 5 kr. Pénz­tári maradék 5418 frt 9 kr. Összes kiadás 75,343 frt 41 kr. Wolff Gábor, igazgató. Márai István, jegyző. Szentpéteri Antal, pénztárnok. — 644 — T. és felelős szerkesztő K. PAFF MIKLÓS, X fik­tér *) Erő és egészség minden betegnek orvosság és költség nélkül a Revalisciére du Barry által Londonban. Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a kel­­lemes keretesetére du Barry-nak, mely gyógyszer­­ költségek nélkül eltávolít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő­­máj-, mirigy-, nyakhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szo­rulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkört, lázat, szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszid­létet és ájulást is, fehérfolyást, lenkórt, elsoványodást, csuzott köszvényt és sápkórt. 7­2,000 javulás, melyekben a beteg­ségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyit­­vány pápa­i szentségérül, gr. Pluskow udvari marschall-tól, de tirehan marquisnól il igazolja. Táplálóbb lévén mint a has, a Kevalesciére felnőttek s gyermekeknél 50-szeresen megtaka­­ritja a gyógyszerek árát. Cast News, Aleandria, Egyptom, 1869. mart. 10. A kellemes Kevalseciére du Barry a legmakacsabb idül­­dugulástól, mely 9 évig rémitően kiűzött s minden orvosi ke­zelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszönet­­tet mondok önöknek­ mint fe­ledezőnek, a természet e becses adományáért. Vajba mintazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindszt a mit gyógyszerek nem is gyógyítnak meg, m­egorvo­­solja a Kevalesciére, mely, ha az anynyal mérnök is éli súlyát, aakor sem volna drága. Teljes tisztelettel Bp­aaro C. l’léhszeleucaeáneu ‘anu tt ®.U ttr, 1 leul 2. íj'j frt 2 tout 4. cok. 6 tout 10 It, 12 font 20 It, 24 font SS ar. — Kevalesciére Chocotadée táblákban 12 csészére 1 ft 00 ki 21 re 2. 6v kr, 48-ra 4. 60 s póralakban 12 csészére 1 frt 60 kr, 1­4-re 2. 60 kr, 41-re 4.on, 120-ra 10 N­. zcS-ra 20-ll, 6Jö­ r* SS n. — Kapható: Barry Un Burry és T.-nJU Mécsben, VV a 11 i i s c­h g a s s e. 8, Kolozsvárit Kron­staedter J .-nél Bel-Monostor utc­.i­ 175. és főtér 2. sz. al. a zálogháznál, továbbá Binder­­K. gy égi­szertárában, b.-monostorutcza a Bedoui során. Pesten fölöknél, Po­zsonyban Pisztory-nál, Urapaban O­b­e­r­a­us­­meyer-nál, L. -i­in­b­e­r­g­b­e­n Kitteuler-nél, s pesti iv.aivati.­ana megrendelé.S­ it.én mindenütt. Idegenek névjegyzéke A Biasini szá­lodából Kolozsvárit, 1871 szept. 13. Jurinics Ist­ván, birtokos K. Fehérvárról. Fülep Ferenci, birto­kos u. o. Fosztó Ferencz, birtokos u. o. Wagner J-t hadnagy Beszterczéről. Löö­ler G., hadnagy u. o. Meczger H., kapitány u. o. Devio J., kapitány u- °­­Andreiczuk, főhadnagy u. o. Spercz H., főhadnagy u. o Kautin J., hadnagy u. o. Weiszdorfer N. had­nagy u. o. Litkai M., hadnagy u. o. Horváth G., hadnagy u. o. Haupman Klausz, Pestről. Charel Her­man, kereskedő u. o. Breth Ferdinánd, Beszterczéről. Fredsiger János, birtokos u. o. Márvus Leopold, ke­reskedő B.­Hunyadról. Pering Kristóf, kereskedő Sz.-Újvárról. Czakó József, kereskedő M.-Vásárhely­­ről. M. Cz. Ferencz, u. o. Farkas Danielné, u. o Szenkovics Kristóf, kereskedő u. o. Gr. Pelky Fe­­rencz, Pestről. Bisztricsányi Lajos, kereskedő N.­­Enyedről. Voit Jakab, birtokos Kalotáról. Fischer József kereskedő Előpatakról. Bedő Sámuel gazda­tiszt örményesről. Keplihal Ignácz vállalkozó Pestről. Csont Domokos u. o. Csuth Tamás, birtokos u. o. Cotenhamer főhadnagy Beszterczéről. Maczelin So­hár, malom tulajdonos Bethlenből. •­ E rovat alatt megjelenő csikkért a »»«rhatöségeg sem­mi felelőséget sem vállal Baark.

Next