Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-07-15 / 158. szám

158-ft Szára________ „Margit-szigeti emlo 50 k. 3. Tizenkét pedeli major népdal zongortos,t ki«“k 'í“v" emlék zongorára szerezve 30 kr. •.. „bztp kis K^n.v az olvasni szerető kis gyermekek százaira iia 30 kr. Összesen 3 frt 30 kr. A ki az ét “jfS'^krért fogom gona tankönyvet , annait ^ megküldeni az összes műveket ) . Kelt Székely-Keresztúron, (Erdély) 1871. május 31-én. zágonyi György, képezdei-, torna- s zenetanár,a budapest magyar gyorsiró-egylet rendes tagja stb. ) • «s dtmokelétt°rdjonk talán kifejezést a köteles Mionak, fejezzük ki köszönetünket a kultusminiszteriuma , hogy e m oly fényes didacticai erőt, minő e felkurjantóbbrivaly felénk, épen a székelyföldi népnevelésügy számára igyekezett megnyerni. Köszönet továbbá Z. urnak is, hogy nem rejti ,eka alá a vlágot, hanem juttat belőle egy kicsit a szegény néptanítóknak is. Hadd tanuljanak egy kis szerénységet, életrevalóságot s meg egy kis stylust is ráadásul. . . ... „ Aztán mondja valaki, hogy nem gondoskodik a kormány a népnevelésről! S hát a sajtó...........................? Bizony, bizony mondom: gonosz egy struczgyomra van ennek a mi irodalmunknak, hogy minden legkisebb hasrágás nélkül kiállja az eféle í pecacuana-kat. A mi derék kormány lapjaink egyike szerencsésen megemésztette, s adta azt — megszelidített kivonatban — minden észrevétel nélkül Sőt a mi több és mulatságosabb: még a Néptanitók Lapja“ harminczadán is szerencsésen keresztülhatolt a Vallott irodalmárságnak és charlataneriának ezen gyönyörű, mákvirága. Szegény néptanítók ! Fizessetek hát, hisz van úgy is elég a miből! Caniculai levelek. Tisztelt szerkesztő úr! • Alvincz, júl. 8. Marcalis, tanári gyűlés, zsinat nincs! Miről írjon hát az ember? Legjobb ha hallgat. Nem írjunk a Polgárba, hogy teljék az Érd. Pr. Közlöny. Ezt magyarázta ugyanis egy fél lapon keresztül a Polgárnak, hogy a „gyümölcséről ismerik meg a fát“. Igaz! De hát az a lap, akarom mondani fa, mely csak virágzik, de nincs használható gyümölcse, kit ismertet meg? Senkit mást, mint ama kiszolgált katonából lett kertész,a ki ismeretlen s még fiatal oltoványa első gyümölcsét dús termés reményében még kora tavasszal eladá s im a nyár vártt cseresznye helyett akác bogyóval áldá meg. — óriási nagy meleg, az ember nem tudja kire zsémbeljen a teremtőre vagy Lőcsére, ki naptárában még a mult időkben kinevezte a meleg napokat. — Sokfelé jártam, de oly függőlegesen tán sehol sem sütött nap a mint itt Alvinczen. S e forró meleg eredménye a zugó zápor is gyakori. A láthatár naponként elsötétül. Sűrü felhők tornyosulnak s a Martinuzzi kastély felett megállva mintha az ég tűz és viz fürdő által akarná lemosni e falakról a XVI. század sötét emlékeit. A Maros ablakom alatt folydogál s a máskor oly tiszta tükörét most szabályos fehér foltok fedik, akkorák, mint egy egy kath. egyh. lap. Kilébb annak is vélem, tudva hogy Fehérvár felöl hömpölyög hulláma, de közelebb menve tajték foszlányai ezreit pillantám. Egy elszabadult tutajrészt hány jobbra, balra a hullám, mint őrült agyában a rögeszmét, melytől nem bir szabadulni. Fentebb egy sötét mozdony rohanva tart mintegy harmincz színes kocsival egy mélységnek, mint féket vesztett vad szenvedély a jobb érzésekkel a bűn örvénye felé. Mellette a távírda röpíti híreit, mint költő gondolatait az ihlet perezében. Minden mozog közülem csak én maradok ingatlan. Meg is szűntem a napokban személy lenni. Tárgy lettem még pedig a neutrum goneból. Egy egyén ugyanis a masculini generisből így nyilatkozott előttem: „ha megtalálnám a Polgár Habakukját,aki bár nem szamár ugyan, de nem is ember — az az semmi ember, meg decsinálnám amúgy istenigazában! Kevés idő múlva felleplezem előtte a keresetét, s a ragozás mégis elmaradt e szavakkal: „Most nem lehet, már később, ha bizton kiderül.“ Tehát „Habakuk“ mig kiderül e szerént a neutrum genusból in de cinabie nomen, mig az illető bár substantivabbnak tartja magát, semmi egyéb, mint egy verbum, mely nagyon ia incl inabile s jelenleg van a jövőben. Habakuk. Hegyes közélet. A Dobokamegye 1871. június 15 én tartott állandó bizottmány gyűléséből a törvényhatósági szervezés tervezetének megkészítésére kiküldött 32-es bizottság mai ülésében elhatározta: azon adófizetőket, kiknek névsora a kolozsvári m. kir. pénzügyigazgatóság által összeállított kimutatásban, mint olyanoké fordul elő, kik a megyei képviseletnél virilis szavazatra számíthatnak, egyenként felszólalni. b) „Gänzlicher Ausverkauf!“ tram-tram! Hihetetlen olcsóság, vesztegetés! Nem lenne szíves nagyobb reclam végett egyszersmind közzétenni az ezen opusairól megjelent bírálatokat a „Zenészeti Lapok“-ból. Mert látja kérem, mit értenek ezek a lakatás erdélyi rectorok, kántorok a magasabb klassikus műremekekhez? Meglátja, hogy nem fogják méltányolni az ön hazafias áldozatkészségét/ d) Eb csak a kis czim, melyet a ki nagyobbá akar kiegészíteni, nézze végig a „Nevelők Lapja" 1871. júl. 1 száma 100-ik lapjának 3-ik hasábját, a e mellett még vegye tudomásul azt is, hogy Z. ur számára épen prost pingáltatja p. WcBckheuu * „tenvbárósági“ diplomát. 52 486 -2 —t-----í—n—I „i,0ií nyilatkozatukat, akarjak o hogy f. hó végéig aW» “Pf . ? a bizottságnak jogukat ezen megyeben „jak ^kogri4lT4nA1 f. hő Szarposigyártt működő ersmind hogy a végéig jelentsék be,.tusz lejutott azon elhatáronyilatkozat kimaradása a ■“ - ával ölni nem zásának fog tekintetni, J ° vizetett a szolgabirókhoz a leg-Egyuttal megkuM^tt a *og hogy több adót fizetők névsora azon m „ »y a kik ma. a névsort járásukban köröztes | y‘ a valósággokat a névsorból kihagyottak, uta t feiaXnÄesni . IM« «‘*““*10-1 «g»! «*> «' véleményének kihallgatása az augusztus bizottmány egybehivása határideje Je * ^ c 4-ét tűzte ki. Szamosujvár, július 12. 189 1. 5. J. „H. Folg.“ «redeti távirata. Feladatott Pesten július 14-én 10 óra 32 p. d. e. Érkezett Kolozsv. július 14-én 10 óra 45 p. d. e. Hyacinthe atya levelében nyilatkozik, hogy csatlakozik Döllingerhez. Poroszország a prágai ötödik békeczikkek megszüntetését indítványozandja. Newyorkban a protestáns professiot a katholikusok megtámadták, a katonaság közbelépett, melyből heves küzdelem fejlődött; tíz katona és hatvan felkelő megöletett; százötven megsebesült. Tizenkét ezred azonnal behivatott. A M. P.u távirata a bécsi börzéről, ink. 13. 5% MeUlignes 59.40 frt. 59.30 — 50 nemzet kölcsön 68.90 - 1860-diki államkölcsön 101 50. Bankrészvény 768. — Hitelrészvény 283.7.) _ London 123.45 - 121.75. — Cs. k. arany 5.83./10 — Napoleonder — franc 9.83. Földtehermentesitési kötvények Magyar 7980. — Temesi 77 50. Erdélyi 75.75. Horvát 86 25. _____ HIRHARANG. (o) Reményi Ede első hangversenye csütörtökön igen nagy közönség előtt folyt le. Így a canicula táján valóban csakis Reményi népszerűsége képes nagy közönség teremtésére; e közönség a lelkesedés tüzétől s a teremben uralkodó rekkenőségtől hevítve, kiváló tiszteletet érdemel hősies kitartásáért. A program a fájdalom, csonkán adatott, a mennyiben Weisbach Jeanette kisasszony a rosz idő következtében hirtelen berekedt s igy az énekrésztől s az annyira szükséges változatosságtól elestünk. A nyitányt Mozart „Varázssip“ határozottan haladásnak indult conservatoriumunk tagjai játszották el szabatosan, szépen — s ki ez intézet közelmúltját ismeri, kellemes meglepetésben részesült s szivből járult az elismeréshez. A hangversenyző programmja, Liszt pásztordala kivételével — a hallgatók legnagyobb része, kelőtt ismeretes. Reményi művészetét tárgyalni felesleges. Néhány megjegyzést azonban kockáztatunk. Beethovent Reményi sokkal nyugodtabban és hivebben interpretálta mint — ahogy régi modorát ismerve — megvártuk volna, vagy 15 évi ismeretség után jól esik ezt kimondanunk; ugyanez áll Schubert Barcarolléjáról is. Liszt pásztor-dala, mint részlet „Kasztus“ czmi oratóriumából, bizonyos sallangot leszámítva, megteszi a naiv egyszerűség hatását, amelyet egy oratóriumi pásztor-daltól megvárunk, nincs benne az az idegenszerűség, melyet a laicus a Lisztféle szerzeményekben tapasztal. Chopin, Paganini szerzeményei, s a hangversenyző népdalai oly módon utattak érvényre, mely rögtön a jó öreg llossiai kritikájára emlékeztetett. A maestro t. i. igy bírálta meg Reményit: „sokat tud és még többet mer; ahol más művész borzadva megáll és visszafordul, ott Reményi kaczagva halad, leugrik a negyedik emeletről, de mindig talpra esik s mosolyogva tovább megyen, mintha éppen semmi sem történt volna.“ Természetesen szükséges, hogy az embernek fogalma legyen a hangszer nehézségeiről, mert csak ekkor értheti meg Rossini ítéletét. Ízlésünk szerint a hangverseny fénypontja Spohr hegedű kettőse volt, melyet a hangversenyző tanítványával, Platenyi Nándorral adott elő. Ezt a tanítványt bizton fel lehet szabadítani, amilyen kitűnően diséret a zongora kíséretben, és oly kitűnően solid a hegedűn, s mind a két hangszer hatalmában van. Az önállóság, ez egy oly kérdés, amelyet csak akkor dönthetnénk el, ha Platényi egymagára játszanék. A ketesében a mester hegedűje mindig azt mondotta: íme az én kedves tanítványom! Szükségtelen mondanunk, hogy a közönség lelkesedéssel tapsolt és megelégedve oszlott szét, ráadásul kapván a „Káka tövén költ a rucza“ transscriptióját. Szombaton második és utolsó hangversenyt rendez Reményi mégpedig a múzeumutczai gyermekkert javára Szczerbovvszka Anna k. a. közreműködése mellett. Azt hiszszük, hogy a jó sikert kívánni sem kell. (o) Értesítés: A dévai állami tanítóképezdében a folyó évi hat heti póttanfolyama augusztus 10-én fog megnyittatni. Az előaő árok mint a mult évben is történt magyar és romanyelven fognak tartatni. A tanítók 50 kv. napi díjban és a körülményekhez képest ingyen szállásban is fognak részesittetni. Az igazgató tanács idei julius 3 án tartott közgyűléséből. Déva, 1871. julius 6-án. Koós Ferencz, id. igazgató és az ig. tanács jegyzője. ***Udvarhelyszékről írják lapunknak: Pár nap óta omlik az eső, minek következtében jul. 8-án a Nagy-Küküllő annyira megáradt, hogy Udvarhelynél a vízközeli házakba behatolt, a kerteket elöntötte, s a rétre is kicsapva, a vetéseket elpusztította; a szénát, mi nagyrészt készen volt, elúsztatta. A kár csak Udvarhely és környékén több százezer fítra megy. Pedig igen valószínű, hogy alább még nagyobb károkat okozott, mert nemcsak a Küküllő, hanem minden mellékpatakja áradásban volt. A nép kétségbe van esve, s rémülten gondol Kerkápolyinak könyörtelen adóexecutiójára. ** 77\n felsége a király 1. hó -»-én tartott kihallgatás alkalmával Wertholm lovagot is fogata, idvol különösen a munkás mozgalomról értekezett. * Tordáról a többek között Írjuk lapunk ,ak hogy az idei gabnatermés legelső wwattfk*- e hó 11-én szállottak be a határról. „Keine Ihetjuk ^ Írja levelezőnk , egy rövid időn «J é^kb?hb kinyeret ehetünk és vehetünk, ha csak ha.a.-mi t har nem látogatja meg.“ A sok /.víz es r*1 hir után jól esik az embernek a jovo termes rém nyeiről is, hallani már valami. * A Fideky pár koszom aratása még folyton érte-Vásárhelyit. E hó 13-án került színpadra „A szép marquisnő“, szombaton Kelek Miklós "jutalomjátékául színre kerül „A társaságból czimü vígjáték. Vasárnap pedig a művészpár utolsó felléptéül „Don Caesar de Haza ”. Eddiged majd minden este szép közönség volt. A hirhedett első bérletfolyam lejárt s a társulat vendége, daczára hogy szivesen látnák tovább is, útra kelnek, úgy halljuk, hogy Felekyné aszop szabadságideje egy részét valamelyik erdélyi fürdőben tölti el. * Mátray Laurának esztergomi vendégszereplési alkalmával —mint a „F. L.“-ban olvassak - békateknőből készült legyezőt, s illatszerrel tolt szekrényt adtak át emlékül a nők. * Fürdőinkre gonosz napok járnak. Házrról panaszolnak, hogy az oda vezető út mindenütt süppedékes, járhatatlan, s e miatt kevés vendége van az idén; a honoródi fürdőt pedig a rosz szállások s a méregdrága élelem teszi félelmessé. (6) Vettük ifj. Csáthy Károly debreczeni tevékeny könyvkiadótól a P. Nagy Sándor-féle nyelvtani levelek (angol nyelv) tizenkettedikét. (o) Medgyaszay Ilka e napokban lépett fel Budán a „Kék szakáldban Boulotte szerepében. A pesti sajtó Italában dicsérőleg, egy része épen magaszlólag nyilatkozik a k. a. művészetéről. A kisaszszonyt tapsvihar- és virágzáporral ünnepelték régi tisztelői, kik a viszontlátás örömére teljes számban jelentek meg. Ebben a fogadtatásban és dicséretienben volna valami, ami a germanisajió befolyását a pesti sajtóra magyarázza, mert a kisaszszony előnyei teljes elismerése mellett mégis áll az hogy a német operettistákat interpretálja — a pesti kritika nagy örömére. Sapienti sat. (o) Odry Lehel ez idén nem megy vendégszerepelni, hanem szorgalmasan tanulni fog. A szünidőben elkészül Teli Vilmos szerepével. (o) Nagy-Váradnak állandó színháza lesz. A kiküldött bizottság már megegyezett a hely iránt, az építésre szánt összeg azonban nem több 40—50 ezer forintnál. (o) A ,.Landeskunde” és Gusztáv Adolf egyletek évi nagygyűlése Szebenbe aug. 13—15- dikére van hirdetve. A sorrendből kiveszszük, hogy 13 án előkészítő választmányi, 14 én első közgyűlés, 15-én a bezáró közgyűlés tartatik meg. (6) A bécsi egyetem jogi karának dekánjául Maassen tanár választiltott meg. *** Színházlátogató közönségüket nem kis veszély fenyegeti. hó 9-én az Elbában színi előadás alkalmával, ugyanis a Maros azon nap nagyon kezdett áradni s délután ki is lépett medréből; előadás után pár órával oly rohamosan jött az áradat, hogy már az Elbába menni nem is lehetett*; a veszély nagyságáról azonban csak 10-én reggel győződtünk meg, midőn láttuk, hogy a városon felül az egész Marosmente víz alatt állt, okozván roppant károkat szénában, vetésekben, kukoriczában stb., még a téglavetőhelyeket is egészen megsemisítette; hogy az alsó város egy része a fenyegetett veszélytől meg lett óva, csak azon véletlen esetnek tulajdonítható, hogy a Baruch gőzmalma irányába a védtöltést az áramlat átszakította, hol nagy rohammal zuhogott le a viz s egyesült a Maros főágával, sepervén mindent, mit útjában talált. Ez alkalommal volt alkalmunk meggyőződni, hogy bizony csak hátra és készületlenül állunk mi sok tekintetben; hallottunk is sok hősies indítványozást a félelmes meglepetés első perczeiben; pár nap múlva elvonul a vész; megapad a Maros; mi meg felillesztjük ismét a pár perczig eldobott ezopfokat s füstölgetjük tovább — minden gond nélkül — a világot.“ (Erdély) (6) A Szebenben pusztított árvíz, amint az ottani lapokból olvassuk, nagyobb volt mint a miliőnek hittük. A legtöbb híd az árvíz áldozata lettsok háziállat elpusztult, az áradás napján a víz folytonosan növekedett, úgy hogy a tüzérségi kaszárnya és környezete a legnagyobb veszedelemben forgott, s ki kellett üríteni. A határokon tett kár a „Herr. Ztg.“ szerint, megmérhetlen. A székelyföldről hasonló tudósítást veszünk s Udvarhelyszéken az áradások által okozott kár borzasztó. A Küsküllő különösen garázdálkodott s nyomát a völgyben egy iszaptenger jelzi, mely alatt a gazda reménye, a termés el van temetve. A buglyákba rakott szénát az ár elúsztatta s mint levelezőnk írja, a nép már is retteg a feje felett lebegő adóexecutiótól, mely az amugy is nagy nyomort majd tetőpontra állítja. .*** Porfir Györgyöt f. hó 7 én vasba verten kisérték Vásárhelyen keresztül a csendőrök az oláhországi határszél felé, ott átadandók az illető hatóságnak. Ez körülbelől 30 éves, csinos termetű s tiszta román nemzeti öltönyben büszkélkedő férfi, beszéli az európai miveit nyelveket. A Szász Régen melletti Falatkán fogták el, hol mint román iskolatanító fungált. Szász-Régenben volt fogva, hol mint mondják, kivallotta, hogy három huszánt kirabolt és megölt; de a hír azt susogja róla, hogy Oláhországban,0 személyből álló rablóbandának volt félelmes főnöke. (Erdély.) •A Praxis“ czime az épületes históriának, amelyet az orosz „colos“ közöl. Midőn Oroszországban a gyújtogatás járványszerűen terjedett s a kormánynak annyi dolgot csinált, Moszkva helytartója Dolgoruki herczeg is megszokott jelenni a tüzesetek helyszínén. Egy ily alkalommal a herczeg szeme láttára 20 tűzoltó berontott egy égő házba, hogy az értékes tárgyakat megmentsék. A tűz oly nagy mérvben terjedett, hogy a herczeg félni kezdett a derék tűzoltók életéért s elrendelte, hogy az ablakokhoz létrák támasztassanak, mi megtörténvén, elment. Erre megérkezett a rendőrfőnök (Arapoff) s látván a létrákat, felállításukat szabályellenesnek ítélte s eltávolította. A létrák eltávolítása után megjelentek a szegény tüzeltók az ablakoknál, de hiába könyörögtek, a létrák már elkéstek s a 20 tüzoltó szörnyű módon, egytől egyig bennégett. Július 15 (†) Egy mindenképpen óriási tenorról íranslik, az ismeretes zenekritikus. Bécsben jelenleg a német Musa szünetel, helyette Meynadier franczia Operette társulata, és Franchetti bukaresti olasz opera társulata mulattatja a bécsieket. Az utóbbi társulat tenorja, Patiei no, egy athleta testben és hangban egyiránt. A midőn Rossini „Othello“jában a magas lí-t fortissimo kitartotta Hansliker „lekényszerittetett“. Patiernot tenorágyának keresztelte el, egyetlen kifogása az, hogy a hangban kevés az érzelem. (6) A bécsi új tőzsde tervei elkészültek és elfogadtattak. Az épület görög-renaissance stylusban fog épülni s a mint a lapok írják, a hires Ringstrasse fődiszét fogja képezni. (o) Ambroise Thomas a franczia hires zeneszerző Auber helyére a párisi zeneconservatorium igazgatójává neveztetett ki. 3 (o) A Mont Cenis alagútjában egy cső és szellőztetési rendszer legyőzte a megnyitás eddigi legnagyobb akadályát, a hőséget,s a megnyitás legkésőbben szeptember hónapban fog bekövetkezne Ez alagút befolyása Magyarországra is kiható lesz. Svájcz illetékes körei azt tartják, hogy legelsősorban az osztrák déli vaspálya azután a Páris, Lyon és középtengeri vonal jön tekintetbe, e vonalak közvetítik az áruforgalmat egyfelől a Dunafejedelemségek, Magyarország, éjszaki Olaszország, másfelől Francziaország központja között. A szájezi nyugati vaspálya csak második sorban jön tekintetbe s ez lesz közvetítője a Svájczig érő német pályák, Hollandia és az éjszaki tenger között. (o) Galicziában a „Gazeta Narodowna“ értesülése szerint nagyobbszerű erődítések készülnek. Legelőbb is egy nagy, megerősített tábor fog készülni Przemysl mellett, melynek földmunkálatai már a jövő hónap közepén megkezdetnek. E tervek kivitele volt az, a mely Lipót és Vilmos fuherczegeket Gallicziába vitte. T. és felelüsszerkesztü K. PAPI* MIKLÓS. Wyltter *) ~ Tisztelt szerkesztő ur! Mily lábon áll Kolozsvár belvárosi utczáiban a személybátorság, erről kívánok egy remek példát elmondani. Vasárnap július 9-én d. e. 8 óra tájt a Páris utczán végig haladva, magyar kir. bányászati írnok Molnár András szidalmas szavakkal reám, békésen haladó polgárra rontott, s oly rágást mért fokosával homlokomra, hogy ha azt karommal véletlenül felfogni nem sikerül, ma be lehetne jegyezni e város krónikájába azt is, hogy „Perelle Gyula a belváros utczáiban fényes nappal agyonüttetett.“ Vértől ellepetten azonnal jelentést tettem a rendőrségnél, s bár ma már ötödik napja ez életem ellen elkövetett merényletnek, a bűnös útonálló még meg sem idéztetett. Először azt mondták: nem lehet, mert vasárnap van, tehát agyba-főbe verni valakit lehet e napon is, de a bűnöst befogatni nem. Másodszor azt mondták: nem lehet, mert a bűnös fia halálos beteg; tehát aki másra halálos csapást mér, az iránt a rendőrség első kötelességének tartja kíméletet tanúsítani; harmadszor aztán kiderült, hogy a bűnös e városról megszökött, s így várni akarnak nagy bölcsen reá, míg önként majd visszajön. Ez a tényállás, melyet a napi sajtó utján nyilvánosságra hozni akartam, azon kérdést intézvén a m. kir. belügyminiszterhez s az erdélyi kir. biztossághoz : van-e tudomásuk arról, hogy ily esetek Kolozsvár városában előfordulnak? s ha van, minden egyes polgár kötelessége-e saját életét nappal is revolverrel kezében védeni a veszett gonosz emberek ellen, mert a rendőrség még a békés polgárt nyílt utczában életében megtámadó bűnösre sem tud vagy nem akar kezet tenni; talán azért, mert véletlenül nem lettem áldozata azon halálos csapásnak, melyet a Páris utcza lakóinak szeme láttára mért reám egy magyar kir. írnok Molnár András. Midőn a személybátorság ellen intézett eme páratlan merénylet leírásának felvételére. szerkesztő urat kérem, tisztelettel maradtam alázatos szolgája Perelle Gyula. Beküdetett. Eltávulitása minden betegségnek gyó gy- 8zer és költség nélkül a kellemes Revalesciére du Barry londoni tápszer által, mely felnőttek s gyermekeknél az orvos költségeket 50 szeresen megtakarítja. 72. 000 bizonyitvány, melyek tanúskodnak a gyomor ideg,- altest,- moll,- tüdőlégzés,- mirigy vese ás hólyag bajban szenvedettek javulásából, a a melyekről másolatok kívánatra ingyen küldetnek. Gyógysz. 64210. Nápoly, 1862. apr. 17. Uram! Egy májbetegség folytán hét év óta rémitően elsoványodtam s szenvedtem. Kénytelen voltam olvasni vagy írni; reszkettem minden idegeimben; rosz emésztés, folytonos álmatlanság s idegizgatottság egy pillanatig sem engedett nyugodnom- s egészen buborossá tett. Sok belföldi és franczia orvos kimerítette tudmánynyát bajaim enyhdése nélkül. Teljes kétségbeesésben megkisértem ön Reválescsére- jét, s most három havi használat után, hálát adok a jó Istennek. A Revalesetére megérdemli a legtöbb dicséretet: egységemet helyreállítás képessé tett társas állásomat ismét elfogadni. Fogadja uram! belső hálám és tiszteletem biztosítását. Fléhszelenczékben •, toutit 60 kr, 1 font 2. 50 frt 2 font 4. 60 k. 5 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 kr Kevalesciére Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr 24-re 2. 50 kr, 43-ra 4. 50; póralakban 12 csészére 1 frt 60 kr, 24-re 2. 50 kr, 40-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 30 H, 57 frt 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és Tanfu- Bécsben, Wallfischgasse. 8. Kolozsvárit Kronstaedter J.-nél Bel-Monostorutcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.-monostoruteza a Bedent souu. Pesten fölöknél, Pozsonyban Pisztoly-nál, Uracsban Oberausmeyer-nál, Lembergben Rottender-nél, s postautalvány által megrendelésutján mindenütt. Idegenek névjegyzéke Biasini szálló dajából Kolozsvárit, július 13 dikán 1871 Eckstein, kereskedő, Pestről. Ohrenstein, kereskedő Fehérvárról Ugrón Sándor, birtokos, M.-Vásárhelyről. Kodor József birtokos, Deésről. Bölöni 1). Ignácz, birtokos Tordáról. Ráth Sámson, birtokos, Tordáról. Kőszegi Sámuelné, Szamosujvárról. Ritter József, kereskedő, Szathmárról. Schulek Géza, birtokos, Beszterczéről. Nagy Lázár, kereskedő, Pestről. Filipáti Emil, birtokos, Pestről. Paska György, lelkész, Szathmárro. Szöllősy János, kereskedő, Alsó-Járából. Maim Ferencz, birtokos, N.-Váradról. Guttman Lujza, Stompáro . Hegedűs Gyula, kereskedő, Pestről. Márké Fercsek, átvevő, Bécsből. Wammer, főhadnagy, Pestről. Michael Steile, kereskedő, N.-Váradról. Fekete Bogdán, kereskedő, Egeresről. Földvári Mihály, birtokos, Deésről. Marozán J. Joákim, Tövisről. ‘ *) L rovat alatt megjelenő czikkért a sorkosztósól/ sent* mi felelőséget seiu vállal .*srk.