Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-11-21 / 265. szám

Y-dik árfolyam. Előfizetési feltétel**: Ént • • ' ftt — kr. ....................................8 * — „ Negyedévre • • • • 4 „ — * H«»oukéut ... 1 „ ao v A njrilttér 4-seer husiboentt sor ki* *0 sorig 26 kr., 20 soron leiül 20 kr. Mogjoleuik minion u«p, iuu.p Qtkni alpokat kivéve, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostoratas« . L. BÁnyai hit alatt. 265 ik szám Kolozsvári­, Kedd,november 21 1871 MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor­­ra 1 kr Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó­hivatal. Kick kiadó hivatalok: J­ordán: Retezér és Hannathnél. Deésen: Krémer Sémáél. Enyeden: Vékér Jénos. gum­osnyvértt: Csausz testvérek. Kolozsvárit : Stein J. és Deny­én L­­M.­Vékérhelytt: Wittich Józsefnél. M­agyar* Polgári előfizetési feltételei. Égést évra . Félévre . . Negyedévre Egy hóra 16 frt 8 frt — kr. 4 frt — kr. 1 firt 50 kr. HT Egyes szám ára 7 kr. HTHirdetések­et a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 20 Fővárosi levelek. CVIII. Peat, nov. 16. 1871. Kedves barátom­­ Ma vezette be Lányai az ál­tala megfejelt ministériumot, rövid, minden méltósá­got nélkülöző beszéddel. Ez két részre oszlott. Az elsőben hangsúlyoz­ta azt, mit úgy is mindenki tudott, hogy t. i. a személy változással a rendszer nem változott, mert hiszen azt ő is együtt csinálta gr. Andrássyval; a másik részben csaknem trivialiter hangsúlyozta azt, mennyire támaszkodik saját pártjára, egyúttal an­nak „közönséges kifejezésekben“, mint gr. Teleky József fró, többséget ígért a jövő választásokra. A telepítvényesek kérdése lön folytatva, mely — úgy látszik — kedvező megoldást fog nyerni. A telepítvényesek egy holdnyi belsőségükön kí­vül 10 hold külsőt válthatnak meg; az állami köz­vetítést ugyan a pénzügy­miniszer nem hajlandó elfo­gadni, de halljuk, hogy lesz a közvetítésnek oly módjáról gondoskodva, mely az államhivatalnak az állampapírok fölhalmozása által mitsod­ árt, a volt földesurat biztosítja, s a volt telepitvényesnek is könnyebbséget nyújt. Különben a telepitvényesek ügyében sok szép beszédet hallottunk. Kiemelendők a Tisza Kálmáné, Huszáré, a két Dánielé, sőt hangméltóság tekinteté­ben a Bittóé is. Jól esik az embernek egyszer-egyszer az el­nyomott emberiség mellett is hallani egy-egy föl­­­kiáltást, úgy jó, mintha Klauzál és Kölcsey szelle­mei keltek volna fel és simának a teremben.... Ennek daczára Bittó száraz prózában kijelenti, hogy a ministerium ugyan nem köti tárczáját a te­­lepítvényi kérdéshez, de másfelől azt is tudatja, hogy az így átalakított törvény átvitelére nem vállalja el a felelőséget a­feleő házban. Valóban arról nincs fogalmatok, mekkora az ingerültség e kérdésre nézve a rack­sás főrendek között. Kigyót-békát kiáltanak. Fölosztásról, rablásról beszélnek. És ugyan miért? Hát hogy a pesti utcza szélesebb legyen, a sugárút fényesebb, a paloták lakói kényelmesebben kocsikázhassanak, le lehet vágni azt a házat, melyben a polgárnak atyja, nagyatyja született, élt és meghalt; de azon derék polgárok megélhetése kedvéért, kik gazdátlan, fölhagyott, puszta helyeket értékesítették a hazának és földesurnak, ne lehessen annyit kisajátítani, mennyi élelmükre okvetlenül szükséges ? A­mi meg a birtokjog szentségét illeti, ez esz­me épen úgy meg van ingatva az egy holdnyi bel­sőség, mint a 10 hold külsőség által. Mert a­ki már lop, tolvaj az, akár egy batkát, akár 100,000 fo­rintot lopjon. Mit fognak a mék­sás főrendek azon törvény­­javaslattal tenni, azt nem tudom, de annyit mond­hatok, hogy a ház nem fog engedni e kérdésben, s mindazon felelősség, mely ez által 100.000 polgár életéért, lételéért teszi őket felelősekké, egyedül reá­juk háromol. Gondolják meg, mit Tisza K.­oly szépen feje­zett ki, hogy a birtokbiztonságot nem az biztosítja, ha egy néhány emberé minden, a többié semmi, hanem ha kisebb-nagyobb földbirtok által az ország­nak minél több polgára van érdekelve! P. Szathmáry Károly. • • Uj „Erdélyi Muzeum.“ A kivégzett Török professor le­vele 1849-iki fogttsigából. Közli K. Papp Miklós. Kísérőink között voltak sokan olyanok is, a­kik rajtunk szánakodtak, irántunk jó indulatot mu­tattak , de nagyon sokan olyanok, a kik ránk mind­egyre fegyvert ragadtak, s általszurással vagy meg­yéssel fenyegettek, kivált a mikor a ló egy kevés­sé sebesebben lépett mint ok, s pedig a síkságban hegyre a lovak kapaszkodva mindjárt mindjárt sebe­sebben indultak; a­hol oláh faluk között jöttünk, ott az oláhok láncsákkal kiállva fenyegettek. Így jöttünk első nap Mikefalvára hálni, itt egy magyar ud­varbírónál egy kevés szalmán csendesen aludtam ki magamat, s nyugodtam ki a nap terhelt­ ételem ezen nap egy kis kenyér és ottan ottan egy is pá­linka, melyet Te kedves lelkem­ tettét fel az útra a melyből a többit is, kik a szekéren velem voltak, részeltettem. Másnap délre érkeztünk Bogácsra, itt a kisérő tiszt számunkra húsról gondoskodott, melyet ma fizettünk meg, s itt bort is kaptunk pénzünkre, és meglehetősen ebédeltünk, gróf Keményné kömény­­ levest is készítvén a tokány mellé. Innen Medgyes felé már béestvéredett az idő, a medgyesiek meg­hallván, hogy megyünk, csoportonként tódultak ki élőnkbe a kiabáltak „le vele, a Küküllőbe velők.“ Ily körülmények közt, a minket kisért tiszt rendes katonaságért küldött be a városba, hogy az minket védjen, mert a landsturmba nem bizhatott eléggé, a­mig a kijött, addig Medgyesen kívül a híd és Kü­­küllő mellett tartózkodtunk, hallgattuk a tömérdek sok szitkokat, melyeket ellenünk szórtak, minden nehezen vártuk a halált; végtére a rendes katonaság megérkezvén, bekisért a városba egy vendégfogadó­ba Itt ahoz képest jól szállásoltunk, jól vacsoráltunk, de drágán is megfizettük. . Eddig azt sem tudtuk, hogy miért visznek minket Szebenbe, de itt a minket kisérő tiszt úgy adott által­a Medgyesinek, hogy mi keresekül kül­detünk a Maros-Vásárhely városa csendességben és békességben megtartásáért. Maros-Vásárhely­től Med­­gyesig minden szempillanatban lehetett attól tarta­nunk, hogy minket átdőlnek vagy meglőnek, s a bi­zonyosan meg is történt volna, ha a vezető tisztek közül major Brecht, és kapitány Kein — két igen becsületes jó ember — mindent el nem követtek volna oltalmunkra. A jó Isten fizessen meg jóval azon jó embereknek, ők nem rendes katonaságbeli tisztek, hanem csak a landstrumhoz tartozók voltak ; a­míg élek soha el nem felejtem jóságokat, áldjad te is az Istent, hogy oly jó embereket rendelt volt mellénk kisérő vezérekül. Medgyestől fogva Szeben­ig medgyesi őrsereg kisért, ezeknek vezetőjük nem volt oly barátságos hozzánk mint az előbbi kettő. Medgyesről egy nap jöttünk Frauendorfba, ott­­ oda való lévő Kein ka­pitány, a­ki Medgyesig kísért, de onnan előttünk haza ment — Kern jó szállásról gondoskodott szá­munkra egy Schobel Mihály nevű becsületes jó em­bernél, itt jól haltunk, innen ebédre jöttünk Nagy Selykre a vendégfogadóba, hálni Szelindekre. Sze­lindeken nagyon későre kaptunk szállást, különben meglehetősen háltunk, húst is kaptunk pénzünkért vacsorára. Szelindekről délután két óra tájt érkez­tünk meg Szebenbe, s itt szállítottak a kaszárnyába két kis szobába. Szelindek és Szeben közt, Nagy- Csürön innen Szeben felé jőve reánk is lőttek, hogy kik nem tudjuk , a golyó közel fütyölt el, de nem talált. Medgyestől fogva Szebenig a kísérők számá­ra mit fizettünk. Én a báró kemény szekerén jöt­tem, az úton mindenütt velük egyaránt fizettem a lovak számára vett szénát, zabot, a kocsis tartását, a­minthogy az inast ők miattam hagyták otthon, én hordoztam be a szekérről portékáikat kíséret mellett, a másnap viszont én hordoztam ki, és csináltam az ülést nekik. Ezt nem felhányásból írom, hanem ha ők jók voltak hozzám annyiban, a­mennyiben sze­kerüknek egy nyomorult szegletében nekem helyet en­gedtek, én is kívántam ezért megszolgálni pénzzel is, de szolgálattal is. Vékony szerű lévén öltözetem, sok fázást állottam ki. Medgyesen vettem egy bá­ránybőr sapkát, akartam venni egy pokróczot is, de Táviratok a küllőidről. Bécs, nov. 18. Az ellenkezőleg hangzó szám­talan félhivatalos peri tudósítások daczára is tény az, hogy Andrásy tifiklta meg Kellersperg kabi­net megalakulását. A új cancellár azonban, úgy látszik, már belátja, hogy a teljes reichsrath egybe­­hívását lehetetlenné tette, mivel a németek a tör­vénytelen tártó­gyűlések fel nem oszlatása miatt, nem mennek be a reichsrathba. Prága, nov. 18. a „Politik“ lefoglaltatott, mivel egyik czikkében a császárt, Beustot és Andrá­­syt a legdurvább módon gyalázta. Lemberg, nov. 18. Smolka Prágába megy a foederalista gyűlésre. Csernovitz, nov. 18. Petrino elnöklete alatt két napi értekezlet tartatott a prágai foederalista gyűlésen való képviseltetés tárgyában — azonban eredménytelenül. Bécs, nov. 18. Bécs város küldöttsége, élén a polgármesterrel ma Beusthoz ment, hogy feliratát átnyújtsa s a volt kanczellár részéről a legszivélye­­sebb fogadtatásban részesült. Párig, nov. 18. Thiers üzenetét készíti elő a nemzetgyűlés megnyitása alkalmára, melyben fel fogja sorolni a szünidők alatt tett előleges munkálatokat s átalános átnézetet nyújt a helyzetről. Bécs, nov. 18. Chambord gróf a „Fremden­blatt“ egy távirata szerint távsürgönyt intézett a pápához, mindenre kérvén az egyház fejét, hogy Ró­mát még az olasz parlament megnyitása előtt hagyja el , jöjjön Francziaországba. Prága, nov. 18. A morvaországi cseh párt­tal alkudozások folynak a reichsrathba leendő kö­vetküldés tárgyában. Az alkotm­ányha nagybirtoko­sok számosan gyűltek itt össze a választások tár­gyában való tanácskozás végett. Coblenx, nov. 18. A katonai laboratóriumba ma nagyszerű felrobbanás történt, mely alkalommal több katona megsebesült s 2—3 meghalt; a közel eső lőporraktár érintetlenül maradt. Megyei élet. Küsküllőmegye democrat bizottmányának utolsó gyűlése. 1871. november 14-én. Ha talán sokak óhaját ki nem elégítette is, eddigi autonomicus életünk folyása, ha kívánni va­lót sokat is hagyat fönn a régi megye, a nélkül hogy az életbe léptetendő, az értelmiség rovására, kiváltságos jogokkal a véletlen erélye által felruhá­zott, méltán csak személyüket képviselő bizottsági tagokból fele részben álló új megye mindazon hiá­nyai, komoly gondolkozás tárgyává tétettek volna, melyek kétségen kívül, majdnem illusioriussá teszik a törvényhatósági önkormányzatot, azon minden ol­dalról kitüntetett izgalom, mely e napi gyűlésünkben uralkodott, elárulta a megyei élethez való ragaszko­dást, s a jövő feletti töprenkedést, hogy várjon a jövő megye megnyugtatásukról automiánkat illető­leg, fog-e biztosítékot nyújtani? . . . Fog-e nyújtani, midőn a bizottmány, — ha csak el nem odázva a szervezetet — a belügyminisz­ternek a közigazgatásra oly szomorú majdnem zsib­­basztó rendeletét vala kénytelen elfogadni, mely min­den bizonynyal, csaknem lehetetlenné teszi azt, mi­dőn az 1870-iki költségvetéshez mért tisztviselői leszállítások után is, még két szolgabirói állással vala képtelen apasztani, a tisztviselői kart, s igy reducálván, a mindennap szaporodó közigazgatási te­endők gyors ellátását, lehetetlenné tette; s ha, mi leginkább hihető, a 776/ép marad költség fedezetül, a közigazgatás anynyival nehezebb lesz, a menynyi­ben, a tisztviselőnek a megélhetés gondjaival is küz­denie kell, ha uradalmak tulajdonosává születni a véletlen által nem való szerencséje. — E keserves leiratot voltak ugyan többen, s ép­pen a jobboldalról, kik respectálni nem akarva ma­radni akartak az első szervezési javaslat mellett; mi az igaz a megyére nézve jobb leendett; de a tör­vénynyel , a törvény által, éppen az önkormányza­ti jogtiprására, a miniszternek adott megerősítési­ joggal ellenkezvén, az ellenzék,­­ a törvényességet, ha rosz czélzata is, tiszteletben kívánván tartani — a miniszteri leirat elfogadását követelte, mi aztán szavazatilag meg is történt. — Mit mondok? ellenzék,...........Nem, csak el­lenzékiek, nálunk a mult időben megszokott kényel­messég lethargicus zsölyeszékben ülni édesebbnek tartatván, nem szokott párt­működéssel fellépni az ellenzék; a­ki a gyűlésben van, ott van, ha nincs nincs; kérdések megvitatása a magatartás meghatá­rozása, nem divatos; egy szóval, még annyit sem te­szünk, vagy tettünk, hogy a begyűlt tagokat bár ott tartsuk, míg vége lesz, az ügynek inkább javá­ra válnék, talán ha kevesebbségben volnánk, mert igy a többség tudatában elbizakodva, nem értekez­ve a teendőkről, majdnem megtörténik, hogy leve­zetünk.­­ Egyébiránt közjogi ügyek nem forogván fenn a kimaradottak vagy korán eltávozottak menthetők. — S utóvégre is a megyében a legtöbb a leg­számtalanabb kérdés nem szorosan vett pártkérdés. Főleg ez jövő megyében , midőn anynyi jog­gal nem bir a megye, melyek mindegyike, mert az önkormányzat fénypontját képezi. . . főleg, mert a főrendek életbeléptetésével, az elnyomott és kiszorí­tott „értelmiség“ bejuttatása fődolog a válasz­tandó bizottságba, a­mely pedig bár­hány alka­lommal, némely elvi kérdésekben eltér egymástól, tapasztalván báró Keménynek ajántam való nem a legjobb indulatját, mellőztem a vásárlást, nehogy alkalmatlanságot okozzak, vagy ő annak vegye, s még jobban kitörjön ellenem. November 16-kán érkeztem meg ide a kaszár­nyába, itt ételről gondoskodtam ugyan, de nem volt mibe háljak, tehát vettem egy pokróczot 13 váltó frton, azt magam alá tettem a földre s­zekémmel betakaróztam, báró Keményéknek részint volt, ré­szint hozattak; más­nap én is kaptam egy katona számára való szalmazsákot és szalmával töltött pár­nát s egy vastag lepedőt és egy pokróczot, vas ágyat is hoztak, de nekem nem jutott, és én a földön hál­tam vagy két hétig, akkor Ágotha úr a városról nejével együtt látogatásunkra jővén. Ígért nekem egy tábori ágyat s küldött is, küldött Ágotháné még két lepedőt, egy pár változót, minthogy ekkor az enyimek szenynyesek voltak, s igért egyebet is kül­deni a mire szükségem van, csak szenjem meg, egy­szer mosatott is, minthogy a kaszárnyában a ki vagy kétszer mosott elment innen, s nem mindenkinek mertem átadni kevés változómat. Az Ágotha úr vál­tozóját egy hétig használtam, s akkor köszönetem­ mellett haza küldöttem. Mikor ide megérkeztünk, én eleget gondolkodtam, hogy van-e valaki itt a városon a kit ismerek, a kitől tehát kérhetnék va­lamit, de nem jutott senki más eszembe, hanem Solymosi úr, a ki a mult nyáron a Homoródi bor­­vizen vala s ott még félnap mulatott azután, hogy ma oda megérkeztünk. De rendelt az Isten idő foly­tában másokat is. Első volt ezek közt egy Bocskor Antal nevezetű ifjú, a ki a kincstári hvatal mel­lett van, ennek testvérei Maros-Vásárhelyen a szent­király utczában lakik, de nem a hajósközbeliek fele, ezen jó ifjú csaknem mindennap bejött hozzánk, arra engedelmet nyerve, s mindjárt másnap hogy megér­keztünk, legelőször, ekkor általa kértem meg Soly­mosi urat, hogy küldjön egy párnát számomra — még akkor nem volt meg a szalma­párna — és­ Som­­lyai úr oly jó is volt, hogy küldött egy párnát; ál­tala vétettem dohányt, pipát, tőt, selymet, czérnát, ő hozott papírosat, tentát, pennát sat. — A másik, kireszt ismerősömre akadtam Székely Dénes, ő is a kincstár mellett van, gyermek­korunk­ban jó barátok voltunk, az udvarhelyi kollégyomban Midőn a belreformok terén is, és a káprázat s nem a gyakorlati életből, a nép szokása, hajlamai után — mentetnek az újabb intézkedések, azok gya­­korlatiatlanságáról csak akkor győződhetik meg a közönség, ha hivatott, s ez alkalommal kiszorított vezetőjét az értelmiség által megismertetik s általa gyakoroltatott életrevalósága vagy idétlensége mi­előbb bebizonyittatik. — S éppen azért igen hibás a megye­szervezési törvényben a választási eljárás, mert most megtör­ténhetik, hogy a több választó­kerületből, minden kerületben — melyek közül egyik a kívánt számon feles a másik nagyon kevés számú értelmiséggel bír — külön külön választatván a bizottsági tagok, kitűnőbb megyei tagok maradnak ki, míg ha együtt választa­na egy hatóság, a választó is több jogot gyakorolna, a maga kedvencz emberét is, de az értelmest is meg­választhatná, már aztán akkor computus, akár re­ciprocitás, akár külön pártok vagy pláne nemzeti­ségek szerént történnék is a szavazás, az értelmiség választatnék meg. Mi talán más hatóságban megkö­zelítőleg el is érezhetik az által, hogy több napokon történik a választás, s igy érintkezésbe teheti ma­gát a választókkal az öszszes értelmiség vagy lega­lább nagy része. De nálunk, sokan hazatávozván — talán pártféltékenységből, melylyel egyúttal több olyan választó jogát megsértették, kik tisztviselők lévén, a nem illetékes kerületbe kötelesek azon időben len­ni, és a választók értelmi állapotáról nem éppen szép bizonyítványt szolgáltattak, hogy 24 óra alatt megtántoríthatók lennének, a késő estig folytonos gyülésezésben viszszamaradottak többsége által 3 szavazattal, az ellenzékiek ellenében, egy ugyanazon napra (dec. 4) határoztatott az 5 kerületben a vá­lasztás megtartása. Látszatnak tűnik fel, legalább előttem néhány szolgabiró­s segéde­­gy quasi megfosztatott, szava­zási jogától, s hogy feltehető volna, a jobboldali választókról, hogy meggyőződéseiket megváltoztat­hatták oly rövid idő alatt, mert e tendentia helyett, egyebet okul fel nem hozhatni, mint a makacsság­nak azon megkisérlési kifejezését, mely a többség kimutatása által felmagasztalva érzi magát. A több­ség nem mindig szolgáltat győzelmet, mert meg­hozhatja azt némelykor az önzés érdekének támoga­tása, meg az elnyomási hajlam vasmarhasága, meg a boszu érzete, vagy tisztátlan szövetkezés, vagy s ez a legártatlanabb: a makacskodás gyermekes fél­tékenysége. Történjék ez bármely oldalról mindegy , s történjék bármely kérdésben, ha az, nem „elv“ „eszme“ „igazság“ „meggyőződés“ kér­dése. . . . A többség csak akkor vezet győzelemre, ha bír erkölcsi nyomatékkal is. . . . s nem gyakran a valódi győzelem a kissebbségé. . . S bizonyára: a megye­szervezésnél, a bizott­ságban azé lesz a valódi többség a ki az értelmes­­séget pártolja, s ha szinte kevesebb számban is bevezeti. — Hogy Küküllőmegyében, a több napokon tar­tott választások által könynyebb leen­ne az értelmi­séget beválasztani az bizonyos. — így sincs elejtve. — De ha el lesz, a felelősség nem terhelheti azon késő estére megmaradott résznek már csak kisebbé vált tömbét, mely az 5 napi választás mellett öntu­datosan szavazott. — Egyébiránt a múltakban vett tapasztalatok nem fosztanak meg, — ezen a mai napon hurczolt szavazati viszketeget, forró évszakban, gyorsan el­———————— egy grádusban vagyis osztályban tanultunk, de eze­lőtt huszonkét évvel egymástól megváltunk, azután egymást soha sem láttuk,­­ hogy meghallotta, hogy engem ide hoztak, felkeresett és egy vasárnap egy jó sóskáposztás ebédet hozott, arra is kért, hogy változómat küldjem hozzá mosatni, de akkor már máshová adtam volt, azután pedig sem ő nem járt nálam, sem nem küldötte be szolgálóját, s minthogy nem volt kitől oda küldjem, nem küldhettem. Nem tudhatom, hogy mi az oka, hogy ő azután nem kere­sett fel, nem adtak-e neki arra szabadságot? vagy miért? Harmadik, kivel itt találkoztam mint isme­rőssel, Hámorszki István nevű ifjú, maros-vásárhelyi születésű, itt a kincstár mellett szolgál; ő azután jött ki a maros­vásárhelyi kollég­ámból, hogy én ott professor vagyok, mihelyt meghallotta Bocskor úrtól, hogy én itt vagyok, mindjárt küldött nekem dohányt, küldött gyújtó szálkát egy néhány csomót, két török pipát, egy játszó tarok kártyát, s Karácson előtt egy kevéssel Bocskor úr elmenvén Fogarasba, ő nyert­­ szabadságot arra, hogy hozzánk naponként bejárjon, azután minden szükségeseket általa igazítottunk, fát is ő vásárol nekünk, kosztfőzőt is ő keresett, ő hi­vott hozzám orvost, ő hozott orvosságot stb. stb. Betegségem alatt, mely gyomorsikulás volt, Januarius hónap 10-kén kezdődött, és ma, midőn írom ezen gyászos soraimat, Januarius 25 én sem szűnt meg egészen, és így éppen a legterhesebb és legszüksé­gesebb időben ápoló angyalként lépett fel az én, ezen szerencsétlen állapotombani lehető boldogítá­­somra a Garda Márton jó barátom kedves neje, édes­anyja; ezen igen jó Tiszteletes asszony eleinte feke­te kávét és nádmézet küldött, későbbre — a Doctor orvosságot rendelvén s eltiltván a kávé italtól — küldött mindent, a­mit a Doctor megengedett, jele­sen köménylevest, csirke-bécsináltat, zsemlekását ránt­va, főtt somot, megylovast borban és vízben főzve, borlevest stb. egy maros­vásárhelyi csizmadia Szőcs Sándornak mintegy 9—10 éves kedves kis jó leány­kája által, a ki a Tiszteletes jó asszonynál lakik, ugyan ezen jó Tiszteletes Aszszony mosatta meg több ízben változómat s kendőmet is úgy zsebkesz­­kenőmet is. (Vége következik.)

Next