Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-10-09 / 231. szám

CD CD 06 cn M S15, D9 KOLOZSVÁR. OKT. 8. 1872. Kovásznai foglyok. A ková­sznai foglyok sora kétségen kívül ér­­dekelni fogja a közönséget, melynek ez úttal alkal­­ma nyílik a függetlennek elnevezett törvényszékek­­kel közelebbről megism­erkedni. Folyó évi Junius 30-án tetszett a Zabolai grófoak Kovásznán annyira megijedni, hogy a vá­lasztást félbeszakította. Másnap már ott volt a Kézdi-Vásárhelyi k. törvényszék egy bírája és az ívész (kiknek mint hallani lehet, Kálnoky Dénes, a Mikes barátja, még akkor mindjárt kemény pa­rancsolatokatt­­osztogatott ki:) megkezdették a nyo­­mozatot, és a­kit egyszer megidéztek, az bajosan menekedett, s így aztán egy rövid 8-10 nap huszonhat választó­polgár a börtönbe került. Csakhamar megindult a hír, hogy a helyi K­ L elnöke, azt a jelentést tette volna, fel­­sőbb helyre, miszerint intézkednének, hogy a ron Vásárhelyi k. törvényszék venné által a nyo­­mozatot, mert már az előleges nyomozat, mutat­ja, hogy itt egy a közcsendháboritás elleni bűntény követtetet el. . . A mig ezen hit fölött a vita pro et con la folim egyszerre csak Kovásznán termett r Zédshorm. m.k. lévén,szék bírája és fölilat­ja a nyomozatot. . . Augustus első napjaiban, a Báró úr innen el­ment, s magával vivén a nyomozati iratokat min­denki várta, hogy most már elkövetkezik az ér­demleges határozat, — azonban a helyett a m. k. törvényszék az összes iratok beküldése mellett ér­­tesiti a kv. k. törvényszéket, hogy a közcsendhá­­borítás elleni bűntényét nem találta, s azért nem lévén illetékes, a kv. k­. tövényszék ez ügyben sa­ját hatáskörében járjon el — és ez volt augustus 30-án. . . r. ... Ekkor ismét megindul a hír, hogy Donát József elnök úr ő nagysága, mindenképpen azon dolgozik, hogy ez ügybeni bíráskodástól megszok­jék — mert a mig elnök nem lett, Mikesnek lévén tisztartója, volt principálissának egyszer már az ál­tal is kedveskedhetne, ha az ad­áknak ide s tova való küldésével, mentél hosszasabban szenvedtet­­heti a vizsgálati foglyokat: — és másodszor a volt principális is némileg ez ügy körül érdekelve lévén — legjobbnak látja — mint okos ember — ha ebből szépeden kimosdik — s a mint beszélik éppen Mikesseli volt szolgálati viszonyát adván okul, az iratokat a királyi táblához terjesztette fel,­­&­ l^jLelfoj t­­événl plegi­m,ál..tör­tek­ el, és a­nélkül, hogy a nyomozat, folyamatban lenne, a vádlottak azon czimen, hogy vizsgálat alatt állanak, a fogságban tartatnak - gyönyö­rűséges igazságszolgáltatás ! Panaszt adunk az igazság­ügyi­ miniszterhez, panaszt a királyi főügyészhez, de mit használ? semmit! mert ma három holnap után még nincsen megállítva, hogy a fogságba hurczolt választók tu­lajdonképpen miféle büntetésre méltó cselekvényt követtek volna el, s nincsen megállítva a tör­vényszék, mely ez ügyben eljárjon. Hogy hová fejlesztik ez ügyet, Isten tudja, s az egészből csak annyi bizonyos, hogy Donáth úr azt hiszi,­­ hogy most a miniszter úrnak már elő­re megküldötte egy lehető interpellációra a választ és mert annyira circumspectusnak tudta magát be­mutatni, a báróság el nem marad, vagy legalább is egy ordócskára teszen szert, jó­ legyen boldog ve­le, nagyságos uram ! kár hogy oly hamar elfeledte saját mondatát „Quesque tandem Catilica. B. S. vagyok értesülve a freiungi szürke házból inspi­rált lap mai számában Így ír: „Vannak delegátu­sok kik a nélkül, hogy a megítélendő szakban ismeretekkel bírnának s a nélkül hogy a valódi hazafiságtól hevülne keblük, egyedül saját népszerű­ségük érdekében, boszantgatják a közös hadügy­­miniszert.* Tovább igy folytatja s ebben nemi iga­za van : az idei delegátiok bizottsági ülésezéseiben főleg egy körülmény, mondhatnék hátrányokkal ,áró állapot ötlik szemünkbe: a hadügyminister egy csoport jól be­iskolázott, feleletre mindég kész s olykor sophistikus fegyverekkel küzdő szó­nokokkal áll szemközt; a hadügyminiszter nem elég erős arra, hogy ily ellenekkel sikeresen meg­­küzdhessen.“ Már pedig meg kellenék küzdenie tudni, erre így reflektálok én, mert egy alkotmá­nyos államban nem elég valamely indítványt tenni vagy valami dolgozatot a ház asztalára helyezni, meg is kell azt védeni tudni a különböző oldalról jöhető támadások ellen. Láthatja­­, szerkesztő úr, hogy még itt „Urgemüthlich“ semmivel sem törődő bécsiek közt sem vesztettem el alkotmányos érzelmeimet,­­ mert ki­bérezés hazánkban született, la­­­ár­mily számos évekig külföldön, legyen úgy­szólván minden részben akklimatizálva, az alkotmányos élet iránti érzékét nem vesztheti el soha, de soha Akárhányszor csodálkoztam ezeknek a bécsiekne ferde felfogásuk felett, melylyel az alkotmány fele vannak, azt egy szekérnek képzelik, mely magátul mehet, melyet gondozni, tatarozni, használható álla­potban tartani nem kell. A hadügyminiszter úr, mint ezt halljuk, még e kívül egy kissé Kotzen, vagy mint egy második m­űkifejezés hangzik, strickgrob volt a delegatioi bizottság tagjaival szemben , sőt azzal is fenyegetődzött, hogy lemond. A „Wehrzeitung is beismeri hogy ő exja egy­­kissé „zornig* volt s megengedi, hogy egy kevéssé „leidenschaftlich hangon beszélt; az osztrák dele­­gatio vezető tagjait ezután egyenkint jellemzi, így Dr. Figulyt rabulistának, Dr. Demelt tapintat nél­külinek. Dr. Rochbauert a katonai intézmények ellenségének s Dr. Giskrát egy megfoghatatlan egyéniségnek nevezi s reméli, hogy az osztrák delegáció nem fog e négy vezetőjére hallgatni, kik egyre-másra indítványozzák a törléseket a hadügy­miniszter budgetjéből s a plénumban el fogják fo­gadni ő exja tételeit. Állítja továbbá, hogy Austriába még nem léteznek érett politikai testületek, mert különben a delegátiók szónoki mesterfogások által nem engednék magukat tévútra vezettetni. Mondja továbbá, hogy a hadügyminiszer évenkénti exposé­­jában oly dolgokat hoz nyilvánosságra, milyenek felől más országokban hallgatnak, így a külső hatal-S 'uot iucven s minden fáradság nélkül o­j pon-­ a katonai szertárainkat át meg át­tanulmá­nyozták volna. Még eddig hadsergünk nem oly harczképes, hogy tekintéllyel felléphetnénk a szomszéd államokkal szembe s e harczképesség elérése annál több évvel fog elhúzódni, minél fuka­­rabbak a delegátiók a katonai budget megszavazása alkalmával; nagy tehát a veszedelem, hogy készü­letlenül fog érni a megtámadás, minthogy ellensé­geink gyöngéinket ismerik. Ugyancsak a delegatiók, s kivált az osztrák­nak működéséről olvashatni helybeli lapokban ve­­zérczikkeket; az osztrák delegatiói bizottság, s a hadügyminister közötti feleselgetések fölötti refle­xiók képezik e czikkek tárgyát. így a „Tages pr.“ mai számában egy cs. kir. katonatiszt tollából hoz egy czikket, melynek éle szintén az osztrák dele­­gatiónak a hadügyministerrel ellenkezésbe jött tag­jai ellen van intézve. Az osztrák deleg, e hó 2-ki ülésében három irányban jelentetett be Kutin báró által pénzszükséglet: az első pénzösszegre szükség lenne a hadsereg harczképessége te­kintetéből, a másodikra a hadseregben mu­tatkozó tudományos törekvések párto­lása tekintetéből s a harmadikra a hadügyminiszer illetőleg a vezérkar által terveit munkálatok vég­bevitelei, melyek czélja lenne a ho­ni és idegen havetterek ismerete. Más szavakkal az első tétel vonatkoznék a t­r­a­i­n r­e (szekerészét) a második a katonai tudomá­nyos egyletre a harmadik a tábori dol­gozatokra (feldelaborate). Már most az első tételt illetőleg Dr. Demel azt mondá, hogy a tra­­int a háború kitörésekre is meg lehet szerezni, pél­dául felhozván, hogy a poroszok is a községek szekereivel segítnek magukon. Erre azt mondja a „Tages Presse“ katoniszti czikkező hogy min­den altiszt felvilágosíthatta volna Demel urat a felöl, hogy egy hadseregnek több mint 30,000 sze­kérre van szüksége s hogy egyedül a békében is ápolt szabályos szekerészet rendszer teszi lehet­ségessé háborúkor, a roppant számú train töm­e­­gek rendbentartását. A más két tételt illetőleg is hasonló tudatlanságot mutattak - czikksze­rint — a delegatió tagjai.­­ M­aga a­z "FrPr­“ is kezdi már röstelleni a do­got, röstelli ugyanis, hogy principálisai és Protektors­, hogy viselik magukat az osztr. delegatió­­ban, s ajánlja, hogy egy kis ré­szeliden fae­zek a fontolják meg a mit szólnak , de­­ fontolja meg a hadügyminster ur . . gondolja a,og, hogy Pénzügyileg még SzbT,1.' s Bécs, október 6. (Eredeti tudósítás.) T. Szerkesztő ur ! Hallott-e ön valamit arról, hogy mi történik akkor, ha az embernek a lelkét elviszik? Körül­belől ily helyzetben vannak a drága bécsiek, miután a delegatioval az u. n. alkotmány­párt (valódi nevén czivakodó párt) szine-java lerán­­dult Pestre nemcsak, sőt most már az itteni kor­mány tagjai is adient mondottak egy darab időre, mert a reichsrath delegatioban divatossá vált heves tanácskozási mód, azon gyöngéd párbeszédek, me­lyek a volt austriai pénzügyér s jelenleg delegatio­­tagja Brestl úr­ és dr. Zvahn közös hadügyminiszte között folynak, szükségessé, égető szükséggé tevi jelenlétüket Pesten, így már most igazán elmond­hatják a kedves bécsiek, mit az ember a mióta a egyezés megtörtént uton-útfélen, bármely nyilvá­nos helyen, ha egy vendéglőben valakivel szóba ele­gye ett halhatott hogy az ausztriai monarchia súly- J Ja J* ta Fe8*re van áthelyezve; elmondhatják, delecaiL* i'iJ1 ,^Ltük m09t Pesten foly a reichsrath i­ft . 3120 termében. Mert hát ott vannak együtt má­r azon férfiak mind, kik az itteni poli­­tikai életet megélénkítik, sőt mondhatni, hogy az itteni társadalmi életnek zamatot adnak - kik nél­k­ül bizonyos salonokban csend és hallgatás ural­­kodik. Brestl, Ciskra et Consortes, kellemes társa­ságokat meddig fogják nélkülözni & ringbárók salonjai ? ! Folytatnak Ők most társalgást oda lenn Pesten a közös hadügyminiszterrel, a melyről a „Wehrzeitung“ eme folyton kardcsörtető , ha­jól ralmat, megemlítve J & Vitti raktárak körül nagy a sürgés-forgá tudok. :ultelvek, politika, eszméről írni többéig . Háborúzni akarunk! A delegátiók ülésében K­u hn. hadügyminis­t tér 250,000 forintot kért szekerekre,­­soknak találták. Demel előadó tekintet­k a­rülményre, hogy jelenleg a békét nem mi s így óriási hadi készletek felhalmozása végtelen, e czélra 140,500 irtot javasol. K u h n : Kocsikra szükség van, hogy hadkész állapotban a mozgósítás gyorsan eszközöltethesse. G i s k r a: Csakhogy egy kissé sok a jóból, miinket mindig úgy állítani a világ elé, mint a » minden pillanatban háborúzni akarnánk,­­ akarunk. . Kuhn: M­i pedig ka­to­nák vagy­unk, és így háborúzni akarunk. Ezért va­gyunk. . Herbst: Mi pedig azért vagyunk itt, hogy a békét föntartsuk, ezért vagyunk népképviselők. A közös hadügyminisztert a tárgyalások foly­tán különösen a porosz győzelemre való gyakori hivatkozás hozta ki sodrából. Ilyenkor annyira iz­gatottan válaszolt, s oly modorba trad­álta a né­met delegátus urakat, miszerint kitűnő osztrák csi­gavér volt ezek részéről szükséges, hogy budge­tedő, gorombaságostul a faképnél nem hagyták a berzenkedő generálist. Külföldi levelezés. Bukarest, oct. 1. A dohány monopólium — írja a T­r­o­m b. Corp. — gondot adott az egész országnak. A független román lapok nem győzik registrálni mind­azon visszaéléseket, embertelenségeket, melyek uton­­útfélen nyivánulnak a dohány eladása és vásárlása körül. A „Berladi Semakatorulu* megso­­ kalva a sok fosztogatást, mit e téren tapasztalt egyik közelebbi számában ezeket írja: Mit mivel­nek ma a dohánymonopoliumraal ? A monopólium egy oeconomiai calamitás, Romániának ezen csa­pást is át kell élnie. A dohánymonopolium iránt hozott törvény tisztán kimondja, hogy a dohány eladás végett csak­is román nemzetiségűnek adha­tó át. S mit tapasztalunk ma ? A zsidók, a kincs­tár functionáriussaiként szerepelnek, zsákmányol­ják a népet rosz­mérték és hallatlan árak kisza­bása­­által. A törvény fel van függesztve az ön­­réatta­k előtt folyna le a rablások és zsarolások, a szegény nép tűr, s ezért a ministerek is elnézők, behunyják szemeiket e hallatlan tettek előtt. A „Semanatorulu” a legvörösebb lap, ha tőle függne, a zsidók egy éjjel mind a Dambavilla édes vizében lelnék örök nyugalmukat; e lap I. Károly fejedelemmel úgy beszél, mint pajtássával, nem retteg, őt holmi bűntényekben való részvétel­lel is vádolni, s azért szerkesztője Nitie Corbea szabadságot élvez, mert Romániában a legszebb sajtó­szabadság uralkodik. Ugyancsak a dohánymonopólium Románia má­sodik részében, Moldovában is nagy ingerültséget szült, s fokozza ezen ingerültséget az eljárás, mely a kisebb-nagyobb dohány tőzsdék kihaszonbérlésé­­nek nyilváníttatik. A „N. Curieru Romanu“ Jassy­­ból írja, hogy a dohány tőzsde a nagy hírre ver­gődött Inge Róbert örménynek adatott ki, ez a többi örményekkel és zsidókkal egyesülve a népet egyre zsarolják, a dohány­árudák egész románjá­ba zsidók és örmények kezébe vannak letéve. A fennemlített Inge Róbert hamis eljárását pedig is­merhették volna az elöljárók — írja a „C. Rom * — A kiküldött revisor annak Galaczi telepéből több ezer oka dohányát dobatta a dunába, s í­gy felelt: „Hadd ússzék az a dohány, azért még­sem vagyok én a káros.“ S Románia kormánya tovább is éleszti a tü­zet, a helyett, hogy a nép vagy csak a corifeusok megnyugtatására valamit cselekedne. I. L Szász lapok szemléje. A.Herra. Ztg" oct. 5. száma ama probamenetről tesz jelentést, melyet a ren­dőri és műszaki vizsgáló bizottság oct. 4-én a kis kapás nagyszebeni vonalat megjárta ,zeben Okossága az említett napon ezerivel 7?“1*, ki miután 2‘/a órától kezdve a vasúti in­­^ 2 Ezen ezerek fáradhatlan türelemmel egész a besötétedésig várakoztak. Végre estéli 6 és fél­rákkor elhangzott a jeltadó csengetyű, hirdetve a bizottsági­ vonat érkezettét; méltóságteljesen ro­bogott be az indóházba a próba vonat; erre a kül­­dötségileg megjelent városi tanácstagok, a kocsi­hoz közeledtek, a kiszálló bizottsági tagokat gyen­ge éljenekkel fogadták, mire a polgármester szó­lott üdvözletül német nyelven egy pár szót, mit a lárma és a zaj közt hallani nem lehetett, valami képen hallatlanul elhangzott m­. k. osztálytanácsos Loveszky úr magyar nyelven mondott válasza. Ez­zel a fogadás ünnepélyének vége lett. Este nagy­­szerű b­ankkettez és a városi reduot te­remben, körülbelül 100 — 120 tag vett részt; sem a fogadásnál, sem a vacsoránál zene nem játszott. Hiá­ba­­ takarékosokba Szász atyafiak, tanulhatnánk e részben tőlük. HIRHARANG. Kolozsvárit, Október 8. — A csik­ménasági tűzkárosultak részére szerkesztőségünknél adakoztak: László Már­ton Iklódról 10 frtot, Münster Ede 1 frtot. Ö­z 11 frtot Főösszeg 33 frt. & Kolozsvári kitüntetett iparosok. Nagy és őszinte örömmel közöljük azon derék iparosaink és kiállítók névsorát, kik a kecskeméti országos iparműtárlatban készítményeikért diszérmek- és ok­leveleket nyertek. Ferenczi Ignácz czipész mű­­veiért ezüst oklevelet. Szilágyi Lajos szé­pen készített csizmájáért arany oklevelet Piger Károly igen szép lovag-csizmájáért arany oklevelet, Dömsödi Sándor csizmáért bronz érmet, Matucsek József női lábbelikért bron­z­­érmet, Gergely János igen szépen és tisztán készített kocsi-kerekekért bronz­érmet, Hancz György a „Honvéd-album“ gyönyörű diszkótésé­­ért aranyoklevelet, Reich Sándor vízve­zető kendercsőkiállítmányért bronz érmet, Te­­mesvári Miklós igen könnyű és gyönyörűen ké­szített kantárjáért bronz­érmet, Cserna Ist­ván szíjgyártóműveiért arany oklevelet Emmerling Lipót kesztyűs műveiért b­r­o­n­z é­r­­m­e­t, Grebe Henrich szépen készített öltönyéért ezüstérmet, Végh Bálint erdélyi magyar nép­­viseleti öltönyeiért bronzérmet, Beddi István erdélyi népviseleti szücsműveiért ezüstérmet Bányai Samu női bundáért ezüstérmet, Ba­logh József férfi és női szücsmunkáiért bronz­érmet, Borbély Lajos erdélyi magyar szűrért bronzérmet, Jakloczky János különféle sa­ját készítményű vászon és asztalterítőért arany­érmet, Veress Ferencz nagy szorgalommal és tökélylyel kiállított fényképei- és fénynyomataiért ezüstérmet, Pápai Lajos javított tárogató­jáért arany oklevelet, Nemessányi Samu női szabászati rajzmintájáért, s a csatolt útmuta­tásért arany oklevelet, Hutter Samu sa­ját rendszerű, kasban termett igen szép lépes mézért aranyoklevelet, Dezisberger Jakab mandulás kétszersültjeiért arany oklevelet, Lily Alajos díszesen kiállított jeles liqueurért ezüstérmet, L. Bányai Károly illatszer-ké­szítményeiért arany oklevelet, Mihálisi Mimi női munkákért államdíj egy arany és ezen kívül arany oklevelet, Mihálisi Jánosné házi fonala és harisnyájáért a Sárközi-I u.un.grciv­ityai Kitűzött egy darab tallér és ezüst oklevelet A kiállítók fogadják ré­szünkről is a legmelegebb szerencsekivánatainkat. Ideje, hogy megmozduljanak a kolozsvári iparosok is. íme az első lépés mind szép eredményt szült, hátha még az a sok jeles iparos, a­kinek módjá­ban állott volna, hogy küldjön valamit, nem res­­telte volna a fáradságot ! — A kolozsvári „Hilaria” dalegyletnek megkészítendő zászlójára adakoztak a következő t. urak: Piger József 1 frt, Filippi Gyula 1 frt, Hen­­nitsch Gergely 1 frt, Tauffer János 1 frt, Andra­­sofsky Ephraim 1 frt, Husnik János 1 frt, Linder Sándor 1 frt, Fratta Markus 1 frt, Reinhardt 1 frt, Moday János 1 frt, Dr. Incze István 1 frt, Glauber 1 frt, Gebbel Károly 3 frt, Ditrich 1 frt, Latscber 1 frt, Irk Jenő I frt, Winczer Herman 1 frt, Grebe Henrik 1 frt, Hirschfeld 50 kr, Szabó Mihály 1 frt, Nuss Ambrus 1 frt, Nedoroszek Já­­ nos 1 frt, Fischer 1 frt, Medgyesi János 50 kr, Jakobi Jakab 1 frt 10 kr, Slavicsek Rajmund 1 frt, Kliemesch Károly l frt, Scbwendtner József 1 frt, Scbwendtner Sándor 1 frt, Sleinwender 1 frt, Orbán József 1 frt, Markbreit 1 frt, Zimmerman Henrik 5 frt, Veltin Konstantin 1 frt, Molnár Já­­ nos 1 frt, Springer 1 frt, Helffy 1 frt, Molnár Fri­gyes 1 frt, Triska Ferenez 1 frt, Guggenberger Sándor 1 frt, Kutscher 1 frt, Knauer József 50 kr, Petrovics és Czeisterger 1 frt, Schütz József, 1 frt, Maliik László 5 frt, Wallerstein Gábor 1 frt Stadler József 50 kr, Májer Sándor 1 frt, Andra­­­ sofsky Frigyes 1 frt, Fischer Antal 1 frt, Scboss­­berger Ede 50 kr, Macedonffy P. Vincze 1 frt, Gámán Zsigmond 1 frt, Ismeretlen 20 kr, Böhm József 2 frt, Virányi István 1 frt, Bogyó István 1 frt, Mikulich Gottfried 1 frt, Eisner Jakab 1 irt, Pavellich 1 frt, Slama 1 frt, Dullier Ernő 1 frt, Simonich György 1 frt, Gegenbauer József 6 frt, Petrán János 1 frt, Zsigmond Ákos 1 frt, Biasini Domokos 1 frt, Groisz Károly 1 frt, Savara József 60 kr, Kriza Gyula 20 kr, Bachmeier Gyula 30 kr, Eutress Kornélius 60 kr, Kremer Sámuel 5 frt, Lehman Gottlieb 1 frt, Kloess József 1 frt, Alt Ottó 1 frt, Bandeson 1 frt, Korbuly Bogdán 1 frt, Weiss Mór 1 frt, Folly 1 frt, Ismeretlen 60 kr, Beil Venczel 1 frt, ifj. Nagel Ottó 1 frt, Silber­berg Henrik 1 frt, Spengi Ede 1 frt, Csath 20 kr, Faragó 20 kr, Szekutz 20 kr, Teutsch Rezső 1 frt, Vatertn­er Ágost 1 frt, Schreithofer János 1 frt, Geisberg Vilmos 1 frt, Luchan Venczel 1 frt, Was­ Binger 20 kr, Kopriba 40 kr, Herbich 1 frt, Rein­­bold József 30 kr, Spindler Péter 20 kr, Göllner Antal 50 kr, Ölberg Frigyes 20 kr, Strasser Sá­muel 1 frt, Vogel Károly 50 kr, Parády Károly 50 kr, Berksz Ottó 60 kr, Marczell X frt, Miller Vil­

Next