Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-11-21 / 267. szám

mániát Frankhon barátságáról biztosítja. Az Albi­román és franczia érdekeket identificálja. pr8BCciaország erőssége a mi erősségünk, bukása­­ a miénk is. Írja, nem tehetjük, hogy Fran­­cziaország bánatát vagy boldogságát mi is ne érez­zük eg.v szóval az Albina Francziaországhoz nagy reményeket csatol. Városi közügyek. Felhívás Kolozsvár városa főpol­­g­á­r­a­i­h­o­z. Átalánosan ki lehet mondani, hogy az az intézmény, melyet egy értelmiségből álló tes­tület önként minden érdektől menten helyesel, életrevaló, korszerű, hiány­pótló. A városi képvi­selő testület midőn önkéntes tűzoltóegyletü­nk ala­kulását helyben hagyta, annak ama tulajdonságait nyilván elismerte. De a képviselő testület a helyes­lésnél tovább ment. Hozatott egyletünknek egy fecskendőt, a szükséges szerelvényekkel s még megrendelt kettőt, melyek megérkezését minden nap várjuk. De itt sem állapodott meg. Folyó hó 15-én tartott gyűlésében elhatározta, hogy a fellegvár déli és keleti oldalai közt eső csúcsán özv.­n­atiza Jánosné telkén őrtoronynak helyet vesz s oda az őrtornyot fel is épitteti. Az őrtorony ké­szen volt tervrajzát a költségvetéssel együtt, átad­ta a városi építési szakbizottságnak véleményezés végett, utasítva, hogy minél hamarább adja be oka­datolt véleményét. Benn a városban az úgyneve­zett Tauffer híddal szembe a szappang­utczából ki­­menőleg, egy telket engedett át egyletünknek, hogy oda értanya s a szükséges melléképületek, u. m. mászóház, szekérszik­ek, istállók épülhessenek. Ilye ezek amaz áldozatok, melyeket a képviselőtestü­let egyletünknek hozott, s amelyek által mintegy buz­dító példával ment elöl, hogy városunk t. polgárai se vonják meg tőlünk gyámolításukat, melyre mind­ezek után is nagyon rá vagyunk szorulva, még meg kell szereznük a testi szerelvényeket, melyek nélkül a tűzoltók sikeresen nem működhetnek; fel kell építtetnünk a mászóházat, mely a tagok kiképzésére nélkülözhetetlen, s hogy kellő időben megjelenhessünk a tűz helyén, örtanya kell, hol folytonosan készen legyen bizonyos számú tűzoltó, s mindezeket előállítani­­. polgártársaink áldozat­­készségéből reméljük, melyben-­hisszük— csalód­ni nem fogunk. Kolozsvár lelkes polgárai már sok nemes és szent ügyet segítettek léteire, nem le­het hogy a tűzoltás ügyét pártolás hiánya miatt elenyészni engedjék, főleg most, midőn már ez ügy oly szép haladásnak indult, midőn annak megbu­­kása szégyenére válnék városunknak. Teljes biza­lommal hívjuk hát fel t. polgártársainkat, hogy szí­­ves adományaik és sorainkban való személyes megjelenésük által emeljék egyletünket, egyletüket oly testületté, mely minden körülmények közt hasz­nos s Kolozsvár városa, magyar hazánk e máso­dik fővárosához méltó legyen. A királyhágón túl csaknem mindenik nagyobb városnak van tekin­télyes tűzoltó-egylete. Hát Kolozsvár hátrább ma­radjon azoknál­­ ? Nem, ezt nem fogják engedni Kolozsvár lelkes polgárai! Mi hisszük, hogy tehet­ségük szerint mindent meg fognak tenni egyletün­kért. Tartsanak meg minket e hitünkben ! A kolozsvári önkéntes tűzoltó-egylet parancs­noksága megbízásából. Kolozsvárit, nov. 18, 1872. Minorich Károly főparancsnok. Biró András s. k. jegyző-segédtiszt, Szerdahelyi Kálmán temetése Pesten. (Nov. 17-én.) (K.) A múlt vasárnap fájdalmas gyászünnep volt Pesten. Szerdahelyit temették! A sors úgy akarta, hogy valamint életpályája, fényesebb, úgy halotti ünnepe is egészen másfor­­ma legyen, mint az embereké rendesen szokott lenni. Temetése igen hosszú gyászat volt, keresz­­t­ülhuzódva az ország fele részén. Kezdődött Nagy- Bányán s véget ért a kerepesúti temetőben, hol már annyi drága halottunk van! Már nagybányai sógora, Schmit Sándor ügy­véd házától is nagy részvét és gyászünnepélyesség közt szálliták el az utolsó útra. A vonat szombat estre robogott be a pesti indóházba s a koporsó ott maradt az éjen át. A reggeli személyvonattal érkeztek meg: a lesújtott özvegy, akit mindenki megkímél a vigasz közön­séges szavaitól,) több vidéki rokon kíséretében. Feleki Miklós és Paulai Ede vasárnap dél­előtt tizenegy óra tájban szállították a koporsót zárt kocsiban, minden föltünés nélkül a nemzeti színházhoz, melynek nagy üveg­csarnoka, mely ol­dalt fekszik, a színpadi bejárás előtt, nagy gyász­sátorrá volt,már átalakítva. Valódi castrum doloris volt ez. Maga pedig az érckoporsó teljesen elföd­ve koszorúk és sokféle színű szalagok halmazától, arany, ezüst és fekete betűs föliratokkal. A fejnél feküdt egy fekete szalagon roppant füzér, e fel­irattal: „Felejthetlen pályatársunk Szerdahelyi Kálmánnak, a nemzeti színház személyzete.t. Tovább három óra hosszánál a gyászcsarnok mindig tele volt látogatókkal. Délután fél háromkor már ezer neg ezer em­ber sietett a színház idő Az udvaron lehetlen volt a rendet jól fentartani, oly nagy lett a tolongás. Mindenki a koporsó közelébe szeretett volna jutni, melyet kivittek az udvarra, még ott is folyvást ékítve. Beim a koporsó mellett állottak a színház gyászba öltözött tagjai, nők és férfiak, az igazgató, Tóth Vilmos miniszter, Tíb­i Ibnok, gr. Mikes Já­nos, Somssick Pál, számos iró és művész. Alig ma­radt hely a gyászasztalnak, melynél a lelkész fog­lalt helyet, s a széknek, melyen a fájdalomtól le­sújtott özvegy, Prielle Kornélia asszony néma bá­natban ült, környezve lányától, nővérétől (Rónai Gyulánétól,) Kovács nagykárolyi ügyvéd és ennek nejétől, ki az elhunyt nővérének , néhai Szerda­helyi Kornéliának leánya. A gyászoló anya (Schweri­ner Juliánna, egy régi cs. kir. őrnagy leánya,a ki már igen öreg és beteges, otthon sirt, megérve a szomorú időt, midőn utósó gyermekét is el kel­lett vesztenie. Három óra elmúlt, midőn Tórök Pál szupe­rintendens fölállt, hogy imát és halotti beszédet­ mondjon. Ez egyházi beszéd és ima után a színház énekesei,­­köztük Ellinger­é-­i . "••*r.:a helyi József ama gyász­négyesét adták elő, melyet ő egykor a Megyeri temetésére készíte. Bús dal­lam, melynek refrainjei: „Úr sírjatok“ és „Isten veled“ különösen meghathattak most mindenkit, midőn a jeles apa fennmaradt szomorú hangjai mel­lett temették a jeles fiút. A meginduló tömeg, melyben régi honvédek is számosan voltak, (kiket Kühnel Ignácz nyilvá­nosan hitt föl e régi honvédtárs temetésére), csak nehezen haladhatot a kapu felé. Az özvegyet Tóth Vilmos miniszter és b. Orczy Bódog vezették a kocsihoz. A zenekar ezalatt a „Don Sebastian“ gyászindulóját játszotta. Majd Feleki Miklós, az elhunytuak egyik leg­régibb barátja, mindig bajtársa, a honvédvilágban ép úgy, mint a színpadon, meghatott szívvel, de erőteljes hangon monda el a búcsúbeszédet. Könyezett mindenki. Az özvegy, kit e ször­nyű hét aggodalmai és kínjai utóljára még a kö­nyék jótevő vigaszától is megfoszthatónak, megin­dító zokogásban tört ki A legerősebb férfiak is sírásra fakadtak. Sokan siettek, hogy ne hallják a koporsóra hulló föld zaját. De a kik ott maradtak sem hullák e hús zajt, mert a föld most nem ércre, hanem virágok és koszorúk puha halmazára hullt. El lehet mondani, hogy elköltözött barátunk, ki boldog éveiben koszorúkon járt, most a sírban is koszorúk alatt pihen. S el lehet mondani azt is, hogy a­mily jóízűen megnevettetett minket annyi­szor, épp oly keserűen megrnkatott mostan! HI­RHARANG. Kolozsvárit, November 20. Nyílt levél Szerdahelyi Kálmán tisztelőihez. A magyar nemzeti színészet egyik büszke­ségét, Szerdahelyi Kálmánt, eltemették Pesten. — Sirhalmánál egy kötelességet vettünk át, mely em­lékének minden iránybani gyöngéd fönntartásában, megőrzésében áll. Felkérem Szerdahelyi minden tisztelőit s ba­rátait : egyesüljenek velem azon czélra, hogy a de­rék művészhez méltó emléket lehessen emelni azon intézet csarnokában, melynek ő hoszszú ideig éltető lelke volt. A feladat nem lesz nehéz. Túl a Királyhágón is melegen fogják felkarolni az eszmét, mely min­denkinek szivében él azon pillanattól kezdve, mi­dőn Szerdahelyi elhunytéról értesültünk. Kezdjük meg a gyűjtést mi kolozsváriak, s annak idejében gyűjtsük össze a központba, Pestre az adományo­kat. A Szerdahelyi sirja nemcsak gyászoló csa­ládjáé, hanem a nemzeté is, melynek ő jó és bal­sorsában igaz hive, jó és becsületes munkája volt. Adakozásokat ugy helyben, mint vidékről, elfogad lapunk szerkesztősége, s azokról nyilvános számadást fog vezetni. — A sort részemről 25 fo­rinttal kezdem meg. K. Papp Miklós. — Kolozsvári ev. ref. lelkész tiszteletes Szász Domokos urnak tudomására jutván az, hogy a helyi kir. börtönben egy­­ havi súlyos börtön­­büntetés alatt állt nőfegyencz, épen szabadlábra tétele napján gyermeket szült 5 frt. o. é. kész­pénzt s több ruha nemüeket az anya s gyermeke segélyezésére mai nap hozzám juttatott. Habár a helyi kir. börtönnél a fegyenczek büntetéseik ki­állása után, a büntetési idő alatt általuk a bör­tönben végzett munka arányához mért osztalékban részesülnek, s így lehetőleg megóva vannak attól, hogy a szabad lábra tétel után jogtalan elsajátítá­sokra kényszer által utalva legyenek, mindazonál­tal tagadni nem lehet, hogy ezen munkadíj rövid ideig tartó bűnhődésnél igen jelentéktelen. Miután jelen esetnél az adomány által egy kiváló jótéte­mény gyakoroltatott, nem mulaszthatom el tiszte­­letes Szász Domokos úrnak ezen eljárásáért a ko­lozsvári kir. ügyészség nevében köszönetemet a nyilvánosság terén is azon óhajtással nyilvánítani: vajha a miveit nyűgöt példájára, s a humánus kor kívánalmainak megfelelőleg, a tiszteletes úr által tett kezdeményezés nálunk is hason czélú jótékony egyletek alakulását létesitné, s ezek által az oly gyakori bűn visszaesés ellen hatalmas óvszer nyuj­­tatnék. Kolozsvárit 1872 nov. hó 17-én. A kolozs­vári kir. ügyészségtől. Sebestyén Mihály kir. ügyész. — Akholem­ állásáról szóló hivatalos je­lentések szombatról és vasárnapról, a járvány ál­lása felől igen különböző adatokat tartalmaznak. Míg a szombatról szóló bulletin mind Budán mind pedig Pesten a járvány erejének csökkenését tün­teti föl, a vasárnapi adatok már aggodalmas gya­rapodásáról szólaltak. Ennek magyarázata az idő­járásban rejlik. Szombat és vasárnap folyton a legnedvesebb őszi napok uralkodtak, melyek ked­vezőbb egészségi viszonyok közt is károsak szok­tak lenni, most pedig a legveszélyesebbek. Budán e hó 16-án csak 8 újabb kholeraeset merült föl, Pesten pedig 28, de 17-én Budán a betegeske­dés mér 28-ra ugrott, Pesten pedig 40-re. A két napról szóló jelentés szerint­ Budán e hó 16-án beteg lett a Tabánban 1, vizivárosban 3, Újlakon 1, az irgalmasok kórházába bevitetett 3, összesen 8. Ehhez számítván az ápolás alatt maradt 130-at, a mondott nap a beteglétszáma 148 volt, ezek kö­zül meggyógyult 9, meghalt 11. A katonák közt ez nap nem fordult elő betegesedés: meghalt 1, s ápolás alatt maradt 29. Pesten a Terézvárosban terjed legnagyobb mérvben a ragály. & Szerdahelyi végnapjairól a „F. La­pokénak Papp Zsigmond a következőket írja : Gyöngédségből nem közöltük aggodalmainkat az utolsó pillanatig. Oly erős és szabályos testalkat mellett, minővel Szerdahelyi birt, várni lehetett, hogy némi jobbulás fogja enyhíteni szenvedését. Tegnap még neje és sógora Schmit Sándor ügyvéd karszékbe segítették leülni, de mikor délután fél három órakor visszahelyezték ágyába, fájdalmas lélekzettel mondá : „Lelkem Sándor, meghalok ! ” és már fél négy órakor többszöri kínos lélekzet­­vétel után meg is szűnt élni. Halálos küzdelem nyomai nem látszottak átmárvanyúlt arcán, de a beszélő kifejezés, az ajkak körül játszó kedves mosoly eltűntek örökre. Néhai atyjának hasonlata keményedlen le­vonásaira. Mikor neje Nagybányá­ra megéhezett, azt kérdezte tőle, hogy fekete öl­­töny nélkül jött-e és két hétre jövendölte bekö­vetkezni halálát. Alig egy nappal csalódott előér­­­zetében. November 11-től Temesváron kelt levél érkezett Szerdahelyiné­ Prielle Kornélia as­­szony­­hoz, mely levélben V. A. kezdőbetűk aláírásával a betegnek egyik ismeretlen tisztelője teljes jóaka­rattal tanácsolja, hogyan ápolják a beteget és sze­­mélyesesen is eljönni ígérkezett. Ha választ sem várva ideérkezik vala, meglátta volna immár az udvarra helyzett ravatal körül azt a gyászoló so­kaságot, melyben valamennyi törvényhatóság, min­den rang, osztály és feleke­­t teljesen képviselve volt. A műkedvelő nők és férfiak égő fáklyákkal állták körül az érckoporsót. Jelen volt a gym­ná­­ziális ifjúság tanáraival. Jelen voltak az elemi osz­tály tanárai, az értelmiség és köznép összevegyült tömege. Ma volt e gyásznap délután 4 órakor, Csa­­nálosi György református lelkész segédlettel meg­jelenvén, midőn az egyesült dalárdák bús éneke elhangzott, röviden összefoglalva az ó­korbal Mar­cus Emilius Lepidus consulságától kezdve a mai korig a színművészet társadalmi és erkölcsi hatá­sát, oly nyomatékosan emelte ki és hazai viszonya­inkra oly jól alkalmazta, hogy ritkán lehet hallani jobb alkalmi beszédet. — A m­. történelmi társulat közlönye a ,,Századok“ oktoberi füzete megjelent a követke­ző tartalommal: A magyar tört. társ. 1872 évi szepes-vidéki kirándulása. (I. Horváth M. elnöki beszéde. II. A szepesvár-mindszenti bizottság je­lentése. (Fabtinyi.) III. A lőcsei bizottság jelenté­sei (Pesty, Pauler.) Tájékozás Balássy Ferencz „Viszhangjai körül, a vármegyék első alakulásáról, Botka Tivadartól. A tárczában : Zrínyi a költőnek öt levele (1663—1664). — Három régi magyar pe­csét. — Történetirodalmi újdonságok. — Vegye­sek. — Kissebb közismertetések stb. — — A dachaui bankok vége. E hirhedett bankok, melyek Münchenben s utalán Bajorhonban mások erszényére dolgoznak s melyek megalapító­ja holmi Spitzeder Adel k. a. ki, midőn első nép­konyháját megnyitó a nép ujjongva ü­dvözlé, pedig a ki e színésznő múltjára visszaemlékezett, ki ide s oda vándorolt s több helyütt adósságok miatt megszökött, az nem lehetett bizalommal az uj in­tézethez. S csakugyan bekövetkezett az, mit oko­sabbak előre láttak, most ugyanazt a Spitzeder k. asszonyt meg kell a nép dühe elöl védeni, nov. 12-én zárták be az általa alapított dachaui bankot s vitték hűvösre az alapitónét; a megcsalt s va­gyona nagy részétől megfosztott nép dühe leírha­tatlan. — Király ő felsége f. hó 19-én Budáról Bécsbe utazik, s 20-án reggel a birodalmi fővá­rosba érkezve, 21-én nyilvános kihallgatásokat fog tartani. De ő felsége csak rövid ideig fog Bécsben tartózkodni. Mint a „Wand“-nak Görczből táviratozzák, ott kis Villát rendeznek be a királyi család számára. El van ugyanis határozva, hogy a csász­­gyermekek az esetben Görczbe jönnek, ha a cholera Bécsben kitör.­­ A katonai büntető törvénykönyv szerzőjét, Sauer Csáky főhadbírót nem rég nyu­galomba helyezék. Műve nemsokára fog a biroda­lom mindkét felének törvényhozása elé terjesztetni. — Andrássy Gyula gr. külügyminiszter nem rég egy általános kihallgatás alkalmával, elő­ször jelent meg ő felsége előtt honvédtábornoki egyenruhában. Az egyenruha piros magyar nadrág­ból, hasonló szinü attilából, fehér szinü menyéttel bellelt mentéből s egy kalpagból állott, melyen egy igen drága és pompás kócsagtoll lengett. Az egész öltözet gazdagon volt aranyáyal sujtásozva. — Több a szerencsénél. Badenben egy ember a lutris boltba lépett s három szám­a 1 irtot akart tenni, a sorsjegygyűjtőné vétségből a 1 Irt. helyett 6 forintot irt a rescontora s hosszas czi­­vakodás után az utóbbi tételnél maradtak s az embernek bele kellett nyugodnia. S mi történt, mind a 3 betett szám kijött s emberünk 28,000 fr­ot nyert. -- Bismarck beteg s betegsége ideje alatt Varzinban tartózkodik. A herczeg bajának termé­szete fölött a legkülönfélébb hírek keringenek. Némelyek azt állítják, hogy egyedül a köszvény bántja, melyben Bismarck már évek óta szenved. — A francziák még vénségükben is tü­zesek. A versaillesi község­tanács gyűlésen nem rég tettlegességekre került a dolog. A m­aire (polgármester, ki daczára 72 évének igen szenve­délyes) a községtanács egy másik tagját ki szin­tén 68 éves raegsérté, mire az utóbbi arczulcsa­­pással válaszolt. 3 Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: ív. papp NYILTTER. *) ÍLOLOZSV­ÁHU­ ‘ m2-emjén Lászlónál kaphatók a legjobb bécsi PERL fogorvos, ajánlja magát mindennemű fogorvosi műtétekre, ugy mint mesterséges fogak és légnyomási­ fogso­rok beillesztésére, legújabb amerikai modor szerint czélszerűen és tem­észetben a­nélkül, hogy a gyö­keret el kellene távolítani. Idegeneknek 1 foggal 1 óra alatt, egy egész fogsorral 1 nap alatt szolgá­lok. A műterem­ a nemzeti szálloda 7-dik szám alatt létezik. Rendelés reggeli 9—12-ig, és délu­tán 2-től 5-ig. c ■ £ CD' e ISI CP 3£ GO CD CD Minden betegnek erő és egészség gyógy­szer és költség nélkül: Revalesciére du Barry Londonból. Az ízléses gyógyszer Revalesciére du Barry eltávolít minden betegséget, mely a gyógyászatnak ellentáll; minek gyomorbajok, idegbajok, mellbajok, tüdő-, máj-, mirigy-, nyálkhártya-, légzési, hólyag- s vesebajok, gümőkór, asz­­kór, aszhma, köhögés, emészthetlenség, dugulás, hasmenés, álmatlanság, gyengeség, aranyér, vízkór, láz, szédülés, vér­tolulás, fülzugás, roszullét és hányás a terhesség alatt is, diabetes, mélakór, elsoványodás, csuz, köszvény. Kivonat 72000 tanúsítványból, oly felgyógyulásokról, melyek a gyó­gyászatnak ellenállottak. 75, 872 sz. bizonyítvány. Buda, bécsi­ kapu utcza febr. 28. 1872. 26 nap óta élvezem az üdvös Revalesdséret. Ez a ter­­mészet isteni adománya az én kétségbeesett helyzetemben cso­dát mivelt, a­miért is egy pillanatig sem habozok ezen tápgyógy­szert az emberiség második megváltójának nevezni. Ez egy kí­nos tüdő és légcső catarrhusból és lélegzethiányból gyógyított meg, mely eddig minden más orvosszernek ellenállott. Ezen csodaadománya a természetnek a legnagyobb dicséretet ér­demli, s a szenvedő emberiségnek a legjobban ajánlható. Koller Flórián, cs. k. nyugalmazott katonai kezelő Nagyszombat, 1869. május 10. Sokáig szenvedtem étvágytalanságban és ebéd utáni hányásban. Az ön jeles Revalesciére-chocoládéja a hányást végleg eltávolította és étvágyamat helyreállította. Meggyő­ződvén az ön Revalisciére-jének jelességéről arra indít, hogy más szenvedőknek is ajánljam, Berger Károly Wollein, 1869. márczius 1-én. Rendkívüli szenvedő és beteg állapotban voltam nem bírtam sem emészteni, sem aludni. Az ön Rovalesciére da Barrija által javulás utján vagyok és kérek a mellékelt 10 frtért abból egy öt fontos szelenczét küldetni. Tisztelettel vagyok Ilumza Alajos. Táplálóbb lévén mint a hús, a Rovalesciére felnőttel­ és gyermekeknek 50-szeres árát megtakaríttatja gyógysze­rekben. Bádogszelenczékben fél fontos 1.50, 1 fontos 2­50 fontos 4. 50, 5 fontos 10 frt, 12 m­s, 20 frt, 24 ina 35 LT Kevalesciére kétszersültek szelenczékben. 2 f 5()s4f 5n Kevalesciére chokoládée por- és tábla alakban 12 oB(wm­ 1.50, 24 csészére 2.50, 48 csészére 4.50, porban ionz ■? 10 frt, 288 csészére 20 ín, 576 áé«rc sS '-“É' Kapható : Barry du Barry és társánál Bée*j u 8. sz.Kolozsvárit: Binder Gy0gysZ“S^Ähgama‘ tk, Prágában: FürsthJ, Brü­nnben Fder 10' ben Mihálovics István gyógyszerésznél, Dun^-FoS“' Ä Ä Ätfif ţ-* -íá°Gvörevné1 w? ,Felkitél» ízék^RhCrálKKíl-’ i Vrau 2p \ Conlegner Ignácznál. Varasdon: dr. Halter A.-n&L Agrámban: Irgalmasok gyógyszertári t­urnllet*2 szétküldi a ^ ^ P'­8tai '*** UtÄBV' *! !'. rovatban m­.­gjelenő csikkekért a Szerkesz­­tőségünk felelősséget nem vállal el. Szerk. 1 J I D) CD O■I s j 1 í ! ( I ( j i

Next