Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-02-14 / 37. szám
A M. Polgár vegyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan. KOLOZSVÁR, FEBR. 13.1873. Kolozsvár, február 12. Berzenczey Lászlónak, ki saját levelében elismerte, hogy meggyőződését, sőt martyraink iránti kegyeletét is eladta a hatalomtól várt koncznak már reményiért is, sok, sőt minden szabad, anélkül, hogy tisztességes ember indíttatva érezze magát vele szóba állani. Egy azonban nem szabad, nem t. i. egyenes hazugságokkal félrevezetnie a közvéleményt, nem szabad legalább addig, míg én felderíthetem az igazat. Borosnyai Pálhoz intézett közelebbi nyílt levelében ily hazugság , 1-szer. Mintha én valaha a keleti vasút vonalának rövidségét elleneztem volna, s B.-nak ellenem e tekintetben küzdeni csak alkalma is lett volna, ilyen 2-szor. Hogy az én nézetem győzelme okozta volna azt, hogy Torda - Maros-Vásárhely csak szárnyvonalakat kaptak, holott köztudomás — fájdalom — , miszerint én nézeteimmel, mint a vonal hoszsza, úgy irányára nézve is, teljesen megbuktam, majdnem szemtelenségig vitt küzdelmem daczára, melyről bizonyság az országgyűlési napló X. kötetének 331, 345, 353 és 361 és több lapja, melyekből látható, hogy B.-t Torda elleni ártalmas philippikájáért meg is támadták Deáky Lajos, Huszár Imre, Benedikti Albert s többen, a végre 3 szót. Ilyen tendentiosus rágalom, hogy én alaptalanul állítottam volna, hogy Tordát Berzenczey indítványa még a szárnyvonaltól is majdnem megfosztotta, s ez tette lehetlenné, hogy első nézetemet tovább erőltessem. Hiszen tanúskodnak az irományok, hogy ő választatott ez ügyben előadóvá. Miért? mert, mint rendesen azt választották meg akkor is, kinek nézete lett határozattá, s ő e nézet védelmében meg is tartá már fennebb említett átkos philippicáját. Hogy ha ennek köztudomásra jutása őt becsületében mélyen sértő, tulajdonítsa magának, valamint azt is, hogy becsületét május 12-én oly fényesen (?) állította helyre. A május 12-iki vásárhelyi eseményekről nem szólok józan embernek, elég utmutatás az, hogy a törvényes vizsgálatot — sokszoros szorgalmazásunk daczára—czélszerűnek látták elaltatni. Burnak 38 lapom öndicsőítésére, Jeremiádjára sincs szavam, ám tegye, ha reá szorult, de mint minden igazságot nélkülöző ráfogást kell elhunyt szegény barátom emléke tisztasága iránti kegyeletes kötelességből viszszautasítanom azt, mintha B. és Nyáry Pál közt valami bővebb viszony lett volna, mit B. acedálni látszik, felemlítve közelülését hozzá, mi hogy mily kellemetlen volt szegény Nyárynak, s hogy ez — az újabb időben legalább — mennyire nem állhatta B-t, arról pártunk minden tagja tanuskodhatik, ki rólai megjegyzéseit hallotta. Ki úgy cselekszik, mint Berzenczey, arról senki el nem hiheti,mit segélyez, hogy a magyar becsületesség személyesitőjének, Nyáry Pálnak, legmelegebb tisztelője, bámulója lett volna, —énye TARCZA: Brassói karnevál. (Brassó, 1873. febr. 10.) Carneval, azaz bushagyás t. i. az ellenkezője" Sok ilyen kifejezéssel él a mai világ : vannak mértékletességi egyletek, magánnevelő-intézetek, zeneképezdék, nyelvőrök és 21 milliónyi megtakarítások, sőt még ha szászok, a mai mind nem egyéb, mint a carneval. Ezen kifejezésnek régebben nem volt ekkora fogalomköre, de mi mindig szívesen engedünk másnak, ha nekünk esik javunkra. Megzavartuk a car- Lévainak — szép név alatt — a dőzsölés egész idejét, mint megszavazzák a honatyák a rendelkezési alapot. És Carneval herczeg most nagy úr, nem cserél még Bismarckkal sem, neki hódol az egész világ, nem csak az erdélyicultura,“ de még akihaló nemzet“ is. Nyilvános fellépései: a bálok állandó tárczarovatot képeznek a házi atyák zsebeiben, s a szent atyák szomorú lélekkel panaszkodnak az egész világ romlottságán, a félvilágot nem is említve. A nő, ki egykor elengedte magát csábíttatni a paradicsom kígyója által, most inkább Terpsidhore oltárához járul, mint a gyóntató székhez. Csak a lelkek juhászai tudják felfogni a carneval valódi, szószerinti értelmét; a hivek esznek meg most minden bust. — Oh áldott böjt, jöjjön el a te szent időd, hogy port hinthessünk a hívők bűnös fejére, s az égnek ajánlhassuk feltartózkodásuk gyümölcseit ! De bármennyire panaszkodik is a Magyar Állam az általános coruptióról, mégis folyton csak solidulnak. A bálokat mind kevessebben látogatják, kik épen lépést tudnak tartani az általános fényűzéssel. Kívánatosnak tartanám, hogy űzzék egészen el és ki a fényt, ha igen hasznos dolognak nem hinném a luxust. Hisz ez arra készteti a gazdagokat, hogy oszszák meg pénzüket a szegényebb honi iparosokkal (habár csak annyi kifizetetlen kontó és bécsi, meg párisi áruezikk ne volna.) másrészről pedig a szűkebb körülményű vagy hitelű nőket, a kik épen a luxus miatt nem vehetnek minden mulatságban részt, — megóvja a bálok következményei, a sorvadás és aszkárságtól, mely tapasztalat szerént a férjek tárczájára nézve se ragályos lehet. Minden esetre solidulnak. Általában nem pazáltunk sokat, mert nincs sokunk, nem vagyunk átcsapongók, mert blazirtak vagyunk. Még a legfedérebb bohócr-estély programmján sem látunk többé oly látványos piece-eket, milyeneket a középkorban, az egyházak férfiai rendeztek farsang idején, mindenféle legendás szent események és rentabla csodák emlékére különféle ájtatos nevek alatt, saját delectatiójukra — ad majorem Dei glóriám, mely ünnepélyekről »sok érdekes tárczaczikket írhatnék a ’U. K. (neur keiserlich — königlich) számára. És ha a »Nue Welt» debardeurjei pirulásától nem tartanék, érdekesen leírhatnék egy párisi bucsumenetet, (gondolon járvány alkalmával), mielőtt bűnbánólag meztelen herczegnők töredelmesen átlátszó zsalánöltönyökben környezték a majdnem csak csatába öltözött főpapokat. Ez ájtatos, vallásos szokásnak kár kivesznie; találjuk a jelenkor kívánalmaihoz képest módosítva a jótékony nőegyletek jelmezbál-rendezői figyelmébe. Demque pedig, véleményünk szerint, farsangon úgy, mint a fiatal korban, kerülendő a carnevalnak szélső bal értelme — medium tenear beeti, mondja . . . Fridericus Podmaniczky és nem kell az ifjúkor saisonját bachanaliákban eldörzsölni, mert majd a meglett kor „katzeesmanmer“rül köszönthet, s a köszvény böjti predikácziókat tart; de nem is kell carthausi lenni; (vagy pláne vegetáriánus) élvezni kell az életörömeit, míg a lélek nem mondja a testnek: a carneval I . . azaz: adieu, te hastömeg !dig tiltakozom ellene, hogy e nagy név fényét állítsa a távolból néző szemfénynek megvesztegetésére, a nagy közönség, s saját jelleme sötét foltjai közé. Tisza László: Orbán Balázsnak az erdélyi gensdarmeria eltörlése tárgyában a febr. 10-ki országos Illésben mondott beszéde. T. házi A roszat mindaddig kell gyomlálnunk, míg azt gyökerestül ki nem irtjuk. Ez elvből kiindulva azért, mert a múlt országgyűlésen — a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával — már egyszer elsoroltam az erdélyi császári csendőrség roszaságát, tarthatatlanságát és veszélyességét kimutató érveimet, korántsem hiszem magamat felmentve azon kötelezettség alól, hogy azt ismételten, megújítva elő ne hozzam, mindaddig, míg az önkényuralomnak ezen közöttünk ápolt fatyy kinövései gyökerestől ki nem irtatnak. Fel kell ezt ismételten hoznom azért is, mert fájdalommal kell átlátnom, hogy a kormány, valamint a képviselők közül igen sokan az erdélyi speciális viszonyokat nem csak hogy nem ismerik, hanem némely zavarosban halászni vágyóknak rosz akaratú, vagy legjobb esetben elfogult informatioi által félre engedik magukat vezettetni. De elő kell a csendőrség elleni érveimet azért is adnom, mert sokan vannak a 1. képviselőháznak oly ún tagjai, kik nem tudják — mert fel nem tehetik annak lehetőségét, — hogy nállunk Erdélyben, a kiegyezésnek 6-ik évében is ugyan az a császári genodarmeria uralkodik, a mely a zsarnokság korszakában a hazafiak hajtóvadászatával , börtönbe és bitofára hurczolásával volt megoltva, s melynek sasos egyenruháján ott száradtak a haza ártatlan vértanúinak vérfoltjai (igaz, ,ugy van a szélső bal felől.) De fel kell e csendőrség ellen szóllalnom, még azért is, mert némelyeknek nagyon gyanús buzgalma ezen exoticus intézmény fentartása iránt nem hogy szűnt volna, hanem még öregbedett talán épen azért, mert ezen Bach kozákok a lefolyt választások alatt méltóan mutatták be magukat, s szuronyai mindig szolgálatkészen állottak, a midőn ellenzéki választókkal kellett kegyetlenkedni és meggátolni abban, hogy polgári jogukat meggyőződésük szerint gyakorolhassák. Jól tudom, hogy a csendőrség némelyek által azért kegyelteik, mert legczélszerűbb vakeszköz arra nézve, hogy hazánk Királyhágón túli része továbbra is azon kivételes és az ideiglenesség azon mostoha állapotában tartassák, mely némely vidéki kis zsarnokoknak hízeleg ; de a mely amaz országrész népének végtelen nyomorgatását idézi elő, mert tehát mi csak hir szerint legfelebb a virilizmus és városi főispánok furcsa példányainak megjelenése által értesülünk arról, hogy Magyarország alkotmányos királyság lett, mert mi különben a volt osztrák rendszer és a jelen helyzet között mi lényeges változást sem veszünk észre, megvannak nekünk osztrák törvényeink, melyek egész magán- és közjogunkat, örökösödési rendünket s jogfogalmainkat fenekestül felforgatták s melyeknek paragraphs tömkelegében oly könnyen eltéved a szent igazság Megvannak nekünk Bachtól örökölt biráink, megcsekély változással dezirkereink, azzal a különbséggel, hogy zöld frakk helyett feketében hatalmaskodnak lábbal tiporva minden törvényt, minden jogot, s megvannak Bach által behozott császári csendőreink, kik amazok intésére ma is ép oly kedvtelve fűzik lánczra a hazafiakat, mint Haynau rórakorában tették, a mint ezt a kovásznál és udvarhelyszéki választásnál történt kebellázitó események sajnosan illustrálják. T. hát! Ezen csendőrség politikát űz s nem a csend, rend, élet- és vagyonbiztonság felett őrködik, én pedig minden rendőrséget mely a polgárok lelkiesméretének szentélyébe betolakodik és azon erőszakot tesz mint a szabadságra veszélyest elkárhoztatok. De különben sem tudom felfogni, és a politikai eszélyességgel összeegyeztetni azt, hogy miért kell nekünk szegény erdélyieknek az önkényuralom e személyesítőjének rémképeit mindég magunk előtt látni, miért akarja a kormány a keblek vérző sebjeit behegyesztés helyett örökké feltépni, miért akarja egykori kínzóinknak dédelgetése által naponként eszünkbe juttatni és előtérbe hozni a hon szabadságáért áldozatul esett kedveseinknek alig bemódosult sírjait. Én azt hiszem, hogy a szomorú és fájdalmas érzetek ily erőszakos felkorbácsolása egyátalában nem előnyös az utógondolat nélküli kibékülés elfogadtatására, s hidje el a kormány, hogy azok, kik a gensdarmeria fenntartását tanácsolják, „nem őszinte barátjai,“ mert azok mesterkélten ássák alá azon alapot, amelyen a kormány áll, s a jelen állapot népszerűtlenségére többet tesznek, mint amennyit az ellenzék tehetne. A kormánytól önmaga és Erdély lelki nyugalma helyreállítása iránti kötelessége egyiránt követeli, hogy a kényuralomnak e gyászos múltú zsoldos hadától mihamarább megszabadítsa amaz országrészt, s a rendőrség szervezését a törvényhatóságoknak azonnal visszaadja. De nem csak politikai hanem czélszerűségi, közerkölcsiségi, alkotmányos és nemzetgazdászati szempontok is követelik a gensdarmeria eltörlését. Czélszerűségi szempontból azért, mert annak szerkezete nehézkes az tiszteitől vett előleges rendelet nélkül mit se tesz, a vagyon és személy bátorságot soha se védi, ha arra rendeletet nem veszen, már pedig a tolvajok sokkal eszélyiesebbek hogysem lopási szándékukról a tisztelt gensdarme tiszt urakat előre értesítsék, s igy Erdélyben életünket és vagyonunkat csak az isteni gondviselés és a jó erkölcsök védik. (Halljuk) El kell törölnünk a gensdarmeokat alkotmányos szempontból azért, mert valójában az alkotmányos fogalmakkal s hazánk államiságával sehogy se lehet összeegyeztetni azt, hogy egy oly testület, mégpedig fegyveres testület létezhessék, melynek eljárásairól senki sem felelős az országban, melynek parancsot osztó főparancsnoka az országon kívül van, s a magas törvényhozás által feleletre és számolatra nem vonható. Én ebben tehát hazánk alkotmányának és integritásának egyenes megtámadását látom, ez egy békés időben való ostrom állapotba helyezése hazánk negyed részének, mely közrendeletileg egy különben is kevés jogtiszteletet tanúsító idegen önkényének dobja oda Mi az erdélyi csendőrség költségvetésébe se folyunk be t. ház , mert Bécsben a hadügyminisztériumba készítik el s mi csak fizetők vagyunk Ez t. ház hazánk államiságának valódi kigúnyolása, ez oly katonai szigor a melynek jogosultságát el nem ismerhetem, de a melyet egy általában indokoltnak sem látok főleg Erdélyben, hol az erkölcsösé szelidebbek mint másut, hol utonállás és rablás nagyon ritkán fordul elő, hol a nép rendszerető s törvény tisztelettől van áthatva. (Folyt. köv.) Magyar casinóbál. S most szemlét tartok azon bálok felett melyek az itteni magyarságot közvetlen vagyis közvetve érdeklik. Január hó 26-án volt a magyar casinó bálja. Az ezt jelentő falragaszokon egy a testvériesült nemzetek egyenlőségi eszméjét sértő nyomdahiba szemtelenkedett: a magyar hirdetésen ugyanis a a belépti díj 1 itt 30 krra volt szabva, a németen és románon pedig i frt 50 krra. A hibát helyreigazították. A magyar olvasó-egylet bálja mindig nevezetes mozzanat helyi magyar társadalmi életünkben, mely, úgyszólva, az egylet szűk helyiségére szorult, s csak az éventei bálban szokott nyilvánosság elé jönni. Azért is ezen bál minden brassói magyarra nézve becsületbeli s minden casinótag általán s magyar barátra nézt méltányossági dolog. Valamikor ezen tánczmulatságot azon hírbe hozták, hogy publicuma igen pele-mőle,de a tavaly igen díszes közönség gyűlt benne össze, s az idei is szép auspiciumokat nyújtott. Egy épen nem magasrendű nő vonakodott a bálba menni. »Kisasszony mondom, igen szép közönségünk lesz. »Hallom, hogy vegyes lesz, nem megyek.“ »Nem megy? akkor kegyednek nem lesz igaza.“ És a bál teljesen sikerült. Minősége tökéletesen megfelelt a csinos forgalomnak. Igaz, hogy sokan hiányoztak, kiknek megjelenni illett volna. A casinó helységei tulajdonosának családjából sőt rokonságából nem jelent meg senki. Rebesgetik, hogy a házi kisasszonyok előszerettel viseltetnének bizonyos „nyalka szép vitézek“ iránt. A huszár pedig nagyon international fogalom lett, s így közülök kevés jött a magyar bálba. A tries tracs világ nem tudom miféle összefüggést találhatott e két meg nem jelenési tény közt. Én azt hiszem, ha volna valami a dologban, akkor épen megjelent volna mindkét fél — rendevpusza! A testvériesült nemzetek pedig talán nem akarták megzavarni a bál tiszta magyar jellegét , igen gyéren képviseltették magukat. A románokat repraesentálta egyetlen menyecske, ugyan élénk, csinos asszony, egész magyaros természetű, ki ugyan lelkesen járta a csárdást. A német — nem szász - párt képviselve volt elnöke, Herrmann Antal által, ki különben a „Nemere“ szerkesztője és igen derék, buzgó magyar hazafi. Német névvel jelent meg, de — szokása szerint — magyar ruhában,melyet egészben csak vagy haton lehetett látni. Ki a magyarok zászlóvivője volt az 1871-iki testvériesülési ünnepélyen, most — gondolom mint rendező — frakkban pompázott, mit én nagyon — Franczia köztársaság.Az egyetértés a harminczas bizotmány s a kormány között lassan kezd helyreállani, mint az Thiersnek a bizottmány keblében tartott nagyhatású beszéde után előrelátható volt. A már elkészített négy pont a köztársasági elnök óhajai szerint módosíttatnak; eddig megállapodásra jutottak az iránt, hogy a nemzetgyűlés egész erejében megtartja ezutánra is az alkotó jogot; a köztársaság elnökének jogában álland személyesen felolvasni az üléseket megnyitó üzenetét, jogában állandós vitát támogatni a sürgős törvények felett, még akkor is, ha különben már megelőzőleg meghallgattatott, s hogy a háromszoros felolvasás formalitásának alávetett törvényekis antigermanisaton demonstrationak tartok. A trakkot ugyanis ez idei farsangon száműzték Germania salonjaiból — ergo nekünk épen azért viselnünk kell. Bizonyára a frakk alatt is hőn dobogott minden hazafi szív, midőn a helyőrség zenekara a „Szózat°-ot játszta a nagyon szépen rendezett füzértáncz közben, mely körülmény ezt valódi fűszertánczczá tette, amint a tánczrendben hibásan volt megnevezve a cotillon. Nem vétek a krónikás hűség ellen, ha az általános hangulatot mindvégig zavartalanul derültnek mondom, ami ily viszonyok közt nem is lehetett volna másképen. A díszes közönségből különösen megemlítendők a honvéd- és huszárezredesek. A szép és ízletesen öltözött hölgyeket registrálni igen hosszadalmas volna, a növendékek teljes lajstromát kellene közölnöm.Legyen elég constatálnom, hogy alkotmányos bálkirálynőnek felséges báli Réthy Lajosnét nevezném ; de magam is egy picit republikánus lévén, és ezen bált a szépség valódi köztársaságának tekintvén, fentnevazett urhölgynek a bálelnöki czimet megszavazom azon őszinte óhajjal, hogy még sokszor ily jogosan viselhesse ! Február 1-én volt a református iskolák javára bál a Nro 1. termében. Ismét derék közönséget volt alkalmunk látni, többnyire oly egyéneket, kik a casino bálján nem voltak jelen. Nagyon örvendettünk azon jelenségen, hogy a brassói magyarságból kitelik két népes csinos magyar bálnak tisztességes derék, mivelt magyar közönsége. Míg a ca- cinóbálban az intelligentia mellett túlsúlyban volt a kereskedők eleme, addig a reformátusok bálján inkább volt képviselve az iparos osztály; csinosság és kedvesség által kitűnt a házi kisaszszony, a helyi ref. lelkész fiatal leánya. — (Azt hogy a franczia négyeseket németül vezényelték, nem akarom elárulni) Közelebbi levelemben tudostatni fogom a szerkesztő urat a helyi r. k. gymmnáziumi báljára a román és katholikus nőegylet báljáról. *) Ne Országgyűlés. Buda Pest, febr. 7-én Mint tegnap előre mondottuk, ma a közmunka és közlekedési minisztérium költségvetése került napirendre. A tanácskozást, mint illik, maga a miniszter nyitotta meg, előadván nézeteit a közmunkákról különösen a jövőt illetőleg. Utána Ivánka Imre szólott Paczolaianak minap a consortiumok ellen emelt vádját czáfolgatva, s ezen konsortiumok becsületes eljárását igyekezvén bizonyítani, s egyik-másik intézkedését a kormánynak is helytelenítve. Bírálta a kormány tetteit és mulasztásait Steiger Gyula is, mind a mellett, hogy a jobboldalhoz tartozik. A szélsőbal részéről Helfy Ignácz emelt szót, szintén főleg a vasúti politikát vizsgálván s különönösen a keleti vasút körül történt visszaéléseket elősorolván. Alaposan indokolt s jól előadott beszédének végén pedig határozati javaslatot nyújtott be a maga és elvtársai nevében, melyben a keleti vasút ügyének megvizsgálására a vasúti bizottságot utasíttatni kéri. Szólott még Paczolai János is, felelve Ivánka Imrének, s egyúttal a balközép ellen intézve egy pár vágást, amelynek szemére hányta, hogy némely oly közmunkát pártolt vagy épen indítványozott, ammelyet csak vidéki, s korántsem országos érdek javasolt. Ennek folytán a balközép több tagja felíratta magát szólásra, azonban az idő elhaladván, a vita folytatása holnapra maradt. Különben Paczolai kijelentette, hogy a Helly indítványához hozzájárul. HL ÖK ölel *) Szívesen veszszük és várjuk. Szerk.