Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-05-30 / 123. szám

n nem volnának többé hívei, ez esetben nem szabad csodálkozni, ha a köztársaság hívei, ez ál­lamformát ama pillanatban, midőn a demok­rata mindent eláraszt, hazánkra nézve egyedül üd­vös szervezetnek tekintik. A ziláltság nyomása alatt s a­mint e kérdés megérintetik, a kamra azonnal majdnem hasonló számú töredékekre oszlik, a­mint a legutóbbi vá­lasztáskor történt,midőn két tiszteletreméltó fér­fiúról St. Martel­s Lancyról volt szó. Ez egyoldalú föloszlás azonban nem az egye­düli­ nemzetgyűlés ez oldalán (a jobboldalra mutat) csupa conservativeket találok, de egyúttal három különböző dynastia híveit. Tán a túloldalon csupán egy köztársaság van? Nem. Vannak ott férfiak, kik a köztársaság életfeltétele iránt valódi érzékkel bírnak, azkik a szabadállamnak a zaj helyett megnyugh­t­ jelen­tőséget kívánnak tulajdonítani. (Helyeslés , Möl) A köztársaság a magasabb rétegekben ép­­ségkivül előítélettel s aggodalommal találkozik, de a tömegben a köztársaság roppant nagy több­séggel bír. Élénk éljenzés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Ha tévedek , ha a többség önök mel­lett van, mitől félnek tehát? (Nagy zaj.) A köztársaságiak mellett, kik elég eszélye­­sek fölfogni, hogy a köztársaságnak megnyugtató hatást kell gyakorolni, ezek mellett, kik elég eszélyesek, a szabadállamban a vezetést conserva­tiv kezekre bízni, vannak mások, kik másképen gondolkoznak s a republikánus ügyet rosz szín­ben tüntetik föl, mert a helyett, hogy türelmesek lennének , az igazolást az időtől várnák, a köz­társaságot kizárólag a köztársaságiakra akarják bízni s e mellett nyugtalanító nézeteket nyilvání­tanak. E pártok mindegyike engem arra szólít föl, hogy az ő útjain haladjak. Fogadják köszönetemet mind­azok, k­i föl­hívásaikkal megtiszteltek, de kérem őket, gondol­ják meg, hogy nekem a másik szintén tisztelt párt részéről hasonló ajánlatok tétettek, s hogy a töb­biek hasonló igényeket támasztanak s hasonló szám fölött rendelkeznek. Én és társaim a szerint irányoztuk magun­kat, az ország nem akar pártkormányt, hanem oly kormányzat után vágyik, mely a rendetlenség el­lenében kérlelhetlen szigorral lép föl, mely azon­ban a küzdelem után békülékenynek tudja magát mutatni. Egy ily politika követéséhez bátorság kí­vántatik. Én nem tartok a történet ítéletétől. A com­­muneval szembe szállunk. Midőn nekem akkori­ban azt mondták, hogy tartózkodjam a vérontás­tól, azt felelem: Mindegy s­­ha a vér patakként­­ folyna, a hadseregnek Párisba be kell menni. S a hadsereg Párisba benyomult s e nagy fölkelést le­győzték s a rend győzedelmeskedett. Ezután két kölcsönt létesítettünk, melyek a történelemben példátlanok s biztosítottuk az or­szág területének végleges fölszabadítását. Mig egész Európa pénzválságban szenved, a világot fizeté­seink pontossága által bámulatra ragadjuk. Négy milliárd le van fizetve, az ötödikre a napokban történik az első részletfizetés s a további fizeté­sek biztosítva vannak. Mialatt Francziaország ily életjelt tanúsított, tekintélyét mindinkább vissza­nyerte. Egész Európa Francziaországra tekint s tisztelt kormányát. Ha mi hadseregünket ismét visszaállítjuk, a­mit én nem tagadok, ezen senki sem csodálkozik; mi fegyverzünk, mert az euró­pai koncertben a bennünket megillető helyet el­­akarjuk foglalni, nem ezért, mintha háborút akar­nánk. Európa hisz szavunknak. Ma egészben és nagyban az országban rend uralkodik, kifelé Francziaország elég hatalmas, hogy fegyverzéseit ne titkolja, s hogy szövetsége­sekre ne számíthasson. Hitelünk szolid; a börze csak alárendelt varitatióknak van alávetve s a paniquetól megmentve marad. Mindezt párt­poli­tikájukkal, „harczoló kormányukkal” nem érhették volna el. De azt mondják, hogy hol van az erkölcsi kormány. Igen, ezt nehéz helyreállítani, de a­ki azt emlegeti, az leginkább megzavarja. (Helyeslés balfelől) Önök azt mondják, hogy nem monarchisták, hanem csak conservative. Hisz mi is conservati­­vek vagyunk, s csodálkoznom kell, ha oly emberek, kik nálamnál fiatalabbak s még semmit sem tettek, irányomban e szóval büszkélkednek. Még tegnap azt mondták, hogy nem találunk hitelre, ha conservativeknek mondjuk magunkat , engedjék meg nekem most önöknek azt mondani hogy ha önök azt mondják,hogy nem monarchisták sen­ki sem fogja elhinni.(Helyeslés balfelől és a karzaton.) Egy hang: A Szajna prefectus tetszőleg tap­solt , ki vele. Calmon: Szajna prefektus a karza­ton elrejtődzik. Audifiret-Pasquier: A karzatokat ki kell ürí­teni. Az elnök csendet kér. Thiers tovább folytatja: Előbbi nézeteimet nem titkolom el s bebizonyíthatom, hogy sokkal conservativabb vagyok, mint azok, kik itt félben szakítanak. Ha a baloldal támogatásában részesü­lök, ez azért van, mert szavamhoz hű maradtam. A bölcsész teljes nyugalommal vizsgálhatja, vájjon ez vagy amaz kormányforma jobb-e. De ha a kormány élén vagyunk, a dolog egészen más­képen áll. Az ideiglenesség veszélyes, miután mindegyik pártnak szabad tért enged; az egyik rész erőszakoskodása a másikét­­vonja maga után. — Igyekeztünk a jövőt minél tovább nyitva hagyni, ha azonban a kellő pillanatban azt mond­juk önöknek, hogy a provisoriumnak meg kell szűn­ni, ez még korántsem árulás. Mint a monarchia régi híve, nem tartózko­dom kijelenteni, hogy a monarchia nálunk lehe­tetlen. Ezt önök is bevallják, hogy nem a mo­narchia, hanem a conservativ ügy mellett har­colnak. Csak egy trón van, s hárman akarnak rá­ülni. — (Zaj jobb felől). Ha a mostani kormány fétre­ismertetik és gyaláztatik, ennek a provisorium az oka. Sajnálom, hogy két minisztertől meg kellett válnom, de egy egységes minisztériumra volt szük­ség s azért választottam oly férfiakat, kik a fődo­­logban elveimet osztják. Az alkotmányos törvényekkel kezünket nyújt­juk önöknek; ezt csak azok figyelmes olvasása után fogják megérteni. Elodázhatlan volt a végleges kormányforma megalakítását indítványozok Az általános szava­zatjogot nem lehet fölforgatni. Egy időben egész erélylyel ellene küzdöttem, most uralma kétségbe­­vonhatlan , lehet azonban tisztítani és erkölcsfisíteni, a két kamara rendszert okvetlenül be kell hozni. A történelem nem ismer példát, hogy egy ország sorsn folyton egy gyűlésre lett volna bízva. Előreláthattuk a népképviselet és vé­grehaj­­tó hatalom közötti összeütközéseket, melyek közül már több befejezett tény. A harmincas törvény határozatai önítéletem minden oldalát sértették és az óhajtott béke kedvéért mégis alájuk vetem­ ma­gamat. Sajnálattal látom, hogy előzékenységem hasztalan volt. A jobboldalon hallani sem akarnak előterjesztésünkről, mert más valamiről szól, mintsem a monarchiáról; a baloldalon pe­dig elvetik, mert ezen háztól megtagadnak minden souverain jogot s állítják, hogy csupán a jövő nemzetgyűlés jogos a köztársaságot meg­alakítani. Mi ellenben hiszszük, hogy mi, midőn a kon­­servativ-respublika megalakítása végett ezen terv­­javaslatot önök elé terjesztjük, tulajdonkép konser­vative járunk el. Az utóbbi választások közel sem oly nyug­­talanítók, mint hiresztelték. Részleges választások mindig kedvezőtlenek a conservativ pártra; általá­nos választásoknál már inkább érvényre emelked­nének a mérsékeltebb nézetek. A konservatív je­löltek megbuktak, azert a közvélemény nekiok mo­­narchistikus hátsó gondolatokat tulajdonított. Ha a köztársaság létezése valahára kétségen kívül létezik, akkor a választások nem fognak szél­sőségekbe rohanni. Ezen meggyőződés alapján ter­jesztettük önök elé törvényjavaslatunkat. H ha még ez is hatálytalan marad, akkor , nincs hely, csak a dictatura számára, s hogy ez hova vezet ? felesleg mondanom. A diktatúrával Francziaország 1725 ben még dicsőségesen bukott, de 1870-ben 1 A nagy férfiak diktatúrája, dicsőségteljesen tesz bennünket tönkre, a kicsinyeké azonban silá­nyan. (Tetszés ) Anyagilag százszorta jobban állunk mint állnak a győztesek. Némely német város a közelebbi na­pokban olynemű nyugtalanságok színhelye volt­, mi nálunk elő nem fordulhat. Tegnap ugyancsak kíméletlen dolgokat mond­tak a kormánynak s pedig szánalmas hangon, mely minket meglephet. Szónok nekem rész véget jövendölt, azt mondá, hogy én mint nevetség tár­gya bukom meg s a radicalisms védencze volnék. Köszönöm barátságos intelmeit, neki megbocsátok. Ő is védencz, de egyszersmind oly kegyvédnek örvend, mit atyja, a nemes Broglie herczeg irtó­­zattal utasított volna vissza, az ő védszelleme a császárság. (Dörgő éljenzés balról s a jobboldalon nyugtalanság.) Az ülés 11­/4 órakor fölfüggesztetik ■ 2 órakor folytatva lesz. térvén, a senatus üléseiben folytonos részt vett és az úgynevezett ,biztonsági törvények“ ellen az egész senatusban egymaga szavazott. Ismét visszatérve Algírba, az összes hadcsapatok főparancsnokává neveztetett ki; e minőségben összeütközésbe jött Napóleon herczeggel, a franczia gyarmatok minisz­terével, mivel ennek decentralizáló terveit ellenezte, ennek következtében Napóleon herczeg lemondott állásáról.­­ 1869-ben Olaszországban a második hadtest parancsnoka volt; itt ügyes hadműveletei által a magentai csatát megnyerte, minek követ­keztében magentai herczeggé és Francziaország tábornagyává let. 1864 ben ismét Algírba ment, mint e tartomány főkormányzója. A nagy német franczia hadjáratban azon had­test főparancsnoka volt, mely Strassbourg és a Rajna környékén állt s Elsaszt védelmező, 1870. aug. 6-án vívta a szerencsétlen wörthi csatát, s megveretve, csapatainak romjait bámulatos bravo­­urral vezette vissza Chalousba, hol az újonnan szer­­veztetett s kiegészíttetett. Augusztus vége felé 120 ezer ember élén indult el innen, hogy a Metzbe zárt Bazainét kiszabadítsa. De több napi küzdelem után leszoríttatott eredeti útjáról, s seregével Se­­dánba záratott. Szept. 1-én délelőtt súlyos sebet kapott, s helyette Wimpffen tábornok vette át a sereg fő­parancsnokságát. A capitulatió és felgyógyulása után német hadi­fogoly len, honnan a békekötés után hazatérve, 1871. mártezius havában a com­mune ellen működő párisi ostromseregek főpa­rancsnokává neveztetett ki. Páris bevétele óta is a párisi hadseregnek volt parancsnoka. Magenta­­csillagai így nevezték át az olasz háborúban, mi­dőn Wörlhnél elhomályosult, bizony nem remélte, hogy egykor még Francziaország élén fog tündö­kölni. A III. Polgár“ egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan­­­­ Mac Mahon tábornagy. Mac Mahon (Marie Edme Patri­e Maurice gr. magentai herczeg, Francziaország tábornagya, Ír családból származott, mely a Stuartok elűzése után Francziaországba menekült; született 1804- iki jun 13-án Sullyba Autun mellett. Előbb pap­nak akarták nevelni, azonban versaillesi katonai iskolába jött és 1825-ben a saint-cyri katonai aka­démiában folytatta tanulmányait, honnan 1830-ban mint alhadnagy a seregbe lépett. Az algieri expe­­ditióban kitüntette magát s 1832. mint Archard hadsegéde Antwerpen ostromában részt vett. 1837- ben Damremont tábornok hadsegédjévé lön, de már 1840-ben mint az újonnan felállított chasse­uri de Orleans 10. zászlóaljának parancsnoka, is­mét Afrikába ment, hol 1855-ig szakadatlanul al­kalmazva volt. Az 1848-iki forradalom alatt tábornokká és számos érdemei miatt 1852-ben osztálytábornokká lön. A krími háború alatt 1855-ben Canrobert he­lyébe az északi hadtest parancsnokává kineveztet­vén, a sebastopoli táborba épen jókor jelent meg, fi°gy a malakoffi tornyot sikerrel ostromolja, en­nek következtében 1866-ban Francziaország sena­­torává neveztetett ki, de már 1867-ben ismét Al­gír­an küzdött a kabylok ellen. Parisba vissza­ A festészet a bécsi nemzetközi kiállí­táson. ‘­­ Két belgáról szándékozom ma szólani, kik mintegy éjszaki és déli sarkát képezik a brabanti iskolának: De Vriendt és Stevensről. A belga oskola évtizedek óta szűk köreiben maradt. Minden fiatal brüsseli festő Rómába uta­zik, de egyik sem feledi el Tenierjét, Ostadeját, de mindenekelőtt van Eykjét. Ha valamelyik brüsseli átlépi a határokat, korántsem Raphael, vagy az antik iskola az, mit követni fog, hanem a párisi bal m­a b­i­­­le. Páris az egyedüli hely, mely a brüsseli festővel elfeledtetheti­ hazáját; ki van Eykhoz hűtlen lesz, az Gavarni vagy Dóré­hoz pártol. A brabanti oskola két igen heterogén köve­tőjére találunk a h­i De Vriendtben és az­­el­­francziásodott“ sStevensben. De Vriendt, ki szüle­tésére genfi, azt tűzte feladatul ki magának, hogy a történelmet saját színeivel, a krónikák valódi régies modorában fogja elbeszélni. Tanulmá­nyozta a régi művészek modorát, színvegyítéseit stb., nem azért azonban, hogy a szabad, modern szel­lemeknek rendelje­ alá azokat, hanem hogy a történel­met minden vonásában híven, a maga­­jargon­j­áb­a­n beszélhesse el. S ebben tagadhatlanul igen sok szép valami leírhatatlan varázs rejlik, mely nem csak a festő és műértőre, hanem a laikus nézőre sem téveszti el sohasem hatását. Két képe van előttünk: Jaqueline de Baviére implorant de Philippe le Bon la grace de son mari* és „Com­ment sainte [Elisabeth de Hongrie fut repousée paries habitants a Eisenach.“ Mindkét kép az Egerek és Schoreel Jan tiszta, genreképhez hasonló, vigyázó és éles modorában van festve, csakhogy modern objecti­­vitást szellemíti és fényli azokat át. A festészet e­leme, feltéve, hogy a valódi művészettel legyen kivive, mindig fog pártolókra találni. Szent Er­zsébetit képén naiv kellem ömlik el. A szegény erényes herczegnőt télnek idején hózivatarban űz­ték el három kis gyermekével a Wartburgból, és most hasztalan kér alant Eisenachban szállást, félig megfagyott gyermekeinek meleg menhelyet. Hasztalan ! A polgárok, kik legkegyelmesebb uru­­kat akarják felbőszítteni, elutasítják házuktól. Az öltözék a legnagyobb s meglepő pontossággal van festve, és ölözékekből élethű, szánalmat gerjesztő arczok tekintenek ki. Stevens Alfred egyenes ellentéte D­e V­riendtnek. Stevens született brüsseli, egy apostata, modern festő, ki teleszívta magát a fran­czia frivolitás, franczia esprit és franczia verve* kifogyhatatlan emlőjén. Ecsetje nem­­töröl,“ ha­nem­­tép“ - de mennyi kellemmel, mennyi deli­­catessel! E képeken a gondolat mindig a gyakran könnyelmű kivitel előtt jár, a szellem itt gyorsabban s tökéletesebben dolgozik a színnél. E skizzeket látni kell, hogy az ember azo­kat s dhic-jüket méltányolhassa! .Un peintre“ — elragadó instantanc­­kép. A festő, ki már hírnevet vívott ki magának, ecsettel s palettel kezében, kilép egy pillanatra, lélegzetet venni kényelmes műterméből nyári lakó verandájára. A .cameriera:“ Rita vagy zitát útban talál­ja, s enyelegni kezd vele. Kimondhatatlan ottho­­niasság és a distinguált frivolitás egy neme öm­lik el « képem ,Le printemps* és Un sphinx « risi en* nem kevésbé kötik le a szemlélő fi»lé­mét,­­ keltenek hatást. ,La dame gris e“ szeszélyes kép, mert könnyed fecsegéssel tudatja velünk, hogy ez el­tt szürke és halványsárga jól talál egymással. .Urna prima donna“ egy énekesnőt állít élénkbe, ki azt hiszi, hogy magára van, bája szögletében egy ruhát próbál fel — s szó­lítsen gracios, sem szép — most rut, idomtalan, co® mun, de — igaz. Stevens impertinens ficzkó, a legkedvesebb causeur, gonosz költő, a művészet egy enfant téja, szóval — ,modern festő.“ V a c o n o Emil. tCü­lföldi vegyes Ilmnek (V) Egy hirdetés a régi jó időből. Nürn­bergben 1640-ben egy kereskedő következőleg hir­dette üzletét: „Makerl Izsák, borbély, parókaké­szitő, oskolatanitó, kovács és szülész ajánlja csiz­máit s topánjait úgy borbélymühelyét is, hol igen jutányosan lehet hajat vágatni. Ezen kivül ajánl­­kozik táncztanításra, árul mindennemű illatszert két, papirt, fénymázt, sózott heringet, mézeskalá­csot, keféket, egérfogót s más confekteket, sziv. erősítő gyökereket, burgonyát, kolbászt.“ (v) Fanatikus. Tarnowból írják, hogy múlt vasárnapon a miséző papra egy fanatikus*­sedta tagja több revolver- lövést tett. A keresztény lsa­kosság között a felindultság roppant nagy, a me­rénylő elfogatott. (v) Az angol udvartól. Londonban e hó 22-én ment végbe az idény első udvari táncrvi­­galma. A táncz 10 órakor kezdődött, s több mint 1800 vendég volt jelen.­­ Magántávirdákat alkalmaz egyes há­zaknál és középületeknél New­ Yorkban egy társa­ság. Egy kis elefántcsont-gomb érintésére - m­ár ez szállodáinkban is szokás - a készülék azonnal működni kezd. Egyszeri érintésre megjelen­ő hordár, kétszerire a rendőr, háromszorira a tűzoltó, stb. E távírdákat igen jutányos árért lehet hizankint használni. (v) Romából katonai csapatokat küldöttek Flórenczbe a helyőrség megerősítésére, mivel ko­molyabb zavaroktól tartanak. (v) A szultán egy Wadsworth L. Mary nevű amerikai nőt fogadott meg háreme részért orvosul. A padisah nagy­ hódolója a hárem­­élvek­nek, s ideje nagy részét itt tölti. (v) A franczia hadsereg tisztjei között a monarchistikus propaganda aggasztólag terjed. (v) Az új franczia kormány mint hírlik a nemzetgyűlést elszándékszik nap­olni. (v) A római internationalisták több fő­nök­e a rendőrség által a napokban elfogadtatott. Hallomás szerint, ez alkalommal fontos irományo­kat foglaltak le. Bécsi hírek. — A bécsi és budapesti tőzsdék még min­dig vesztenek, s elvégre kétség kezd támadni, ha nem-e fognak a legközelebbi napok végzetesbek lenni, mint a már átéltek. Bécsben mindenfélét megkísértenek, hogy a hanyatlást föltartóztassák, de még ekkoráig sikertelenül, nálunk a kereske­delmi csarnok ima d. u. tartott üléséből küldött­séget menesztett Kerkapolyhoz, hogy a bankkér­désben tudakozódjék, ő adja elő a miniszternek a pénzpiaci helyzetét, mely kivált a kis bankokat és ezek által az iparosokat romlással fenyegeti, sok rész­hírhez járult ma még az, hogy két sop­roni bank megbukott. A soproni hitelbank 4 fél millió passzívával, a kereskedelmi és ipar­on 2 és fél millió passzívával lőnek fizetésképtelene­k Sopron város és megye igen szenvednek e bír­­ok miatt, azontúl érdekelve van Bécs is ,de részben, mint halljuk, Pest is. — Egy báró elfogatása. Grandens­tein Ferencz báró a .Hand in Hand“ cíl® hetilap kiadótulajdonosa és a .Correspondenz­e Politik und Volkswirtschaft“ szerkesztője ecs­ben elfogatott. Ez elf­ogatás oka a következő. Ja­denstein báró többet költött, mint a mennyit v­á­lalatai jövedelmeztek és azért nemcsak pénd c­sarásokra vetemedett, hanem oly cseleke­dte is követett el, melyek által a büntető törvény enyé­vel jutott összütközésbe. Ugyanis a bécsi meg és közintézetek nevére elismervényeket,hamisi melyek értelmében bizonyos összegek ú­róbb híreket és hirdetéseket lett volna a lapjaiba fölvenni. Ez iratokat elzálogosító ai igen ügyesen járt el, mert a kiváltás idei másut zálogosított el hasonló iratokat és f­r­zettségeinek eleget tett. Azonban az ily­e vett adósságok oly magasra rúgtak, hogy nem volt képes a műtétet folytatni és igy cs­ak kiderült. A báró ez után 47,000 frtnyi a­o­­got csinált. Lakásán a hamisított kötvénye pénzintézeti bélyegek nagy számban találtatta. . A Bchünbrunni udv. palota házi szín­házában tegnap este tartatott az első szint »’le­t dal, melyet ő Felsége fejedelmi vendégeinek ti»** telesére rendelt el. Az előadáson mintegy 45 személy volt jelen: az uralkodóház, a fejedelni vendégek, ezek kísérete, a diplomatiai testület, ma­­gas­ rangú katonatisztek és hivatalnokok. 7 óra­kor jött az udvar. Elől a belga király, ki ö­melt* Erzsébet császár-király, a szász-weimari nagytér*

Next