Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-05-30 / 123. szám
n nem volnának többé hívei, ez esetben nem szabad csodálkozni, ha a köztársaság hívei, ez államformát ama pillanatban, midőn a demokrata mindent eláraszt, hazánkra nézve egyedül üdvös szervezetnek tekintik. A ziláltság nyomása alatt s amint e kérdés megérintetik, a kamra azonnal majdnem hasonló számú töredékekre oszlik, amint a legutóbbi választáskor történt,midőn két tiszteletreméltó férfiúról St. Martels Lancyról volt szó. Ez egyoldalú föloszlás azonban nem az egyedüli nemzetgyűlés ez oldalán (a jobboldalra mutat) csupa conservativeket találok, de egyúttal három különböző dynastia híveit. Tán a túloldalon csupán egy köztársaság van? Nem. Vannak ott férfiak, kik a köztársaság életfeltétele iránt valódi érzékkel bírnak, azkik a szabadállamnak a zaj helyett megnyught jelentőséget kívánnak tulajdonítani. (Helyeslés , Möl) A köztársaság a magasabb rétegekben épségkivül előítélettel s aggodalommal találkozik, de a tömegben a köztársaság roppant nagy többséggel bír. Élénk éljenzés balfelől. Ellenmondás jobbfelől.) Ha tévedek , ha a többség önök mellett van, mitől félnek tehát? (Nagy zaj.) A köztársaságiak mellett, kik elég eszélyesek fölfogni, hogy a köztársaságnak megnyugtató hatást kell gyakorolni, ezek mellett, kik elég eszélyesek, a szabadállamban a vezetést conservativ kezekre bízni, vannak mások, kik másképen gondolkoznak s a republikánus ügyet rosz színben tüntetik föl, mert a helyett, hogy türelmesek lennének , az igazolást az időtől várnák, a köztársaságot kizárólag a köztársaságiakra akarják bízni s e mellett nyugtalanító nézeteket nyilvánítanak. E pártok mindegyike engem arra szólít föl, hogy az ő útjain haladjak. Fogadják köszönetemet mindazok, ki fölhívásaikkal megtiszteltek, de kérem őket, gondolják meg, hogy nekem a másik szintén tisztelt párt részéről hasonló ajánlatok tétettek, s hogy a többiek hasonló igényeket támasztanak s hasonló szám fölött rendelkeznek. Én és társaim a szerint irányoztuk magunkat, az ország nem akar pártkormányt, hanem oly kormányzat után vágyik, mely a rendetlenség ellenében kérlelhetlen szigorral lép föl, mely azonban a küzdelem után békülékenynek tudja magát mutatni. Egy ily politika követéséhez bátorság kívántatik. Én nem tartok a történet ítéletétől. A communeval szembe szállunk. Midőn nekem akkoriban azt mondták, hogy tartózkodjam a vérontástól, azt felelem: Mindegy sha a vér patakként folyna, a hadseregnek Párisba be kell menni. S a hadsereg Párisba benyomult s e nagy fölkelést legyőzték s a rend győzedelmeskedett. Ezután két kölcsönt létesítettünk, melyek a történelemben példátlanok s biztosítottuk az ország területének végleges fölszabadítását. Mig egész Európa pénzválságban szenved, a világot fizetéseink pontossága által bámulatra ragadjuk. Négy milliárd le van fizetve, az ötödikre a napokban történik az első részletfizetés s a további fizetések biztosítva vannak. Mialatt Francziaország ily életjelt tanúsított, tekintélyét mindinkább visszanyerte. Egész Európa Francziaországra tekint s tisztelt kormányát. Ha mi hadseregünket ismét visszaállítjuk, amit én nem tagadok, ezen senki sem csodálkozik; mi fegyverzünk, mert az európai koncertben a bennünket megillető helyet elakarjuk foglalni, nem ezért, mintha háborút akarnánk. Európa hisz szavunknak. Ma egészben és nagyban az országban rend uralkodik, kifelé Francziaország elég hatalmas, hogy fegyverzéseit ne titkolja, s hogy szövetségesekre ne számíthasson. Hitelünk szolid; a börze csak alárendelt varitatióknak van alávetve s a paniquetól megmentve marad. Mindezt pártpolitikájukkal, „harczoló kormányukkal” nem érhették volna el. De azt mondják, hogy hol van az erkölcsi kormány. Igen, ezt nehéz helyreállítani, de aki azt emlegeti, az leginkább megzavarja. (Helyeslés balfelől) Önök azt mondják, hogy nem monarchisták, hanem csak conservative. Hisz mi is conservativek vagyunk, s csodálkoznom kell, ha oly emberek, kik nálamnál fiatalabbak s még semmit sem tettek, irányomban e szóval büszkélkednek. Még tegnap azt mondták, hogy nem találunk hitelre, ha conservativeknek mondjuk magunkat , engedjék meg nekem most önöknek azt mondani hogy ha önök azt mondják,hogy nem monarchisták senki sem fogja elhinni.(Helyeslés balfelől és a karzaton.) Egy hang: A Szajna prefectus tetszőleg tapsolt , ki vele. Calmon: Szajna prefektus a karzaton elrejtődzik. Audifiret-Pasquier: A karzatokat ki kell üríteni. Az elnök csendet kér. Thiers tovább folytatja: Előbbi nézeteimet nem titkolom el s bebizonyíthatom, hogy sokkal conservativabb vagyok, mint azok, kik itt félben szakítanak. Ha a baloldal támogatásában részesülök, ez azért van, mert szavamhoz hű maradtam. A bölcsész teljes nyugalommal vizsgálhatja, vájjon ez vagy amaz kormányforma jobb-e. De ha a kormány élén vagyunk, a dolog egészen másképen áll. Az ideiglenesség veszélyes, miután mindegyik pártnak szabad tért enged; az egyik rész erőszakoskodása a másikétvonja maga után. — Igyekeztünk a jövőt minél tovább nyitva hagyni, ha azonban a kellő pillanatban azt mondjuk önöknek, hogy a provisoriumnak meg kell szűnni, ez még korántsem árulás. Mint a monarchia régi híve, nem tartózkodom kijelenteni, hogy a monarchia nálunk lehetetlen. Ezt önök is bevallják, hogy nem a monarchia, hanem a conservativ ügy mellett harcolnak. Csak egy trón van, s hárman akarnak ráülni. — (Zaj jobb felől). Ha a mostani kormány fétreismertetik és gyaláztatik, ennek a provisorium az oka. Sajnálom, hogy két minisztertől meg kellett válnom, de egy egységes minisztériumra volt szükség s azért választottam oly férfiakat, kik a fődologban elveimet osztják. Az alkotmányos törvényekkel kezünket nyújtjuk önöknek; ezt csak azok figyelmes olvasása után fogják megérteni. Elodázhatlan volt a végleges kormányforma megalakítását indítványozok Az általános szavazatjogot nem lehet fölforgatni. Egy időben egész erélylyel ellene küzdöttem, most uralma kétségbevonhatlan , lehet azonban tisztítani és erkölcsfisíteni, a két kamara rendszert okvetlenül be kell hozni. A történelem nem ismer példát, hogy egy ország sorsn folyton egy gyűlésre lett volna bízva. Előreláthattuk a népképviselet és végrehajtó hatalom közötti összeütközéseket, melyek közül már több befejezett tény. A harmincas törvény határozatai önítéletem minden oldalát sértették és az óhajtott béke kedvéért mégis alájuk vetem magamat. Sajnálattal látom, hogy előzékenységem hasztalan volt. A jobboldalon hallani sem akarnak előterjesztésünkről, mert más valamiről szól, mintsem a monarchiáról; a baloldalon pedig elvetik, mert ezen háztól megtagadnak minden souverain jogot s állítják, hogy csupán a jövő nemzetgyűlés jogos a köztársaságot megalakítani. Mi ellenben hiszszük, hogy mi, midőn a konservativ-respublika megalakítása végett ezen tervjavaslatot önök elé terjesztjük, tulajdonkép konservative járunk el. Az utóbbi választások közel sem oly nyugtalanítók, mint hiresztelték. Részleges választások mindig kedvezőtlenek a conservativ pártra; általános választásoknál már inkább érvényre emelkednének a mérsékeltebb nézetek. A konservatív jelöltek megbuktak, azert a közvélemény nekiok monarchistikus hátsó gondolatokat tulajdonított. Ha a köztársaság létezése valahára kétségen kívül létezik, akkor a választások nem fognak szélsőségekbe rohanni. Ezen meggyőződés alapján terjesztettük önök elé törvényjavaslatunkat. H ha még ez is hatálytalan marad, akkor , nincs hely, csak a dictatura számára, s hogy ez hova vezet ? felesleg mondanom. A diktatúrával Francziaország 1725 ben még dicsőségesen bukott, de 1870-ben 1 A nagy férfiak diktatúrája, dicsőségteljesen tesz bennünket tönkre, a kicsinyeké azonban silányan. (Tetszés ) Anyagilag százszorta jobban állunk mint állnak a győztesek. Némely német város a közelebbi napokban olynemű nyugtalanságok színhelye volt, mi nálunk elő nem fordulhat. Tegnap ugyancsak kíméletlen dolgokat mondtak a kormánynak s pedig szánalmas hangon, mely minket meglephet. Szónok nekem rész véget jövendölt, azt mondá, hogy én mint nevetség tárgya bukom meg s a radicalisms védencze volnék. Köszönöm barátságos intelmeit, neki megbocsátok. Ő is védencz, de egyszersmind oly kegyvédnek örvend, mit atyja, a nemes Broglie herczeg irtózattal utasított volna vissza, az ő védszelleme a császárság. (Dörgő éljenzés balról s a jobboldalon nyugtalanság.) Az ülés 11/4 órakor fölfüggesztetik ■ 2 órakor folytatva lesz. térvén, a senatus üléseiben folytonos részt vett és az úgynevezett ,biztonsági törvények“ ellen az egész senatusban egymaga szavazott. Ismét visszatérve Algírba, az összes hadcsapatok főparancsnokává neveztetett ki; e minőségben összeütközésbe jött Napóleon herczeggel, a franczia gyarmatok miniszterével, mivel ennek decentralizáló terveit ellenezte, ennek következtében Napóleon herczeg lemondott állásáról. 1869-ben Olaszországban a második hadtest parancsnoka volt; itt ügyes hadműveletei által a magentai csatát megnyerte, minek következtében magentai herczeggé és Francziaország tábornagyává let. 1864 ben ismét Algírba ment, mint e tartomány főkormányzója. A nagy német franczia hadjáratban azon hadtest főparancsnoka volt, mely Strassbourg és a Rajna környékén állt s Elsaszt védelmező, 1870. aug. 6-án vívta a szerencsétlen wörthi csatát, s megveretve, csapatainak romjait bámulatos bravourral vezette vissza Chalousba, hol az újonnan szerveztetett s kiegészíttetett. Augusztus vége felé 120 ezer ember élén indult el innen, hogy a Metzbe zárt Bazainét kiszabadítsa. De több napi küzdelem után leszoríttatott eredeti útjáról, s seregével Sedánba záratott. Szept. 1-én délelőtt súlyos sebet kapott, s helyette Wimpffen tábornok vette át a sereg főparancsnokságát. A capitulatió és felgyógyulása után német hadifogoly len, honnan a békekötés után hazatérve, 1871. mártezius havában a commune ellen működő párisi ostromseregek főparancsnokává neveztetett ki. Páris bevétele óta is a párisi hadseregnek volt parancsnoka. Magentacsillagai így nevezték át az olasz háborúban, midőn Wörlhnél elhomályosult, bizony nem remélte, hogy egykor még Francziaország élén fog tündökölni. A III. Polgár“ egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan Mac Mahon tábornagy. Mac Mahon (Marie Edme Patrie Maurice gr. magentai herczeg, Francziaország tábornagya, Ír családból származott, mely a Stuartok elűzése után Francziaországba menekült; született 1804- iki jun 13-án Sullyba Autun mellett. Előbb papnak akarták nevelni, azonban versaillesi katonai iskolába jött és 1825-ben a saint-cyri katonai akadémiában folytatta tanulmányait, honnan 1830-ban mint alhadnagy a seregbe lépett. Az algieri expeditióban kitüntette magát s 1832. mint Archard hadsegéde Antwerpen ostromában részt vett. 1837- ben Damremont tábornok hadsegédjévé lön, de már 1840-ben mint az újonnan felállított chasseuri de Orleans 10. zászlóaljának parancsnoka, ismét Afrikába ment, hol 1855-ig szakadatlanul alkalmazva volt. Az 1848-iki forradalom alatt tábornokká és számos érdemei miatt 1852-ben osztálytábornokká lön. A krími háború alatt 1855-ben Canrobert helyébe az északi hadtest parancsnokává kineveztetvén, a sebastopoli táborba épen jókor jelent meg, fi°gy a malakoffi tornyot sikerrel ostromolja, ennek következtében 1866-ban Francziaország senatorává neveztetett ki, de már 1867-ben ismét Algíran küzdött a kabylok ellen. Parisba vissza A festészet a bécsi nemzetközi kiállításon. ‘ Két belgáról szándékozom ma szólani, kik mintegy éjszaki és déli sarkát képezik a brabanti iskolának: De Vriendt és Stevensről. A belga oskola évtizedek óta szűk köreiben maradt. Minden fiatal brüsseli festő Rómába utazik, de egyik sem feledi el Tenierjét, Ostadeját, de mindenekelőtt van Eykjét. Ha valamelyik brüsseli átlépi a határokat, korántsem Raphael, vagy az antik iskola az, mit követni fog, hanem a párisi bal ma bile. Páris az egyedüli hely, mely a brüsseli festővel elfeledtetheti hazáját; ki van Eykhoz hűtlen lesz, az Gavarni vagy Dóréhoz pártol. A brabanti oskola két igen heterogén követőjére találunk a hi De Vriendtben és azelfrancziásodott“ sStevensben. De Vriendt, ki születésére genfi, azt tűzte feladatul ki magának, hogy a történelmet saját színeivel, a krónikák valódi régies modorában fogja elbeszélni. Tanulmányozta a régi művészek modorát, színvegyítéseit stb., nem azért azonban, hogy a szabad, modern szellemeknek rendelje alá azokat, hanem hogy a történelmet minden vonásában híven, a magajargonjában beszélhesse el. S ebben tagadhatlanul igen sok szép valami leírhatatlan varázs rejlik, mely nem csak a festő és műértőre, hanem a laikus nézőre sem téveszti el sohasem hatását. Két képe van előttünk: Jaqueline de Baviére implorant de Philippe le Bon la grace de son mari* és „Comment sainte [Elisabeth de Hongrie fut repousée paries habitants a Eisenach.“ Mindkét kép az Egerek és Schoreel Jan tiszta, genreképhez hasonló, vigyázó és éles modorában van festve, csakhogy modern objectivitást szellemíti és fényli azokat át. A festészet eleme, feltéve, hogy a valódi művészettel legyen kivive, mindig fog pártolókra találni. Szent Erzsébetit képén naiv kellem ömlik el. A szegény erényes herczegnőt télnek idején hózivatarban űzték el három kis gyermekével a Wartburgból, és most hasztalan kér alant Eisenachban szállást, félig megfagyott gyermekeinek meleg menhelyet. Hasztalan ! A polgárok, kik legkegyelmesebb urukat akarják felbőszítteni, elutasítják házuktól. Az öltözék a legnagyobb s meglepő pontossággal van festve, és ölözékekből élethű, szánalmat gerjesztő arczok tekintenek ki. Stevens Alfred egyenes ellentéte De Vriendtnek. Stevens született brüsseli, egy apostata, modern festő, ki teleszívta magát a franczia frivolitás, franczia esprit és franczia verve* kifogyhatatlan emlőjén. Ecsetje nemtöröl,“ hanemtép“ - de mennyi kellemmel, mennyi delicatessel! E képeken a gondolat mindig a gyakran könnyelmű kivitel előtt jár, a szellem itt gyorsabban s tökéletesebben dolgozik a színnél. E skizzeket látni kell, hogy az ember azokat s dhic-jüket méltányolhassa! .Un peintre“ — elragadó instantanckép. A festő, ki már hírnevet vívott ki magának, ecsettel s palettel kezében, kilép egy pillanatra, lélegzetet venni kényelmes műterméből nyári lakó verandájára. A .cameriera:“ Rita vagy zitát útban találja, s enyelegni kezd vele. Kimondhatatlan otthoniasság és a distinguált frivolitás egy neme ömlik el « képem ,Le printemps* és Un sphinx « risi en* nem kevésbé kötik le a szemlélő fi»lémét, keltenek hatást. ,La dame gris e“ szeszélyes kép, mert könnyed fecsegéssel tudatja velünk, hogy ez eltt szürke és halványsárga jól talál egymással. .Urna prima donna“ egy énekesnőt állít élénkbe, ki azt hiszi, hogy magára van, bája szögletében egy ruhát próbál fel — s szólítsen gracios, sem szép — most rut, idomtalan, co® mun, de — igaz. Stevens impertinens ficzkó, a legkedvesebb causeur, gonosz költő, a művészet egy enfant téja, szóval — ,modern festő.“ V a c o n o Emil. tCülföldi vegyes Ilmnek (V) Egy hirdetés a régi jó időből. Nürnbergben 1640-ben egy kereskedő következőleg hirdette üzletét: „Makerl Izsák, borbély, parókakészitő, oskolatanitó, kovács és szülész ajánlja csizmáit s topánjait úgy borbélymühelyét is, hol igen jutányosan lehet hajat vágatni. Ezen kivül ajánlkozik táncztanításra, árul mindennemű illatszert két, papirt, fénymázt, sózott heringet, mézeskalácsot, keféket, egérfogót s más confekteket, sziv. erősítő gyökereket, burgonyát, kolbászt.“ (v) Fanatikus. Tarnowból írják, hogy múlt vasárnapon a miséző papra egy fanatikus*sedta tagja több revolver- lövést tett. A keresztény lsakosság között a felindultság roppant nagy, a merénylő elfogatott. (v) Az angol udvartól. Londonban e hó 22-én ment végbe az idény első udvari táncrvigalma. A táncz 10 órakor kezdődött, s több mint 1800 vendég volt jelen. Magántávirdákat alkalmaz egyes házaknál és középületeknél New Yorkban egy társaság. Egy kis elefántcsont-gomb érintésére - már ez szállodáinkban is szokás - a készülék azonnal működni kezd. Egyszeri érintésre megjelenő hordár, kétszerire a rendőr, háromszorira a tűzoltó, stb. E távírdákat igen jutányos árért lehet hizankint használni. (v) Romából katonai csapatokat küldöttek Flórenczbe a helyőrség megerősítésére, mivel komolyabb zavaroktól tartanak. (v) A szultán egy Wadsworth L. Mary nevű amerikai nőt fogadott meg háreme részért orvosul. A padisah nagy hódolója a háremélveknek, s ideje nagy részét itt tölti. (v) A franczia hadsereg tisztjei között a monarchistikus propaganda aggasztólag terjed. (v) Az új franczia kormány mint hírlik a nemzetgyűlést elszándékszik napolni. (v) A római internationalisták több főnöke a rendőrség által a napokban elfogadtatott. Hallomás szerint, ez alkalommal fontos irományokat foglaltak le. Bécsi hírek. — A bécsi és budapesti tőzsdék még mindig vesztenek, s elvégre kétség kezd támadni, ha nem-e fognak a legközelebbi napok végzetesbek lenni, mint a már átéltek. Bécsben mindenfélét megkísértenek, hogy a hanyatlást föltartóztassák, de még ekkoráig sikertelenül, nálunk a kereskedelmi csarnok ima d. u. tartott üléséből küldöttséget menesztett Kerkapolyhoz, hogy a bankkérdésben tudakozódjék, ő adja elő a miniszternek a pénzpiaci helyzetét, mely kivált a kis bankokat és ezek által az iparosokat romlással fenyegeti, sok részhírhez járult ma még az, hogy két soproni bank megbukott. A soproni hitelbank 4 fél millió passzívával, a kereskedelmi és iparon 2 és fél millió passzívával lőnek fizetésképtelenek Sopron város és megye igen szenvednek e bírok miatt, azontúl érdekelve van Bécs is ,de részben, mint halljuk, Pest is. — Egy báró elfogatása. Grandenstein Ferencz báró a .Hand in Hand“ cíl® hetilap kiadótulajdonosa és a .Correspondenze Politik und Volkswirtschaft“ szerkesztője ecsben elfogatott. Ez elfogatás oka a következő. Jadenstein báró többet költött, mint a mennyit válalatai jövedelmeztek és azért nemcsak pénd csarásokra vetemedett, hanem oly cselekedte is követett el, melyek által a büntető törvény enyével jutott összütközésbe. Ugyanis a bécsi meg és közintézetek nevére elismervényeket,hamisi melyek értelmében bizonyos összegek úróbb híreket és hirdetéseket lett volna a lapjaiba fölvenni. Ez iratokat elzálogosító ai igen ügyesen járt el, mert a kiváltás idei másut zálogosított el hasonló iratokat és frzettségeinek eleget tett. Azonban az ilye vett adósságok oly magasra rúgtak, hogy nem volt képes a műtétet folytatni és igy csak kiderült. A báró ez után 47,000 frtnyi aogot csinált. Lakásán a hamisított kötvénye pénzintézeti bélyegek nagy számban találtatta. . A Bchünbrunni udv. palota házi színházában tegnap este tartatott az első szint »’let dal, melyet ő Felsége fejedelmi vendégeinek ti»** telesére rendelt el. Az előadáson mintegy 45 személy volt jelen: az uralkodóház, a fejedelni vendégek, ezek kísérete, a diplomatiai testület, magas rangú katonatisztek és hivatalnokok. 7 órakor jött az udvar. Elől a belga király, ki ömelt* Erzsébet császár-király, a szász-weimari nagytér*