Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-05-28 / 121. szám
VII évfolyam. 121. szám. Kolozsvárn, szerda május 28.1873. POLITIKAI NAPILAP. n5 ELŐFIZETÉSI feltételek. * . 16 ft. —kr. Égés* évre . • ' ... 8 . , Félévre . ' • • ‘ Egy negyedre . • •. • 4- é p Egy hónapra • • • n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiadói hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. F-Cn r& HIRDETÉSI DIJAK Ötszor hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdető* után 80 kr bélyegilleték. X agy hirdetéseknél ^_____ kedvezmények. r NYILTTÉR •«írónként, vagy annak helye 26 kr Reclamok: hirfőtérbe soronként 1 ft. Írj ff* KOLOZSVAR.MAJUS 27. 1873. Az uj ügyvédi rendtartás. n. (__) Senki sem kételkedik abban, hogy az ügyvédi kar jelen szerkezetének korhadtsága úgy az igazságügynek, mint szintén az igazságot kereső feleknek ártalmára van ; mindennapi példák tanúsítják, hogy az ügyvédi kar tekintélye napról napra elhomályosodik, s napról napra veszít a térből, melyet becsülettel betölteni volt legfőbb feladata. Az ügyvédi karban az összműködés, megállapított elvek szerinti eljárás, vagy még a bensőbb collegialitás is iányozván, a felállított ügyvédi egyletek, vagy más jogász-testületek nem tudták megakadályozni azon kinövéseket, melyek itt is ott is fejüket kiütötték ; de épen ezen egyletek létre is jobbára ezen törekvéseknek lett minden áldozata. Ily körülmények közöl ezen irányban az organisatio felette szükséges Az igazságügyminiszter javaslatában két lényeges pontot különböztettek meg, az ügyvédi képesítvényekre és kamarákra vonatkozókat, a miniszter ez által kívánt hatni az ügyvédi kar erkölcsi tekinélyének megvédésére. Az első pont szerint ügyvdi vizsgára csak az bocsátható, aki kimutatja hogy a jogi s államtudományok befejezése és az elméleti államvizsgák vagy két szigorít letétele után négy évi joggyakorlaton való. A miniszer itt túlbuzgóságról tesz tanúbizonyságot, mert a vesszőtár odáig hajlította, hol vagy törik, vagy visszpattan ; odáig ment, hogy az ügyvédi kar erklcsi tekintélyének megóvására tett intézklése, már az ügyvédségre készülő ifjúság életpályáját vágja ketté. Tudom diploma és négy évi gyakorlat, ezt oly könnyű javaslatokban papírra letenni, de vajmi nehéz azoknak a 20 esztendei tanulás, akik már a 16-ik tanulási évnél anyagilag tönkre mennek a 16 év költekezései folyamán. A miniszter úr jelen intézkedései azt tanúsítják, hogy a javaslat elkészítésénél a külföldi intézményeket tartotta szem előtt. Ám jónak tartjuk, ha a külföld jobb intézményei hozzánk átplántáltalak, melyek viszonyainknak is megfelelnek s alkotmányunk keretébe beillenek, de nem óhajtozunk oly intézmények után, melyek viszonyainknak meg nem felelnek, s mig külföldön üdvös hatást idéznek elő , nálunk gonosz eredményeket producálnak. Az ügyvédi képesitvények ilynemű fokozása nincs arányban sem jogi életünk többi pályájával,— egy bírótól már ennek felét sem kívánják, holott a birákon fekszik az ország igazságügye. Az egyik pályának elnyomása a többiek előnyére bizonyára káros eredményekkel bírand ; amig erre tömegesen fognak fellépni, amazt egészen elhanyagolandják. Ha hazánk minden ötödik városára egyegy egyetem esnék, hogy így a tudori oklevél elnyerése könnyítve lenne , a tudori diplomát mi sem hagynók ki az ügyvédi képesítmények közül. Ámde tanügyi viszonyaink nem felelnek meg a fennforgó javaslat kívánalmainak. Magyarhonnak két egyeteme van Budapesten és Kolozsvárt, tehát a két város és környéke ezen intézetek áldásait élvezné, — de mit csinálnak hazánk legtávolibb részei ? Minő áldozatokba fog kerülni e hazarészek ki arra nézve, miszerint hajótörést szenvedett hajókat Frankhonba viszaszállitsa, de az ideiglenes kormány ezen váltókat 10 napra hoszszabbitotta meg, s igy hitelünk Indiában meg van becstelenítve. Bombayban ösmernek cngemet, s a kereskedő világ puszta aláírásomra is kölcsönöz 200 — 300,000 francot, ha kell, de a parancsnok váltóit, ki 2000 ember, 100 ágyús 8 hadihajóval rendelkezi, megtagadja. Sajnálatra méltó következménye a forradalmaknak ! Mindaz, mi Frankbonban ez év alatt történt, szánakozásra méltó dolog. A júliusi kormány hihetetlen lágysága, a köztársaságiak és communisták borzzasztó egyesülése, a gyenge árnak gatartása, kevés méltósága s kevés értelmisége a nemzetgyűlésnek, — mindez nagyon megszomorít Frankhon nagyobb többségének, és csaknem egész öszveségének rendre van szüksége, pedig nem látunk senkit, ki elég bátorsággal birna tulajdonképpeni rendszabályokat megragadni. De mindazon állapot daczára, melyben hazámat találni fogom, mégis örülök oda visszatérhetni, mert tanúja akarok a vonaglásoknak lenni, melyek között az önmagát tépi szét. S aztán most a francziának nincs is becse külföldön. Mi megvetésre méltókká tettük magunkat, s a francziák semmirekellő népnek tűnnek föl. Én mindent elkövetek arra nézve, miszerint a nemzeti méltóságot magam körül fenntarthassam ; a fejér királynét anynyira bámulják, hogy az angolok egészen meg vannak lepetve az által, és mintegy nagy népnek kiömlését érzik azon. Ők nem érthetik azt, hogy ugyanazon nemzet idézhesse elő egyszerre mind a gyalázatos februáriusi forradalmat, nemtelen júniusi jeleneteket, mind pedig ily nemes hajót állíthasson elő, mint a fejér királyné. Ők a legkülönösebb megjegyzéseket teszik ránk. Miért is nem angol kegyed ? Mi a mulatságot és szórakozást illeti, elég mindenfélévet kínálnak, de nekem semmi hajlandóságom sincs azok elfogadására.Néhány elfogadott és viszszaadott ebéd, eddig ment az én bemutatásom, hogy ezt is viszsza nem utasítottam, annak oka az volt, miszerint nem tartottam czélszerűnek, magamat egészen visszahúzni. A nők különösen osztályomat bámulják, és csaknem megörülnek öltöző szobám miatt, pedig mindezen berendezéseket undorral ifjúságának az a.diploma, melyet utóvégre nem tarthatunk fokmérőnek a tudományosság és készültségre nézve; ezt puszta formalitásnak vehetjük. A miniszter vagy az egész igazságügyet organizálja — úgy hogy abban egyik pálya a másikával egyenlő, vagy legalább arányos nehézségekkel küzdjön, vagy ne terhelje túl egyiket a másiknak előnyére. Teljesen feleslegesnek, idővesztésnek tartunk négy évi praxisból kettőt, már különösen azokra nézve, kik tudori diplomával bírnak . Két évi praxis egy tudorra nézve sok is. Egyébbiránt úgy látszik, hogy a javaslat tudori oklevéllel és 4 évi praxissal akarja a némileg csorbát szenvedett ügyvédi kar tekintélyét helyreállítani vagy fenntartani. Ez nagyon hibás felfogás. Ha valamely tag fáj, azt nem kell lemetszeni, gyógyítani kell. Nem a képesítvényeken kell az orvoslást kezdeni, mert képesítvényekkel bírhat az is, és legtöbbnyire bíz is, aki morálistekintetben épen nem bir képesítvénnyel, ott kell kezdeni az orvoslást, ahol ezeknek működése kezdődik, az ügyvédi kamarákat kellene oly rendszabályokkal ellátni, melyek képesek legyenek a morális súlyt fenntartani, s képes s elég erős legyen bármely kamara is a fájó tagokat lemetszeni. Az ügyvédi kamarák ily módon való szervezése volna egyedül hathatós befolyással az ügyvédi kar tekintélyének megőrzésére, eredményezné azt, amit a négy évi praxis és tudori diploma kimutatni képes nem lehet. Meglehet az is, hogy a javaslat czéljául tűzte ki, gátat vetni az ügyvédi pálya elébe, hogy ne legyen észlelhető oly tolongás e téren. Ma, midőn a szabad ipart élvezzük, szomorú dolog lenne, ha a szellemi ipart ily szívemben teljesítettem. Már egy hó múlva talán, másnak kell ezen nemes „Fejér-királynét átadnom. De mi történik kegyeddel anyngi mozgalom és fölforgatás közepette? El akarom magammal kitenni, hogy falun keresett menedéket, máskor pedig azt gondolom, mikép Párisban maradott, és nem akart a hazától megszökni, az embereket s eseményeket odahagyva, s Grenelle utczéjában épségben maradhatott, néhány kényszerített távollételt kivéve, melyek alatt érdekei fölött őrködött délen és Normandiában. Végre megértheti , hogy kegyedre nézve éppen oly bizonytalanságban vagyok, mint Bourbonban a kormányra nézve voltam: a láncz elszakadt, és vége a közlekedésnek, vannak nagy és váratlan események, melyek kisiklanak előttem és már semmire sem következtethetek többé. Miután Frankhon és főleg a társadalom kinézése észmeretlen előtttünk, mi csak is hibákat követhetünk el, s olvasmányunk után csaknem úgy látszik, minta Frankhon, és főleg Páris nem lenne egyébb, mint vad csordák tanyája, s mint egy a vad népek árja által megtámadott város. Nem szólok többé La Grange úrról s értem az ő ügyét, biz az nem igen szép, volt egy hatásos percze, mely után nagy szerepet játszhatott volna, kezébe véve ha nem is a forradalommal ellenkező, de legalább is a megtartó mozgalmat, de ő nagyon elfogult volt, s el van veszve. A helyzet válságos volt, és kevésbé erősré, mint az övé, elpusztult volna. Azt mondom magamban, hogy minden barátjai rejtőzködnek, pedig most nem annak az ideje, jobb lenne mutatkozni s egyesülni. A műveltség győzelme a vadság fölött nem látszik kétségesnek, csak hogy merészen kell csatát vívni, s mindenek fölött nem kell a következmények elől visszavonulni. Frankhenban jelenleg két elem van, melyek egy időben nem létezhetnek , kiutasításra nézve a legyőzetés kérlelhetlen következményeivel kell élni, a győzelem hitével. Nemsokára viszontlátjuk egymást. Bombay October 17-én 1848. Még mindég itt vagyok fegyverrel hónalyom alatt, parancsra várakozva. Hinné-e azt, hogy legkevesebb értesítéssel sem birok hivatalosan fölváltásomra nézve ? Csak némi határozatlan hírekt jutékokba vernek, s oly dolgokat kivonnánk egy osztálytól, melyeknek előállítására ez képes nem volna, mert olyanokat létező viszonyainknál fogva nem állíthatnak elő. A javaslat több apró-cseprő hibákkal is bír, melyekkülönben nagyobb fontossággal nem bírnak. A fennforgó javaslat még abban is culminál, hogy törvényre emelkedése esetében a leghatalmasabb elvet sértené meg, mert visszaható erővel bírna. Az áll benne, hogy akik ügyvédségre előjegyeztették magukat, szintén ezen §§-ok szerint vizsgálandók meg. Midőn az előjegyzés történt, még nem volt ilyen törvény, az előjegyzés 2 évre történik a fennálló törvény értelmében, s mégis e javaslat jövőben már oly törvényekről intézkedik, melyek ma megtörténnek. Az eddig előadottak szerint a doctori diplomát és 4 évi praxist elengednek s megmaradnánk a képesítvények tekintetében a ma is érvényben álló törvények mellett, s az orvoslást ott kezdenék, ahol valóban szükséges. Magát azügyvédi kart kell oly intézményekkel s rendszabályokkal ellátni, melyek az erkölcsi tekintélyt megőrizzék, — lehet aztán a vizsgáló bizottmányok iránt intézkedni, hogy valóban csak a képesek nyerhessenek ügyvédi oklevelet. A fennforgó javaslat több hátrányt, mint jót eredményez, márpedig arra kell tekintettel lenni, mennyi jót, és nem arra, hogy mennyi részt képes egy törvény előállítani. TARCZA ügy tengerész ,ir,almas levele Pagetól. Fordította : Anos Károly. fehér királyné fedélzetén octóber Sin 1848 a Bombayi öbölben. (Folytatás.) Értesítettem volt kegyedet arról miszerint November 24-ig akarok itt maradni, hy September 15-ig leveleimre választ kaphassa! Még éppen semmit se tudok se magamra, sen pedig fregátomra nézve. Valóban feltűnő dolog, hogy a franczia lapok semmit se imák ránk váltkozólag. Jelenben szörnyű hőség van, teren nem időből még mintegy 15 napunk van hátra, 8 eztán (.következik az, mit itt a passatszelek megidulásának neveznek, s a leghüvisebb leendődönket egyetek lapjainak elolvasásával töltjük e s igyekezünk a múltat és jelent megérteni, s a jövőt kitalálni. Valóban örülünk, hogy Bombayk jöhettünk újságok végett. Bourbor szigetén laknem megfultunk az általános ,tudalanságban, klitikai véleményeinket csak is többé vagy kevésbe gyü 8ü hírek által táplálhatván, melyek több vagy kevésbé vadak is voltak egyszers mind. Itt llandó észreköttetésben állunk Frankionnal, minő 15 napban egész köteg újság érezvén, melye csak 28-30 nappal keltek ezelőtt, eképen mintegy tank konterén tartjuk hüvelykünké. Lagalább a már az okozatok ösmeretére nézve megállapodás, juthatok. A haditengerészet nem valami szép erővel kecsegtet, a tengerészet nagsága a pérügy nagyságától függ, ez tisztán a egyszerűen fűzkérdés. Márpedig azon modorba ítélve, mely a nemzetgyűlés a haza hitelműveleit és pénzüreit kezeli, előre látom, hogy mi el fogunk esmi teljes zavarba bonyolódni. Mondom-e már ketednek, hogy Bombayban a funezia kormárra vóló váltóinkat nem akarják elogadni ? Lspire Parancsnok a chinai állomásd, a .Dicsel- 8en -hajótörést szenvedvén, vállat állitottátt Bécsi nemzetközi kiállítás. Bécs, május 24. 1873. A kiállitásfáradt Angolország nem nagyon erőltette meg magát, hogy az anyaországot a bécsi nemzetközi kiállításon mentől kedvezőbb szin■-------- . ____ tottak értésemre, de éppen nem tudoma, hogy helyettesem elindult-e már Frankhonból. Elég időm volt a változásra előkészülni, s külömben is semmi részben se vagyok megsértve. Az igazat megvárva, azon kilátás, hogy a Bourboui állomás felett parancsnokoskodjam, már semmi kellemes oldallal nem bír, a zavar naponta fog növekedni ; ezután már csak az unalomra van kilátás, minden kárpótlás nélkül. Tegye ehez azt, hogy a Bourbonban tartózkodás rám nézve elviselhetlen, s a kikötőben elhordozhatatlan fájdalmaknak vagyok kitéve. Még nem kaptam kegyed leveleit, melyeket Ádenba czímzett. Írtam Hayner kapitány, a kormányzónak, kivel 7 év óta benső viszonyban állottam, szíveskedjen azokat mielőbb megküldeni. Türelmetlenül várok azokra, remélve, hogy helyzetemre nézve fölvilágosítanak; a közelebbi posta 24-ről elhozza azokat. Életem még mind komor, egyhangú és szomorú; nem is mozdulok a hajóról. A Frankhonból jövő hírek a személyzet közt oly eszméket keltettek, melyeket erélyesen el kellett nyomni, a communismus nem közelíthetett hozzám; ez szerintem a gályarabság szelleme, én el vagyok határozva azt épen úgy megfojtani, mint a gályarabok közti lázadást megfojtani szokták. Mindez nem arra szolgál, hogy életem útjaira virágokat hintsen ...........Szigorú fegyelmet kell gyakorolnom, épen mintha az ellenség előtt állanánk. Mindazonát holnapra elfogadtam az ebédrei meghívást Falkland lordhoz; ismeri-e kegyed? Ezen angol lakomák kiállhatlanok előttem; pénzügyi állásunk sem javul, az aranyra szóló utalványaink nem bírnak árfolyammal; még szerencse, hogy pénz van hajómon, különben nagy zavarba jönek. A kereskedőknek nincs semmi bizalma a franczia kormányba. Meg se tudnám mondani, hogy minő megalázó érzéseket kelt az bennünk. Minő kínos benyomást okoz a haza leveretése; minket az egészen megfojt. Máskor könnyen hordozzuk a hajózás nyomorait s unalmait; azon remény. Franchont viszontlátni s ott megpihenhetni, szivün meyében vigaszul és támaszul szolgált. Most mindez elhomályosult és már nem is merünk hazánkra gondolni, a minden társalgást kerülünk, mely fb..