Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-05-28 / 121. szám

VII évfolyam. 121. szám. Kolozsvárn­, szerda május 28.1873. POLITIKAI NAPILAP. n5 ELŐFIZETÉSI feltételek. * . 16 ft. —­kr. Égés* évre . • ' ... 8 .­­ , Félévre . ' • • ‘ Egy negyedre . • •. • 4- é p Egy hónapra • • • n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdába­n. Kiadó­i hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. F-Cn r& HIRDETÉSI DIJAK Ötszor hasábozott sor ára 6 kr. Minden hirdető* után 80 kr bélyegilleték. X agy hirdetéseknél ^_____ kedvezmények. r NYILTTÉR •«írónként, vagy annak helye 26 kr Reclamok: hirfőtérbe soronként 1 ft. Írj ff* KOLOZSVAR.MAJUS 27. 1873. Az uj ügyvédi rendtartás. n. (__) Senki sem kételkedik abban, hogy az ügyvédi kar jelen szerkezetének korhadt­­sága úgy az igazságügynek, mint szintén az igazságot kereső feleknek ártalmára van ; min­dennapi példák tanúsítják, hogy az ügyvédi kar tekintélye napról napra elhomályosodik, s napról napra veszít a térből, melyet becsület­tel betölteni volt legfőbb feladata. Az ügyvédi karban az összműködés, meg­állapított elvek szerinti eljárás, vagy még a bensőbb collegialitás is iányozván, a felállí­tott ügyvédi­ egyletek, vagy más jogász-testü­letek nem tudták megakadályozni azon kinö­véseket, melyek itt is ott is fejüket kiütötték ; de épen ezen egyletek létre is jobbára ezen törekvéseknek lett minden­ áldozata. Ily körülmények közöl ezen irányban az organisatio felette szükséges Az igazságügyminiszter javaslatában két lényeges pontot különböztettek meg, az ügy­védi képesítvényekre és kamarákra vonatko­zókat, a miniszter ez által kívánt hatni az ügyvédi kar erkölcsi tekinélyének megvé­désére. Az első pont szerint ügyvdi vizsgára csak az bocsátható, a­ki kimutatja hogy a jogi s államtudományok befejezése és az elméleti ál­lamvizsgák vagy két szigorít letétele után négy évi joggyakorlaton való. A miniszer itt túlbuzgóságról tesz tanú­bizonyságot, mert a vesszőt­ár odáig hajlí­totta, hol vagy törik, vagy visszpattan ; odáig ment, hogy az ügyvédi kar erklcsi tekinté­lyének megóvására tett intézklése, már az ügyvédségre készülő ifjúság életpályáját vágja ketté. Tudom­ diploma és négy évi gyakorlat, ezt oly könnyű javaslatokban papírra letenni, de vajmi nehéz azoknak a 20 esztendei ta­nulás, a­kik már a 16-ik tanulási évnél anya­gilag tönkre mennek a 16 év költekezései fo­­lyamán. A miniszter úr jelen intézkedései azt ta­núsítják, hogy a javaslat elkészítésénél a kül­földi intézményeket tartotta szem előtt. Ám jónak tartjuk, ha a külföld jobb intézményei hozzánk átplántáltalak, melyek viszonyaink­nak is megfelelnek s alkotmányunk keretébe beillenek, de nem óhajtozunk oly intézmények után, melyek viszonyainknak meg nem felel­nek, s mig külföldön üdvös hatást idéznek elő , nálunk gonosz eredményeket produ­­cálnak. Az ügyvédi képesitvények ilynemű foko­zása nincs arányban sem jogi életünk többi pályájával,— egy bírótól már ennek felét sem kívánják, holott a birákon fekszik az ország igazságügye. Az egyik pályának elnyomása a többiek előnyére bizonyára káros eredmények­kel bírand ; a­mig erre tömegesen fognak fel­lépni, amazt egészen elhanyagolandják. Ha hazánk minden ötödik városára egy­­egy egyetem esnék, hogy így a tudori okle­vél elnyerése könnyítve lenne , a tudori dip­lomát mi sem hagynók ki az ügyvédi képesít­mények közül. Ámde tanügyi viszonyaink nem felel­nek meg a fennforgó javaslat kívánalmainak. Magyarhonnak két egyeteme van Buda­pesten és Kolozsvárt, tehát a két város és környéke ezen intézetek áldásait élvezné, — de mit csinálnak hazánk legtávolibb részei ? Minő áldozatokba fog kerülni e hazarészek ki arra nézve, miszerint hajótörést szenvedett hajókat Frankhonba viszaszállitsa, de az ideiglenes kor­mány ezen váltókat 10 napra hoszszabbitotta meg, s igy hitelünk Indiában meg van becstelenítve. Bombayban ösmernek cngemet, s a kereskedő vi­lág puszta aláírásomra is kölcsönöz 200 — 300,000 francot, ha kell, de a parancsnok váltóit, ki 2000 ember, 100 ágyú­s 8 hadihajóval rendelkezi, megtagadja. Sajnálatra méltó következménye a forradalmaknak ! Mind­az, mi Frankbonban ez év alatt történt, szánakozásra méltó dolog. A júliusi kormány hihetetlen lágysága, a köztársaságiak és com­munisták borzzasztó egyesülése, a gyenge árnak gatartása, kevés méltósága s kevés értelmisége a nemzetgyűlésnek, — mindez nagyon megszomorít Frankhon nagyobb többségének, és csaknem egész öszveségének rendre van szüksége, pedig nem lá­tunk senkit, ki elég bátorsággal birna tulajdonkép­peni rendszabályokat megragadni. De mindazon állapot daczára, melyben ha­­zámat találni fogom, még­is örülök oda visszatér­hetni, mert tanúja akarok a vonaglásoknak lenni, melyek között az önmagát tépi szét. S aztán most a francziának nincs is becse külföldön. Mi megve­tésre méltókká tettük magunkat, s a francziák semmirekellő népnek tűnnek föl. Én mindent elköve­tek arra nézve, miszerint a nemzeti méltóságot magam körül fenntarthassam ; a fejér királynét anynyira bá­mulják, hogy az angolok egészen meg vannak le­­petve az által, és mintegy nagy népnek kiömlé­sét érzik azon. Ők nem érthetik azt, hogy ugyan­azon nemzet idézhesse elő egyszerre mind a gya­lázatos februáriusi forradalmat, nemtelen júniusi jeleneteket, mind pedig ily nemes hajót állíthas­son elő, mint a fejér­ királyné. Ők a legkülönösebb megjegyzéseket teszik ránk. Miért is nem angol kegyed ? Mi a mulatságot és szórak­ozást illeti, elég mindenfélévet kínálnak, de nek­em semmi haj­landóságom sincs azok elfogadására.Néhány elfogadott és viszszaadott ebéd, eddig ment az én bemutatásom, hogy ezt is viszsza nem utasítottam, annak oka az volt, miszerint nem tartottam czélszerűnek, magamat egészen visszahúzni. A nők különösen osztályomat bámulják, és csaknem megörülnek öltöző szobám miatt, pedig mindezen berendezéseket undorral ifjúságának az a.­diploma, melyet utóvégre nem tarthatunk fokmérőnek a tudományosság és készültségre nézve; ezt puszta formalitásnak vehetjük. A miniszter vagy az egész igazságügyet organizálja — úgy hogy abban egyik pálya a másikával egyenlő, vagy legalább arányos nehézségekkel küzdjön, vagy ne terhelje túl egyiket a másiknak előnyére. Teljesen feleslegesnek, idővesztésnek tar­tunk négy évi praxisból kettőt, már különösen azokra nézve, kik tudori diplomával bírnak . Két évi praxis egy tudorra nézve sok is. Egyébbiránt úgy látszik, hogy a javas­lat tudori oklevéllel és 4 évi praxissal akar­ja a némileg csorbát szenvedett ügyvédi kar tekintélyét helyreállítani vagy fenntartani. Ez nagyon hibás felfogás. Ha valamely tag fáj, azt nem kell le­metszeni, gyógyítani kell. Nem a képesítvé­­nyeken kell az orvoslást kezdeni, mert képe­­sítvényekkel bírhat az is, és legtöbbnyire bíz is, a­ki morális­­tekintetben épen nem bir képesítvénnyel, ott kell kezdeni az orvoslást, a­hol ezeknek működése kezdődik, az ügyvé­di kamarákat kellene oly rendszabályokkal ellátni, melyek képesek legyenek a morális súlyt fenntartani, s képes s elég erős legyen bármely kamara is a fájó tagokat lemetszeni. Az ügyvédi kamarák ily módon való szer­vezése volna egyedül hathatós befolyással az ügyvédi kar tekintélyének megőrzésére, ered­ményezné azt, a­mit a négy évi praxis és tudori diploma kimutatni képes nem lehet. Meglehet az is, hogy a javaslat czéljául tűzte ki, gátat vetni az ügyvédi pálya elébe, hogy ne legyen észlelhető oly tolongás e té­ren. Ma, midőn a szabad ipart élvezzük, szo­morú dolog lenne, ha a szellemi ipart ily szívemben teljesítettem. Már egy hó múlva talán, másnak kell ezen nemes „Fejér-királynét átadnom. De mi történik kegyeddel anyngi mozgalom és fölforgatás közepette? El akarom magammal ki­tenni, hogy falun keresett menedéket, máskor pe­dig azt gondolom, mikép Párisban maradott, és nem akart a hazától megszökni, az embereket s ese­ményeket odahagyva, s Grenelle utczéjában épség­ben maradhatott, néhány kényszerített távollételt kivéve, melyek alatt érdekei fölött őrködött délen és Normandiában. Végre megértheti , hogy kegyed­re nézve éppen oly bizonytalanságban vagyok, mint Bourbonban a kormányra nézve voltam: a láncz elszakadt, és vége a közlekedésnek, vannak nagy és váratlan események, melyek kisiklanak előt­tem és már semmire sem következtethetek többé. Miután Frankhon és főleg a társadalom kinézése észmeretlen előtttünk, mi csak is hibákat követhe­tünk el, s olvasmányunk után csaknem úgy lát­szik, minta Frankhon, és főleg Páris nem lenne egyébb, mint vad csordák tanyája, s mint egy a vad népek árja által megtámadott város. Nem szó­lok többé La Grange úrról s értem az ő ügyét, biz az nem igen szép, volt egy hatásos percze, mely után nagy szerepet játszhatott volna, kezébe véve ha nem is a forradalommal ellenkező, de leg­alább is a megtartó mozgalmat, de ő nagyon el­fogult volt, s el van veszve. A helyzet válságos volt, és kevésbé erősré, mint az övé, elpusztult volna. Azt mondom magamban, hogy minden barátjai rejtőzködnek, pedig most nem annak az ideje, jobb lenne mutatkozni s egyesülni. A műveltség győzelme a vadság fölött nem látszik kétségesnek, csak hogy merészen kell csatát vívni, s mindenek fölött nem kell a következmények elől visszavo­nulni. Frankhenban jelenleg két elem van, melyek egy időben nem létezhetnek , kiutasításra nézve a legyőzetés kérlelhetlen következményeivel kell él­ni, a győzelem hitével. Nemsokára viszontlátjuk egymást. Bombay October 17-én 1848. Még mindég itt vagyok fegyverrel hónalyom alatt, parancsra várakozva. Hinné-e azt, hogy leg­kevesebb értesítéssel sem birok hivatalosan fölvál­tásomra nézve ? Csak némi határozatlan hírekt ju­tékokba vernek, s oly dolgokat kivonnánk egy osztálytól, melyeknek előállítására ez ké­pes nem volna, mert olyanokat létező viszo­nyainknál fogva nem állíthatnak elő. A javaslat több apró-cseprő hibákkal is bír, melyek­­különben nagyobb fontossággal nem bírnak. A fennforgó javaslat még abban is culmi­­nál, hogy törvényre emelkedése esetében a leghatalmasabb elvet sértené meg, mert visszaható erővel bírna. Az áll benne, hogy a­kik ügyvédségre előjegyeztették magukat, szin­tén ezen §§-ok szerint vizsgálandók meg. Midőn az előjegyzés történt, még nem volt ilyen törvény, az előjegyzés 2 évre tör­ténik a fennálló törvény értelmében, s még­is e javaslat jövőben már oly törvényekről intéz­kedik, melyek ma megtörténnek. Az eddig előadottak szerint a doctori diplomát és 4 évi praxist elengednek s meg­maradnánk a képesítvények tekintetében a ma is érvényben álló törvények mellett, s az or­voslást ott kezdenék, a­hol valóban szükséges. Magát az­­ügyvédi kart kell oly intéz­ményekkel s rendszabályokkal ellátni, melyek az erkölcsi tekintélyt megőrizzék, — lehet aztán a vizsgáló bizottmányok iránt intézked­ni, hogy valóban csak a képesek nyerhesse­nek ügyvédi oklevelet. A fennforgó javaslat több hátrányt, mint jót eredményez, már­pedig arra kell tekintet­tel lenni, mennyi jót, és nem arra, hogy mennyi rész­t képes egy törvény előállítani. TARCZA ügy tengerész ,ir,al­mas levele Pagetól. Fordította : A­n­­­o­s Károly. fehér királyné fedélzetén octóber Sin 1848 a Bombayi öbölben. (Folytatás.) Értesítettem volt kegyedet arról miszerint November 24-ig akarok itt maradni, hy Septem­ber 15-ig leveleimre választ kaphassa! Még ép­pen semmit se tudok se magamra, sen pedig fre­­gátomra nézve. Valóban feltűnő dolog­, hogy a franczia lapok semmit se imák ránk váltkozólag. Jelenben szörnyű hőség van, teren nem időből még mintegy 15 napunk van hátra, 8 eztán (.kö­­vetkezik az, mit itt a passatszelek megidulásá­­nak neveznek, s a leg­hüvisebb leendődönket egyetek lapjainak elolvasásával töltjük e s igye­kezünk a múltat és jelent megérteni, s a jövőt kitalálni. Valóban örülünk, hogy Bombayk jöhet­tünk újságok végett. Bourbor szigetén laknem megfultunk az általános ,tudalanságban, klitikai véleményeinket csak is többé vagy kevésbe gyü­ 8­ü hírek által táplálhatván, melyek több vagy kevésbé vadak is voltak egyszers mind. Itt llandó észreköttetésben állunk Frankionnal, minő 15 napban egész köteg újság érezvén, melye csak 28-30 nappal keltek ezelőtt, eképen mintegy tank kon­­terén tartjuk hüvelykünké. Lagalább a már az okozatok ösmeretére nézve megállapodás, jut­hatok. A hadi­tengerészet nem valami szép erő­­vel kecsegtet, a tengerészet nagsága a pérügy nagyságától függ, ez tisztán a egyszerűen fűz­­kérdés. Már­pedig azon modorba ítélve, mely­ a nemzetgyűlés a haza hitelműveleit és pénzüreit kezeli, előre látom, hogy mi el fogunk esmi teljes zavarba bo­nyolódni. Mondom-e már keted­nek, hogy Bombayban a funezia kormárra vóló váltóinkat nem akarják elogadni ? Lspire Parancsnok a chinai állomásd, a .Dicsel- 8en -hajótörést szenvedvén, vállat állitott­átt Bécsi nemzetközi kiállítás. Bécs, május 24. 1873. A kiállitásfáradt Angolország nem nagyon erőltette meg magát, hogy az anyaországot a bé­csi nemzetközi kiállításon mentől kedvezőbb szin­■-------- . ____ tottak értésemre, de éppen nem tudoma, hogy helyettesem elindult-e már Frankhonból. Elég időm volt a változásra előkészülni, s külömben is semmi részben se vagyok megsértve. Az igazat megvárva, azon kilátás, hogy a Bourboui állomás felett parancsnokoskodjam, már semmi kellemes oldallal nem bír, a zavar naponta fog növekedni ; ezután már csak az unalomra van kilátás, minden kárpótlás nélkül. Tegye ehez azt, hogy a Bour­bonban­ tartózkodás rám nézve elviselhetlen, s a kikötőben elhordozhatatlan fájdalmaknak vagyok kitéve. Még nem kaptam kegyed leveleit, melye­ket Ádenba czímzett. Írtam Hayner kapitány, a kormányzónak, kivel 7 év óta benső viszonyban állottam, szíveskedjen azokat mielőbb megküldeni. Türelmetlenül várok azokra, remélve, hogy hely­zetemre nézve fölvilágosítanak; a közelebbi posta 24-ről elhozza azokat. Életem még mind komor, egyhangú és szo­morú; nem is mozdulok a hajóról. A Frankhonból jövő hírek a személyzet közt oly eszméket kel­tettek, melyeket erélyesen el kellett nyomni, a communismus nem közelíthetett hozzám; ez sze­rintem a gályarabság szelleme,­­ én el vagyok ha­tározva azt épen úgy megfojtani, mint a gályara­bok közti lázadást megfojtani szokták. Mindez nem arra szolgál, hogy életem útjaira virágokat hin­tsen ...........Szigorú fegyelmet kell gyakorolnom, épen mintha az ellenség előtt állanánk. Mindazon­­át holnapra elfogadtam az ebédrei meghívást Falk­­land lordhoz; ismeri-e kegyed? Ezen angol la­komák kiállhatlanok előttem; pénzügyi állásunk sem javul, az aranyra szóló utalványaink nem bír­nak árfolyammal; még szerencse, hogy pénz van hajómon, különben nagy zavarba jönek. A keres­kedőknek nincs semmi bizalma a franczia kormány­ba. Meg se tudnám mondani, hogy minő mega­lázó érzéseket kelt az bennünk. Minő kínos be­nyomást okoz a haza leveretése; minket az egé­szen megfojt. Máskor könnyen hordozzuk a hajó­zás nyomorait s unalmait; azon remény. Fran­c­hont viszontlátni s ott megpihenhetni, szivün m­eyében vigaszul és támaszul szolgált. Most mindez elhomályosult és már nem is merünk hazánkra gondolni, a minden társalgást kerülünk, mely fb­..

Next