Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-09-16 / 211. szám
volt, hogy az étterembe az volt a szerencsés, aki egy szinte megehetetlen levest és sültet kaphatott. Estre 9 órakor megérkeztünk Pestre. Na de már itt annyian voltak, hogy az étteremhez még közeledni sem lehetett, mert hatszor annyi nép volt künn, mint amennyi az étterembe tefért. A rendes vonat elindulta 10 órakor 12 vaggonnal, a Statsban vonata 10 órakor 21 vagonnal, mi pedig az Északi vonattal a 11 órakor 32 vaggonnal és mindegyik a zsúfolásig tele, a 65 vaggonba, lehetett 2000 ember, ezeken kívül még egy vonat indult, mert minden állomáson nagy ember tömeg volt, akiket mi fel nem vehettünk. Ezeket egy utánunk jövő vonatnak kellett összeszedni és Bécsbe szállítani. Pozsonyban annyi nép volt az indóháznál, hogy azoknak is külön vonatra volt szükségük, ezeket is hozzáadva, csak egyedül Magyar- és Erdélyországból 7-en legkevesebb 300 ember érkezett Bécsbe, mi pedig a helyett, hogy 6 óra 45 perczkor érkeztünk, megérkeztünk 10 órakor; ez még nem volt elég, hanem nekünk erdélyieknek nem jött meg a podgyászunk. Volt bábeli zavar , nekem pedig nem maradt egyéb hátra, mint vendéglőbe menni, és megvárni este 8 órát, és akkor tovább utazni, mégpedig egy útitársam ajánlatára a vasút melletti Donau szállodába. Ott a Lohudinernek általadtam a podgyászomról szóló jegyet, amely állott egy 40 fontot nyomó bőröndből, hogy ezt nekem délután a vasútról, ha megjön, hozza által. A 40 fontos böröndöm áthozásáért nem több, mint 6 frt, olvasd hat forint, volt beszámítva és minden káromlás mellett nem maradt egyéb hátra, mint kifizetni, vagy a vasútról lemaradni. Én a kifizetést választva, a vasútnál a számadást általadtam egy bécsi rendőrcomissariusnak, hogy mit végez, nem tudom, hanem én mindenkinek azt ajánlom, hogy ha Bécsbe megy, nehogy a Donau-szállodába menjen, mert úgy még a Bakonyba se rabolják meg, mint ott. És azt is ajánlom, hogy aki Bécsbe nem a kiállításra utazik, hanem tovább szándékozik,az ne hidyen a vasúti hirdetéseknek, hogy ilyen meg olyan olcsó, és mindenféléhez a kiállításnál félárba juthat, mert ha egyszer felült az ember, többé senki sem gondol az utassal, legfeljebb ráadásul egy kis konductori gorombaságot kap, de pontosan éppen meg nem érkezik. És a sok méreg és boszúság mellett azt nyerheti amit én. Én a számításnál nyertem 11 ftot, és minthogy az érkezés hat helyett 10 órakor volt, elköltöttem estig 5 frtot, a szállodába fizettem a szobáért 2 ft 40 krt, a podgyászom átszállításáért 6 ftot, összesen 13 ft 40 kr, tehát vesztettem 2 ft 40 krt és egy napomat. De egy vigasztalásom mégis maradt, az, hogy olyan útitársaim voltak, akik jó kolozsvári vajas pogácsával el voltak látva, amelyet velem megosztottak, mert ha még ez sem lett volna, akkor Kolozsvártól Bécsig még ezekhez pedig jobban részesültek. Bécsbe a kiállításnál magamatkörülnézve, úgy láttam, hogy a látogatók nagy része magyar és erdélyországi. Lehet gondolni, hogy mennyi pénz megy ki ezen alkalommal az országból, ehez még hozzá számítva a gyenge termést, adóhátralékot, és még egy jó víg farsangot, minek nézhetünk ezek után ebbe; én azt hiszem, hogy ilyen módon részvények nélkül el lehet egy nagy krachot érni. Popini Nándor is ,51 mely Scheurer Kettler republikánus képviselő , Thiersckert Luzernben folyt. A köztársaság volt elnöke sok kérdést érintett so van ez, a ország jelenlegi helyzetéről elmond, véleményei, helyzet - mondó - nem kétségbeejtő. Chu,bord mértéktelen követelése, a párisi gróf halatlan engedményei, a szabadelvű oneanisták szemeit végre fel fogják nyitni. E pártban általában véve sok becsületes ember van, mindamellett ezek a radikalizmustól való félelmükben s a herczegek kétértelmű politikája következtében fejüket vesztik s arra kényszerittettek a monarchiába kapaszkodni. Én is e kormányformát választanám, de az angolok módjára. Megkísértettem a pártokon kívül kormányozni. Most megkísértik azokkal a pártokkal kormányozni, melyek a kamrában többségben vannak. Azok, kik látni fogják, hogy csak eszköznek használtattak, az ellenük kötött szövetséget szét fogják robbantani. A „Répub. Frau.“ Francziaország helyzetét a következő szavakkal jellemzi: „Még csak néhány nap s Francziaország önmagának vissza lesz adva. internő, hogy megmondhassa, hogyan akar kormánoztatni, a nemzetre nézve elérkezett volna a pillanat, szavát hallatiis mind valódi souverainnek megszólalni. Szerencsétlenségre az ország souverainitása helyébe a kamra febr. 8-iki állítólagos souverainitását tették. Ez a nehézség csomója. Senki nem gondol ennek ketté vágására, mindenki csak megoldani akarja. Ez okból a pártok s különösen a republikánus párt, melynek befolyása az országban folyton növekedik s melynek sorsa Francziaországéval szorosan egybe van szőve, a türelem és mérsékelt szellemétől vannak áthatva . A spanyol cortes Castelar helyére 122 szavazattal egyhangúlag Salmeron Miklós volt miniszterelnököt választotta elnökének. Egy újabb távirat szerint Spanyolországban a politikai helyzet javult a kormány erélyes intézkedései következtében; a tartalékosok behívása után 33,000 főből áll a tényleges hadi létszám ; Cataloniába 10,000 főnyi sereg fog küldetni. A carlisták — miután lovasságuk nincs — a síkföldre nem mernek leereszkedni. A spanyol cartes helybenhagyá a Castellár által teendő intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatot, valamint a zászlóaljaktól elpártoló tartalékosok családjaira kirovandó pénzbüntetést. Mint jelentik, ez utóbbi intézkedésnek nagy eredménye van, a szökevények tömegesen visszatérnek. Don Carlos főhadiszálását Loyola városában ütötte föl. Éjeleken át különösen San Sabastián környékén erős ágyúzást lehet hallani, ami azt mutatja, hogy a carlisták még mindig tanácsosabbnak tartják a határ mellet tartózkodni. A spanyol socialista lázzadásról e hó 7-től k'sseibignaio-i hatóságot bebörtönözték község földeit maguk közt felosztották a nélkül, hogy a kormány, noha ez esetről értesülve volt, azt megakadályozni igyekezett volna. Orenseben kitört a lázzadás a czélból, az állami adózást kikerülni, a lázzadók megtámadták a hatóságot, a csendőröket legyőzték s a várost hatalmukba kerítették. Sancha Perez Valencziában több hatóságot feloszlatott. A cartagenaiak naponként 20 ezer realij pénzt vernek. A vasuttársulattól kétezer mázsa szenet elvettek. A római jezsuita lapok Francziaország jövendőbeli programjának elkészítésével foglalkoznak. A „Civitta Cattolica* a belpolitikára nézve csak azt az alternatívát állítja föl, helyreállítani a törvényes monarchiát „teljes eredetiségében* a szolgái az ilyen ajándékokat el ne fogadják és meg ne tartsák. Ez utóbbi négerek egyébiránt még szerencséjüknek tarthatták, hogy ilyen kezekre kerültek, mert ügyes európai orvos kezelése alá jutottak, ki az ily tömegesítéseknél elmaradhatlan betegségekből, mik nemsokára beállottak, kigyógyitá őket s nem egynek menté meg életét. E szerencsétlenek közül igen sok otthon tehetős gazda és családatya volt. Egyetlen nap mindörökre megosztá nőtől, gyermektől, vagyontól, jólléttől s rabszolgává alacsonyitá le, mert hogy a rabszolga-vadásznak annyi humanitása legyen, hogy legalább az egyes családtagokat ne válassza el egymástól, arra nincs eset. Az elfogottak ellenkezőleg, minden tekintet nélkül az egyes családokra, osztattak szakaszokba, adattak vagy ajándékoztattak el. E szerencsétlenek legnagyobb részét nem, mint sokan hihetnék, harczban fogták el, hanem többnyire mezei munkájuknál lepték meg őket. Egész helységeket támadtak meg a rablócsapatok, a házakat kifosztották s minden lakást, az elöljárótól kezdve le az utolsó emberig, bilincsre vertek és elhurczoltak. Az idősebbek, kik a csapást legsúlyosabban érezték (mert otthon, mint családatyák és öreg emberek első helyet foglaltak el, s most a rabszolgák közt a legutolsók voltak, mivel csak a fiatalabbak használtathatnak, az öregeket pedig majdnem hasznavehetetleneknek tartják) semmiképen nem tudták magukat beletalálni új helyzetükbe. A verés, sanyargatás ezeknél mit sem használt. Nem akartak semmit tenni, mit uraik parancsoltak. Még arra is csak nehezen voltak rávehetők, hoy a silány táplálékot, mit adtak nekik, mege-Az élelem is értékük szerint osztatott ki. *tal rebszó‘8a kinek gondozása urának szivén e jobb éten kapott, a szegény aggoknak elminden logikus következményeivel, vagy Spanyolvagy Lengyelország sorsára jutni. így ítéltek, mond az említett lap, Francziaország lakosainak kétharmad része. Francziaország politikája vagy a gúny tárgya lesz, vagy egy folytonos előkészítője a háborúnak Porosz- és Oroszország ellen. A turini lapok a klerikálisok fenyegetéseivel szemben figyelmeztetik a kormányt, hogy a franczia műszaki tisztek az olasz földön helyrajzi méréseket tesznek. Minghetti olasz miniszter, ki a király kisrétében leend, ez utazást arra akarja használni, hogy Berlinben kölcsönt kössön. Dublinban e hó 7-én a még fogva tartott negyven férfi megkegyelmezése tárgyába nagyszerű meeting tartatott E meeting a legnagyobb volt, mely O’Connel ideje óta tartatott, miután százezernél többen voltak jelen. Majd minden iparegyesület és ezek, valamint más számos testületek is megjelentek zászlókkal és zeneszóval: jelvényekben és feliratokban nem volt hiány, különösen e szó „kegyelem” különféle változatokban volt feltüntetve; daczára a roppant nagyszámú közönségnek, zavargás nem fordult elő. A kommune napjaiból. Ki emlékeznék ma már Weysser György nevére? .... Ez ember el van feledve még talán, Francziaországban is, legföljebb személyes barátjai őrizték meg emlékét. A vad és zivataros idő, melyben végét lesé, elmosta emlékét, és még csak a dicsőség kétséges szerencséje sem jutott osztályrészéül. Hol ezrek vesznek el, az egyes nem kelthet részvétet; a párisi kommune rémnapjaiban nem sokat ért egy emberélet s ki tudja Lány áldozat érdemli meg legalább azon emléket, melyet Weysser özvegye állított férje részére most, midőn Brüsselben kiadott egy könyvecskét. A könyvecske elbeszélése nem panaszhang, hanem tanulságos adat a kommune történetéhez, fölemeli azon fátyolt, mely a kommune utolsó napjaira volt borítva s leleplezi a titkot, hogy a versailles-i csapatok miként vették be Parist. Veysser György Paris ostroma alatt ben volt a városban s a fegyverszünet megkötése után a kormányt követte Bordeauxba. Itt főzte ki a tervet, hogy összeköttetésbe kell lépni a kommune főbb embereivel, és egy ellenforradalmat szervezni, mely tervet közölte is Saisset tengernagygyal s általa Barthélemy de Saint-Hillaire-rel is. A kormány, melynek ápr. elején még igen kevés hadereje volt, örömmel beleegyezett a tervbe és Veysset azonnal Párisba utazott, hol beavatta a Guttin testvéreket is. Eredetileg az volt a terve, hogy bizonyos számú elhatározott emberrel, kik a törzskari épül nem lehet bízni. Finom kabátot és nagyon tiszta fehér ruhát viselt — elég ok arra, hogy a rongyos csőcselék bizalmatlansággal viseltessék az „ur” iránt. Weysser tudta, hogy a tábornok rosz kedvű, tehát igen alkalmatos pillanat arra, hogy megközelíttessék. Az ismeretség megkötése könnyen sikerült, mert a Guttin testvérek egyike az ostrom alatt valami Hutzingerrel egy zászlóaljban szolgált s ez most Dombrowszki körül volt, ki előkészítette az utat a tábornokkal való ismeretségkötésre. Weyssel április végén találkozott először Dombrowszkival, ki eleinte igen tartózkodó volt, de később így nyilatkozott: „Azt hittem, hogy a lakosság mögöttem van, de csalódtam, s ez büntetésem. Felőlem barátaim és ellenségeim azt fogják mondani, hogy magamat eladtam. Jó én eladom magamat. Ez irtóztató játéknál fejemet koczkáztatom, meglőhetnek vagy alattomosan hátulról gyilkolhatnak meg, legalább nőmnek és gyermekeimnek kell kenyeret hátrahagynom.“ De Dombrowszki nemcsak kenyérről akart gondoskodni, hanem vajról és pecsenyéről is, mert a szerződést csak akkor akarta megkötni, ha Barthélemy Saint-Hilaire az árulásért egy millió frankot ad. Már Dombrowszkinál sokkal olcsóbban lehetett megvenni a montmartre-i tüzéreket. A kommune a hegyre néhány üteget állított föl, melyek egész Páris fölött uralkodtak. Most tudjuk tehát meg hogy az ágyuk miért lövettek ki oly roszul, hogy a golyók vagy nem találtak, vagy pedig csak saját embereiket Levalloisban. Hanem a kommnisták rájöttek e titok nyomára, s Veysset házába törtek, ott mindent összepusztítottak, nejét fogságba hurczolták, de maga Saint-Denisbe menekült, honnan tovább folytatta cselszövényeit a versailles-i kormány megbízásából. Május 10-én kapta Barthélemy levelét, melyben Dombrowszkinak egy millió, Hutzingernek 360,000, a többi törzskari tiszteknek pedig 200,000 frank igértetett váltókban a Rotschild házra Frankfurtban. Dombrowszki kötelezte magát, hogy az egész környék Point du Jourtól a Wagram kapuig nem fog a nemzetőrség által védelmeztetni, s a maga és kísérői számára szabad elmenetelt kért Veysset által kieszközöltetni. Veysset a szabad elmeneteli jegyet az árulási díj egy részével május 30-án akarta Hutzingernek átadni. A találkozási hely semleges téren, Saint Quentől nem messzire állapíttatott meg. Dombrowszki ígéretének beváltására megtette a kellő intézkedéseket, midőn a Point du Jour és a Dram kapu közti hadsereg parancsnokává , Matthieu ezredest, a beavatottak egyikét nevezte ki. Minden jól látszott elkészülve lenni; Veyssel már czéljainál hitte magát s Dombrowszki a milliót zsebében, de akkor a sors egy aszszony személyében megakadályozta a jól kifőzött tervet.—Veyssel Baronie egy asszonyt se, kinek közvetítését gyakran fölhasználta, beavatta a titokba s neki is 10,000 frankot ígért. Az asszony készpénzt kívánt, s mivel Veysset nem tudott ilyent adni, néhány kommunistának elárulta a május 20-ai találkozást. Midőn tehát Veysser és Hutzinger megjelentek a semleges téren, néhány kommunista rájuk rohant és őket elfogta. Meg van fejtve tehát a titok, hogy a versaillescsapatok miként vonulhattak be Párisba egyszerre három kapun minden ellenállás nélkül, scsak a város belsejében kezdődött el a gyilkoló, s a védelmezőkre nézve remény nélküli harcz, Mig Weysset és Hutzinger a börtönbe hurczoltattak, azalatt a kommune csapatjai Dombrowszki parancsára kiürítették a Point-du-Jour és Wagram kapu közti sánczokat, és a versailles-i hadseret nem ritkán meg is sebesítették, nem halálosan ugyan, mert ez a tulajdonos kárára lett volna de mégis úgy, hogy kínos fájdalmakat érezhetett Sz inte például történt a többiekre nézve. Végül már nem volt elég láncz, hogy a foglyokat mind vasra verhessék, s köteleket kellett használni. Minthogy ezek természetesen nem tartottak oly erősen, mint a vasbilincs, a szökési kísérletek is meg voltak könnyítve. De a rabszolgatulajdonosok nem sokára találtak módot az áruvesztés ez utteme megakadályozására. Disreszeléket fedeztek ! Külföldi politikai szemle, Kolozsvár, szept. 14-én A „Journal de Génévé” egy beszélgetést köt és mert a polgárháború változó esélyei ezt tanácsolják. Bemet mi kerestük fel, nem ő keresett fővezérséget, tábornoktársairól kisebbítőleg nem szólott, Kossuth iránt teljes bizalommal s ragaszkodással volt mindvégig. Az orosz iránt engesztelhetlen gyűlölség élt lelkében, éles kitöréseit hallottam, ott volt czéljai közt, majd ha mi győztünk, kedves honának, a hős Lengyelországnak felszabadítása is; de erről csak legmeghittebbjeivel szólott, úgy tűnt ez föl előtte, mint ifjúnak a jövendő boldogság képe, mely hevíti a keblet, ragyogó álmokban ringatja a képzelődést, de a melynek valósulása iránt a komolyan számitó ész elég biztos támpontokra nem talál. Magyarország felszabadítása ügye első és legközvetlenebb czél volt előtte, mit se másnak alá nem rendelt, se terveivel nem compromittált. (Vége köv.) II Embervásár Afrikában. — JAALTZAN JIENRIKTŐL — (Folytatás.) A szultánnak annyi rabszolgája volt, hogy a keleten minden legcsekélyebb alkalommal adatni szokott „baksis“-okat (ajándék) is csak négerekben adta már, így egy Borimból jött karaván (melynek érkeztén a szultán különösen örvendett mert fegyvereket s lovakat hozott) fogadási ajándékul ötven „feje-et kapott. Dr. Nachtigal is, szultánnál tett első látogatása után hazatérve, nem csekély, de nagyon kellemetlen meglepetésére lakásán, tizenhárom főt talált, mivel a fejedelem ajándékozta meg. Az utazó természetesen visszaküldötte a szerencsétleneket. Azt azonban, nagy bosszúságára, nem tudta megakadályozni, hogy tanyáztak, a Vaudouse-térre menjen, a hatalmába ejtse a rendőri épületet és hadi iskolát, onnan pedig rögtön a városház felé forduljon, melyet megostromolván, elfogta volna a kommune főbb embereit. E czélból a nemzetőrség nyolczadik zászlóalja parancsnokának 300 frankot adott saját zsebéből, s megnyert a terv kivitelére több tisztet is. A versailles-i kormány azonban nem fogadta el e tervet, s a cselt ajánlotta. Három kaput, az Auteuil, Passy és Point du Jour mellettieket kellett arany kulcscsal kinyitni. E kapuk őrzője, az első, párisi hadsereg vezére, Dombrovszki volt, s Veysset azon megbízatást nyerte, hogy helyezze magát összeköttetésbe a tábornokkal. Parisban a valódi vörösök közt már azon vélemény kezdett elterjedni, hogy Dombrowszkiban lenben, kiknek épen elkerülhetlenül szükséges lett volna a jó táplálék, csak hulladékokat adtak, így hozta ezt magával a „gscheft“. A fiatal talán két „fej“-et is megért, az öreg alig egyet. Csekélyebb értékű áru megőrzésére pedig az üzér nem sok költséget fordít. A szerencsétlen aggastyánok páronként összebilincselve hevertek lakáson a nyomori kunyhók esőzés által mocsárrá lágyult földön. Valamivel tűrhetőbb helyzetük volt a fiatal, erőteljes férfiaknak. Ezeket a szultán elkülöníttette, s később hadiszolgálatra szándékozott felhasználni őket. Az e czélra kiszemeltekkel a fejedelem nagyon takarékosan bánt s nem ajándékozott el egyet sem közülök. Egyelőre ugyan még ezek is bilincsre voltak verve, mert hazájuk közel volta könnyen menekülésre csábíthatta volna őket. De, mint mondom, gondozásuk jobb volt. Némelyek már kezdették is helyzetüket épen nem oly résznek s félelmesnek tartani, különösen a szegénysorsnak ; otthon úgy sem volt semmijük, a harcrosnak pedig rosz dolga nincsen. De e fiatal, értékesebb rabszolgák talán csak negyedrészét képezték az összes foglyoknak. A nagy tömeggeli bánásmód fölötte embertelen volt A szerencsétlenek egyetlen gondolata így Csak a lehető menekülés volt, a szökési kisérletek gyakran is fordultak elő ; siker persze igen ritkán koronázta azokat. De egyedül azon körülmény is hogy ilyen esetek egyáltalában fordulhatnak elő, hatalmas befolyással voltak a szerencsétlen rab’szolgák tömegére s a menekülési kísérletek napról-napra szaporodtak. Mentői gyakrabban fordultak elő, annál ingerültebbé lettek a rabal tulajdonosok. Iszonyúan büntették azt, ki menekülésében eléretett s ismét elfogatott. A szökevényt karóhoz kötötték s kegyetlenül megkoráosolt tó». I,‘ Ti- C8‘k “ leSritkíbl' esetekbe, veit képes kiszabadítani magát. A szerencsétlenek állapotának azonban mégosszabbra kellett fordulnia. A rablójáratok sok mi inatok TdTy[ mUtaUak td embe”*ben, sen mc c 8 gab°naban. Az élelmiszerek erősen fogyni kezdtek, minek folytán a szegény rab-2: “Vf“ gyakran éheztették- Vízben főtt, efedel el * mit enni kaptak. Eledel oly embereknél, kik dústermékeny országsává T Va’ M húsételhez voltak a megszokottam "t?'e"Cm elíg,ele" ’«elemzés alat, » 1 , )’a' c “lseknél az eeSaa“‘ r“ík',IU' nedvesség miatt folyton ég, költ JXZ huladék,piszok a tömegesen laa levegőtzik H m nemsokára teljesen inficiálta járvány Lfek! V8 T" “rra' bof!»' «««/«■ száz m e*kezzék, mely nem sokára kitört s meg száz rabszolgát ejtett áldozatul. (Vége köv.)