Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-09 / 231. szám

sasági törvény a társaságok felügyeletét a ke­reskedelmi minisztériumnak adta, melynek ke­belében Office of Registrar of Joint-Stock­ Companies nevű ellenőrző hivatalt állított, kö­telességévé tévén, hogy a társaságokat jegyez­ze, s tőlük zárszámlákat kérjen be.­ Azon­ban csak hamar bebizonyult, hogy az iránt, hogy a társaságok a zárszámlákat beadják, s azt helyes alakban adják be, executiváról a törvényben gondoskodva nincs. Következett az 1862-iki aug. 7-iki tár­sasági törvény, mely különösen arról neveze­tes, hogy a biztosítók és bankok részvénye­seit a határtalan felelősség alól ezen törvény oldotta fel. Ez már (56 és 60-ik §.) felhatal­mazta a kereskedelmi minisztériumot, hogy inspectorok által a társaságok állását, könyveit megvizsgáltathassa, s a társaságokat a vizs­gálat kiállására büntetés terhe alatt utasí­totta, — s kötelezte a társaságo­kat, hogy a felállított, minta sze­rint zárszámlát állítson. — De miután a kereskedelmi minisztérium a vizsgálatot csak is a részvényesek '/5-d részének megkeresése folytán foganositja, s azt is a panaszlók költ­ségére, — miután oly zárszámla — minta állíttatott fel, mely a bányásztársaságokra is ép úgy talált, mint a biztosítókra: a fennem­­lített törvény intézkedését, bár annyiban he­lyes, hogy a bíróságot a politikai hatóság vizs­gálatával megelőzteti, mindazáltal az élet ki­elégítőnek nem találta. Az amalgamatiób, a társaságok ezen ujdivatu rabszolga-kereske­dése, melynél a hivatalnokok magokat pár százezer írttal kielégittetik, s a biztosítókat más tán sokkal gyengébb társaságoknak ad­ják át, még nagyobb mérvet öltött: a bizto­sítás hitele meg lett támadva, s oly társasá­goknak, mint az Albert, mely 22, s Európe­­án, mely 33 társaságot nyert el, kellett meg­bukni, hogy keletkezzék a Cave-féle törvény, mely az életbiztosítókat alakulásuk, beszámo­lásukra nézve csaknem amerikai szigorral fel­ügyelet alá vetette, s e felügyelettel a keres­kedelmi minisztériumot és legfőbb törvényszé­ket bizta meg. De mégis hiányos maradt any­­nyiban, hogy a vizsgálati initiativa hivatal­­beli felügyelettel kisérés, a zárszámlák meg­­birálása, egyenes kötelességévé senkinek se tétetett.— Mindazáltal, azon magaslatra lát­juk a franczia felett emelkedve, hogy miként a biztosításügy fontossága, speciális szakértel­met igénylő szerkezete, s világra szóló üzlete megkívánja, a társaságok felügyeletét a leg­magasabb politikai és bírói közegek kezébe adta. — Kőváry László: meg kell vetni, s az sem szenved kétséget, hogy egy a szabadsághoz szokott országban az izgatás meg volna engedve oly pillanatban, midőn a­nél­kül, hogy Francziaországot megkérdeznék, annak sorsa fölött határozni akarnak. Thiers emlékeztet arra, hogy a bordeaux-i szerződés megszegésével vádolják, mert elkerül­­hetlenül szükséges törvényeket terjesztett elő s azután igy szól: „Ma megbízatás, fölhatalmazás nélkül és a nemzetgyűlés együtt nem lételében Francziaország egész jövő sorsa fölött alkudoznak egy jövő fölött, melyet azonnal minden vita s az országra való hivatkozás nélkül akarnak megpecsé­telni,melyet az leginkább érdekel s az egyedüli tör­vényes uralkodó. A­mit Amerikában és Angliában izgatásnak neveznek, a jelen körülmények közt megengedhe­tő volna, de a köztársaság érdekében nem szük­séges izgatni, mely az egyedül lehetséges kormány­forma, mely képes a szétforgácsolt pártokat egye­síteni, mely egyedül szólhat tekintélylyel a demok­ratához s mely Francziaországban mindent visz­­szaállitott: rendel és hadsereget, mely a területet visszaváltá s minden sebet behegyesztet, kivéve azt, melyet a háború ütött. Nemcsak a köztársaságot védeni lesz felada­tunk, hanem Francziaország összes jogait, az 1789 -ki elveket, a háromszinü zászlót, s nem csak a zászlót hanem azon dolgok valóságát, melyet e zászló takar s mely nélkül az ellenforradalom a legutálatosabb s leggyalázatosabb hazugság lenne. Mindezt védenünk kell, nem oly eszközök által, melyek könnyen félre­magyaráztathatnak, hanem a rideg, erős észszel; az ország komoly helyzete eszélyt kíván.“ Thiers levelét azon ígérettel fejezi be, hogy elmegy Nancyba, „ha a válság elmúlt, s ha az or­szág fölszabadításának biztonságát s nyugalmát fogjuk élvezni.“ Thiers levele, mint távirják, egész Franczia­­országban nagy hatást keltett s nem sokára ész­lelhető is lesz, mert az agg politikus hatalmas szavát és az elhatározó pillanatban hallata. A fusionisták a monarchia visszaállítására eddig élő 366 képviselő aláírását nyerték meg. Megerősíttetik, hogy egy syndikátus alakult, mely­nek feladata a franczia papírok értékét a restau­­ratió-üzelmek elhaladásával mesterségesen föl­­csigázni. A köztársasági párttöredékek az egyesülés lét­rejötte mellett fáradoznak. Mint hiszik kilátás, van reá, hogy a baloldal, balközép s a radikális pártok egyesülni fognak Chambord gróf előre jelzett manifes­­tuma, mint jelentik, csak e hó második felében fog megjelenni. Mint az „Epoca“ írja, Castel arta dip­lomatikai testület tagjai üdvözölték erélyes maga­tartásáért s a carlisták fölött kivívott győzelmek­ért. Hir szerint a carthagenai támadás vezére Oránba, Algírba szándékozik menekülni. A lázza­­dás vége felé köréig, a két évnél rövidebb időre elítélt fegyenczek is kezdik a szolgálatot megta­gadni. Az Alicante sikertelen ostromából vissza­tért hajók nagy levertséget idéztek elő, miután a várt gazdag zsákmány helyett csak néhány sebe­sülttel tértek vissza. Egy hivatalos londoni lap szerint a par­lament újabban decz. 16-ra lett elnapolva. de. A kis Handikap győztese Festetics P­­roodroofja volt Gr. Károlyi Pista Prim­­ros­e-jával szemben, a 300 drb. arany állam­díjat gr. Szapári Thi-Jew-je seperte be gróf Festetics Pál Andorkája elől. A vigaszversenyben gr. Forgács László, V­i­v­a c­i­t­y­j­a lett győztes, ugyan annak Franc Maconjával szemben. * Br Wesselényi Béla Princ-Párissa úgy látszik m­indenütt győztesnek marad, s csak a legközelebbi időben a kolozsvári és debreczeni gyepről négy szép díjat nyert. A Princ-Páris talán az egyet­len királyhágón inneni 16, mely a királyhágón túli matadorokat kezdi túlszárnyalni bár volna, ha nem maradna végképpen nál­unk. KLUlföleli vegyes hírek (v) A Bazaille elleni per okt. 6-án kez­dődött a Trianonban. Ez első tárgyalásra nagy embertömeg gyűlt egybe. A haditörvényszék elé idézés és a haditörvényszék összeállításának föl­olvasása után az elnök Bazaillet vezeték- és ke­resztneve után kérdezvén, ez erre válalaszolni vo­nakodott. Ezután fölszólittatnak a tanuk; mint el­sők Canrobert, Leboeuf,­Frossard, Bourbaki és Changarnier jelentek meg Azon határozat szöve­ge, melynek folytán Bazaine tábornagy a hadbíró­ság elé állíttatott, igy hangzik: Bazaine Francois Achille Francziaország marsallja vádolva van, hogy 1870-ks évi október havában Metz előtt 1. az el­lenséggel alkudozott és az erősséget, melynek fő­parancsnoksága reá volt bizva, kiadta volna neki anélkül, hogy megkísértett volna minden rendel­kezésére bocsátott védőeszközt, és mindent meg­tett volna, mit a kötelesség és becsület elébe sza­bott. 2. Hogy mint a metzi hadsereg főparancs­noka nyilt csatatéren oly kapitulácziót írt alá, melynek következtében csapatainak a fegyvert le kellett rakniok. 3. Hogy, mielőtt alkudozott, nem tette szóval és írásban mindazt, amit a becsület és kötelesség egyaránt megparancsolt volna.“ — A vasutak Spanyolországban. A „Ti­mes “nek egy levelezője írja, hogy nem régen Spanyolországba utazott, de Madridban nem kapta meg kiszállásakor málháját, ő tehát reclamált­a a vasúti főnöknél, ki a következő feleletet adta: „Legyen egészen nyugodt, ha málhája nem esett a vízbe, vagy nem lopatott el, akkor a legköze­lebbi vonat megérkezése után pontosan meg­kapja.“­­ A new-yorki „Krack­“-ról kimerítő jelentést hoznak az amerikai lapok, s mint ezek­ből látszik a rémület és a fogaknak csikorgatása ott sem csekélyebb, mint pár hó előtt Bécsben. „Általános demoralisatió jellemzi az üzlet tevékeny­ségét — írja a „New-York­ Tribune.“ A közbizal­mat aláaknázták az alattomosan fondorkodó híresz­telések. A Credit Mobilier üzelmei, a Tammany és a Brooklyn kör csalásai s több nagy ház bu­kása rettenetesen megingatta a pénzpiaczot. A tőzsde folyosóit­ és karzatait zsúfolásig megtölti a remegők tömege s oly nagy a tolongás, hogy ren­gett, ropogott a dulakodók alatt a karzat. A börze épület fennálása óta ily kétségbeesett dulakozásra nem emlékeznek. A speculatió-perek egyszerre 11—12 százlék­kal estek. Az utczákon tolongott a nép — üvöltettek a tönkrejutottak és űzték mesterségüket a­­ zsebmetszők. A nép ostro­molta a tőzsérek irodáit s rendőrségét kellett vé­delmükre kirendelni. Ilyen vo­t a nagy „Krach“ első napja New Yorkban.“ — Krokodil porkoláb. A hollandi kor­mány Jávában igen practikus módon őrizteti a fog­lyokat. Ugyanis az erőd árkaiba krokodilokat te­lepített meg. Ezeknek a porkoláboknak aztán ne­héz kijátszani ügyeimet s teljes lehetetlen meg­vesztegetni őket. Külföldi politikai szemle. Kolozsvár okt. 7-én Párisban Thiersnek a nancy-i pol­gármesterhez intézett levele képezi a beszéd tár­gyát. E levélben, melyet a távirat csak kivonat­ban közölt, Thiers kifejti az okokat, miért nem ment el Nancyba a emlékeztet a belforti előre nem sejtett fogadtatásra, mely azon vádra szolgál okul, hogy ő izgató lett. Szerinte nem szabad újabb anyagot nyújtani a vádaskodásra. Kétség­­kívül — mondja levelében — bizonyos vádakat kadott az utazás unalmas, vagy terhes volta miatt. Soha sem tett ellenvetést, ha arról volt szó, hogy útra készüljön, ha mindjárt az egyik sarkövtől a másikig kellett is sietni. Mindehová követett, a­nélkül, hogy kérdezősködött volna. E mellett test- szervezete minden betegségnek finyet hant; aczél izmai voltak, de idegekkel nem birt _k ezt ter­mészetesen csak erkölcsi értelemben veszem. Conneil harmincz éves volt, a korarány köz­tünk úgy állott, mint tizenöt a húszhoz. Bocsánat, hogy ez után árulom el, hogy negyven éves­­va­gyok. Csak egyetlen hibája volt. Mindig Csak a harmadik személyben beszélt velem, ha e miatt a gutaütés kerülgetett is bosszúságomban „Conseil !“ — kiáltam ismételve, miközben már magam is hozzá kezdtem az úti készületekhez Kétségtelen volt hogy teljes bizonysággal számíthattam a hős ficzkóra. Szokás szerint te­­hát nem is kérdeztem soha, akar-e kisérni utazá­somban, vagy nem. Ez­úttal azonban oly kirándu­lásról volt szó, mely esetleg még igen is Llura nyúlhatott, s e mellett veszélyessé is válhatott mert az üldözendő szörnyeteg képes volt a rössebb fregattot oly könyedén árasztani mint ha csak dióhéjból volna. Itt a leghidegebb férfi is gondolkodóba eshetett. Mit fog mondani Conseil .Conseil !“ — kiáltám harmadszor. Conseil megjelent. „A nagyságos úr hívott?“— .Igen készült útra, két óra múlva utazunk. .Amint a nagyságos urnak tetszik.“ A debreczeni lóversenyek második napja teg­nap délután, mint távirati tudósításunk jelenti, a következő eredménnyel folyt le. A Debreczen városa száz aranyos díjját nyerte Br. W­e­s­s­e­­lényi Béla Prin­c-P­á­r i­s­a, gr. Szapári Iván Verbénájával szemben, mely másodiknak érkezett „Egy perczünk sincs veszíteni való. Tömd meg úti bőröndömet minden szükségesekkel, de siess.“ „Hát a gyűjtemények ?“ — tévé hoz­zá Conseil. „Azok iránt később rendelkezünk.“ „Hogyan ? Az archioteriák, Hyracoteriak, Oreodontok, a Cheropotamusok, és a többi csont­vázas­ ?“ „Átadjuk a szálloda-tulajdonosnak.“ „És az eleven szarvas­disznó.“ „Távollétünk alatt gondját viselik. Egyébi­ránt rendelkezni fogok, hogy egész állat­seregle­­tünket Francziaországba szállítsák.“ „Tehát nem Párisba utazunk ? „Vagy igen — válaszoltam kissé tétovázva, — „csak hogy egy kis kerülőt teszünk.“ „A­mint a nagyságos urnák tetszik.“ „Nem a legegyenesebb ir­nyt vesszük, ez az egész. Az „Abraham Lincoln“ fedélzetén tesszük meg az utat.“ „Amint a nagyságos urnák tetszik.“ „Tudod, barátom, — ama tengeri szörnyről van szó, — a rettenetes Narvalról, — megszaba­dítjuk tőle a tengert. „A tenger mélységének titkai, szerzője, nem vonulhat vissza ez expeditio­­tól. E küldetés ép oly dicsőséges, mint veszélyes ! Nem tudjuk hova megyünk. E bestia igen szeszélyes. Parancsnokunk pedig az ördögtől sem fél. . . , « n Amit a nagyságos úr tesz, én is azt teszem.“ »Gondold meg jól, mert nem titkolom, hogy ez azok közé az utazások közé tartozik, melyek­­nem mindig szokott visszatérni az ember.“ „A­mint a nagyságos urnák tetszik.“ Félóra alatt bőröndeink tömve voltak, Con­seil gyorsan elkészült, s én mégis biztos voltam, hogy mit sem feledett el, mert a ficzkó ép oly tökélylyel osztályozta az ingóket és ruhákat, mint a madarakat és emlősöket. Kifizettem számlámat, a hotel nagyszerű bu­­reaujában, hol minden perezben nagyszámú társa­ságot lehet találni. Rendelkeztem, hogy becsoma­golt gyűjteményeimet indítsák útra Francziaország­ba. A szarvas disznó számára elégséges összeget tettem le, s aztán Conseillel együtt kocsiba ug­rottam. A kocsi, melynek egy azért harmincz fran­­kot kellett fizetni, az Union-Square, Fi­deli A van­eze, és Bovery-Street-en keresztül a Katrin-Stre­­etbe fordult, és a huszonnegyedik „Pier“-en (a ko­csik számára épült külön Quai) állapodott meg Innen a gőzkomp, kocsistól és mindenestől Bro­­oklynba, az East River balpartjára szállított, s né­hány percz múlva azon quai előtt állottunk meg, mely mellett az Abraham Lincoln“ két kéménye már türelmetlenül eresztette a fekete füstgombo­­lyokat.­­Podgyászomat rögtön a fedélzetre szállítot­ták. Én is oda siettem. Mindenek előtt Farragut parancsnok után tudakozódtam. Egy matróz a pa­rancsnok kajütjébe vezetett, hol egy megnyerő kül­sejű tiszt fogadott, barátságos kézszorítással. „Arronax Péter úr?“ — kérdező. „Ugy van“ — válaszoltam — „Farragut ten­gernagy ?“ A közönség teljes érdeklődéssel nézett a Folinus Hermin­a. asszony fellépte elé. Mindenki kiváncsi volt, hogy ez a hallgatag csendes gyer­mek mennyit örökölt anyya, Lukácsi Anto­­n­i­a szelleméből! És e kérdés az estre érdekes feleletet nyert a Follinus H. kisasszony értelmes kedves játékában. Az egykori gyermekből szép deli színpadi alak lett, ki azóta megtanult ma­„Személyesen. Üdvözlöm, tanár úr. Kabinje rendben van.“ Eltávoztam, s a parancsnokai nem akarván háborgatni a horgonyfelhúzás alkalmával, a 8 ka­momra kijelölt kabinba mentem. Az „Abraham Lincoln“ e vállalatra különösen lett felszerelve. A leggyorsabb vitorlázok egyike volt s emellett oly gőzgéppel ellátva, melynek fesz­­erejét hét légkörig lehetett fokozni. E nyomás al­kalmazása mellett a fregatté óránként 18 mértföl­det volt képes haladni. Jelentékeny gyorsaság, de semmiesetre sem elég arra, hogy az óriási Narval gyorsaságával mérkőzzék. A fregatté berendezése megfelelt hajózási jó tulajdonainak. Nagyon megelégedett voltam kabi­­nemmel, mely a hajó falán volt alkalmazva, 3 egyenesen a tisztek társalgó termébe nyílt. „Itt nem lesz rosz dolgunk !" mondám Con­­seilnek. „A nagyságos urnák engedésével úgy érez­hetjük itt magunkat, mint egy Bornátrendi remet*» a harsonacsiga házában. Conseilre bíztam, hogy podgyászomat elren­dezze,­­ aztán a fedélzetre mentem, hogy a hor­­gonyfelvonás műtétét lássam. (Bolyt. köv.) Bécsi híveit. — A német politológusok kongreszee mely összeköttetésben a bécsi közkiállitással Béc­s­ben tartatik meg, dr. Lukas Ede elnöklete alatt nyílt meg. A kongreszus azon főkérdéssel foglal­­kozott. 1. Mily új módszerek hozattak be le újab­­ban a gyümölcskert kezelésében jó sikerrel, pedig 1. a fák nemesítésére, 2. a fiatal csemeték­­növesztésére, és 4. fák ápolására nézve? Hosszat­ vitá­s hozzászólás után a kongreszus tíz előadót választott, kik a kérdés második részéről fognk jelentést tenni. — A tanítók h­iánya Ausztriában 18 lávos. A napokban Bécsújhelyből Sopronba men­­nek tanítókat keresni; mivel pedig Lajtántól job­­ban fizetik a tanítót, alkalmasint kapnak is ma­gyar tanerőt. Irodalom é­s művészet (v) Hajós Zsigmond, mint a „Ref- b&” olvassuk, 10,000 írt évdijjal öt évre a prágai szin­házhoz szerződött. * (v) Feh­érváry egy új társulat szervezésén fáradozik. * (v) Liszt-jubileumhoz. A jubileum tárgyiá­ban a Pestvárosi közgyűlés által kiküldött bizott­­ság azon javaslatot tette, hogy a város a Krisz­tus m oratórium előadására a vigadó nagytermét ingyen engedje át. Az ünnepély emlékére alapit­­son három 200 frtos alapítványt oly szegénysor magyar zenészek számára, kik e zeneakadémiában a zenetanulmányokban magukat kitüntetik k­ü­lönösen a magyar zeneművelésben tényleges hala­­dást mutatnak Ezen ösztöndíjakat életében kizá­­rólag Liszt ítélné oda, halála után pedig a zene­­akadémiai tanári karának ajánlatára a fővárosi ta­nács adományozná Az ünnepély alkalmából Buda­pestre érkező előkelő külföldi zeneművészek foga­­dására és megvendégelésére 1600 frtot javasol a bizottság megszavaztatni és végre számos tagból álló fogadó küldöttség lesz kirendelendő. Nemzeti színház. Okt. 7-én Follinus Hermin kisasz­­szony első felléptéül „Hamupipőke“ Benedix egyik leggyöngébb színműve, melyet színpadunkon egye­dül az Elfrid sikerült alakja tart még fent, mely igen alkalmas arra, hogy egy naiv színésznő be­mutassa felfogási képességét. * Évekkel ezelőtt a kolozsvári színpadon egy gyermekpár lépett fel, valami tréfás tánc­ot lej­tettek. Mintha most látnám őket rózsaszín atlasz rococo ruhában, rózsaszín czipők és fehér paróká­val. A­mint megjelentek, a közönség átalános taps­ban tört ki, — hát még mikor vége volt a táncz­nak! Az egyik, a kis leányka, komoly fontos kép­pel fogadta a közönség tetszésnyilatkozatait. Ki­fejezésteli arcza, okos szemei olyan kedves ősz­­hangban voltak öltözetével, —hanem ajkai nem akar­tak mosolyra kelni, — s ez a komolyság magas komikummá nőtte ki magát a fehér paróka alatt. Az a kis komoly leányka F­o 11 i­n u s H­er­ni­­­n k. asszony volt, a ki ma már Elfriddé nőtte ki magát a színpadon. *

Next