Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-11-19 / 265. szám

VH. évfolyam 265. szám. Kolozsvárit, 1873. szereda, november 19. POLITIKAI NAPILAP. IS* előfizetési feltételek. Igén erre .............................16 ft. U­kr. Félévre . . ......................... Úgy negyedre .... Egy hónapra ................... 8 ,­­ 4 .­­ 1 M 50 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A l­y­c­e­u­m­i nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. ”2" ^7 HIRDETÉSI DIJAK :5n Otatistr hu&bosott apr ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Bragy hirdetés« *nél ___ kedvezményei _____^ NYILT TÉR Byronként, vagy annak helye 85 kr. Reclamok: hirffltérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 18. Fővárosi levelek. CCCLXIII. Budapest, nov. 16-án. Kedves barátom ! Ghyczy Kálmánnak vá­lasztóihoz küldött lemondó levelét figyelem­mel átolvastam. Sajnálattal vallom be, hogy nem sokat tudtam okulni belőle. A töpren­­kedő önkínzásnak, a legnagyobb mértékben becsülésre méltó hazafias aggodalmaknak egy nyilt okmánya ez, — de egyéb semmi. Ghyczy Kálmán hosszan és tüzetesen elő­adja mentségét (!) a miért eddig a bal­közép koraiban foglalt helyet, — de igen gyengén motiválja azt, amiért onnan kilépett. Mentségül szolgálhat e tekintet­ben, hogy ezt jobban indokolnia alig is lehe­tett. Hisz ő együtt ment a párttal, míg az va­lóban éles közjogi vitát folytatott, sőt részt­­vett abban maga is gyakran ; szónoklata egész hevével védvén Magyarország pénzügyi füg­getlenségét, sőt követelvén csak legközelebb­ről is, hogy a hadseregnek legalább adminis­­tratiója szereztessék vissza a magyar nemzet számára. Mitől ijedt hát most meg ? Saját párt­jától? Hisz az az egész országgyűlés folytán köz­jogi vitát nem folytatott, sőt részben ő iránta viseltető tiszteletből is a legscrupulosusabb óvatossággal és keztyűs kézzel nyúlt a kénye­sebb kérdésekhez. Nov. 7-én pedig épen a Ghyczy-féle, most is hangsúlyozott közeledési, transactionális politikának adott engedménye­ket. Szerintem elment a végletekig, melyen túl már nincs egyéb, mint a Windischgrätz által követelt „Unbedingte Unterwerfung !“ Ed­dig hazafias aggodalmaktól ösztönöztetve a párt elmehetett még, — ezen túl nem a nél­kül, hogy nem csak magának, de szerintem a hazának is nagy károkat tegyen. Mert ellenzékre, és pedig hazafias ellen­zékre egy alkotmányos országnak ép oly szük­sége van, mint jó kormányra. Ha ez ellenzék ezen kívül még mérsékelt is, nem személyes ambitió vezeti, több hasznot tehet az ország­nak egy középszerű kormánynál. De mi haszon is lenne abból, ha az el­lenség lengő zászlóval átmenne a szemben lévő táborba, ha az sem színeit, sem álláspontját, melyek oly szomorú eredményre vezették, nem változtatja? És csakis az az egyetlen irány az, melyben Gh­yczy Kálmán beszédének még hatása lehet és érvénye van. Jókay igen jól jegyzi meg, hogy Ghyczy különösen ezúttal, mint teljesen negatív szel­lem jelen meg. Kárhoztat, rosznak tart min­dent, de semmi irányban nem mutat reá egy jobb útra. Én bátor vagyok hozzá­tenni, hogy túlságos feketén is színez. Én sem látok rózsaszínben semmit, fáj­dalmasan érzem az országot sújtó csapások súlyát is , de kétségbe hazám sorsa fölött nem esem. Én akarom, sőt föltétlenül szükségesnek tartom egy mérsékelt ellenzék fenntartását, ha csak oly veszély nem fenyeget, mi általá­nos tömörülésre int. E perez még nincs s ta­lán nem is lesz itt. Soha nagyobb szükség Ghyczyre nem volt, mint azon háztartási át­­idomításnál, melylyel az ország pénzügye még helyrehozható. Kár, hogy Ghyczy túlszerény­­ségében ezt nem érezte. P. Szathmáry Károly. — Kerkápoly pénzügyminiszter a kép­­viselőház nov 15-ei ülésében előterjesztett ja­­vaslata a kölcsönről így hangzik: Törvényja­vaslat száz­ötvenhárom millió o. é. ezüst írzig terjedhető államkölcsön fölvételéről. — 1. §. Azon czélból, hogy a törvényhozás által már­is elren­delt vasúti, csatornázási és kikötői építkezések költségei, valamint a vasúti kamat­biztosítások folytán az államkincstárra nehezedő kiadások fe­dezése biztosittassék, névértékben 153.000,000 o. é. ezüst ft. —15.000,000 L sterling —306.000 000 német birodalmi értékű mark erejéig terjedhető államkölcsönnek az államjavak alapján leendő fel­vétele elhatároztatik. — 2. §. E kölcsönre a mon­dott összeg feléig vagyis névértékben 76% millió o. é. e ezüst­ért — 7% millió L. sterling 153 millió német birod. mark erejéig, 6*/0-al kamato­zó, s 5 év múlva esedékes kincstári utalványok bocsáttatnak ki. — 3. §. A pénzügyminiszter fel­­hatalmaztatik, hogy a fennebbi 2. § értelmében kibocsátandó 76% millió o. é. frt — 72% millió — sterling — 163 millió német, birod. marknak értékű kincstári utalványok első harmadát, vagyis 251/4 millió o. é. ezüst frt — 2'/2* millió sterling _ 51 millió német birod. ért mark névértékű utalványokat 85 72 % árfolyammal, a névérték után számítandó 2% jutalék levonása mellett el­árusíthassa oly feltétel alatt, hogy az azután be­­fizetődő ár 1874. évi február végéig a szükség­letnek megfelelő havi részletekben az állampénz­tárba befizettessék. — A két másik harmad — 86Va°/0 árfolyam szerint, szintén 2% jutalék le­vonása mellett árusítható el, úgy, hogy a megfe­lelő ár szintén a szükségletnek megfelelő havi részletekben 1874 évi július végéig egészen befi­zettessék . A L. Sterlingre szóló utalványokra alkalmazandó angol bélyeg fizetésének terhét a magyar kincstár viseli. 4. §. A befizetendő össze­gek vagy Londonban L. Sterlingben, vagy Berlin­ben és M. m. Frankfurtban némett birod.­ért markokban, vagy Budapesten és Bécsben o. é. pa­pírpénzben bocsáthatók a magyar kormány rendel­kezésére; — a két első esetben egy font sterling 20%a német bir. ért. markkal, az utolsó esetben 117 frt o. é. papírpénz befizetés 10 font sterling­gel és 172 o. é. frt papírpénz befizetés 300 né­met b. ért. markkal egyértékünek tekintetvén. — 5. §. A kincstári utalványok és az azokon levő kamat-szelvények, valamint az a kölcsön iránt kö­­tendő szerződések a törvény által minden fennál­ló bélyegtől, illetéktől és jövedelmi adótól r­en­­tesittetnek, mely bélyeg, illeték és adómentesség azok részére jövőre is biztosittatik. — 6. § A tő­keösszeg, melyről minden egyes kincstári utalvány szól — a lejárat napjától számítandó 30 év alatt — a kamat pedig a lejárat után 4 év alatt évül el — 7. §. Ezen kölcsön az állambirtokok alap­ján lévén felveendő, azon összegek, melyek a bir­tokok netaláni eladásából az állam­kincstárba be­folynak, ennek törlesztésére lesznek fd­őn­apjrn,— 8. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügymi­niszter bizatik meg. — Értekezések a bankkérdés ügyében. Említettük a „P. Lr.“ közleményeit azon megálla­podásokra nézve, melyek a nemzeti bank jövő szer­vezetére nézve létesültek volna. E közleményekről a ma érkezett „N. Fr. Pr.“ ezeket írja: „Oly kö­rökből, a­melyek erről egész tüzetesen lehetnek értesülve, arról biztosítanak bennünket, hogy a „P. Lr.“ hírei, a­mennyiben azok a nemzeti bank belebocsátkozását az ily tárgyalásokba, vagy még annak ezekhez való hozzájárulását is jelentik, egy­szerűen koholmányok. Ez már abból is kitűnik, hogy e hírek szerint a nemzeti bank állítólag be­leegyezett volna, hogy „a pesti intézet igazgatói a magyar kormány kizárólagos befolyása alatt ne­veztetnének ki és csupán ennek felügyelete alatt állanának.“ Meglehet, hogy a jelen körülmények közt — nem fejtegetjük hogy helyesen e vagy sem — Pesten czélszerűnek tartják az ily óhajokat, ha egyátalán fennállónak, mint teljesülteket adni elő, de a tényekkel semmi esetre sem állanak azok összhangzásban. (E nyilatkozatot más bécsi lapokban is találjuk, s a “P. Lt.“ mely e közle­­m­ényt táviratilag hozza nyilvánosságra, azon sej­telmét fejezi ki, hogy e communiqe a nemz. bank köréből származik. Akár legyen ez való, akár nem, annyi bizonyos, hogy minket is arról biztosítanak, hogy a „P. Ll.“-nak a bécsi lapok által c­áfolt hirei — hitelesek) TARCZA. HÚSZEZER HERTFÖLD A TENGER ALATT- djrjcrriaaBin a tiiui atáa francziából. TUE3JJZ ÖXÖDIK1 3TJB.Tii.ZKT. Séta a síkon. (Folytatás.) Porondos talajon haladtunk, mely nem volt úgy barázdázva, mint a partok porondja, melyen apály és dagály látható nyomokat hagynak vissza. E talaj a napsugarakat meglepő erővel lökte visz­­sza. Elhiheti az olvasó, ha azt állítom, hogy e mélységben úgy láttam, mint fényes nappal. Negyed óra hosszat jártam e porondon, mely homoknagyságú kagylókkal volt fedve. A „Nautilus“ mely már csak egy tenger alatti, hosszúkás sziklének látszott, apránként egé­szen eltűnt, de villanyos lámpája csak megkönyü­­­ítette visszatérésünket, mert annak sugarai egy mértföldnyi kerületben áthatoltak a hullámokon, ez erőről fogalma sem lehet annak, ki a villanyvi­lágítást csupán a szárazföldről észlelte, ott a por, melylyel a levegő telve van, egy fehér, világító kör kinézését kölcsönzi neki, de a tengeren és a ten­ger alatt hasonlíthatlan tisztaságban plántálják tovább magukat e sugarak. Tovább haladtunk. A porondsivatag végte­lennek tetszett. Láttam, hogy lábnyomaimat, a lágy porondban, rögtön megsemmisítette az erős víz­nyomót. — Nem sokára, határozatlan körvonalak kezd­tek mutatkozni a távolban. Lassanként kivettem a sziklák külalakját, melyek a leggyönyörűbb zoophitákkal valának födve, és itt volt az, midőn e sajátságot elem közepén a legkülönösebb hatás által lettem meglepetve. Tíz óra lehetett délelőtt. A napsugarak meg­lehetősen rézsútos vonalban érték a víz tükrét, és a habokon mint egy prismán keresztül megtört világában a virágok, sziklák, polypok és kagylók szélei a napspectrum hét színében csillámlottak. Csudálatos élvezete volt ez a szemeknek ; a leg­­bájosabb színek ezen vegyülete, melyet a tenger tükrének minden habfodorodása villámszerűleg meg­változtatott. Ah miért nem közölhettem legalább Conseillel benyomásaimat, és miért nem vetélked­hettem vele a bámulat szülte felkiáltásokban. Mi­ért nem állapítottam meg előre jeleket, melyeknek segélyével Némó kapitánnyal közölhettem volna gondolataimat. Ezek hiányában magammal beszél­tem, bele bele kiáltottam vas­sisakomba, s ezál­tal valószínűleg több levegőt vesztegettem el, mint­­amenyire szükségem volt. Conseil, velem együtt bámulva állott meg a pompás látvány előtt. A puhányok és mossatok e teljes gyűjteményével szemben a derék fiú való­színűleg osztályozni kezdett, de folytonosan osz­tályozott. Polypok és tövisesbőrűek nagy számmal néztek ki a talajból. A tömérdek szinű nemes ko­rallok, az egyedül élő remete­ korai, egész csalit az úgy nevezett fehér korálokból, csiperkegomba alakú gombakoralok, tengeri kökörcsinek, oly vi­­rágszőnyeget képeztek, melyhez hasonlót a száraz­föld egyetlen szönyegkertészete sem képes fölmu­tatni. — A szivem fájt, hogy a puhányok ezer meg ezer ily ritka példányát lábaim megsemmisítik ! Központkereső Jakabkagylók, melyek mint már nevük is mutatja, valóban ide, s tova szökdösnek, izzó kályhakagylók, szárnyascsigák, és ezer meg ezer bizarr szülötte a kimeríthetlen tengernek. De nem volt szabad megállapodnunk, és így tovább haladtunk, miközben egész serege a medúzáknak haladt el fölöttünk, opalszinü vagy kékesen csil­lámló ernyőikkel védvén minket a napsugarak el­len, vegyítve a Pelagia panlopyra ezreivel, melyek­nek phosphorcsonló fénye utunkat világította vol­na meg. Mind e csudákat a legközvetlenebb közel­iből láttam, s a­nélkül, hogy egy pillanatra is megállottam volna, mert Nemo kapitány intett, hogy folytonosan nyomában maradjak. Csakhamar változott a talaj természete. A porondot ragadós iszap váltotta fel, melyet kizárólag apró kagylók keveréke képez.­­ Aztán egy moszatokkal benőtt réten halad­tunk keresztül, melynek buján tenyésző növényze­tét a hullámok még nem sodorták el. E gyepen oly kellemes volt a járás, mint a legpuhább persa szőnyegen. De az alatt, míg e szőnyeg lábaink alatt volt, a fejünk felett lebegő virágos szőnyeg sem hagyott el bennünket. Azon tengeri növények, melyek a moszatok termékeny családjához tartoz­nak, s melyek közül mintegy kétezeret ismerünk, könyü mennyezetet képeztek fölöttünk. Hosszú ten­geri szénaszalagokat láttam, egyik apró golyócs­kákból látszott összealkotva, a másik csűalakú volt, gyöngéd levelű Cladostephak, pálmaalaku Rhodymenak, hasonlók a cactus legyezőihez, ha­ladtak el fölöttem, s én azt jegyeztem meg, hogy a zöldszínű növények legközelebb tartózkodtak a vízszínéhez, míg a vörösek közép mélységben tar­tózkodtak, a barna és feketén hydrophiták pedig a fenék virágos kertjének pázsintját képezték. E moszatok valóban remekei a természetnek. E család mutatja fel a világ legapróbb és legóri­ásibb növényeit, mert míg egyfelől öt négyszög milliméternyi területen negyvenezer példányát szá­mították meg e górcsövi fajnak, addig másfelől ötszáz láb hosszúságú tengeri növények is lé­teznek. Mintegy másfél órája lehetett, hogy a „Nau­tilus“-n távoztunk. Déli tizenkét óra lehetett. A napsugarak függőleges irányából következtetem ezt, melyeket most a habok alig törtek meg. A színek varázsa eltűnt, s a zöld árnyalatok legutol­jára mosódtak el látkörünkben. Szabályos lépések­kel haladtunk előre, és lépteink vízhangzása csu­dálatos volt. A legkissebb zörej oly gyorsasággal terjedt tovább, milyenre a szársz földön szokva nem vagyunk. Valóban, a tenger sokkal kitünöbb Mai számunkhoz Tesszük mellékletül Ugrón Gábor beszédét a „Balközépi kör* noytruiljer 7*iki értekezletén, Ghyczy Kálmán jelentése szab. kir. Komárom városa választó pol­gáraihoz. (Fol­y­t­a t­á­s.) E bajok s veszélyek ellen hazánkat nem az országban létező minden pártoknak a dolog ter­mészete szerint lehetetlen egyetértése, hanem csak a kiegyezés törvényessége elismerésének közös alapján álló két legnagyobb, összesen nagy erköl­csi és szellemi erővel rendelkező országos párt kö­zött fennálló küzdelmeknek megszüntetése s e pár­toknak együttes közreműködése biztosíthatja. Ez alkothat csak oly állandó, biztos, nagy országgyűlési többséget, és általa erélyesen támo­gatandó kormányt, mely kellően létesíthete adi a szükséges reformokat, hiven megőrvendi az or­szágnak meglevő, s minden megtámadás ellen — ne ámítsuk magukat — teljesen még korántsem biztosított jogait, fejlesztheti azokat, a a haza jó­létének, belbékéjének megzavarására, államiságá­nak megdöntésére mindig kész, mindig létezendő bel és kül ármányokat erős kézzel állandóan fogja le kiííthalni. E tényállás felismerése, s az idegenkedés oly küzdelmekbeni részvételtől, melyeket a hazára üd­­­vöseknek nem véltem, de megakadályozni nem volt hatalmamban : volt főképen az, a mi engemet már a múlt országgyűlés befejezésekor azon óhajtásra bírt, hogy ne vegyek részt többé az országgyűlé­sekben, s vonuljak vissza véglegesen a nyilvános élet teréről. Több oldalról, jelesül az országnak balolda­li számos köreiből hozzám az iránt, hogy ismét képviselői mandátumot vállaljak, intézett megtisz­telő felszólítások azonban, főképen pedig azon nagybecsű kitüntetés, melylyel önök engsmet Tisza­­lépésem kijelentése után is a képviselői tisztnek ujjabban leendő elvállalására felhívni kegyesked­tek , szándékom megváltoztatását tevék kötelessé­gemmé , mert ezen felszólítások reményt nyújtot­tak arra, hogy a mérsékelt irány, melyet a köz­ügyek tárgyalásában követtem, viszhangra talált az országban, s ezt felkarolni, vissza nem utasítani hazafias kötelesség volt.

Next