Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-11-21 / 267. szám

élésektől szenvednek, mint a röpiratában a szélbáli programmot helyeslő Csávolszky s m so , a párt zöme pedig közből, a rendesen látható igazság m e 11 e 11, férfiasan megmaradt. . . Fényes ez igazolás, de az egyszersmind nagyon szomorú is, miután ez igazolás létrejöhetéséért pártunknak oly vezért kell veszteni, mint Ghyczy Kálmán, s Ghyczynek oly őszintén tisztelő , támogató híveket, milyenek közülé mi voltunk. De hát el kellett-e nekünk Ghyczyt s Ghyczynek minket okvetlen veszíteni ? Ez az a kérdés, melyre a feleletet tisztelt barátom jelentésében keresi minden ember, s ezért engedd meg Szerkesztő barátom, hogy e jelentést kissé VIZSS alá vegyem. Először is föltéve egyszerűen a kérdést: volt-e oka Ghyczynek épen m 0 8 4 kilen a pártból s elhagyni az országgyűlést, kénytele vagyok reá szerényen, de határozottan nemmel felelni.^ ^ már természetének megfelelőleg is főleg a múltakkal, tények elmondásával fogakoaik s bár az előadásba vegyitett elvek legnagyobb része olyan, malyet a MM«* nem csak mindig vallott s valna is, de léptein ^ adókul tekintett, vannak benne ellen ’4 k . történtekkel sen, igis. Tudom, maga az én melyen een, állítaná, hogy a többek kozt nem elte at tola is hazafi» érzelmenek nezezet pártnak: megfelés hazánkra néz« minél elönyösebbé tétessék, hogy„migrégi javíttassanak meg ezen kiegyezésnek jogaiba ütközö föltételet, a njabb megszór. gtolto,s.nak «g.irtoik vagy 0tato38 agyilt „ eljárni (hiszen eleitől ki volt mondva, hogy meg válogatjuk az alkalmas időt a eszközöké , s azt mi jő a meglevőben, kockára «»»■'J » c. ) hogy pontosan kell teljesíteni egyezés minden föltételeit; . d. ) hogy az 1861 ki kétoldalú szerződés csak közös fejedelem jóváhagyásával s igy » mind a 2 állam törvényhozásának kolcsov egyezésével újabb egyezmény által módosítható, stb. stb« ! UrtPjíformok létesítését már sok év óta nem gátoltuk, sőt az ilyek létesithetésiért sokszor felhívtuk baráti együttműködésre a jobboldalnak magát szabadelvűnek nevezni szerető részét, de mindig eredménytelenül. Uj, Ghyczy részéről egészen új, igen meglepő azon állítás a tanács, hogy annak kell lenni a törvényhozás főtörekvésinek, hogy Magyarország államisága mostani alakjában épségben fenntartassék. Még a tavalyi szeptemberi nyilatkozatában nagyon is hangsúlyozta Ghyczy, hogy az államélet mostani alakját, ha részben delegálja, közös minisztériuma — elfogadja is, azt a pénzügy függetlenítése s a közös hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadsereg szervezésinek lényeges módosítása s az ennek kellő minden költség független megszerezése utján, tetemesen jobbra változtatni akarja. Hogy ettől most már elállott volna, sehol tisztán be nem vallja, de e mondatbanfájdalom, mintegy jelezni látszik azt mégis. Minket illetőleg új, eltávozott vezérünk szájából, azon a jobboldalra s reánk egy iránt mért súlyos vád is, mintha valaha a közügyeket ebe sorba pártérdek szempontjából bíráltuk volna meg. Nem tehetem, hogy sajnálatomat ne fejezzem ki a felett, hogy ezen egy nagyon is keserű s igaztalan vádat, példával is nem illustrálta a jelentéstevő, megmondván, hogy mikor estünk mi balközépiek, őt vezérünket követve be jut hazafiatlan bűnbe. Hisszük, hogy a kiegyezés törvényességének elismerése közös alapján álló országos 2 nagy párt közti küzdelem megszűnése, hazánk nem egy baján segíthetne, de igaznak tartjuk tisztelt volt vezérünk azon állítását is, hogy ha nem csak ideiglenes rövid fegyverszünet a czél, ez kölcsönös engedmények s elváldozatok nélkül nem történhetek meg. Egész tisztelettel emlékeztetjük tehát t. volt vezérünket, hogy nem csak, hogy programjaink eddig is a méltányos egyezkedés lehetőségét tiszta szavakban ki nem zárták soha, de sőt épen azon végzetes nap előtti értekezleten, melyen a hongyűlést s minket árván hagyott, a 2 párt közti tusa minél könyebb megszűnése érdekében, még a kormánybani részvétre való készség nehéz igéjét is kimondotta a párt, s kérjük arra is, ne feledje, ki volt oka annak, hogy a közösen elfogadható elvek iránt általa most szeptemberben tett concret javaslatok elhangzottak, 8 kísérlete meghiúsult. Mi ? volt pártja 8 hívei voltunk-e oka ? kik a nélkül, hogy e tervezett ajánlatot érdemlegesen tárgyaltuk s igy elvetettük volna, már akkor azt mondtuk ki azokra csak, hogy tárgyalás alá veendjük őket azonnal, amint arra az idő megérik, amint t. i. a jobboldal vagy kormány részéről is, bizonyos feltételek alatti egyességre tényleges hajlam mutatkozik, mi okoztuk-e, akik belátva, hogy a jelen kormány s többség az ország belügyeinek helyes s szabadelvű szervezésére is képtelen, a nemzetet naponta közelebb viszi a romláshoz, csak a napokban jelentettük ki, hogy készek vagyunk nem csak ezen kormány megbuktatására szövetkezni, parlamenti más töredékekkel is, de közös kormányba lépni is velők, ha a fejedelem által erre felhivatnánk, s ezért megelégedni elveink csak egy részének mostani sikezesíthetésivel is, vagy pedig a Deák párt az oka e sikertelenségnek, azon Deák párt, melyből minden mende-monda, sőt Ghyczi reményei daczára is, hozzánk senki nem közeledett, igy a concret terv vitatására nem volt alkalom. Egyrészt épen azért oly megfoghatlan nekem Ghyczy mostani kilépése, mert bár elévülhetlen elveinket meg nem tagadtuk,a öngyilkosság — erős meggyőződésem — szent hazánk jövője elleni bűn nélkül soha meg nem is tagadhatjuk, s fel nem adhatjuk, a párt, a politikában oly igen fontos tacticára nézve, Ghyczyhez még soha oly közel nem állott, mint épen most. Azt pedig feltenni js bűn lenne Ghyczy Kálmánról, hogy ő azt kívánná a hadseregtől, melynek élén a döntő csatát bevárni türelme nem volt, de melyet maga nem egy fényes diadalra vezetett, hogy minden kikötés nélkül, mintegy megkötözve „aut Gnade undangnade“ adja meg magát az ellenfélnek.Hol lenne itt az elvi áldozat kölcsönössége? miről volt mesterünk szól, ? 11 De szerinte is mi haszna lenne annak, ha mi minden elvi fentartás nélkül,egyszerre beleolvadnánk azon pártba, amelyből alakult „magyar kormány — mint ő mondja — néhány évi kormányzása alatt Magyarország azon sajnálatos állapotba jutott, melyben pénzügyeinek helytelen kezelése, a a kormánynak s az országgyűlésnek (itt csak a döntő hatalommal bíró többség érthető,) számos hibái miatt, még fennmaradása is veszélyeztetik.“ Sokkal jobb hazafi Ghyczy, sem mint óhajthatná, hogy e párt száma még 100-at, még pedig száz önbecsülését is elvesztett, elveit megtagadott, volt natali politikai cadaverével szaporíttassék. Hiszem, fel is teszi rólunk volt vezérünk, de biztosíthatom is róla, hogy, ha akár ő, akár más, a haza rögtöni megmentésére kivihető, czélszerű tervvel s egyezkedési ajánlattal álland elő hiteles formában, pártunk tagjai meg fogják tenni honfiúi kötelességüket, ha kell saját nézeteiknek elhallgatása, azt következetességüknek látszólagos feláldozása, vagy az ügyekrel befolyástól való elvonulásuk által is, de addig, míg ez eset beáll, e lépésről komolyan szó lehet, engedje meg, hogy ki nem zárva a tacticának a viszonyok szerinti módosithatását, elveinkhezi hűségünket tartsuk meg. (Vége követ.) Tisza László: LEVELEZÉS. Háromszék, 1873. november 15-én. Háromszék törvényhatósági bizottsága folyó november hó 12 — 13-ik napjain tartotta meg Jemes főispán, a ki is a gyűlést alkalmi beszéddé megnyitván, alispán Forró Ferencz és árvaszéki elnök Vida Dániel megtévén jelentéseiké , előbb miból megértettük, hogy a tetehatóságunk területén a múlt évihez P mesen°szaporodott és, hogy a cholera'á* hTM* * is beköszöntött volt, hanem sikerült ^ intézkedéseknek, azt a k,toré( he)^r közön^gek. ezen helyek voltak Baroth és Osdol* Az időközben hozott s szentesített tor'rént kihirdetettek; ezután a felsőd, rende*tek 3 iratok olvastattak és utóbbiak kM. ■.MM miniszter urnak egy válassza törvényhatósága a múltkori azon felterjesztésére, melyben magát tekintettel a szék közönségének a szomszéd Duna fejedelemségekkel fennálló mindennapi munka kereskedelem és ipar — viszonyaira áthatalmaztár időre terjedő útlevél kiadására — felhatalma tatai Törvényhatóságunk a szomszéd Romániába eddig is adhatott s adhat 15 napi határidőre terjedőleg útlevelet, hanem tapasztaltatott az, hogy aki annál hosszabb időre magát útlevelezni, vagy a már meglévő 15 napit meghosszabbítani kívánta — vagy ma is kívánná, az azután vrhatja a mig a miniszter ur kezéből megkapja és mégis a miniszter ur válaszában arra hivatko-ik, hogy az útlevéli ajánlatok a legsürgetőbben az azonnal szoktak elintéztetni, h igy semmi szükség nem forogván lenn a kért meghatalmazásra , annak helyet nem adott - azonban a bizottság mindezeknek ellenkezőjéről lévén meggyőződve — azt határozta, hogy a miniszterer egy utóbbi,a tapasztaltak szerint indokolt előterjesztésben keressék meg a sürgetett útlevéli meghatalmazás megadására Tárgyaltatott azután több kebli ügy s azokközött a törvényhatóságnak jövő évi költségvetése. — A közigazgatási és gyámhatósági szükséglet az 1874-ik évre 38,252 frt. 82 krban lett megállapítva és elfogadva - ennek fedezetére azonban csak is 37,157 frt. 80 kr. vétetik igénybe javadalmazás czimén az állampénztárból, — mert kilátásba van helyezve, hogy 1,115 ftot a törvényhatóság saját fekvő vagyonának jövedelméből s a folyó évi megtakarításokból fog fedeztethetni. A költségvetés pontos s lelkiismeretes összeállításában kiváló érdeme van főszáravevő Csabai Lászlónak, kinek a bizottság elismerést is szavazott. (Folyt, köv.) Nem hiszem, ismétlem, hogy magatam is kétségbevonná, hogy ezeket arindig vallotta s vallja ma is, valamint azt is egy pártunk folyton hangsúlyozta, hogy Ltos létesülése egyik feszükség hazánkban. A többségből eddig alalkult minden kormány erre egyik fővádat épen annak határozatlan, kapkodó tehetetlensége alapján emelte , tehát nézetkülönbség köztünk nincs. De kezdőd az ott, hol jelentésében Ghyczy azt mondja, hogy az 1867-ki törvények megváltoztatására az ellenzék összes eljárásának oly féczé lehet, mely az ország belviszonyai rendezésének államisági megszilárdulásának útját ** elv eltér azon alapnézetünktől, melyet épen mag Ghyczy sokszor oly fényesen megvilágositott, gy az 1867-ki alapokon az ország tengődhetik ugyan ideig-óráig, lehetnek roszabb és kevésbé rom napjai a szerint, amint kormánya változik, de államisága azokon megszilárdulni, független pénzügyi külön magyar hadsereg nélkül soha nem foghat. Ha pedig ez vád is akarna a párt múltja ellen lenni, ellentétben lenne az azon tagadhatóan tényállással, hogy mi a közjogi vita ok nélküli felidézésével, a belviszonyok rendezését a valódneszin jelzésére. Darab idő óta azonban a kérdéses ■zó évenkint változik. A párisi görögöknek bizonyos jeleik vannak, mikről bárhol felismerhetik egymást. Ez különben fölötte szükséges dolog is. Képzeljük csak két hellen zavarát, kik nem ismerve egymást, egy asztalnál dolgoznának, és ugyanazon játszmánál mindkettőjüknek a pique-király lenne kezükben ! __ Ily csodálatos véletlen, mely persze, ha meggondoljuk, hogy a hellen mindig hord magánál kisegítőkártyát, könnyen megleli magyarázatát, mégis csak kissé furcsán tűnnek föl a többi játszók előtti „Avignon* volt régebben a görögök jelszava. — Két ilyen csaló találkozik a játékasztalnál. Oka van mindkettőnek collegitás gyanújába venni egymást. Egyenesen kérdést tenni nem lehet, nehogy még kellemetlenség támadjon belőle, így „Avignon“-t veszik segélyül. Például így : „'Wiesbadenből jön én uram ?“ „Nem uram. — Avignonból.“ „Ah, nagyon szép város ez az Avignon , én is sok ideig laktam ott i1 !“ Ezzel minden meg van mondva. — Tudják már, mit tartsanak egymás felől. — — — A biztos nem tudta megmondani a görögök legújabb jelszavát. Ezt is évenkint vagy még gyakrabban is változtatják. ___Éjfélt ütött, midőn a sörödéből a szabadba léptünk. Szives köszönetet mondánk Herbert urnak az érdekes előadásért s elváltunk. Az északi faobourgok egyikében még várt reá egy éji missió._A száz frankot, mit a banditáktól Gringard asszonynál nyertem, jótékony czélra ajándékozom. ____ Bálla Gergely (az ál-Weselényij b ü n p ö r e. Nagyvárad, nov. 15. (Folytatás.) Jakab Salamon jegyzőkönyvi vallomása előadja, hogy Bálla Gergely rablási szándékkal ment hozzá és sógora Friedländer Mózes az ablakon elmenekülve hívta a katonákat, kik elfogták. E. Mit szól ön ehez? V. Csak azt, amit már mondtam, hogy nem rabolni mentem. Salamon volt ross szándékkal irántam s a neki átadott kötvényt hihetőleg sógorának adta át, ki azért ugrott ki az ablakon, hogy e kötvényt elrejtse, nehogy nála megtalálják. E. Miért nem adta ön elő akkori vallomásában, hogy Jakab Salamon ezen kötvényt öntől elvette ? V. Mert abból kifolyólag olyan felfedezéseket kellett volna tennem, melyek rám és másokra nézve nagy kellemetlenséget hozhattak volna. E. Föl fog ön előtt olvastatni b. Wesselényi Miklósnak nyilatkozata, melyet Gräfenbergben irt alá, s mely Kazinczy által van elödemezva. A nyilatkozat felolvastatván, tartalma oda megy ki, hogy Wesselényi megengedi vádlottnak, miszerint az üresen hagyott vezetéknév helyét Balsági névvel tölthesse ki, fönhagyván azon jogát, hogy a 35-ik év elteltével a Wesselényi nevet titulus nélkül használhassa. E. Mikor s hol készítette ön ez okiratot ? V. Én ? — E. Igen, ön? V. Én nem készítettem. — E. Tehát hogyan jutott hozzá? —V. Atyám Gräfenbergben anyámnak adta át, ki engem 1849-dik év november havában Pestre rendelt; én felmentem s anyámmal együtt Kazinczy Gáborhoz vittük atyám nyilatkozatát azon kérelemmel, hogy a nyilatkozat végén kijelentett kívánságomhoz képest azt előttemezze. Kazinczy azonban azt mondá, hogy előbb e tárgyban kérdést intéz atyámhoz s csak későbben, de még november hó folytán — hihetőleg, midőn már atyám válaszát vette — irta azt alá s adta át nekem. — E. Hogyan írhatta alá azt a nyilatkozatot Wesselényi? hiszen már akkor vak volt. V. Atyám utolsó perczeiben is látott annyit a mennyit. — E. Hogyan van az, hogy báró Wesselényi Miklós e nyilatkozatot épnen úgy irta alá, daczára, hogy már vak volt , mint a testamentális kontraktust ? V. A nevét csak megtanulhatta aláírni. De még apyám figyelmeztethette is: vigyázzon az aláíróira, nehogy valamikor kétségbevonhassák a különböző névaláírás folytán e nyilatkozat hitelességét. E. Mentán b. Wesselényi a nyilatkozatot csak aláírta hogyan van az, hogy az előttemezést nem azzal tétette a kivel a szöveget íratta, hanem Kazinczy Gáborral? E. Hiszen az állam-okmányokat sem azok elöttemezik, kik leírják. Lehet, hogy ftlt Wesselényinek egy írnoka irta, kivé nem akarta elöttemezni ; annyival inkább, mert Kazinczy volt az egyetlen, kit e titokba beavatott. E. Hogyan van, hogy Kazinczy a Grotenbergben kelt okiratot Pesten előttemezte s ezt az okiraton ki nem tüntette? V. Állam-okmányokat láthatunk, melyek másutt vannak keltezve, s ismét másutt aláírva, a nélkül, hogy az illetők ott lettek volna a kelet napján és helyén. E. Fölteheti ön azt egy Kazinczyról, hogy olyan okmányt, mely Grafenbergben kelt, Pesten irt volna alá ? V. Löl , mert tudok rá esetet, hogy Kazinczy egy Pesten kelt okmányt Bánfalván irt alá. E. Ön azt állítja, hogy Kazinczy a nyilatkozatot nem irta mindjárt alá, hanem előbb kérdést intézett atyjához, annak valódisága iránt ? — V. Igen. E. Hová intézte a Wesselényihez intézett levelet ? V. Ha a halhatatlan Kazinczy szelleme szólhatna, megmondhatná. E. Mégis mintegy mennyi idő telt bele, hogy a válasz megérkezett reá? V. Néhány nap, hogy mennyi, azt nem tudom, de azt igen, hogy még nov. hó folyama alatt előttem alá is volt írva a nyilatkozat. E. Ön állítja, hogy Kazinczy nem mindjárt előttemezte a nyilatkozatot. Egy bizonyítványban azonban, mely később fel fog olvastatni, s melyet ön a polgári perben használt, azt írja Kazinczy, hogy midőn előtte egy fátyolozott nőm Balsági László megjelent, írta alá a nyilatkozatott, tehát — nem később. V. Ez mit sem bizonyít, mert Kazinczy bizonyítványában nem tartotta szükségesnek megemlíteni, hogy anyám s utalam az aláírásra két ízben szólittatott fel. E. Báró Wesselényi nyilatkozatában áll: mikép önnek a Balsági név viselése azért engedtetik meg, hogy azzal az üldözés alól meneküljön. Miért nem használta hát e nevet mindjárt 1849-ben, az üldözés első korszakában? V. Az csak az ő kombinácziójuk volt; én azért nem használtam akkor e nevet, mert komáromi elbocsátási levelemben a Balla-név foglaltatván, ezzel hittem magamat biztonságban E. Harmincsötödik évét elérte ön még Kazinczy Gábor életében, miért nem hivatkozott reá akkor mindjárt? V. Mert előbb, a testamentális contraktus rendelete szerint, barátságosan kellett felszólítanom a Wesselényi örökösöket, hagyományom kifizetésére. E. A 35 év elteltével miért nem indította meg rögtön a pert? Hisz joga lett volna hozzá. V. nem indítottam meg a pert, mert költségem sem volt hozzá, és előbb öcsémhez ifjabb báró Wesselényi Miklóshoz és az örökösök gondnokához, báró Wesselényi Ferenczhez egy-egy levelet írtam, hogy hajlandó- e kifizetni illetékemet? E. Hogyan, van, hogy ezen két levélben sem hivatkozik Kazinczy Gáborra? V. Miért a testamentalis contrarimeghagyja nekem, hogy reá csak szükség esetén hivatkozzam. E. Miért ön erükség esete alatt? V Szükség a per. Tanúra csak perben szoktunk hivatkozni E. Allita ön itt, hogy atyja b. Wesselényi Miklós 1848-ik évben bemutatta önt Kazinczynak. Ez valótlan , hisz Weselényi vezetőjének — Bercsényi Katinkának-egy levele szerint, azon évben nem is volt Pesten, V. Engedelmet kérek: ez ellen egy történelmi tényre — a történelem pedig meghazudtolhatja — hivatkozom , hiszen mindenki tudja, hogy ez év apr. olajén a muzeum előtt b. Wesselényi, atyám, hazafias szellemű hatalmas beszédet tartott. E. Hol vautattatott be Kazinczynak? V. Ha jól emlékszem azöldfal szállodában, hová Kazinczy ez alkalommal — midőn a Zemplénmegye által a halhatatlan Kosuthnak küldött diszkard átadása végett jött fel — szállva volt. E. Hogyan van az, hogy Wesselényi többször említett nyilatkozatát Gräfenbergben kelteté, — holott 1849-ben nem is volt Gräfenbergben? V. Freywaldauban volt, de ehez Gräfenberg, ha jól tudom, nagyon közel esik. Én ugyan nem tanulmányoztam idegen országok földrajzát, csak hazámét. Átmehetett tehát Gräfenbergbe s ott írhatta alá. E. De arról, hogy Wesselényi Gräfenbergben lett volna, vezetője nem tud semmit. V. Elmehetett kocsin, nem igen járt az ekkor már gyalog; különben atyám vele volt s igy vezetőre nem volt szüksége. Nem is akarhatta a vezetőt titkaiba avatni. E. Előadta ön, hogy Kazinczy G. a többször említett nyilatkozatot 1849-ik év november havában Pesten irta alá. Ez állítását meghazudtoják Lónyay Gábor és Bernát Zsigmond levelei, melyeket ez ügyben Mocsáry Lajoshoz írtak. Mind két levél fel fog olvastatni. Az e napon lefolyt tárgyalás többi részét legközelebb hozzuk. Felolvastatott a 4-ik hamis okmány, Kasinczy G.-nak Bánfalván 1864 ik évről keltezett nyilatkozata, melyben bizonyítja, hogy a gräfenbergi okmány előttemezésére b. Wesselényi által fölszólittatott s miután azt hozzá a „fátyolosnő“ s Balsági László aldoztak, készséggel előttemezte is. Bizonyítja még ez okiratban Kazinczi G. azt is.