Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-07-15 / 160. szám
helyezményeket mondják fel, s az intézetek e miatt kénytelenek a hitelt a különben is szorongatott iparos és kereskedelmi köröknél szorítni meg- Mi tehát nem az intézetek állásának biztosítása — ami hála istennek kérdésben sem forog hanem az ipar és kereskedés legközvetlenebb érdeke szempontjából kérjük a kormány támogatását a hitelnyújtásban, amelyre annyival több igénym lehet, mert amint ő amaga e tekintetben már előbb tett írásbeli panaszunkból is meggyőzőe tett, e kamarakerület máig sincs termik helyzetben, hogy a nemzeti banktd fidalét l , s ennélfogva annak előnyeit a múlt időkben sem élvezhette. A pénzügyminizter , amaga a küldöttséget kiváló előzékenységgel fogadta, utalt arra, hogy épen akkor folytak az értekezletek a hitelnyújtás feltételei és s módozata, fele, valamint azon javaslatra, amely a budapesti kereskedelmi kamara kebelében tanácskozó pénztekintélyek részéről a nemzeti bankhoz épen általa lesz juttatandó, s amely mind a főváros, mind a vidék hiteligényeire tekintettel van. Nézete szerint e lépések eredménye bevárandó, s ígérte, hogy a megállítandó módozatok korlátain belül a vidéki pénzintézeteket a hitelnyerés tekintetében, valahányszor a tett lépésekről hozzá jelentést tesznek, egész tekintélyével támogatni kész. Addig is azonban, amíg a legczélszerűbb eljárási mód meg lenne állítva, mint kedvező eredményt adta elő, hogy a nemzeti banknál sikerült kivívni azt, hogy oly helyekről, ahol bank filiale nem létezik, a bécsi vagy pesti házak vagy intézetek útján benyújtott váltókat a nemzeti bank a nélkül számítolja le, hogy ez által a benyújtó hitelét a megszavazandó összeg terhelné. Arra nézve is teljes biztatást nyújtott , amaga, hogy a bankfiókok szervezésének a kolozsvári kamarakerületre mélhatlanul tekintettel lesz, miután a jelen krízis alkalmával tűnt ki leginkább a fiókintézetek nagy hiánya. A gyűlés a titkár jelentését s az elnökség ez ügyben tanúsított gondoskodását azon további megbízással vette tudásul, hogy a hitelszerzés tekintetében szükségesnek mutatkozó lépéseket tovább is minden közgyűlési újabb határozat nélkül tegye meg. Egyúttal azonban határozatba ment, hogy a bankfiók felállítását újabban és sürgetőleg kérelmezze a kamara, s a szigorló bizottság felállítása iránt minden lehető közreműködését ajánlja fel.) Az iparosztály elnöke Kremer Ferencz úr jelentést tett a bécsi világkiállítás látogatása ügyében a kamarától kiküldött bizottság nevében a történt lépésekről s e bizottság működése eredményéül előadja, hogy a buzgó gyűjtések közel 1500 irtot jövedelmeztek, úgy hogy Kolozsvárról 15 iparost lehet ellátni segélypénzzel. A kiosztandó sepulosus gond, mely a gyógyfürdő tisztaságára fordíttatik. Ezeknek lehet talán azt is tulajdonítani, hogy Bikszád az idén is nagy látogatottságnak örvend akkor, a mikor más fürdők az uralkodó járvány, a világkiállítás, a pénzszűke és volt kedvezőtlen időjárás miatt csak nagyon gyéren látogatvák. Következő a gyógyvendégek névsora : Gróf Karacsay Sándorné — Aranyos-megyei. Karacsay Clemencean comtesse. — Ujfalussy József, földbirtokos. Mihálydi (Szabolcs) — Ujfalussy Józsefné neje és Ujfalussy Irma k. a. Kállai László földbirtokos, földes (Szabolcs) — Kállai Lászlóné és Zákány Piroska k. a. Özv. Horváth Carolin urhölgy és leánya Horváth Alexandra Csanalos. — Czech Johanna urhölgy Felső-Falu. Várady Pál ügyvéd neje és leánya Szatmár. Buda Sándor országos képviselő Kővár-Remete. — Egri Lajos királyi járásbiró és neje. Balog György Debreczen. Trassi András, Debreczen, Wallou Ede, Szathmár, Lőni Sámuelné, Pocsaj (Bihar), Glük Izsákné, Pocsaj (Bihar), Juhászovics György, g. k. lelkész és neje Nyir Szél György, ref. lelkész és neje Bárand Gnitter Alfons, minorita áldozár M.-Banya, Müller Sámuel és neje keresk. N.-Várad, Gacsaji Lajos ref. lelkész Fehér-Gyarmath, Csegényi János arad. ügyvéd A Medgyes, Biró Károly ref. lelk. és neje Börvely, Fáy Árpád föld. neje és családja Debreczen, Fényes Etelka k. a Debreczen, Na- Miklósné földb Pusztakovácsi (Bihar), Hercikovics Katalin, vendéglősné, Szathmár, Maklasy Kálmán földb. Vétes, Madarasy Dániel földb. Vétes, Varga Dánielné, N.-Károly, Ewert, Jakobné ,■-Károly, Blum Sári, N.-Károly, Spitz Emanuel, bölcse, Orosz János g. k. lelkész, Uj-Fehértő, Orosz Gyula, g. k. lelkész, Hajdú-Böszörmény, Einstein Jenő magánzó, Bujánháza, Ujfalussy György föld. Ö-Páji, Rom Ferencz K. adóhivatalt, T. Újlak, Medveczky Mihály törv. ülnök Huszt, Der Ferencz utbiztos, F.Ujlak, Sümegi István táblaülnök Pest, Sümegi Istvánná Pest, Sümegi Pest, Bernatfalvi Bernáth Albert b. huszár- és földbirtokos Kolozsvárt. B. Bernáth Alertné sz. br. Radák Mária családja és cselédjei, Stern Berthold keres. Szathmár, Stern Bertholdné M athmár, özv. Keresztesi Andrásné föld. Szathmár, Keresztesi Mariska k. a. Szathmár, Marmor- J*® Fülöp gaz. Vitka, Sougoth Jakab és neje fresk. Tasnád, Souguth Etelka k. a. Tasnád, Merza jj .03 neje keresk. Tasnád, Koronka Károly k. rírásbiró. Tasnád, Mezey Károly ezredes, Debenöstereicher B. neje és családja kér. Szathár Szegedy Mihályné, Szathmár, Heiteicz Ignácz családja k., N.Károly, Tischler Albin k. cápáit csanálos. _____Egélypénzek felől evó 20-án egy nagy gyűlés fog határozni, amely állni fog: a helybeli tanács, a kamara, az iparos olvasó egylet, a kereskedő társaság s az iparos testületek küldötteiből; az utóbbiak megteszik javaslataikat a választandó iparosokra nézve s a választást a gyűlés szavazattöbbséggel dönti el. A megválasztottak írásban kötelezik magukat, hogy tanulmányaik eredményéről iparos társaiknak nyilvánosan számot adnak. Amily szép sikerrel működött a kolozsvári bizottság, sajnálattal kell felemlítni, hogy a kamarakerület más városaiban ez ügy iránt semmi fogékonyság, s így semmi eredmény sem volt tapasztalható, legalább e kamarához — bár több ízben kért — semmi jelentés sem jött az ellenkezőről. A gyűlés e jelentést tudásul vette, a bizottságnak különösen Krémer F. urnak, mint elnöknek, s Biasini D urnak, mint pénztárnoknak köszönetet szavazott erélyes működéséért, s elhatározta, hogy a választandó iparosokat a kiállítási kir. biztossághoz ajánlólevéllel látja el. 3) Titkár jelenti, hogy távollétében az országos végrehajtó bizottságtól az ő nevére czimezve, de a kamarához, mint kiállítási fiók-bizottsághoz azon értelmű átirat érkezett, hogy az országos gyűjtésekből e kamara részére két ösztöndíj lévén megállítva 200—200 írttal, s felhivatott a kamara, hogy nevezze meg azon jó igyekezetűvagy szellemmunkásokat, akiknek ez utazási költség kiszolgáltatandó volna. A kijelölésre múlt hó 25-re határidőül lévén kitűzve, miután a titkár ez időben hon nem volt, az átiratot csak azon hó 28-án lehete felbontani, s az elnökség azonnal viszszaírt, hogy a kamara az általa nem okozott tévedés miatt, a határidőt meg nem tarthatta, de a felajánlt ösztöndíjakhoz igényét köszönettel fentartja s annak felhasználása iránt határozatát legközelebbről elő fogja adni. A gyűlés határozata szerint a végrehajtó bizottságot a kamara felkéri, hogy a megígért 400 forintot szíveskedjék rendelkezésére bocsátani, mert azt 4 ösztöndíjra osztva oly módon szeretné kiosztani, hogy a választásnál a saját gyűjtéséből származott 1500 forint felosztásánál kimaradó iparos segédekre és szellemi munkásokra tekintettel lehessen. 4) A kereskedelmi ministeriumtól véleményezés végett leküldött kereskedelmi törvényjavaslat tanulmányozására s jelentéstételre a kereskedelmi szakosztály elnökségének vezetése alatt Bogdán István, Korbuly Bogdán, Finály Henrik és Wagner Frigyes urakból álló bizottmány jön kinevezve. (Vége köv.) monotóniájának. Különben a közönségnek tetszett ma is és igy is. A kolozsvári szintarsalai Marosvásárhelyt. Julius 2. 1875. „A könnyű lovasság“ operette 2 felvonásban. Ha már mindnyájan huszárok a szereplők , miért nem „magyar huszárok“ a huszáros operette czime ? különben mindegy akkor se tetszett volna jobban mint igy. Akkor se tartanak sikerültebb féretelménynek sok más röpke, átfutó hatású, egy estére szánt zengő életű társainál. A szerzők magyaroskodása egyáltalában nem talált elismerésre. Ami jó lenne e korösszülött operettben, az nagyon régi, ami pedig új, az nagyon nem jó. Se német se magyar se semmi karakter nélkül való. Előadásában különös dicséret illeti Medgyaszai Ilkát, Dekány Rózát, Szentgyörgyit, Marczellt és Kendit. Középszámu közönség. Julius 3. „Jakab urfi“ vigj. 3 felv. Irta: Leroy Lajos. Fordította Paulai: várjon mi indította reá, hogy lefordítsa ? Nem bűn éppen, de nem is jótétemény. Bármily szegény legyen is, ma a franczia szinműirodalom más nemzetekével egyetemben, még hiszem, hogy „Jakab urfi“nál méltóbbat ne lelt volna Paulai úr a lefordításra, ha egy kissé jobban utána néz vala. Elcsépelt tárgy ócska kidolgozásban. E. Kovács Gyulán kivül, ki mindent megtett a darab fentartására — a többiek bármennyire igyekeztek is nem bírtak jelentőségre vergődni. Egyébiránt a nem nagy számú közönség, ha zajtalanul is, tűrhetőleg mulatott E. K. Gy. egészséges humorán. Julius 5. A plébános szakácsáéja. Az Elbában tartott úri majális vagy inkább jubialis miatt, bár szombati nap volt, alig néhány ember előtt folyt le, a nagyon hosszúra nyúlt. Eléggé sikerült előadás. Medgyaszai Ilkának modorosságát, örök egyformaságát, éneke, játéka, arczmozgásai, és kedves mosolyában mi megróhatjuk nyugodt lelkiismerettel ép úgy mint az „ Erdély” eleven tollú referense. Többször is találkozott, egyezett ugyan már véleményünk — de ez egyben különösen helyesnek találom rövid megjegyzését, tűinek való értelme és óhajtása az , hogy művésznek egyéníteni kell, ha a művészi nevet kiérdemelni is akarja. Az a tipikus mosoly bármily kedvesen essék is egy néhányszor szemünknek, s talán még szívünknek is, bizony utoljára kifejezéstelenné, s igy — bocsánat — unalmassá is válik. Szentgyörgyi elég jól adta a plébánost. Marczellt ha először ma láttuk volna, semmi kifogást nem tennénk ellene, de így őt is az örök egyformaság kikerülhetlen unalmával vagyunk kénytelenek vádolni. Hát azon az átkozott magyar akcentuáláson épen nem tehetne semmit javítani ? Talán épen ez a legfőbb oka szereplése (Foly. köv.) A persa sah Párizsban. (v) A persa uralkodó megérkezése után másnap a rokkantak hoteljét és egyházát látogatta meg. Az intézet parancsnoka, Martimprey tábornok által fogadtatott, s rögtön első Napoleon sírjához vezettete magát. Mielőtt leszállott volna a sírboltba, leoldta kardját s átadta a kíséretében levő herczegek egyikének; a sz. helenai végrendelet szavait: „Kívánom, hogy poraim a Szajna partján nyugodjanak“ stb. lefordittatá magának s huzamosabb ideig állt gondolatokba merülve a császár koporsója előtt. Ezután az agg katonákhoz fordúlt s mindeniktől megkérdő, hogy melyik ütközetben sebesült meg, és milyen idős volt akkor Nagy figyelemmel nézte az elfoglalt zászlókat, mikkel a sir körül vanivéve. Rámutatott ezek egyikére, mely fölött az „Eylau“ csatanév volt, a sir őrök egyik kérdésére azt felelvén, hogy az osztrák zászló, Naszr-ed-din, a zászlót felbontván az egyfejü sasra mutatva következő szavakkal igazította helyre: „Nem igaz, Eylaunál nem osztrákok, hanem poroszok voltak!” A régiségtárban megmutatták neki azon kalapot, melyet Napoleon Eylaunál, s a kardot mit Auszterlitznél viselt. A kalapot csodálatos egyszerűnek találta, s kíséretéhez fordulva, persa nyelven megjegyzé : „Napoleon saját magára nézve az egyszerűséget, tisztjeinél a a luxust szereté;“ a kardot áhítattal vette kezébe . felkiáltott: Austerlitz ! Napoleon nagy király, igen nagy király volt !“ Aztán ismét az egyházba ment fel, odavetőleg megjegyzé, hogy a sir feletti baldachin csak aranyozva van, s nincs valódi aranyból készítve . Hieronymus és József királyok, úgy Vauban és Turenne, sirjai mellett közömbösen ment el. A kijáratnál egy fiatal egykarú rokkant ötlött szemébe. A sah rámutatva az üres kabátujjra, kérdé : „Az utolsó háborúban?“ — „Igen, sire.“ —„Bazaine ? “ — A katona nem felel. — „Mac-Mahon ? “ — A rokkant nem látszik érteni, hogy hát ez tulajdonképen mit akar. — „Trochu?“ — kérdé tovább a sah. — „Igen, sire.“ — „Ah ! A párisi ostrom alkalmával !“ A sah figyelmesen megtekintette a rokkant mellén lévő rendjeleket, a mexikói ismeretlen volt előtte, s midőn megmagyarázták neki, mosolyogva mondá : „Igaz, Forey, Bazaine ! “ — Ezután még a fegyvertárt tekintő meg s eltávozván, kikocsizott a boulognei erdőbe. A sah e napon a törvényhozó testület palotájában ebédelt, és pedig perzsa szokás szerint bárányhúst és kakast, melyeket az ő emberei készítettek el. Este franczia ételek vitettek elébe, de ezek nem igen tetszettek neki. Különösen pedig azért haragudott, hogy a cselédek benn maradnak a teremben az ebéd ideje alatt, s ezt jövőre is megtilta. Sétakocsizása alkalmával mindenfelé nagy kíváncsisággal fogadták, de bámulatát fejezte ki már többször a fölött, hogy a lakosság nem éljen ez annyira Párizsban, mint Londonban. Elment Versaillesba is, hol Buffetnek volt vendége. Estve a tűzijátékot nézte meg, melyhez hasonlót a párisiak minden hónapban láthatnak, de a persa fejedelem ezúttal is bámulni látszott, különösen midőn a tűzijáték végén egy apotheosis volt, melynél a persa oroszlán a nappal együtt játszta a főszerepet. A sah csak éjfél után tért vissza Párisba, terjedelmesebb gazdaságot folytató birtokossal, kik aránylag a kevesbb munkás kéz hiánya miatt utalva vannak népesebb, s aránylag kevesebb munkás kezeket felhasználható szomszéd helységek lakosaira. Tisza László ur tisztjének maga szája vallomása az, hogy nagy-csáni birtokát princzipalista nem művelhetné, a szomszéd népesebb M.-Szt-Jakab helysége nélkül. Különben a szolgabiró urnák állításai czáfolatot sem érdemelnek, eléggé megczáfolja azt a józan okosságból származó egyéni szabadság. Hisz ha a szolgabiró urnák okoskodása állana, akkor minden ország, vidék, helységnek meg kéne futnia saját zsírjában. A népesebb helységeknek el kéne pusztulnia azért, mert nem lenne mit dolgozni, s nem érvényesíthetnék munkaerejüket, a néptelenebbeknek pedig parlagban kéne földjeiket hagyni munkáskéz hiánya miatt. Azért, hogy a helységben vannak, kik a helybelieknek napszámmal adósok, ott van a kolozs megyei bizottmány által elfogadott rendőri törvény 13-ike, azokra nézve, kik tartozásaikat nem teszik le, valamint szintén a 14. §akik a más által felfogadott munkásokat csalnák, de azért lezárolni egy egész községet a szolgabíró urnák kényelmesebb eljárásáért, vagy talán éppen a helybeli birtokosok iránti kedvezményből, nem szabad. Egyébiránt, miután úgy tudjuk, hogy ezen tárgyban a felszóllaló képviselő panaszát a mics. alispán úrhoz már megtette, nem marad egyéb, mint felkérni az alispán urat, méltóztatna a szolgabíró úr ebeli intézkedését annál is inkább sürgetően megváltoztatni, mert a szorgos munka beálltával mindennapi késedelem csak a tetemes kárt szaporítaná. Egy birtokos. LEVELEZÉS. M.-Méhes, jul. 9-év. A közelebbi községi uj szervezés alkalmával a járási szolgabiró Kornis Lajos úr is megjelenvén, a községi képviselők közül egyik azon kérdést intézte a szolgabiró úrhoz, hogy igaz ő a szomszéd m.-valkói falusbirónak azon állítása, miszerint a szolgabiró úr megtiltotta volna, hogy idegen szomszéd lakosoknak megengedje azt, hogy helységükből pénzes dolgost szerezhetne, a szokásos kikiáltást, híradást megtehessék, s ha nem igaz, utasítsa a főbírót, hogy aztát ezutánra meg ne gátolja, s el ne tiltsa, a mint az már a napokban megtörtént, éppen a felszóllaló képviselő küldöttjével, mely tilalom által a fel- szóllalónak már is nagy kárt okozott, az nap dolgossá nem lévén. Mire szolgabiró úr azon választ adta: Minden helység képviselőségének joga van kebli törvényt szabni arra, hogy idegen munkát keresőt meg ne engedjen falujában, úgyszintén megtilthatja azt is, hogy a helységbeliek idegen helységbe dologra pénzért ne menjenek, és pedig azért 1- er, mert a napszámot megdrágítják. 2- ér, mert a helységbeliek közül többen a helységbelieknek napszámmal tartozván, elmennek pénzért s igy tartozásaikat nem róják le, és 3-or még azért is, mert a szolgabiró úr állítása szerint rendőri törvény is van arról, hogy sem idegennek dolgost keresni pénzért, sem pedig a helységbelieknek idegen faluban menni dologra nem szabad, sőt erre nézve felsőbb rendelete is lenne a szolgabiró urnak. Hogy a szolgabiró urnák fenntirt jogi, s rendőri fogalmai mit szülhetnének, feleljenek erre csak a környékben is: M.-Méhes, N.-Sármás M.-Záb, Mécs, Berkenyei, Szt-Péter, N. Csán stb." Oholera cseppek. (Osztogatja Jónás.) Épen most vettem azon különös hirt, hogy a gr. Haller József és gr. Haller Ferencz között lefolyt esküdtszéki tárgyalást megsemmisítették s szeptember 10-ére uj tárgyalást tűztek ki. Úgy képzelem a Haller Ferencz gróf úr részéről ezt a dolgot, mint a mikor az ember a bal lábával a szegbe lép, nagy kínnal kihúzza belőle , drága pénzen bevezeti a jobb lábába. Sí-Mátrai Ernő, Schöpf Adolf s Fehérmegyének 54 bizottmányi tagja ellen megindított sajtópereit gróf Haller Ferencz úr visszavonta. Kár volt, mert lassankint e pörök eredményeivel talán le lehetett volna szoktatni a gróf urat pörlekedési mániájáról. Tisza Lajos minister holnap Kolozsváron keresztül N.Csánba utazik öcscse Tisza László látogatására, kit kérünk, vegye reá a minister urat, hogy vessen egy tekintetet a szomszéd kolozs-kocsárdi vasúti építkezési munkálatokra is, mert azt írják nekünk, hogy „Dánia már régen bűzlik.“ A minister ur hír szerint visszajövet arczczal háromszor Küküllő megye felé fog fordulni, hogy ne mondhassák választói, miszerint felőlük nem is gondolkozik. A Lónyai gróf lapja a „Reform“ a következő cholera-cseppet adta be Kerkápolynak: „A pénzügyi téren — isten bocsássa meg bűneinket és legyen nekünk kegyelmes — a legsúlyosabb viszonyok közt vagyunk és a legnehezebb föladatok várnak ránk. Föl kell-e sorolnunk a hibákat és mulasztásokat, melyeket elkövettünk ? Ki ne ismerné a kincstár helyzetét, az adóhátralékokat, a deficiteket, az üres pénztárt, az adósságcsinálást, az utolsó gombig elzálogosított állami értékeket, hitelünk fogyatkozását, a bankkérdés elodázását, a múlt ülésszakban történt adófölemeléseket, a direkt földadónak a jövőre tervezett fölemelését, szóval mindazon drága dolgokat, melyeket Kerkápoly pénzügyminiszter idáig elkövetett s a jövőre elkövetni szándékszik. Ebből a hínárból ki kell húzni Magyarországot, és szigorú és okszerű takarékosság, szolid hitelkezelés és alkalmas adóreformok, államvagyon eladása és bérbeadása által alapot kell teremteni másodszor is, az új Magyarország államiságának és gazdasági és kultúrái haladásának. Nem akarjuk feszegetni, várjon a Szlávy kormány képes-e megfelelni az igazságügyi és közigazgatási téren mutatkozó nagy és nehéz feladatoknak , de azt bátran merjük állítani, hogy Kerkapoly a pénzügyi helyzet javításának megfelelni nem képes. Egész múltját fölhívjuk bizonyítékul jövője ellen. Miniszertársai sem bíznak benne. A Deák-pártban alig akad, ki őt pénzügyministernek megtartani óhajtaná, s az országban hiába fognánk keresni olyan embert, ki pénzügyi tapiczitásnak hinné. A pénzpiaczan hitele régen elveszett, s a parlamentben tekintélyét nem pénzügyi tudománya, hanem szónoki ereje támogatja. Az irányadó deákpárti körök — azok, kik a Szlávykormányt fentartják — Trefort Ágostont emlegetik utódjául.“ * Kerkapolyi is elmondhatja erre a czikkre: ints meg uram jó barátaimtól, mert az enségeimmel még csak megélek író Hunfalvi János derék tudósunkat érvémy csapás érte, mert közelebbről az orosz x.xi - pont-Hraniszlo rend lovaga